2011. május 10., kedd

Ifjúság és kommunikációs társadalom

A sokféleképpen magyarázott „információs társadalom” alapvetően két oszlopra épül:
• Az emberre, aki kérdez, mert erre igénye és módja van,
• Az információk valamilyen módon rendezett halmazára, ahonnét a válasz megkapható.

E két oszlopot csatornák kötik össze, személyesek és személytelenek, mechanikusak.
A három összetevő elem: a kérdés-kultúra, a rendezett információ és az összekötő csatorna egyaránt fontos, a társadalmi figyelemből mégis a közvetítő csatorna kapja az oroszlánrészt, sőt a csatornán belül is annak mechanikus-technikai oldala. Ez utóbbi szinte kultikus tiszteletben tartása táplálja azt az illúziót, hogy a „háló” már akkor is megoldást jelent társadalmi problémákra, ha rosszul kérdező embereket kaotikus információhalmazzal köt össze. Csakhogy az információigény nem szűkíthető le mennyiségi kategóriákra. Kérdés ott születik ahol választani lehet. Az információs társadalom első oszlopával, a kérdező emberrel ott találkozunk, ahol:
• Adott a választás szabadsága az élet különböző területein,
• Adott a választás lehetősége, az anyagi és szellemi javak,
• Adott a választani tudás kultúrája.

Az internet és a mobilkommunikáció vizsgálatánál a legszignifikánsabb változó az életkori szakadék, amely nem csak az eszközök használatában, hanem a kommunikáció intenzitásában, formájában és tartalmában is megnyilvánul. Meg kell tanítani a fiatalokat kultúráltan kérdezni, választani az ál-és valódi információk közül. Helyes értékszempontok szerint válogatni képes és az információszerzés sokoldalú technikájában jártas fiatalokra van szükség. A jövő döntéshozóinak formálása egyaránt feladata a politikusoknak, a jelenleg döntési és társadalomformáló helyzetben lévő szakembereknek, de leginkább az „emberközeli helyzetben” lévő szakmák képviselőinek.

Ifjúsági korszakváltás

„A civilizációs korszakváltás és ifjúság problémája a hatvanas években vetődött fel. A korszakváltásra Jürgen Zinnecker tipológiát dolgozott ki. Szerinte két ifjúsági korszakról beszélhetünk: az egyik az indusztriális társadalomra jellemző átmeneti ifjúsági, a másik pedig a posztindusztriális társadalomra vonatkozó iskolai ifjúsági korszak (Zinnecker, 1991). A két ifjúsági korszak általános vonásai, általános jellemzői lényegesen eltérnek egymástól. Az átmeneti korszakban egy korlátozott ifjúkorról, ifjúsági életszakaszról van szó. Az ifjúkor a szakma megszerzésére korlátozódik, korán munkába kell állni, amelyet gyorsan követ a házasság és az első gyerek. A posztindusztriális társadalomban az ifjúkor egyre inkább kitolódik. Ez összefügg az iskolai idő megnövekedésével." (Gábor Kálmán)

Az átmeneti ifjúsági korszak
Az átmeneti korszakban az ifjúság viszonylag rövid és kevés szociális és kulturális önsúllyal rendelkezik Az ifjúság a generációk láncolatában a felnőtt társadalomhoz igazodik. Az ilyen ifjúi életszakasz szorosan kötődik a felnőttek intézményrendszeréhez, különösen a munka intézményeihez és a családhoz, a szűkebb szociokulturális környezethez. Nem önálló, hanem a kenyérkereső és a családi életre felkészítő életszakaszként írható le. Az ifjúi lét sajátosságainak érvényesítése helyett a fiatalabbak az újak és a kezdők társadalmi pozícióját foglalják el, alárendelt szerepet játszanak.

Az iskolai ifjúsági korszak
Az iskolai ifjúsági korszakban az ifjúkor relatíve önálló életszakasz, melynek keretei között specifikus társadalmi életmódok, kulturálisformák és politikai társadalmi orientációs minták alakulnak ki.. Az ifjúsági korszak ezen típusában az ifjúsági életszakaszban az iskolai és képzési intézmények differenciálódott rendszere, és az általuk generált iskolai és képzési életpályákból fakadó szervezőerő válik meghatározóvá. Ez a meghosszabbodott ifjúsági életszakasz több az iskolai és képzési intézményekhez kötődésnél. Az idevágó életpályák jellegzetes vonásai egybecsengenek ennek az életszakasznak az iskolán kívüli, szabadidős életmódjával.


A szabadidő felhasználás forgatókönyvének változása a társadalom középosztályosodásával jár együtt: kialakul a fiatalok fogyasztói státusza, egyre inkább növekszik a fiataloknak fogyasztói és szórakoztatói eszközökkel való ellátottsága és kommunikációs státusza, és egyre korábban válnak a piac szereplőivé. Az Ifjúság 2000 vizsgálat adatai is azt mutatják, hogy az iskolai szint növekedésével a fiatalok fogyasztó javakkal való ellátottsága is nő, azt látjuk, hogy a jelenleg tanuló fiatalok egyre szélesebb rétege rendelkezik mobiltelefonnal, számítógéppel, internet hozzáféréssel. A középosztályosodó fiatalok számára egyre fontosabbá válik a szabadidő, amelyet a szabadidő ipar kiépülése kísér. Az egyik legnagyobb szabadidő magyarországi rendezvényén a Szigeten Fesztiválon a leszakadó fiatalok csoportja nem jelenik meg. A Sziget 2000 és az Ifjúság 2000 adatait összehasonlítva kitűnik, hogy a Szigeten a szakmunkásképzőbe járók alul, a gimnáziumtól a főiskolai szinten át az egyetemig pedig felül reprezentáltak a "szigetlakók" a magyar 15-29 éves fiatalokhoz képest. Az ifjúság 2000 és a Pepsi Sziget 2000adatait összehasonlítva a szabadidő forgatókönyv és a fiatalok középosztályosodásának összefüggése különösen szembetűnő: a szigetlakók" közel kétharmada rendelkezik CD lemezjátszóval a magyar 15-29 éves fiatalok egyötödéhez képest, a Szigeten levők számítógéppel rendelkezése és Internet hozzáférése pedig csaknem kétszerese a 15-29 éves fiatalokénak.

Az új kommunikációs státusz
A Felsőoktatási Kutatóintézet Ifjúságkutató csoportjának leghomogénebb eredményei azok az adatsorok, amelyek az ifjúság kommunikációs szokásainak változásairól szólnak. Az elektronikus médiumok által közvetített kommunikáció térnyerése az élet minden területére kihat. Ezeknek a változásoknak az intenzitása egyenlőre még kifejezetten korosztály specifikus, tehát minél fiatalabb korosztályt vizsgálunk, annál meghatározóbb súlyú a jelenség. A képzési intézmények látogatása révén az ifjúi életkor relatíve önálló életszakasszá válik, széleskörűen megalapozza az önálló kommunikációs státusz kialakulását és szerepének megnövekedését. .Most már nem csupán az a kérdés hogy valaki használja e például a számítógépet, hanem, hogy az internetre kötött gépet hányféle módon miféle célokhoz használja.

Empirikus kutatások azt mutatják, hogy a tizennégytől húsz éves korosztály kilencvenhét! százalékban rendelkezik mobiltelefonnal (Sziget kutatások 2004), söt, már 2001 végén az elsőéves egyetemi hallgatók 87 %-a rendelkezett saját mobiltelefonnal. Kilencvenhat százaléknak van mobiltelefonja, hetvenkilenc százalékuk saját számítógéppel és ötvenhat százalék saját internet hozzáféréssel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy havi költségvetésük számottevő részét a kommunikációs kiadásaikra fordítják. A mobil kommunikáció olyan közösségteremtő erővel rendelkezik, amely elmossa a lokalitás határait és amelyben egyszerre akár több valódi, élő közösségnek is résztvevője lehet a felhasználó. Tönnies megkülönbözteti a „közösségi lét" valóságos, szerves kapcsolatait a társadalmi léttől, ahol „az emberek minden kapcsolat ellenére egymástól elkülönülten élnek"Az iskolai ifjúsági korszak melegágya tehát annak az új kommunikációs formának, amelynek segítségével a fiatalok virtuális terek és virtuális közösségek időszakos résztvevőivé válhatnak. Mobiltelefonjukkal vagy az internethez kapcsolt számítógépeikkel, akár napi huszonnégy órán át realtime kapcsolatban állhatnak a számukra fontos vagy érdekes csoportokkal.


Elektronikus eszközök és új szóbeliség
A civilizáció folyamatát a különböző korok társadalmainak különböző kommunikációs szokásai jellemzik, melyben. meghatározó szerepet játszik annak a fordulatnak a vizsgálata, amelyet az írás és később a nyomtatás elterjedése hozott a korabeli társadalmak kultúrájában. A szóbeliség viszonyai között élő közösségek ennek a fordulatnak a hatására kezdtek újfajta módon gondolkodni önmagukról és az őket körülvevő világról. „Csak az írás létrejöttével válik lehetségessé a mondottnak tartós rögzítése s különböző szövegek összehasonlítása. így áll elő a kognitív szubjektum ama távolsága saját mentális tartalmaitól, ama szellemi tér, melyben fogalmiság és reflexió először kibontakozhatnak. Kialakul az ellentmondás és a koherencia eszméje, formát ölt a kritikai-racionális gondolkodás. Csak az írásbeliség megjelenésével válik el egymástól legenda és tény, mítosz és tudás." Napjainkban az elektronika térnyerése révén ugyanennek a folyamatnak a részleges visszafordulása zajlik Az írásbeliségről a telefon, rádió, televízió és más elektronikus technológiák által hordozott új szóbeliségre való áttérésnek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk. Ezt az új szóbeliséget másodlagos, vagy új szóbeliségnek nevezzük. Azért másodlagos, mert ez a szóbeliség immár állandó jelleggel írott és nyomtatott szövegekre támaszkodik, rájuk hivatkozik, és belőlük merít. Eme kettősség fokozottan erős jelenléte tapasztalható a kommunikációs technológia legújabb médiumán, az interneten is.

Nem lehet nem észrevenni azt a változást, amit az e-mailező, chatelő, mobilon beszélő, sms-ező, zenéket vagy képeket küldő és cserélő fiatalok mutatnak. Ők már nem úgy individuumok többé, mint a hagyományos nevelést kapott szüleik. A hagyományos nevelés a nyomtatott könyvre alapozott. Ezek a zárt, befejezett, lineáris szövegek hordozták a tudást, amelyet a kolostorok vagy az iskolák meghatározott sorrendben engedtek elolvasni és elsajátítani. A tudás megszerzése tehát a néma olvasáson, mint passzív tevékenységen keresztül történő befogadást jelentett. Passzív volt, mert a könyv zárt egész, nem lehet hozzátenni vagy elvenni belőle.

A tizenévesek viszont olyan hálózati médiumok birtokába kerültek, mint az internet vagy a rádiótelefon. Ezeknek a globális médiumoknak a segítségével a tudás birtoklásának lokális intézményei csupán alternatív helyek lesznek a többi lokáció mellett. Ezek a médiumok nem támogatják a hosszú írott szövegek dominanciáját, hanem éppen ellenkezőleg: a beszélt nyelvhez hasonlóan a jelen idejűséget, a részvételt, az interaktivitást és a gyors visszacsatolást igénylik. A hálózati kommunikáció során összekeverednek a beszélt és az írott nyelv sajátosságai. Az e-mailek vagy sms-ek stílusa közel áll a beszélt nyelv stílusához. A hálózat gyorsasága, a kommunikációs helyzet nyomása a mérlegelő, reflektáló fogalmazás ellenében hat. Az elektronikus levél a hagyományos levéllel szemben nem napok vagy hetek alatt ér oda a címzetthez, hanem a küldés pillanatában. A szóbeliségre emlékeztet az is, ahogyan az e-mail elveszlik az időben, nem tárgyiasul, nem kerül kinyomtatásra, azaz - mint a hangnak - nem marad nyoma sehol.

Úgy tűnik tehát, hogy az e-mailezés, sms-ezés, chatelés esetében - a beszédhez hasonlóan - sokkal lényegesebb a spontaneitás, a jelen idejű helyzethez kötöttség. A beszédhez hasonlatos részvételre orientált magatartás, a benne-levés érzése nem csak a passzív olvasás elutasítását jelenti, hanem a biztonság érzésének igényét is. Az írott kánonok helyén maradt növekvő bizonytalanság és kiszolgáltatottság abba az irányba hat, hogy az egyetlen bizonyosság a közösség maradt. Az említett iskolai ifjúsági korszak nélkül soha nem jöhetett volna létre az ifjúság autonómiájának olyan mértékű megnövekedése, amelynek révén lehetővé vált a fiatalok számára az önálló kommunikációs eszközök és hálózatok használata és létrehozása. A hálózati kommunikáció (és elsősorban az internet), az oktatás szempontjából annyiban teremtett forradalmian új helyzetet, hogy az iskola immár nem határozhatja meg az ismeretek forrását vagy a tudásblokkok elsajátításának sorrendjét, hiszen a diákok immár nem csak a sorban elolvasott könyvek segítségével, hanem a hálózatba kapcsolt szövegeken, a számítógépekkel és mobiltelefonokkal elérhető internetes hypertexteken keresztül, teljességgel kontrollálhatatlan útvonalakon jutnak el az általuk preferált - lokálisan hasznos - tudás megszerzéséhez. Az iskola azonban a technikai és társadalmi változások ellenére sem vált szerintem feleslegessé, megújulása viszont elkerülhetetlen. Olyan barátságos szolgáltató fórummá kell változnia, amelynek immár szolgáltató intézményként készségesen segítenie kell az újabb tartalmak értelmezésében.

Nagyon fontos, hogy az internet, a mobiltelefon és a másodlagos szóbeliség adta lehetőségek demokratizáló hatása nem egyenlő módon jelentkezik mindenkinél, hanem a kulturális háttér, a kulturális beágyazottság határozza meg, hogy ki mire és hogyan használja ezeket a lehetőségeket. E szerint két csoport látszik kibontakozni. Az egyik, akiket az iskola úgy szocializál, hogy az életük hatékony részévé tudják tenni az új kommunikációs hálózatokat, a másik, akik vagy el sem jutnak a hálózati kommunikáció megismeréséig vagy pedig (a fizikai társadalmat és az iskolát elhagyva) mentálisan legyengülve belevesznek a hálózat virtuális játszótereinek egyikébe.

Alternatív világok; TAZ-ok, MUD-ok és blogok

"Már ma is rengeteg gyermekről és fiatalról mondható el, hogy a nagy társadalom szempontjából eltűnnek a különféle internetes kommunikációk tengerében" (György Péter)
Az elmúlt két évtizedben a fejlett társadalmak ifjúságának közösségi kommunikációja úgy megváltozott, hogy immár nem iskolai könyvekről vagy a lokális televíziós műsorokról szóló diskurzusokat értünk alatta, hanem sokkal többet és sok-sok mást is. A kommunikációs tér immár nem a szomszédsággal ér véget, hanem eltűntek a határai és végtelenné vált. Csakis a választásainktól függ. hogy az interneten keresztül mely virtuális közösségeknek leszünk időszakosan tagjai és, hogy melyik ország site-jairól tanuljuk az 'igazi' történelmet mint az 'igazi' tudományt. Időben is eltűntek a kommunikációs határok, mert amióta mobiltelefonokkal meg notebook-okkal járunk, azóta bárhol bármikor kapcsolatba kerülhetünk ismerőseinkkel. Rendkívül érdekes, hogy mennyire jellemző a gyakori sms-ekkel és hívásokkal történő önmegerősítés igénye a fiataloknál. Sokkal többet jelent számukra, ha két barátjukat felhívhatják egy fontos döntés előtt, mintha egy tudományos kötet garantálná a helyes döntést. Néha a kommunikációs potenciál éppen a formális hierarchiával szemben, a globális kontroll ellen nyújt eszközöket.

Az Időszakos Autonóm Zóna
A cyber térben is körvonalazódnak a globális világ lokális ellenvilágai, természetesen nem regionálisan, hanem spontán szerveződő, elektronikus eszközökön kommunikáló közösségekről van szó, melynek tagjai élhetnek bár a való világ bármely részén, egy virtuális „helyen" (fórum, Chat-room, szerepjáték, stb.) alkotnak közösséget. Ezek a virtuális közösségek „szabadságharcot" folytatnak a centralizációra és általános kontrollra törekvő ellenőrzési rendszerek ellen, és azok árnyékában keresik az ellenállás és rejtőzködés alternatíváit. A virtuális lokalitással rendelkező közösségek önállóságának megőrzése és az érdekérvényesítés lehetősége az Autonóm Zónák létrehozásában rejlik.

A T.A.Z., (Temporaly Autonóm Zóna) az Időszakos Autonóm Zóna, olyan helye a virtuális közösségeknek , ahol rövidebb időintervallumokra megvalósulhatnak az alulról szerveződően létrejövő totális demokrácia szigetei. A virtuális közösségek tagjai ezeken a helyeken saját maguk alakítanak ki néhány szabályt, melyeket a közösség határoz meg, de a szabályok áthágása sem jár automatikusan a közösségből való kizárással. Ezeknek a helyeknek igen magas a tolerancia küszöbe. Ha a hely nyilvánosabb lesz a kelleténél, (a rendcsinálók, az ellenőrző erőszakszervezetek, figyelmének fókuszába kerül), egyszerűen elnéptelenedik, és a közösség egy másik, időszakosan titkos, virtuális helyen újjászerveződik. Ez a folyamat adja a közösség dinamikáját. Ráadásul megerősíti a tagok közötti összetartozás érzését is.

A multiplayerek és a MUD

„Csupán egy tükör az egész, Aki belenéz, belevész"
A cyber kultúrának egy másik ifjúsági szubkultúrája a hálózati szerepjátékok az ún. Multi User Dungeons világa. A MUD-ok virtuális terében játszó muderek identitását olyan „írott beszélgetések" formálják, amelyek a képernyőről való eltűnésük után - a beszédhez hasonlóan - legtöbbször megsemmisülnek. Ez az on-line kommunikáció azon tulajdonságára, amely a beszédhez teszi hasonlatossá. A beszéd ugyanis nem igényli azt a szigorú logikai koherenciát, amelyet a lineáris gondolkodás az írás terén ez idáig megkövetelt. A kifelé orientált attitűd figyelhető meg a hálózati szerepjátékok résztvevőinek „írott beszélgetéseiben" is. Stratégiájuk nem szerveződik egy centrum vagy egy biztos pont köré, hanem a kutatásra, a valamivel találkozásra, a valamivé válásra, az elkülönböződésre, mint folyamatra irányul. Játékuk ezért nyitott, a végkifejletet nem ismerő, biztonság nélküli játék, amely a véletlen és a szükségszerű interferenciáján alapul. Az egész játék olyan kommunikációs technikára épül, amely lehetővé teszi a játékosok számára, hogy egyszerre két látószögből figyelhessék az eseményeket. Egyrészt a játékban jelenlévő karakter szemszögéből, másrészt a karaktert távolról irányító játékos szemszögéből. Ez a kettős perspektíva eredményezi, hogy a játékos nem veszik bele a jelenlét állandóságának önközpontú illúziójába, hanem a centrum hiányát fiktív középpontokkal helyettesíti. A fiktív centrumok kijelölésével újra és újra differenciát teremt önmaga és a kihelyezett centrum, azaz a karakter között.. Ez a differencia a MUD diszkurzív szövegkörnyezetébe helyezve elindít egy biztonság nélküli játékot, amely immár a játékos személyiségére is visszahat. Ettől a pillanattól fogva a játék ugrás az ismeretlenbe, a kimondhatatlanba, a nem-énbe.

Az égre írt szavak, a senkihez címzett levelek; a blogok

A blogok a kétezres évek elején kezdtek el rohamosan terjedni a neten és a magyar site-okon. Ezekben a kezdeti időkben főként 25 év alattiak írtak blogot, ahol az írók 64 %-a volt a nő. A blogok megjelenésével valami nagyon várható és mégis nagyon furcsa dolog történt magának a kommunikációnak a létformájával. Az emberek évszázadok óta szeretnének a „Nagy Társadalom" dolgaiban részt venni de különböző szelekciós eljárások csupán kevesek számára tették lehetővé, a nagy nyilvánosság előtti megjelenést. Az interneten, és azon belül is egy blogsite-on egyszerűen válhat a leírt szó a nyilvánosság részévé. Ez talán a leginternetesebb műfaj és mint ilyennek rengeteg titka van. Három induló blog közül kettő megszűnik, de még a megmaradók között is csak nagyon kevés lesz sikeres. Van, aki személyesebb blogot ír és nem törődik annyira a látogatók számával és van, aki minden trükköt bevet a látogatók számának feltornázásáért. A blog írásnak mindenesetre van néhány letagadhatatlan sajátos jellegzetessége, ilyen az írás szeretete és a világgal való viszony értelmezésének igénye. Van, akinek a düh az alapanyag amiből karaktert formál, van akinek az erotika, van akinek a látogatók számában mért siker és olyan is van, aki Bridget Joneshoz hasonlóan az önsajnálat mélyebb vagy sekélyebb vizein evez több-kevesebb öniróniával. És szerencsére ma már van jó néhány olyan blog, amely a tudás, az információ cseréjét szolgálja. Szerencsére egyre többen fedezik fel a benne rejlő lehetőségeket és nem véletlen az sem, hogy politikusok egyre nagyobb számban indítanak saját blogot. A blog írás sokkal inkább - "folyamatszerű mint egy vers vagy akár egy regény megírása. A szerzőt folyamatosan szembeállítja magával.

A telefon és a mobiltelefon általában csak az egyes egyének közti társas (one-to-one) kommunikáció eszköze, míg az internetes közösségi felületek egyszerre több résztvevő csoportos (many-on-many ) kommunikációját is támogatják. Az új hálózati kommunikációs technológiák által nyújtott közösségi önszervező potenciál az azokhoz hozzáférő, és az azokat kezelni tudó rétegek számára óriási előnyöket jelenthet, a „digitális szakadék” túloldalán rekedt kevésbé szerencsések további lemaradásához, információáramlásból és közösségi interakcióból való kirekesztődését jelentheti.

Az interneten zajló kommunikáció, azon kívül, hogy segíti a már létező személyes kapcsolatok hatékony és olcsó fenntartását nagy földrajzi távolságok esetén is, lehetővé teszi új, a virtuális térben kötött közösségi kapcsolatok létrehozását és fenntartását olyan egyének között is, akik korábban nem ismerték egymást. A közösségszerveződést elszakítva a valós térben való találkozás kötöttségeitől, illetve a már létező személyes kapcsolatháló által behatárolt lehetőségektől, az interneten zajló kommunikáció a társadalomszerveződés korábban nem látott formáit teszi lehetővé.

Források:
ANDORKA Rudolf (1996) A magyar társadalom: a múlt öröksége, a rendszerváltás problémáiés lehetséges jövőbeli fejlődés 2005-ig. ln.: ANDORKA Rudolf Merre tarta magyar társadalom? Lakitelek Antológia Kiadó 15-55.
BARTHES, ROLAND: A szöveg öröme. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
BESSENYEI ISTVÁN: A töredékesség egysége, avagy a nevelésügy posztmodern paradigmaváltása. In: Új Pedagógiai Szemle, 1996/12. sz. pp. 3-12.
BEZECZKI Gábor, A jelentésteremtő metafora, in Helikon, 1990/4.
CZEIZER Zoltán- Gábor Kálmán, Az ifjúsági korszakváltás és az új kommunikációs státusz kapcsolatának vázlata
KATSÁNYI Sándor: Az információfogyasztó társadalom az ifjúság és könyvtár www.ki.oszk.hu/3k/valcikkek
GÁBOR Kálmán, A középosztály szigete. Belvedere Kiadó, Szeged, 2ooo.
VÁLYI Gábor, Közösségek hálózati kommunikációja, Szociológiai szemle, 2004/4

2 megjegyzés:

  1. Az ifjúkor Mátay Melinda meghatározása szerint a gyermekkor és a felnőttkor közötti átmeneti életszakasz, az ember önmagára találásának és identitástudata kialakulásának az ideje. Egyes megnevezések szerint serdülőkornak tekinthetjük, míg más meghatározások pubertáskornak nevezik. De a fiatal felnőttkor tekinthető a személyiségfejlődés, a szexuális érés sajátos szakaszának, főleg a társadalom felső rétegeiben.
    A fiatalok elkülönülése az ifjúsági szubkultúrákban jut kifejezésre. Az önállóságért vívott küzdelemben a szubkultúra a felnőtt társadalomtól való elszakadás lehetőségét teremti meg, a fiatal a kortárscsoport értékeit erősebbnek tekinti, mint a szülőkét. A személyiség struktrúja átrendeződik, a társas élet színtere az azonos életkorú fiatalokból álló csoportba tevődik át.
    Az ifjúsági kultúra az a szubkultúra(Gábor Kálmán), melyen átszövődnek az ifjúság társadalmi helyzetét befolyásoló tényezők. Legjellemzőbb jegyei az életmódban, kapcsolatokban, kulturális fogyasztásban nyilvánulnak meg: a zenében és öltözködésben különböző divatok és ízlési áramok formájában, a kapcsolatok terén a baráti és kortárscsoporti kontaktusok fontosabbá válnak a családi kötelékekkel szemben, a felnőtt értékrenddel szemben mutatott különállásban és az életstílus individuális megtapasztalásában, szabadidős tevékenységekben és ízlésben. Az ifjúsági szubkultúra messze áll az uniformizálódástól.
    Az ifjúsági csoportstílusok egyik fontos jellemzője a azok származási, lokális, nemek szerinti meghatározottsága (Zineckerrel).
    A hatvanas években kialakult ifjúsági szubkultúra, mely öltözködésében, viselkedésében, új fogyasztási szokásaiban volt nyomon követhető egy évtizeddel később egy egységesedő társadalmi nagycsoport kultúrájának jeleit mutatta. A nyolcvanas évektől a szülők nemzedékével szembeforduló fiatalok új típusú differenciálódása figyelhető meg. Az ifjúsági szubkultúrák átalakították az egész társadalmat, a fiatalok sokkal nagyobb szerepet játszanak a társadalomban, mint valaha.
    Nyíri Kristóf jegyzi meg, hogy a számítógép-hálózatok manapság már mobiltelefonon is működnek. A mobil eredeti hagyományos funkciója a technológia fejlődésének köszönhetően nagymértékben bővült. A népszerűséget tükrözi, hogy 2007-ben hárommilliárd mobilfelhasználó volt a világon, mely 50 százalékos mobilsűrűséget takar. Az internet és a telefon ötvöződésével már egyre komplikáltabb tevékenységek végezhetőek a készülékeken (pl. jegyfoglalás). Nemcsak emberekkel köt össze, hanem akár intézményekkel is. A kis méret, a hordozhatóság, valamint a rengeteg funkció miatt az legdominánsabb médiummá kezd válni. A mai tinédzserek nem ismerik az internet és am mobiltelefon előtti világot, így a digitális eszközökhöz való kötődésük erősebb, mint a korábbi generációk estében. Nyíri kiemeli, hogy a mobilhasználat nem a személyes érintkezést helyettesítő funkciót tölti be, hanem az emberi kapcsolatok mozgatórugója. A fiatalok életében közösségbe való bekapcsolódás egy lehetséges eszköze, mely kommunikációs csomópontként szervező hatást fejt ki a közös társas terekre. Az informális, egymástól való tanulás érvényesül a közösségi mobilhasználat során, hiszen információcsere, megismerés jön létre.
    Nyíri zárógondolatként jegyzi meg, hogy tudomásul kell venni, hogy az uralkodó kommunikációs közeg már nem papír-alapú, hanem a digitális közegben megvalósuló kommunikáció, melynek legfontosabb csatornájává a mobiltelefon válik

    VálaszTörlés
  2. A technikai eszküözök fejődése szükségszerűen magával hozta az emberi kommunikáció megváltozását is. sajnos a változés a technikában gyorsabb mint a fejekben. Sokan és sokszor nem veszik figyelebe, hogy mire is valók, és hogyan is kell használni ezeket az eszközöket. Itt elsősorban nem a készülékek használatának technikai részletei érdekesek, azt, így úgy megtanulja mindenki. Vagy mert elolvassa az ezköz leírását, vagy megmutatják neki a használatát, vagy mert"digitális bennszülöttként2 valami csoda folytán azonnal érti.Az viszont, hogy az eszközhasználatnak vannak emberi és társadalmi-társasági szabályai. Ezeketazonban biztosan kevesebben ismeri, mint ahány ilyen eszköz az mberek birtokában van.
    Itt csörög, ott csörög.. Mobiltelefon etikett
    Miért használ mindenki -aki teheti -mobiltelefont? Mert lehet rajta pizzát rendelni, számítógépet használni, ébresztőórára állítani, SMS-t küldeni vagy tőzsdézni? Sokaknak csak munkaeszköz, de a fiatalok körében más a szerepe. Ennek figyelembevételével nemcsak a telefon tartozékai árulkodnak a gazdájukról, hanem a formájuk, a márkájuk, a méretük és az áruk is sokat elmond használójáról. De azért nem árt tudni, néhány illemszabályt.
    Az illemszabályok hasonlóak, mint a vezetékes telefon esetén. Miután a mobiltelefon munkaeszköz, és egész nap magunknál tartjuk, magáncélra és munkaeszközként egyaránt használjuk.
    Mikor telefonáljunk?
    Munkaidőben a hivatalos dolgokat röviden intézzük. Hivatali időn túl magánügyben annyit csevegünk, amennyire pénztárcánkból futja. A mobil etikett szerint modortalanság reggel fél kilenc előtt és este tizenegy után telefonálni. Hétvégén mobilon csak akkor telefonáljunk hivatalos ügyben, ha ez nagyon indokolt, de akkor is kérjünk elnézést a zaklatásért. Ha a névjegykártyánkon is szerepel a mobilszámunk, ezzel engedélyt adunk arra, hogy mobilon is hívjanak bennünket. A mi felelősségünk, kinek adunk névjegykártyát.
    Mit kell tudni a bemutatkozásról?
    Mivel a mobiltelefonnal dolgozunk, nem tudhatjuk, hogy milyen körülmények között találjuk a hívott felet, ezért a bemutatkozás után azonnal kérdezzük meg, alkalmas-e az időpont a beszélgetésre. Nem szabad megsértődni, ha a válasz nem, vagy csak annyi, hogy visszahívlak, esetleg hívj később. Ennek több oka lehet: esetleg épp üzleti tárgyalás, értekezlet kezdődik, az illető külföldön tartózkodik, vagy ő fizeti a mi hívásunkat is. De az a legjobb, hogyha valakinek nem alkalmas a mobiltelefonálás, akkor kapcsolja ki készülékét, irányítsa át, tegye üzenetrögzítőre, stb.
    Hol lehet telefonálni?
    Ez ügyben megoszlanak a vélemények. Vannak, akik nem értenek egyet azzal, hogy olyan helyen telefonáljunk, ahol több ember van együtt, mások szerint viszont ott lehet telefonálni, ahol a beszélgetés megengedett. Vannak olyan helyek, ahol mindenképp tilos a telefonálás, például színházban, templomban, temetőben, koncerten, tárgyaláson, kórházban, hivatalos helyen, ahol erre külön is felhívják az ügyfelek figyelmét. Társaságban, étteremben lehet mobilt használni, ha muszáj, de tanácsos a készüléket halk csörgésre állítani, telefonálás közben pedig beszéljünk halkan. Még jobb megoldás, ha félrevonulunk, és úgy bonyolítjuk le beszélgetésünket.

    Ezeket a szabályokat is meg kell tanulnia mindenkinek, "bevándorlónak és bennszülöttnek" egyaránt, hogy kulúraközvetítés éa az emberi kapcsolatok építését és fenntartását szolgálják, és ne "idegesítő kütyüknek" tekintsük. Különösen, ha a másé...

    VálaszTörlés