2011. május 8., vasárnap

Osama bin Laden feleségeinek halála, a férfias nevelés és a biztonság

Ha abból indulok ki, ahogyan Komenczi Bertalan meghatározta a történelmi korszakokat, már évezredek óta a teoretikus kultúrában él az emberiség nagyobbik része, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tudás megőrzését az írás feltalálásával próbálják garantálni. Azonban nem kell túl messzire menni az időben az arra való rádöbbenéshez, hogy az írás feltalálása nem garantálja az emberek egymástól való biztonságát. Mindez igaz a digitális írástudásra is. Attól, hogy az emberek tudnak írni-olvasni vagy számítógépet használni, még ugyanúgy akadnak köztük hazugok is, tolvajok is, gyilkosok is, mint évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt.

Vajon hol rontja el az emberiség? A témát megpróbálom holisztikusan szemlélni. Figyelemreméltó tény, hogy a női nem tagjai közt kifejezetten alacsonyabb arányban vannak bűnelkövetők, mint a férfiak körében. Ez nemcsak Európára igaz. Mi lehet az oka? Vajon ugyanúgy nevelik-e a kislányokat, mint a kisfiúkat? Vagy a gének, a fizikai különbségek a döntőek, nem a nevelés? Mindenesetre, érdemes lenne körüljárni a kérdést: vajon ugyanazt a bátorságra vagy biztonságra törekvést várják-e el a kislányoktól a szüleik, mint a kisfiúktól?

Saját emlékeim szerint, nekem, mint leendő férfinak, lényegében, kötelességem volt bátornak lennem, gyermekkorom óta. Igaz, azt is elvárták, hogy a tanárokkal szemben fogjam vissza magam. Az apám éveken át azon morfondírozott, hogy jó leszek-e katonának. Amikor ez a kérdés szóba került, emlékszem, hogy nekem nem tetszett az elképzelés. A hadsereg olyasminek tűnt, mint a börtön. Hiszen, mi a különbség? Az ember nem szabad, másokkal bezárva kell lenni, akkor kelni, feküdni, enni-inni, dolgozni, amikor parancsolják. A katonai eskü sem volt önkéntes. Akadt egy katona, aki megtagadta az esküt – vitték is azonnal a fogdába. Amikor otthon meséltem, hogy a hadgyakorlatokon egy bizonyos százalék elhalálozhat, a rokonok különösebb felindulás nélkül hallgatták. Ez így van rendjén – mondta valamelyikük. Tehát semmi erkölcsileg felháborító nincs abban, hogy a fiatal férfit elviszik katonának, majd véletlenül lelövik.

Mint ahogy abban sincs semmi rendkívüli, hogy egy hete nemcsak a fegyvertelen Osama bin Ladent ölték meg az amerikai kommandósok, hanem a vele egy helyiségben tartózkodó nőket is. „Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács” – mondta egyszer Sztálin. De vajon mikor lesz már vége a gyalulásnak? Elgondolkozott már valaki azon, hogy a biztonság, az emberi élet fontosabb akár a nemzeti dicsőségnél is? Vagy a szövetségesi hűségnél is? Vajon mi, magyarok miért nem utánozzuk Svájc és Ausztria példáját? Nem lenne-e jobb kimaradni Amerika nemzetközi kalandjaiból? Vagy nekünk, magyaroknak, hősöknek kell lennünk, legalábbis, ha férfinak születtünk?

Tegyük fel, hogy egyenlőség van. Akkor mire ez a kivételezés? Ha férfi köteles hősnek lenni – a nő is legyen hős! Vagy egyik se legyen az! Lehetséges-e kidolgozni egységes erkölcsi megközelítést a férfiakhoz és a nőkhöz? A férfiak korábban halnak, de a nők korábban nyugdíjba vonulhatnak – ha ledolgozták a 40 évet. Mi ebben a logika? Keresem a magyarázatot. Az emberek a szükségleteiket elégítik ki. A nők, nyilván, fontosabbnak tartják a saját életüket, az egészségüket is, az érzelmi biztonságukat is, mint a férfiak. Ezért kerülik az egészségre ártalmas munkaköröket, a nagyobb stresszt. Illetve, ha mégis ilyen funkcióba kerülnek, olyan megoldásokat választanak, amely kisebb kockázattal jár. A női sofőrök lassabban vezetik autóikat, a női igazgatók és tanárok inkább kikerülik a konfliktusokat, mint a férfiak. Ha ezeket sorba tesszük, egyértelműnek tűnik, hogy a nőknek a biztonság még a nemzet becsületénél is fontosabb lehet.

Ha megkérdezték volna a magyar nőket 1848 szeptemberében, hogy elfogadják-e V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király kompromisszumos javaslatát a közös minisztériumokra, vagy inkább a szabadságharcot választják, szerintem a magyar nők inkább elfogadták volna a kompromisszumot. Milyen szerencsétlen országunk van! Hiszen, ha 1848-ban nőkből állt volna a magyar kormány, nem lett volna szabadságharc, nem kellett volna 19 évet várni a kiegyezésre, hanem folyamatosan boldog békeidők lehettek volna (legalább 1914-ig, de lehet, hogy akár mostanáig is), de, sajnos, férfiak voltak a kormányban, akiknek a biztonság kevésbé fontos?

Igen, de hiszen a férfiakat is nők nevelik. Minden férfinak volt vagy van édesanyja – az vajon mire neveli őt? Bátorságra vagy biztonságra törekvésre? Vagy nem az számít, amit az anyák mondanak, hanem az, amit a tanárok? Igen, de a tanárok is nők! Akkor mégse az számít, hanem inkább az, amit a politikusok és a főnökök mondanak – akik férfiak?

A gazdasági kényszer számít? Vagy ebben a kérdésben nincs is különbség férfiak és nők közt? Akkor miért írja azt Mill, a szociológus, hogy a nők érzelmesek, a férfiak meg racionálisak? Az érzelmest nem lehet meggyőzni arról, hogy a háború rossz dolog, de a racionális meg lehet? Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy az olaszok és a cigányok is nagy arányban pacifisták szoktak lenni háborúk esetén. Vajon ennyire ostobák lennének a racionálisként jellemzett férfiak, hogy nem ismerik föl azokat a nyilvánvaló dolgokat, amelyeket a nők és a cigányok fölismernek?

Szerintem, a kanti és a kálvinista etika a magyarázat a férfiak viselkedésére. A férfiakat nem szeretetre, hanem kötelességteljesítésre nevelik. A férfiak azzal mutathatják ki szeretetüket, ha teljesítik kötelességeiket. Nem kell, hogy szeressék a kötelességeiket. Sőt, ha szeretetből teljesítenék kötelességeiket, az Immanuel Kant szerint – nem is lenne etikus cselekvés. Kant az etikus cselekvést azzal kívánta garantálni, hogy azt leválasztotta az emberek hangulatváltozásairól, azaz, érzelmeiről. Ezzel a hozzáállással az ember akkor is teljesítheti kötelességét, ha éppen nincs hozzá kedve. A férfi köteles legyőzni saját érzelmeit, hogy teljesítse kötelességeit. A saját érzelmek legyőzése, elfojtása – vajon mi? Szerintem, elidegenedés. A két nem eltérő szocializációja hangsúlyosabbá teszi a szeretet elidegeníthetőségének problémáját, ami már a legősibb zsidó-keresztény etikai diskurzusokban is megjelent. A farizeusok és Jézus vitája a törvényekhez kapcsolódik: a törvény (a kötelességteljesítés) cél vagy eszköz? A farizeus felfogás szerint a szeretet a törvényben nyilvánul meg, a jézusi felfogásban a törvény a szeretetben.

A kanti és a kálvinista etika a farizeus logikát követi, s ezzel elidegeníti a szeretetet – mert a szeretetet kötelességteljesítésben várja el az embertől. Tehát nem közvetlenségben. Ezzel akadályozzák a szeretet kimutatását – az ihletközvetítést. Azaz, a kulturális szolidaritást. S ettől leginkább a férfiak szenvednek. A férfiakat ugyanis sokkal inkább erre az elidegenített szeretetre kényszeríti a társadalmi nevelés, mint a nőket. És ez az elidegenedettség akadályozza a férfiakat abban is, hogy másoktól tanuljanak (segítséget kérjenek) és abban is, hogy tiltakozzanak, amikor szeretetmegtagadást várnak el tőlük – keménységet a harcban (hadsereg, gazdasági élet, politika, sport).

A mai világ egy elidegenedett kultúra, ha a férfi köteles figyelmen kívül hagyni saját biztonságra való vágyát. Ennek ellenére a protestáns angolszász világ évszázadok óta ezt a felfogást képviseli, s mi magyarok is sok káros hatását átvettük ennek. Lehet, hogy észre sem vesszük, hogy miben élünk, és mi felé tartunk?

12 megjegyzés:

  1. Tibor, a bejegyzés címét elolvasva egyből bekattant, ezt csak te írhattad.
    Mint nőt is megszólíttatva érzem magam, és mint két fiút nevelő anya is.
    Megpróbálok reflektálni arra amit írsz.Rögtön az elején párhuzamba hozod az írást a biztonsággal. Én abszolút nem látok ebben rációt, de mivel Te se ebből következteted, rátértél a két nem közötti különbségekből adódó
    megközelítésre. Azt nem vitatom, hogy kevesebb köztünk a bűnelkövető, de például szívesen olvasnék arról egy hiteles statisztikát, hogy ez amúgy nem nő e? Gyanítom igen. Nem tudok kiindulni másból mint magamból.
    Mint ahogy Te sem. Engem nem neveltek lányosan, nem is vagyok "nőcis" nő. Nem tudom, hogy nevelésre van e annak hatása, hogy a papám fiú
    gyereket szeretett volna, de "csak" lány született. Szerintem egy lánytól is
    elvárják, hogy bátor legyen, főleg ha a fiuk húzgálják a copfját! :)
    A katonaság párhuzamod is megdőlni látszik, hiszen egyre több nő megy katonának, rendőrnek. Szerintem az a katona hölgy aki nem rég meghalt
    Irakban, egyike a legbátrabbaknak.Igen mint mindenhol előfordulhatnak balesetek.Ezzel persze nem tartom elfogadhatónak az ilyen értelmetlen haláleseteket.
    Amúgy pont tegnap beszélgettünk róla, hogy a mai fiuknak nem ártana legalább az a 4 hónapos kiképzés.
    Autóban is meghalnak nap mint nap, még is beleülünk, és nem bátorságból.
    Szerintem ez az egyenlősdi nagyon sántít. Akkor én is sorolhatnám, hogy ugyan abban a munkakörben a nő miért nem keres annyit? Miért kell többet teljesíteni, hogy a férfi kollégák és a férfi főnök elismerjen? Miért mi maradunk gyesen.
    A harmadik évet simán bevállalhatná az apa is! Az, hogy a nők hamarabb nyugdíjba mennek, azt egy férfiak által hozott törvény biztosítja.
    Szerintem mi nem kerüljük a stresszt, csak jobban bírjuk. Mert hozzá vagyunk
    szokva, hogy nekünk mindent meg kell oldanunk. Ismersz engem, (kicsit) én kerülöm a konfliktust? Szerintem a férfiak meg magas fokon űzik a konfliktus kerülést! Abban azért egyet értek veled, hogy a döntéshozók közé sokkal több nő kellene. Bár ennek a törvényi szabályozásával meg nem igazán értek egyet. Ez tudom egy kicsit furcsa. De ne azért válasszanak meg több nőt mert kötelező. Nézd csak meg Tétényi Évát, ha valaki bátor, hát ez a nő abszolút!
    Én a fiaimat önállóságra nevelem, nem bátornak. Szerintem Te nem veszed észre a változásokat. Ma szerintem teljesen összemosódnak a szerepek.

    VálaszTörlés
  2. Elnézést kérek!
    Az alábbi mondatot hibásan írtam:
    "Az érzelmest nem lehet meggyőzni arról, hogy a háború rossz dolog, de a racionális meg lehet?"

    Arra gondoltam, hogy "az érzelmest nem lehet meggyőzni arról, hogy a háború jó dolog, a racionálist meg lehet?"

    Tehát arra, hogy nem az a bölcsebb, akit racionálisnak mondanak.

    Mivel , szerintem, az a bölcsebb, akit nem lehet meggyőzni a háború értelméről.

    Aki még nem vesztette el érzelmi intelligenciáját.
    (Mint pl. Svejk, aki a háborúban a fronton felkiált
    "Ne lőjenek! Itt emberek vannak!"

    Tehát ebben a kérdésben a nők általában bölcsebbek, mint a gyávaság vádjával zsarolható férfiak.

    Azt nem tartom pozitív folyamatnak, hogy egyre több nő kilóg ebből a békeszerető stílusból.

    Nekem az tetszene, ha lenne pl. egy Magyar Nők Pártja, amely követelné, hogy minden magyar katonát hívjanak haza Afganisztánból, ne kockáztassák se az ő életüket, se az itthon maradtakét.

    Az, hogy a nők is vezetői posztra vágynak, annak bizonyítéka, hogy ők is behódoltak annak az elidegenedésnek, amelyet én kifogásolok, és a bajok forrásának tartok.

    VálaszTörlés
  3. Huh, ez a nemi kérdés jó nagy falat. Tibor, nekem anyukám mindig azt mondta, hogy a feminizmus azért volt hülyeség, mert a férfiak és nők nem egyformák. Lehet egyforma jogokat követelni, de ettől még a férfiak férfiak, a nők nők. A nők szülnek, verbális kommunikációban jobbak, empatikusabbak, stb. míg a férfiak a harcra, vadászatra, versenyre szelektálódtak. (Mindenkinek a figyelmébe ajánlom Bereckei Tamás A génektől a kultúráig című igen élvezetes, érthető könyvét a humán szociobiológiáról.)

    A bűnözési statisztika és konfrontálódás megítélése is így számomra úgy értendő, hogy a férfiak állandóan versenyeznek, ki a domináns, ilyen értelemben, ha konfrontálódnak (mert még nem dőlt el, ki az "erősebb"), akkor keményen ütköznek szavakkal, hangsúlyokkal, vagy ezek híján testtel. Míg a nők inkább megbeszélni próbálnak, vagy épp verbálisan manipulálni. Nyilván a szocializálódás is ezt mutatja, egy nő - aki a gyermekek szülését, a gének továbbvitelét biztosítja - az elkerülés taktikája jellemzi, míg a férfiakét a védelem, a küzdelem a jogokért (párosodás, élelmhez jutás, stb.) Na de ebbe ne is menjünk bele mélyebben.

    A kötelességről és a nemek ellentétes megítéléséről akartam még írni. Tibornak igaza van, valóban megkülönböztető a nemek megítélése. De lássuk be, a mai napig, ha egy háztartás elhanyagolt, ha egy gyerek (mondjuk a "fizetett" gyerekellátási időszakon túl), akinek két szülője van rendetlen, koszos, rosszul táplált, stb. még mindig a nőket ítélik el, szólják meg. Sőt, még az apa is szegény szenvedő alany a közvélemény szerint ebben a szituációban. Miért is, amikor a nőnek ugyanúgy dolgoznia kell? Ezek szerint duplán.

    Szerintem egy nagyon izgalmas, nehéz, érdekes átmeneti időszakot élünk meg. Meg kell tanulnunk az átlag és az egyedi elfogadását egyszerre. Elfogadni, hogy vannak (és mindig voltak, csak titkoltan) nőies férfiak és vannak (és mindig voltak, kevésbé titkoltan) férfias férfiak. A férfiak uralta társadalomba betörtek a nők, és ez nagyon sokrétű változást eredményez. Nagyon jó felvetés Tibor, most próbáljuk ezt az információs társadalomba helyezni... ??? :)

    VálaszTörlés
  4. Ja, és a bejegyzés utolsó bekezdésére reflektálva.
    Tibor, attól elidegenedett a kultúra, mert a férfiaknak kötelességük figyelmen kívül hagyni a biztonságra való vágyukat? Nézz végig a történelmen! Mikor nem volt ez így??? Sőt, nálunk ugye épp beszüntették a kötelező sorkatonai szolgálatot...

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tibor! A kanti és a kálvinista etikát említed, mint a férfiak viselkedésének bizonyítékát, „A férfiakat nem szeretetre, hanem kötelességteljesítésre nevelik. A férfiak azzal mutathatják ki szeretetüket, ha teljesítik kötelességeiket.” Persze, hogy ez a magyarázat közel áll hozzád, hiszen téged is erre neveltek. Legyél bátor, teljesítsd a kötelességedet, még akkor is, ha ezt nem szereted. Neked, mint férfinak ez a sorsod.
    Az embereknek saját érzelmeik, legyőzése, elfojtása pedig azért járhat elidegenedéssel, mert a „küzdelem” okozta jelentős frusztráció uralása elvonja az energiákat az új kapcsolatok kiépítésétől és megakadályozza a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitel kialakítását, hiszen állandóan kényszeresen törekedni kell az elvárásoknak való megfelelésre, ami semmiféle „lazulást” nem tűr..
    A kötelező szeretet pedig kognitív disszonanciát válthat ki, hiszen egyszer csak szembesülhetsz azzal, hogy szeretni nemcsak kötelességből lehet, sőt… Így a korábbi tapasztalásoddal - ebben az esetben a szeretet kötelező voltával - szemben áll a szabad szeretet élménye. E kognitív disszonancia pedig szorongáskeltő állapot, amelyet valamilyen módon csökkenteni igyekszünk.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Emese!

    Nagyon jó, hogy csatlakoztál a beszélgetéshez, mert ide egy pszichológus tudása igényeltetik.

    Azzal egyetértek, hogy "a „küzdelem” okozta jelentős frusztráció uralása elvonja az energiákat az új kapcsolatok kiépítésétől és megakadályozza a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitel kialakítását, hiszen állandóan kényszeresen törekedni kell az elvárásoknak való megfelelésre, ami semmiféle „lazulást” nem tűr.."

    De hiszen erről szól a tankötelezettség!

    Rám, valószínűleg, azért tettek pozitívabb hatást a női tanárok, mert rajtuk kevésbé éreztem a kényszerítési hajlamot, azt, ami az elidegenedés.

    Azt hiszem, több filozófus is írt arról, hogy a női lélek közelebb áll a természethez, mint a férfi lélek, ami, nyilvánvalóan, a háborúkkal és a kapitalizmussal
    függ össze.

    József Attila költészete nagyrészt az elidegenedés-problematika körül forog.

    Azonban a fériak többsée erre a problémára nem figyel fel.

    Miért népszerű a sport és az akciófilmek? Mert a férfiak ezeket nézik.

    A nők pedig inkább a szappanoperákat.

    Intellektuálisan egyik se nagy szám, de a történelem folyamán még soha nem volt olyan időszak, amikor a többség szeretett volna filozofálni.

    Ami az információs társadalom körüli diskurzusokat illeti - alaptalannak tartom az ehhez fűződő reményeket.

    A magyar politikusok, amelyek elvileg elitnek számítanak - értenek az internethez.

    Minden inger - információ.

    Az információk feldolgozását és közvetítését, a kommunikációt kellene tanítani - és nem jut rá idő.

    Ehelyett csak az iskolák szinte csak az akaratot fejlesztik - ami gépiessé tesz, nem önállóvá és nem kommunikációra képessé.

    Ugyanis nem csak annyiból állna a kommunikáció, hogy meghallgatja az ember a másikat, hanem el kellene jutni odáig is, hogy beillessze az új információt a modelljébe - az életvilágba.

    Amire vagy szándék nincs, vagy idő nem jut.

    A férfias harciasság - a szándékot szünteti meg.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Zenina!

    Ami eddig volt, az nem biztos, hogy jó volt.

    Az én fő tézisem az, hogy nem az ellentétek harca, hanem a kulturális szolidaritás a haladás kulcsa.

    Tehát a befogadásra és a szintézisre való képesség - a kreatív dolgok terjesztése mellett.

    A legtöbb modern teória csak az utóbbit hangsúlyozza.

    Emiatt egy helyben áll a társadalmi fejlődés.
    Szerintem, a nemekkel kapcsolatos kérdésnek az a megoldása, ha elismeri az emberiség, hogy befogadás nélkül nincs szintézis - ezért a férfiaknak kellene átvenni a nők erényeit. A vezetői pozíciókért való harcot a régi szemlélet folytatódásának tekintem. Az lenne a megoldás, ha anyagilag nem érné meg vezetővé válni - mert akkor olyanok kerülnének ebbe a pozícióba, akik képesek békét, konszenzust, szintézist teremteni. Csányi Vilmos is írt erről.

    Ha harc folyik a hatalomért - a konszenzusteremtő el se jut odáig - mert az "Okos enged" hozzáállása miatt lemarad. A kiszorítós modell a vezetésre alkalmatlanokat juttatja hatalomra - lásd Gyurcsány és Orbáán karrierjét.
    a megosztó személyiségek kiirtják maguk mellől a szelídebb versenytársakat, azokat, akik szintézisteremtésre alkalmasabbak lennének. Ez a demokráciamodell - fejlődésképtelenné teszi a társadalmat!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Tibor!

    Én sem azt állítottam, hogy ami volt az jó. Csak jelezni szerettem volna, hogy csúsztatás mutatkozik a bejegyzésed utolsó bekezdésében, mert nem a mai világ és nem az angolszász kultúra eredménye az amit felvetsz. Legalábbis a megfogalmazás és az ok-okozat felvonultatása szerintem nem állja meg a helyét.

    A természetközeliség, mint nőiesség az én meglátásom szerint botorság. A természetben az élet és a fejlődés nagyon keményen a harcon és a kiszorítósdin áll. Női és férfi oldalon is. Ha bőség van, lehet szabadon élni, szaporodni, ha szűkösség van, akkor egy hím és adott esetben csupán egy, a domináns nőstény szaporodhat.

    Nagy baj lenne, ha férfiak változatlanul át akarnák venni a nők "erényeit" legalábbis, ahogy te érted. Egy női közösségben nagyon is megy a verseny, csak másért, máshogy, kevésbé nyilvánosan de épp oly "durván".

    A kulturális szolidaritás nagyon jó kifejezés, de ilyen értelemben távolodnunk kell az emberi alaptermészet "természetes" voltától, ami a verseny a túlélésért, a szaporodásért, az előnyökért, és közelítenünk kell a közösséghez, ami nem az egyénről szól (lásd hangyaboly). Igen ám, de akkor jön az önfeláldozás (és a fiúk masírozhatnak is a háborúba, hogy egyéb dolgokat már ne mondjak, lásd nácik). Azaz egyensúlyoznunk kell a közösség és az individuum érdekeinek határmezsgyéjén. Ezt a nehéz. Mert szinte mindenben az látszik, hogy a dolgok nem feketék és fehérek, hanem árnyalatok vannak, azok között kell lavírozni. Nincs egy üdvözítő út. :-/

    Engem olyan kérdések izgatnának, ha visszakanyarodunk a kurzus témájához, hogy az információs társadalomban tapasztalható különböző változások miként hathatnak tovább a nemi szerepekre (most konkrétan az online eszközök és virtuális terek használatában, a gondolkodásban, stb.)

    VálaszTörlés
  9. Az iskolai nevelés módszereiről lehet vitatkozni, céljáról nem. A fiút férfivá, a lányt asszonnyá kell nevelni. - írta Fritz Kahn. Ezt a nézetet nagyon nehéz megdönteni, az információs társadalomnak hátha sikerül! Úgy gondolom, hogy nem szabad mindent a filozófia szemével látni, mert akkor az ember nem éli az életét, hanem nézi - a filozófusok szemével - az életét. Azért, mert nézetek "elidegenítik a szeretetet", nem kell azt a valódi világomban is úgy élnem. Belém táplált filozófiai világ, belém táplált virtuális világ? Mindkettő lehet a szabad ember magától értetődő "eszköze", de ne legyen annak rabja. Semmire sem mondhatjuk azt, hogy "köteles a férfi" .... Vajon hol rontja el az emberiség? Vajon hol rontjuk el?
    "ha 1848-ban nőkből állt volna a magyar kormány, nem lett volna szabadságharc, ...." - nem szeretem a ha-val kezdődő mondatokat, de mégis elgondolkodtató .... A filozófia tiszteletreméltó szeretete!

    VálaszTörlés
  10. Kedves Vali!

    Mi a filozófia? Az összefüggések keresésének szeretete.
    Honnan jön a "kell"?
    A szükségletekből.
    Valakinek - pl. a közösségnek - szüksége van katonákra, ezért dicsérni kell azokat a férfiakat, akik vállalják a katonai szolgálatot.

    De nézzük a munka világát.
    A férfi főnöknek csinos, szolgálatkész titkárnőre van szüksége.
    Ezért a munkaerőpiac felértékeli a csinos és szolgálatkész nőket.

    Ha a nőket nem nevelnék szolgálatkésznek, akkor még korábban összevesznének férjükkel.

    A helyzet, egyébként, Magyarországon igen elgondolkodtató.

    Mivel a statisztikák éppen ezt a folyamatot mutatják - hamar összevesznek és elválnak.

    Szerintem, Magyarországon nem érdemes filozófiáról beszélni, mert nem értik. Viszont kultúráról beszélhetünk.

    Az értékrendet - a kultúra táplálja bele az emberbe - gyerekkorától kezdve.

    A kultúra mondja azt, hogy mi "kell", mire köteles a férfi.

    Vagy a nő.

    Az amerikai feleségemnek pl. mindig lelkiismeretfurdalása volt, amikor vendéget fogadtunk, akár egy másik fiút - és nem volt kitakarítva. Hiába mondtam, hogy a haverom kedvéért fölösleges nagytakarítást végezni - az amerikai feleségembe is bele volt nevelve, hogy a lakás tisztaságáról való gondoskodás a nő felelőssége, annak hiánya a nő szégyene.

    A mai világ - az értékek újraértékelésének korszaka.

    Igen, de ezt el is lehet rontani!

    VálaszTörlés
  11. Kedves Zenina!

    Az igaz, hogy a természetesség, az, hogy mi természetes - vitatható. Kultúrafüggő.
    Én arra gondoltam, hogy azokban a kultúrákban, amelyekben a nevelés tudatosan a kötelességteljesítésre irányul (a hagyományos, "poroszos" nevelés), jobban meglátszik a nevelés hatása, mint ott, ahol engedékenyebbek a szülők és a tanárok.

    Ha öszehasonlítjuk a németek, az angolok, az olaszok, a lengyelek vagy az oroszok viselkedését, szerintem, egyértelmű, hogy a németeken és az angolokon látszik a nevelés hatása, valamilyen fegyelmezettség.

    És éppen a nevelés hatása miatt vannak kommunikációs problémái a német férfiaknak az udvarlásban - szemben az olaszokkal, lengyelekkel, oroszokkal.

    A szabályozottság áll szemben a spontenaitással.

    A spontán viselkedés közelebb áll a természethez, mint a fegyelmezett, tanult viselkedés.
    A nőket nem kell fegyelmezni, hogy szabálykövetőek legyenek - mert spontán módon is szabálykövetőbbek, mint a férfiak.

    Ezért, a nőket, tulajdonképpen, nem is kell annyitra erősen nevelni - közelebb maradhatnak a természethez.

    VálaszTörlés
  12. A nemek közti különbség bármilyen szempontból is nézve mindig érdekes téma. Nincs ez másképp a tanulással kapcsolatban sem. Összefoglalva a következőket találtam ezzel kapcsolatban
    „A férfiak mások mint a nők. A két nem csak abban egyforma, hogy ugyanahhoz a fajhoz, az emberhez tartoznak”… (Anna Moir - David Jessel : Női agy – férfi ész)
    A fejlődés folyamán a nemi különbségek tovább erősödtek, finomodtak és lépten-nyomon megmutatkoznak, a civilizációnkban a vallás és a nevelés pedig még csak hangsúlyosabbá tették őket. A fiúk és a lányok nevelése évszázados történelmi-társadalmi hagyományainál fogva világszerte jelentősen eltér egymástól.

    A nemünkkel együtt járó szerepek jellemzőit az adott kultúra jegyei nagyban befolyásolják. A gyermek biológia alapján fiúnak, vagy lánynak születik, azonban a társadalomban, a kultúrában ért környezeti és nevelő hatások révén válik társadalmi nemi szerepeinek hordozójává, sajátítja el az adott társadalom által nemétől elvárt jellemző, jellegzetes jegyeket, viselkedési formákat. A nemekkel kapcsolatos értékek, hagyományok ugyancsak kulturális jellegzetességekkel írhatók le, melyek koronként és társadalmanként történelmileg eltérnek egymástól. A társadalmi nemi szerepek megtanulása éppúgy összefügg etnikai csoportunkkal , vallásunkkal, gazdasági helyzetünkkel mint foglakozási jellemzőkkel, a beszélt nyelvvel és földrajzi környezetünkkel, valamint azzal a történelmi korral, technikai fejlettséggel amelyben a mindennapokban élünk. ( Margaret MEAD: Férfi és nő című könyve, (2003) a kultúra befolyásoló hatásáról a két nem eltérő szerepének kialakulásában.

    A két nem értelmi működése nem abban különbözik, hogy az egyik nem értelmesebb mint a másik, hanem abban, hogy melyik nem milyen feladatokban, miben nyújt jobb teljesítményt.

    Különbségek a komparatív (összehasonlító) memóriában
    - A nők agya, még ha rövid időre is de többet tud tárolni a véletlenszerűen összegyűjtött információkból.
    - A férfiak erre csak akkor képesek, ha az információkat valamilyen koherens rendszerbe rendezik, vagy önmagukra tudják vonatkoztatni.
    - A hallgatók tanulási sajátosságainak nemek szerinti különbségét a kutatások nemigen tudták kimutatni.
    - Egy meta elemzés megállapítja, hogy a férfiakra jellemzőbb a külső motiváció mint a nőkre, s hogy a férfiak inkább mélyre hatoló megközelítési módot használnak, de ez utóbbit már nem tudták egzakt módon bizonyítani (Severiens és Ten Dam, 1994

    A nagyobb mintájú (n = 410) több mérőeszközt használó alapos statisztikai elemzés során talált nemspecifikus faktor-struktúrák:
    - az első faktor mindkét nemnél a felszíni megközelítéshez kapcsolódott, a másodiknál viszont a fiúknál a mélyre hatoló és az elaboráló feldolgozás – az előbbi az információ szervezéséről, az utóbbi személyessé tételéről tesz tanúbizonyságot -; a lányoknál pedig a mélyre hatoló feldolgozás mellett a módszeres feldolgozás volt jellemző, mely a tekintélyszemély követelményeinek való megfeleléssel függ össze.
    - A harmadik faktor a fiúknál alapvetően a módszeres feldolgozással, míg a lányoknál csak az elaboráló feldolgozással függött össze. (Meyer, Dunne és Richardson, 1994)
    PISA 2000 vizsgálat
    - A lányok jóval inkább humán míg a fiúk természettudományos érdeklődést mutatnak Ezeket az eltérést a középiskolás években tapasztalták a kutatók, a korábbi életszakaszokra ez nem volt jellemző
    - A lányok jobb eredményeket értek el az olvasási feladatokban mint a fiúk, a matematikában viszont a fiúk a jobbak, a természettudományos ismeretek terén alig van különbség a két nem között.

    Úgy tűnik, a lecsupaszított háttérváltozók – mint nem, életkor, vagy népcsoport/nemzetiség – egyértelmű összefüggéseit a tanulási sajátosságokkal nem tudják a kutatók egyértelműen kimutatni. A tanulási sajátosságokra nagyobb befolyással vannak olyan komplexebb tényezők, mint az egyénre jellemző életút, a tanulás és munka világával kapcsolatos tapasztalatok, a felnőttségről alkotott kép, csak e tényezők hatását még eddig nem vizsgálták a felvillantott kutatások

    VálaszTörlés