A következő címkéjű bejegyzések mutatása: e-közigazgatás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: e-közigazgatás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 15., vasárnap

E-befogadás az információs társadalomban

Kép forrása: http://bit.ly/k5lHZ9
A társadalmi jelenségek vizsgálata és saját élményeim alapján bukkantam rá ebben az összefüggésben a kirekesztés fogalmára. Sok idősebb kollégámnak okoz komoly gondot a munkahelyemen egy jelentés leadása, vagy egy táblázat megírása és feltöltése adatokkal, a naptárfunkció használatáról nem is beszélve.

A társadalmi kirekesztés és társadalmi befogadás megfogalmazásai egyre szorosabban kapcsolódnak az e-befogadás fogalmához. A társadalmi kirekesztés komplex és többdimenziós jelenség (Bradshaw, 2004), amelynek tényezői a következők: alacsony jövedelem, kirekesztődés a munkerő-piacról, nem megfelelő hozzáférés az oktatási és tanulási lehetőségekhez, rossz lakáskörülmények, csekély társadalmi tőke, alacsony státuszú lakóhelyi környezet. A szegénységi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a „szegénységi szakadék” növekszik bár egyes társadalmak kevésbé, mások jobban hajlamosak a kirekesztésre (Justino and Litchfield,2003). A társadalomtudomány a társadalmi kohézió és a társadalmi betegségek tüneteit, valamint azok kapcsolatait kezdte vizsgálni, nyomon követve a széttagolódás, a szegénység, a bűnözés, a devianciák és az erkölcsök lazulását (Durkheim,1951; Merton, 1968; Giddens, 1991).

Kollégáim példáján látom, hogy egyre elkeseredettebben küzdenek a megfelelésért, az állásuk megtartásáért és azért, hogy lépést tudjanak tartani az újabbnál újabb kihívással. Több kutató állítja, hogy a társadalmi és gazdasági problémák tartós és vissza-visszatérő jelentkezése aláássa a társadalmi kohéziót, gyengíti a közösségi szellemet, ez pedig oda vezet, hogy még inkább erősíti azok sebezhetőségét, akik a perifériára szorultak. Ez a megközelítés azt a felfogást képviseli, hogy a társadalmi kirekesztés a hátrányos helyzet számos tényezőjének kombinációjából következik (Townsend, 1993; Bradshaw et al.,2003; Perry, 2004).

A kirekesztettek képességeinek fejlesztésével foglalkozó Európai Munkacsoport (European Working Group on Empowering the Excluded, 1999) így definiálta a társadalmi befogadást:

„A képességek és a lehetőségek fejlesztése teljes értékű társadalmi szerepek betöltése érdekében, nem csupán gazdasági, hanem szociális, pszichológiai és politikai értelemben is.”

Az információs társadalom folyamatosan veti fel az új hozzáférési és kirekesztődési kérdéseket, hiszen az egyének és a közösségek között mindig is volt különbség azok között, akik használják és azok között, akik nem használják az IKT eszközöket. Az egyenlőtlen mértékű használat miatt sokan kirekesztődnek az új technológiák nyújtotta lehetőségekből. Ezt digitális megosztottságnak nevezzük, mely pl. az internet használatára képes és nem képes egyének, csoportok közötti szakadékra utal. A munkahelyem példájánál maradva, szinte klikkesedés figyelhető meg, ahol az IKT eszközöket jól használó kollégákat jobban megbecsülik, több feladattal bízzák meg, kikérik a véleményüket, míg a kevésbé e-befogadó kollégákra csak legyintenek a vezetők. Ez a megosztottság több tényezőre vezethető vissza: nem, életkor, etnikai és vallási hovatartozás, megélhetési körülmények, szociális bizonytalanság, foglalkoztatási bizonytalanság. Az e-befogadás politikai fázisai a következők: korai alkalmazók, korai többség, késői többség, lemaradók, makacs nem használók (Molnár,2003).

E-befogadás(e-Inclusion)

Az e-befogadás programját kötelezővé tették a politikai kezdeményezések és akciótervek amelyeket az EU tagállamainak végre kell hajtaniuk. Az e-befogadás annak a társadalmi befogadási folyamatnak (Social Inclusion Process) az információs társadalomra vetített programja, amit az EU tagállamai az Európai Tanács nizzai ülésén indítottak meg (European Commission,2000b), a kirekesztés leküzdésére irányuló stratégia részeként.

„Az e-befogadás az egyének és csoportok hatékony részvételét jelenti a tudásalapú társadalom és gazdaság valamennyi dimenziójában, az IKT-hoz való hozzáférés révén…az IKT hozzájárul az egyenlőség megteremtéséhez és a részvétel elősegítéséhez a társadalom valamennyi szintjén…A digitális megosztottság mértéke jellemzi azt a szakadékot, ami fennáll azok között, akik az információs és tudásalapú életében való teljes értékű részvételre képesek, illetve nem képesek”(Kaplan,2005).

Az információs társadalom felépítése során egyre hangsúlyosabb lesz annak a biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok is fel tudjanak zárkózni. Bizonyos célcsoportok bevonásával megelőző akciók és programok indítása vált szükségessé. A „lisszaboni célok” (2000 március) a gazdasági versenyképesség, a társadalmi igazságosság és a befogadó társadalom kulcsszavaira hívták fel a figyelmet úgy, hogy az ezekkel összefüggő politikai stratégiák kidolgozását sürgeti. A tagállamok a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem terén meghatározott közös céljaira adott válaszként dolgozták át 2003 júliusában a Nemzeti Akcióterveket (National Action Plans, NAPs/inclusion). A Nemzeti Akciótervekben minden tagállam meghatározta prioritását és erőfeszítéseinek irányait.

Az alábbi nyolc kiemelt feladatkör került meghatározásra, mely az Unió egészét érinti és közösen megoldandó:

1. befogadó munkapiac, mint jog és mint lehetőség
2. az emberi méltósággal élt élethez szükséges források és jövedelmek garantálása
3. az oktatási és szakképzettségi hiányosságok kezelése
4. a családi szolidaritás fenntartása és a gyermekek jogainak védelme
5. optimális lakáskörülmények biztosítása mindenki számára
6. egyenlő hozzáférés biztosítása a minőségi szolgáltatásokhoz
7. társadalmi szolgáltatások színvonalának javítása, a széttöredezettség és párhuzamosság leküzdése
8. a hátrányos helyzetű területek kiemelt fejlesztése

A második pont által megfogalmazott feladat talán a legvitatottabb. Hogyan lehet ezt elérni?

Európa jövőjének szempontjából az e-befogadást kulcstényezőnek tekinthetjük, ha figyelembe vesszük a gazdasági területen kialakuló versenyhelyzetet. Az e-kormányzat és az e-demokrácia eszközeit használó aktív állampolgári közösségek kialakítása és a közügyekben való részvétel ösztönzése érdekében kidolgozott politikai kezdeményezések megvalósítása feltételezi az IKT magas szintű használatát. A hozzáférés és a készségek szintje országról országra változik, az e-befogadás legmagasabb szintje Észak-Európában, legalacsonyabb szintje Dél-Európában és az új tagállamokban tapasztalható. A statisztikák és a kvalitatív vizsgálatok azt mutatják, hogy az e-befogadási célok elérése komoly problémát jelent. Becslések szerint a jelenleg meglévő állások 60%-ának és az újonnan létesülő munkakörök 90%-ának betöltéséhez szükség van, illetve szükség lesz IKT-készségekre.

Összegezve tehát az olvasottakat, az elemzéseket, a tanultakat és a megtapasztaltakat: az e-befogadás jelentheti a kiutat valamennyiünk számára!

Források:

Pintér Róbert(2007):Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Gondolat-Új Mandátum, Budapest
Giddens,A.(2005/2000/):Elszabadult világ:Hogyan alakítja át világunkat a globalizáció? (Napvilág Kiadó, Budapest)
Molnár Szilárd(2003):The Explanation Frame of the Digital Divide, Proceedings of the Summer School, Ricks and Challenges of the Network Society (Karlstad University, Sweden)

2011. április 21., csütörtök

Az információs társadalom gazdasági- társadalmi következményei.

Első önálló blog bejegyzésem témája az információs társadalom gazdasági, társadalmi következményei. Először a 2007-es ez irányú kormányzati államreform törekvésre reagálnék, majd a kiszélesíteném ezen kérdéseket.
Milyen legyen a magyar információs társadalom, és milyen módon, milyen irányba fejlesszük? Tették fel a kérdést 2007-ben már kormányzati oldalról Magyarországon. Milyen (információs, társadalmi) szemléleti kérdések alakítják az államreformmal kapcsolatos prioritásokat?
Hogyan segíti az információs korszak technológiai és eszközkörnyezete, digitális kultúrája az államigazgatási reformot? Melyek az e-közigazgatás reformját gátló tényezők? Mit tehet egy kormányzati reform az információs társadalom fejlesztéséért a közszférán kívül?

A fenti kérdések sokoldalúságából láthatjuk, hogy milyen következményei lehetnek az információs társadalomnak. Bár jelen esetben inkább arról olvashatunk, hogyan legyenek hatásai az IKT eszközeinek és valóban megnyilvánuljon az információs társadalom.

Z. Karvalics László, Pintér Róbert és Molnár Szilárd Leszakadóban? Kormányzati reform és információ társadalom Magyarországon című cikkében a következő kormányzati feladatokról számoltak be:
  • Az informatikai megoldásokon messze túlmutató, korszerű információ - és tudásmenedzsment- megoldások bevezetése és folyamatos fejlesztése,
  • a megfelelő nemzetközi (különösen európai) interoperabilitás biztosítása,
  • a „vállalkozó állam" (government enterpreneurship) szerepkörének betöltése, különböző vagyonelemek (ingatlan-, adat- é s tudásvagyon) bátor „forgatásával",
  • a demokratikus potenciál növelése, a közhivatalok legitimációjának megerősítése ügyfélközpontú szolgáltatási szemlélettel, helyi ügyintézési központokkal, az intermediáció[1] erősítésével, személyre szabott szolgáltatásokkal és az állampolgári igények figyelembevételével, valamint
  • a nyilvánosság új típusú kezelése és a transzparencia.
Az itt felsorolt állami feladatokat, ha jobban megvizsgáljuk, érdemes elgondolkodni, hogy 2007-óta ezek a feladatok valamelyike mennyire valósult meg. Ha a saját szakterületünket, az andragógiát fókuszba helyezzük, akkor láthatjuk, hogy az információ – és tudásmenedzsment megoldások sokszínű tárháza már megtalálható, mégsem alkalmazzák a felnőtt tanulók. Az interoperabilitás biztosítása, vagyis a különböző informatikai rendszerek együttműködésre való képessége nagyon megkönnyítené a közigazgatási rendszer kezelhetőségét.
Véleményem szerint a személyre szabottság, a demokratikus hozzáállás az egyik legnagyobb következménye lenne az információs társadalommá válás folyamatának. A nyilvánosság és transzparencia, vagyis átlátszóság, átláthatóság a másik nagy eredmény lenne, amellyel kijelenthetővé válna, hogy az információs társadalom következményeként a közbizalmat erősítették.

„Az információs kor kihívásai a társadalompolitika intézményrendszerének radikális átalakítását követelik meg” írják a szerzők. Ezzel a kijelentéssel szintén azokat a következményeket fejtegetik, amelyek az információs társadalom hatására jönnek létre.
• „A hagyományos, maradványelvű szociálpolitika helyett offenzív tudásvagyon-gazdálkodást,
• a fenntarthatóság követelményének a tervezés és végrehajtás minden szintjére való beépítését,
• a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség növelésének az információs kor igényeihez alkalmazkodó formáit.”
E három felsorolásból bennünket az utolsó megjegyzés kiemelten érdekelhet, ha az internethasználat és a társadalmi egyenlőtlenségek viszonyára gondolunk. Bár ez a téma önállóan is kifejtésre kerül majd ezen az online kurzuson, mégis érdemes itt is megjegyezni, hogy hazánk nem áll még azon a szinten, hogy az információs társadalom következményeiről általánosságban beszéljen. Talán egyszerű megoldásnak tűnik, de a felnőttképzés ezen a helyzeten nagyot módosíthatna, ha erre az IKT - képzésre nagyobb állami támogatást kapnának a felnőttképzési intézmények.

De lássuk, mely gátló tényezőket sorolták fel a cikk szerzői az információs társadalom kontextusában.
A közigazgatás és a politika alacsony szintű előremutató tudatosságát, az állampolgári igények tekintetében a tudatosság hiányát. „Magyarországon a felnőtt lakosságnak több mint a fele gondolja úgy, hogy a digitális világ nem nyújt számára semmi lényeges, általa igényelt lehetőséget. Körülbelül két éve, (vagyis 2005-ben) alig csökken azoknak az aránya, akiknek igen kevés közvetlen kapcsolata van az információs társadalom jellegadó technológiai alaprendszerével. Az internetet jelenleg egyáltalán nem használó állampolgároknak több mint a fele lakik olyan háztartásban, ahol sem internet, sem számítógép, sem internetező személy nincs. Szomorú adat, hogy az internetet nem használók nagyobbik részét soha, senki nem akarta eddig személyesen meggyőzni arról, hogy a világháló hasznos dolog lehet számára.” A szerzőkkel részben egyetértek, azonban a tekintetben egészíteném ki ezen megállapítást, hogy a hazai felnőttképzési civil szervezetek, és ez irányú intézmények is nyújtanak olyan tanácsadást, felvilágosítást, ismeretterjesztést, amely az internet és az IKT- eszközök esély –és lehetőség teremtő hatására hívják fel a figyelmet. Az élethosszig tartó tanulás évszázadában ma már az erre való igényteremtés önmagában adott, hiszen jelen világunkhoz csak az alkalmazkodás képességével tudunk felzárkózni. Ma már számos európai uniós pályázati forrásból támogatják azon hátrányos helyzetű településeket és egyéneket, ahol és akiket az IKT –eszközök használatára tanítanak meg. Az ebből a hátrányból kialakult periférikus társadalmi helyzetet csak ilyen eszközökkel lehet enyhíteni, felszámolni. A probléma megoldás természetesen igen összetett. Nem elég egy projekt keretében eszközt biztosítani és annak használatát megtanítani, hanem a tudásukkal való lehetőségek tárházát is megkell mutatni. Az informális társadalom következményeként annyit már biztosan elkönyvelhetünk, hogy manapság már nem az IKT- eszközöktől való félelem, sokkal inkább a le vagy kimaradástól való félelem a jellemző. Ha az információs társadalom gazdasági következményeire gondolunk, akkor a munkaerő – piaci hátrányok és előnyök juthatnak eszünkbe. Társadalmunk idősebb generációja számára a munkahelyének egyik megtartó ereje az IKT – eszközök ismerete, alkalmazása. Az ebből adódó frusztráció az informális társadalom gazdasági – és társadalmi következményeinek szoros összefüggésére utal.  Két ellentétes társadalmi csoport rajzolódott, és folyamatosan rajzolódik ki. Az egyik azoknak a köre, akik munkájukat elvesztve előbb gazdasági majd társadalmi hátrányba kerülnek az információs társadalom tagjaként, a másik csoport viszont azokat reprezentálja, akik számos előnyt regisztrálhatnak az info - technológiai eszközök nyújtotta tudás, lehetőség következtében. Kérdés, hogy mennyire nyitja ez a tény a már amúgy is igen nagyra nyílt társadalmi ollót?! Kell-e felelősséggel legyenek az előnyben lévők lemaradó társadalmi tagjaik iránt?! Utópisztikus elképzelés-e az ebből fakadó társadalmi – gazdasági hátrányok felszámolása?!

Forrás: Társadalomtudományi folyóirat. (2007) 7. évf. 1. sz. http://epa.oszk.hu/01900/01963/00020/pdf/infotars_2007_07_01_008-016.pdf
Letöltés ideje: 2011-04-21



[1] Intermediáció erősítésével, vagyis a pénzügyi intézményen keresztül történő befektetéssel.