2011. május 8., vasárnap

Digitális bennszülöttek? Digitális bevándorlók?

Érlelgettem magamban, hogyan fogalmazzam meg a héthez tartozó blogbejegyzéseimet, aztán érkeztek a témával kapcsolatos bejegyzéseitek és arra jutottam, mindent leírtok, mit tudnék én ehhez hozzá tenni, hogy ne legyen izzadságszagú. Persze a lelkiismeretem dolgozott bennem, hogy csak meg kell írni valamit, nem hagyhatom elmenni ezt az egyébként nagyon érdekes és vitákat indítható témát, mivel úgy látom, olvasom, hogy mint máskor is (és ez a legszebb ebben az „önképzésben”) mindenki mást gondol és ért a két kifejezés alatt: digitális bennszülött, digitális bevándorló.

Olvashattuk eredetileg Marc Prenskytől származik ez a két fogalom, egyetértek azzal az elgondolásával, hogy tanítási formákon az IKT erős megjelenése miatt változtatni kell, de nem biztos, hogy mindent digitális eszközökkel kell tanítani a jövő nemzedékének, nem beszélve arról, hogy milyen infrastrukturális háttér megteremtésére van ehhez szükség. Tényleg olyan éles szakadék lenne a nemzedékek között? Biztos, hogy jó ezt a két kifejezést használni? Mitől lenne kevesebb egy bevándorló, mint egy bennszülött? kérdések merültek fel bennem.
Nem is tudom magamról eldönteni, hogy melyik elnevezés alá esnék, valahogy egyikbe se érzem magam, inkább pontosan közte, azaz néha szembesülök a gyorsan változó digitalizált világgal és tudom nem követem annyira, másik oldalról pedig nem tölt el rémülettel az, hogyha bármilyen új eszközt ki kell próbáljak, vagy használnom kell. Ebből a szempontból nem gondolom, hogy ez a két kifejezés megállja a helyét, nem tudunk mindenkit besuvasztani egyik vagy másik fogalom alá, persze ezen kritikai hibát minden elnevezésben megtaláljuk. Másrészt szerintem nem szabad azt az érzetet kelteni, hogy egy bevándorló kevesebbet ér a digitális világban, mint egy bennszülött. Igen jól lehet a fiatalabbaknak jobban rááll az agyuk a számítógép használatra, de ez nem jelenti azt, hogy egy idősebb ne tudná ugyanúgy megtanulni, vagy akár jobban is.
A blogbejegyzések sorában még nem került említésre, Csepeli és Prazsák kutatása, így én most szeretném annak egy részletét ismertetni, mert nekem, ennek segítségével jobban körvonalazódott és értelmet nyert a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók elnevezés. A két szerző megfogalmazza, hogy az új kommunikációs eszközök megjelenésével a társadalomban új egyenlőtlenségek keletkeznek. „Adataink azt mutatják, hogy az internethasználók társadalma (melynek létrejöttében a fiataloknak eleve kitüntetett szerepe van) alapvetően az életkori csoportok mentén tagolódik.” Kérdőíves vizsgálatukban vizsgálták a számítógép- és internethasználat változásait az életkor függvényében. A digitális eszközök használatát mindenkinek el kell sajátítani, kortól függetlenül, mivel a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az eszköz használat ismerete, tudnunk, ismernünk, alkalmaznunk kell.

A számítógép használatához szükséges ismeretek forrása:
Forrás: Csepeli És Prazsák
A táblázatból jól látható, hogy a különböző életkori csoportok a számítógép használatot elsősorban önművelés útján szerzik, számomra ez azt is mutatja, hogy nincs különbség „bevándorló” és „bennszülött” között, ugyan olyan mértékben képesek megtanulni az eszköz használatát, jól lehet az életkor növekedésével egy bizonyos csökkenést megfigyelhetünk. Jól látható, hogy a fiatalabb generációknál a kortárs csoport, a barátok is milyen erős szerepet játszanak, egymástól tanulnak, utánozzák egymást, megosztják a hasznos információkat. Felmerül bennem a kérdés, hogy ez milyen szocializációs hatást is mutat, hasznosan is el tudják tölteni egymással az időt. De a barátok szerepe minden korosztálynál erős, nyílván, hogy a 60 éven felülieknél, már csökken az arány, mivel ez a generáció nem használja, nem rendelkezik olyan ismeretekkel az IKT területén, ezért nehezen is tudják egymást oktatni.

Láthatjuk, hogy a barátok szerepét az idősebb generációknál a munkatársak veszik át, 30 év felett egyre inkább jellemző, hogy a munkatársak is megjelennek, mit „oktatók”. Jól látható, hogy az iskolai oktatás inkább a fiataloknál van jelen, mivel az idősebb generáció számára nem volt adott a lehetőség, hogy iskolai oktatás keretében ismerkedjenek a számítógép használattal, az ő esetükben ez inkább a tanfolyamoknál jelentkezik. Erre már előzetes blogbejegyzéseimben is utaltam, hogy véleményem szerint az andragógus ilyen helyzetekben jelenhet meg, IKT oktatás felnőttek, idősebbek számára.
Nem elhanyagolható az a mutató sem, amit a gyerekétől való tanulásnál láthatunk, a szerzők ezt úgy említik meg, mint „fordított szocializáció”, a gyerekek tanítják a szüleiket.

Egy másik felmérés során 2003-ban 18 éven felülieket kérdeztek meg, hogy „ki segített először az internet használatban?” A százalékos arányok a következőképpen oszlottak meg:

Tanár, iskolában: 25
Kolléga, munkahelyen:21
Barát, ismerős: 20
Senki, egyedül próbálkozott: 16
Rokon: 12
Partnere: 4
Tanfolyam:1

Érdekes még a következő táblázat is, amiben jól látható, hogy milyen tevékenységeket végeznek életkor szerint a számítógéppel. Ajánlom figyelmetekbe az első sort, akkor most mi is van a digitális bevándorlókkal? Mégis csak használják a számítógépet olvasásra. Jól látható, hogy életkortól függetlenül végzik a különböző tevékenységeket a számítógépen, de azért magas eltérések is mutatkoznak, pl a fiatalok magasabb arányban használják zenehallgatásra, videó nézésre, játékra, illetve még kiemelném a honlap szerkesztést (digitális nemzedék).

Szövegek olvasására
Képek nézegetésére
Szövegírásra
Szövegek tárolására
Zenehallgatásra
Videók nézegetésére
Játékra
Filmnézésre
Táblázatok szerkesztésére
Képszerkesztésre
Számítások végzésére
Prezentációk készítésére
Rajzolásra
Videók szerkesztésére
Zene szerkesztésére
Honlap- szerkesztésére

Forrás: Csepeli és Prazsák

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családomban a 0-tól a 80 éves korig végig követhetem a számítógép használat jellegzetességeit. Elmondható, hogy a fiatalabb generáció 15 év alatt, pontosan tudja, mi azaz internet, hogyan kell bekapcsolni egy gépet, laptopot, a játékot, egy filmet, hogyan tud elindítani a gépen, vagy a neten, de igazából ebben ki is merül a tudás, nem használják a tanulásuk során, elsősorban játéktevékenységre, ami során persze a tanulás is megjelenik, de egy másik értelemben. 15-39 év között, iskolai tevékenység és munka során már erőteljesebben megjelenik a számítógép, magasabb szintű felhasználói készségekkel rendelkeznek, mindennapjaik során különböző tevékenységekre használják a számítógépet és az internetet.

40-59 éves kor között, egy alap felhasználói tudás figyelhető meg, ismeretszerzésre használják a számítógépet és az internetet, illetve megjelenik már kisebb mértékben, mint az előző generációnál az online ügyintézés is. 60 éven felül leginkább a családdal való kapcsolattartás jellemző, levelezés, képek fogadása. 70 éves kor fölött, pedig inkább érdektelenséget mondhatok, nincs igény és szükséget sem a számítógép használatra.

Véleményem szerint a mostani 40 éves generáció már sokkal másképpen fog hozzáállni 70 éves fejjel a számítógép és internet használathoz, pont azért, mert ők jobban megismerkedtek vele, más a kapcsolatuk az eszközökhöz, illetve a gyerekeik hatására sokkal inkább elvárt lesz tőlük, hogy használják ezeket az eszközöket.

Felhasznált irodalom:

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.

1 megjegyzés:

  1. Kolin Péter, Idősek az információs társadalomban című cikkében ír azokról a vizsgálatokról, amelyek az idősek és az információs társadalom problematikáját boncolgatják és keresik azokat a megoldásokat, amik segítséget nyújthatnak az időskorúak problémáira a digitális eszközök használatával. Ez azért is fontos, mert az idős emberek száma és társadalmi súlya folyamatosan növekszik, Európában a következő negyven évben ezen korosztály számaránya a jelenlegi 21%-ról várhatóan 33%-ra emelkedik. A legjellemzőbb problémák: a magány, az unalom, az elesettség, és a szellemi képességek hanyatlása. „Az izoláció a közös oka annak, hogy az idősek nem férnek olyan releváns szolgáltatásokhoz, információkhoz, melyek igénybe vehetők és fontosak volnának számukra, továbbá a "magányérzésnek" (hiszen ez éppen az izoláció szubjektív átélése), az "unalomnak" (aktivitás-hiány és információszegény környezet, amely ingerszegény környezet). A "fölöslegesség-érzés", illetve az "elesettség- érzés" pedig nem más, mint a szociális aktivitástól való elzártság két különböző szubjektív átélési módja. A szellemi képességek hanyatlása, a fokozatos memória-csökkenés, orientáció-csökkenés tekintetében élettani problémák keverednek társadalmiakkal. Az izoláció viszont jelentős mértékben okozhat depressziót, mely csökkenti a motiváltságot, rontja az énképet, s ez pozitív visszacsatolással tovább növeli a magány- és fölöslegesség-érzést, fokozva a lelki betegséget.” Kutatások azt bizonyítják, hogy az időskori internethasználat segít az időseknek, hogy a külvilággal kapcsolatban lévőnek érezzék magukat, azaz csökkentsék az izoláltságukat, hogy lépést tartsanak a változásokkal, hogy függetlenedhetnek családjuktól, mint a szociális támogatás egyetlen forrásától, de ezzel egy időben elmélyítsék kapcsolatukat a fiatal generáció tagjaival és megőrizzék szellemi és fizikai aktivitásukat. Jasmin McConatha és munkatársai kutatásukban úgy találták, hogy hat hónap "on-line" kapcsolódás után az idős csoport szignifikánsan kevésbé vált depresszióssá. http://bit.ly/iiIVYB
    A mi korosztályunknak – én most a 40-esekre gondolok - várhatóan valóban más lesz az internethez és az IKT-hoz való viszonyulásunk, azonban mi is kapaszkodhatunk, mert a mai rohamos fejlődés mellett még minket is érhetnek meglepetések. Emlékszem, hogy annak idején, kb 35 éve, amikor én voltam kicsi gyerek, a mamám mindig azt hajtogatta, hogy ez a „mai rohanó világ”, pedig még vonalas telefonunk se volt. Én pedig nem értettem, hogy miről beszél, hiszen minden olyan nyugisnak és átláthatónak tűnt. 25 éve már számítógéppel dolgoztam, ami betöltött egy egész termet, a teljesítményéről pedig jobb nem is említést tenni. Úgy kb. 15 éve találkoztam először az első nagyobb női retikülhöz hasonlító mobiltelefonal és akkor nekünk az volt a csoda. Ma pedig komplett könyvtárat hordhatunk a zsebünkbe és sms-ben kérdezhetjük meg a gyereket, hogy mit kér vacsira és már ez is természetes. A gyors ütemű fejlődés mellett nem pontosan lehet tudni, mit hoz számunkra az idős kor, és mihez kell majd alkalmazkodnunk, de nekünk talán valóban könnyebben fog menni, mint a mostani idős embereknek.

    VálaszTörlés