2011. május 22., vasárnap

Motiváció és elektronikus oktatási környezet

A különböző pszichológiai elméletek alapvetően három felfogáscsoportba oszthatók abból a szempontból, hogy milyen összefüggéseket feltételeznek a személy vagy a személyiség motívumai, a környezet és a cselekvések között. A behaviorista pszichológia felfogás a cselekvések magyarázatában elhanyagolja a személyiség szerepét, és közvetlen összefüggést feltétételez az egyén környezete és cselekvései között. Az úgynevezett tulajdonságelméletek a cselekvéseket alapvetően a személyes
motívumokból kiindulva magyarázzák. A tanuláselméletek a lelki motívumokon belül az egyének azon kognitív motívumait hangsúlyozzák, amelyek főleg a mindenkori környezet hatásait közvetítik. Léteznek olyan összetett felfogások is, amelyek a tulajdonságelméletek és a tanuláselméletek összeegyeztetésére törekszenek. E felfogások egyaránt hangsúlyozzák mind a személyiség, mind a környezet szerepét a cselekvések magyarázatában, és a cselekvések motívumait részben személyes, részben instrumentális motívumoknak tekintik. „Rámutatnak arra, hogy bizonyos körülmények között alapvetően a személyiség tulajdonságai, más körülmények között alapvet en a környezeti tényezők határozzák meg a cselekvéseket.”
KISS ÁRPÁD szerint „Motiváción azoknak a különböző eredetű indítékoknak együttesét értjük, melyek a tanulót a tanulásra ráveszik, és a tanulási kedvet és elhatározást a tanulás végéig ébren tartják. Semmilyen életkorban nincsen sikeres tanulás motiváció nélkül.
A tanulási motiváció a tanuló által meghatározott folyamat, amely önszabályzó interakciókon keresztül valósul meg. Alakulásának folyamatában nagy jelentősége van az egyén aktív önszabályozásának. Pedagógiai megfontolásból a tanulási motiváció négy szintjét különböztetjük meg. A beépült (internalizált) tanulási motiváció, a belső (intrinsic) tanulási motiváció, a külső (extrinsic) tanulási motiváció, és a presztizs motiváció. Minél inkább önirányító egy tanulási forma, annál nagyobb a jelentősége a tanuló belső motivációjának. Önszabályozó tanulásról akkor beszélhetünk, ha egy személy önmagát motiválja, és a tanulási tevékenységét önállóan, önmagáért tervezi, strukturálja, vezérli és kontrollálja. Az önszabályozás nem más, mint a személyes célok megfogalmazásának képessége, mely összhangban áll egyrészt az egyén szükségleteivel, másrészt rugalmas tanulásstratégia-kiválasztó képesség is, mely a menet közben fellépő konfliktusok megoldását szolgálja.
A hatékony tanuláshoz
· olyan kihívást jelentő feladatok kellenek, amelyek hatnak a tanuló önszabályozó képességére, ami segít irányítani és befolyásolni a problémamegoldó folyamatot;
· olyan önmegvalósításra kész én szükséges, mely a feladatot kihívásnak tekinti, s megoldásra készteti az adott egyént;
· valamint megfelelően hatásos környezeti feltételek szükségesek.
Egy tanulási feladat megoldását elemezve mindig az egyén aktuális motivációs állapotát és az adott szituációt együttesen kell figyelembe venni
A napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő kompetencia alapú képzés alapfeltétele az „értő tanulás”, melyhez a tudás alakulásának folyamatos követésére van (lenne) szükség. „Ha napi, de legalább heti szinten egyénileg követhető lenne minden tanuló haladása, akkor ezen információk kumulálása sokkal használhatóbb visszajelzést adna az iskolai vezetés és oktatáspolitika számára, mint az időszakos reprezentatív elmérések. Ez technikailag ma már elérhető távolságra van, csupán hozzáállás és szervezés érdése.
A számítógéppel támogatott oktatás csaknem „korlátlan teret” nyit az azt felvállalók
számára. Már az egyszerű (off-line) programok is kiválthatják a tanulás legegyszerűbb folyamataiban, például a tanár-diák interakcióban megjelenő visszajelzéseket. Egy megfelelően kidolgozott oktatóprogram képes a tananyag megértésének mélységét, min őségét tesztelni, és ezt a tanuló számára azonnal visszajelezni, s őt egyben a hiányosságok pótlására szolgáló tananyagot is felajánlani. A számítógép nem pótolhatja minden esetben a tanárt, de a legtöbb esetben remekül kiegészítheti munkáját. A formális tömegoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudja kezelni a tanulók
között levő sokféle és nagymértékű különbséget, így az átlagra méretezett eljárásaiból senki sem az optimális mértékben profitál. Az oktatás individualizálására irányuló törekvések megvalósításának legfőbb akadálya a tanári kapacitás szűkössége volt. „Az IKT alkalmazásával mindinkább lehetővé válik, hogy a tanulók saját tempójukban haladjanak, mindenki azt tanulja, amit még nem tud, egy probléma megértéséhez azt az információt kapja, ami nála éppen hiányzik.” Sokan használnak ma már interaktív oktatási segédanyagokat és még többen tennék, ha rendelkezésre állnának olyan programok, amelyeket „csak alkalmazni” kell. Véleményem szerint az elektronikus oktatásnak azonban ma még kevés az „aktív résztvevője”. Egy tananyag interaktív kidolgozása idő igényes, az adatbázisok kialakítása és feltöltése pedig igen költséges. A központilag támogatott projektek eredményeként létrehozott programcsomagok viszont gyakran kerülnek „vakvágányra”.
POLÓNYI ISTVÁN a tanulást az élő szervezet működéséhez hasonlítja: „mint ahogy az élő szervezetnél az inputok a szervezet működéséhez szolgáltatnak energiát, s az égéstermékek eltávoznak, a tanulásnál is az input információk nagy része elfelejtődik, s a szerkezetük, összefüggéseik az, ami megmarad.” Az oktatás során a pedagógus szerepe éppen ezeknek az összefüggéseknek a szemléltetése, megértetése – és persze a motiváció fenntartása. Nem az információk tömegére, hanem olyan információkra van tehát szükség, amelyek az információfeldolgozást támogatják, s amelyek az elsajátítatni kívánt összefüggések megértését segítik elő.
Az elektronikus tanulás során a tanulók és a tanulás technológiájának kapcsolata sem elhanyagolható. Kutatások során kimutatták, hogy azok a tanulók, akik az online tanulási képességet elsajátíthatónak tartják, pozitívabb elvárásokkal rendelkeznek a tanulás ezen formájának kimenetele iránt, az alkalmazás során kevésbé idegesek és magasabb teljesítményt is érnek el. Azon tanulók, akik azt gondolják, hogy az online tanulási képesség viszonylag rögzített készség, sokkal idegesebben állnak a tanuláshoz, kevesebb sikerről számolnak be és teljesítményük is alacsonyabb. Ez azt bizonyítja,
hogy a tanulóknak az online tanuláshoz való hozzáállása és az az erő kifejtése, amellyel ezt a készséget fejleszteni akarják, alapvető fontosságú motivációjuk és az online tanulásuk teljesítménye során.
A tanulóközpontú oktatási formákban a tanulás testre szabott, a diák rugalmas, saját idő beosztáshoz igazítható képzést kap, meghatározza a tanulás ütemét és helyét, emiatt viszont a sikerhez nagyfokú motiváltságra, fegyelemre és önállóságra van szükség. Vannak, akik ezt kiváló lehetőségnek tartják, mások viszont hátrányként élik meg.
Az elektronikus eszközökkel támogatott tanulás elfogadásának legkomolyabb gátja az infrastrukturális gondokon túl a technikával szembeni idegenkedés, a technológiai eszközök készségszintű használatának (digitális írástudás) hiánya 2 , illetve az új és szokatlan helyzet miatti szorongás. Nemzetközi vizsgálatok szerint a kezdeti motivációs tényezők nem feltétlenül elégségesek ahhoz, hogy végig fenntartsák a lelkesedést. Ezért ezekben a képzési formákban „a motiváció meg őrzésében szükséges, hogy az intézmény folyamatosan támogassa a tanulókat, ami azt jelenti, hogy alaposan
átgondolt és lefektetett elvárás rendszerre, állandó visszacsatolásra és következetes teljesítmény értékelésre van szükség.”
Egy igazán jó, interaktív oktatástámogató rendszer azt a „filozófiát” képviseli, amelynek a lényege a motiválás aktivizálás differenciálás visszacsatolás
Az oktatás elektronikus támogatása mindenképpen hozzájárul a tanulók ismereteinek bő vítéséhez és képességeinek fejlesztéséhez, azonban alkalmazásának „mindennapossá” válása véleményem szerint még várat magára. Ennek egyik oka a tanulók hozzáállása az elektronikusan elérhető oktatási anyagok használatához. Ki kell alakulnia annak a „kultúrának”, amely nem a feladatok azonnali kinyomtatását és „hagyományos” úton történő megoldását jelenti, elveszítve ezzel az interaktivitás adta előnyt. A
másik ok a tanárok hozzáállása. Az interaktív tananyagok elkészítése nem kis munkát és kreativitást követel, mindemellett a végső megjelenése csak csapatmunkában valósítható meg. Úgy gondolom azonban, hogy a „befektetés” hosszú távon mind a tanulók, mind a tanárok számára „gyümölcsöz õ ”lehet.
Forrás:
Korom Erik MultiMédia az Oktatásban 2007 konferencia Budapesti Műszaki Főiskola, 2007. augusztus 23-24.
Réthy Endréné: A tanítás-tanulás hatékony szervezése: (Motiváció és az önszabályozó tanulás tanulmány, mely az Educatio, Bp. 2008. tanulmánykötetben jelent meg.)

3 megjegyzés:

  1. Bardócz-Tódor Enikő2011. május 22. 19:42

    Érdekes amit Polónyi modelljéről írsz. Vajon mit tekint eltávozó égésterméknek a tanulás esetén? Inkább elfogadnám az iskola-étterem hasonlatot, amikor valamilyen kínálatból fogyaszthatunk. Az általános suli, meg a középiskolák a menzáknak felelnek meg, mert nem válogathatsz. A felnőttoktatás meg egy elegáns étterem, ahol kedvedre rendelsz. /Ideális esetben:)/

    VálaszTörlés
  2. Amennyiben a felnőttoktatásban valósul meg az on-line tanulási környezet alkalmazása, a motiváció, és a visszacsatolás kérdése kiemelten fontos kérdéssé válik. Ugyanis a felnőtt tanulási motivációja csak akkor tarható fenn a tanulási tevékenység során, ha a tanulási folyamat során érzékeli, hogy az előre elképzelt irányba halad, közeledik céljaihoz. Ezen elvárások kielégítéséhez nélkülözhetetlen a motiválás (akár személyre szabott) biztosítása. A felnőtt tanuló többnyire belső igényből tanul, persze előfordulhat a külső igényből fakadó tanulás is, így az elsődleges motivációt az elégedettség, és a siker érzése jelenti. Nagy szerepe van a változás, előrehaladás mértékéről tudósító információknak, vagyis a visszacsatolásnak. Tehát a jól időzített visszacsatolás erősen hatást gyakorolhat a tanulás későbbi intenzitására
    Azzal teljes mértékben egyet értek, hogy az on-line tanulási környezethez való viszonyulást, a részvételt meghatározó motivációt, nagymértékben befolyásolja digitális írástudás megléte/hiánya, vagy éppen a minősége. Hiszen kutatások is igazolják, hogy az IKT eszközök, rendszerek elfogadottsága annál inkább nő, minél inkább járatos az egyén a digitális világban, minél több időt tölt el használatukkal. De abban Kőfalvi Tamással egyetértek, hogy nagyon sokan sok helyen túlmisztifikálják az on-line tanulási környezetek által elvárt informatikai tudást. Ahogy Kovács Emese is írta egy korábbi bejegyzésében, nagyobb volt a konnektivista kurzus elején a Twitterrel, és egyéb más oldalakkal szemben érzett riadalom, mint amit a website működési mechanizmusa indokolt volna. Tehát Kőfalvi az mondja, hogy az e-learning tananyagok többségéhez elégséges az áltagos az átlagos felhasználói szint. De az igazán jó minőségű tananyagok használatához akár az átlag alatti IKT-tudás is elegendőnek bizonyul. Megítélése szerint a szinte teljesen automatizáltsággal működő on-line rendszerekhez némi hálózati ismereten kívül mindössze a klaviatúra,- és egérhasználat készségszintű ismerete szükséges. Az egyre kifinomultabb on-line tanulási környezetek már nem a felhasználóra pakolják a rendszerben való boldogulás terhét, hiszen a bennük való navigálás szinte könnyeddé válik. Továbbra is állítom, hogy a motiváció kialakulása, és fennmaradása elsősorban fejekben dől el.

    Forrás: Kőfalvi Tamás(2006): E-tanítás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

    VálaszTörlés
  3. „a Twitterrel, és egyéb más oldalakkal szemben érzett riadalom, mint amit a website működési mechanizmusa indokolt volna. …” A riadalom, ahogy fogalmaztok, az ismeretlennek szólt. Később, amikor regisztráltunk, ismerkedünk velük, ... egyre inkább a nagyszerűségüket érezzük, a bennük rejlő lehetőségeket. Talán a mások véleményétől való függés félelme, az ismeretlen általi irányítottság félelme lázadt bennünk. Jó lett volna előre tudni, milyen irányba, milyen mértékben befolyásolják majd tanulásunkat. Ma már tudjuk, hogy milyen nehéz volt kikászálódnunk a berögzült kötöttségeinkből (valószínűnek tartom, hogy ez nem mindenkinek volt nehéz), és nem is biztos, hogy nem az önszerveződés volt ehhez a legjobb módszer. Lehet, hogy küzdöttünk, lehet, hogy értetlenkedtünk, de kaptunk egymástól segítséget, megoldottuk. Persze csak egy kis szeletét … Kaptunk sok-sok új tudást, …, mint ahogy már többen meg is fogalmaztuk ezt. Hankis Elemér szerint a neten tapasztalható zsivaly nem engedi az elmélyült tanulást. De, lehet, hogy éppen ezt a „zsivalyt” szeretjük!

    VálaszTörlés