2011. május 22., vasárnap

Online tanulási környezet kicsit másképp

Magyar Erika „A társas hálózatok intelligenciája” című bejegyzése adta az ihletet a heti második bejegyzésemhez. Erika olyan érdekes dolgokról írt, hogy eszembe jutott egy magyar virtuális közösség, akikről nemrég hallottam és olvastam is. Tudást – ismereteket osztanak meg egymással (mint mi is) csak kicsit másképp teszik, mint amit megszoktunk.

 A dotcom-lufi 2001-es kipukkanása után megmérték, hogy az internetes iparág bibliájának számító Wired című hetilap az összeomlást megelőző hónapok, évek során milyen gyakorisággal használta a "forradalom" szót. A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy minden negyedik héten írták azt egy új weboldalról, hogy az most aztán tényleg és alapjaiban és visszavonhatatlanul megváltoztatja életünket. Az utolsó előtti internetes forradalom pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtek népszerűvé válni az internetes társas hálózati oldalak. Néhány hónap, 1-2 év alatt ezek a szolgáltatások elképesztő mennyiségű felhasználót gyűjtöttek maguk köré. A 2002-ben indult magyar iwiw-nek ma több, mint kétmillió felhasználója van, a hasonló elven működő amerikai Facebooknak ez idő alatt 21 millió tagja lett ( s azóta percenként többezren csatlakoznak), a myspace 174 milliós felhasználói tábort épített fel maga köré.

Az iwiwnek minden oka meglehet a büszkeségre: a honlap abszolút nagyságban is a legnagyobbak közé tartozik, és ha ezt a számot a piac nagyságához mérjük, kiderül, hogy a 10, maximum 15 millió magyar ajkú emberből két milliót összegyűjteni arányaiban jobb teljesítmény, mint az 250 milliós Egyesült Államokban 21 milliót. Ez rohamos növekedés több kérdést is felvetett. Például, hogy minek köszönhető ez az elképesztő ütemű növekedés, s hogy vajon mihez is kezd majd egymással az a sok ember, ha már egyszer ilyen jól összejöttek? Erre azóta is sokan sokféleképpen keresik a választ.
Az online környezet ezzel szemben egy azok közül a médiumok közül, melyet kapcsolattartásra használunk. Ha elfogadjuk azt a Marshall McLuhan-i tételt, hogy ezek "a mediális rendszerek valójában az emberi idegrendszer kiegészítéseként, protéziseként funkcionálnak, ahol a humán komponens, a wetware, a hardware és a software különös szimbiózisban alkotnak egyedi rendszert, az a magyarázat is felmerül, hogy azért van mindannyiunknak egy kicsit több ismerőse az interneten, mert ebben a környezetben a gyenge kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának gyakorlatilag semmilyen költsége nincs. "Más szóval az iwiwen, Facebookon semmibe se kerül egy távoli ismerőst bejelölni, ráadásul ez a fajta kapcsolat nem felejtődik el, azaz időben a számuk csak egyre nő. Az internet nemcsak e kapcsolatok fenntartását, de működtetését is megkönnyíti.

Érdemes elgondolkodni, hogy a fontosnak, hasznosnak bizonyuló információk mekkora hányada származik a gyenge kapcsolataink köréből, és rá fogunk jönni, nagyobb, mint gondolnánk. Richard Wiseman brit pszichológiaprofesszor ezt egy sajátos kutatással támasztotta alá. Ő annak próbált utána járni, hogy mitől szerencsések egyes emberek és mitől érzik magukat szerencsétlennek mások. A kutatásból az derült ki, hogy amint az várható volt, a szerencséseknek és szerencsétleneknek pontosan ugyanakkora eséllyel lesz telitalálatuk a lottón. De a két csoport nagyon különbözik abban, hogy mennyire nyitottak a világra. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, sokkal nyitottabbak az újdonságokra, mint szerencsétlen társaik. A több kapcsolat, a nagyobb nyitottság pedig jelentősen megnöveli a szerencsés találkozások esélyét. A nagyszámú gyenge kapcsolattal talán egy kicsivel szerencsésebbek lehetünk. A kapcsolattartás olcsósága és a személyiség részévé tett digitális információk kialakítása nemcsak a már létező gyenge kapcsolati háló működtetését teszik könnyebbé, de jelentősen megkönnyíthetik az egymást még nem vagy csak alig ismerő, de hasonló érdeklődésű, hasonló értékeket valló emberek egymásra találását is. Más szóval ezek a társas hálózati szolgáltatások az új, virtuális közösségek kialakulásában is kulcsszerepet játszhatnak.

A közösség fogalmának nincs egy mindenki által elfogadott egyszerű definíciója. Ami fontos lehet, a "mi" és a "többiek" közötti különbségtétel képessége. Közösségről közösségre, korról korra más és más tényezők vannak hatással arra, hogy mi különböztet meg minket mindenki mástól. A munkahely, a közös lakhely ugyanúgy kijelölhet egyfajta közösséget, mint a közös nyelv, a közös érdeklődés, a közös ünnepek, a kölcsönös segítségnyújtások rendszere, vagy egy multikulturális társadalomban az egymással megosztott különbségeink. Gondoljunk csak a heti témánkhoz érkező, számos megközelítésből fakadó bejegyzésekre.

A közösség e sokféle lehetséges megközelítését egy és ugyanaz a dolog fogja össze: a közösség tagjainak kommunikációja, az a mód, ahogy a közösség tagjai kapcsolatot teremtenek egymással, a környezetükkel, a múltjukkal. Ebből következően nagyon másfajta közösségek fognak kialakulni ott, ahol a közösséget a szóban átadott/megosztott tudás szervezi, és ott, ahol a közös tudás, élmények alapja a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érkező információ. Az internet elterjedése sok szempontból újrarajzolja azt a kommunikációs teret, melyben a közösségek létrejönnek, fennmaradnak, megszűnnek. Az online kommunikációs csatornák nemcsak saját ismerőseinket hozza karnyújtásnyi távolságra, de sok százmillió ismeretlent is. Többekkel, olcsóbban van lehetőségünk kapcsolatot teremteni, mint korábban. Ez a tény, ha át nem is írja eddigi közösségfogalmainkat, mindenképpen újabb jelentésekkel gazdagítja.

Azok a közösségek az igazán érdekesek, melyek az internet nélkül nem vagy csak jóval nehezebben jöhettek volna létre. Itt van hát egy olyan online közösség, amelyik kizárólag az internetes hálózatot használja kapcsolattartásra, és a maga nemében egészen különleges világot teremtett. Ez a közösség a karagarga.net. (Korábban sosem hallottam róluk).
A karagarga.net egy illegális filmarchívum, underground könyv- és zenetár, melynek tagjai arra tették fel az életüket és szó szerint a szabadságukat, hogy megőrizzék és a közösség számára elérhetővé tegyék a globális film- és zenei termés kevésbé népszerű, a hagyományos csatornákon keresztül nem vagy csak nehezebben hozzáférhető részét. Nehéz a közelükbe férkőzni, weboldalukon is csak szolid, visszafogott szöveg olvasható:
„If you want the love, you have to log in.
If you have already registered but never received the confirmation email, try this page.”

Ennek a közösségnek a világ minden tájáról összesen alig 10 000 tagja van. A közösség, mint az internetes közösségek jelentős része, egy erősen speciális érdek és érdeklődés körül jött létre. Ez az érdeklődés a piacon nem kapható, könyvtárból nem beszerezhető filmek, zenék, szövegek archiválása, hozzáférhetővé tétele. Sok esetben akár idegen nyelven is.
Az online közösségi hálózatok mottóját Pierre Levy kommunikációkutató, szociológus fogalmazta meg röviden, de annál lényegre törőbben: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." A való világ normái azt diktálják, hogy ritkán kérjünk a gyenge kapcsolatainktól a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igénylő szívességet. Ezzel szemben az online világban mindennapos az, hogy Barry Wellman online közösségekkel foglalkozó kanadai szociológust idézve "a közösség tagjai olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek". Mivel ez egyformán igaz mindenkire, ezért aztán nem kell félni attól, hogy az önként felajánlott erőforrások viszonzatlanok maradnak: Howard Rheingold, a Virtuális Közösségek című könyv szerzője szerint "lehet, hogy az az ember, akinek én segítettem, soha nem lesz abban a helyzetben, hogy segítsen nekem, más viszont igen". A Karagarga közössége is ezen elvek mentén működik. Minden egyes filmet valaki a saját gépéről, a saját internetkapcsolatát használva oszt meg a többiekkel. A közösség tagjai végzik a feliratozást, ők fordítják a feliratokat. Ők azok, akik értékelik és katalogizálják a filmeket. Ezek az emberek nemcsak azt a tudást osztják meg egymással, amit egy-egy ritkaságról esetleg csak ők tudnak, de a technikának köszönhetően képesek egymással megosztani magukat az alkotásokat is. A karagarga.net egymással személyesen talán soha nem is találkozó felhasználóit azonban nem csak a közös érdeklődés és a közös cél kapcsolja össze, de azok a szabályok is, melyek a közösség életét szabályozzák. E szabályok némelyike az önvédelmet szolgálja. Mivel tevékenységük egy része a Föld minden egyes országában szerzői jogi törvényekbe ütközik, ezért például alaposan megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé. Más szabályok arra szolgálnak, hogy a közösség hű maradhasson önmagához. Például a keresett hollywoodi nagyfilmeket megosztókat kizárják maguk közül, ahogy kizárják a közösségből azokat is, akik potyautasként viselkednek, és nem tesznek hozzá a közös erőforrásokhoz. Ezzel szemben nagyra értékelik azt, ha valaki aktív tag, sokat és jókat szól hozzá a fórumokban zajló beszélgetésekhez, értékes munkát végez, vagy más módon járul hozzá a közösség gazdagságához. Ezek az írott és íratlan szabályok részben a közösség alapítóitól származnak, más részük a sok ezer fórumtéma sok tízezer hozzászólásán keresztül alakult ki az évek során…
Mi nyíltan, online írjuk a véleményünket, és megosztjuk az ismereteinket az arra kíváncsiakkal. Éppen ezért felelősségünk is nagyobb. Ugye hogy vannak párhuzamok, a mi konnektivista önképzésünk és a karagargások között? :)

Forrás: Mindentudás Egyeteme előadások 2007
Pléh Csaba: A mindent átszövő hálózatok, Bodó Balázs: Hatalmas hálózatok, internetes közösségek, társas hálózatok 

1 megjegyzés:

  1. Mindkettőtök bejegyzése nagyon érdekes volt, és ez már konnektivista tanulás, hogy szépen egymásra épültök, új gondolatok generálódnak a másik gondolataiból? Persze ez csak költő! :)
    Háló-Hálózat-Élet? „… ha meg akarjuk érteni az életet, hálózatokban kell gondolkodnunk”.(Barabási) Ahogy egyre többet olvasok a témában, egyre inkább az derül ki, hogy az egész világ hálózatokból áll. Amit kapcsolatoknak gondoltunk azok valójában hálózatok? Megjegyzem egyre több olvasás egyre bonyolultabbá is teszi a megoldást számomra, nehéz ezt egy ilyesfajta gyakorlatias embernek megérteni, mint én.Szintén Barabási mondja, hogy „ha egyszer megértjük a részeket, akkor könnyű lesz az egészet felfognunk” Hát remélem. Számomra ott van fogódzó, a hálózatoknak van szerveződő elve és, hogy a csomópontok vagy középpontok kulcsfontosságúak, a stabilitás és a tűrőképesség szempontjából. Ha az egész Internetet egy giga számítógépnek fogjuk fel, nincs messze az a vízió, hogy az már egy „élő” organizmus? Egy óriási hálózat, mely éli a saját életét? Mátrix?
    Eszembe jut a mi kis Hálónk, melyben mi kis „konnektivisták” mint kis tanuló pókok próbáljuk meg-találni a csomópontunkat és építeni a saját elágazásainkat.
    Remélem még sokáig maradunk ebben a hálóban!

    VálaszTörlés