2011. május 10., kedd

Hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Szégyen-e másoktól tanulni? Avagy hol a határ a férfiasság és a butaság közt?

Az andragógia nem kerülheti ki a nők és férfiak eltérő tanulási motivációit. Vagy éppen a nemhez köthető motivációhiányt. A férfiakkal kapcsolatban szinte már közhelynek számít, hogy ritkábban mennek orvoshoz, mint a nők, s pl. ritkábban kérdezik meg a járókelőket egy ismeretlen városban, ha van térképük. Miért? Magamról tudom, hogy azért, mert egy férfinak kínos elismerni tájékozatlanságát, önállótlanságát. A fiúgyermekeket arra nevelik, hogy minél hamarabb önállóvá váljanak, olyanokká, akiknek nincs szükségük mások segítségére. Aki nem válik elég korán önállóvá, azt "anyám asszony katonájaként" csúfolni kezdik a kortársai. A lányok esetében még nem hallottam hasonló szituációról.

Igen, és most nézzük a felnőtteket, a felnőtt politikusokat! Mit jelent egy politikus önállósága, férfiassága a gyakorlatban? Azt, hogy nincs szüksége mások segítségére. Nem kér, és nem is fogad el segítséget, tanácsot. Mert ha elfogadna, azt a látszatot keltené, hogy önállótlan. Ezért, úgy vág bele egy nagy reformcsomagba, hogy nem kérdezi meg az érintetteket. Vagy ha tanácsot kap - nem fogadja meg.

Tegnap érdeklődve néztem a tv-ét az országgyűlési eseményekről szóló híradásokat és kommentárokat. A végkielégítések 98%-os különadója kapcsán merült fel, hogy az egyik ellenzéki párt, az LMP benyújtott volna egy javaslatot, amit a kormánypárti képviselők nem fogadtak el. Ez még nem tűnt fel, az indoklása azonban igen. Ugyanis, állítólag, a kormánypártok képviselője azt nyilatkozta, hogy pusztán azért nem támogatják az ellenzéki javaslatot, mert az nem a kormánypártoknak jutott eszébe előbb. Azaz, tekintélyveszteségnek éreznék, ha elismernék, hogy valamelyik ellenzéki pártnak korábban akadt jó ötlete, mint nekik.

Ezen konkrét példa és a magyar kultúra férfias jellege ismeretében igen kíváncsi vagyok, hogy másokban fölmerült-e már a gyanú, hogy a magyar kultúra lényegében azért fejlődik lassan, mert túlságosan férfias? Tehát, sok magyar politikusnak - férfi lévén - kínos másoktól tanácsot kérni, elfogadni, másoktól tanulni? Ráadásul, a magyar nők is egyre inkább hasonlítanak a férfiakra.

Vajon hol a határ a férfias nevelés és a tanulásról lebeszélő nevelés között?

4 megjegyzés:

  1. Tibor, miért szűkíted le a kérdést a politikusokra? A kultúra nem a politikusokból áll...

    Érdekes lenne megnézni az egyetemi kutatók és döntéshozók, illetve pl. az MTA nemi arányait. Én nem ismerem a statisztikát, de tippelem, hogy jóval több a férfi.

    VálaszTörlés
  2. "Az andragógia nem kerülheti ki a nők és férfiak eltérő tanulási motivációit." Itt az ideje, hogy nemek szerint szegregáljuk a felnőttképzést. Na jó ez csak vicc volt. Amúgy azon kívül, hogy a bejegyzésed második szava andragógia, nem látom a további rész ehhez köthető kifejtését. Sőt még mindig azt érzem, hogy valami belső megbántottság vagy rossz emlékek hatása miatt érzel ekkora problémát a két nem közötti különbségek abszolút tényei miatt. Neked a NŐ rózsaszín pompomos papucsban kellene,hogy sürögjön-forogjon a befőttesüvegek és a gyerekszennyes között!? Komolyan, miért baj ha ambíciózus és karriert is szeretne? Nem gondolom, hogy ez csak a férfiaknak jár. Nehogy megírd, hogy a család és az anyaság is lehet karrier, mert azt nem vitatom, csak ne legyen már elveteműlt bestia aki a munkájában is sikeres akar lenni.
    Egyet értek Zeninával, jobban örülnék, ha szűkebben ragaszkodnál az oktatási reflekciókhoz! Köszönöm.

    VálaszTörlés
  3. Kedves hozzászólók!

    Az oktatás jövőjét a politikusok határozzák meg. pl. lehet, hogy csak 12 állami egyetem marad. Ezért, ha szeretnénk megérteni a társadalmi folyamatokat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fő döntéshozók mennyire tanulékonyak.

    A Magyar Tudományos Akadémiát egy volt fideszes miniszter vezeti.
    Azt hiszem, fizikus a végzettsége. Korábban biológus vezette az MTA-t.

    Ami a férfi-nő arányokat illeti, szerintem is a férfiak lehetnek többségben. Bevallom, hogy nekem az egész intézményrendszerrel van bajom, zártnak, egoista szemléletűnek tartom.

    Az Akadémia sokkal inkább sportnak, tehát férfias küzdelemnek tűnik, mint szolidaritásnak. A férfias küzdelmek sok esetben egymás megsemmisítésére, de legalábbis, a másik kiszorítására irányulnak. Néhány hete hallhattuk, hogy mi zajlott a filozófusokkal. Az Akadémián belül kemény harc folyik a pénzért - azért, hoy melyik intézet kapjon több állami vagy pályázati támogatást. Nemrég még életkori preferenciákat is kinyilvánított az elnök Pálinkás József. E szerint, a 35 és 45 éves korosztály számíthat a legtöbb állami pénzre. Vajon Széchenyi István is ilyen Akadémiát szeretett volna látni?

    VálaszTörlés
  4. Ami az eltérő motivációkat illeti: arra gondoltam, hogy a másoktól való tanulás inkább jelent motivációt egy kislánynak.

    Ezért jobbak a kislányok iskolai eredményei - kb. a középiskola 3. osztályáig.

    VálaszTörlés