2011. május 20., péntek

A társas hálózatok intelligenciája


A Genezisben olvasható, hogy az özönvíz után épült első város, Babilon megalkotásakor az emberiség még egységes volt. A Babilonban történt események jól szemléltetik, hogy milyen hiábavaló vállalkozásokra vezethet az ember önhittsége. Ebben a példában a büntetés a nyelvük összezavarása volt és ezáltal elszakították őket egymástól. Az emberek együtt, összefogással nagy dolgokat tudnak véghezvinni. Az emberek közötti kapcsolatokra és azok következményeire vonatkozó megállapítások ősi eredetűek, teológusok, filozófusok, modern biológusok, társadalomtudósok kutatták és kutatják ma is. Ember voltunk legfőbb kulcsát a kapcsolati hálózatainkban kell keresni, éppen ezért sokan vélik úgy, hogy kapcsolataink különböztetnek meg minket az állatoktól és egész civilizációnk ennek köszönhető.
Thomas Hobbes (1651) angol filozófus egy kísérletet végzett az emberi lét eredeti körülményeiről. Leviatán című híres művében a természetes állapotra azt fogalmazta meg, hogy anarchia volt, mindenki háborúban állt mindenkivel és „Az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid volt”. Később az emberek úgy döntöttek, hogy társadalmi szerződést kötnek egymással, ahol lemondanak a szabadság egy részéről a biztonságért cserébe. A civilizált társadalom alapját az adta, hogy az emberek kapcsolatokat teremtettek egymással és ez hozzásegítette őket a kényelem, a rend és a béke állapotához.
Jean-Jacques Rousseu A társadalmi szerződés című munkájában hasonlókat fogalmazott meg: az összetartás közösségeket hoz létre. Az emberi lények kilábalása az anarchikus állapotokból valósában a társas hálózatok méretének és bonyolultságának fokozatos növekedéseként fogható fel.
Az általunk létrehozott hálózatoknak saját életük van: növekednek, változnak, sokasodnak és vagy fennmaradnak, vagy elhalnak. A mi közös andragógia felületünk is, az elearninges felületünk is és a konnektivista kurzusunk különböző felületei is mind-mind egy hálózat, amelynek aktív résztvevői vagyunk. Hálózatainkban különböző dolgok áramlanak: tételek, időpontok, meghívások, kérdések, tartalommegosztások, fényképek, videók,benyomások, érzések,…A kapcsolati háló egyfajta emberi szuperorganizmus, saját anatómiával és élettannal, szerkezettel és funkcióval. Az emberi szuperorganizmus olyan dolgokat képes megtenni, amiket egyetlen ember sem képes megtenni önmagában!


„A hangya társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk – szervezett államuk , bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él. Az egyes hangyák lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő). Egy telep nagy territóriumot igényelhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly működik egységként (entitásként). Ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állati biomassza kb 15-25%-át tennék ki. A termeszeket néha fehér hangyának nevezik, bár ők nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal, de hasonló a társadalmi szerveződésük.” (Wikipedia)



Ezt a kitérőt a hangyák ismertetéséről azért szúrtam be, mert ahogy a Wikipédiában, úgy más terület kutatóiban is felmerült a hálózati kapcsolatok hangyabolyhoz való hasonlítása. A szuperorganizmus prototípusa a hangyaboly, melynek tulajdonságai nincsenek meg magukban a hangyákban és csakis a hangyák együttműködéséből fakadhatnak. Együtt olyasmit hoznak létre, ami túlmutat az egyedeken: bonyolult szerkezetű hangyabolyt, amit egy miniatűr Bábelként is felfoghatunk. A magányos hangya, aki rátalál a cukortartóra, hasonlít a Holdra lépő űrhajósra: teljesítményük sok más egyed ( hangya vagy ember )összehangolt erőfeszítései teszik lehetővé. A mi tanulásunk is így működik, egy –egy nehezebb feladat megoldása során egymást segítve, támogatva készül el például egy webinárium, amelyben lehet, hogy csak három ember vesz részt, de a többiek segítenek az előkészítésben, ötleteket adnak, mintákat mutatnak, bátorítanak a lebonyolítás közben és értékelnek, visszacsatolnak a végén.


A többsejtű szervezetek sejtjei is felfoghatók egy szuperorganizmus részeiként, a sejtek egymással együttműködve magasabb rendű életformát hoznak létre. Akár sejtekről, akár hangyákról, akár emberekről legyen szó, a csoport új tulajdonságai, mindig az egyedek interakcióiból erednek. A társas hálózatokban intelligencia testesül meg, amely meghaladja, vagy kiegészíti az egyedek képességeit. A kapcsolati hálózatokban rögzülhetnek és fennmaradhatnak bizonyos normák és információk, amelyek emberek láncolatán keresztül tovább adódnak tagjaik között. Párhuzamot vonhatunk azzal, ahogy az emberek a XX. században kiépítették Anglia egész területét behálózó vasútvonalakat azzal, ahogyan a gombák együttműködő módon kitapogatják az erdei talajban a legalkalmasabb sávokat, ahol csövecskéik segítségével továbbítani tudják a különböző helyeken fellelt táplálékforrásból nyert éltető nedveket. A kapcsolati hálózatoknak van saját emlékezetük, amelyre támaszkodva, érintetlenül fenn tudják tartani a szerkezetüket és kulturális funkcióikat, miközben alkotóelemeik változnak (az emberek jönnek-mennek). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy ilyen hálózatokban az emberek nagyobb bizalommal fordulnak egymáshoz, és mások bizalma bennük is bizalmat ébreszt, hanem inkább arról, hogy a hálózat elősegíti a bizalom kialakulását és megváltoztatja az egyének viselkedését. A hálózatok – az élő szervezetekhez hasonlóan – képesek lehetnek önmaguk reprodukálására, legyőzve a tér és idő korlátait. Ha egy bizonyos helyen felbomlottak – ilyen vagy olyan okból kifolyólag – valahol másutt is újjá tudnak szerveződni. Ha mindenkinek benne van a memóriájában, hogy kivel állta kapcsolatban, akkor a hálózat minden egyes tagja átvihető egy másik helyre. Saját kötődéseink ismeretében újra létrehozhatjuk a hálózatot úgy is, ha egyikünk sem ismeri a többiek egymáshoz fűződő kapcsolatait. A hálózatok reprodukálják önmagukat, túlélik a tagjaikat, a hálózat még akkor is fennmaradhat, ha kicserélődnek benne az emberek. Egy kutatás során négymillió, telefonkapcsolat révén összeköttetésben lévő ember kommunikációs hálózatát vizsgálták, ahol a kutatók azt mutatták ki, hogy a tizenötnél több embert tartalmazó csoportok közül, azok maradtak fenn legtovább, amelyeknek tagjai a legnagyobb mértékben cserélődtek. A nagyobb kapcsolati hálózatoknak ténylegesen szükségük van az efféle cserélődésre, mint ahogy testünk is csak sejtjeink folyamatos megújulásával maradhat egészséges. Ennél a példánál maradva, a kapcsolati hálózatok gyakran öngyógyításra is képesek, kiküszöbölve a bennük keletkező réseket úgy, ahogy például egy seb szélei összeforrnak.


Egy szép metaforával szeretném illusztrálni a kapcsolati hálózatok működését: ha valaki kilép a vizesvödröket adogató láncból, a mellette lévő két ember közelebb lép egymáshoz és új kapcsolatot hoz létre a folyamatosság megőrzése és a rés megszűntetése érdekében. A víz pedig akadálytalanul jut tovább kézről-kézre.

Kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

Források:
Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/hobbesleviathan.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangy%C3%A1k

2 megjegyzés:

  1. Erika nagyon tetszett az írásod. Rengeteg módon, és igen széles területről szemléltetted a hálózati tanulás sajátosságait. Jómagam is hoznék egy természeti példát. A Mojave sivatagban a Kaliforniai egyetem kutatói rábukkantak egy olyan gyíkfajra, mely családokat alkotót csoportban él együtt. Ez a jelenség azért, különleges, mert a társas együttélés elsődlegesen az emlősökre, madarakra jellemző, viszont a hüllőknél ez a viselkedési forma nem igazán jelenik meg. A kutatók arra következtetésre jutottak, hogy a jelenség azért következhet be, mert a gyíkok elevenszülők, így ösztönösen ráéreztek arra, hogy a családos struktúra a biztosítja a leginkább a legfiatalabb egyed védelmét. Az éjszakai sivatagi gyíkok között a családi szerepek akár évekig is fent maradhatnak (apa, anya, testvér). Tehát az állatokban az életösztön előidézte annak érzetét, hogy közösségben való létezés, munkálkodás sokkal egyszerűbbé teszi a fennmaradást, a közös feladatmegoldás sokkal könnyebben teremt megoldási alternatívákat, mint az egyéni boldogulása, a saját tudás (ha beszélhetünk esetükben a tudás létezéséről) közösbe tudás-halmazba való beépítése szolgálja a közösség, ezáltal az egyén érdekeit is.
    Valahogy a rendszerre (internetre) csatlakoztatott felhasználók is hasonló jelenséget idéznek elő, hiszen a saját tudásuk közös rendszerben való megosztásával, a közös tudásalkotással hozzájárulnak egy közös egész, komplex tudásbázis létrehozásához, az ún. Felhő formálódásához. A hálózatiasodás olyan mértékű produktivitást ad az emberiség kezébe a tudás létrehozásában, melyre korábban nem volt példa a történelemben.

    Forrás: http://www.hir24.hu/tudomany/150100/csalados-gyikok.html

    VálaszTörlés
  2. Ámulva olvastam a bejegyzésedet, mert annyira más megközelítésből írtál a közösségekről és a hálózati tanulásról. Nagyon tetszik a bejegyzésed, és rögtön a kollektivista önképzőkörünk jutott az eszembe.
    Leszámítva azt, hogy az államvizsga előtt állunk egy hónappal, és az erőnk végén járunk valamennyien, én ámulattal nézem, ahogyan a résztvevők megosztják egymással írásaikat.
    Az ilyen fajta hálózati tanulás valamennyiünknek új volt, és a kezdeti nehézségek ellenére én mára már élvezem. Ami leginkább tetszik, hogy a blogbejegyzések annyira szerteágazóak egy-egy témát illetően, hogy néha egészen meglepődöm! Annyira jó olvasni, hogy ki hogyan közelíti meg a témát! Az is nagyon tetszik, hogy egyre inkább összekovácsolódunk és már a nappalis tanulótársakkal is kialakult egyfajta kapcsolat. Érezni a támogató, egymást segítő munkát, ami átlendít a nehézségeken. Mondjuk azt nehezen bírom elképzelni, hogy akár százan is lehetnénk, mert így elveszíteném azt a csoporthoz tartozás érzést, ami egyébként nap, mint nap motivál. Szerintem kicsit ez hasonlít a tréninghez. Ott is az a jó, ha a résztvevők köre kis létszámú, lehetőséget adva arra, hogy valamennyi tagja megnyílhasson, és aktív lehessen! Ez tetszik a mi kis közösségünkben is. Azt pedig, hogy mennyi mindent tanultunk az elmúlt hetek során, felülmúlhatatlan! Arra ösztönöz, hogy később (a vizsgák után) is megmaradjon és megoszthassam mással is azt, amit olvasok és érdekesnek találok, vagy más olvas, hall valamit és velem illetve a többiekkel is megossza. A csoportban történő személycserék szerintem majd itt is megvalósulnak, hiszen szerintem mások is csatlakozni fognak, de lesznek olyanok, akik lemorzsolódnak. Bár szerintem még a nappalis hallgatók is hiányoznának innen.
    A blogbejegyzésed arra is ösztönöz, hogy én is kicsit más megközelítésből egy másfajta tanulási környezettel is megismertesselek benneteket. Olvastam egy csoportról, akikről korábban nem hallottam, de az általuk létrejött közösség néhány elemében, viselkedésében párhuzamot vélek felfedezni a konnektivista munkánkkal.

    VálaszTörlés