A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális bevándorlók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális bevándorlók. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 15., vasárnap

Újra a Digitális Középiskoláról

A Digitális középiskola – az interneten szervezett iskola, az egyéni tanulási utak lehetősége című projekt eddigi tapasztalatairól nem találtam elegendő információt, ezért felkerestem dr. Domján Erikát, az Apertus Közalapítvány pedagógiai szakértőjét. A beszélgetéstől azt reméltem, hogy bővebb információkat tud adni a Digitális középiskola bevezetésének eddigi tapasztalatairól.
Kinek szól?
A Digitális középiskola felnőttképzés keretébe folyik, azok számára:
- akik valamilyen ok miatt félbehagyták tanulmányaikat,
- akik szakmunkás végzettséggel rendelkeznek és ezt szeretnék érettségivel kiegészíteni
- és persze azoknak is, akik a 8. osztály elvégzését követően nem tanultak tovább, így a munkaerőpiacon jelentős hátránnyal vesznek részt. (A foglalkoztatottaknak 11%-a 8, vagy ettől kevesebb osztályt végzett.)
- akik munkájukkal nem tudják összeegyeztetni a tanulásra fordított időt,
- a fogyatékkal élők számára, akik betegségükből eredően nehezen mozognak, nem elég mobilisak.
Mit nyújt?
Egy alternatív kerettanterv szerint folyik az oktatás, amelyben az esti képzésnek megfelelő óraszámot teljesítik a diákok, aminek min. 30%-a kontakt óra, 70%-a pedig digitális óra, amelyet a tanulók részben egyedi tanulással, részben mentorok és tutorok segítségével teljesítenek. (A tutorok a digitális szaktanárok, a mentorok pedig azok a segítők, akik a tanulók napi problémának megoldásában nyújtanak támogatást, ezzel csökkentve a lemorzsolódást.)
Az oktatás interneten keresztül Integrált Tanulási és Adminisztrációs Környezet (ITAK) segítségével történik, ami tartalmazza a tananyagot, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó, saját, akkreditált tankönyvei alapján készített el. Az ITAK lehetőséget nyújt a tanulók haladásának követésére, a kommunikációra és kapcsolattartásra (chat, belső levelezés) és az iskolai adminisztráció ellátására (pl. napló vezetése). A tanuláshoz nemcsak a központi tananyagot használják, hanem a tutorok által feltöltött, összeállított az adott kurzusra specializált anyagokat is (pl: külső linkek, feladatlapok, tesztek, gyakorlatok). A későbbiekben a tananyag fejleszthető, cserélhető, korrigálható a kor követelményeihez igazodva. Az egyéni tanulást segíti a több ezer kérdésből álló adatbázis, amelyből a tutorok összeállíthatják a különböző teszteket és lehetőségük van ezeket saját kérdéseikkel is bővíteni. A rendszer alkalmas arra, hogy kötelező és ajánlott irodalmakat, ill. már mások által elkészített, közreadott oktatási elemeket is beemeljenek a kurzusba.
A kommunikációs eszközök segítik a hallgatókat abban is, hogy kérdéseiket bármikor szabadon feltehessék a tutoroknak.
A tanulók számára a tananyag és a rendszer használata jelenleg ingyenes.

Hogyan?
A fenti lehetőségek biztosítják, hogy a tanulók saját élethelyzetükhöz igazodva bármikor, és bárhol tanulhasson.
A konzultációs óráknak is nagy jelentősége van, mert lehetőséget ad a személyes kapcsolattartásra a tanárral és az egyénileg nehezebben elsajátítható tananyag részek megbeszélésére. Ezeken a kontakt órákon készülnek fel az érettségi szóbeli vizsgáira is, hiszen ott személyesen egy bizottság előtt kell beszélniük a vizsgázóknak, ami jó gyakorlási lehetőséget biztosítanak ezek a találkozások. Szintén az érettségire való felkészülést segítik a féléves és év végi vizsgák, ahol az érettségihez hasonló körülmények között kell a tanulónak tudásáról számot adni.
A TÁMOP 3.2.1. projekt keretében A és B komponensre lehetett pályázni. Az A komponens nyertes az Apertus Közalapítvány, aki a projekt tananyag fejlesztését és az információs környezet létrehozását végezte, ill. a B komponens keretében pályázó iskoláknak nyújt segítséget a digitális középiskola bevezetéséhez. Az Apertus Közalapítvány szervezésében került sor a tutorok, mentorok és vezetők felkészítésére és oktatására és a speciális oktatási adminisztráció kialakítására.
A B komponens keretében 14 középiskola indította el a programot és az elsődleges pozitív eredmények ismeretében azóta még 3 iskola csatlakozott a programhoz. Ezek közül egy már elindította, egy most van felkészítés alatt és egy pedig szeptembertől indítja el ezt a képzési formát. A csatlakozás feltételeit a http://tamop.apartus.hu oldalon lehet olvasni.
A képzés a 2010/2011-es tanévben indult el, 1040 jelentkezővel. A pályázat nyerteseinek kihirdetésére későn került sor, így a projektben résztvevő célcsoport előzetes tudásának felmérésére már nem volt lehetőség, így mindenkit felvettek, akik a formai követelményeknek megfeleltek. Az egy év tapasztalata alapján mondhatjuk, hogy nagy szükség lenne a jelentkezők előzetes tudásának felmérésére és ez alapján az egyéni tanulási ütem meghatározására, ami jelentősen csökkenthetné a lemorzsolódást és lehetőséget biztosítana a személyre szabott fejlesztésre. Ide tartozik a jelentkezők ITK kompetenciájának mérése és ez alapján annak fejlesztése. Ez a hiányosság a projekt egyik gyerekbetegségének számít, ami a szervezők véleménye szerint könnyen, ill. aránylag könnyen korrigálható és a következő évfolyam indításánál már megvalósítható. A májusi konferencia egyik kiemelt témája pontosan ez az előzetes tudás mérésének lehetősége és módszertanának meghatározása. Az indulásnál fontos szempont a tutorok és mentorok kiválasztása és fejlesztésük. Akkor lehet jó munkát elvárni a tutoroktól és mentoroktól, ha azok önként vállalják ezt a munkát és rendelkeznek az ehhez szükséges andragógiai és IKT kompetenciákkal. A résztvevők 60 órás felkészítésen vettek részt és azóta is folyamatosan képzik, fejlesztik őket, hogy a meglévő szaktanári tudásukat ebben az elektronikus környezetben is hasznosítani tudják. Ez persze nehéz feladat, hiszen a tanárok többsége digitális bevándorló, és nagyon sok energiát követel tőlük, hogy megfeleljenek az új oktatási környezet adta kihívásoknak.
A Digitális középiskolák ott a legnépszerűbbek, ahol a munkaerő-piaci helyzet kikényszeríti, hogy tanuljanak, képezzék magukat, mert egyébként nem tudnak munkát vállalni. A programhoz csatlakozott iskolák 2/3-a szakképzéssel is foglalkozik - főleg mezőgazdasági, közgazdasági szakirányban – és nem titkolt céljuk, hogy az e-learning rendszert a szakképzésre is kiterjesszék.
A Digitális középiskola megteremtette annak a lehetőségét, hogy a résztvevők szakmai közösséget alkossanak, annak ellenére, hogy térben elszórtan helyezkednek el, de a tapasztalataikat, az ITAK-on keresztül egymással megosszák, így a legjobb gyakorlatok rendkívül hamar bevezetésre kerülhet bármelyik iskolában.
A TÁOP 3.2.1./A. kiemelt projekt június végén lezárul, a B komponens pedig 2011. év végén. Az eddigi tapasztalatokról és eredményekről 2011. május 26-27-én megtartandó záró konferencián fognak beszámolni a résztvevők.
Domján Erika véleménye szerint, a hosszú távú fenntarthatóság egyik fontos kritériuma lenne, hogy a Digitális Középiskola program résztvevői hozzanak létre egy olyan formalizált együttműködést, mint ami a jól működő gazdasági szektorokra is jellemező és az együttműködésből adódó előnyöket minden résztvevő felhasználhatná saját munkájában. Az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség lenne ennek a programnak a folytatására és fejlesztésére a felnőttképzésben, mert sokkal könnyebben összehangolható a tanulás a munkával és az elsajátított kompetenciák jól használhatóak a munka világában.

2011. május 8., vasárnap

Digitális kultúra

Kép forrása: http://bit.ly/mJ8cRUA


A kultúra fogalma a colere latin igéből származik, jelentése: művelni. A szó mai értelméhez közelítő használatát Ciceró alapozta meg, miszerint a filozófia a lélek művelése: „Cultura animi…philosophia est” (Kondor,2001). Az ember biológiai és társadalmi lény egyszerre, társadalmi lénnyé pedig a kultúra teszi. A kultúra részei az eszközök, szerszámok, ruházat, díszek, hiedelmek, szokások, intézmények, stb. A kultúra felfogható egy túlélési stratégiának is, melyben minden nem öröklött információ összességére is tekinthetünk.

A kultúra fogalma rendkívül összetett, korszakonként és társadalmi csoportonként változó. A digitális kultúrát a hagyományos kultúra egyre nagyobb szegmensét jelentő részének tekinthetjük függetlenül attól, hogy digitális úton jött létre, vagy digitalizálták. A digitális kultúra létrejöttéhez elengedhetetlen eszközök felbukkanása (számítógép, mobiltelefon, PDA, digitális fényképezőgép, modern televíziókészülékek) biztosította a tárgyi feltételeket a fejlődéshez . Az értékteremtő használathoz az információs írástudás is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak az újkorra , amikor a latin nyelv ismerete (olvasása, írása) döntötte el, hogy a kor embere részt tudott-e venni, vagy sem a jogokból és a kiváltságokból. A digitális kultúra használatának képessége döntő, annyira, hogy annak hiánya a világ lakosságának java részét kizárhatja az információs társadalomból.

Digitális bevándorlók – Digitális bennszülöttek

„A mai tanulók nem pusztán kis dolgokban különböznek a régiektől, nem csupán az általuk használt szleng, az öltözködésük, a testdíszeik vagy a stílusuk változott meg, ahogy az generációk között korábban is történt.” A tanulók új nemzedéke együtt nőtt fel az új technológiák használatával: számítógéppel, videojátékokkal, digitális zenelejátszókkal, digitális kamerákkal, mobiltelefonnal, és sok minden mással. Ott vannak az interneten, közösségi oldalakon, e-mail-ben és sms-ben kommunikálnak és mindez életük természetes részét képezi. Ami fontos az, hogy mindezek hatására alapvetően másképpen gondolkodnak, és másképpen dolgoznak fel információt. Anyanyelvi szinten beszélik a digitális nyelvet, ezért Prensky „digitális bennszülötteknek” hívja őket, míg azokat, akik nem a digitális világban nőttek fel „digitális bevándorlóknak”.

A digitális bevándorlók életkorukat tekintve inkább a felnőtt vagy idősebb korosztályhoz tartoznak. Ők azok, akik telefonálnak, hogy megkaptad-e az e-mailem sőt, ki is kinyomtatják az e-maileket, elolvasni, hazavinni, iktatni. Ezek olyan beidegződések, amelyek idővel megszűnnek majd, de az átmenet nem könnyű. A digitális bevándorlók egy jelentős részét képezik azok az idős emberek, akik magányuk ellen használják az IKT nyújtotta lehetőségeket. A híradások arról számolnak be, hogy egyre több 50 évesnél idősebb fedezi fel magának az internetet, például Makón közel 400-an, Szegeden pedig a Somogyi-könyvtárban 300-an végezték el a számukra meghirdetett tanfolyamokat. Mi érdekli őket a világhálón? Szinte minden: volt osztálytársaikat, barátaikat szeretnék felkutatni, újságokat olvasnak, ételrecepteket és rejtvényeket keresnek, képeket töltenek fel és szerkesztenek, programokról tájékozódnak és programokat szerveznek. A József Attila nevét viselő makói könyvtár élen jár az idős emberek képzésében. Az első, kifejezetten őket célzó alapfokú géphasználói tanfolyamot 6 évvel ezelőtt indították itt – azóta közel négyszázan végezték el, hiszen folyamatosan indulnak az újabb és újabb képzések. Sokan közülük azóta is rendszeresen bejárnak, és az ottani gépeket használva ismerkednek a világhálóval. A szegedi Somogyi-könyvtárban is sok éve vannak kifejezetten időseknek szóló internetes tanfolyamok, ahol már olyan dolgokról is szó van, mint például az internet biztonsága, az e-ügyintézés, vagy a digitális fényképezőgép használata, képek letöltése, alkalmazása.
Izgalmas lehetőségnek tartanám, ha olyan programokra is mód nyílna, ahol unoka-szülő-nagyszülő együtt tanulhatna, egymás mellett haladhatna egy képzésben. Meggyőződésem, hogy a családi kapcsolatok erősödnének, a beszélgetések is ismét tartalmasabbá válhatnának akkor, ha mondjuk a nagymama is megértené a fiát- hogy a számítógépnél ülve például dolgozik éjjelente és nem játszik, - vagy megértené az unokát, aki tanul a laptopján.

A digitális bennszülöttek már ahhoz vannak szokva, hogy gyorsan kapják az információt, hogy több dolgot csináljanak, és több feladatot végezzenek párhuzamosat, szeretik ha az információhoz való hozzáférés folyamatos, nem korlátozza fantáziájukat és kreativitásukat senki és semmi. A bennszülöttek igénylik az azonnali és állandó pozitív visszajelzést és jobban szeretik a játékot, mint a „komoly munkát”. A bevándorlók motiváltsága is emelkedő tendenciát mutatna, ha pozitív visszacsatolás érkezne valahonnan, legyen az tanár vagy munkáltató.

A digitális világ lehetőségei határtalanok, s azok a tehetséges, kreatív fiatalok, akik beleszülettek, élni is tudnak velük. Egy tizenhét éves moszkvai fiú ötletéből sikeres üzleti vállalkozás lett. Mi, e világ „bevándorlói”, nehezen tudjuk eldönteni, hogy példaként állítsuk-e kortársai elé a tinédzser nyitottságát, céltudatosságát, innovációs hajlandóságát, avagy megriadjunk az általa létrehozott internetes oldalon fenyegető újabb veszélyektől.A Chatroulette.com oldal fejlesztője a 17 esztendős moszkvai diák: Andrej Ternyovszkij. Az oldal vadidegen embereket kapcsol össze webkamerák segítségével.
A felhasználónak mindössze annyi a feladata, hogy az oldalra navigál, webkameráját bekapcsolja, majd elindítja a „játékot”. A honlap gazdái a nyitóoldalon hívják fel a figyelmet a szabályokra: tilos például pornográf és obszcén jelenetekkel bőszíteni a partnereket. Ha mégis ilyesféle destruktív játszótársba botlunk, akkor jelentenünk kell az esetet. Amikor mi startolunk, mintegy negyvenezren használják az alkalmazást, akik közül a program véletlenszerűen rendel partnert nekünk. Amint meglátjuk a „jelölt” képét monitorunkon, döntenünk kell, hogy beszélgetésbe elegyedünk-e vele, vagy a „következő” gombra kattintva tovább pörgetjük a rulettet. (nol.hu)

A bevándorló-bennszülött generációváltásnak ma még nehezen felmérhető és megjósolhatatlan következményei lesznek az egész oktatási rendszerben. A civilizáció fejlődésének mérföldköve a technológiai fejlődés felgyorsulása, illetve az azzal való lépéstartás szükségessége. Meg kell értenünk a kihívások és lehetőségek életbe vágó fontosságát és lassan mindent át kell értelmeznünk, újra kell gondolnunk és túlélési stratégiát kell készítenünk.

ÚJRATERVEZÉS…

Forrás:
Pintér Róbert(2007):Az információs társadalom. Gondolat-Új Mandátum 182-183.
http://oktpolcafe.hu/digitalis-bennszulottekrol-es-digitalis-bevandorlokrol-284790
http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/400_idos_netezik_makon/2122502/
http://bit.ly/jTlJpC

Digitális bennszülöttek? Digitális bevándorlók?

Érlelgettem magamban, hogyan fogalmazzam meg a héthez tartozó blogbejegyzéseimet, aztán érkeztek a témával kapcsolatos bejegyzéseitek és arra jutottam, mindent leírtok, mit tudnék én ehhez hozzá tenni, hogy ne legyen izzadságszagú. Persze a lelkiismeretem dolgozott bennem, hogy csak meg kell írni valamit, nem hagyhatom elmenni ezt az egyébként nagyon érdekes és vitákat indítható témát, mivel úgy látom, olvasom, hogy mint máskor is (és ez a legszebb ebben az „önképzésben”) mindenki mást gondol és ért a két kifejezés alatt: digitális bennszülött, digitális bevándorló.

Olvashattuk eredetileg Marc Prenskytől származik ez a két fogalom, egyetértek azzal az elgondolásával, hogy tanítási formákon az IKT erős megjelenése miatt változtatni kell, de nem biztos, hogy mindent digitális eszközökkel kell tanítani a jövő nemzedékének, nem beszélve arról, hogy milyen infrastrukturális háttér megteremtésére van ehhez szükség. Tényleg olyan éles szakadék lenne a nemzedékek között? Biztos, hogy jó ezt a két kifejezést használni? Mitől lenne kevesebb egy bevándorló, mint egy bennszülött? kérdések merültek fel bennem.
Nem is tudom magamról eldönteni, hogy melyik elnevezés alá esnék, valahogy egyikbe se érzem magam, inkább pontosan közte, azaz néha szembesülök a gyorsan változó digitalizált világgal és tudom nem követem annyira, másik oldalról pedig nem tölt el rémülettel az, hogyha bármilyen új eszközt ki kell próbáljak, vagy használnom kell. Ebből a szempontból nem gondolom, hogy ez a két kifejezés megállja a helyét, nem tudunk mindenkit besuvasztani egyik vagy másik fogalom alá, persze ezen kritikai hibát minden elnevezésben megtaláljuk. Másrészt szerintem nem szabad azt az érzetet kelteni, hogy egy bevándorló kevesebbet ér a digitális világban, mint egy bennszülött. Igen jól lehet a fiatalabbaknak jobban rááll az agyuk a számítógép használatra, de ez nem jelenti azt, hogy egy idősebb ne tudná ugyanúgy megtanulni, vagy akár jobban is.
A blogbejegyzések sorában még nem került említésre, Csepeli és Prazsák kutatása, így én most szeretném annak egy részletét ismertetni, mert nekem, ennek segítségével jobban körvonalazódott és értelmet nyert a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók elnevezés. A két szerző megfogalmazza, hogy az új kommunikációs eszközök megjelenésével a társadalomban új egyenlőtlenségek keletkeznek. „Adataink azt mutatják, hogy az internethasználók társadalma (melynek létrejöttében a fiataloknak eleve kitüntetett szerepe van) alapvetően az életkori csoportok mentén tagolódik.” Kérdőíves vizsgálatukban vizsgálták a számítógép- és internethasználat változásait az életkor függvényében. A digitális eszközök használatát mindenkinek el kell sajátítani, kortól függetlenül, mivel a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az eszköz használat ismerete, tudnunk, ismernünk, alkalmaznunk kell.

A számítógép használatához szükséges ismeretek forrása:
Forrás: Csepeli És Prazsák
A táblázatból jól látható, hogy a különböző életkori csoportok a számítógép használatot elsősorban önművelés útján szerzik, számomra ez azt is mutatja, hogy nincs különbség „bevándorló” és „bennszülött” között, ugyan olyan mértékben képesek megtanulni az eszköz használatát, jól lehet az életkor növekedésével egy bizonyos csökkenést megfigyelhetünk. Jól látható, hogy a fiatalabb generációknál a kortárs csoport, a barátok is milyen erős szerepet játszanak, egymástól tanulnak, utánozzák egymást, megosztják a hasznos információkat. Felmerül bennem a kérdés, hogy ez milyen szocializációs hatást is mutat, hasznosan is el tudják tölteni egymással az időt. De a barátok szerepe minden korosztálynál erős, nyílván, hogy a 60 éven felülieknél, már csökken az arány, mivel ez a generáció nem használja, nem rendelkezik olyan ismeretekkel az IKT területén, ezért nehezen is tudják egymást oktatni.

Láthatjuk, hogy a barátok szerepét az idősebb generációknál a munkatársak veszik át, 30 év felett egyre inkább jellemző, hogy a munkatársak is megjelennek, mit „oktatók”. Jól látható, hogy az iskolai oktatás inkább a fiataloknál van jelen, mivel az idősebb generáció számára nem volt adott a lehetőség, hogy iskolai oktatás keretében ismerkedjenek a számítógép használattal, az ő esetükben ez inkább a tanfolyamoknál jelentkezik. Erre már előzetes blogbejegyzéseimben is utaltam, hogy véleményem szerint az andragógus ilyen helyzetekben jelenhet meg, IKT oktatás felnőttek, idősebbek számára.
Nem elhanyagolható az a mutató sem, amit a gyerekétől való tanulásnál láthatunk, a szerzők ezt úgy említik meg, mint „fordított szocializáció”, a gyerekek tanítják a szüleiket.

Egy másik felmérés során 2003-ban 18 éven felülieket kérdeztek meg, hogy „ki segített először az internet használatban?” A százalékos arányok a következőképpen oszlottak meg:

Tanár, iskolában: 25
Kolléga, munkahelyen:21
Barát, ismerős: 20
Senki, egyedül próbálkozott: 16
Rokon: 12
Partnere: 4
Tanfolyam:1

Érdekes még a következő táblázat is, amiben jól látható, hogy milyen tevékenységeket végeznek életkor szerint a számítógéppel. Ajánlom figyelmetekbe az első sort, akkor most mi is van a digitális bevándorlókkal? Mégis csak használják a számítógépet olvasásra. Jól látható, hogy életkortól függetlenül végzik a különböző tevékenységeket a számítógépen, de azért magas eltérések is mutatkoznak, pl a fiatalok magasabb arányban használják zenehallgatásra, videó nézésre, játékra, illetve még kiemelném a honlap szerkesztést (digitális nemzedék).

Szövegek olvasására
Képek nézegetésére
Szövegírásra
Szövegek tárolására
Zenehallgatásra
Videók nézegetésére
Játékra
Filmnézésre
Táblázatok szerkesztésére
Képszerkesztésre
Számítások végzésére
Prezentációk készítésére
Rajzolásra
Videók szerkesztésére
Zene szerkesztésére
Honlap- szerkesztésére

Forrás: Csepeli és Prazsák

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családomban a 0-tól a 80 éves korig végig követhetem a számítógép használat jellegzetességeit. Elmondható, hogy a fiatalabb generáció 15 év alatt, pontosan tudja, mi azaz internet, hogyan kell bekapcsolni egy gépet, laptopot, a játékot, egy filmet, hogyan tud elindítani a gépen, vagy a neten, de igazából ebben ki is merül a tudás, nem használják a tanulásuk során, elsősorban játéktevékenységre, ami során persze a tanulás is megjelenik, de egy másik értelemben. 15-39 év között, iskolai tevékenység és munka során már erőteljesebben megjelenik a számítógép, magasabb szintű felhasználói készségekkel rendelkeznek, mindennapjaik során különböző tevékenységekre használják a számítógépet és az internetet.

40-59 éves kor között, egy alap felhasználói tudás figyelhető meg, ismeretszerzésre használják a számítógépet és az internetet, illetve megjelenik már kisebb mértékben, mint az előző generációnál az online ügyintézés is. 60 éven felül leginkább a családdal való kapcsolattartás jellemző, levelezés, képek fogadása. 70 éves kor fölött, pedig inkább érdektelenséget mondhatok, nincs igény és szükséget sem a számítógép használatra.

Véleményem szerint a mostani 40 éves generáció már sokkal másképpen fog hozzáállni 70 éves fejjel a számítógép és internet használathoz, pont azért, mert ők jobban megismerkedtek vele, más a kapcsolatuk az eszközökhöz, illetve a gyerekeik hatására sokkal inkább elvárt lesz tőlük, hogy használják ezeket az eszközöket.

Felhasznált irodalom:

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.

Miért kihívás az elektronikus tanulás?



Egy "digitális bevándorló" szemével…

Az elektronikus tanulás példáját jól mutatja a fenti ábra, amely közös munkánk gyümölcseként született meg. Első szárnypróbálgatás volt ez, egy olyan alkalmazás használatával, amely addig ismeretlen volt számunkra.

Az új technológiák alkalmazása számos területen jelent új kihívásokat:

1. Az elektronikus tanulás rákényszerít arra, hogy újragondoljuk az oktatás és képzés tartalmát, hogy átdolgozzuk és átformáljuk annak jellemzőit.
2. Az elektronikus tanulásban minden résztvevő hozzáállása más és más. Az elektronikus tanulás főszereplőjének, a tanulónak a hozzáállása az elsődleges kihívás. Az elektronikus tanulásban nem a tudás átadásáról beszélünk, hanem a tanulás segítéséről, támogatásáról. Minden azért történik, hogy lehetővé tegyük a tanuló számára a tanulást. Az elektronikus eszközök megjelenésével megvalósuló tanítás-tanulás során egy új jelenség figyelhető meg: a szerepek gyakran felcserélődnek. Aki ma tanuló volt, holnap maga is dolgozhat tutorként és fordítva.
3. Az elektronikus tanulás haszonnal is jár, amelynek két eleme az időszerkezet megváltozása és az önállóság. Az időnyereséget, mint felszabadult energiát más területek felé lehet fordítani. Pl. a tanuló szemszögéből több idő juthat az egyéni elemzésekre, kutatásokra.
4. Az elektronikus tanulás folyamata maga is teljesen új az eddig ismert hagyományos, jelenléti oktatási formákhoz képest.

Számomra ez azt az üzenetet hordozza, hogy ha elfogadjuk a kihívást, akkor az elektronikus tanulás során a tartalom felülvizsgálatával és újszerű közlésével hasznos új információkhoz juthatunk. Másik fontos üzenet, az elektronikus tanulás szereplői kapcsán, az új szerep és az új szereplő fogalma, amely váltakozó szereposztással, és/vagy gyakori szerepcserével társulhat. Az elektronikus tanulásban a kihívásra a képzési idő újfajta elosztásával és a jelenléti képzés szakaszainak hatékony értelmezésével és kihasználásával válaszolhatunk. Az elektronikus tanulás egy olyan időszerű kihívás, amelyre pedagógiai és andragógiai szempontból is reagálni kell.

Képes-e mindenki elektronikus eszközzel tanulni?

Az volt az általános vélemény, hogy nem képes mindenki elektronikus tanulással tanulni. A szükséges előismeretek hiánya, a szakmai profil, a különleges képességek hiánya merült fel kizáró okként. Az eredményes résztvevői oldal véleményét meghallgatva, az eredmények egyre biztatóbbak. Az elektronikus tanulásban való részvételhez önállóságra és önirányításra van szükség. Ha valaki nem rendelkezik az önállóság bizonyos fokával, azaz nem képes egyedül tevékenykedni, az valószínűleg nem, vagy nehezen tud csak boldogulni az e-learninggel. Eszközkezelési és pedagógiai folyamatkezelési jártasságra mindenképpen szükség van. Az önállóság erősen kapcsolódik a tanulási motivációhoz, mert a tanulónak tudnia kell, hogy hogyan szervezze életét a tanulás során. Senki nem mondja meg neki, hogy mit és hogyan csináljon, ezért a tanulónak fel kell mérnie, hogy tud-e majd egyedül megfelelően bánni azokkal a forráseszközökkel, amelyek a tanuláshoz feltétlenül szükségesek, képes lesz-e folyamatos erőfeszítésekre anélkül, hogy valaki folyamatosan mellette lenne, tud-e eredményes lenni külső motiváció nélkül, büntetés és jutalmazás nélkül.

A fő kérdés az, hogy a tanuló tud-e fejlődni, képes-e arra, hogy az első elégedettségi szinten felülemelkedve, folytassa a tanulást?

Aki nem rendelkezik megfelelő önállósággal, és nincs kellő önirányítási képessége, az nehezen fog megbirkózni az elektronikus tanulással. Az IKT eszközök hatékony használatának egyik legfontosabb feltétele az, hogy legyünk képesek egyedül és önállóan is tanulni. Ne azt kérdezzük, hogy képes-e mindenki az elektronikus eszközök segítségével tanulni, hanem azt, hogy meg lehet-e tanítani mindenkit arra, hogy képes legyen egyedül tanulni. A válasz pozitív, de rendkívül időigényes, mivel rá kell hangolni, fel kell készíteni az egyént a tanulásra és arra, hogy megfogalmazza és elfogadja a saját tanulási tervét, és végre szánja el magát és lásson hozzá a tanuláshoz. Megfelelő motivációval és kellő támogatással úgy gondolom, hogy mindenkit meg lehet tanítani arra, hogy képes legyen egyedül tanulni.

Az elektronikus tanulás gazdagíthatja a képzést az óriási mennyiségű információval, amelyet biztosít a tanuló számára. Egy önállóan megkeresett információ a honlapok világában, vagy egy új alkalmazás sikeres elsajátítása is hatalmas sikerélménnyel jár. Egy jól felépített program könnyebben ráveszi a tanulót a teljesítésre, így a magányosságból pozitív hajtóerő lesz, ahol nincs dekoncentrálás, nem zavar a tanulótárs, nincs csöndes semmittevés. Amikor az ember egyedül ül a számítógép előtt, akkor nincs kényszer, nincs ellenőrzés, ... Minden ember más és más ritmusban tanul. Ez a hagyományos oktatásban problémát jelent, hiszen az egyik tanuló unatkozik, míg a társa még mindig nem ért valamit. Az elektronikus tanulásnál az egyén dönti el, hogy mennyi ideig dolgozik, így a tanulási idő korlátozottsága megszűnik.

Az elektronikus tanulás egymástól eltérő területeket ötvöz: pedagógiai és andragógiai, oktatástechnológiai, információtechnikai, szociológiai és gazdasági területeket. Mindez egy olyan társadalomban történik, ahol az egész életen át tartó tanulás kiépítése a feladat.

Forrás:
Kovács Ilma(2007):Az elektronikus tanulásról, Holnap Kiadó, Budapest

QUO VADIS - DIGITÁLIS BEVÁNDORLÓ -

Kép forrása: http://go.to/funpic
Érthető, véleményem szerint nagyon jó, használható bejegyzések születtek a hét témájában, ezért ehhez a saját véleményemet tenném hozzá, egy kicsit kapcsolódva, egyetértve Bátori Ildikó írásával is.
Egy digitális bevándorló, akinek családja van, dolgozik és közben tanul, 22 óra magasságában bekapcsolja a számítógépét, belép a facebook oldalára, (belenéz ismerősei ténykedéseibe), a Twiterre és az andragogus.blogspot.com oldalra. (Rendelkezik számítógéppel, internet-hozzáféréssel ….). Elolvassa - az ország különböző részein élő - csoporttársai bejegyzéseit. Feltölti saját dolgozatát a blogra, és hozzáfűzi a kommentjét a többiek postjaihoz. Megnézi a blog heti témájában készült webináriumot. Megállapítja, hogy a másik generációtól tanult újat! Ezek után még belép az egyetem online oldalára, ahol a nyitó oldalon, az egyetem néhány hírébe beleolvas. Az Index, az Origo és a Startlap néhány érdekesnek tűnő írásába is belenéz. A képernyőjén egy felugró ablak jelzi, hogy a konnektivista programot vele együtt kezdő két hallgatótársa is, és az egyik munkatársa is chatfórumra hívja, mert „történések vannak”., vagy "csakúgy". Belép a chat- fórumra, kb. 15 percet tölt a fórumon, majd elköszön társaitól és kilép. Beleolvas az e-mailjeibe. Ír egy e-mailt (az e-mail 2011-ben 40 éves!) egy barátjának, .., és a végére beszúr egy smiley-t. (Az interneten a hangulatjelek azért terjedtek el, hogy pótolják a beszélgetés során az arckifejezéseket, gesztusokat, amik nélkül a mondanivaló néha félreérthető. Ezek összefoglaló elnevezése emotikon (emóció + ikon), de ehelyett sokszor a smiley szót használják. A hangulatjel azért lehet fontos, mert az arctalanság, a közvetlen kommunikáció hiánya megnövelheti a félreértések és a felesleges indulatok, sértődések kialakulását.) Átfutja a többi e-mailt is és megint bosszankodik a kör e-mailek miatt, jó néhányat kitöröl anélkül, hogy elolvasná őket. Belép egy könyváruház online oldalára, ahol kedvére válogathat a „hagyományos” boltok kínálatából, talál is kedvére valót, Henryk Sienkiewicz Quo vadis - át. Két órával azután, hogy bekapcsolta, kikapcsolja a számítógépét, kinyitja a kurzus szakirodalmának egyikét, és nekilát a kijelölt olvasmánynak.

Dorothy Agger-Gupta 2002-ben, Amerikában kezdi egy hasonló történettel az Online Tanulás Kézikönyvébe írt tanulmányát. Ma Magyarországon 2011!-ben csak közelítünk az e-learning tanulás megismeréséhez … De, mitől függ, hogy széles körben valósággá válhasson Magyarországon? Mitől válik valaki digitális bevándorlóvá? Mi befolyásolja azt, hogy digitális bevándorlóvá lehessen? Társadalmi hovatartozás, hátrányos társadalmi helyzet, szociális elszigeteltség, jövedelem, iskolai végzettség, kor, nem, terület (falu, kisváros, nagyváros, főváros), politika ?

Az egyén szempontjából: szegény vagy gazdag, egészségi állapot, kitartás, változtatni tudás képessége, kapcsolatok, tudás, attitűd, habitus, …? Versengés, szolidaritás, ….? Digitális írástudás …? Valós és meghatározó a „hová tartozás”, a „honnan indulás” kérdése!, ami egy egyszerű történettel érthetővé vált számomra, egy médiaszabályozási javaslat kivonatolt változatából: „Képzeljen el az olvasó két fényképet. Az egyiken egy magasugró látható, amint 140 centiméteren leveri a lécet. A másik képen egy másik atléta 210 centimétert ugrik át sikeresen. A két kép alapján megalapozott véleményt alkothatunk a két sportoló képességeiről. Majd ezek után egy filmen azt láthatjuk, hogy a verseny győztese tízméternyi nekifutás után éri el eredményét, míg a szánalmas eredményt nyújtó atlétának helyből kellett ugrania. Egy fél méter mély gödörből.” Egyik tanulság számomra! Nézzünk a dolgok mögé, ...!

Mi befolyásol még?
- Mi van a Nemzeti Fejlesztési Tervben 2001-ben? A tudás alapú társadalom, az információs társadalom kiépítése nem szerepelt a kiemelt nemzeti operatív programban. Éveket vesztettünk?
- Az internet az infrastruktúrája a tudás alapú társadalomnak. Olyan infrastruktúrát kellene kialakítani, hogy a lakosság számára a lehető legnagyobb számban elérhetővé/megfizethetővé váljon az internet/ a jó internet, ez közügy, ez növelné az ország versenyképességét is.
Olyan mindenki számára elérhető szélessávú infokommunikációs infrastruktúrát, amely lehetővé teszi a szélessávú internet elérést az ország összes településén.
Az információs és kommunikációs technológiák több területen járulnak hozzá a versenyképesség javulásához, ezáltal a gazdasági növekedéshez. Az infokommunikációs technológia használata megváltoztatja az emberek életét, hatékonyabbá teszi az üzleti és a közigazgatási folyamatokat.
Az infokommunikációs megoldások, az emberek közötti kapcsolatfelvételi lehetőségek szélesítésével, információk egyszerű elérhetőségének biztosításával, illetve földrajzi távolságok jelentőségének csökkentésével a társadalmi jólét növekedésében, társadalmi esélykiegyenlítésben jelentős szerepet játszanak. Az infokommunikációs technológiák megfelelő színvonalú rendelkezésre állása és használata ezért nélkülözhetetlen a tudásalapú gazdaság megteremtéséhez. Át lehet/kell gondolni, hol húzódnak a határok a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek között.

Csak digitális bevándorló lehetek, vagy digitális bennszülött is?


Kép forrása: panyizsuzsi.hu
Vagy digitális bevándorló, bennszülött vonásokkal? Többen leírták az előzőekben, Marc Prensky után, hogy két nagy csoport van kialakulóban (vagy már ki is alakult) a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek.
Tényleg ennyire fekete és fehér a helyzet? Nem lehetnek átmenetek?
Olvashatunk arról, hogy a digitális bennszülöttek napjaink diákjai- vagyis az óvodástól az egyetemistáig tartó korosztály- már az információs társadalomban szocializálódott, melyben a digitális technológiák a mindennapi élet szerves részét alkotják. Önmagában ez nem igaz. Mert ma is születnek olyan gyerekek, de élnek köztünk olyan fiatalok is, akik nem kerültek komolyabb kapcsolatba az IKT eszközökkel, és ennek gazdasági, forintosított, illetve szociális, környezeti okai is vannak. Hogy az agyuk másképpen működik? Lehetséges.
Én azért nem gondolom, hogy a folyamatos változások mentén nem elérhető az idősebb generációnál, ne adj isten a tanároknál is lényeges változás, amely kiemeli őket a digitális bevándorló állapotból. Saját életemet elemeztem, illetve az elmúlt húsz, munkával és tanulással töltött évemet. Való igaz, hogy nem ebbe a környezetbe születtem bele, de anélkül, hogy tudtam volna, bizonyos dolgokat bennszülöttként tettem. Már akkor, amikor még nem léteztek közösségi oldalak, és csak levelezésre használtuk a számítógépet. Munkámból kifolyólag sok-sok programmal kellett megismerkednem. Ilyen volt pl. az AS400. Egy program, amely ma is létezik. Kevesen tudják a környezetemben megfelelően használni, ahogyan én, vagy a word, excel használatát is hozhatnám példaként. Sosem jártam ilyen képzéseken, és sosem olvastam a felhasználói kézikönyveket. Sok esetben azért, mert nem is léteztek; vagy léteztek, de nem magyarul. Így, ezek hiányában (?) odaültem, és minden dolgot kipróbáltam, majd sokat gyakoroltam, azaz nem azt tettem, amit Mark Prensky leírt: „… vagy amikor elolvassuk valamelyik számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy úgyis rájövünk, hogyan működik használat közben.” S ezt a módszert az élet különböző területein is használom, tanulásom során. Kipróbálom, magam jövök rá a dolgok lényegére. S ennek elég egyszerű oka van: érdekel, és jobban rögzül. Olyannyira, hogy az AS400-at hét évig nem használtam, egy másik munkahely miatt. Aztán visszahívtak a jelenlegi munkahelyemre és egy nap kellett, hogy újra „belerázódjak” a használatába. Ennek okát én pontosan az előbbiekben kerestem és találtam meg. Olyan ez, mint a biciklizés.
Ezzel természetesen nem arra utalok, hogy én magam is bennszülött vagyok, de úgy érzem, hogy még lehetek. Ha kellően nyitott vagyok az új dolgokra, és a kapcsolataimat digitálisan is ápolom, használom az IKT eszközöket, web 2.0-t, illetve a tudásomat az IKT eszközökkel át is adom, megosztom, illetve a napi munkám során igénybe veszem ezek segítségét, akár teljesen mellőzve a hagyományos szöveges oktatást, stb. lehetek a bennszülöttek közül való, néhány (régi) érdekes tulajdonsággal? :-)

Másrészt, nem csak a digitális bevándorlónak, hanem a bennszülötteknek is alkalmazkodnia szükséges, hiszen néhány, de legfeljebb 20 év múlva egy érdekes, de koránt sem váratlan helyzettel kell szembesülniük. Ez pedig az demográfiai probléma, amely az egész világ valamennyi kormányát már évek óta foglalkoztatja. Nevezetesen az elöregedő társadalom fogalma, és legfőképpen problémája.
A mai digitális bevándorlókra, de a ma még nem digitális bevándorlókra is szüksége lesz a mai bennszülötteknek. Ezért mindannyiunk (bevándorlók és bennszülöttek) érdeke, hogy
1. aki bennszülött az a tudását átadja, vagy akár visszaadja az ő „elavult módszerekkel oktató” tanárainak; illetve
2. segítse a bevándorlókat ahhoz, hogy bennszülöttekké váljanak, vagy legalábbis legyenek erős bennszülött vonásaik, és
3. felzárkóztassák azokat, akik még békés kívülállók, „ellenállók” vagy riadt bekerülni kívánók!

Már ma is vannak intő jelek egy-egy szakmában, amelyeket „átmenetileg” megoldanak a vállalatok egy „múltban szocializálódott és tanult” személy visszahívásával. S ezek a szakmák nem minden esetben digitalizálhatók, viszont létezésük a mindennapok folyamán elengedhetetlen.
Szerencsére már születtek és folyton születnek is remek megoldások a digitális bevándorlók és a digitális bennszülöttek közötti (egyenlőre még kevésbé érzékelhető) szakadék (árok?) áthidalására. Egyik tábor sem írható le, és nem elégedhet meg annyival, hogy tegyen előbb a másik lépéseket, vagy csak az egyik tegyen. Mert ne feledjük a digitális bevándorlónak is lehet olyan tudása, ami segíti a bennszülöttet az élet néha nagyon egyszerű vagy nagyon bonyolult útvesztőiben eligazodni. Sokszor megtapasztaljuk az életünk során, hogy a biztosnak tűnő esetekben is érhet minket meglepetés.

Kedves digitális bennszülöttek! Értékeljétek a digitális bevándorlók akaratát, és kedves bevándorlók ne ijedjetek meg a kihívásoktól, de akarjátok megtapasztalni, hogy az „Új világ” mennyi érdekes, és főleg hasznos dolgokat tartogat mindannyiunk számára!

Forrás: Marc Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók
http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf (letöltve: 2011. április)

2011. május 6., péntek

Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók az oktatásban

A web 2.0 „digitális bennszülöttei” (Jukes-Dosaj, 2003) nem csak információkat keresnek weben, hanem maguk is tartalomszolgáltatókká válnak. Az interaktivitás terei és eszközei gyakorlatilag határtalanná bővültek.
A web 2.0 jelenségei a hagyományos iskolarendszer számára új versenyhelyzetet jelentenek. Az oktatásnak elkerülhetetlenül be kell emelnie eszköztárába az eLarning 2.0 elemeit, ha nem akarja, hogy a nemzedéki kultúra és az iskola közötti szakadék még jobban elmélyüljön.
Az Apple Education portálj így állítja szembe web 2.0-át használó új generációt és az ipari társadalom paradigmájában szocializálódott tanárok közti kulturális különbséget.
„ Digitális bennszülött” diákok „Digitális bevándorló” tanárok
Gyorsan kívánnak információt szerezni számos multimédia forrásból Korlátozott számú forrásból származó információ lassú és ellenőrzött
átadását részesítik előnyben
A párhuzamos információ feldolgozást és a több feladattal való egyidejű foglalkozást (multitasking) kedvelik.

Forrás:Jukes – Dosaj,,2003


A diákok saját elektronikus portfoliójukban számtalan tananyagot raktároznak .A tanulási blogok, wikik, fórumok,szociális hálók (az önállóan alkotott tartalmak) további forrásokat jelentenek. A diákok más intézmények szakembereivel és diákjaival is kapcsolatban állnak. Információs forrásaik sokszínűek az internettől, a korábban végzettekkel más oktatási intézmények hallgatóival és oktatóival, az idősebbekkel való tapasztalatcseréig terjednek. Intenzíven használják több intézmény diákjai által megteremtett tananyag archívumot.
Az új tanulási formák terjedése sokféle konfliktust rejt magában. Sok jel mutat arra, hogy az új, informális, hálózati tanulási formák nagyon nehezen férnek be a hagyományos intézmények szűk, idő- és erőforrás korlátos, bürokratikusan vezérelt kereteibe. Az erről szóló pedagógiai vita is gyakran siklik ki azon, hogy két egymással nem kompatibilis egymásra nem rezonáló fogalomvilág kereteiben zajlik a párbeszéd.
A következő időszak oktatásszociológiai, hálózatkutatási és pedagógiai kérdése marad, hogy a hivatalos iskolarendszer intézményei miképp fogadják be, mennyiben integrálják, vagy utasítják el ezt a jelentésvilágot, és ez a folyamat milyen típusú konfliktusok, kompromisszumok és megoldások mentén halad majd.


forrás: (Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban –Az eLearning 2.0 és a konnektivizmus.

2011. május 2., hétfő

Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók


A mai fiatalok alapvetően másként gondolkoznak és másként dolgozzák fel a környezetükből érkező információkat, mint az őket megelőző generációk. Ők egész életüket úgy élték le, hogy számítógépek, videojátékok és mindenféle digitális kütyük vették őket körül. Egy, az ezredforduló idején készült felmérés szerint (ennek van jelentősége, hiszen az előző cikkekben már olvashattuk, hogy milyen dinamikusak a változások ezen a területen), az egyetemisták életükből kevesebb, mint 5000 órát töltenek olvasással, azonban több mint 10.000 órát videojátékokkal és kb. 20.000 órát TV nézéssel. A digitális technikák megjelenése és robbanásszerű elterjedése tovább mélyítette az egyébként is kritikus generációs különbségeket. A mai diákok nem fokozatosan változtak a múltbeliekhez képest, ahogy ez eddig megtörtént, hanem egy komoly törés jött létre az IKT használatával.

Ebből az aspektusból érthető, hogy azt tapasztaljuk, hogy romlott az oktatás minősége, hiszen a tanulók alapvetően megváltoztak, ők már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.
Ezek a különbségek sokkal szélesebb körűek és mélyebbek, mint azt egyesek gondolják. Dr. Bruce D. Berry a Baylor College of Medicine professzora azt állítja, hogy „Az eltérő tapasztalatok eltérő agyi felépítést eredményeznek.” Ezt az új generációt egyesek N-generációnak (N, mint NET), mások D-generációnak (D, mint digitális) hívják. Marc Prensky szerint, mivel ezek a fiatalok „anyanyelvi szinten” beszélik a számítógépek, játékok és a net digitális nyelvét, leginkább a „digitális bennszülött” (Digital Natives) kifejezést lehet használni. Azokat, akik nem ebbe a digitális világba születtek, de életük során megismerték, megtanulták használni a digitális technikát és a kor új vívmányait nevezhetjük „digitális bevándorlóknak”. Az én korosztályom ezekhez a digitális bevándorlókhoz tartozik. Mi is alkalmazkodunk ehhez az új környezethez, de valamilyen szintig még ragaszkodunk a régi dolgokhoz is. Ezeknek a régi rutinoknak, tanult alkalmazásoknak a használatát nevezik egyes tudósok a „digitális bevándorló akcentusának”. Ez abban nyilvánulhat meg, amikor információra van szükségünk, az internet csak a második gondolatunk, vagy amikor elolvassuk egy számítógépes program kézikönyvét és nem abból indulunk ki, hogy használat közben úgyis rájövünk hogyan működik. Gondoljunk csak arra, amikor új mobilt vásárolunk. Büszkén mutatjuk meg otthon a gyereknek és mire észbe kapunk, gyerekeink már „személyre szabottan” adják a kezünkbe, rátöltve kedvenc zenénket, háttérképnek kedvenc képünket és még a betűnagyságot is szemünkhöz állítva. Beállítják postafiókjainkat, email levelező rendszerünket, amit aztán soha többé nem nyitunk meg, az internet hozzáférést, amit aztán nem használunk, mert nem tudjuk hogyan is működik. De ilyen akcentusnak számít a dokumentumok kinyomtatása, vagy munkatársunk áthívása a szomszéd szobából, ha meg szeretnénk mutatni neki egy jó cikket a neten, ahelyett, hogy az URL-t küldenénk át neki.

Ezek most mókásan hangozhatnak, de gondoljunk bele, hogy hozzánk hasonló digitális bevándorló tanárok, akik a „régi, elavult” nyelvet beszélik, tanítják az új generációt. A digitális bennszülötteknek az iskola olyan lehet, mintha erős akcentussal rendelkező külföldiek tartanák az órákat. Ők hozzá vannak szokva, hogy rendkívül gyorsan kapnak infokat, egyszerre több dologgal foglalkoznak és a különböző dolgokat párhuzamosan dolgozzák fel. Jobban szeretik az ábrákat, képeket, mint a szövegeket, valamint a véletlen elérést. Hatékonyabbak, ha hálózatban működhetnek, fontos számukra az azonnali megerősítés és a jutalmazás, előnyben részesítik a játékot, mint a „komoly munkát”. Nos, a digitális bevándorlók általában nincsenek oda ezekért a képességekért, amit a bennszülöttek sok éves gyakorlás és interakció során begyakoroltak és sajátjukévá tettek. Meg vannak arról győződve, hogy a diákok nem tanulhatnak eredményesen, ha közben TV-t néznek, vagy zenét hallgatnak és a tanulás nem lehet szórakozás (bár ebben az utóbbi években van egy pici elmozdulás). Igaz, hogyan is gondolhatnák ezt másképpen, hiszen fejlődésük korai szakaszában a „jól bevált” poroszos módszerrel tanultak és hátratett kézzel ültek a postaironnal teleírt újságpapírcsíkok felett.

A digitális bevándorló tanár szembe kerül egy csapat diákkal, akik a számítógépes játékok, az MTV őrült tempóján nőttek fel, zsebükben a mobiltelefon, hordozható számítógépükön, vagy iPad-jükon egy egész könyvtárnyi anyag, üzenő-programokkal azonnal átlőtt üzenetek. Életük jelentős részét hálózatban töltötték, így valahol érthető, hogy nincs türelmük a lépésről-lépésre logikához és az „elmondom – visszakérdezem” tanításhoz. Gyakran a digitális bennszülöttek szempontjából a digitális bevándorló tanár úgy tanít, hogy arra nem érdemes odafigyelni, összehasonlítva minden mással, amit tapasztalnak,majd a végén mégis őket okolják, amiért nem figyelnek. A mai kor diákjai mások, mint a digitális kort megelőző időkben.

A helyzet nem egyszerű. Sok konfliktus lesz meg a digitális bevándorlók és bennszülöttek között, amikor szembekerülnek egymással az iskola adta keretek között. A zászló azonban a bennszülötteknek áll. Először is – bizonyos kutatók szerint – az agyuk szerkezete már eltérően alakult, másodszor, a kulturális migráció alapjait figyelembe véve, azok a gyerekek, akik egy új kultúrába születnek, könnyen megtanulják az új nyelvet és határozottan visszautasítják a régi használatát. Ezért akkor járunk a legjobban, ha elfogadjuk, hogy nem ismerjük teljes egészében gyerekeink új világát és hajlandók leszünk a segítségüket kérni, hogy mi is tanulhassunk és beilleszkedhessünk ebbe az új környezetbe.


Forrás: Mark Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

Digitális bevándorlók, digitális bennszülöttek jellemzőinek vizsgálata

Az eheti első blogbejegyzésemben arra vállalkoztam, hogy a témakörköz tartozó fogalmi definiálás után megvizsgáljam a digitális bennszülöttek, és digitális bevándorlók legfőbb különbségeket, definiáljam a korosztályokhoz kötődő számítógép-használat legfőbb jellegzetességeit, valamint beleszőjem az oktatási aspektust is.

Az idősebb generációk a fiatalabb generációkkal szemben jellemző módon azzal a megállapítással élnek, hogy mennyire másnak érzik a korban utánuk következőket. A generációs-szakadékot napjainkban tovább mélyítheti, hogy a jelenlegi tinédzserek mindennapi életében, és szokásaiban az IKT eszközök domináns szerepet töltenek be. Életük olyan tevékenységek köré szerveződik, olyan identitásszervező elemek határozzák meg világnézetüket, mely a felnőttek számára idegen, és misztikummal telinek tűnhet. A fenti társadalmi jelenséget szükségszerű definiálni, az abból fakadó feszültségeket feloldani.

A digitális bennszülöttek, és digitális bevándorlók fogalmakat Marc Prensky definiálta a 2000-es évek elején, aki az általa kreált kifejezéseket az oktatási nézőpontot vizsgálva mélyítette el.

A digitális bennszülöttek napjaink diákjai- vagyis az óvodástól az egyetemistáig tartó korosztály- már az információs társadalomban szocializálódott, melyben a digitális technológiák a mindennapi élet szerves részét alkotják. Tehát számukra az internet, valamint a telekommunikácó előtti időszak az ismeretlen. Információigényük nagy, ezáltal az IKT eszközök használata óraszámot magas mutat esetükben. A külső környezeti ingerek hatására egészen más gondolkodási struktúrával rendelkeznek, mely hosszabb távon az agyi működés, felépítés megváltozásához vezethet. Bennszülöttek, mert az IKT eszközökhöz, internethez tartozó nyelvet anyanyelvi szinten beszélik, alapkészség szintjén használják az IKT eszközöket. A fenti generációra további találó jelzőként említi meg Z. Kravialics László a screenager, képernyő-nemzedék kifejezést.

A digitális bevándorlók nem születtek bele a digitális világba, hanem életük során ismerték meg jellemzőit, sajátították el az IKT eszközök használatát. A csoportba tartozó egyének csak alkalmazkodni tudnak a környezeti kihívásokhoz, nem rendelkezik eleve meglévő digitális képességekkel. Jellemzőjük, hogy a digitális technológiák létét elfogadják, használatukra törekvéseket tesznek, de az elsajátítás szintje eltérő szinten valósul meg. Esetükben a szerző ún. „digitális akcentust” említ, mely arra vonatkozik, hogy a digitális világban való boldogulásuk nem működik, olyan természetesen, mint a bennszülöttek esetében. Példaként említhető a digitalizált tartalmak funkció nélküli kinyomtatása, vagy a különböző internetes szolgáltatások kiaknázatlansága felhasználói oldalról.

Z. Kravalics megítélése szerint a digitális bennszülött kifejezésben fellehető egyfajta neheztelés az idősebb generáció részéről. Szerinte a megfogalmazás magában rejti az irántuk táplált irigykedést, mely a digitális világban való, számukra eredendően természetes boldogulásra irányul. A számítógép-használatra vonatkozóan oly sokszor érkezik negatív szülői, vagy tanári visszajelzés. A számítógépen végzett tevékenység megítélésük szerint haszontalan tevékenység, így annak alul-értékelése erősen jellemző.

Vajon valóban él egyfajta két generáció közötti feszültség, mely a digitális eszközökhöz fűződő hozzá-nemértésből, meg-nemértésből fakad?

A hazai társadalom számítógép-világhoz való viszonyát tágabb dimenzióban is érdemes átvilágítani, melyhez kapcsolódóan Kulcsár Zsolt nyomán megjelent XYZ modellt említeném.

Kategóriákat állít fel arra vonatkozóan, hogy az egyes generációk melyik életszakaszukban találkozhattak az internettel, valamint a generációk tagjai milyen szerepet töltenek be a társadalomban.

Az alábbi táblázat az általa szemlélteti a fenti csoportokat.

Születési év

Munka

Technológiai változással való szembesülés időszaka

Veteránok

1925-45

Nyugdíjasok, de a legfiatalabbak is max. 10 éven belül visszavonulnak

Életük második felében találkoztak az internettel

Bébi-bumm

1946-64

Fontos hányadát teszik ki a munkaerőpiacnak.

30-40 életév között

X. generáció

1965-79

A munkaerő-piac gerince

Kamaszként/tinédzserként

Y generáció

1980-95

A tanulók és kezdő munkaerő

Gyermekkorban

Z. generáció

1996-

Tanulók, öt év múlva jelennek meg a munkaerőpiacon

Nem éltek internet nélküli világban

Forrás: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906

Szibrik Gabriella kiemeli, hogy hazákban az emberek átlagosan 58 évesen mennek nyugdíjba, tehát inaktívvá válnak. A 64 évesnél idősebb korosztály esetében mindössze 3,7% internetezik, míg az 50 év felettiekre vonatkoztatva ez az arány 14-16 %. Kijelenthető, hogy az internethasználat gyakoribb annál az idősebb korosztályhoz tartozó egyénnél, aki a munkaerő-piacon aktív, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, egzisztenciálisan jó helyzetben, szellemileg és szociálisan aktív. Az idősebb korosztály részvételét akadályozza a nyelvi készségek hiánya. A 40-49 éves korosztály esetében enyhe növekedés, még a 30-39 év közöttiek esetében dinamikus növekedés figyelhető meg a digitális eszközök használata területén. A legfiatalabb (14-17) esetében szint a teljes korosztály rendelkezik IKT kompetenciákkal, ebből következik, hogy magas digitálisan szocializáltak aránya. Míg a 14 éven aluliak esetében a számítógép-használat természetes, magától értetődő tevékenység, melynek elsajátításához semmilyen oktatási tevékenységre nem szorulnak.

A kutató megítélése szerint a számítógép-, és internethasználat lényegesen függ az életkortól, így kijelenthető, hogy a kor szerint megmutatkozó digitális megosztottság nem nagyon változik, azaz nem csökken.

A gyorsan változó társadalmi környezet az egymást követő generációkat eltérő módon szocializálja. De mi van akkor, ha az oktatás nem veszi fel ezt a versenyt?

Pernsky leírja, hogy a digitális bennszülöttek számára a legoptimálisabb, ha gyorsan juthatnak az információkhoz, jobban kedvelik egyszerre több csatornán keresztül, inger-gazdag módon áramlik hozzájuk a információ, kedvükre való, ha egyszerre több tevékenység felett oszthatják meg figyelmüket. Megítélése szerint, ezért jobban kedvelik az ábrákat, képeket, a szimpla szöveggel ellentétben, a hálózati működés a legeredményesebb számukra.

Ezzel szemben a digitális bevándorló tanárok azt preferálják, ha diákok a régi tanulási tartalmakat, a megszokott módszerrel sajátítják el.

Pernsky szerint tanároknak be kell látnia, hogy a diákok megváltoztak, ezért a régi módszerek már nem alkalmazhatóak sikeresen. A problémával való szembenézést javasolja, ezért a módszerekben és tananyagelemekben való változtatást szorgalmazza. Megoldást jelenthet, ha az átadandó ismereteket megpróbálják digitális eszközökkel közvetítetni, a fiatalok által beszélt nyelvezetet felhasználva.

Az új társadalmi trendek, jelenségek megnehezítik a generációk közötti különbségek visszaszorítását. Az oktatás lehetőséget teremt a szakadék mélyülésének csökkentéséhez. Kérdés, hogy mi az a pont ameddig a formalizált oktatás engedhet kereteiből az új tanulási igények kielégítése érdekében?

Források:

- Kulcsár Zsolt :XYZ generáció Magyarországon

URL: http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagon

- Prensky, M(2001): Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók

URL:http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

- http://www.crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagonsuü

- Z. Karvalics László :Hajrá, digitális bennszülöttek!

URL:http://www.szitakoto.com/folyoiratcikk.php?cikk=126

- Zibrik Melinda: Az internethasználat és a generációk közti különbségek

URL:http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=906