Növekvő számú ingyenes online egyetemi kurzusok

A Napi Gazdaság online cikkében olvasható, hogy mindössze hat hónap alatt kis híján megduplázódott az ingyenes internetes egyetemi kurzusok száma a világban: amíg januárban 1369, idén júniusban már nem kevesebb mint 2625 előadássorozat volt a nemzetközi kínálatban. Ez derült ki az Európai Bizottság által életre hívott Open Education Europe friss statisztikájából.

kép: gsvcap.com

Európában jelenleg 597 óra érhető el, közülük a legtöbbet a spanyol intézmények kínálják, szám szerint 203-at, utánuk következnek a britek, 120-szal, majd Franciaország, ahol összesen 81 kurzusra járhatunk virtuálisan; a kelet-közép-európai régióból egyelőre egyedül egy szlovák egyetem van jelen a MOOC-piacon. „Döbbenetes ütemben növekszik az ingyenes internetes képzések népszerűsége, köszönhetően annak, hogy a világ legmagasabban jegyzett intézményei, a Stanford, a Johns Hopkins vagy a párizsi École Normale Supérieur is hirdet meg órákat, és a tanulás ütemét a diákok szabják meg, akik még papírt is kaphatnak a vizsgák végén, amelyek értéke folyamatosan növekszik a munkaerőpiacon” – mondta el a portálnak Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium igazgatója, aki hozzátette, az élénk érdeklődést felismerve egyre több egyetem teszi ingyenesen elérhetővé egy-két óráját a világhálón, aminek nagyon fontos szerepe lehet a hírnevük ápolásában vagy megalapozásában. „A nemzetközi ösztöndíjrendszerek miatt a diákok ma már jóval mobilisabbak, mint néhány évtizede, így a hazai egyetemeknek is elemi érdeke, hogy még ismertebbé tegyék magukat a külföldi hallgatók körében; erre az online kurzusok kiváló lehetőséget nyújtanak” – jegyzi meg Szalai Zoltán.

infografika: teachthought.com

A MOOC mozaikszó az angol „Massive Online Open Course” származik, és nagyjából úgy fordítható, hogy ingyenes online nagycsoportos kurzus. A MOOC-ok sajátossága, hogy nem létszámkorlátosak, így akár több ezren is járhatnak egyszerre ugyanarra az órára a világ bármely pontján; az előadásokat a hallgatók videofelvételeken keresztül követhetik. Az első MOOC-ot még 2011 őszén a Stanford Egyetemen indították el, majd a massachusettsi MIT és a Harvard tette mindenki számára elérhetővé több óráját; azóta a MOOC-ok szervezésére tech cégek épültek, például a Coursera, az Edx, a Lynda vagy az Udemy. Erről korábban a Figyelőben is lehetett olvasni.

A statisztikák szerint Európában a legtöbb kurzust – több mint 130-at – a műszaki területen hirdették meg a közelmúltban; ezt követik az alkalmazott tudományok, a társadalomtudományok és az üzleti tudományok, mindhárom területre nagyjából 90 egyetemi előadássorozat jut jelenleg. Ám a nemzetközi kínálatban gyakorlatilag mindenki megtalálhatja a kedvére valót, a görög-római mitológiával éppúgy foglalkozhatunk, mint például a bioinformatika aktuális kérdéseivel.

Magyarországon egyedülálló módon költségmentes internetes társadalomtudományi képzést kínál a Mathias Corvinus Collegium a középiskolás diákok számára. A négy féléves program elméleti kurzusai a modern kori történelem, a közgazdaságtan és a nemzetközi kapcsolatok területét ölelik fel. A gyerekek heti rendszerességgel juthatnak hozzá az e-learning felületen a feldolgozandó tananyaghoz, amely többnyire egy külföldi vagy magyar egyetemi szakember tanulmánya. Tudásukat háromhetente időkorlátos, készségfejlesztő szándékkal összeállított online tesztek, valamint házi dolgozatok segítségével mérik fel. Az elméleti oktatást érveléstechnikai, prezentációs és csoportdinamika-tréningek egészítik ki, emellett a diákok olyan gyakorlati ismeretekre is szert tehetnek, mint a motivációslevél- és az önéletrajzírás. A tréningek több helyszínen, a fővárosban, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen is zajlanak, az MCC az utazási költségek megtérítésével támogatja a szociálisan rászoruló hallgatóit. A program keretében évente karriernapot is szerveznek, ahol pályaorientációs tanácsadással segítik a diákokat az egyetem kiválasztásában.

Szalai Zoltán úgy látja, a jövőben várhatóan tovább növekszik az online „szabad egyetemek” népszerűsége, ám az internetes távoktatás egyik formája sem fenyegeti a hagyományos, intézményes oktatást. „A MOOC-ok megjelenése az elmúlt évtized legjelentősebb fejleménye az egyetemi világban, ám ezek igazán csak úgy tölthetik be a szerepüket, ha kiegészítik a fizikai jelenléten alapuló képzéseket.

Forrás: Napi Gazdaság Online

E-forradalom a felsőoktatásban

A Figyelő című hetilap 2013/3. számában jelent meg egy cikk az elit egyetemek nyílt, ingyenes online kurzusairól, amelyek révén az elmúlt években világszerte százezrek léphettek be virtuálisan a Harvard, a Stanford vagy a Yale előadótermeibe. Bár Magyarországon ettől még nagyon távol állunk, mégis az online tanulás növekvő népszerűsége alapjaiban formálhatja át a felsőoktatást. 

Az első online kurzusokat a cikk szerint az angliai Open University indította. Az 1969-ben létrehozott intézményben távoktatással képezték a hallgatókat, majd az internet berobbanásával az intézmény is módszertant váltott. 2000-ben a világon először már virtuális diplomaátadót szerveztek, amelyen 8 ország 26 hallgatója kapta meg az oklevelét.

A Harvard és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2012-ben egy hatvanmilliódolláros projektet indított útjára. Az edX néven létrehozott online platformon a két intézmény legnevesebb oktatói által tartott kurzusokat tették elérhetővé ingyen. Ezzel párhuzamosan azonban más elit egyetemek is indítottak online kurzusokat. A regisztráció többnyire egyszerű és ingyenes, hozzáférést biztosítva előadásokhoz, jegyzetekhez, házi feladatokhoz. A tanulás módja szerint kétféle képzés létezik. Az egyik esetben a valóságban zajló órákat lehet online követni, de alkalmazkodva az órabeosztáshoz, videokonferenciák, előadások, csapatmunka tekintetében. A másik típust a távoktatásra jobban hajazó, a saját tempóban elvégezhető (self-paced) kurzusok képviselik, ekkor az anyagok előre rögzítettek, ám azért a házi feladat beadására természetesen határidőt szabnak meg.

Forrás: telegraph.co.uk

Tanfolyamok széles választéka található meg a három legnépszerűbb platformon: udacity.com, edX.org, coursera.org. Több millió hallgató használja ezeket a felületeket, azonban az is igaz, hogy nagyon magas a lemorzsolódás. Általában a jelentkezők 10-15 százaléka jut csak el az oklevél megszerzéséig. Ennek ellenére, ha a jelenlegi trend folytatódik - és miért ne tenné? - akkor is százezrek szereznek majd online bizonyítványt MOOC kurzusokon (Massive Online Open Courses).

A cikkben megszólal Ollé János is, aki eredetileg ennek a blognak is az inspirálója volt. Elmondta, hogy véleménye szerint egy hosszú távon meghatározó oktatási modellről van szó. Ugyanakkor nyilván az online képzések nem tudják még felváltani a hagyományos képzési formákat. Az egyetemi képzés gyakorlati foglalkozásai, bizonyos projektek, csoportmunkák, kompetenciafejlesztő tréningek nem alkalmasak arra, hogy online formában jelenjenek meg, vagy nagyon költséges módon lehetne elérhetővé tenni. Emellett bizonyos szektorokban nem is fogadják el ezeket a diplomákat. Ennek egyik oka lehet a cikk írója szerint az, hogy a vizsgákon az ellenőrzés nehézségekbe ütközik és talán emiatt ingyenes még a legtöbb ilyen kurzus.

Várható, hogy ezek a tendenciák átformálhatják a felsőoktatás mai rendszerét. Egyrészről demokratizálódást eredményezhet, másrészről a hagyományos képzéseknél hozhat a versenyhelyzet miatt minőségjavulást.

Az edX.org nyitólapja

Bár sok a szkeptikus hang a minőséggel kapcsolatban. Az tény, hogy az online térben való tanulás segítése más fajta pedagógia és módszertani felkészültséget igényel az oktatótól. A hagyományos felépítésű online kurzusok (előadások, néhány gyakorlati feladat, egyéni munka, egyéni értékelés) az oktatótól sem követel  akkora energiabefektetést, mint egy teljes kurzus online csoportmunkára alapozása. Utóbbira lehet példa a konnektivista tanulás, amely elég komoly energiabefektetést, időt igényel mind a hallgatóktól, mind az oktatóktól. (Erről tudnánk mit mesélni...)

Magyarországon egyenlőre kísérleti kurzusokról lehet még csak beszélni. Gond, hogy a számítógépek még nem mindennapos résztvevői az oktatásnak. Az oktatási piacon a kereslet inkább a hasznos (azaz munkát érő) képzéseket célozza, cél gyakran a képesítés, azaz a papír megléte. Sajnos még sokan nem hiszik azt el, hogy az online oktatás személyes jelenlét nélkül is lehet hatékony, minőségi, eredményes (nem kell messzire menni a példáért, nézzük csak meg a levelező képzésekről szóló véleményeket). Bár egyre több az e-learninges támogatott projekt (egyenlőre még a hagyományos képzés támogatására, kiegészítésére), úgy tűnik, hogy az online oktatás sem a felsőoktatás irányítói, sem a résztvevői (azaz az egyetemek) számára nem fontos. Az tény, hogy viszonylag nagy beruházást igényel (technológia, tartalomfejlesztés, marketing, márkaépítés) ugyanakkor hosszútávon megtérülhet a befektetés. Bár most még ingyenesek a nagy egyetem online képzései, ha csak minimális összeget is vezetnek be, regisztráció, vagy tandíj gyanánt, a fokozott érdeklődést figyelembevéve az online felsőoktatásról kiderülhet, hogy bizony jó üzlet lehet, pláne, ha összekötik állásközvetítéssel is.

Forrás: Figyelő 2013/3. szám

Egységes e-learning rendszer a Semmelweis Egyetemen

Vizsga este tíz órakor otthonról, tanulmányi verseny online, záróvizsga azonnali eredménnyel – mindez csak néhány példa arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az egységes e-learning rendszerben, amelynek kiépítése az országban elsőként a Semmelweis Egyetemen kezdődött el. Az egész intézményt átfogó E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ létrehozása annak köszönhető, hogy az egyetem vezetése felismerte az elektronikus tanulási környezetben rejlő pozitívumokat és a hallgatók igényeit. Az elektronikus tananyagok széleskörű használatával az oktatóknak több idejük jut a kutatásra és a gyógyításra, a hallgatók pedig szükség esetén rugalmasabban oszthatják be az idejüket.

A most indult félévben a Semmelweis Egyetem hat karán már összesen 42 tantárgyhoz tölthető le elektronikus tananyag egy központi honlapon keresztül. Annak érdekében, hogy azok is részesülhessenek az e-tananyagok előnyeiből, akik nem a Semmelweis Egyetem hallgatói, Dr. Szél Ágoston rektor úgy döntött: az elkészült anyagok egy részét kísérleti jelleggel felajánlja más orvosképző intézményeknek is. Így ezek a világ bármely pontjáról elérhetővé válnak a különféle helyszíneken beiratkozott egyetemi hallgatók számára. Nagy pozitívuma az anyagoknak, hogy jelentős részük angol nyelven is elkészült. Az egységes e-learning rendszer célja, hogy egységes arculattal és koncepcióval, szervezetten készüljenek a Semmelweis Egyetem elektronikus tananyagai, s ezek egy központi honlapról legyenek elérhetőek – mondta Dr. Kokovay Ágnes, az E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ igazgatója. A Semmelweis Egyetemen kifejlesztett központi azonosító rendszer (SEKA: Semmelweis Egyetem Központi Azonosító rendszere) segítségével már az év elején integrálták az összes hallgatót az e-learning keretrendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NEPTUN (egységes tanulmányi rendszer) jogosultság segítségével minden hallgató beléphet a rendszerbe, s letöltheti azokat a tananyagokat, amelyek felvett tantárgyaihoz kapcsolódnak.

Az e-learning nem csupán az elektronikus tananyagok összességét jelenti, hanem egy tanítási módszer is, amely irányítja, segíti az adott tananyag megértését, lehetővé téve az önálló tanulást, az egyéni igényekhez alkalmazkodó haladást. Az e-learning anyagok többsége interaktív kiegészítéseket tartalmaz, így például tudást ellenőrző kérdéssorokat, tanár-diák, illetve diák-diák kapcsolatot támogató fórumokat.

Fotók: D. Kiss Balázs / Semmelweis Egyetem

Fontos azonban, hogy az elektronikus tananyag nem helyettesítheti a tanárral való kapcsolatot és a személyes jelenlétet. A Semmelweis Egyetem az úgynevezett „blended learning” elvét követi, amely ötvözi a hagyományos és az elektronikus oktatás elemeit. A hallgató időbeosztását ugyanakkor rugalmasabbá teheti ez a rendszer, hiszen a multimédiás tananyagok a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állnak. Az egységes e-learning rendszer lehetővé teszi az elektronikus vizsgázást is. Az elmúlt szemeszter végén a Neurológiai Klinika tanulmányi versenyt szervezett az e-learning nyújtotta speciális tudásellenőrzés segítségével. A Fogorvostudományi Karon gnatológia tantárgyból akár otthonról is lehetett vizsgázni a rendszer segítségével, elektronikus úton, este 10 órakor.  A Testnevelési és Sporttudományi Karon pedig már a záróvizsga írásbeli része is számítógépek segítségével zajlik.

 Forrás: Semmelweis Egyetem / Hírek

Kollaboratív tanulás a felnőttoktatásban: Wiki-k használata az idegennyelvi órákon

A Distance Learning című szaklap 2010-es számában jelent meg Dr. Pedro Reis írása a kollaboratív tanulásról. Dr. Pedro Reis a portugáli Fernando Pessoa Egyetem professzora. A címben említett cikkben a konnektivizmusról számol be, amely talán a legmegfelelőbb tanulási elmélet az e-learning területén. Mindezt egy kísérlet segítségével igyekszik bemutatni és bebizonyítani.

Konstruktivizmus és konnektivizmus

Dr. Reis szerint az IKT területén, egyre jobban elismerjük a szociálkonstruktivizmust és legfőképp a konnektivizmust, mint befolyásoló tanulási elméleteket. A konstruktivizmus szerint a tudást nem közvetítik, hanem aktív feladatok során a tanuló saját maga alkotja meg, illetve egy reflektív folyamatban való részvétel során, az új információt a már meglévő tudás szerint dolgozza fel. A csoportos tanulás ugyanakkor segíti megérteni a megtanulandó anyag összefüggéseit, így nem csak a részterületek memorizálását érjük el. Amennyiben elfogadjuk, hogy a konstruktivizmus szerint a tudás megszerzése úgy jön létre, hogy a tanuló és az őt körülvevő környezet egymásra kölcsönösen hat, az e-learning során a tutor serkentheti a tanulók és a környezetük egymásra hatását.

A projekteknél láthatjuk, hogy a tanulók először az elsajátítandó anyag alapismereteit tanulják meg, de az igazi tanulás akkor történik, amikor a tanulóknak össze kell rakniuk az alapismereteket és összefüggésbe kell hozniuk a már meglévő tudásukkal. Az elektronikus kontextusban főleg csetelés, blog bejegyzések és wiki-k segítségével lehet serkenteni a tanulási folyamatot. Az egyre összetettebb tudás és a hálózatok elterjedése miatt, a szociálkonstruktivizmus tanulási elmélet állhat talán legközelebb az e-learninghez, ahol fontos célnak számít az együttműködés, a problémamegoldás és az új ismeretek megteremtése. De végül mégis a konnektivizmus jelenti a megfelelő tanulási elméletet az e-learning környezetben.

A kísérlet

Az említett cikkben, Dr. Reis két különböző csoporttal végezte el a kísérletet, hogy kiderüljön, a wiki-k használata mennyiben segíti-e az idegennyelv oktatást. Az első csoport spanyol anyanyelvű hallgatókból állt, akik középhaladó portugál nyelvoktatáson vettek részt. A másik csoportban portugál anyanyelvű hallgatók tanultak szaknyelvet (úgymond technikai nyelvet), saját anyanyelvükön. Dr. Reis az egyik legismertebb és legelterjedtebb Web 2.0 alkalmazásnál, úgynevezett wiki-k segítségével kísérletezett.

A Wikipédia szerint a wiki egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a szerkesztőknek (vagy általános esetben bárkinek), hogy a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon, tartalmat módosítsanak. Más szóval a wiki egy olyan program, amelynek számos különböző megvalósítása létezik. Dr. Reis szerint a wiki-k egyik legfontosabb jellemzője, hogy együttműködésen alapul. A hallgatók tehát a legjobb tudásuk szerint akarnak hozzájárulni a csoportos projektekhez.

A kísérlet módszertana

Az első csoport egy 27 tagú osztály volt, amely spanyol anyanyelvű hallgatókból állt, akik portugál nyelvoktatáson vettek részt. A másik csoportot egy 18 tagú osztály képezte, ahol, mint korábban említésre került, portugál hallgatók tanulták a portugál szaknyelvet. Megkérték mindkét csoportot, hogy a Sakai nevezetű platform wiki alkalmazását használják (sakaiproject.org) a nyelvtanulás folyamán. A kísérlet végén minden egyes hallgató kitöltött egy online kérdőívet. A kérdőívben összesen kilenc állítás szerepelt, és a hallgatókat arra kérték, értékeljék, mennyire értenek egyet azokkal. Konkrétan arra kerestek választ a kérdőív segítségével, hogy a hallgatók mennyire voltak megelégedve a wiki használatával, illetve mindenekelőtt azt kívánták felmérni, hogy szerintük az mennyiben segítette nyelvtanulásukat.

Íme a kilenc állítás, melyet osztályozni kellett:
1. Élveztem, hogy részt vehettem a wiki projektben;
2. A wiki projekt tanulási élmény volt számomra;
3. Jól működtünk együtt a csoporttársaimmal;
4. Inkább egyéni munkát szerettem volna végezni;
5. Alkalmaztam a nyelvórákon tanult szakkifejezéseket a projekt folyamán;
6. A tankönyvön kívül is használtam egyéb forrásokat, a projekt megvalósításához;
7. Egy bizonyos hallgató a csoportomon belül átvette az irányítást;
8. A csoportom minden egyes tagja ugyanannyi munkával járult hozzá a projekt elkészítéséhez;
9. A csoportom sikeresen elkészített egy wiki oldalt.

A kiértékelés folyamán kiderült, hogy hallgatók többsége szerette használni a wiki-t, és tanulási élménynek élte meg a csoportmunkát. Továbbá a többségük könnyen együtt tudott működni a csoporttársaival, használni tudta a tanultakat a projekt elkészítése folyamán és sikeresen össze tudott hozni egy wiki oldalt.

Összefoglaló

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a konnektivizmus úttörő tanulási elmélet az e-learning területén. A tanulók számára rendkívül fontos, hogy használni tudják a tanultakat (pl. projektek készítésénél). A csoportos együttműködés lényegében nem csak arra serkenti a tanulókat, hogy minden egyes tag hozzájáruljon a közös munkához, hanem az információk és vélemények megosztása során, a tananyag sikeres elsajátításához is vezet.

Forrás:
Reis, P. (2010). Collaborative learning in higher education: The use of wikis in language classes. Distance Learning, 7(3), 9-14.

Microsoft school of the future, A XXI. század iskolája

Miután hetek óta azon dolgozunk, hogy hogyan is lehetne az oktatásba beépíteni a modern információs eszközöket, eszembe jutott, hogy vajon létezik-e olyan iskola ahol az egész iskolára ez jellemző. Rátaláltam egyre, ami hol máshol, mint Amerikában működik 2006-óta, és ki más, mint a Microsoft Corporation finanszírozásában. Az iskola tervezésében a kormányzati és üzleti képviselők mellett egyaránt részt vettek tanárok, diákok és kutatók. A kifejezetten iskolaigazgatóknak szánt iskola azért épült, hogy ötleteket adjon.



A korszerű oktatást három nagy részterületre osztják.
Az első maga a korszerű épület, melyben a színek és a megvilágítás mellett a helyes bútorválasztáshoz és az oktatási terek kialakításához adnak ötleteket. A második rész a számítógéppel támogatott oktatás három pillérét:
- a megértés és gyakorlás utáni rögzülés segítését szolgáló multimédiás és interaktív lehetőségeket.
- A tanár- diák- szülő közötti kommunikációt
- És a mindennapi üzemeltetéshez szükséges IT alapinfrastruktúrát
Ismertetik ugyanakkor a korszerű pedagógia módszerek mellett milyen lehetőségek vannak az oktatásban a frontális metóduson túl, és segít eligazodni az IKT eszközök használatában.
Akkor most kicsit részletesebben magáról az iskoláról. Ebben az iskolában szempont az ideális tanulási környezet, melynek megvalósításához nélkülözhetetlenek az informatikai és multimédiás eszközök, amik jelentősen befolyásolják a tanulási és tanítási lehetőségeket.
Mi tesz egy osztálytermet ideális tanulási környezetté?
A falak és a mennyezet színei: A szakirodalom alapján, ha igazán motiváló tanulási környezetet szeretnénk ki¬alakítani, akkor a tanterem négy fala közül az egyiket – amelyiket a diákok a leg¬többet nézik – más színűre, élénkebbre, sötétebb tónusúra, vagy komplementer-színűre festetjük, mint a többi falat (MAHNKE, 1996).
Fény, megvilágítás: Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a legtöbbet használt fénycsöves világítás az egészségre káros. A fényforrás LED fény, amik elhelyezésénél törekedni kell a minél jobb lefedésre.
Bútorzat: egy professzionális tanterem berendezése mobilis, képes frontális, kis- és nagycsoportos munka, pármunka stb, alkalmazására. Itt eszembe jutott a tanterem ahol mi tanultunk ahol néha nem jutott elég pad, vagy asztal mindenkinek.
Oktatási helyszínek kialakítása: „Designing for human use” – vagyis az emberi használatra való tervezés, az ergonómia lényegének legtömörebb megfogalmazása. Az ergonómiai szemléletnek érvényesülnie kell, hogy biztonságos, hatékony és kényelmes legyen a tevékenység.
Az antropometriai jellemzők figyelembe vétele, például az életkor előre haladtával a gyerekek magassága gyorsan változik. Figyelembe vették még az ülés ergonómiájától a helyszükséglet is de erre most nem térnék ki.
Az informatikai infrastruktúra rész a multimédiai résszel indul, mely elsőnek az interaktív táblát mutatja be. Ez már nálunk is több helyen használatos. Itt maximális kihasználtságról beszélünk. A tanár egyéni tervező munkájához több szempontból álló segítséget nyújtanak, legyen az fogalmi vagy logikai elemzés, pszichológiai elemzés, neveléstani és didaktikai elemzés.
Minden oktatási formának lényeges eleme a visszacsatolás. Azonnali visszacsatolást tesz lehetővé a szavazórendszer alkalmazása, aminek segítségével új lehetőségek nyílnak a tanórai értékelésben, ebben az esetben modern szavazó rendszerrel mérik a diákokat és a szavazás után rögtön táblázatot generál a program, így azonnal elemezhető az órai munka. A szavazórendszer tehát megvalósítja az azonnali visszacsatolás lehetőségét, alkalmazható mind diagnosztikus, mind formatív, mind szummatív mérés-értékelés esetében.
Természetesen ebben az iskolában megtalálható a projektor, érintőképernyős számítógép is.
Tanár-diák-szülő kapcsolat támogatása: az átlátható, kliens-központú iskola
A digitális napló: Szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb megjelenik az igény a tanárok és az iskolavezetés részéről egy olyan eszközre, amelyik a tanári és azon belül az osztályfőnöki adminisztrációt teszi könnyebbé. Kézenfekvő volt tehát e legfőbb iskolai dokumentum, a napló „digitalizálása”, azaz tartalmának elektronikus formába öntése.
A nagyobbik fiam iskolájában már több mint két éve működik, mi a szülők nagyon szeretjük és alig vártam, hogy a kisebbik fiaméknál is bevezetésre kerüljön. Szinte azonos feltételekkel vezette be mindkét iskola. A tanárok részéről annyi a megkötés, hogy a hónap utolsó napjáig kell bevezetniük az aktuális hónap jegyeit. Megtudják különböztetni a röp- és nagy dolgozatot, a feleletet és mutatja az aktuális átlagot is. Valamint a hiányzás is nyomon követhető, ez sem utolsó szempont. Én nagyon hasznos dolognak tartom.
„Kis kockás füzet”, osztályba telepített munkaállomás, vagy PDA
A tanár az órára belépve bekapcsolja a PDA-ját, Mivel a bejelentkezés időpontja adott, az órarendet és az érintett osztály adatait pedig a szerver szolgáltatja, így azonnal a megfelelő adatok (osztály, terem, tantárgy, tanulói névsor, előző óra tananya¬ga) a tanár rendelkezésére állnak és az órakezdéshez szükséges adminisztrációs elemek már be is töltődnek képernyőre.
PEDAGÓGIA
Mindjárt az elején: digitális tananyagnak didaktikai megoldásokat (oktatófilm-részleteket, interaktív animációkat, a szöveget életre keltő hangzó anyagot, a lexikon-szócikknél sokoldalúbb fogalommagyarázatokat, gyors keresési és eligazodási funkciót és egyéb interaktív felhasználási és visszacsatolási lehetőségeket) kell tartalmaznia, amelyek segítik a tartalom elsajátítását, hatékonnyá és élvezetessé teszik a tanulást. Ezeket a hagyományos oktatási közegen kívül alkalmazhatjuk az interneten elérhető „virtuális iskolában”, azaz e-learning oktatási környezetben is.
Tartalmuk és funkciójuk szerint az alábbi oktatási szoftver műfajokat használják:
Önálló ismeretszerzésre szolgáló eszközök
Oktatási eszközök
Értékelő eszközök
Digitális oktató játékok (edutainment)
Összetett tanulási és / vagy munka-környezetek
A tanulói teljesítmény rendezett és hiteles bemutató környezete
Integrált távoktatási keretrendszer
Tananyag adatbázissal már 2002–óta Magyarországon találkozhatunk. Európában az elsők között kezdődött a Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT, http://sdt.sulinet.hu) kialakítása.
Az SDT szolgáltatásai:
Digitális tananyagok összegyűjtése, majd közreadása (szükség szerint tartalmi és technikai korrekciók után),
Új tananyagok létrejöttének elősegítése pályázatokkal,
Tananyagkezelő keretrendszerben a tananyagok, tananyagelemek és a hozzájuk kapcsolódó módszertani ötletek, kipróbálási tapasztalatok elérhetővé tétele minden hazai és határon túli pedagógus, szülő és diák számára.
Az egyéni tanulás támogatása. A személyes tanulási tér (Personalised Learning Environment, PLE) a számítógéppel segített tanítás és tanulás új modelljeinek egyike. Az oktatási informatikával támogatott PBL az élethosszig tartó tanulásra és a munkára egyaránt felkészít. hiszen hatásosan fejleszt jó néhány, a munkahelyen megkövetelt, s az önfejlesztéshez is nélkülözhetetlen kompetenciát:

Alkalmazkodás a változó munkakörnyezethez
Reagálás a változó feladatokra: a környezet változtatása
A problémamegoldás módszereinek alkalmazása új helyzetekben
Kritikus gondolkodás
A nézőpontok különbözőségének felismerése, elfogadása - sikeres együttműködés a csoportban
Saját tanulási hiányosságok és erősségek felismerése: az önirányító tanulás elősegítése
Hatékony kommunikáció
Szervezői, vezetési készségek
Különböző információforrás-típusok együttes alkalmazása.

A tanulmány részletesen mond el még nagyon sok oktatási módszert, előadói technikát és még nagyon sok a XXI. század iskolájába gondolt elképzelést. Érdemes lenne elolvasni az iskolaigazgatóknak. Tudom, persze, hogy ezek nagy része pénzkérdés, de nagyon sok pályázati lehetőség van, melyek ezekre az innovatív fejlesztésekre megoldást nyújthatnak.

A könyv a Microsoft Magyarország felkérésére és finanszírozásával jött létre.

Források:
http://www.petriktiszk.hu/Dokumentumok/Egy%C3%A9b%20dokumentumok/21_sz_v4.pdf

http://www.microsoft.com/education/schoolofthefuture/

http://www.youtube.com/watch?v=2Mug66WnoSk

Az e-learning - háttérben a módszertannal

Mitől másabb és miért igényel másfajta gondolkodást az e-learning tananyag és tanulási környezet kialakítása, mint a hagyományos jelenléti oktatásé. Ezzel kapcsolatban Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában (Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999) a következőket mondta:

„Sajátos szimbiotikus tudással kell számolnunk:az ember és a számítógépe képez egy sajátos tanuló-és egy hatékony problémamegoldó rendszert … Az egész dolgot egy új kontextusban, nem a tanuló ember, hanem a tanuló ember-gép együttélés viszonyában kell végiggondolnunk.”

Az e-learning legszűkebb értelmezése szerint az számítógéppel, illetve az infokommunikációs technológiákkal támogatott tanulást jelent. Ez a definíció egészíthető ki, illetve szűkíthető tovább a különböző oktatási rendszerek –a technológiai fejlődés által lehetővé tett- átalakulásával, illetve a tanulás és számítógép integrációjával.

„Az ember folyamatosan észleli, feldolgozza a környezetéből származó információkat, belső neuronális és kognitív struktúrái ezen információk alapján nyernek megerősítést vagy módosulnak. Az ember emellett képes volt a kulturális tapasztalatátadás hatékony társadalmi és technológiai eljárásainak és eszközeinek kialakítására. Az emberek össze tudják gyűjteni, és át tudják adni egymásnak kognitív erőforrásaikat” (Tomasello, 2001).

A tudásszerzésnek különféle módjai ismeretesek, az autonóm tudásszerzés és a társas környezettel folyatatott interakciókon keresztül történő, esetleg informális tanulás között számtalan különböző tanulási szituációt különböztethetünk meg egymástól.

A külvilág nyelvi, a tanáron és társakon, környezeten keresztül megnyilvánuló reprezentációja a legősibb és egyben leghatékonyabb módja a tudásátadásnak. A face-to-face, ritmikus, sokdimenziós, szélessávú információfolyam a szóbeliségen alapuló kultúra jellegzetességeit hordozza magán, az információk különféle metakommunikációs (vizuális, nonverbális) jelzésekkel egészülnek ki. Az érzelmi hangoltság, a folyamatos interakció és visszacsatolás hatásai alól a kommunikációban részt vevők nehezen tudják kivonni magukat. A tanár és tanítvány közti szóbeli kapcsolat alaptípusai: a párbeszéd, az előadás, a dialógus formájában feldolgozott téma még nem is felétlenül igénylik az írott szöveget.

Az infokommunikációs eszközök az információkat korábban nem megtapasztalható rendszerbe szervezik. A multimédia megjelenésével az e térbe helyezett tudás esetében már csak korlátozottan érvényes az a tétel, hogy a tudás befogadását az írott szöveg vezérli.

Átalakul a szöveg fogalma: a latin texere, textum (sző) textus (szövés, szöveg) textilis (szövött) jelentésekből kiindulva nem szövegről, hanem különböző verbális, vizuális és textuális elemek sajátos kapcsolatáról van szó. Az így létrejött szöveg korábban ilyen formán össze nem kapcsolható információhordozókból (dokumentumokból, illetve dokumentum szegmensekből, multimediális elemekből) sző önálló jelentést, mely meghaladja az elemek összességét, hiszen az összekapcsolások mikéntje hozza létre a korábban nem ismert új asszociációkat, összefüggéseket, kapcsolatokat, tehát a tudásszervezés új minőségét.

Ma a következő, a felsőoktatási rendszer által elfogadhatónak tűnő e-learning formákról beszélhetünk:

1. Virtuális előadás

2. Önálló tanulásra alkalmas webalapú tananyag

3. Virtuális szeminárium (webinárium)

Ezek az alaptípusok általában kevert formában jelennek meg, és ez az állapot szerencsésen egybevág a pluralista tanulási környezet elfogadásával a felsőoktatásban. A pluralista tanulási környezet a konstruktivista tanulási környezet eszközrendszerét egészíti ki az instrukcióra épülő, hagyományosnak tekinthető szemlélettel. Az egyes módszerek eredményessége az oktatás céljától, tartalmától, a tanulók előképzettségétől, tanulási preferenciáitól, általában az oktatás feltételrendszerétől függően változik, így hol az instrukciós, rendszerközvetítő, hol a konstrukciós, szituációs tanulási feltételrendszer biztosítása a kedvezőbb a tanulás hatékonyságát illetően.

A hagyományos, rendszerközvetítő oktatási módszert akkor célszerű alkalmazni, ha egy új témakör bevezetéséről vagy egy szakterület áttekintéséről van szó, vagy ha jól körülhatárolt és konkrét tudástartalmakat szándékozunk átadni. Ha nem ismeretek átadása a cél, hanem készségek, jártasságok, attitűdök kialakítása, vagy a tanulók komplex problémamegoldó képességének fejlesztése, akkor szituációs tanulási környezetet célszerű biztosítanunk. Azonban ebben az esetben is szükség van időnként arra, hogy instrukcióval, verbális, orientációs segítséggel lendítsük tovább a megakadt önálló tanulási folyamatot. Ekkor lehet számítani arra, hogy a tanulás "önjáróvá" válik, a tanuló átveszi a folyamat irányítását, és vállalja a felelősséget annak eredményességéért.” (EDU 3.0)

Az oktatás objektivista, tradicionális gyakorlata és a konstruktív pedagógia közötti választás tehát nem csupán értékválasztás, hanem az adott oktatási célnak, kontextusnak megfelelő adaptáció is, akárcsak az a kérdés, hogy az adott szituáció megengedi-e az e-learning eszközök alkalmazását. A tanulási környezet hiába biztosít tág teret a tanuló öntevékenységének, hiába mutat fel valósághű probléma-helyzeteket, hiába főszereplője a tanuló a folyamatnak, ha például az átadandó tudás szerkezete nem alkalmas az ilyen formában történő tudásátadásra.

Az e-learning tananyagfejlesztés első lépcsője a célcsoport meghatározása, melynek egyik legfontosabb szempontja a számítógépes, internetes jártasság. Teljesen felesleges high-tech tananyagot adni olyan célcsoportnak, mely nélkülözi az elsajátításhoz szükséges számítógépes jártasságot, vagy még inkább, a minimálisan szükséges jártasságon túl nem mozog megfelelő biztonsággal a digitális térben. Mivel egyetlen tananyag sem koncentrálhat egyszerre a számítógépes jártasság és az adott tudás átadására, így az előbbit adottságként kell kezelnünk, ráadásul nem csak a tanuló, de a tananyagoz fejlesztő, frissítő, fenntartó tanár, az azt oktató tutor oldalán is. Ez az e-learning bevezetése körüli dilemmákban alapvető szempont a legkomolyabb, leglassabban leküzdhető szűk keresztmetszet is egyben.

A hallgatók az e-learning taneszközöket általában olyan internetes tartalomforrásokként kezelték, melyek képesek feloldani az internetes forrásokkal szemben érzett bizalmatlanságot. A hallgatók szerint az e-learning tananyagok pontosan azt a hitelességet képesek megadni, ami hiányzik a hagyományos internetes forrásokból, azaz az ellenőrzöttséget, megbízhatóságot, hallgatói szempontból ’kanonizáltat’. Ez pedig azt is jelenti, hogy az e-learning tananyagok készítői könnyen egy sajátos in-between szerepben találhatják magukat, ahol az információk előállítása, szerkesztése helyett csupán azok hitelesítése az igazi feladat. Sok e-learning megoldás csupán az interneten szabadon fellelhető információk intézményi pecséttel hitelesített gyűjteménye. Mivel jónéhány nagynevű amerikai egyetem publikálja tananyagait a weben, és egyébként is sok jó minőségű tartalom érhető el szabadon, felmerül a kérdés, kell-e egyáltalán saját tananyag fejlesztésével vesződni?

Sokan hajlamosak az e-learninget a tanári mesterség gépesítéseként, algoritmizálásaként felfogni, melynek eredményeként egy idő múlva a tanárra már nem is lesz szükség. Mégha a tanulást szolgáló tartalmak és a tananyagot közvetítő dinamikus, interaktív szoftveres alkalmazások egyre adaptívabbak lesznek is, és a szoftverek új generációi automatikusan, emberi közreműködés nélkül is képesek lehetnek a folyamatok koordinálására nem következik- mindezekből, hogy a tanár ma még nélkülözhetetlen segítő szerepe a tanulási folyamatban elenyészik.

Véleményem szerint még ha folyamatosan változik is az e-learning és a jelenléti oktatás aránya és a különböző képzési szinteken ugyan más-más mértékben, de eltolódik az e-learning javára, az is nyilvánvaló, hogy a tanár soha, semmilyen körülmények között nem lesz gépekkel, mégoly intelligensen elkészített e-learning tananyagokkal, taneszközökkel helyettesíthető.

Ezzel együtt azonban talán az is belátható, hogy miért nem lehet teljes mértékben Clifford Stoll amerikai asztrofizikusnak, számítástechnikai biztonsági szakértőnek igaza akkor, amikor azt állítja, hogy:…..biztosan tudom, hogy a számítógép nem alkalmas arra, hogy jelentősen hozzájáruljon a tanulás hatásfokának megjavításához. Az utóbbi 50 évben számos új eszköz jelent meg az iskolában, de semmi sem olyan fontos, mint egy jó tanár. Ami valójában számít a tanulási folyamatban : a jó tanár és a motivált diák. Nem fontos, hogy még a számítógép is ott legyen.”

Forrás:

Bodó Balázs: E-learning módszertan-, tananyag- és technológiafejlesztés a felsőoktatásban

Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában.

Előadás. Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999.

Újra a Digitális Középiskoláról

A Digitális középiskola – az interneten szervezett iskola, az egyéni tanulási utak lehetősége című projekt eddigi tapasztalatairól nem találtam elegendő információt, ezért felkerestem dr. Domján Erikát, az Apertus Közalapítvány pedagógiai szakértőjét. A beszélgetéstől azt reméltem, hogy bővebb információkat tud adni a Digitális középiskola bevezetésének eddigi tapasztalatairól.
Kinek szól?
A Digitális középiskola felnőttképzés keretébe folyik, azok számára:
- akik valamilyen ok miatt félbehagyták tanulmányaikat,
- akik szakmunkás végzettséggel rendelkeznek és ezt szeretnék érettségivel kiegészíteni
- és persze azoknak is, akik a 8. osztály elvégzését követően nem tanultak tovább, így a munkaerőpiacon jelentős hátránnyal vesznek részt. (A foglalkoztatottaknak 11%-a 8, vagy ettől kevesebb osztályt végzett.)
- akik munkájukkal nem tudják összeegyeztetni a tanulásra fordított időt,
- a fogyatékkal élők számára, akik betegségükből eredően nehezen mozognak, nem elég mobilisak.
Mit nyújt?
Egy alternatív kerettanterv szerint folyik az oktatás, amelyben az esti képzésnek megfelelő óraszámot teljesítik a diákok, aminek min. 30%-a kontakt óra, 70%-a pedig digitális óra, amelyet a tanulók részben egyedi tanulással, részben mentorok és tutorok segítségével teljesítenek. (A tutorok a digitális szaktanárok, a mentorok pedig azok a segítők, akik a tanulók napi problémának megoldásában nyújtanak támogatást, ezzel csökkentve a lemorzsolódást.)
Az oktatás interneten keresztül Integrált Tanulási és Adminisztrációs Környezet (ITAK) segítségével történik, ami tartalmazza a tananyagot, amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó, saját, akkreditált tankönyvei alapján készített el. Az ITAK lehetőséget nyújt a tanulók haladásának követésére, a kommunikációra és kapcsolattartásra (chat, belső levelezés) és az iskolai adminisztráció ellátására (pl. napló vezetése). A tanuláshoz nemcsak a központi tananyagot használják, hanem a tutorok által feltöltött, összeállított az adott kurzusra specializált anyagokat is (pl: külső linkek, feladatlapok, tesztek, gyakorlatok). A későbbiekben a tananyag fejleszthető, cserélhető, korrigálható a kor követelményeihez igazodva. Az egyéni tanulást segíti a több ezer kérdésből álló adatbázis, amelyből a tutorok összeállíthatják a különböző teszteket és lehetőségük van ezeket saját kérdéseikkel is bővíteni. A rendszer alkalmas arra, hogy kötelező és ajánlott irodalmakat, ill. már mások által elkészített, közreadott oktatási elemeket is beemeljenek a kurzusba.
A kommunikációs eszközök segítik a hallgatókat abban is, hogy kérdéseiket bármikor szabadon feltehessék a tutoroknak.
A tanulók számára a tananyag és a rendszer használata jelenleg ingyenes.

Hogyan?
A fenti lehetőségek biztosítják, hogy a tanulók saját élethelyzetükhöz igazodva bármikor, és bárhol tanulhasson.
A konzultációs óráknak is nagy jelentősége van, mert lehetőséget ad a személyes kapcsolattartásra a tanárral és az egyénileg nehezebben elsajátítható tananyag részek megbeszélésére. Ezeken a kontakt órákon készülnek fel az érettségi szóbeli vizsgáira is, hiszen ott személyesen egy bizottság előtt kell beszélniük a vizsgázóknak, ami jó gyakorlási lehetőséget biztosítanak ezek a találkozások. Szintén az érettségire való felkészülést segítik a féléves és év végi vizsgák, ahol az érettségihez hasonló körülmények között kell a tanulónak tudásáról számot adni.
A TÁMOP 3.2.1. projekt keretében A és B komponensre lehetett pályázni. Az A komponens nyertes az Apertus Közalapítvány, aki a projekt tananyag fejlesztését és az információs környezet létrehozását végezte, ill. a B komponens keretében pályázó iskoláknak nyújt segítséget a digitális középiskola bevezetéséhez. Az Apertus Közalapítvány szervezésében került sor a tutorok, mentorok és vezetők felkészítésére és oktatására és a speciális oktatási adminisztráció kialakítására.
A B komponens keretében 14 középiskola indította el a programot és az elsődleges pozitív eredmények ismeretében azóta még 3 iskola csatlakozott a programhoz. Ezek közül egy már elindította, egy most van felkészítés alatt és egy pedig szeptembertől indítja el ezt a képzési formát. A csatlakozás feltételeit a http://tamop.apartus.hu oldalon lehet olvasni.
A képzés a 2010/2011-es tanévben indult el, 1040 jelentkezővel. A pályázat nyerteseinek kihirdetésére későn került sor, így a projektben résztvevő célcsoport előzetes tudásának felmérésére már nem volt lehetőség, így mindenkit felvettek, akik a formai követelményeknek megfeleltek. Az egy év tapasztalata alapján mondhatjuk, hogy nagy szükség lenne a jelentkezők előzetes tudásának felmérésére és ez alapján az egyéni tanulási ütem meghatározására, ami jelentősen csökkenthetné a lemorzsolódást és lehetőséget biztosítana a személyre szabott fejlesztésre. Ide tartozik a jelentkezők ITK kompetenciájának mérése és ez alapján annak fejlesztése. Ez a hiányosság a projekt egyik gyerekbetegségének számít, ami a szervezők véleménye szerint könnyen, ill. aránylag könnyen korrigálható és a következő évfolyam indításánál már megvalósítható. A májusi konferencia egyik kiemelt témája pontosan ez az előzetes tudás mérésének lehetősége és módszertanának meghatározása. Az indulásnál fontos szempont a tutorok és mentorok kiválasztása és fejlesztésük. Akkor lehet jó munkát elvárni a tutoroktól és mentoroktól, ha azok önként vállalják ezt a munkát és rendelkeznek az ehhez szükséges andragógiai és IKT kompetenciákkal. A résztvevők 60 órás felkészítésen vettek részt és azóta is folyamatosan képzik, fejlesztik őket, hogy a meglévő szaktanári tudásukat ebben az elektronikus környezetben is hasznosítani tudják. Ez persze nehéz feladat, hiszen a tanárok többsége digitális bevándorló, és nagyon sok energiát követel tőlük, hogy megfeleljenek az új oktatási környezet adta kihívásoknak.
A Digitális középiskolák ott a legnépszerűbbek, ahol a munkaerő-piaci helyzet kikényszeríti, hogy tanuljanak, képezzék magukat, mert egyébként nem tudnak munkát vállalni. A programhoz csatlakozott iskolák 2/3-a szakképzéssel is foglalkozik - főleg mezőgazdasági, közgazdasági szakirányban – és nem titkolt céljuk, hogy az e-learning rendszert a szakképzésre is kiterjesszék.
A Digitális középiskola megteremtette annak a lehetőségét, hogy a résztvevők szakmai közösséget alkossanak, annak ellenére, hogy térben elszórtan helyezkednek el, de a tapasztalataikat, az ITAK-on keresztül egymással megosszák, így a legjobb gyakorlatok rendkívül hamar bevezetésre kerülhet bármelyik iskolában.
A TÁOP 3.2.1./A. kiemelt projekt június végén lezárul, a B komponens pedig 2011. év végén. Az eddigi tapasztalatokról és eredményekről 2011. május 26-27-én megtartandó záró konferencián fognak beszámolni a résztvevők.
Domján Erika véleménye szerint, a hosszú távú fenntarthatóság egyik fontos kritériuma lenne, hogy a Digitális Középiskola program résztvevői hozzanak létre egy olyan formalizált együttműködést, mint ami a jól működő gazdasági szektorokra is jellemező és az együttműködésből adódó előnyöket minden résztvevő felhasználhatná saját munkájában. Az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy szükség lenne ennek a programnak a folytatására és fejlesztésére a felnőttképzésben, mert sokkal könnyebben összehangolható a tanulás a munkával és az elsajátított kompetenciák jól használhatóak a munka világában.

Miért kihívás az elektronikus tanulás?

http://www.mindmeister.com/maps/show/93522337

Egy "digitális bevándorló" szemével…

Az elektronikus tanulás példáját jól mutatja a fenti ábra, amely közös munkánk gyümölcseként született meg. Első szárnypróbálgatás volt ez, egy olyan alkalmazás használatával, amely addig ismeretlen volt számunkra.

Az új technológiák alkalmazása számos területen jelent új kihívásokat:

1. Az elektronikus tanulás rákényszerít arra, hogy újragondoljuk az oktatás és képzés tartalmát, hogy átdolgozzuk és átformáljuk annak jellemzőit.

2. Az elektronikus tanulásban minden résztvevő hozzáállása más és más. Az elektronikus tanulás főszereplőjének, a tanulónak a hozzáállása az elsődleges kihívás. Az elektronikus tanulásban nem a tudás átadásáról beszélünk, hanem a tanulás segítéséről, támogatásáról. Minden azért történik, hogy lehetővé tegyük a tanuló számára a tanulást. Az elektronikus eszközök megjelenésével megvalósuló tanítás-tanulás során egy új jelenség figyelhető meg: a szerepek gyakran felcserélődnek. Aki ma tanuló volt, holnap maga is dolgozhat tutorként és fordítva.

3. Az elektronikus tanulás haszonnal is jár, amelynek két eleme az időszerkezet megváltozása és az önállóság. Az időnyereséget, mint felszabadult energiát más területek felé lehet fordítani. Pl. a tanuló szemszögéből több idő juthat az egyéni elemzésekre, kutatásokra.

4. Az elektronikus tanulás folyamata maga is teljesen új az eddig ismert hagyományos, jelenléti oktatási formákhoz képest.

Számomra ez azt az üzenetet hordozza, hogy ha elfogadjuk a kihívást, akkor az elektronikus tanulás során a tartalom felülvizsgálatával és újszerű közlésével hasznos új információkhoz juthatunk. Másik fontos üzenet, az elektronikus tanulás szereplői kapcsán, az új szerep és az új szereplő fogalma, amely váltakozó szereposztással, és/vagy gyakori szerepcserével társulhat. Az elektronikus tanulásban a kihívásra a képzési idő újfajta elosztásával és a jelenléti képzés szakaszainak hatékony értelmezésével és kihasználásával válaszolhatunk. Az elektronikus tanulás egy olyan időszerű kihívás, amelyre pedagógiai és andragógiai szempontból is reagálni kell.

Képes-e mindenki elektronikus eszközzel tanulni?

Az volt az általános vélemény, hogy nem képes mindenki elektronikus tanulással tanulni. A szükséges előismeretek hiánya, a szakmai profil, a különleges képességek hiánya merült fel kizáró okként. Az eredményes résztvevői oldal véleményét meghallgatva, az eredmények egyre biztatóbbak. Az elektronikus tanulásban való részvételhez önállóságra és önirányításra van szükség. Ha valaki nem rendelkezik az önállóság bizonyos fokával, azaz nem képes egyedül tevékenykedni, az valószínűleg nem, vagy nehezen tud csak boldogulni az e-learninggel. Eszközkezelési és pedagógiai folyamatkezelési jártasságra mindenképpen szükség van. Az önállóság erősen kapcsolódik a tanulási motivációhoz, mert a tanulónak tudnia kell, hogy hogyan szervezze életét a tanulás során. Senki nem mondja meg neki, hogy mit és hogyan csináljon, ezért a tanulónak fel kell mérnie, hogy tud-e majd egyedül megfelelően bánni azokkal a forráseszközökkel, amelyek a tanuláshoz feltétlenül szükségesek, képes lesz-e folyamatos erőfeszítésekre anélkül, hogy valaki folyamatosan mellette lenne, tud-e eredményes lenni külső motiváció nélkül, büntetés és jutalmazás nélkül.

A fő kérdés az, hogy a tanuló tud-e fejlődni, képes-e arra, hogy az első elégedettségi szinten felülemelkedve, folytassa a tanulást?

Aki nem rendelkezik megfelelő önállósággal, és nincs kellő önirányítási képessége, az nehezen fog megbirkózni az elektronikus tanulással. Az IKT eszközök hatékony használatának egyik legfontosabb feltétele az, hogy legyünk képesek egyedül és önállóan is tanulni. Ne azt kérdezzük, hogy képes-e mindenki az elektronikus eszközök segítségével tanulni, hanem azt, hogy meg lehet-e tanítani mindenkit arra, hogy képes legyen egyedül tanulni. A válasz pozitív, de rendkívül időigényes, mivel rá kell hangolni, fel kell készíteni az egyént a tanulásra és arra, hogy megfogalmazza és elfogadja a saját tanulási tervét, és végre szánja el magát és lásson hozzá a tanuláshoz. Megfelelő motivációval és kellő támogatással úgy gondolom, hogy mindenkit meg lehet tanítani arra, hogy képes legyen egyedül tanulni.

Az elektronikus tanulás gazdagíthatja a képzést az óriási mennyiségű információval, amelyet biztosít a tanuló számára. Egy önállóan megkeresett információ a honlapok világában, vagy egy új alkalmazás sikeres elsajátítása is hatalmas sikerélménnyel jár. Egy jól felépített program könnyebben ráveszi a tanulót a teljesítésre, így a magányosságból pozitív hajtóerő lesz, ahol nincs dekoncentrálás, nem zavar a tanulótárs, nincs csöndes semmittevés. Amikor az ember egyedül ül a számítógép előtt, akkor nincs kényszer, nincs ellenőrzés, ... Minden ember más és más ritmusban tanul. Ez a hagyományos oktatásban problémát jelent, hiszen az egyik tanuló unatkozik, míg a társa még mindig nem ért valamit. Az elektronikus tanulásnál az egyén dönti el, hogy mennyi ideig dolgozik, így a tanulási idő korlátozottsága megszűnik.

Az elektronikus tanulás egymástól eltérő területeket ötvöz: pedagógiai és andragógiai, oktatástechnológiai, információtechnikai, szociológiai és gazdasági területeket. Mindez egy olyan társadalomban történik, ahol az egész életen át tartó tanulás kiépítése a feladat.

Forrás:
Kovács Ilma(2007):Az elektronikus tanulásról, Holnap Kiadó, Budapest

Tanulás és tanítás az információs társadalomban

A premodern társadalmakban a gyermekek a hagyományos tevékenységrendszerekbe és normavilágba születtek bele. A szülők bevonták gyermekeiket a mindennapi életbe, a mindennapi munkákba, a családi, a közösségi létbe, a szertartásokba. Egységes volt a szocializáció, az informális tanulás színtere. A modern társadalmakban a tanítás feladatait az intézmények vették át. Az iskolarendszer multifunkcionálissá vált, ahol a gyermekmegőrzéstől a esélyegyenlőség és a mobilitás biztosításán át, a tudásátadástól az erkölcsi nevelésig, az általános műveltség átadásától a munkaerőpiaci igények kielégítéséig minden az iskola feladata lett. Az oktatás tömegesedésével a sokrétű elvárások halmaza teljesíthetetlenné vált és az ellentmondások válságjelenségekhez vezettek.

A válságra érkezett megoldások közül az egyik, a reformpedagógia képviselői által megkísérelt új módszer volt, hogy iskolai formában modellezik a premodern világ szerves egységét, amelyhez a gyermekközpontúságot, a tevékenység-központúságot és az önállóságot választották jelszavuknak. Ezek a kísérletek azt célozták, hogy olyan mikroközegeket hozzanak létre, amelyek megszűntetik a modern differenciálódásból fakadó távolságokat. A válságra másodsorban reagáló, az iskolátlanítás ideológusai, az iskola mint intézmény létjogosultságát is tagadják. Az iskolát bürokratikus, gyárszerű intézménynek, a társadalmi idomítás színterének tartják. Ivan Illich az 1971-ben megjelent könyvében - amelynek „A társadalom iskolátlanítása” volt a címe - azt állítja, hogy a jövő útja az intézmény-szerű oktatás eltörlésében rejlik.” A tanulás az esetek nagy részében mintegy melléktermékként jelentkezik más munkának vagy szórakozásnak a tekintett tevékenységek során.” Az egyetlen járható útként azt javasolja, hogy „töröljük el a kötelező iskolai oktatási rendszert és fejlesszük ki az önnevelés, önképzés egyéni és kollektív formáit. „ Iskola helyett(…) az iskolánál lazább , s főleg az önkéntességre és az egyéni szabadságra alapuló rendszert kíván létrehozni, amit ismerethálózatnak nevez. Képzeletében kialakul a falak nélküli iskola, amely már nem iskola, hanem a tanulás térben és időben felszabadított és kitágított lehetőségeinek hálózata. –írja Illich könyvét összefoglalva Czeizer Zoltán 1997-ben.

A hálózatosodás tehát képes lehet a tudástermelés és tudáscsere minőségileg új eszköztárát létrehozni: az oktatási hálózatokat (educational web), tanulási adatbázisokat, egyéni képesség portfóliókat (e-portfóliókat),…Illich korában ez még utópia volt, de a hálózatosodás technológiai alapjainak megjelenése és elterjedése már lehetővé tették az álmok megvalósulását. Szélesebb körű társadalmi igény jelent meg az informális tanulásra, és az élethosszig tartó tanulás jelszava is megjelent.

A kép forrása: http://bit.ly/mO1nSw

Web 1.0, eLearning 1.0

Az internet elterjedése lehetővé tette a legkülönbözőbb tanulási tartalmak digitális tárolását és lehívását, megjelent a Web.1.0. Ez a rendszer még nem volt igazán interaktív, mert a tartalmakat ugyan fel lehetett vinni a honlapokra és az adatbázisokra, de nem lehetett könnyedén saját tartlmakat létrehozni, illetve megosztani másokkal. Ezzel párhuzamosan elterjedtek az internetre alapozott tanulásszervező programok (learning management systems, LMS), amelyek egységbe tömörítették az adatbázisokat, a kommunikációs eszközöket, a feladatmegoldásokat és az adminisztrációt. Megjelentek az online tanfolyamok, amelyek modulokba és leckékbe szervezve kerültek fel a világhálóra. Ezzel tehát egységesített, lineáris kurzusok keletkeztek tutorokkal és ellenőrizhető feladatokkal. Az eLearning 1.0 a hagyományos tudáselosztási formák technológiai megtámogatása, a tankönyvek és az osztálytermi tanulás virtuális kiterjesztése.

Web 2.0, eLearning 2.0

A Web 2.0 –nek nevezett jelenség elterjedésével a felhasználók, már nem csupán információkat keresnek a hálón, hanem maguk is tartalomszolgáltatókká válnak. Az interaktivitás terei és eszközei határtalanná bővültek. A magán- és intézményes információk szabadon megjelenhetnek a kibertérben. Lehetségessé vált az egyéni tudásmenedzsment eszközeivé tenni a kollektív tudás- és szórakoztató portálokat. Megjelent az az álláspont, hogy az információk nem eltitkolásra, hanem továbbadásra valók. Az eLearning 2.0 didaktikai alapját az alkotja, hogy a világhálón prezentált információkból lehetségessé vált az egyéni igényekhez igazodó, egyénileg reflektált tudás konstruálása. A „download generáció” számára a tanár és a tanuló közötti határ elmosódik, és az internet a személyes tanulás központja.

A tanulási környezet újjáalakítását a következő változások generálták:

• Az átvitel és az elérés gyorsult, az internet hozzáférés tömegessé vált. 
• Az információk mindenütt jelen vannak, helyhez nem kötött eszközökkel is elérhetők. 
• A nyílt forráskódú szoftverekkel olcsón és egyszerűen menedzselhetők a tartalmak.
•  Személyre szabott e-portfóliók hozhatók létre. 
• Új, ingyenes eszközök állnak rendelkezésre. (blogok, wikik, fájlcserélő programok,…) 
• A változékony, bizonytalan foglalkoztatási helyzet.

Igazi didaktikai kihívás lett, hogy a különböző forrásokból származó információkat a tanulók hogyan tudják önállóan, vagy hálózatba szerveződve, gondolatcserék révén (diszkurzív úton) az internetes eszközök segítségével, egyéni igényeiknek megfelelő összefüggésbe helyezni. A Web 2.0 a hagyományos iskolarendszer számára új versenyhelyzetet teremtett, melyben elkerülhetetlen, hogy beemeljék az eszköztárba az eLearning 2.0 elemeit, ha nem akarják, hogy a szakadék még inkább elmélyüljön.

Castells szerint az információs kor alapparadigmája a hálózatosodás és az áramlások olyan tere, amely „uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött…az áramlások, nem pedig a szervezetek válnak a munka, döntés és output-vezérlés egységeivé.” (idézi Nyíri, 2006a). Vagyis a tanulási és szocializációs folyamatok egyre nagyobb része kerülhet az információs technológiák által segített, decentralizált, önszerveződő hálózatokba. Ebben a tanulási folyamatban a közösen kitűzött cél a folyamat vezérlő elve.

Forrás:
Pintér Róbert(2007):Az információs társadalom. Gondolat-Új Mandátum 201-211.

Bessenyei István: Tanulás és tanítás az információs társadalomban. - Az E- Learning 2.0 és a konnektivizmus

Bessenyei nyomán próbát teszek végig menni azon az úton, amely a web 2.0 –felé vezetett és amely annak következményeit láttatja.

Ivan Illich 1971-ben megjelent könyvében - amelynek „A társadalom iskolátlanítása” (Deschooling Society) volt a címe - azt állítja, hogy a jövő útja az intézmény-szerű oktatás eltörlésében rejlik. Az iskolát olyan intézményként definiálja, amely formális szabályaival, hierarchikus felépítésével és uniformizáló hatásával csupán a kreativitás kiölésére és a tanulási kedv elvételére alkalmas. Bessenyei megjegyzi, hogy Illich korában a hálózatosodás képes lehet a tudástermelés és tudáscsere minőségileg új eszköztárát létrehozni.

A szerző a reformpedagógiától a web1.0-s alkalmazásokon keresztül egészen a web 2.0 –s alkalmazásokat és a hálózatosodás elméletét járja körül. „Az oktatás válságára többféle válasz érkezett. A reformpedagógia képviselői azt kísérelték meg, hogy iskolai formában modellálják a premodern világ szerves egységét, s legnevesebb képviselőik ennek jegyében a gyerekközpontúságot, a tevékenység-központúságot és az önállóságot választották jelszavuknak.” Jött azonban az internet és segítségével a hálózatosodás, amelynek technológiai alapjai elérték a hozzáférés és az elterjedtség kritikus szintjét, így nagy változás következett be. Szélesebb körű társadalmi igény jelent meg az informális tanulásra, s az élethosszig tartó tanulás jelszavával a politikai akarat is artikulálódott. Ezek a tények jelentős változást hoztak az iskolakritikákban: Illich utópiája a hálózatokban újratársadalmasított tanulásról és szocializációról hirtelen reális alapokra helyeződött írta  a szerző.

„Az internet elterjedése lehetővé tette a szövegek, képek, multimédiás feldolgozások digitális tárolását és lehívását. A Web 1.0, bár az információk gazdag tárházának elérését tette elérhetővé, még nem volt igazán interaktív.”

A Web 1.0 térhódításával párhuzamosan elterjedtek az internetre alapozott tanulásszervezõ

programok (learning management systems, LMS), amelyek egységbe szervezték az

adatbázisokat, a kommunikációs eszközöket, a feladatmegoldásokat, az adminisztrációt egyszóval a teljes tanulási folyamatot. Megjelentek még az online tanfolyamok, amelyek a hagyományos oktatási algoritmusokat utánozva kerültek fel a világhálóra. Bessenyei erre egy nagyszerű megállapítást tett: Ez a forma – az eLearning1.0 – nem más, mint a hagyományos tudáselosztási formák technológiai megtámogatása, a tankönyvek és az osztálytermi tanulás virtuális kiterjesztése. Véleményét azzal támasztja alá, hogy a tanulás ebben a közegben is jórészt passzív, felülről vagy kívülről irányított folyamat maradt. Az ipari társadalmak formalizált, centralizált, bürokratikus oktatási világa nyert meghosszabbítást digitális környezetben.

Saját véleményem, hogy bár a fenti állapítás igazolható, mégis azok akik ezt a tanulási folyamatot már alkalmazták és éltek ezen lehetőségekkel, azokról már elmondható, hogy nyitottak voltak az új tanulási folyamatokra. A rendszer kezdetlegességét és passzív felépítését nem lehet a felhasználók hátrányaként leírni, ahogy ezt a szerző sem teszi.

Tovább lépve ezen az úton a web 2. 0 és a konnektivizmus felé. Bessenyei ezt és az eLearning 2.0-t, válaszként értelmezi az élethosszig tartó tanulás politikai kihívására.

„Egészen más lett a helyzet a web 2.0-nak nevezett jelenség elterjedésekor. A Web 2.0 „digitális bennszülöttei” (Jukes-Dosaj, 2003) nemcsak információkat keresnek a weben, hanem maguk is tartalomszolgáltatókká válnak.”

Megjelentek:

·         A magán- és intézményes információk a kibertérben.

·         Technikailag lehetségessé vált a kollektív tudás- és szórakoztató portálokat az

egyéni tudásmenedzsment eszközeivé szervezni.

·         A diákok együttműködő módon, a kortárs csoportok hálózatában alkothatnak és cserélhetnek tartalmakat. A naplók (blogok), fórumok, csevegési terek, wikik, hírcsoportok, ismerőshálózatok kereteiben hatalmas közösségi információtermelés és csere alakulhatott ki.

Az információk nem eltitkolásra, hanem továbbadásra valók.

Ez a mondat a legfontosabb számomra, hiszen megvilágítja azt a szemléletmódot, amelyre hazánknak nagyon nagy szüksége lenne. Hiszen az információ továbbadása Magyarországon az internet és a web 2.0. technika fejlődése ellenére mégis korlátozott és a hazai „urambátyám” elvén működik. Tehát aki közel áll hozzám, és érdekem fűződik hozzá annak adok információt, aki nem ebbe a körbe sorolandó, annak nem adom tovább tudásomat, információimat, tehát ő kimarad. Itt rajzolódik ki nagyszerűen, hogy az információ hatalom. Mert aki rendelkezik vele, az uralkodik a többi felett. Ha közelebb megvizsgálunk egy csoport közi kommunikációt napjainkban is, a köré szerveződik a társaság, közösség, aki valamely a mások, többiek számára hasznos, értékes információval, tudással bír. Sajnos Magyarországon az információ továbbadás hallatán még eléggé a pejoratív értelmezés merül fel, és a negatív értelmezés a használatos. A Plágiumtól úgy félünk, mint a tűztől. Holott csak megkellene végre tanulnunk használni a weben lévő forrásokat. De ez is egy plusztudás, amit ha valaki magáénak tud, fél sikere van.  Ha a nyugati példákat követnénk, amely alapja az információ továbbadása és az utána következő még több plusz információ visszajutása, akkor az emberek saját tudásmenedzsment szemléletüket fejlesztve sokkal több információt szerezhetnének meg, hiszen az információ továbbadva önmagát gerjesztő folyamatként, mint egy hólabda sokkal több és talán tartalmasabb keretek között kerül vissza hozzánk.

„A világhálón reprezentált információkból lehetségessé vált egyéni igényekhez igazodó, egyénileg reflektált tudást konstruálni. Ezek a tulajdonságok alkotják az eLearning 2.0 didaktikai alapjait.”

Ez azért nagyszerű és hihetetlen eredményekre képes tudás, mert egyéni. Ezt az egyéni tudásbázist és sajátos tudás tartalmakat a hagyományos iskolarendszer, a formális tanulási folyamatokon keresztül gyakorlatilag soha nem tudta volna elérni. Hiszen ha a hagyományos tanítás - tanulás berendezkedésére gondolunk ennek a megvalósításához olyan szintű gazdasági – és humánerőforrás lenne szükséges, hogy azt lehetetlen lenne mindenki számára elérhetővé tenni. Bár erre minden korba tettek és tesznek kísérletet, de ez csupán a társadalmi csoportok azon rétegei számára lehetségesek, akik elő tudják teremteni az ehhez szükséges forrásokat és hátteret. Gondoljunk csak például a19. század nemesi- főnemesi úrfiaira, akik ha mai nyelvre lefordítjuk az informális tanulási folyamatokon keresztül sajátították el koruk elvárt tudását, amelybe  az európai kultúra színes tárháza beletartozott. Ezeket csak is azok, és úgy tudták elsajátítani, ha részt vettek a komolyzenei hangversenyeken, színdarabokon, nem beszélve a Föld körüli utazásokról. Ezeket a társadalmi státuszukon kívül az anyagi támogatásuk nélkül sem tudták volna megvalósítani, elérni.

Napjainkban ezek a tudástartalmak már elérhetőek az interneten, és az új tapasztalatokat információkat meglehet osztani másokkal, amelyet újak - és újak használnak fel és osztanak meg  másokkal már kiegészítve saját tudásukkal, tapasztalataikkal. Tehát olyan szintre ért a tanulási folyamat, amelynek talán már nincs is határa. A lehetőség mindenkinek ott áll a küszöbén, csak tudni kell használni és élni vele.

Ez egy újbóli gondolatot gerjeszt, amely a képessé tétel folyamatához vezethető vissza. Képessé tenni az egyént, hogy használni tudja az előtte álló web 2.0 – s lehetőségek színes tárházát. Talán olyan egyszerűnek tűnik, mégis a gyakorlatból láthatjuk, hogy igen összetett ez a problémakör. A Felnőttképzőknek az andragógia módszertanának segítségével rákell világítaniuk arra, hogy ezen eszközök megismerése és használata a jelen fejlődő világunkhoz való alkalmazkodás kulcsa.  

„A „download generáció” számára az internet ezen túl nem a tanulás médiuma, hanem platformja, a személyes tanulás központja. Az eLearning 2.0 környezetében felvillan a szerves tanulási környezet újjáalakításának lehetősége.”

Azt gondolnánk, hogy ez olyan magától megy, miután mát tudjuk, hogy a konnektivista interaktív módszerrel való tanulás milyen nagy lehetőség az egyéni, egyedi tudás kialakításához. Nem, sajnos a motivációk ezen a téren is eltérőek. Miért kellene egyedi tudás, miért kell mindig alkalmazkodni? Nem jobb az eddig bevált módon tanítani- tanulni, hiszen annak már ismerjük a folyamatát, következményeit. Nagy feladat előtt állunk mi andragógusok, akik a jövő felnőtt tanulóit kell rávegyük, hogy éljenek ezen lehetőségeikkel. Épp az önszerveződő jellegű Illich féle tanulási folyamatot kell megtanítanunk használni. Ez olyan paradox kijelentés, hogy ha nem tapasztalnám személyesen az itt leírtakat, akkor talán el sem hinném hogy ilyen problémakörről beszélünk.

„Az igazi didaktikai kérdéssé itt az válik, hogy a legkülönbözõbb forrásból származó információkat hogyan tudják a tanulók önállóan vagy hálózatba szervezve, gondolatcserék révén (diszkurzív úton) és az internetes eszközöket segítségül híva kontextualizálni, egyéni igények szerinti összefüggésbe helyezni.” A szerző ezen kijelentése rávilágít arra a fontos problémára, amely a kritikus gondolkodás, a szelektálás képességét követeli meg a tanulóktól. Amely a közoktatásban lévő tanulók esetében talán még nem olyan nagy probléma, hiszen az oktatás formai keretei közt már ezen kompetenciák kialakítására is törekednek sőt ezek az egyik legfontosabb szempontok. Azokkal van nagyobb probléma, akik már felnőtt tanulóként mind az iskolarendszerben, mind a munkaerő-piacon ahhoz vannak szokva, hogy befogadni kell az új információt, nem megkérdőjelezni, és főként nem kritikusan kezelni azokat. Természetesen jelen esetben főként a tanulásban és munkaerő- piacon hátrányos helyzetben lévő felnőttekre értem a fenti kijelentéseket. A felnőttképzés a problémamegoldó tanítás-tanulás módszereinek segítésével, a tapasztalati tudás és az abból levont következtetések és tanulságok levonása folytán próbálja a felnőtteket rávezetni ezen új kompetenciák elsajátítására.

Bessenyei István vázolta tanulmányában az új tanulási formákat, módokat és irányokat, mégis a legnagyobb probléma abban áll, ahogy azt a szerző is megemlíti, hogy napjainkban egyszerre jelennek meg a tanítás – tanulás különböző formái. Tehát a jövő kérdése, hogy a már most elkezdődő vita a hagyományos formális és modern virtuális tanulási folyamat képviselői között, milyen eredménnyel fog zárulni.

Kulcsszavak: konnektivizmus, web 2.0, eLearning, információs társadalom.

Forrás:

Az információs társadalom az elmélettől a politikai gyakorlatig. Gondolat- Új Mandátum. Budapest. 2007

http://mek.niif.hu/05400/05433/05433.pdf

201-212.p.

Csapó Benő: Oktatás az információs társadalom számára

kép forrása: http://bit.ly/XixVR

Oktatás az információs társadalomban

Oktatás az információs társadalom számára

Az oktatás gyakran kerül az érdeklődés középpontjába - mint a felmerülő társadalmi-gazdasági problémák megoldásának egyik lehetséges útja.

A fenti kifejezések is mutatják, hogy az elmúlt évtizedek változásai nyomán a társadalom soha nem látott igényeket támaszt az oktatással kapcsolatban. Az oktatás átalakítása stratégiai kérdés! Nem csupán technikai forradalomról, hanem szellemi és szemléletbeli paradigmaváltásról is beszélnünk kell !

Az információ, a tudás - gazdasági értelemben - árucikké vált. Ezzel párhuzamosan megjelentek a tudás termelésére, adására, vételére szakosodott gazdasági szervezetek, akiknek az információ az egyik legfontosabb erőforrássá vált. Az ezzel kapcsolatos folyamatok szervezése, irányítása (tudásmenedzsment) elméleti megalapozást, tudományos elemzést igénylő önálló gazdasági tevékenység lett. Ez a jelenség magával hozta, hogy szükségessé vált a tudás különböző formáinak és hordozóinak (egyének, csoportok, szervezetek, eszközök) megkülönböztetése, rendszerezése, a tudás megszerzési módjainak és felhasználási lehetőségeinek feltérképezése.

Vajon milyen tudással rendelkezik a népesség munkaerőként számításba vehető része?
Előzetes tudása alapján mire és mekkora ráfordítással lehet megtanítani az alkalmazottakat? Idő...Pénz...Előtérbe kerül a meglévő tudás új helyzetekben való alkalmazási készsége.

„Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. "
(Chaim Potok)

A gyerekek kognitív fejlődésének vizsgálata azt mutatta, hogy az iskola gyakran olyan tudást kíván közvetíteni, amely életkori sajátosságaiknak, fejlettségi szintjüknek nem megfelelő, ezért a rendelkezésükre álló gondolkodási műveleteik segítségével képtelenek feldolgozni, megtanulni. Ez azt eredményezi, hogy tudásuk minősége, alkalmazhatósága nem felel meg sem az oktatás deklarált céljainak, sem a társadalmi környezet elvárásainak. A tanulók hihetetlen mennyiségű információt kénytelenek elsajátítani, amit azután alig-alig tudnak a való életben hasznosítani. Gondolkodásuk nem, vagy alig fejlődik, bizonyos képességeik pedig nemhogy stagnálnak az iskolában, hanem visszaesnek. Ezek közé tartozik a modern tudományok megértéséhez szükséges valószínűségi gondolkodás. (Csapó, 1998).

Széleskörű nemzetközi visszhangot váltott ki az OECD PISA ( Program for International Student Assessment)által végzett vizsgálat, ahol a tizenöt éves tanulók tudásának felmérése történt. A PISA a műveltséget, a releváns, széles körben alkalmazható tudást állítja a középpontba. A 2003-as, PISA által végzett második felmérésbe már bekerült a komplex problémamegoldás képességének vizsgálata is.

A tanulás színtereinek és formáinak változásai

Az iskolai oktatás akkor teljesíti küldetését, ha arra törekszik, hogy a teljes élet során - sokféle forrásból - megszerzett tudás egészét formálja, integrálja. A gyerekek tapasztalataikból olyan önálló elgondolásokat, naív elméleteket, modelleket alkotnak, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nincsenek összhangban a tudomány álláspontjával. Ezek a "gyerek-konstrukciók" rontják az oktatás hatékonyságát, mivel így a tudás nem szerveződhet koherens rendszerbe. A televíziózás és az internet elterjedésével hatalmas nyomás nehezedik a formálódó gyerekekre. Az iskola akkor gyakorolhat hatást a tanulókra, ha a tudás sokféle forrásából minél többet látókörébe von, megmutat, értelmez. Mivel a környezet az elektronikus médiumokon, a "hálón" keresztül éri el a tanulókat, ezért ezeken a csatornákon kell az oktatásnak versenyképes tudást közvetítenie.

http://digit.hu/interipm.html

Ha a tanulás folytatódik az iskola után is, akkor magát a tanulást kell megtanítani. A tudás hatékony elsajátítása, szervezése, integrálása, felhasználása az igazi kihívás. Ez az igény hívta fel a figyelmet a metakognícióra és az önszabályozó tanulásra. A tanulás szokássá alakítása érdekében a motiváció, az érdeklődés és a tudáshoz kapcsolódó értékek fejlesztésére van szükség. Az információk szelektálását, értékelését, rögzítését, előkeresését, transzformálását csak nagy mennyiségű információ feldolgozása révén lehet megtanulni.

A tanulás szerepéről való nézeteink átformálására van szükség: nem azért kell sokat tanulnunk, hogy sokat tudjunk, hanem azért, hogy kifejlesszük képességeinket és megtanuljunk gondolkodni!

"Cogito, ergo sum "
(Descartes)

IRODALOM
Csapó Benő(1998):Az iskolai tudás. Osiris, Budapest
Kárpáti Andrea(2001):Informatika az iskolában.In Báthory Zoltán-Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Osiris,Budapest

Technológia olyan természetes, mint a levegő

Írta: Tóth Katalin

Hisszük vagy nem, elérkezett az időszak, mikor a technológiának olyan természetes létszükség szerepe van, mint ha a belélegzett levegőről beszélnénk. A technológiának ez a jelensége az online tanulás körében kutatók és a témában jártasok, a pedagógusok, oktatási szakemberek számára nem meglepő. A netgeneráció, mely ezzel a mindennapos természetességgel él együtt a technológiával, jelen van. Sőt! Alakítja, változtatja és tudatalatt provokálja  az oktatásmódszertant, a tananyagkialakítást, az oktatásszervezési és intézményi struktúrát, a tanítás és tanulás teljes folyamatát.

Fordítási részlet:

„A technológia olyan mint a levegő”, címet adta Don Tapscott: Grow Up Digital 2008 c. könyv egyik fejezetének, melyben a digitális nemzedékről, a netgenerációl ír. A netgeneráció sajátos helyzetéről és jellemzőiről fogalmaz meg tanulmányt. Meglátásai között szerepel, hogy a netgeneráció teljesen azonosult és átitatódott a technológiával azáltal hogy ebben a környezetbe született és nevelkedett, természetes részévé vált életének. Az új technológia használata számukra olyan természetes, mint a levegővétel.
Egy híres episztemológus professzor, Dr. Idit Harel mondatát idézi: "A gyermekek számára olyan ez, mint a tollat használni. A szülők számára ez az írást jelenti. De a fiatalok nem a technológiáról beszélnek, hanem mindarról amit képesek vele alkotni. A netgeneráció úgy nő fel bámulva a komputert, mint annak idején elődeik tették azt a televízió képernyője előtt.
Don Tapscott személyes élményét írja le könyvében, ami a saját gyermekeihez kapcsolódik. Egy műsora 1997-ben került felvételre, mikor is a web-en való szörfözésről tartott bemutató előadást a televízióban az író, az akkor 12 éves fiát invitálta édesanyja a képernyő elé, hogy megnézzék a TV-show-t. Mikor rákérdezett a gyermek, miről is fog szólni a műsor, a fiatalok őszinte és természetes nyelvezetén reagált: „Nincs szükség arra, hogy megmutasd az embereknek, hogyan tudják használni az internetet.” (TAPSCOTT,2008)

Így gondolkozik egy digitális világba nőtt fiatal, a netgenerációs tagja. De mi a helyzet a technológiai fejlődéshez nehezen, alig alkalmazkodó társadalomi rétegekkel? A távolság és a lemaradás behozhatatlan? Egy késői "IKT feleszmélés", az internethasználat ismeretlen környezetével való találkozás kialakíthatja a félelmet ugyan, de teljes elutasítása a digitális világnak semmiképp sem javasolt. A digitális benszülöttek (netgeneráció) és a digitális bevándorlók közötti lemaradás aligha pótolható, és nem is kell, hogy cél legyen. Viszont a harcot, hogy megismerjük a számítógép, a web 2.0 által kínált eszközhasználatot és a digitális világ környezetét és alkalmazását, nem szabad feladni a bukottak nyugalmával. Sőt. Amennyiben így gondolkozunk, az IKT kompetencia hiányosság csak növekedni fog és teljesen kiszorulunk az információáramlás döbbenetes kínálatából.

A Web 2.0-s forradalom, a dinamikus információáramlás kialakítására szolgáló alkalmazások (Blogok, közösségi hálók, wikipédia, youtube, vida, stb.) hozzáférhetőség a passzív információt befogadó webes magatartásunkat átalakították egy dinamikus, interkatív, kreatív, alkotó magatartássá melyben mi magunk alakítjuk a cyber teret és a digitális világ virtuális tartalmának közegét. Vagyis, amit kaptunk, nem kevesebb mint az információ uralma.

Egy erős hátszél, melyet befogni kell a vitorlába, és magunk hasznára alakítani, nem pedig szembenállással küzdeni.

Fordítási részlet forrása:

Don Tapscott (2008): Grown up Digital. In: http://www.grownupdigital.com/archive/