Őszinte leszek! Volt, amikor kavarogtak bennem a gondolatok. Az újdonság erejével ható twitter, blog, Web 2.0, elektronikus tér, „bitek világa” ….. Volt más választásom?, beírtam a keresőbe a szavakat, elolvastam, regisztráltam, kipróbáltam, ….. Rájöttem, nem is olyan „veszélyes”, mint ahogy az ismeretlen megrémített. Nem jó érzés nem tudni! Mennyivel jobb érzés volt!, amikor az első három félévben az élet- és munkatapasztalatom segített a megértésben, a tanulásban …
Tovább gondolkoztam. Tudás, információs társadalom, homo digitalis kora, „…ráléptek az információs szupersztrádára…” ….. A szavak ismerősek, de összefüggéseiben felfogott információm, tudásom van erről? Nincs. De most „azért vagyok itt a blogon”, az ELTE-n, Andragógia MA-n…, hogy ezt is megtanuljam. Már csak azért is, mert az információs társadalom vagy tudás-alapú társadalom az információk bőségére utal, amely tudást teremt, és arra a „kézzelfogható szegénységre” is utal (ez volt az egyik kulcsszó!!!), amelyet a tudás-alapú társadalom viszonyai között a tudás hiánya okoz.
Az első témakör már kérdések sokaságát fogalmazta meg: Az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei. Az információs eszközök a kommunikációs lehetőségeket bővítik, általa bármikor, bárhol elérhetővé válunk? Az írás-olvasás képességét felváltja a számítógép ismeretének szükségessége? Megszerezzük, de értelmesen tudjuk-e használni a szerzett információkat? Biztos, hogy saját igényeinknek megfelelően tudjuk használni, kapcsolatainkat fenntartani e-mailen, mobiltelefonon? Felkészítette-e (megteremtette a lehetőséget?) állampolgárait az ország?
Tudjuk?, hogy a könyvtárak, múzeumok nagy része folyamatosan digitalizálja állományát, így bárhol, bármikor elérhetővé válnak? Filmet, zenét tölthetünk le?, kultúrához juthatunk, amit egyébként nem biztos, hogy meg tudnánk fizetni.
Az információhoz való jutás? - szavak, írás, könyvnyomtatás, óra, iránytű, távíró, telefon, mobiltelefon, számítógép, internet, digitális írástudás, GPS, …
A társadalmi, gazdasági, kulturális változások mellett meg tudjuk-e őrizni identitás-tudatunkat vagy egyre inkább vágyakozunk majd az újra?
Biztos, hogy azt tehetjük, határok nélkül, amit csak akarunk?
Könyvtár, szakirodalom kölcsönzése, olvasás, jegyzetelés, mások véleménye ….
1)Manuel Castells: A hálózati társadalom kialakulása
Köztudott?
„Köztudott,hogy az Internet egy merész tervből fejlődött ki, amelyet az 1960-as években a legendás DARPA, az USA védelmi minisztériuma által létrehozott kutatási szervezet … mérnök katonái gondoltak ki: a cél az volt, hogy megakadályozzák, hogy a szovjetek egy esetleges nukleáris háború során lerombolhassák vagy elfoglalhassák az amerikai kommunikációs rendszert …Végül az USA védelmi minisztériuma által felállított hálózat, az ARPANET vált a horizontális szerveződésű globális kommunikációs hálózat alapjává, amely 2000-re már több ezer számítógép-hálózatot foglalt magába és valóban mindenféle célra alkalmasnak bizonyult, teljesen függetlenül az érvényét vesztett hidegháborús céloktól, és ma bárkinek rendelkezésére áll világszerte. …”1)
Ellentmondás?
„…Needham azt állítja, hogy a kínai kultúra jobban megfelelt az ember és a természet közötti harmonikus viszony kialakulásának, mint a nyugati értékvilág, és ezt a harmóniát veszélyeztette volna a gyors technológiai újítás. …”1)
„… a tejhatalmú szovjet államgépezet nem volt képes irányítása alá vonni az információs technológiai forradalmat, s ez a Szovjetunióban a termelő kapacitások fejlődésének lefékeződéséhez vezetett …”1)
Mezeiné Bátori Valéria
Az egyén hovatartozása azzal egyenlő, hogy milyen eszmékkel tud azonosulni. Felfogásaink és eszméink határoznak meg bennünket, jellemeznek a szerint, hogy elutasítunk vagy elfogadunk valamit. A digitális hovatartozás, az információs áramlatban való valós jelenlét is amennyiben hozzáférésünk biztosított, úgy felfogásainkkal van szoros kapcsolatban. A felnőtt ember bolond lesz kihagyni az olyan lehetőséget mely által hasznosítani tud dolgokat, melyből profitálhat és eredményesebb lehet. Nincs ez másként azokkal az eszközökkel sem, melyek kihasználatlan potenciálként lebegnek az orruk előtt. A felnőtt sajátja (kellene hogy legyen) a tudatosság, az eszközhasználat tekintetében is. Látnia és éreznie kell, mivel lesz több attól, ha bővíti eszközkészletét, ha fejest ugrik a digitális világba, ahol számtalan újdonságot fog tanulni. A jó andragógia része véleményem szerint, hogy a lehetőségeket csillogtatjuk meg a felnőttek előtt, azokat a potenciálokat melyek kihasználatlanul lappangnak előttük. Mutassuk be az RSS olvasó azon lehetőségét, mellyel szakmai, jogi, intézményei, pályázati, hivatalos és nem hivatalos információs oldalak százait tudjuk naprakészen követni, értesülni a legfrissebb hírekről, mindezt időben. Mutassuk be, hogy mennyit számít, egy pályázatról időben való értesülés, mellyel milliókat nyerhetünk. Ismertessük a felnőttek a szakmai online jelenlét kialakítására szolgáló eszközöket, milyen mutatós és reprezentatív lehet, egy ePortfólió az motivációs levelünkbe linkelve, mennyire hasznos lehet megosztani félévi munkánkat (SlideShare) mint referenciát, melyre később büszkék lehetünk, és milyen értékes szakmai közösség tagjainak lehetünk a LinkedIn által, ahol azonos érdeklődésű szakemberek vesznek körül, tulajdonképpeni kapcsolati hálóba. Az eszközkészlet manapság végtelen, a tudatos eszközhasználat azonban még igencsak gyerekcipőben jár. Talán a felsőoktatás kereteiben lenne létjogosultsága egy „Tudatos online és virtuális, infokommunikációs eszközhasználat” kurzusra, viszont a realitásban a hallgatók sajnos még segédletet sem kapnak a kötelezően használandó egyetemi e-learning rendszerhez, mely köztudottan létfontosságú szerepet tölt be a képzés teljesítésének szempontjából.
VálaszTörlés