A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elektronikus tanulási környezet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elektronikus tanulási környezet. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 21., kedd

Digitális dolgozatszerkesztőt fejlesztett egy magyar startup

A Kreatív Online a napokban számolt be arról, hogy egy felhő alapú dolgozatszerkesztő alkalmazást fejlesztett a Redmenta, amely digitális startupként próbál választ találni az olyan kérdésekre, hogy miért nem tudnak eleget a mai gyerekek, és hogyan lehet őket másképp tanítani. A tanárokat segítő intelligens oktatási asszisztens feladatlapokat állít össze, dolgozatot javít és igyekszik élvezhetőbbé tenni a tanulást. Az alkalmazás a felnőttképzés területén is jól használható.
Kép forrása:ncsl.org

„Egyre több kutatás szól arról, hogy ma már nem ismétléssel, hanem tesztekkel és folyamatos gyakorlással lehet a tudást az ember fejébe verni. A tesztek azonban sok adminisztrációval járnak, a magyar közoktatásban dolgozó tanárok pedig már így is túlterheltek. Ezért a Redmentát úgy terveztük meg, hogy a tudás gyakoribb tesztelése mellett is megkönnyítse és meggyorsítsa a tanárok munkáját” – ezt Visy Zoltán a projekt vezetője mondta. Ma már egyre több digitális oktatási startup indul el abba az irányba, hogy különböző alkalmazásokkal színesítse a tanórákat, és hogy a digitális világban otthonosan mozgó diákokat digitális feladatokkal motiválják tanulásra. A Redmenta fejlesztői ezen felül a pedagógusok időhiányára találtak megoldást.

A digitális dolgozatot nem kell javítani

A Redmentával a feladatlapokat a tanárok nemcsak gyorsan és egyszerűen állíthatják össze, de egy kereső segítségével a már meglévő feladatlapok között is válogathatnak. Ha akarnak, képeket és videókat csatolhatnak a feladatok mellé, egy beépített képletszerkesztő segítségével pedig matematikai képletekkel is dolgoztathatnak. Ha dolgozatra szánják a feladatlapot, akkor megadhatják, hogy a diákok mikor kezdhetik el annak megoldását, és hány percig dolgozhatnak a teszten. Beállíthatják azt is, hogy a feladatok véletlenszerűen következzenek és az adható válaszok sorrendje is eltérő legyen - így aztán tényleg senkit sem kísérthet meg a puskázás lehetősége.

Ha csak házi feladatként állítanak össze teszteket, akkor a diákok akár a buszon hazafele menet mobiltelefonjaikon is kitölthetik azokat. A reszponzív felületnek köszönhetően ugyanis a Redmenta bármilyen okoseszközön elérhető. És bár az előre megadott helyes válaszoknak köszönhetően a tesztek javítását egy algoritmus végzi, a pedagógusok szöveges válaszmagyarázatot írhatnak minden feladat mellé. Így a diákok nemcsak azonnali visszajelzést kapnak tudásukról, de egyéni értékelést is a saját teljesítményükről.

Sok tanár már használja

A fejlesztő csapat addig járta a különböző oktatási fórumokat, és a tanárok is addig küldözgették egymásnak a Redmenta linkjét, hogy mostanra több mint ötvenezren használják az alkalmazást. Néhány hete együttműködési megállapodást írtak alá a Telenor digitális oktatási programjával is, így most már a Hipersuli-tanárok is online adnak házi feladatokat a közel 1500 diákjuknak. „Ők egy aktív munkacsoportként dolgoznak velünk a fejlesztéseken. Az oktatás során felmerülő problémákra adott saját gyakorlati tapasztalataikat osztják meg a közösséggel. A tanárok beszámolókat írnak, hogyan lehet egy tanórán 4-5 fajta digitális alkalmazással és okoseszközökkel tanítani. Ez nagyobbrészt ismeretlen terület, szinte mindenki csak a sötétben tapogatózik. Ezért van szükség ilyen közösségre. Ez kicsit olyan, mint az autók tervezésénél a szélcsatorna, ahol mesterséges közegben, de működés közben lehet megfigyelni a problémákat” – fogalmazott Visy Zoltán, miközben hozzátette, az ilyen visszajelzések nekik is segítenek felmérni a további igényeket és tökéletesíteni a fejlesztéseket.
A pedagógusokat rendszeres online szakmai workshopokon képzik, a diákok pedig táblagépeken és mobilinternet segítségével fejleszthetik digitális kompetenciáikat. És amíg korábban csak néhány iskolában működött a program, addig mostanra minden hazai iskola előtt megnyitották a lehetőséget, hogy Hipersulis lehessen.

Nem csak ők álmodnak digitális dolgozatról

A jelenleg nonprofit szolgáltatásként működő Redmenta most támogatókat keres a fejlesztés folytatásához. Az elmúlt két év tapasztalataira építve a csapat azon dolgozik, hogy az online feladatlap szerkesztő minden hazai iskolában kiválthassa a papíralapú dolgozatokat és házifeladatokat. „Akkor leszünk elégedettek, ha ez minél több iskolában és minél több tantárgy esetében sikerül. A digitális tesztek elterjesztésével nemcsak az oktatási módszerek korszerűségén szeretnénk javítani, hanem a magyar diákok versenyképességén is”- utalt Visy Zoltán a digitális asszisztens aktualitására, amely a mai oktatási rendszer egyik Achilles-pontjára reagálva igyekszik gyorsabbá, izgalmasabbá és korszerűbbé tenni a tanítást.Többek között erre mutat rá a legutóbbi, két hónapja megjelent PISA-jelentés is. A lexikális helyett inkább a diákok alkalmazott tudását mérő, háromévente végzett felmérés rossz magyar eredménye arra talán mégiscsak jó lehet, hogy megsürgesse a hazai oktatási rendszer 2019-re tervezett digitális átállását. Amikor már nemcsak a dolgozatokat írják digitálisan a diákok, de néhány tantárgyból az érettségi írásbelit is számítógép előtt ülve tölthetik majd ki. Persze ehhez digitális eszközökkel felszerelt iskolák, a mindennapi munkában rutinnal használt digitális tananyagok és a digitális világban is könnyen mozgó pedagógusok kellenek. „Sok múlik azon, hogy a tanárok megfelelő eszközt kapnak-e a speciális problémáik megoldására. Mi egy olyan kézbe simuló eszközt készítünk, amely a jövőben reményeink szerint megkerülhetetlen lesz a közoktatásban” – tette hozzá a Redmenta vezetője. (forrás: Kreatív Online)

2014. július 4., péntek

Növekvő számú ingyenes online egyetemi kurzusok

A Napi Gazdaság online cikkében olvasható, hogy mindössze hat hónap alatt kis híján megduplázódott az ingyenes internetes egyetemi kurzusok száma a világban: amíg januárban 1369, idén júniusban már nem kevesebb mint 2625 előadássorozat volt a nemzetközi kínálatban. Ez derült ki az Európai Bizottság által életre hívott Open Education Europe friss statisztikájából.

kép: gsvcap.com
Európában jelenleg 597 óra érhető el, közülük a legtöbbet a spanyol intézmények kínálják, szám szerint 203-at, utánuk következnek a britek, 120-szal, majd Franciaország, ahol összesen 81 kurzusra járhatunk virtuálisan; a kelet-közép-európai régióból egyelőre egyedül egy szlovák egyetem van jelen a MOOC-piacon. „Döbbenetes ütemben növekszik az ingyenes internetes képzések népszerűsége, köszönhetően annak, hogy a világ legmagasabban jegyzett intézményei, a Stanford, a Johns Hopkins vagy a párizsi École Normale Supérieur is hirdet meg órákat, és a tanulás ütemét a diákok szabják meg, akik még papírt is kaphatnak a vizsgák végén, amelyek értéke folyamatosan növekszik a munkaerőpiacon” – mondta el a portálnak Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium igazgatója, aki hozzátette, az élénk érdeklődést felismerve egyre több egyetem teszi ingyenesen elérhetővé egy-két óráját a világhálón, aminek nagyon fontos szerepe lehet a hírnevük ápolásában vagy megalapozásában. „A nemzetközi ösztöndíjrendszerek miatt a diákok ma már jóval mobilisabbak, mint néhány évtizede, így a hazai egyetemeknek is elemi érdeke, hogy még ismertebbé tegyék magukat a külföldi hallgatók körében; erre az online kurzusok kiváló lehetőséget nyújtanak” – jegyzi meg Szalai Zoltán.

infografika: teachthought.com
A MOOC mozaikszó az angol „Massive Online Open Course” származik, és nagyjából úgy fordítható, hogy ingyenes online nagycsoportos kurzus. A MOOC-ok sajátossága, hogy nem létszámkorlátosak, így akár több ezren is járhatnak egyszerre ugyanarra az órára a világ bármely pontján; az előadásokat a hallgatók videofelvételeken keresztül követhetik. Az első MOOC-ot még 2011 őszén a Stanford Egyetemen indították el, majd a massachusettsi MIT és a Harvard tette mindenki számára elérhetővé több óráját; azóta a MOOC-ok szervezésére tech cégek épültek, például a Coursera, az Edx, a Lynda vagy az Udemy. Erről korábban a Figyelőben is lehetett olvasni.

A statisztikák szerint Európában a legtöbb kurzust – több mint 130-at – a műszaki területen hirdették meg a közelmúltban; ezt követik az alkalmazott tudományok, a társadalomtudományok és az üzleti tudományok, mindhárom területre nagyjából 90 egyetemi előadássorozat jut jelenleg. Ám a nemzetközi kínálatban gyakorlatilag mindenki megtalálhatja a kedvére valót, a görög-római mitológiával éppúgy foglalkozhatunk, mint például a bioinformatika aktuális kérdéseivel.

Magyarországon egyedülálló módon költségmentes internetes társadalomtudományi képzést kínál a Mathias Corvinus Collegium a középiskolás diákok számára. A négy féléves program elméleti kurzusai a modern kori történelem, a közgazdaságtan és a nemzetközi kapcsolatok területét ölelik fel. A gyerekek heti rendszerességgel juthatnak hozzá az e-learning felületen a feldolgozandó tananyaghoz, amely többnyire egy külföldi vagy magyar egyetemi szakember tanulmánya. Tudásukat háromhetente időkorlátos, készségfejlesztő szándékkal összeállított online tesztek, valamint házi dolgozatok segítségével mérik fel. Az elméleti oktatást érveléstechnikai, prezentációs és csoportdinamika-tréningek egészítik ki, emellett a diákok olyan gyakorlati ismeretekre is szert tehetnek, mint a motivációslevél- és az önéletrajzírás. A tréningek több helyszínen, a fővárosban, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen is zajlanak, az MCC az utazási költségek megtérítésével támogatja a szociálisan rászoruló hallgatóit. A program keretében évente karriernapot is szerveznek, ahol pályaorientációs tanácsadással segítik a diákokat az egyetem kiválasztásában.

Szalai Zoltán úgy látja, a jövőben várhatóan tovább növekszik az online „szabad egyetemek” népszerűsége, ám az internetes távoktatás egyik formája sem fenyegeti a hagyományos, intézményes oktatást. „A MOOC-ok megjelenése az elmúlt évtized legjelentősebb fejleménye az egyetemi világban, ám ezek igazán csak úgy tölthetik be a szerepüket, ha kiegészítik a fizikai jelenléten alapuló képzéseket.

Forrás: Napi Gazdaság Online

2012. szeptember 13., csütörtök

Egységes e-learning rendszer a Semmelweis Egyetemen

Vizsga este tíz órakor otthonról, tanulmányi verseny online, záróvizsga azonnali eredménnyel – mindez csak néhány példa arra, hogy milyen lehetőségek rejlenek az egységes e-learning rendszerben, amelynek kiépítése az országban elsőként a Semmelweis Egyetemen kezdődött el. Az egész intézményt átfogó E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ létrehozása annak köszönhető, hogy az egyetem vezetése felismerte az elektronikus tanulási környezetben rejlő pozitívumokat és a hallgatók igényeit. Az elektronikus tananyagok széleskörű használatával az oktatóknak több idejük jut a kutatásra és a gyógyításra, a hallgatók pedig szükség esetén rugalmasabban oszthatják be az idejüket.

A most indult félévben a Semmelweis Egyetem hat karán már összesen 42 tantárgyhoz tölthető le elektronikus tananyag egy központi honlapon keresztül. Annak érdekében, hogy azok is részesülhessenek az e-tananyagok előnyeiből, akik nem a Semmelweis Egyetem hallgatói, Dr. Szél Ágoston rektor úgy döntött: az elkészült anyagok egy részét kísérleti jelleggel felajánlja más orvosképző intézményeknek is. Így ezek a világ bármely pontjáról elérhetővé válnak a különféle helyszíneken beiratkozott egyetemi hallgatók számára. Nagy pozitívuma az anyagoknak, hogy jelentős részük angol nyelven is elkészült. Az egységes e-learning rendszer célja, hogy egységes arculattal és koncepcióval, szervezetten készüljenek a Semmelweis Egyetem elektronikus tananyagai, s ezek egy központi honlapról legyenek elérhetőek – mondta Dr. Kokovay Ágnes, az E-learning és Digitális Tartalomfejlesztő Központ igazgatója. A Semmelweis Egyetemen kifejlesztett központi azonosító rendszer (SEKA: Semmelweis Egyetem Központi Azonosító rendszere) segítségével már az év elején integrálták az összes hallgatót az e-learning keretrendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NEPTUN (egységes tanulmányi rendszer) jogosultság segítségével minden hallgató beléphet a rendszerbe, s letöltheti azokat a tananyagokat, amelyek felvett tantárgyaihoz kapcsolódnak.

Az e-learning nem csupán az elektronikus tananyagok összességét jelenti, hanem egy tanítási módszer is, amely irányítja, segíti az adott tananyag megértését, lehetővé téve az önálló tanulást, az egyéni igényekhez alkalmazkodó haladást. Az e-learning anyagok többsége interaktív kiegészítéseket tartalmaz, így például tudást ellenőrző kérdéssorokat, tanár-diák, illetve diák-diák kapcsolatot támogató fórumokat.
Fotók: D. Kiss Balázs / Semmelweis Egyetem
Fontos azonban, hogy az elektronikus tananyag nem helyettesítheti a tanárral való kapcsolatot és a személyes jelenlétet. A Semmelweis Egyetem az úgynevezett „blended learning” elvét követi, amely ötvözi a hagyományos és az elektronikus oktatás elemeit. A hallgató időbeosztását ugyanakkor rugalmasabbá teheti ez a rendszer, hiszen a multimédiás tananyagok a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állnak. Az egységes e-learning rendszer lehetővé teszi az elektronikus vizsgázást is. Az elmúlt szemeszter végén a Neurológiai Klinika tanulmányi versenyt szervezett az e-learning nyújtotta speciális tudásellenőrzés segítségével. A Fogorvostudományi Karon gnatológia tantárgyból akár otthonról is lehetett vizsgázni a rendszer segítségével, elektronikus úton, este 10 órakor.  A Testnevelési és Sporttudományi Karon pedig már a záróvizsga írásbeli része is számítógépek segítségével zajlik.

 Forrás: Semmelweis Egyetem / Hírek

2011. május 24., kedd

Az e-learning - háttérben a módszertannal

Mitől másabb és miért igényel másfajta gondolkodást az e-learning tananyag és tanulási környezet kialakítása, mint a hagyományos jelenléti oktatásé. Ezzel kapcsolatban Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában (Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999) a következőket mondta:
„Sajátos szimbiotikus tudással kell számolnunk:az ember és a számítógépe képez egy sajátos tanuló-és egy hatékony problémamegoldó rendszert … Az egész dolgot egy új kontextusban, nem a tanuló ember, hanem a tanuló ember-gép együttélés viszonyában kell végiggondolnunk.”
Az e-learning legszűkebb értelmezése szerint az számítógéppel, illetve az infokommunikációs technológiákkal támogatott tanulást jelent. Ez a definíció egészíthető ki, illetve szűkíthető tovább a különböző oktatási rendszerek –a technológiai fejlődés által lehetővé tett- átalakulásával, illetve a tanulás és számítógép integrációjával.

„Az ember folyamatosan észleli, feldolgozza a környezetéből származó információkat, belső neuronális és kognitív struktúrái ezen információk alapján nyernek megerősítést vagy módosulnak. Az ember emellett képes volt a kulturális tapasztalatátadás hatékony társadalmi és technológiai eljárásainak és eszközeinek kialakítására. Az emberek össze tudják gyűjteni, és át tudják adni egymásnak kognitív erőforrásaikat” (Tomasello, 2001).

A tudásszerzésnek különféle módjai ismeretesek, az autonóm tudásszerzés és a társas környezettel folyatatott interakciókon keresztül történő, esetleg informális tanulás között számtalan különböző tanulási szituációt különböztethetünk meg egymástól.

A külvilág nyelvi, a tanáron és társakon, környezeten keresztül megnyilvánuló reprezentációja a legősibb és egyben leghatékonyabb módja a tudásátadásnak. A face-to-face, ritmikus, sokdimenziós, szélessávú információfolyam a szóbeliségen alapuló kultúra jellegzetességeit hordozza magán, az információk különféle metakommunikációs (vizuális, nonverbális) jelzésekkel egészülnek ki. Az érzelmi hangoltság, a folyamatos interakció és visszacsatolás hatásai alól a kommunikációban részt vevők nehezen tudják kivonni magukat. A tanár és tanítvány közti szóbeli kapcsolat alaptípusai: a párbeszéd, az előadás, a dialógus formájában feldolgozott téma még nem is felétlenül igénylik az írott szöveget.

Az infokommunikációs eszközök az információkat korábban nem megtapasztalható rendszerbe szervezik. A multimédia megjelenésével az e térbe helyezett tudás esetében már csak korlátozottan érvényes az a tétel, hogy a tudás befogadását az írott szöveg vezérli.

Átalakul a szöveg fogalma: a latin texere, textum (sző) textus (szövés, szöveg) textilis (szövött) jelentésekből kiindulva nem szövegről, hanem különböző verbális, vizuális és textuális elemek sajátos kapcsolatáról van szó. Az így létrejött szöveg korábban ilyen formán össze nem kapcsolható információhordozókból (dokumentumokból, illetve dokumentum szegmensekből, multimediális elemekből) sző önálló jelentést, mely meghaladja az elemek összességét, hiszen az összekapcsolások mikéntje hozza létre a korábban nem ismert új asszociációkat, összefüggéseket, kapcsolatokat, tehát a tudásszervezés új minőségét.

Ma a következő, a felsőoktatási rendszer által elfogadhatónak tűnő e-learning formákról beszélhetünk:

1. Virtuális előadás
2. Önálló tanulásra alkalmas webalapú tananyag
3. Virtuális szeminárium (webinárium)

Ezek az alaptípusok általában kevert formában jelennek meg, és ez az állapot szerencsésen egybevág a pluralista tanulási környezet elfogadásával a felsőoktatásban. A pluralista tanulási környezet a konstruktivista tanulási környezet eszközrendszerét egészíti ki az instrukcióra épülő, hagyományosnak tekinthető szemlélettel. Az egyes módszerek eredményessége az oktatás céljától, tartalmától, a tanulók előképzettségétől, tanulási preferenciáitól, általában az oktatás feltételrendszerétől függően változik, így hol az instrukciós, rendszerközvetítő, hol a konstrukciós, szituációs tanulási feltételrendszer biztosítása a kedvezőbb a tanulás hatékonyságát illetően.

A hagyományos, rendszerközvetítő oktatási módszert akkor célszerű alkalmazni, ha egy új témakör bevezetéséről vagy egy szakterület áttekintéséről van szó, vagy ha jól körülhatárolt és konkrét tudástartalmakat szándékozunk átadni. Ha nem ismeretek átadása a cél, hanem készségek, jártasságok, attitűdök kialakítása, vagy a tanulók komplex problémamegoldó képességének fejlesztése, akkor szituációs tanulási környezetet célszerű biztosítanunk. Azonban ebben az esetben is szükség van időnként arra, hogy instrukcióval, verbális, orientációs segítséggel lendítsük tovább a megakadt önálló tanulási folyamatot. Ekkor lehet számítani arra, hogy a tanulás "önjáróvá" válik, a tanuló átveszi a folyamat irányítását, és vállalja a felelősséget annak eredményességéért.” (EDU 3.0)

Az oktatás objektivista, tradicionális gyakorlata és a konstruktív pedagógia közötti választás tehát nem csupán értékválasztás, hanem az adott oktatási célnak, kontextusnak megfelelő adaptáció is, akárcsak az a kérdés, hogy az adott szituáció megengedi-e az e-learning eszközök alkalmazását. A tanulási környezet hiába biztosít tág teret a tanuló öntevékenységének, hiába mutat fel valósághű probléma-helyzeteket, hiába főszereplője a tanuló a folyamatnak, ha például az átadandó tudás szerkezete nem alkalmas az ilyen formában történő tudásátadásra.

Az e-learning tananyagfejlesztés első lépcsője a célcsoport meghatározása, melynek egyik legfontosabb szempontja a számítógépes, internetes jártasság. Teljesen felesleges high-tech tananyagot adni olyan célcsoportnak, mely nélkülözi az elsajátításhoz szükséges számítógépes jártasságot, vagy még inkább, a minimálisan szükséges jártasságon túl nem mozog megfelelő biztonsággal a digitális térben. Mivel egyetlen tananyag sem koncentrálhat egyszerre a számítógépes jártasság és az adott tudás átadására, így az előbbit adottságként kell kezelnünk, ráadásul nem csak a tanuló, de a tananyagoz fejlesztő, frissítő, fenntartó tanár, az azt oktató tutor oldalán is. Ez az e-learning bevezetése körüli dilemmákban alapvető szempont a legkomolyabb, leglassabban leküzdhető szűk keresztmetszet is egyben.

A hallgatók az e-learning taneszközöket általában olyan internetes tartalomforrásokként kezelték, melyek képesek feloldani az internetes forrásokkal szemben érzett bizalmatlanságot. A hallgatók szerint az e-learning tananyagok pontosan azt a hitelességet képesek megadni, ami hiányzik a hagyományos internetes forrásokból, azaz az ellenőrzöttséget, megbízhatóságot, hallgatói szempontból ’kanonizáltat’. Ez pedig azt is jelenti, hogy az e-learning tananyagok készítői könnyen egy sajátos in-between szerepben találhatják magukat, ahol az információk előállítása, szerkesztése helyett csupán azok hitelesítése az igazi feladat. Sok e-learning megoldás csupán az interneten szabadon fellelhető információk intézményi pecséttel hitelesített gyűjteménye. Mivel jónéhány nagynevű amerikai egyetem publikálja tananyagait a weben, és egyébként is sok jó minőségű tartalom érhető el szabadon, felmerül a kérdés, kell-e egyáltalán saját tananyag fejlesztésével vesződni?

Sokan hajlamosak az e-learninget a tanári mesterség gépesítéseként, algoritmizálásaként felfogni, melynek eredményeként egy idő múlva a tanárra már nem is lesz szükség. Mégha a tanulást szolgáló tartalmak és a tananyagot közvetítő dinamikus, interaktív szoftveres alkalmazások egyre adaptívabbak lesznek is, és a szoftverek új generációi automatikusan, emberi közreműködés nélkül is képesek lehetnek a folyamatok koordinálására nem következik- mindezekből, hogy a tanár ma még nélkülözhetetlen segítő szerepe a tanulási folyamatban elenyészik.

Véleményem szerint még ha folyamatosan változik is az e-learning és a jelenléti oktatás aránya és a különböző képzési szinteken ugyan más-más mértékben, de eltolódik az e-learning javára, az is nyilvánvaló, hogy a tanár soha, semmilyen körülmények között nem lesz gépekkel, mégoly intelligensen elkészített e-learning tananyagokkal, taneszközökkel helyettesíthető.
Ezzel együtt azonban talán az is belátható, hogy miért nem lehet teljes mértékben Clifford Stoll amerikai asztrofizikusnak, számítástechnikai biztonsági szakértőnek igaza akkor, amikor azt állítja, hogy:…..biztosan tudom, hogy a számítógép nem alkalmas arra, hogy jelentősen hozzájáruljon a tanulás hatásfokának megjavításához. Az utóbbi 50 évben számos új eszköz jelent meg az iskolában, de semmi sem olyan fontos, mint egy jó tanár. Ami valójában számít a tanulási folyamatban : a jó tanár és a motivált diák. Nem fontos, hogy még a számítógép is ott legyen.”

Forrás:
Bodó Balázs: E-learning módszertan-, tananyag- és technológiafejlesztés a felsőoktatásban
Csapó Benő: Az információtechnológia szerepe a jól szervezett tudás kialakításában.
Előadás. Informatika-Pedagógia-Internet regionális konferencia, Pécs, 1999.

2011. május 22., vasárnap

Motiváció és elektronikus oktatási környezet

A különböző pszichológiai elméletek alapvetően három felfogáscsoportba oszthatók abból a szempontból, hogy milyen összefüggéseket feltételeznek a személy vagy a személyiség motívumai, a környezet és a cselekvések között. A behaviorista pszichológia felfogás a cselekvések magyarázatában elhanyagolja a személyiség szerepét, és közvetlen összefüggést feltétételez az egyén környezete és cselekvései között. Az úgynevezett tulajdonságelméletek a cselekvéseket alapvetően a személyes
motívumokból kiindulva magyarázzák. A tanuláselméletek a lelki motívumokon belül az egyének azon kognitív motívumait hangsúlyozzák, amelyek főleg a mindenkori környezet hatásait közvetítik. Léteznek olyan összetett felfogások is, amelyek a tulajdonságelméletek és a tanuláselméletek összeegyeztetésére törekszenek. E felfogások egyaránt hangsúlyozzák mind a személyiség, mind a környezet szerepét a cselekvések magyarázatában, és a cselekvések motívumait részben személyes, részben instrumentális motívumoknak tekintik. „Rámutatnak arra, hogy bizonyos körülmények között alapvetően a személyiség tulajdonságai, más körülmények között alapvet en a környezeti tényezők határozzák meg a cselekvéseket.”
KISS ÁRPÁD szerint „Motiváción azoknak a különböző eredetű indítékoknak együttesét értjük, melyek a tanulót a tanulásra ráveszik, és a tanulási kedvet és elhatározást a tanulás végéig ébren tartják. Semmilyen életkorban nincsen sikeres tanulás motiváció nélkül.
A tanulási motiváció a tanuló által meghatározott folyamat, amely önszabályzó interakciókon keresztül valósul meg. Alakulásának folyamatában nagy jelentősége van az egyén aktív önszabályozásának. Pedagógiai megfontolásból a tanulási motiváció négy szintjét különböztetjük meg. A beépült (internalizált) tanulási motiváció, a belső (intrinsic) tanulási motiváció, a külső (extrinsic) tanulási motiváció, és a presztizs motiváció. Minél inkább önirányító egy tanulási forma, annál nagyobb a jelentősége a tanuló belső motivációjának. Önszabályozó tanulásról akkor beszélhetünk, ha egy személy önmagát motiválja, és a tanulási tevékenységét önállóan, önmagáért tervezi, strukturálja, vezérli és kontrollálja. Az önszabályozás nem más, mint a személyes célok megfogalmazásának képessége, mely összhangban áll egyrészt az egyén szükségleteivel, másrészt rugalmas tanulásstratégia-kiválasztó képesség is, mely a menet közben fellépő konfliktusok megoldását szolgálja.
A hatékony tanuláshoz
· olyan kihívást jelentő feladatok kellenek, amelyek hatnak a tanuló önszabályozó képességére, ami segít irányítani és befolyásolni a problémamegoldó folyamatot;
· olyan önmegvalósításra kész én szükséges, mely a feladatot kihívásnak tekinti, s megoldásra készteti az adott egyént;
· valamint megfelelően hatásos környezeti feltételek szükségesek.
Egy tanulási feladat megoldását elemezve mindig az egyén aktuális motivációs állapotát és az adott szituációt együttesen kell figyelembe venni
A napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő kompetencia alapú képzés alapfeltétele az „értő tanulás”, melyhez a tudás alakulásának folyamatos követésére van (lenne) szükség. „Ha napi, de legalább heti szinten egyénileg követhető lenne minden tanuló haladása, akkor ezen információk kumulálása sokkal használhatóbb visszajelzést adna az iskolai vezetés és oktatáspolitika számára, mint az időszakos reprezentatív elmérések. Ez technikailag ma már elérhető távolságra van, csupán hozzáállás és szervezés érdése.
A számítógéppel támogatott oktatás csaknem „korlátlan teret” nyit az azt felvállalók
számára. Már az egyszerű (off-line) programok is kiválthatják a tanulás legegyszerűbb folyamataiban, például a tanár-diák interakcióban megjelenő visszajelzéseket. Egy megfelelően kidolgozott oktatóprogram képes a tananyag megértésének mélységét, min őségét tesztelni, és ezt a tanuló számára azonnal visszajelezni, s őt egyben a hiányosságok pótlására szolgáló tananyagot is felajánlani. A számítógép nem pótolhatja minden esetben a tanárt, de a legtöbb esetben remekül kiegészítheti munkáját. A formális tömegoktatás egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudja kezelni a tanulók
között levő sokféle és nagymértékű különbséget, így az átlagra méretezett eljárásaiból senki sem az optimális mértékben profitál. Az oktatás individualizálására irányuló törekvések megvalósításának legfőbb akadálya a tanári kapacitás szűkössége volt. „Az IKT alkalmazásával mindinkább lehetővé válik, hogy a tanulók saját tempójukban haladjanak, mindenki azt tanulja, amit még nem tud, egy probléma megértéséhez azt az információt kapja, ami nála éppen hiányzik.” Sokan használnak ma már interaktív oktatási segédanyagokat és még többen tennék, ha rendelkezésre állnának olyan programok, amelyeket „csak alkalmazni” kell. Véleményem szerint az elektronikus oktatásnak azonban ma még kevés az „aktív résztvevője”. Egy tananyag interaktív kidolgozása idő igényes, az adatbázisok kialakítása és feltöltése pedig igen költséges. A központilag támogatott projektek eredményeként létrehozott programcsomagok viszont gyakran kerülnek „vakvágányra”.
POLÓNYI ISTVÁN a tanulást az élő szervezet működéséhez hasonlítja: „mint ahogy az élő szervezetnél az inputok a szervezet működéséhez szolgáltatnak energiát, s az égéstermékek eltávoznak, a tanulásnál is az input információk nagy része elfelejtődik, s a szerkezetük, összefüggéseik az, ami megmarad.” Az oktatás során a pedagógus szerepe éppen ezeknek az összefüggéseknek a szemléltetése, megértetése – és persze a motiváció fenntartása. Nem az információk tömegére, hanem olyan információkra van tehát szükség, amelyek az információfeldolgozást támogatják, s amelyek az elsajátítatni kívánt összefüggések megértését segítik elő.
Az elektronikus tanulás során a tanulók és a tanulás technológiájának kapcsolata sem elhanyagolható. Kutatások során kimutatták, hogy azok a tanulók, akik az online tanulási képességet elsajátíthatónak tartják, pozitívabb elvárásokkal rendelkeznek a tanulás ezen formájának kimenetele iránt, az alkalmazás során kevésbé idegesek és magasabb teljesítményt is érnek el. Azon tanulók, akik azt gondolják, hogy az online tanulási képesség viszonylag rögzített készség, sokkal idegesebben állnak a tanuláshoz, kevesebb sikerről számolnak be és teljesítményük is alacsonyabb. Ez azt bizonyítja,
hogy a tanulóknak az online tanuláshoz való hozzáállása és az az erő kifejtése, amellyel ezt a készséget fejleszteni akarják, alapvető fontosságú motivációjuk és az online tanulásuk teljesítménye során.
A tanulóközpontú oktatási formákban a tanulás testre szabott, a diák rugalmas, saját idő beosztáshoz igazítható képzést kap, meghatározza a tanulás ütemét és helyét, emiatt viszont a sikerhez nagyfokú motiváltságra, fegyelemre és önállóságra van szükség. Vannak, akik ezt kiváló lehetőségnek tartják, mások viszont hátrányként élik meg.
Az elektronikus eszközökkel támogatott tanulás elfogadásának legkomolyabb gátja az infrastrukturális gondokon túl a technikával szembeni idegenkedés, a technológiai eszközök készségszintű használatának (digitális írástudás) hiánya 2 , illetve az új és szokatlan helyzet miatti szorongás. Nemzetközi vizsgálatok szerint a kezdeti motivációs tényezők nem feltétlenül elégségesek ahhoz, hogy végig fenntartsák a lelkesedést. Ezért ezekben a képzési formákban „a motiváció meg őrzésében szükséges, hogy az intézmény folyamatosan támogassa a tanulókat, ami azt jelenti, hogy alaposan
átgondolt és lefektetett elvárás rendszerre, állandó visszacsatolásra és következetes teljesítmény értékelésre van szükség.”
Egy igazán jó, interaktív oktatástámogató rendszer azt a „filozófiát” képviseli, amelynek a lényege a motiválás aktivizálás differenciálás visszacsatolás
Az oktatás elektronikus támogatása mindenképpen hozzájárul a tanulók ismereteinek bő vítéséhez és képességeinek fejlesztéséhez, azonban alkalmazásának „mindennapossá” válása véleményem szerint még várat magára. Ennek egyik oka a tanulók hozzáállása az elektronikusan elérhető oktatási anyagok használatához. Ki kell alakulnia annak a „kultúrának”, amely nem a feladatok azonnali kinyomtatását és „hagyományos” úton történő megoldását jelenti, elveszítve ezzel az interaktivitás adta előnyt. A
másik ok a tanárok hozzáállása. Az interaktív tananyagok elkészítése nem kis munkát és kreativitást követel, mindemellett a végső megjelenése csak csapatmunkában valósítható meg. Úgy gondolom azonban, hogy a „befektetés” hosszú távon mind a tanulók, mind a tanárok számára „gyümölcsöz õ ”lehet.
Forrás:
Korom Erik MultiMédia az Oktatásban 2007 konferencia Budapesti Műszaki Főiskola, 2007. augusztus 23-24.
Réthy Endréné: A tanítás-tanulás hatékony szervezése: (Motiváció és az önszabályozó tanulás tanulmány, mely az Educatio, Bp. 2008. tanulmánykötetben jelent meg.)

2011. május 17., kedd

Elektronikus tanulási környezetek – szép új világ?

A kép forrása: ujhajtas.net.ua
Első olvasásra egyértelműnek tűnhet a fogalom. A szakirodalom olvasása után már nem egyszerű, inkább azt mondanám sokrétű, komoly eszközöket és tudást igényelő. Próbáltam pontokba szedni és így megérteni az elektronikus tanulási környezet kialakításához szükséges feltételeket, ismereteket.

Számomra mit jelent az elektronikus tanulás? Az idő és a tér szabadságát. A tanulás bármikor, bárhol elkezdhető, saját időbeosztáshoz igazodva lehet vele haladni. A rugalmasság hatékonyabb tanulást eredményezhet. Elektronikus tanulási környezetben van lehetőség a ismeretek megszerzésére, nem direkt, hanem az újabb és újabb hozzáadott tartalmak által…

Mi az elektronikus tanulás, az e-learning: képzés hálózaton (LAN, WAN vagy Internet) keresztül zajlik. Lehet tutor által irányított és lehet számítógépes alapú oktatás. Bármely elektronikus technológiára/eszközre támaszkodó vagy annak segítségével kivitelezett képzés vagy tanulás a CD-ROM-tól és a számítógéppel támogatott tanulástól a videokonferenciáig, a műholdak által közvetített képzésekig és a virtuális oktatási hálózatokig. Ehhez milyen tanulási környezet szükséges?

A tanulási környezet fogalmát átértelmezte az információs társadalom, egyértelmű, hogy a környezet egésze (ide tartozik minden, ami a tanulót körülveszi) az, ami a tanulás eredményességét és hatékonyságát befolyásolja. A tanulási környezet rendszerszemléletű és holosztikus, amelyen keresztül tanulunk. Számos környezeti tényező befolyásolja a tanulás eredményességét. Nem elég az iskola megújulásához az eszközöket a tanulási környezetbe belehelyezni, „átgondolt pedagógiai innovációra van szükség”, és elkötelezett tanárokra is.

Az elektronikus/digitális tanulási környezet: „olyan tanulási környezeteket jelent, ahol a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításánál meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnikai eszközöknek. Ezek az eszközök saját interfész területen át - interaktív kommunikációs és információszolgáltató platformként - jól szervezett tudástartalmakat tehetnek elérhetővé az azok elsajátításához szükséges instrukciókkal és az elsajátítást segítő, illetve annak teljesülését mérő programokkal együtt.”

A tanulási környezet kialakítása során figyelni kell arra, hogy:
- a tanulási környezet legyen tanuló központú
- a tanulási környezet legyen tudásközpontú
- a tanulási környezet legyen értékelésközpontú
- a tanulási környezet legyen közösség központú

Az elektronikus tanulási környezet mezovilágmodellje (mezovilág=nyitott világ):
„A mezovilág olyan tanulási környezet, amely kapcsolatokat létesít a tanulói mikrovilágok és a külső, ún. hipervilág között.”, a mikrovilág és a hipervilágok kapcsolatának közege. Jellemzői: nyitott tanulási környezet: „behozza” és „beengedi” a világot a tanulási környezetbe, felkészíti a tanulókat a világháló hipermédia rendszerében való „navigálásra”. (A tanár szerepe a tanulási környezet fejlesztése, a tanulási folyamat szervezése, az önálló tanuláshoz szükséges feltételek megteremtése.)

A tanulási környezet mezovilágmodellje:
(a kép a hagyományos oktatás és az e-Learning tanulási környezetének összehasonlítását tartalmazza)

Az elektronikus tanulási környezet kapcsolatrendszere:
1. a mezovilág és a mikrovilágok közötti interfész a számítógép sokrétű prezentációs, változatos információ-elérési és gazdasági interakciós lehetőségeit, illetve hatalmas adattároló kapacitását használja ki a tanulók egyéni megszólítására.
2. A mezovilág és a hipervilág közötti interfész az iskola internetes kapcsolatrendszerét jelenti.
3. Az iskolai mezovilág és a családi tanulási tér közötti IKT-interfész is számos új lehetőséggel gazdagíthatja a pedagógia eszköztárát, illetve bővíti a tanulási lehetőségeket. 

Az elektronikus tanulási környezet kommunikáció-központú szemlélete:
1. a kommunikációs rendszer középpontjában a tanuló helyezkedik el
2. a legfontosabb rendszerszervező forrás a tanár
3. interaktív elektronikus médium
4. új dimenziót kap a kommunikáció a tanulótársakkal

Infokummunikációs eszközök elektronikus tanulási környezetben:
A 21. század elején az információ- és kommunikációtechnikai eszközök az iskolák tanulási környezetében az alábbi alapfunkciókat töltik be:
- rendszerszervező funkció
- információszolgáltató funkció
- kommunikációs funkció

Az elektronikus információkezelés alapformái:
(tájékozódáshoz rendezőelvekre van szükség)
adatbázisok és keresőrendszerek
adatbázisok: az információk tárolására szolgál – adatok, az információk jól strukturált, rendszerbe szervezett halmaz.

Hipertext
A hipertext szervezésű, dokumentumban a szövegegységek és a közöttük előzetesen meghatározott, elektronikus kapcsolati lehetőségek, egy hálózatrendszert képeznek. Hipertex olvasása során anélkül, hogy a felületet elhagynánk, átléphetünk újabb és újabb szövegekbe. A (szöveg) rendszer elemeit, objektumait, csomópontjait úgynevezett hiperhivatkozásokkal köthetjük össze, a hiperszöveg használata tehát interaktivitástszöveg különböző részeit egyszerűen össze lehet kapcsolni. feltételez, lényege ebben rejlik. A hipertextben számos olyan lehetőség rejlik, amely eddig elképzelhetetlen perspektívákat nyitott meg. A dokumentumok, illetve azok szegmensei közt közvetlen kapcsolatot biztosító linkelhetőség kiszabadította az írást linearitás korlátai közül, a linkek révén könnyűszerrel valósíthatók meg olyan narratív struktúrák, amelyeket a nyomtatásban megjelent szövegek a legrafináltabb írói fogások révén sem tudtak létrehozni. A hipertext technológia segítségével jött létre a könyv modern kiegészítője, a electronic book, az elektronikus könyv. Meg kell különböztetni a hypertextet a hypertext rendszertől. A hypertext maga a kapcsolatokkal, hivatkozásokkal átszőtt szöveg, a hypertext rendszer pedig az a program, amely a felhasználót segíti ilyen szerkezetű dokumentumok létrehozásában illetve használatában, olvasásában. A hypertexteket általában egérrel vagy más mutató eszközzel (botkormány, fényceruza) kezelhetjük. Amikor a felhasználó rámutat a szöveg egy hivatkozási pontjára, akkor megjelenik egy ablak, amely a hozzá tartozó megjegyzést, definíciót vagy más kiegészítő információt tartalmazza.

A Hypertext kiegészítései:
Hypermedia paradigma: a dokumetum multimédia elemekből áll (nem csak szöveg) pl. kép is lehet hivatkozás, képre is lehet hivatkozni Kiterjesztés hálózati közegre: a link leíró egy URL (Universal Resource Locator), URL elemei: Hogyan? Honnan? Mit? séma (protokoll), pl. http://domain név vagy IP cím. 

M  Multimédia és hipermédia
A multimédia szó egy latin szóösszetétel, amelyben a multi sokat, míg a médium közbülső helyen találhatót jelent. Minden olyan rendszert, amely egynél több médiumot használ, multimédiának kellene nevezni.

Minőségi oldalról a multimédiarendszer tulajdonságai:
- Kombináció
A multimédiás dokumentum legalább egy diszkrét és egy folytonos médiumot tartalmaz.
- Függetlenség
Az egyes médiumok elkülönülten vannak tárolva, lehetővé téve azok rugalmas felhasználását. A szöveg és az ábra egymástól függetlenül tárolható, azonban egy videoszekvencia audio és mozgókép része videoszalagon tárolva időben függ egymástól, míg ugyanez, de CD-n tárolva függetlenek egymástól. Gondoljunk például azokra a DVD filmekre, amelyekhez 4 nyelven készült a szinkron és választási lehetőségünk van, melyik nyelven szeretnénk megnézni az adott filmet.
- Számítógépes integráció
A multimédia elemek közötti időbeli, térbeli és tartalmi kapcsolatot legkönnyebben számítógéppel ill. a rajta futó programok segítségével lehet biztosítani.
- Kommunikációképesség
A számítógépes hálózatok lehetővé teszik a multimédia-információ nagy távolságra eljuttatását, ill. másokkal történő kicserélését. Gondoljunk például az Internet hypermédia szolgáltatásaira. Ezen megállapítások után multimédiának nevezzük azon egymástól független információk megjelenési formáit, amelyeket legalább egy diszkrét és egy folyamatos médium alkot és amelyek előállítását, célorientált feldolgozását, bemutatását, tárolását valamint továbbítását számítógép vezérli, ill. hajtja végre. A hipermédia a hipertext kiterjesztése, kibővítése audiovizuális elemekkel, objektumokkal (például képpel, hanggal). A hipermédia tehát a rendszer multimédiális jellegét hangsúlyozza a hipertext esetleges szövegközpontúságával szemben. A hipertext és a hipermédia kifejezések a gyakorlatban többnyire szinonimák.

A World-Wide-Web rendszer a genfi European Particle Physics Laboratory fejlesztőinek innovációja. A WWW célja segíteni a hálózaton való eligazodást és az információk megszerzését. A WWW esetében a hypertext jellegű kapcsolatok dominálnak, aminek révén a hálózaton hozzáférhető dokumentumok egyes kitüntetett szavaihoz - ezeket kereszthivatkozásnak (cross-reference), vagy egyszerűen csak hivatkozásnak (link) nevezik - tematikusan kötődő más dokumentumokat nyithatunk meg anélkül, hogy a hivatkozott dokumentumot tartalmazó és szolgáltató gép hollétéről bármit is kellene tudnunk. A Web segítségével grafikusan, látványos formában jeleníthetők meg az információk. A world wide web alapegysége a weblap, az egész világra kiterjedő egységes információs rendszer. Az internet és a ráépülő www = világháló lehetővé teszi a virtuális aktivitásokat, ezek tartják működésben és alakítják a globális információs társadalom egészét.

Felhasznált irodalom:  
Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Bp., 2009.