2011. május 1., vasárnap

A tanulás fogalmának újraértelmezése - A tréning módszer

A 21. századi gazdasági és munkaerő-piaci helyzetben elengedhetetlen a humán tőke fejlesztése és gyarapítása. A tudás alapvető fontosságú, az egyik legnagyobb érték, amely a piaci versenyben óriási követelményeket támaszt a munkavállalókkal és a munkaadókkal szemben. Emellett egyre jobban felértékelődik és nyilvánvalóvá válik bennünk, hogy permanens tanulás nélkül nem lehet megfelelni a kor kihívásainak, éppen ezért a felnőttkori ismeretszerzés egyre fontosabb számunkra, hiszen a tanulás ma már nem korlátozódik a tankötelezettség korára, hanem minden életszakaszban jelen van, és mintegy életformává válik. Gondoljunk csak arra, hogy hány embernek kell munkát, munkakört, esetleg munkahelyet váltania. Ebben a gyors és kiszámíthatatlan világban rá vagyunk kényszerülve, hogy rendszeresen képezzük magunkat, hiszen a tudás szinte évek alatt elévül, így napjainkban a permanens tanulás-művelődés ma már az "életben maradás" feltétele.

Manapság elengedhetetlen feladat, hogy a felnőtt tanulóknak olyan tanulási módszert biztosítsanak, amely igazodik az eltérő tanulási igényekhez. Napjaink gyorsan változó világában egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a képzések, hiszen fontos a tudás szinten tartása és fejlesztése, mert a műszaki-technikai fejlődéssel csak tanulással lehet lépést tartani. A tanulás fogalmának újraértelmezését én a tréning módszerben látom, ezért szeretném bemutatni a tréning legfőbb jellemzőit a hagyományos oktatással szemben.

Az elmúlt évtizedben a tréningek egyre jelentősebb szerepet töltenek be a vállalatok életében. Úgy gondolom, hogy nagy jelentősége van a változásnak, hiszen egy tréning keretein belül sokkal hatékonyabb, rugalmasabb és kreatívabb módon történik a képzés. Emellett a résztvevők élettapasztalatára épít, lehetőséget biztosítva arra, hogy aktivizálják magukat és egymástól tanuljanak. Ez a fajta munkaforma igazán kedvező lehet a felnőttek számára, ugyanis rövid időn belül tudnak elsajátítani jelentős készségeket, munkamódszereket, amelyek pozitív hatással lehetnek a napi munkavégzésükre, mint például kommunikációs készségek és csapatmunka fejlesztés. Habár, ez a fajta tudásszerzés nem ad államilag elismert bizonyítványt, de a résztvevők a megszerzett készségeket azonnal alkalmazni tudják a munkájuk során, vagy akár a hétköznapokban.

A tréning alapjában különbözik a hagyományos osztálytermi szituációtól. Már a terem elrendezése sem szokványos. A székek körben helyezkednek el, hogy mindenki láthassa a felszólalókat, mindenki észlelje egymás megnyilvánulásait, metakommunikációs jeleit és interakcióba lépni tudjanak egymással.


Tréning
  • Oktató: Elsősorban szociálisan kompetens személy, aki a tárgyra vonatkozóan is képzett
  • Szerepviszonyok oktató és hallgató között: Partneri egyenragú, minden fél egyformán befolyásolja az eseményeket
  • A fejlesztés fókusza: A résztvevők eddig elért személyes készségszintjéről való továbblépés, mindenki számára egyéni úton
  • Csoporthatások: Alapvetően a csoportdinamikai folyamat részeként valósul meg a tanulás
  • Légkörteremtés: Bizalomteli, pozitív, elfogadó légkör hiányában a tanulás nem jön létre
  • A tanulás szintjei: Elsősorban viselkedési és érzelmi, másodsorban - módszertől függően - kognitív vonatkozású
  • Motiválás: Célja a személyes fejlődés iránti hajlandóság fenntartása
  • Személyesség az oktató oldalán: Magas intimitású helyzet, a személyes érintettség kölcsönös, a tréner nyitottsága nem megkerülhető
  • Személyesség a hallgató oldalán: A módszer működése minden résztvevőtől jelentős nyitottságot igényel a személyes kockázati szint magas
  • A kimenet szabályozhatósága: Teljes mértékben a résztvevők motivációitól függ, a tréner feladata ezek mozgósítása, mederbe terelése
  • Visszacsatolás: Csak a személyes benyomások közlése, minden résztvevő feladata, a tréneri értékelés, mind egyénileg, mind csoportosan ellenjavalt
  • Hatása a csoportbeli kapcsolatokra: A módszer alapja az eredményes tréning "mellékterméke" egy szorosan összetartozó, magas intimitású, együttműködésre képes csoport
  • Szubjektív élmény a hallgató oldalán: A tudást "megszereztem"
  • Szubjektív élmény az oktató oldalán: Elkísértem a hallgatókat fejlődési útjuk egy szakaszán

Hagyományos osztálytermi szituáció
  • Oktató: Elsősorban a tárgyra vonatkozóan képzett
  • Szerepviszonyok oktató és hallgató között: A tudást osztó és a tudást befogadók közt áll fenn, függőség jellemzi
  • A fejlesztés fókusza: A tananyagban előírt ismeretek átadása, a csoport ismereti szintjének megfelelően
  • Csoporthatások: Esetenként segíthetik a tanulási folyamatot, ami az atomizált csoportban is létrejön
  • Légkörteremtés: A függő helyzet miatt a légkör javítása bár segít, de alapvetően nem befolyásolja a folyamatot
  • A tanulás szintjei: Elsősorban kognitív, másodsorban érzelmi vonatkozású
  • Motiválás: Célja a figyelem, az érdeklődés fenntartása
  • Személyesség az oktató oldalán: A képző személyes szándékaitól függő
  • Személyesség a hallgató oldalán: Előadás esetén minimális, a passzív befogadói szerepből következik, interaktív módszerek esetén a véleményformálással nő a nyitottság
  • A kimenet szabályozhatósága: A kurzus tananyagának felépítésével és értékeléssel biztosítható a megszerzett tudás
  • Visszacsatolás: A tanulási folyamat része, a tanár, mint értékelő feladata
  • Hatása a csoportbeli kapcsolatokra: A résztvevők saját kezdeményezésének függvénye, lassan kialakuló spontán folyamat
  • Szubjektív élmény a hallgató oldalán: Az anyagot "kaptam"
  • Szubjektív élmény az oktató oldalán: Az anyagot leadtam, megtanítottam.

A fentiek értelmében a tréning módszer lényege, hogy a tréner külső megfigyelőként segítséget nyújtson a résztvevőknek készségek, ismeretek elsajátításában és a viselkedéseikben, érzelmeikben beállt változásokban. Ha a résztvevő nem érzi fontosnak a részvételt a tanulási folyamatban, akkor ösztönözni szükséges. 

Fontos, hogy a résztvevők motiváltak legyenek, mivel belső hajtóerő nélkül eredménytelenné válhat a képzés. A munkáltató (megrendelő) és a tréner részéről is jelentős lehet a motiváló szerep. Tudatosítani kell a résztvevőkben, hogy a tréning elősegítheti a csoporthoz való tartozás élményét, a képzésen tanultak növelhetik a munkaerő-piaci értékét, tágíthatják a szaktudását és hatékonyabbá teheti a munkavégzését. Nélkülözhetetlen az egymástól tanulás és az együtt tanulás is, hiszen ez is meghozhatja a résztvevők kedvét a gyakorlatok elvégzéséhez. Felfedezhetnek egymás viselkedésében olyan hasonlóságokat, amelyek a sajátjukéval egyformák, esetleg a tréning folyamán azonos csoportszerepeket vehetnek fel, amelynek értelmében a résztvevők közelebb kerülhetnek egymáshoz. Minél bizalmasabbak és elfogadóak egymással, annál inkább elősegítik a csoport kialakulását, tehát egyre jobban érvényesülnek a csoportdinamikai hatások.

A trénernek - attól függetlenül, hogy tanácsadóként vesz részt a folyamatban -, nyitottnak kell lennie a résztvevőktől érkező jelzésekre, mint ahogy a résztvevőknek is nyitottnak kell lenniük egymásra. Bátran merjék elmondani érzéseiket, új tapasztalataikat a témával és a feladattal kapcsolatosan. A résztvevőknek bízniuk kell egymásban, és ezáltal pozitív légkört teremthetnek maguk körül.


Forrás: Jakab Julianna (2001): Gondolatok a készségfejlesztő képzési módszerekről. Tudásmenedzsment, 2001/10. sz., 106. PTE FEEFI

3 megjegyzés:

  1. A tréning valóban nagyon jó módszer a felnőttek képzésére, mert az új ismereteket, kompetenciákat nem elméletben, hagyományos úton sajátítják el, hanem - ahogy Petra is írja - nagyrészt csoportmunkában, a valósághoz hasonló körülmények között. A tréning csoportdinamikai hatásokra és irányított tapasztalati tanulásra, saját élményre épülő módszer, amelyet leggyakrabban személyiségfejlesztési céllal, a szociális és interperszonális készségek fejlesztése, vagy elvárt viselkedési formák elsajátítása érdekében szerveznek.A módszer mély, tartós és könnyen előhívható viselkedési szintű tudást ad. Népszerűsége élményszerűségének köszönhető, ami a tréning módszerének sajátosságaiból és a trénerek személyes és szociális kompetenciáira épülő hatékony fejlesztő munkájából adódik.
    Érdemes kipróbálni ezt a módszert, mert egy jó tréner vezetésével repül az idő és sok értékes dolgot sajátíthatunk el.

    VálaszTörlés
  2. De örülök, hogy bejegyezted a tréninget, mint tanulási módszert! Milyen sokszor találkozunk ezzel, jó lenne felismerni a hatásait, amikről írsz is, és még jobb lenne megfelelő körülmények között alkalmazni! Munkahelyi képzéseknél előszeretettel alkalmazzák, de nem minden tréning tekinthető sikeresnek a résztvevő szempontjából és ez baj. Sokat kell egy trénernek dolgoznia rajta, hogy a résztvevők úgy távozzanak, hogy új tudást, ismeretet szereztek. No és persze az elmaradhatatlan motiválás, motiváció.

    VálaszTörlés
  3. A tréningmódszer sikeréhez mindazon túl, amit leírtál nagymértékben hozzájárul- különösen munkahelyi - készségfejlesztő tréningek esetében, ha a tréner a tréninget megelőzően személyes interjúkat folytat, mind a megrendelő képviselőivel, mind pedig a csoport leendő tagjaival. Ezek az interjúk segítséget adnak számára a személyre szabott tematika kidolgozásához és hozzájárulnak munkája sikerességéhez. Nem elhanyagolható a siker szempontjából az a tény sem, hogy az a csoport, amelyet ilyen formában bevontak a képzés alakításába lényegesen együttműködőbb és konstruktívabb a tréning során, mintha mindezt nem tették volna. Érzik, hogy igényeiket figyelembe véve, partnerként kezelik őket. És a módszer sikerességét szerintem komolyan befolyásoló tényező a rugalmassága. A trénernek -tiszteletben tartva az elérendő célt - a képzés során megvan a szabadsága, hogy a csoport igényeihez igazodva alakítsa az elsajátításra szánt tudásanyagot, egyes részeket kiemelve.

    VálaszTörlés