A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális oktatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: digitális oktatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 21., kedd

Digitális dolgozatszerkesztőt fejlesztett egy magyar startup

A Kreatív Online a napokban számolt be arról, hogy egy felhő alapú dolgozatszerkesztő alkalmazást fejlesztett a Redmenta, amely digitális startupként próbál választ találni az olyan kérdésekre, hogy miért nem tudnak eleget a mai gyerekek, és hogyan lehet őket másképp tanítani. A tanárokat segítő intelligens oktatási asszisztens feladatlapokat állít össze, dolgozatot javít és igyekszik élvezhetőbbé tenni a tanulást. Az alkalmazás a felnőttképzés területén is jól használható.
Kép forrása:ncsl.org

„Egyre több kutatás szól arról, hogy ma már nem ismétléssel, hanem tesztekkel és folyamatos gyakorlással lehet a tudást az ember fejébe verni. A tesztek azonban sok adminisztrációval járnak, a magyar közoktatásban dolgozó tanárok pedig már így is túlterheltek. Ezért a Redmentát úgy terveztük meg, hogy a tudás gyakoribb tesztelése mellett is megkönnyítse és meggyorsítsa a tanárok munkáját” – ezt Visy Zoltán a projekt vezetője mondta. Ma már egyre több digitális oktatási startup indul el abba az irányba, hogy különböző alkalmazásokkal színesítse a tanórákat, és hogy a digitális világban otthonosan mozgó diákokat digitális feladatokkal motiválják tanulásra. A Redmenta fejlesztői ezen felül a pedagógusok időhiányára találtak megoldást.

A digitális dolgozatot nem kell javítani

A Redmentával a feladatlapokat a tanárok nemcsak gyorsan és egyszerűen állíthatják össze, de egy kereső segítségével a már meglévő feladatlapok között is válogathatnak. Ha akarnak, képeket és videókat csatolhatnak a feladatok mellé, egy beépített képletszerkesztő segítségével pedig matematikai képletekkel is dolgoztathatnak. Ha dolgozatra szánják a feladatlapot, akkor megadhatják, hogy a diákok mikor kezdhetik el annak megoldását, és hány percig dolgozhatnak a teszten. Beállíthatják azt is, hogy a feladatok véletlenszerűen következzenek és az adható válaszok sorrendje is eltérő legyen - így aztán tényleg senkit sem kísérthet meg a puskázás lehetősége.

Ha csak házi feladatként állítanak össze teszteket, akkor a diákok akár a buszon hazafele menet mobiltelefonjaikon is kitölthetik azokat. A reszponzív felületnek köszönhetően ugyanis a Redmenta bármilyen okoseszközön elérhető. És bár az előre megadott helyes válaszoknak köszönhetően a tesztek javítását egy algoritmus végzi, a pedagógusok szöveges válaszmagyarázatot írhatnak minden feladat mellé. Így a diákok nemcsak azonnali visszajelzést kapnak tudásukról, de egyéni értékelést is a saját teljesítményükről.

Sok tanár már használja

A fejlesztő csapat addig járta a különböző oktatási fórumokat, és a tanárok is addig küldözgették egymásnak a Redmenta linkjét, hogy mostanra több mint ötvenezren használják az alkalmazást. Néhány hete együttműködési megállapodást írtak alá a Telenor digitális oktatási programjával is, így most már a Hipersuli-tanárok is online adnak házi feladatokat a közel 1500 diákjuknak. „Ők egy aktív munkacsoportként dolgoznak velünk a fejlesztéseken. Az oktatás során felmerülő problémákra adott saját gyakorlati tapasztalataikat osztják meg a közösséggel. A tanárok beszámolókat írnak, hogyan lehet egy tanórán 4-5 fajta digitális alkalmazással és okoseszközökkel tanítani. Ez nagyobbrészt ismeretlen terület, szinte mindenki csak a sötétben tapogatózik. Ezért van szükség ilyen közösségre. Ez kicsit olyan, mint az autók tervezésénél a szélcsatorna, ahol mesterséges közegben, de működés közben lehet megfigyelni a problémákat” – fogalmazott Visy Zoltán, miközben hozzátette, az ilyen visszajelzések nekik is segítenek felmérni a további igényeket és tökéletesíteni a fejlesztéseket.
A pedagógusokat rendszeres online szakmai workshopokon képzik, a diákok pedig táblagépeken és mobilinternet segítségével fejleszthetik digitális kompetenciáikat. És amíg korábban csak néhány iskolában működött a program, addig mostanra minden hazai iskola előtt megnyitották a lehetőséget, hogy Hipersulis lehessen.

Nem csak ők álmodnak digitális dolgozatról

A jelenleg nonprofit szolgáltatásként működő Redmenta most támogatókat keres a fejlesztés folytatásához. Az elmúlt két év tapasztalataira építve a csapat azon dolgozik, hogy az online feladatlap szerkesztő minden hazai iskolában kiválthassa a papíralapú dolgozatokat és házifeladatokat. „Akkor leszünk elégedettek, ha ez minél több iskolában és minél több tantárgy esetében sikerül. A digitális tesztek elterjesztésével nemcsak az oktatási módszerek korszerűségén szeretnénk javítani, hanem a magyar diákok versenyképességén is”- utalt Visy Zoltán a digitális asszisztens aktualitására, amely a mai oktatási rendszer egyik Achilles-pontjára reagálva igyekszik gyorsabbá, izgalmasabbá és korszerűbbé tenni a tanítást.Többek között erre mutat rá a legutóbbi, két hónapja megjelent PISA-jelentés is. A lexikális helyett inkább a diákok alkalmazott tudását mérő, háromévente végzett felmérés rossz magyar eredménye arra talán mégiscsak jó lehet, hogy megsürgesse a hazai oktatási rendszer 2019-re tervezett digitális átállását. Amikor már nemcsak a dolgozatokat írják digitálisan a diákok, de néhány tantárgyból az érettségi írásbelit is számítógép előtt ülve tölthetik majd ki. Persze ehhez digitális eszközökkel felszerelt iskolák, a mindennapi munkában rutinnal használt digitális tananyagok és a digitális világban is könnyen mozgó pedagógusok kellenek. „Sok múlik azon, hogy a tanárok megfelelő eszközt kapnak-e a speciális problémáik megoldására. Mi egy olyan kézbe simuló eszközt készítünk, amely a jövőben reményeink szerint megkerülhetetlen lesz a közoktatásban” – tette hozzá a Redmenta vezetője. (forrás: Kreatív Online)

2013. január 25., péntek

E-forradalom a felsőoktatásban

A Figyelő című hetilap 2013/3. számában jelent meg egy cikk az elit egyetemek nyílt, ingyenes online kurzusairól, amelyek révén az elmúlt években világszerte százezrek léphettek be virtuálisan a Harvard, a Stanford vagy a Yale előadótermeibe. Bár Magyarországon ettől még nagyon távol állunk, mégis az online tanulás növekvő népszerűsége alapjaiban formálhatja át a felsőoktatást. 

Az első online kurzusokat a cikk szerint az angliai Open University indította. Az 1969-ben létrehozott intézményben távoktatással képezték a hallgatókat, majd az internet berobbanásával az intézmény is módszertant váltott. 2000-ben a világon először már virtuális diplomaátadót szerveztek, amelyen 8 ország 26 hallgatója kapta meg az oklevelét.

A Harvard és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2012-ben egy hatvanmilliódolláros projektet indított útjára. Az edX néven létrehozott online platformon a két intézmény legnevesebb oktatói által tartott kurzusokat tették elérhetővé ingyen. Ezzel párhuzamosan azonban más elit egyetemek is indítottak online kurzusokat. A regisztráció többnyire egyszerű és ingyenes, hozzáférést biztosítva előadásokhoz, jegyzetekhez, házi feladatokhoz. A tanulás módja szerint kétféle képzés létezik. Az egyik esetben a valóságban zajló órákat lehet online követni, de alkalmazkodva az órabeosztáshoz, videokonferenciák, előadások, csapatmunka tekintetében. A másik típust a távoktatásra jobban hajazó, a saját tempóban elvégezhető (self-paced) kurzusok képviselik, ekkor az anyagok előre rögzítettek, ám azért a házi feladat beadására természetesen határidőt szabnak meg.

Forrás: telegraph.co.uk

Tanfolyamok széles választéka található meg a három legnépszerűbb platformon: udacity.com, edX.org, coursera.org. Több millió hallgató használja ezeket a felületeket, azonban az is igaz, hogy nagyon magas a lemorzsolódás. Általában a jelentkezők 10-15 százaléka jut csak el az oklevél megszerzéséig. Ennek ellenére, ha a jelenlegi trend folytatódik - és miért ne tenné? - akkor is százezrek szereznek majd online bizonyítványt MOOC kurzusokon (Massive Online Open Courses).

A cikkben megszólal Ollé János is, aki eredetileg ennek a blognak is az inspirálója volt. Elmondta, hogy véleménye szerint egy hosszú távon meghatározó oktatási modellről van szó. Ugyanakkor nyilván az online képzések nem tudják még felváltani a hagyományos képzési formákat. Az egyetemi képzés gyakorlati foglalkozásai, bizonyos projektek, csoportmunkák, kompetenciafejlesztő tréningek nem alkalmasak arra, hogy online formában jelenjenek meg, vagy nagyon költséges módon lehetne elérhetővé tenni. Emellett bizonyos szektorokban nem is fogadják el ezeket a diplomákat. Ennek egyik oka lehet a cikk írója szerint az, hogy a vizsgákon az ellenőrzés nehézségekbe ütközik és talán emiatt ingyenes még a legtöbb ilyen kurzus.

Várható, hogy ezek a tendenciák átformálhatják a felsőoktatás mai rendszerét. Egyrészről demokratizálódást eredményezhet, másrészről a hagyományos képzéseknél hozhat a versenyhelyzet miatt minőségjavulást.

Az edX.org nyitólapja
Bár sok a szkeptikus hang a minőséggel kapcsolatban. Az tény, hogy az online térben való tanulás segítése más fajta pedagógia és módszertani felkészültséget igényel az oktatótól. A hagyományos felépítésű online kurzusok (előadások, néhány gyakorlati feladat, egyéni munka, egyéni értékelés) az oktatótól sem követel  akkora energiabefektetést, mint egy teljes kurzus online csoportmunkára alapozása. Utóbbira lehet példa a konnektivista tanulás, amely elég komoly energiabefektetést, időt igényel mind a hallgatóktól, mind az oktatóktól. (Erről tudnánk mit mesélni...)

Magyarországon egyenlőre kísérleti kurzusokról lehet még csak beszélni. Gond, hogy a számítógépek még nem mindennapos résztvevői az oktatásnak. Az oktatási piacon a kereslet inkább a hasznos (azaz munkát érő) képzéseket célozza, cél gyakran a képesítés, azaz a papír megléte. Sajnos még sokan nem hiszik azt el, hogy az online oktatás személyes jelenlét nélkül is lehet hatékony, minőségi, eredményes (nem kell messzire menni a példáért, nézzük csak meg a levelező képzésekről szóló véleményeket). Bár egyre több az e-learninges támogatott projekt (egyenlőre még a hagyományos képzés támogatására, kiegészítésére), úgy tűnik, hogy az online oktatás sem a felsőoktatás irányítói, sem a résztvevői (azaz az egyetemek) számára nem fontos. Az tény, hogy viszonylag nagy beruházást igényel (technológia, tartalomfejlesztés, marketing, márkaépítés) ugyanakkor hosszútávon megtérülhet a befektetés. Bár most még ingyenesek a nagy egyetem online képzései, ha csak minimális összeget is vezetnek be, regisztráció, vagy tandíj gyanánt, a fokozott érdeklődést figyelembevéve az online felsőoktatásról kiderülhet, hogy bizony jó üzlet lehet, pláne, ha összekötik állásközvetítéssel is.

Forrás: Figyelő 2013/3. szám



2011. június 2., csütörtök

A humán és a reál tantárgyak tanulásához szokott tanulók eltérő tanulási igényei

Azaz, hogyan nem valósultak meg a tanulóközpontú oktatási elvek az oktatástechnikai órákon

Az elmúlt hetekben a gyakorlatban is megtapasztalhattuk azon tanulási szituációkat, amelyek kihívásokat jelenthetnek egy felnőtteket is oktató tanár számára, s amely kihívások megválaszolására majd magunknak kell rájönnünk, mert igazán jó megoldási mintákat nem láthattunk.

Mit nem láthattunk? Íme:

1. Nem volt előzetes tudásfelmérés. Miért lett volna fontos?

Ami a humán és reál tantárgyak tanulásához szokott tanulók szükségleteit illeti, magamat inkább az előbbihez sorolom, ami, azonban, se azt nem jelenti, hogy a reál tárgyak nem érdekelnek, se azt nem jelenti, hogy azokat képtelen lennék megérteni. A reál tárgyak tanulásához szokott tanulók számára szükség lehet az én tanulási szükségleteim és a hozzám hasonlók tanulási szükségleteinek bemutatására, mert ők, nyilván, magukon ezeket nem tapasztalhatják. De ezzel a problémával az információtechnikai tárgyak tanárai nem törődtek.

2. Nem volt fogalommagyarázat – és az se biztos, hogy a tanár érti ennek szükségességét

Nekem mint humán szakosnak nem magától értetődőek a számítástechnika gyakran használt fogalmai vagy a fogalmak közti összefüggések. Azaz, ha azt a szót hallom, hogy webszerver, nekem nem ugrik be azonnal, hogy miről van szó. S ha nem tudom, hogy miről van szó, akkor azt sem tudom, hogy az mire való. Hiába ismerem a szavakat külön-külön, tehát hiába értem meg az angol kifejezéseket, pl. azt, hogy a „web” hálót jelent, a „server” pedig kiszolgálót, eme szavak összerakásából még nem jövök rá a szóösszetétel valódi jelentésére.
A nyelvtudomány (és a filozófia is) külön foglalkozik azzal a témával, hogy a szavak, szóösszetételek közvetlen és közvetett jelentése nem ugyanaz. Pl. a „waterlooi vesztes” szóösszetétel jelentése nem azonos a „Bonaparte Napoleon” jelentésével, annak ellenére, hogy Bonaparte Napoleon volt a waterlooi vesztes. Miért nem azonos a kettő? Azért, mert a waterlooi vesztes egy adott szemszögből szemléli Bonaparte Napoleont, abból a szemszögből, amelyre nem következtetünk automatikusan, ha a Bonaparte Napoleon nevet halljuk. Másrészt, annak, aki nem ismeri a történelmet, annak nem ugrik be, hogy ki lehet a waterlooi vesztes, ráadásul, ha esetleg beugrik, akkor se biztos, hogy Bonaparte Napoleonra gondol, hiszen gondolhat Franciaországra is.
Visszatérve a webszerverre – a szóösszetételt alkotó angol szavak lefordításából és a jelentések egyesítéséből még nem biztos, hogy a humán szakos tanuló megérti, hogy mi az a webszerver és mire való. Miért nem jövök rá? Mi ugrik be nekem mint humán szakosnak?
Pl. az, hogy az én számítógépem nem egy szerver, mert nem én szolgáltatom a szolgáltatást. Tehát nem értem, hogy mi közöm lesz nekem egy olyan dologhoz, amit nem én végzek, hiszen én mint webfelhasználó – kliens vagyok.
Tehát szükségem lenne olyan háttérinformációkra, hogy – ha lenne rendszeres jövedelmem és tervem arra, hogy mellékkeresetként távoktatásban tanítsak - hiába vennék én meg egy webhelyet, azaz, domain-t, az nem működne, ha nem telepítenének rá webszervert. Meg adatbázis-kezelőt. (Azt ma sem tudom, hogy az utóbbi pontosan milyen jellegű program, hasonlít-e pl. a Microsoft Access-re vagy nem.)
S miért kellene nekem ezzel törődnöm? Azért mert e nélkül nem tudok telepíteni e-learninget sem. Illetve telepíthetnék e-learninget – de csak mások webszerverének felhasználásával.
Ez az összefüggésrendszer engem mint tanári végzettségű és hajlamú embert érdekelt volna, de idáig nem jutott el a gondolatmenetem, hiszen az információtechnikai órákon az kötötte le a figyelmemet, hogy a tanár által az órán adott utasításokat a számítógépen végrehajtsam.

3. A tanár nem ellenőrizte, hogy a tanulók értik-e az általa elmondottakat. Hogyan működik a humán szakos tanuló tanulási folyamata az órán?

A jegybeíráskor volt szerencsém megbeszélni a kérdést az oktatóval. A válasz az volt, hogy miért nem kérdeztem (tehát miért nem kérdezett az a tanuló, aki nem értette, hogy melyik szó mit jelent, és melyik dolog mire való)? Igen, miért is?
Egyrészt azért, mert már a kérdéshez is rendelkezni kell háttértudással. Aki teljesen lemarad, nem tudja, hogy mit kérdezzen, hiszen neki az egész folyamat érthetetlen.
Másrészt azért, mert a humán tárgyak tanulásához szokott tanuló ahhoz szokott hozzá, hogy nem azonnal kérdezi meg, ha valami nem ért, hanem megvárja a tanárt, hogy az végigmondja a mondókáját, illetve, megteszi azt, amire a tanár kérte őt, abban a reményben, hogy ez alatt az idő alatt össze fog állni benne a kép. S várja a végén az elemzést, a kérdések lehetőségét. S a humán szakos tanuló csodálkozik, amikor a folyamat végén a reál szakos tanár nem áll meg, hogy megkérdezze, hogy melyik tanuló mit értett meg, mert a reál szakos tanárban föl sem merül, hogy nem értették meg őt, hiszen végrehajtották a folyamatot, aminek még kézzelfogható eredménye is van. A reál szakos tanár nem szeret sokat beszélni, beszélgetni. Ő nem a szavak, hanem a tettek embere. Viszont a humán szakos tanulók a szavakból értenek, a szavakkal való kommunikációhoz szoktak hozzá.
S itt merül föl az a kérdés, hogy tényleg az-e a leghatékonyabb tanulás, amikor cselekszem, végrehajtom a folyamatot – saját kezemmel. Mert előfordulhat, hogy a látszólagos eredményes cselekvésem ellenére sem ragad rám semmi. Mert nem értem, hogy mit miért teszek, illetve, nyilván, azért teszem, mert a tanár mondta, és én meg tanuló vagyok, aki nem akar megbukni.

4. Hogyan működik a humán szakos agy? A félreértett követelmények: eszköz és cél

A humán szakokon az információk rendszerré összeállásának van jelentősége – a tanuló azután kérdez, hogy valamilyen szinten átlátja a témát. Abban reménykedik, hogy ha a szavakat (azok fordítását) érti, akkor a folyamat során megismert szövegkörnyezetben meg fogja érteni azok konkrét jelentését is. És csodálkozik, amikor nem érti meg, mert a tanár abban a hitben van, hogy a tanulók már mindent megértettek, ezért nem áll meg visszakérdezni, elemezni, abban a hitben van, hogy lehet továbbhaladni.
Emellett, a humán szakos tanuló s tanár ahhoz szokott hozzá, hogy a tanulási folyamatok ráhangolással kezdődnek, s esztétikai élményt nyújtanak.
Az információtechnikai órákon azonban ez félreértéshez vezet. Mivel technikai jellegű problémák sokaságát kell a gyakorlatban leküzdeni (lassú számítógépek, nem hallható tanári instrukció), a tanuló számára már az is egyfajta esztétikai élmény, hogy egyáltalán képes követni a kiadott utasításokat, s valamilyen kézzelfogható eredményt felmutatni a számítógépen. S azt hiszi, hogy erről szólt az óra, ezért kapja meg a gyakorlati jegyet, miközben nem.
Ha a tanár nem foglalja össze és nem kérdezi ki a tanulókat az óra végén, akkor a tanulóban nem áll össze a kép, hogy mi lett volna az óra célja – a tanulók úgy vélik, hogy az adott produktum megvalósítása volt az óra célja, miközben lehet, hogy azon fogalmak megértése lett volna a cél, amelyeket a tanár egyszer megemlített, s – mivel reál szakos – nem szaporította a szót.

S ezek után a tanulók a kiadott feladatok osztályzásakor döbbennek rá, hogy félreértették a tanárt, mivel nekik nem csak a tanár által kiadott utasításokat kellett volna követniük, hanem egy teljes fogalmi rendszert, követelményrendszert és kompetenciát megérteniük és elsajátítaniuk (lényegében egy új OKJ-s szakmát) két alkalommal történő konzultáció és ezt követő egyéni munka révén.

.

2011. május 28., szombat

Tetszik? Nem tetszik ? Felnőttképzés ez is!

Ez is képzés, méghozzá felnőttképzés! Akiket képeznek azok is felnőttek, amire képzik őket, amióta világ a világ - néhány esettől eltekintve – azt is felnőttek űzik.

A szűkös védelmi költségvetések miatt egyre inkább előkerülnek a kiképzést szolgáló költséges berendezések alternatívái, melyek valósághű élményt nyújtva képesek segíteni a felkészítési munkát.

Harold Greene tábornok az amerikai hadsereg magas beosztású tisztviselőjeként annak a kutatási és fejlesztési területnek az egyik szakértője, amelynek feladata a polgári világban népszerűvé vált technológiák - mint az okostelefonok, videojátékok és virtuális világ-szoftverek - integrálása a hadseregnél folyó kiképzési munkákba. A cél, hogy a kor technológiai lehetőségeit kihasználva készítsék fel a katonákat, akik a kifinomult fogyasztói elektronikán nőttek fel, és lelkesen használják az ilyen kütyüket.

A szűkös költségvetések idején úgy tekintenek ezekre az eszközökre, mint a kiképzést szolgáló nagyobb, költségesebb berendezések viszonylag olcsó kiegészítőire, amelyek meglepően valósághű élményt nyújtva képesek segíteni a felkészítési munkát. Az amerikai hadsereg toborzási és oktatási céllal már használ néhány videojátékot, és elkezdte kipróbálni a virtuálisvilág-szoftvereket is. Utóbbiakat speciálisan katonai használatra fejlesztik.

A hadsereg nemrégiben versenyt is hirdetett a katonák számára, elősegítendő a legjobb okostelefon-alkalmazások kifejlesztését. A zömében iPhone-on, illetve az Android-platformon is futó alkalmazások linkjei és leírásai elérhetők a hadsereg oldaláról. Van közöttük a figyelmeztető kürtszólamokat gyakoroltató, a fizikai állóképességet ellenőrző, és van, amelyik valamiféle katonai kiskátéként funkcionál, vagy éppen az orvlövészek és csapdák elkerülésében segít.

A világ egyik legmodernebb hadseregében is szembe kellett azonban néznieGreene tábornokéknak a virtuális játékok és mindennapos elektronikák elterjesztésének nehézségeivel. Az ellenzők egyik fő aggodalma – mely nem mellesleg teljesen jogos - , hogy ha a katonák éles helyzetben vezeték nélküli eszközöket használnak, az ezekre irányuló vagy onnan kiinduló információkat a biztonság érdekében titkosítani kell. A másik leküzdendő akadályt viszont azok a „digitális bevándorló” hivatalnokok gördítették az új eszközök útjába, akik szerint egész egyszerűen nincs keresnivalójuk a hadseregben holmi játékoknak, kütyüknek vagy éppen avataroknak.

Jelenleg a kiképzési célokra szolgáló videojátékok és okostelefonok viszonylag csekély összegeket emésztenek fel: a hadsereg évi 10-20 millió dollárt költ a licencekre, upgrade-ekre és fejlesztésekre. Frank DiGiovanni, a védelmi minisztérium kiképzési készenlétért és stratégiáért felelős igazgatója szerint a költségvetés mindig fontos szempont, ugyanakkor folyamatosan igazolni is kell azt, hogy az újszerű eszközök rendkívül hatásosak. A témáról a GameTech nevű rendezvényen, márciusban nyilatkozott Orlandóban. Az ott látható jelek szerint egyre több szimulátort, videojátékot, virtuálisvilág-szoftvert és okostelefont alkalmaznak a katonák felkészítésénél.

Azok mellett a videojátékok mellett, amelyek által - a szokásos virtuális lőgyakorlatokon túl - a katonák kockázat nélkül kipróbálhatják saját képességeiket az "éles" helyzetekben, a forgalmazók olyan eszközöket is ajánlottak, amelyek a kulturális, nyelvi, valamint egészségügyi képzést szolgálják. Bár a GameTech a maga 775 résztvevőjével és 29 kiállítójával meglehetősen szerénynek számít a rendezvények sorában, a résztvevők jelentős haladásként értékelték, hogy a nemrégiben még szkepticizmusra hajló katonai vezetők készséggel ismerkedtek a videojátékokkal. Pedig részben a hadiipar a felelős a videójáték-ipar növekedéséért: évtizedeken keresztül támogatta az egyre kifinomultabb szimulátorok, számítógépes harcászati gyakorlatok kifejlesztését.

Ahogy pedig egyre tökéletesebbé váltak a kereskedelmi videojátékok, a hadsereg elkezdte kölcsönvenni tőlük az ötleteket. Az 1990-es évek közepén például néhány tengerészgyalogos "megpiszkálta" a népszerű Doom videojátékot: valódiakra cserélték a mesebeli fegyvereket és katonákra a szörnyeket. Néhány évvel később a hadsereg az akadémiával és a játékfejlesztőkkel együttműködve hozta létre a Full Spectrum Warriort, amelyet kifejezetten a küzdelem utánzására fejlesztettek ki.

Katonai tisztségviselők szerint a virtuális kiképzés sohasem fogja felváltani a valódit, de azt lehetővé teszi a katonák számára, hogy költségkímélő módon és éles lőszerek, illetve a sérülések kockázata nélkül sokszor gyakorolhassanak. Eközben pedig a videojátékok hatékonysága drasztikus javulásnak indult. Gyakran idézik a VBS 2 példáját is: ez az átlagos PC-ken futó szimulátor volt az első olyan játék, amelyet megvásárolt az amerikai tengerészgyalogság, még 2001-ben. VBS - Virtual Battlespace - sikere az egykori Csehszlovákiából indult.

Ondrej és Marek Spanelnek meg kellett írniuk a saját programjukat ahhoz, hogy játszani tudjanak,. És ma, amikor a Call of Duty, a Medal of Honor és a Battlefield dobogtatja meg több millió játékos szívét - több milliárd dolláros bevételt generálva a gyártóknak -, a játékra épülő katonai szimulátorok fejlesztésének területén a VBS platform nyeri a küzdelmet.

A Spanel testvérek 1997-ben kezdtek el dolgozni egy nyílt platformú kereskedelmi lövöldözős játékon, és kérték a felhasználókat, hogy építsenek be abba még több fegyvert, járművet és terepelemet. Ondrejnek a tájképgenerálás és -animáció a szakterülete, így a hiteles terepvisszaadás érthetően a szoftver egyik legfontosabb jellemzője lett. Játékukat 2001-ben a Codemasters publikálta Operation Flashpoint: Cold War Crisis néven.

A testvérek a játék vezérmotívumának egy ausztrál internetes zenekar - a Seventh - Lifeless című heavy metal-számát választották. A zenekar énekese, David Lagettie ugyanakkor nagy rajongója volt a katonai szimulátoroknak. Ő javasolta a Spanel fivéreknek, hogy az Operation Flashpointot írják át katonai kiképzést segítő játékká, sőt maga is segített a testre szabásban. A nyílt platform és a küldetések szerkesztési lehetősége éppen azt a rugalmasságot nyújtotta, amelynek a hadsereg híján volt, így érthető, hogy az immár VBS-nek nevezett rendszer vásárlójaként jelentkezett az amerikai tengerészgyalogság. Az amerikaiak mellett azóta a brit, a kanadai, az ausztrál és új-zélandi hadsereg is ezt a szoftvert használja.

Bár a grafikák nem olyan kifinomultak, mint néhány kereskedelmi játéknál, a VBS 2 nagy előnye, hogy a nyílt platform reprezentánsa: megengedi a katonáknak új részletek hozzácsatolását - mondjuk egy legutóbbi küldetésből -, így a potenciális helyzetek adatbázisa állandóan nő. Szakértők szerint az utolsó 14 hónapban a felhasználói kiegészítések száma 1200 százalékkal növekedett. A legújabb verzióban - amelynek licencét a hadsereg 10 millió dollár alatti áron szerezte be - annyira részletes az importálható műholdas képanyag, hogy a tengerészgyalogosok 3D-ben is alaposan megismerhetik a bevetések környezetét.

Azt természetesen nem lehet szimulálni, ami a por, a piszok, a meleg és a feszültség egyvelegéből származik. Ez csak az elkerülhetetlen harci helyzetekben érzékelhető - mondta a The New York Times újságírójának Roy Fish hadnagy, aki 34 évesen egy szakasz parancsnoka az afganisztáni Camp Leatherneckben. Meggyőződése ugyanakkor, hogy a korszerű szimuláció a lehető legtöbb, ami gondolatban társítani tudja egymással az észak-karolinai gyakorlóterepet Afganisztánnal.

Az ázsiai országból nyilatkozó hadnagy szerint - aki 2008-ban az elsők között kezdte használni a VBS 2-t - a virtuális szimulátor ténylegesen életeket mentett meg a harcmezőn. Mint elmesélte, amikor elhagyják a bázis határait, és házilagos robbanó szerkezetekkel találkoznak, vagy kézifegyverekkel tüzelnek rájuk, a kialakult helyzetben mindannyiszor felidéződik, amit a szimulátor használatakor megtanultak. A virtuálisvilág-szoftverek használata ugyanilyen előnyökkel szolgál, a játékjellegű körítés nélkül. Így például a virtuálisvilág-szoftverek segítségével az Afganisztánban tartózkodó oktatók ismertethetik meg a helyi - többek között geológiai - viszonyokat az Egyesült Államokban készülő fiatal katonákkal.

A hadsereg nemrégiben egy olyan kísérleti tervet indított el, amelynek keretében okostelefonokkal láttak el katonákat, ám biztonsági megfontolásból korlátozták a telefonok vezeték nélküli képességeit. A katonák persze csakhamar panaszkodni kezdtek: azt várták el tőlük, hogy legyenek interaktívabbak, no de így?

Van mit tanulnunk. Ha a hadsereg képes átvenni civil technikákat, mi is tanulhatunk tőlük akár andragógiát is.

Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/82270/szamitogepek_segitik_a_katonak_felkesziteset

2011. május 24., kedd

Microsoft school of the future, A XXI. század iskolája


Miután hetek óta azon dolgozunk, hogy hogyan is lehetne az oktatásba beépíteni a modern információs eszközöket, eszembe jutott, hogy vajon létezik-e olyan iskola ahol az egész iskolára ez jellemző. Rátaláltam egyre, ami hol máshol, mint Amerikában működik 2006-óta, és ki más, mint a Microsoft Corporation finanszírozásában. Az iskola tervezésében a kormányzati és üzleti képviselők mellett egyaránt részt vettek tanárok, diákok és kutatók. A kifejezetten iskolaigazgatóknak szánt iskola azért épült, hogy ötleteket adjon.



A korszerű oktatást három nagy részterületre osztják.
Az első maga a korszerű épület, melyben a színek és a megvilágítás mellett a helyes bútorválasztáshoz és az oktatási terek kialakításához adnak ötleteket. A második rész a számítógéppel támogatott oktatás három pillérét:
- a megértés és gyakorlás utáni rögzülés segítését szolgáló multimédiás és interaktív lehetőségeket.
- A tanár- diák- szülő közötti kommunikációt
- És a mindennapi üzemeltetéshez szükséges IT alapinfrastruktúrát
Ismertetik ugyanakkor a korszerű pedagógia módszerek mellett milyen lehetőségek vannak az oktatásban a frontális metóduson túl, és segít eligazodni az IKT eszközök használatában.
Akkor most kicsit részletesebben magáról az iskoláról. Ebben az iskolában szempont az ideális tanulási környezet, melynek megvalósításához nélkülözhetetlenek az informatikai és multimédiás eszközök, amik jelentősen befolyásolják a tanulási és tanítási lehetőségeket.
Mi tesz egy osztálytermet ideális tanulási környezetté?
A falak és a mennyezet színei:
A szakirodalom alapján, ha igazán motiváló tanulási környezetet szeretnénk ki¬alakítani, akkor a tanterem négy fala közül az egyiket – amelyiket a diákok a leg¬többet nézik – más színűre, élénkebbre, sötétebb tónusúra, vagy komplementer-színűre festetjük, mint a többi falat (MAHNKE, 1996).
Fény, megvilágítás: Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbbet használt fénycsöves világítás az egészségre káros. A fényforrás LED fény, amik elhelyezésénél törekedni kell a minél jobb lefedésre.
Bútorzat: egy professzionális tanterem berendezése mobilis, képes frontális, kis- és nagycsoportos munka, pármunka stb, alkalmazására. Itt eszembe jutott a tanterem ahol mi tanultunk ahol néha nem jutott elég pad, vagy asztal mindenkinek.
Oktatási helyszínek kialakítása: „Designing for human use” – vagyis az emberi használatra való tervezés, az ergonómia lényegének legtömörebb megfogalmazása. Az ergonómiai szemléletnek érvényesülnie kell, hogy biztonságos, hatékony és kényelmes legyen a tevékenység.
Az antropometriai jellemzők figyelembe vétele, például az életkor előre haladtával a gyerekek magassága gyorsan változik. Figyelembe vették még az ülés ergonómiájától a helyszükséglet is de erre most nem térnék ki.
Az informatikai infrastruktúra rész a multimédiai résszel indul, mely elsőnek az interaktív táblát mutatja be. Ez már nálunk is több helyen használatos. Itt maximális kihasználtságról beszélünk. A tanár egyéni tervező munkájához több szempontból álló segítséget nyújtanak, legyen az fogalmi vagy logikai elemzés, pszichológiai elemzés, neveléstani és didaktikai elemzés.
Minden oktatási formának lényeges eleme a visszacsatolás. Azonnali visszacsatolást tesz lehetővé a szavazórendszer alkalmazása, aminek segítségével új lehetőségek nyílnak a tanórai értékelésben, ebben az esetben modern szavazó rendszerrel mérik a diákokat és a szavazás után rögtön táblázatot generál a program, így azonnal elemezhető az órai munka. A szavazórendszer tehát megvalósítja az azonnali visszacsatolás lehetőségét, alkalmazható mind diagnosztikus, mind formatív, mind szummatív mérés-értékelés esetében.
Természetesen ebben az iskolában megtalálható a projektor, érintőképernyős számítógép is.
Tanár-diák-szülő kapcsolat támogatása: az átlátható, kliens-központú iskola
A digitális napló: Szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb megjelenik az igény a tanárok és az iskolavezetés részéről egy olyan eszközre, amelyik a tanári és azon belül az osztályfőnöki adminisztrációt teszi könnyebbé. Kézenfekvő volt tehát e legfőbb iskolai dokumentum, a napló „digitalizálása”, azaz tartalmának elektronikus formába öntése.
A nagyobbik fiam iskolájában már több mint két éve működik, mi a szülők nagyon szeretjük és alig vártam, hogy a kisebbik fiaméknál is bevezetésre kerüljön. Szinte azonos feltételekkel vezette be mindkét iskola. A tanárok részéről annyi a megkötés, hogy a hónap utolsó napjáig kell bevezetniük az aktuális hónap jegyeit. Megtudják különböztetni a röp- és nagy dolgozatot, a feleletet és mutatja az aktuális átlagot is. Valamint a hiányzás is nyomon követhető, ez sem utolsó szempont. Én nagyon hasznos dolognak tartom.
„Kis kockás füzet”, osztályba telepített munkaállomás, vagy PDA
A tanár az órára belépve bekapcsolja a PDA-ját, Mivel a bejelentkezés időpontja adott, az órarendet és az érintett osztály adatait pedig a szerver szolgáltatja, így azonnal a megfelelő adatok (osztály, terem, tantárgy, tanulói névsor, előző óra tananya¬ga) a tanár rendelkezésére állnak és az órakezdéshez szükséges adminisztrációs elemek már be is töltődnek képernyőre.
PEDAGÓGIA
Mindjárt az elején: digitális tananyagnak didaktikai megoldásokat (oktatófilm-részleteket, interaktív animációkat, a szöveget életre keltő hangzó anyagot, a lexikon-szócikknél sokoldalúbb fogalommagyarázatokat, gyors keresési és eligazodási funkciót és egyéb interaktív felhasználási és visszacsatolási lehetőségeket) kell tartalmaznia, amelyek segítik a tartalom elsajátítását, hatékonnyá és élvezetessé teszik a tanulást. Ezeket a hagyományos oktatási közegen kívül alkalmazhatjuk az interneten elérhető „virtuális iskolában”, azaz e-learning oktatási környezetben is.
Tartalmuk és funkciójuk szerint az alábbi oktatási szoftver műfajokat használják:
Önálló ismeretszerzésre szolgáló eszközök
Oktatási eszközök
Értékelő eszközök
Digitális oktató játékok (edutainment)
Összetett tanulási és / vagy munka-környezetek
A tanulói teljesítmény rendezett és hiteles bemutató környezete
Integrált távoktatási keretrendszer
Tananyag adatbázissal már 2002–óta Magyarországon találkozhatunk. Európában az elsők között kezdődött a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT, http://sdt.sulinet.hu) kialakítása.
Az SDT szolgáltatásai:
Digitális tananyagok összegyűjtése, majd közreadása (szükség szerint tartalmi és technikai korrekciók után),
Új tananyagok létrejöttének elősegítése pályázatokkal,
Tananyagkezelő keretrendszerben a tananyagok, tananyagelemek és a hozzájuk kapcsolódó módszertani ötletek, kipróbálási tapasztalatok elérhetővé tétele minden hazai és határon túli pedagógus, szülő és diák számára.
Az egyéni tanulás támogatása. A személyes tanulási tér (Personalised Learning Environment, PLE) a számítógéppel segített tanítás és tanulás új modelljeinek egyike. Az oktatási informatikával támogatott PBL az élethosszig tartó tanulásra és a munkára egyaránt felkészít. hiszen hatásosan fejleszt jó néhány, a munkahelyen megkövetelt, s az önfejlesztéshez is nélkülözhetetlen kompetenciát:

Alkalmazkodás a változó munkakörnyezethez
Reagálás a változó feladatokra: a környezet változtatása
A problémamegoldás módszereinek alkalmazása új helyzetekben
Kritikus gondolkodás
A nézőpontok különbözőségének felismerése, elfogadása - sikeres együttműködés a csoportban
Saját tanulási hiányosságok és erősségek felismerése: az önirányító tanulás elősegítése
Hatékony kommunikáció
Szervezői, vezetési készségek
Különböző információforrás-típusok együttes alkalmazása.

A tanulmány részletesen mond el még nagyon sok oktatási módszert, előadói technikát és még nagyon sok a XXI. század iskolájába gondolt elképzelést. Érdemes lenne elolvasni az iskolaigazgatóknak. Tudom, persze, hogy ezek nagy része pénzkérdés, de nagyon sok pályázati lehetőség van, melyek ezekre az innovatív fejlesztésekre megoldást nyújthatnak.

A könyv a Microsoft Magyarország felkérésére és finanszírozásával jött létre.

Források:
http://www.petriktiszk.hu/Dokumentumok/Egy%C3%A9b%20dokumentumok/21_sz_v4.pdf

http://www.microsoft.com/education/schoolofthefuture/

http://www.youtube.com/watch?v=2Mug66WnoSk