2011. október 30., vasárnap

Egy más világ

Moravcsik Alapítvány 1991. óta működik. Alapítói Okiratban meghatározott fő tevékenysége a pszichiátriai betegek gyógyításának és rehabilitációjának elősegítése, rehabilitációs és szociális foglalkoztató működtetése. 2009. elején az EGT és Norvég Finanszíro­zási Mechanizmus által támogatott „Diszkrimináció elleni küzdelem” nevű pályázat támogatásával megvalósították a Budapest Art Brut Galériát, melynek célja egy olyan állandó nyitva tartással rendelkező közösségi és kiállító tér létrehozása, ahol bemutathatók az art brut alkotók művészeti munkái. Az art brut, mint művészeti irányzat magába foglalja a pszichiátriai betegek, a társadalom perifériájára szorult emberek és a gyerekek alkotásait.

A Galéria 2009. novemberi megnyitása óta az itt dolgozó, alkotó pszichiátriai betegek közreműködésével létrejött alkotóközösség célja bebizonyítani, hogy betegségük ellenére is képesek értéket létrehozni, dolgozni, alkotni és a társadalom teljes értékű tagjaként létezni. Az Alapítvány szakembereinek segítségével a betegek olyan közösséget, támogatást, képzést és munkalehetőséget kapnak, ami erősíti önbecsülésüket, segítenek a mindennapi gondok megoldásában és rehabilitációjukban.

Társadalmi szinten a pszichiátriai betegek megítélése előítéletekkel terhelt, melyek hátráltatják az érintett személyek társadalmi integrációját és re-integrációját. A mentális fogyatékkal élő emberekre jellemző az elszigeteltség és a bizalmatlanság. A gyógyszeres, a szocio- és pszichoterápia mellett bizonyítottan jó hatással van a betegek gyógyulására és rehabilitációjukra az alkotó tevékenység és a művészi kreativitás folyamata és a létrehozott művészi alkotások környezet által történt elismerése és elismertetése.

A Budapest Art Brut Galéria küldetése a pszichiátriai ellátásában részesülők ellen irányuló előítéletek csökkentése az által, hogy megismertetik az art brut művészeket és művészetüket a műértő nagyközönséggel, a művész társadalommal, a művészeti élet véleményformáló képviselőivel és rajtuk keresztül a nagyközönséggel. Ennek egyik eszközeként, 2011. szeptember 30-án, már második alkalommal került megrendezésre a PsychArt24 művészeti maraton. Az idei rendezvény központi témája az alternatív valóságok bemutatása volt, aminek keretében hivatásos és amatőr művészek valamint mentális fogyatékkal élő (art brut) alkotók ragadtak ecsetet és ceruzát, hogy a rendezvény 24 órája alatt képekben fogalmazzák meg, hogyan érzékelik, látják az őket körülvevő világot.

Az esemény különlegessége, hogy a mentális fogyatékkal és a pszichiátriai betegséggel élők nemcsak alkotóként, hanem szervezőként és lebonyolítóként is részt vettek a PsychArt24 művészeti maratonon. 2010-ben 180 alkotó 231 képet, 2011-ben pedig 157 alkotó 257 festményt és rajzot készített. A résztvevők a legkülönbözőbb korosztályokból kerültek ki. Voltak családok, ahol a szülők közösen alkottak gyermekeikkel, voltak orvosok, akik nap mint nap találkoznak páciensként a pszichiátriai betegekkel, itt azonban partnerként alkottak és dolgoztak együtt és voltak művészek, akik érdeklődve figyelték az alkotó munkát és igény esetén segítették az amatőr alkotók tevékenységét.

Ezzel a programmal a szervezők nemcsak az előítéletek lebontását segítik elő, hanem hozzájárultak a kulturális esélyegyenlőség megteremtéséhez is. A Valóság képei címmel, 2011. október 25-én, a PsychArt24 művészeti maratonon készült alkotásokból nyílt kiállítás a Budapest Art Brut Galériában. A kiállításon bemutatásra kerülő 65 alkotást elismert hazai szakértők választották ki, figyelembe véve a téma aktualitását, az alkalmazott technikák újszerűségét és az alkotások mondanivalóját. Azokat az alkotásokat, amelyeknek nem jutott hely a falakon, az interneten lehet megtekinteni: www.artbrut.hu, vagy a www.psychart24.hu oldalakon.

Dr. Simon Lajos a Moravcsik Alapítvány Kuratóriumának elnöke bevezetőjében elmondta, hogy az immár második alkalommal megszervezett Psychart24 művészeti maraton rendezvény célja, hogy teret biztosítson az „insider”, az „outsider” és az art brut alkotóknak a közös alkotáshoz, művészi munkához. A kortárs és art brut művészek ilyen jellegű közös munkája nemcsak hazánkban, de Európában is egyedülálló. Az elnök úr megköszönte Kovács Emesének, a BAB Galéria vezetőjének, Pucsek Józsefnek, a Moravcsik Alapítvány Pszichiátriai Betegek Nappali Intézmény intézményvezetőjének és munkatársainak munkáját, akik létrehozták a PsychArt24 eseményt és a hozzá kapcsolódó kiállítást.

A profi és amatőr művészek munkáit egyaránt felvonultató tárlatot Bereczky Lóránd, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjében üdvözölte a kezdeményezést és azt, hogy a válság és az elszegényedés ellenére sem veszett ki a magyar emberekből az alkotókedv. Hangsúlyozta, hogy a mai világban különösen fontos az integráció, hogy „elviseljük egymást”. Példaértékűnek nevezte a Psychart24 művészeti maratont, amely ösztönzi az együttműködést, a közös értékteremtést. Elmondta, hogy a mindennapi életben is fontosnak tartja ennek a befogadó, konstruktív szemléletnek a megvalósítását, ill. hogy a művészet egészségi állapottól függetlenül minden emberé. A kiállítás megnyitót azzal zárta, hogy a bemutatott alkotások olyan „értékhalmazt” képviselnek, amelyek bármely kiállítóhelyen megfelelnének a kortárs művészet követelményeinek.

Ez az egyedülálló esemény a felnőttnevelés egyik különleges szegmense, mert komplexen megvalósítja a szemléletformálást és a fogyatékkal élők integrációját is. A művészeti tevékenységen keresztül informális módon ismerteti meg a mentális fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek életét és gondolkodását az emberekkel.

Kovács Emese

2011. október 26., szerda

Boldogságos önkéntesség

Az Európai Unió a 2011-es tematikus évet az önkéntességnek szentelte, hiszen pont tíz évvel ezelőtt 2001-ben volt az önkéntesség nemzetközi éve. Európa szerte milliók végeznek különböző formákban munkát, amelyért nem kapnak fizetést, hanem valami mást, ami miatt idejüket, energiájukat rááldozzák egy-egy ügyre, témára, tevékenységre. Persze Magyarországon is vannak hagyományai az önként vállalt munkának, mégis nagy szükség van a tevékenység propagálására, hogy szélesebb rétegeket is elérjen.

kép: otvenentul.hu
A társadalmi érzékenységre nevelés jegyében a téma már a közoktatás szintjét is kezdte elérni, és az Oktatásért Felelős Államtitkárság által előterjesztett közoktatási törvénytervezetben – külföldi mintákat követve – megjelent a tanulók által 60 óra önként választott társadalmi tevékenység, mint az érettségi vizsga feltétele. Ez persze különböző vitákat gerjesztett (vajon önkéntes-e, ami kötelező; milyen logisztikai plusz feladatokat ró ez a tanárokra, stb.), de most nem is erről akarok szólni, hanem arról, hogy a felnőttek körében andragógiai szempontból milyen jelentősége van az önkéntes munkának.

Egy munka során, főleg, ha másokkal kell együttműködnünk számos konfliktussal, megoldandó problémával kerülünk szembe, amelyekre válaszokat kell tudni adni, meg kell tudni oldani. Kell tudni alkalmazkodni az emberekhez, a változó körülményekhez. Az önkéntes munka sem kíván meg kevesebbet az egyéntől, sőt, mindezt mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Azonban pluszban többnyire egy megtartó közösség tagjává válhat az önkéntes, a munkavégzés általában jóval kevesebb stresszel jár, ami azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne felelősségteljes tevékenység. Sőt. Az önkéntes munka az empátiás készséget fejleszti, így a munkáért érzett felelősségérzet is adott estben nagyobb lehet, mint a fizetett munka esetében.

A 2008-ban végzett Európai Érték Vizsgálat eredményei alapján Bartal Anna Mária önkéntesek és nem önkéntesek jellemzőit vizsgálta és azt találta, hogy az önkéntesek között szignifikánsan nagyobb valószínűséggel találtak elégedettebb, boldogabb és magukat fizikálisan is jobban érző embereket, mint a nem-önkéntesek között, tehát az önkéntesség mind a társadalom, mind az egyén számára haszonnal járó cselekvés. (Hasonló a helyzet a tanulással is, a folyamatos szellemi tevékenységet végző idősek esetében kimutatható volt, hogy tovább maradtak egészségesek mind fizikai, mind pszichés vonatkozásban.)

Ez talán nem csoda, hiszen az önként vállalt munkában nem a pénz szerzés kényszere az egyik fő motivációs tényező, hanem számos más dolog kerülhet előtérbe. Munkára ösztönözhet az értékrendszerünk egy-egy ügy felvállalásával, az elismertség keresése, az együttérzés, azaz a másokon segíteni akarás, az önbecsülésünk.  Önkéntességre ösztönözhetnek különböző társadalmi faktorok, de gyakori motiváció a védekezés, az önvédelem is. Megkönnyítheti a becsatlakozást az, hogy szabadon választható, milyen munkára és mennyi időt szán valaki.

kép: innen
Az andragógia vonatkozásában fontos tényező az önkéntesség formája. A civil szférában megtalálható szervezetek között óriási különbségek vannak és egész más típusú önkéntességet jelent egy hatalmas, nemzetközi szervezetnek dolgozni, amelyik maga is szervez különböző képzéseket, tréningeket, tanulmányutakat a neki dolgozóknak és egy egyszerű helyi ügyet felkaroló egyesület, társulás, hivatalosan nem jegyzett szervezet között. Előbbiek esetében szervezett (formális, és non formális) tanulási formák, utóbbi esetében informális (szabad) tanulásról beszélhetünk. Manapság egyre több céget érdekel az is, hogy a hozzá jelentkező munkavállaló milyen iskolában nem tanulható kompetenciákkal rendelkezik, milyen gyakorlata van. Ezen a téren is számos lehetőség rejlik az önkéntes munkában minden tanulási szinten.

Az "ingyen" munkavégzésnek a GDP-ben is megmutatkozó haszna van, azonban a fentiek tükrében fontosabbnak érzem az emberi oldalon jelentkező hasznot depressziós kis országunkban. Sok olyan élethelyzet képzelhető el, amelyben ez a fajta gyakorlat és a munkával együtt járó állandó alkalmazkodási kényszer – mi más ez, ha nem tanulás – fejleszti vagy szinten tartja az egyént. Gondoljunk a munkából hosszú időre kieső kismamára, leszázalékolt betegre, munkanélkülire, nyugdíjasra. Mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy hasznos a környezetének, hasznos a társadalomnak, és értelmes dolgot csinál. A változó világra, problémákra reagáló civil szervezetek húzzák magukkal a nekik dolgozókat. Ezt csak tanulással lehet megvalósítani. És még boldoggá, egészségesebbé is tesz.
1. Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?   2. Egy nagy napos réten lennék.   3. Egy hülye rét?! Az most is itt van! Gondolj valami nagyra! Gazdagság! Hatalom! Képzeld, hogy BÁRMIT megszerezhetsz!   4. Háát, nehéz valakivel vitatkozni, aki teljesen boldognak néz ki. 

Az Oktatásért Felelős Államtitkárság felvetésével teljes mértékben egyetértek, amennyiben ehhez megadják mindazt a szakmai és logisztikai segítséget, amire szükség van ehhez, illetve kiszűrhető a trükközés, papíron végzett munka. Persze én így semmiképp sem hívnám ezt a társadalmi munkát önkéntes munkának, mert nem az. De ha a középiskolásokon keresztül elérhetővé válhatna a család, a felnőtt társadalom, akiket ha sikerülne valódi önkéntes munkára ösztönözni, akkor talán boldogabbak és egészségesebbek lennénk mi magyarok…

Sági Zenina

2011. október 18., kedd

Kottász Katalin: A Rail Cargo Hungária belső képzési rendszerének jogszabályi és andragógiai vizsgálata

Fotó: tranzitonline.eu
A Magyar Állam Vasutak Zrt.-ből kivált Rail Cargo Hungaria Zrt. fiatal, ám mégis évszázados szakmai és oktatási tapasztalattal rendelkező vállalat. A törvényi, jogszabályi feltételeket figyelembe véve új, korszerszerű struktúrák kiépítésére van szükség. A cég megújulásának és jó piaci pozíciójának kulcsa a képzett, elkötelezett munkaerő.

A belső képzések, átképzések, felkészítések speciálisak, célorientáltak és gyorsan alkalmazkodnak az igényekhez. Segítségükkel folyamatosan fejlődnek a dolgozók munkavégzéshez szükséges és a hozzá kapcsolódó szociális kompetenciái. Véleményem szerint a dolgozók felismerték, hogy elavult tudással kicsik az esélyeik a munkaerőpiacon.
A munkavállalók értékelik a segítséget, a vállalati befektetést, amit a tudás megszerzéséhez nyújt a cég.

Negyvenegy kérdésből álló anonim on-line kérdőívben kértem a munkavállalók véleményét a vállalati képzéssel kapcsolatban. Kitértem a tanulás motivációinak okaira, valamint a tanulási stílus meglétét firtattam. Vizsgáltam, a vállalat mennyire támogatja dolgozói egyéni tanulási igényeit. Az oktatókkal interjút készítettem munkájukról, módszereikről, megbecsültségükről

Az elemzések során különbség mutatkozott a szakirodalomban fellelhető felnőttkori tanulási motivációk tekintetében. A tudásvágy a Rail Cargo Hungaria Zrt. dolgozói között erősebbnek mutatkozott, mint a munkahelyféltés. A vállalat lehetőségeihez képest támogatja munkavállalóit akkor is, ha nem szakirányú képzésen vesznek részt, és ez a stratégia helyes, mert a sokrétű tudás minden formája hasznosulhat a Társaság folyamatos fejlődésében.

A Rai Cargo Hungaria Zrt. andragógiai szempontból vizsgálható lehet még, ha a terveknek megfelelően az érvényben levőtörvényeknek és rendeletnek megfelelően lebonyolítják az intézmény akkreditációt és a belső képzések bejelentését, valamint korszerűsítik oktatási rendszerüket, elindítják a kompetencia alapú képzéseket. Ennek módszertana, bevezetése, fogadtatása külön kutatás tárgya lehet.

Témavezető: Dr. Henczi Lajos főiskolai docens PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól ezen a linken található.