2011. május 13., péntek

Internet és kultúra – „Gondold meg, csak az ember olvas”

Az Internet már nem a jövő, hanem a jelenben valóság! A kultúra, az idő, a tér, egyén … szavakat át kell értékelnünk, át kell értelmeznünk a virtuális kultúra létrejöttével.

A Neumann-galaxis térnyerése nem jelenti a Gutenberg-galaxis végét, hanem egy új fejezetet nyit azok számára, akik ki tudják használni, és élvezni is mindennek előnyeit. A gyakran hangoztatott érvek, mint az, hogy az olvasó számára fontos a könyvek illata!, a lapozás élménye!, a könyvek hordozhatósága, nem állnak feltétlenül, és teljesen ellentétben a digitalizált könyvek nyújtotta olvasási élményekkel. Manapság például a piacon több gyártó tucatnyi sokfunkciós, könnyen kezelhető és hordozható e-book olvasója érhető el, egyre növekvő szériában és - talán hamarosan - csökkenő áron. Ma már nem lehetetlen dolog eze­ket az elektronikus dokumentumokat is akár este – ágyban olvasni - elalvás előtt. A képernyők kifinomodásával, a betűk átszínezhetőségével, nagyíthatóságával személyre szabhatjuk olvasási kényelmünket. Utazáshoz, nyaraláshoz nem kell már azon aggódnunk, hogy miként cipeljük kedvenc olvasmányainkat, százával vihetjük őket egyetlen könnyed gépen, akár a zsebünkben. A szö­vegeket másolhatjuk, jegyzeteket, véleményeket fűzhetünk hozzájuk, az idézeteket elküldhetjük barátainknak, akár azonnal, olvasás közben, ezen felül akár meg is beszélhetjük az olvasottakat, …

Csepeli György-Prazsák Gergő Örök visszatérés? című könyvében - az internet párti és internet ellenes állítások - kutatásuk (2008) eredményeként négy csoportot különítenek el az internet és a hagyományos értelemben vett kultúra viszonyának könnyebb megítéléséhez, megismeréséhez:

1. a békés egymás mellett élés hívei - 30% - a kultúra és az internet között nem látnak ellentmondást, szerintük a hagyományos kulturális intézményeket nem váltja ki, nem alakítja át, és ebből következően nem is teszi tönkre. Megnöveli a kulturális szabadságot, de nincs hatással a kulturális közösség fejlesztésére. A web-es alkalmazásokat nem tartják kultúraalakítónak. Itt a legmagasabb az iskolai végzettségűek száma.

Herring, Mark Y.: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat című írásában (Könyvtári figyelő) 10 olyan okot sorolt fel - 2001-ben! -, amiért az internet és a digitális média nem képes helyettesíteni a papír alapú könyveket, illetve az ezeket őrző könyvtárakat:

1. Nem található meg minden az Interneten. Az összes folyóiratnak pl. csak mintegy

8%-a van fent.

2. A tű a szénakazalban elmélet: sok dolog nem található meg.

3. A weben nincs minőség-ellenőrzés.

4. Amit nem tudsz, az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek.

5. Problémák a könyvekkel. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések.

6. Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja.

7. Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára, mert egy teljesen virtuális könyvtárat létrehozni generációnkon belül lehetetlen.

8. A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. (Copyright költségek és problémák, a digitalizálás jelenleg iszonyúan munkaigényes.)

9. Az Internet egy kilométer hosszú, egy centiméter mély: kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi.

10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak.

Ma, tíz évvel később, már a 10. pont megdőlt, mert a „könyvek” is hordozhatók. A digitalizálás elterjedése következtében az interneten megtalálható dokumentumok %-os aránya biztosan növekedett, (teljes talán sohasem lesz).

2. „szkeptikusok” - 28% - a csoport tagjai nem hisznek abban, hogy az internet pozitív hatást képes gyakorolni a kultúrára, sőt azt vallják, pusztító hatást gyakorol rá – fölöslegessé teszi a hagyományos kulturális intézményeket, az általuk létrehozott tartalmakat. Ez a réteg lehet - nagyobb részben -, akik olvasnak, de nem interneteznek – 19%, illetve azokból, akik nem olvasnak, nem interneteznek – 37%? A kutatásból az is kiderült, itt a legmagasabb az átlagos életkor, a legnagyobb az aktív keresők aránya, inkább községekben élnek.

Az internet és a kultúra ok okozati összefüggéseire is felhívja a figyelmet. Talán még mindig értékesebbnek találják azt, ami papír formátumú. (Például, ha a szellemi tulajdonjog védelmére gondolunk!) „Az információs társadalom ugyan új szellemi termékeket és szolgáltatásokat hoz létre, de rögtön bünteti is azokat el nem ismertségük terhével.1)

3. „A párhuzamosok sohasem találkoznak” - 22% - a kultúra és az internet viszonyát olyannak látják, mint a „sohasem találkozó párhuzamosokét”. A csoport tagjai szerint a hagyományos kultúra szintereit, és magát a kultúrát sem teszi tönkre, nem teszi fölöslegessé az internet. Véleményük szerint az internet nem növeli a kulturális szabadságot, nem alakítja át a kultúrát, és nem gondolja úgy, hogy az internetnek szerepe lenne a kulturális közösségek kialakulásában. A web 2.0 logikájára épülő kultúrafelfogás sem áll közel hozzájuk. Magas a nők aránya, sokan élnek közülük községekben. Talán ez a réteg az, amelyik nem internetezik, de olvas, vagy nem internetezik, és nem is olvas?

4. „Optimisták” - 20% - ez a csoport sem lát ellentmondást a kultúra és az internet között, szerintük sem váltja ki a hagyományos kulturális intézményeket, és nem alakítja át, és ebből következően nem is teszi tönkre. Emellett azonban véleményük szerint az internet növeli a kulturális szabadságot, sőt át is alakítja a kultúrát. A kulturális közösségek fejlődésére is hatással van az internet, amiben látják a webes alkalmazások szerepét is. Emellé a - 25% - interneteznek is, és olvasnak, illetve az interneteznek, de nem olvasnak csoportot sorolnám. Tagjai a legfiatalabbak, az ő körükben legnagyobb a férfiak aránya, viszonylag kevés az aktív kereső, sok a tanuló.

„Mindeközben ne felejtsük el, hogy az Internet az autópálya-hálózatok mintájára tervezett haditechnikai rendszer. A hadsereg olyan eszközt akart, amelyik nukleáris támadás esetén is megóvja az irányítási struktúrát. A megoldás olyan elektronikus hálózat lett, amelyik azonnal átirányítja magát, ha egy vagy több kapcsolatot lerombolnak, ezáltal lehetővé teszi, hogy a túlélő szervek kommunikációképesek maradjanak egymással, és összehangoltan működhessenek. Az ilyen apparátussal rendelkező katonai hatalom a legsúlyosabb katasztrófák közepette is fenntartható. Nem árt tudni, miközben az Internet társadalmi, kulturális jellegéről beszélünk, hogy a Háló sokat istenített demokratizált jellege nem valami értelmiségi-anarchista szándékból fakadt, hanem szikár katonai szükségszerűségből. Ugyanez a szükségszerűség munkálkodott a Háló fejlődésének további szakaszaiban is, mikor a kutatás-fejlesztés szolgálatába állt – pontosabban szólva: a kutatás állt egyértelműen stratégiai célok szolgálatába. S működik hasonlatosan ma is, rejtve vagy csak kicsit palástolva azt a tényt, hogy az Internet a fogyasztói társadalom egyik izmosodó, a jövőben alapvető pillérét képezi, s készül a médiapiacon a neki megfelelő vegyértékű helyet elfoglalni. Ahol nem magasztos eszmék, nem is valamiféle népjobbító szándék, s a tiszta értelemben vett nevelés és kulturizáció az elsődleges szempont, hanem az elektronikus tartalmakat olvasó személyek fogyasztásra való minél alaposabb előkészítése, tudatuk kilúgozása …” 1)


Az olvasás – ahogy a nagy angol tanulmányíró Matthew Arnold mondja – „maga a kultúra”.

Forrás:

1) R. Nagy József: Internet és kultúra – Internet vagy kultúra – Internet-kultúra

Csepeli György, Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban .

Jószöveg Műhely Kiadó Bp. 2010.

„Gondold meg, csak az ember olvas” – Márai S.

2 megjegyzés:

  1. Hazánkban az 1995-ben kiadott Nemzeti alaptanterv írta elő az informatika oktatását a közoktatásba. A kerettantervek a 7. osztályra tették az informatika-oktatás kezdetét, holott felmérések mutatták (1999-ben), hogy erre az életkorra a tanulók 77%-a már önálló használónak vallotta magát. A számítógép-használat mértéke az általános iskolás gyerekek körében nagymértékben függ a szülők iskolázottságának szintjétől. Az általános iskolai nyolc osztállyal rendelkező apák gyerekeinek 80 %-a nem használ számítógépet. Ezzel szemben a felsőfokú végzettségű apák gyerekeinél ezt csak 10-20 %-nál tapasztalták (Jelentés a közoktatásról 2003. Szerkesztette: Halász Gábor és Lannert Judit, OKI, Budapest 2003.)
    Azok a gyerekek, akiknek otthon nincs számítógépe, a 7. osztályra (amikor elindul az informatikaoktatás az iskolában) már komoly hátrányba kerülnek azokkal a gyerekekkel szemben, akiknek van.

    VálaszTörlés
  2. Az ma már tényleg nem újdonság, hogy nemcsak a papíralapú könyvet vihetjük magunkkal, hanem az internetet és e-bookot is lehet hordani. Abban viszont, amit Mark Y. Herring megfogalmazott tanulmányában, a mai napig van igazság. Szó nincs arról, hogy ma az összes releváns folyóirat fent lenne a neten, jószerével vannak, amelyeknek csak a címe és tartalma van feltüntetve, azzal a jelzéssel a honlapon, hogy ennyiért és ennyiért előfizetéssel megrendelhető. Számos folyóirat létezését megemlítik a kötelespéldányokat gyűjtő könyvtárak, ill. a folyóiratokat rendszerező weboldalak. Eltekintve mindezektől, ma talán a legfontosabb probléma az, hogy nincs teljeskörű minőség-ellenőrzés. Nemcsak arról van szó, hogy megszámlálhatatlan butító, jogellenes tartalom is fent leledzik az interneten, hanem, hogy a tudásépítő jelleget demonstráló tartalmak, anyagok, írások között, mint forrást tekintve vannak olyanok, amelyek hitelességében nem lehet feltétel nélkül megbízni. Ha példát is kell említenem, akkor lássuk. A wikipedia, mint szabad enciklopédia kétségtelenül a web 2.0 alkalmazások egyik nagy találmánya. Azonban a mai napig találni olyan tartalmat az enciklopédia lapjain, amelyek nem valós adatokat is tartalmaznak. Mennyire megbízhatók akkor ezek az információk? Olyan szócikkek is fent vannak, amelyeknél nincs teljes hivatkozott felhasznált irodalom feltüntetve. Találkoztam már olyan szakdolgozattal vagy egyszerű tudományos igényű szakirodalmakat felsorakoztató dolgozattal, ahol a releváns irodalmak között ott szerepel a wikipedia. A fentiek alapján vajon mennyire lehet mérvadó szakmai vagy netán tudományos szinten egy olyan hivatkozás, amely fölött nincs teljes szakmai minőségi ellenőrzés?
    Ami magát a praktikumot, vagy az olvasási élményt illeti, több szempontból a rendes könyv viszi el a pálmát. Ilyen szempont pl. hogy valóban megerőltető egy idő után az interneten való olvasás, aminek megoldása az oldalak kinyomtatása, élmény szempontjából pedig a könyvlapok ropogása és a papír illata továbbra is csábítóbb felhívás az olvasásra, mint az e-olvasásnak teret engedő gépek morajlása.

    Szoboszlai Andi

    VálaszTörlés