A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hálózat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hálózat. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 20., péntek

A társas hálózatok intelligenciája


A Genezisben olvasható, hogy az özönvíz után épült első város, Babilon megalkotásakor az emberiség még egységes volt. A Babilonban történt események jól szemléltetik, hogy milyen hiábavaló vállalkozásokra vezethet az ember önhittsége. Ebben a példában a büntetés a nyelvük összezavarása volt és ezáltal elszakították őket egymástól. Az emberek együtt, összefogással nagy dolgokat tudnak véghezvinni. Az emberek közötti kapcsolatokra és azok következményeire vonatkozó megállapítások ősi eredetűek, teológusok, filozófusok, modern biológusok, társadalomtudósok kutatták és kutatják ma is. Ember voltunk legfőbb kulcsát a kapcsolati hálózatainkban kell keresni, éppen ezért sokan vélik úgy, hogy kapcsolataink különböztetnek meg minket az állatoktól és egész civilizációnk ennek köszönhető.
Thomas Hobbes (1651) angol filozófus egy kísérletet végzett az emberi lét eredeti körülményeiről. Leviatán című híres művében a természetes állapotra azt fogalmazta meg, hogy anarchia volt, mindenki háborúban állt mindenkivel és „Az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid volt”. Később az emberek úgy döntöttek, hogy társadalmi szerződést kötnek egymással, ahol lemondanak a szabadság egy részéről a biztonságért cserébe. A civilizált társadalom alapját az adta, hogy az emberek kapcsolatokat teremtettek egymással és ez hozzásegítette őket a kényelem, a rend és a béke állapotához.
Jean-Jacques Rousseu A társadalmi szerződés című munkájában hasonlókat fogalmazott meg: az összetartás közösségeket hoz létre. Az emberi lények kilábalása az anarchikus állapotokból valósában a társas hálózatok méretének és bonyolultságának fokozatos növekedéseként fogható fel.
Az általunk létrehozott hálózatoknak saját életük van: növekednek, változnak, sokasodnak és vagy fennmaradnak, vagy elhalnak. A mi közös andragógia felületünk is, az elearninges felületünk is és a konnektivista kurzusunk különböző felületei is mind-mind egy hálózat, amelynek aktív résztvevői vagyunk. Hálózatainkban különböző dolgok áramlanak: tételek, időpontok, meghívások, kérdések, tartalommegosztások, fényképek, videók,benyomások, érzések,…A kapcsolati háló egyfajta emberi szuperorganizmus, saját anatómiával és élettannal, szerkezettel és funkcióval. Az emberi szuperorganizmus olyan dolgokat képes megtenni, amiket egyetlen ember sem képes megtenni önmagában!


„A hangya társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk – szervezett államuk , bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él. Az egyes hangyák lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő). Egy telep nagy territóriumot igényelhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly működik egységként (entitásként). Ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állati biomassza kb 15-25%-át tennék ki. A termeszeket néha fehér hangyának nevezik, bár ők nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal, de hasonló a társadalmi szerveződésük.” (Wikipedia)



Ezt a kitérőt a hangyák ismertetéséről azért szúrtam be, mert ahogy a Wikipédiában, úgy más terület kutatóiban is felmerült a hálózati kapcsolatok hangyabolyhoz való hasonlítása. A szuperorganizmus prototípusa a hangyaboly, melynek tulajdonságai nincsenek meg magukban a hangyákban és csakis a hangyák együttműködéséből fakadhatnak. Együtt olyasmit hoznak létre, ami túlmutat az egyedeken: bonyolult szerkezetű hangyabolyt, amit egy miniatűr Bábelként is felfoghatunk. A magányos hangya, aki rátalál a cukortartóra, hasonlít a Holdra lépő űrhajósra: teljesítményük sok más egyed ( hangya vagy ember )összehangolt erőfeszítései teszik lehetővé. A mi tanulásunk is így működik, egy –egy nehezebb feladat megoldása során egymást segítve, támogatva készül el például egy webinárium, amelyben lehet, hogy csak három ember vesz részt, de a többiek segítenek az előkészítésben, ötleteket adnak, mintákat mutatnak, bátorítanak a lebonyolítás közben és értékelnek, visszacsatolnak a végén.


A többsejtű szervezetek sejtjei is felfoghatók egy szuperorganizmus részeiként, a sejtek egymással együttműködve magasabb rendű életformát hoznak létre. Akár sejtekről, akár hangyákról, akár emberekről legyen szó, a csoport új tulajdonságai, mindig az egyedek interakcióiból erednek. A társas hálózatokban intelligencia testesül meg, amely meghaladja, vagy kiegészíti az egyedek képességeit. A kapcsolati hálózatokban rögzülhetnek és fennmaradhatnak bizonyos normák és információk, amelyek emberek láncolatán keresztül tovább adódnak tagjaik között. Párhuzamot vonhatunk azzal, ahogy az emberek a XX. században kiépítették Anglia egész területét behálózó vasútvonalakat azzal, ahogyan a gombák együttműködő módon kitapogatják az erdei talajban a legalkalmasabb sávokat, ahol csövecskéik segítségével továbbítani tudják a különböző helyeken fellelt táplálékforrásból nyert éltető nedveket. A kapcsolati hálózatoknak van saját emlékezetük, amelyre támaszkodva, érintetlenül fenn tudják tartani a szerkezetüket és kulturális funkcióikat, miközben alkotóelemeik változnak (az emberek jönnek-mennek). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy ilyen hálózatokban az emberek nagyobb bizalommal fordulnak egymáshoz, és mások bizalma bennük is bizalmat ébreszt, hanem inkább arról, hogy a hálózat elősegíti a bizalom kialakulását és megváltoztatja az egyének viselkedését. A hálózatok – az élő szervezetekhez hasonlóan – képesek lehetnek önmaguk reprodukálására, legyőzve a tér és idő korlátait. Ha egy bizonyos helyen felbomlottak – ilyen vagy olyan okból kifolyólag – valahol másutt is újjá tudnak szerveződni. Ha mindenkinek benne van a memóriájában, hogy kivel állta kapcsolatban, akkor a hálózat minden egyes tagja átvihető egy másik helyre. Saját kötődéseink ismeretében újra létrehozhatjuk a hálózatot úgy is, ha egyikünk sem ismeri a többiek egymáshoz fűződő kapcsolatait. A hálózatok reprodukálják önmagukat, túlélik a tagjaikat, a hálózat még akkor is fennmaradhat, ha kicserélődnek benne az emberek. Egy kutatás során négymillió, telefonkapcsolat révén összeköttetésben lévő ember kommunikációs hálózatát vizsgálták, ahol a kutatók azt mutatták ki, hogy a tizenötnél több embert tartalmazó csoportok közül, azok maradtak fenn legtovább, amelyeknek tagjai a legnagyobb mértékben cserélődtek. A nagyobb kapcsolati hálózatoknak ténylegesen szükségük van az efféle cserélődésre, mint ahogy testünk is csak sejtjeink folyamatos megújulásával maradhat egészséges. Ennél a példánál maradva, a kapcsolati hálózatok gyakran öngyógyításra is képesek, kiküszöbölve a bennük keletkező réseket úgy, ahogy például egy seb szélei összeforrnak.


Egy szép metaforával szeretném illusztrálni a kapcsolati hálózatok működését: ha valaki kilép a vizesvödröket adogató láncból, a mellette lévő két ember közelebb lép egymáshoz és új kapcsolatot hoz létre a folyamatosság megőrzése és a rés megszűntetése érdekében. A víz pedig akadálytalanul jut tovább kézről-kézre.

Kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

Források:
Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/hobbesleviathan.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangy%C3%A1k

2011. május 16., hétfő

Internet és kultúra – Internet vagy kultúra – Internet-kultúra


A kilencvenes évek sztereotípiái az internetről, mára teljesen eltűnni látszanak. Napjainkban már csak nagyon kevesen gondolják, hogy az internetet csak a szűk elitréteg tudná elérni. A többség tudatában az Internet bárki számára hozzáférhető tudás. Végérvényesen mindennapjaink része lett, az így elérhető szolgáltatások mindennapjaink részei lettek.
A posztindusztriális kultúra jellemzője a vizsgálatok szerint, az anyagi javak elérése után, az emberek a szellemi, kreatív szükségletek elérésére fognak áhítozni. Daniel Bell szerint a "javakat termelő társadalom átváltozása információs vagy tudástársadalommá". Társadalmi szinten növekedésnek indul az emberek szabadidőre, pihenésre, egyáltalán a magukra fordított idejének és értékének növekedése, aminek kiszolgálásában a tömegkommunikáció is nagy szerepet játszik. Nem árt tudni, viszont ha már az Internet kulturális és társadalmi milyenségét vizsgálunk, hogy a Háló, amit az egyik legdemokratikusabb szerveződésnek tartanak, egy katonai szükségszerűségből fejlődött ki és ma is fontos stratégiai célok szerint fejlesztik. Az elkészült rendszert az emberek elkezdték az egymással való kommunikációra használni, mindenféle témáról beszélgettek, és persze vitáztak. Majd így alakult ki az elektronikus levelezés. Az biztosan látható, hogy az Internet a fogyasztói társadalom alap pillérévé növi ki magát. Fő feladata lesz, hogy az olvasó embereknek előkészítse az elektronikus tartalmakat.
A változásokat mindenki érzékeli, a haladás megállíthatatlan.
Ezután minden másként lesz?
Sokakban felmerülnek kérdések, amikre nem lehet válaszolni biztonsággal, és nincs is rájuk bizonyíték. De ahhoz, hogy válaszokat kapjunk, eligazodjunk kapcsolódási pontokra van szükségünk. Az Internet és a kultúra több szinten kapcsolódik egymásba, egyrészt a szűken vett kultúra, mint definíció, mely alatt a szellemi javak összességét érthetjük, másrészt a társadalomtudományok kultúra felfogása fedezhető fel a Hálóban, ami szerint az Internet nem technikai, hanem kulturális minőségben szerepel. Az internet egy olyan globális kultúra gyökere, melynél az idő, tér és határok, de még az egyén egyediségének fogalmát is át kell értelmezni. Az Internet előtti világban a kultúracsinálás sokkal bonyolultabb mechanizmusokon ment keresztül. Ahhoz, hogy egy elkészült mű, legyen az könyv, szobor, festmény, eljusson a fogyasztókhoz több szakmai, könyvelői-üzleti-logosztikai tudásra volt szükség. Az Internet segítségével digitalizálttá tették az alkotásokat, így pillanatok alatt körülszelték a világot. Olvashatjuk a világ könyveit, újságjait, hallgathatjuk a világ bármely részén élő zenész koncertjét. A hagyományos kultúrát kiegészíti az Internet. Kiváló eszköz az információáramlásra az emberi kommunikáció új formája, kiegészítője. Azonban azt le kell szögezni, hogy nem helyettesíti a hagyományos kultúra közvetítést.
Mint az Internetnek, mind az informatikának feladatot kell vállalni a kultúrában. Fontos, hogy a kereslet és kínálat viszonyát folytonosan vizsgálják. Létre kell hozni virtuális tárakat, könyvtárakat, hangtárakat és képtárakat. Ez már magvalósulás alatt áll, így mindenki hozzáférővé válhat, függetlenül attól, hogy hol él. Fontos lenne a kulturális javak folyamatos és szisztematikus digitalizálása.
Képzésekkel biztosítani kellene az új eszközök megismertetését, használatának oktatását. Nagy szerepet kellene vállalni kis népek kultúrájának és a magyar nyelv megőrzésében.
Mi andragógusok szerepet vállalhatunk az oktatás és a művelődés területén adódó feladatok megvalósításában.
A tudásközpontú társadalom nagymértékben támaszkodik az emberek tudására és képzettségére. Elérhetővé kell tenni mindenki számára oktatási anyagokat, mindenféle témában, filmeket, lexikonokat. Ha minden közművelődési és oktatási intézmény elérhetőé teszi magát, a rendszer segítségével megvalósulhat közös munka, avagy a távoktatás formái elindulhatnak.
Vigyáznunk kell azonban az ebben rejlő veszélyekre is.
Az Internetet az ellenkezőjére is használhatják, sajnos a kulturális forradalom politikailag terhelt és a piac erőteljes hatása is érvényesül benne.
Ennek ellenére az emberek nagy többségi hisz benne, hogy az információs társadalom javítja az emberek életminőségét és erősíti a kohéziót. Azok, akik rendelkeznek a kellő jártassággal és szerencsére ezen egyének tábora egyre nagyobb, azokat szolgálja a számítógép, mind az információkeresésben, tárolásban. Kiemelkedő szerepe van a létfontosságú információk elérésére, az információcserére és a kultúrák közötti együttműködésre.
Ezek a javak kétségbevonhatatlanul életünk részévé váltak. Világunk hozománya, az egész életen át tartó tanulás paradigmája, elengedhetetlenné teszi az Internetet, a Hálót, azok számára, akik tudják, hogy ez hozzá tartozik a tanuláshoz.
Akár akarjuk, akár nem, élni kell vele.

Forrás: http://bit.ly/iiGWy5
Kép forrása:http://lmv.hu/node/1479?size=_original

2011. április 20., szerda

Gutenberg - galaxistól a hálózatokig

A társadalomra és gazdaságra ható trendek könnyebben integrálhatóak a már meglévő tudásrendszerbe, ha az egyén definiálja saját maga számára, hogy az adott jelenség milyen változást hoz saját „mikrokörnyezetében”. Amennyiben az információs társadalom térnyerését egyéni élethelyzetem dimenziójában vizsgálom, megállapítható, hogy a papír-alapúság folyamatosan szorul ki az életemből, az internettől való függésem (félre értés ne essék nem függőség) egyre csak nő, így a számítógép előtt töltött órák száma egyenesen arányosan szökik fel. A fenti tendencián jó lenne változtatni, kellene változtatni, lehet-e egyáltalán változtatni? Nem hinném. Szeretnék digitálisan kompetens lenni, de ez nekem jó, vagy társadalmi szükségszerűség?

Már az 1960-as évek elején születtek arra vonatkozó feltevések miszerint a papír-alapúság visszaszorulása következik be. Marhall Mcluhan A Gutenberg-galaxis (1962)című művében fogalmazta meg, hogy az elektronikus média dominanciája bontakozhat ki. Előrevetítette, hogy a feltörekvőben lévő információs technológia, médiumok erős hatással lesznek a könyvbeliségen alapuló információs világra, mely a társadalmat hosszabb távon horizontálisan és vertikálisan átformálja. Az ellenvélemények táborából említhető Mark Y. Herring, a Winthrop University dékánja, aki 10 érvet hozott fel arra vonatkozóan, hogy a papíralapúságot miért nem válthatják fel az IKT eszközök. Érvei között szerepelt, hogy az interneten nincsen minőség-ellenőrzés, valamint a tű-a szénakazalban effektus érvényesül.

Vajon ki mondta a dékán úrnak, hogy az internetnek, és IKT eszközöknek a célja, hogy legyőzzék egy véres harcban a papíralapúságot?

Kezdek rájönni, hogy nincsen kizárólagosság, nincsen jó és rossz út. Csak praktikus megoldás van az információszerzésre.

Komenczi Bertalan kijelenti, hogy nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy egy a fenti tendencia egy teljesen új világot eredményez.

Viszont, ha megfigyeljük az információs társadalom fejlődésének intenzitása erősen függő társadalmi és gazdasági fejlettség szintjéről. Hazákban a 2008-ban a háztartások 48%-a rendelkezett internetkapcsolattal, míg az EU-s átlag 60% volt, igaz a tényleges internet-felhasználók száma a teljes lakosság számához képest 59% volt Magyarországon, míg az EU-s átlag 62%. A fenti adatokból levonható az a nagyvonalú következtetés, hogy hozzáférést és IKT iránti nyitottságot nem csak az egyén számára rendelkezésre álló technikai feltételek határozzák meg, hanem az attitűd. Tehát a digitális technológia, és az internet akkor tudja megvetni a lábát bizonyos kultúrkörökben, ha nemcsak egzisztenciálisan vagyunk készek a befogadására, hanem fejben is.

Merész kijelentés, miszerint a korábbi evolúciós folyamatok azt igazolják az információs társadalom térnyerésével az emberi elme átstrukturálódása is bekövetkezhet (Merlin Donald,2001), mely a kognitív funkciók digitális médiumokhoz való igazodását vonja maga után. Vajon bekövetkezhet, hogy pár évtized múlva az a világról szerzett információkhoz teljesen jelentéstartalmakat is hozzá fogunk rendelni az IKT eszközök hatására? Lehetséges, hiszen, ha csak a jelenlegi generációk fogalmakhoz kötődő értelmezési módjait vizsgáljuk a különbség domináns. A tinédzserek számára a facebook-nak, a twitter-nek köszönhetően a „közösség”, és a „hálózat” kifejezések más jelentéstartalommal bírnak, mint a korábbi generációk számára. Teljesen eltérő gondolkozási műveleteket indítanak be, hiszen a tinédzser előtt kirajzolódik egy a barátaiból álló, virtuális közösség, míg a hagyományos értelmezésben szoros kapcsolatot ápoló, olykor fizikailag egy térben tartózkodó emberek csoportja rajzolódik ki az egyén számára. Reálisnak tekinthető, hogy az eltérő gondolkodási műveletek egy hosszabb intervallumban az emberi elme, ha nem is domináns, de árnyalatnyi átalakulásához vezetnek. Az állatok génkészletében is rögzülnek a külvilág változásaira adott válaszok, ilyen alapon az ember is alkalmazkodhat akár fizikai adottságaiban is az információs társadalom új kihívásaira.

Komenczi az IKT térnyerésének eredményeként példaként említi a működés szerveződés új rendjét: a hálózatot. Az internet globális térnyerésének köszönhetően a világ bármely pontjáról az beléphet a hálózatba, mely határtalan kommunikációs lehetőséget szolgál számára. Tehát a hálózati rendszer kialakulásával párhuzamosan bekövetkezett a kommunikáció globalizálódása, megmerném kockáztatni talán demokratizálódása is. Hiszen olyan információkhoz lehet hozzáférni, mely korábban csak egy elit-csoport kiváltságaként szolgált. Friss példaként említendő a wikileaks, mely olyan adatokat bocsát ki a világ számára, melyekhez addig csak magasabb szinteken lehetett hozzájutni. Felvetődik természetesen a kérdés, jó-e, ha, olyan adatok birtokába kerülünk, melyek kezelése és birtoklása veszélyt jelenthet? A demokratizálódási folyamatra figyelmet kell fordatani, hiszen a nagyfokú ismeretbővítésen túl a világról alkotott világkép erős romlása következhet be.

A hálózati rendszernek köszönhetően a tér és az idő kitágul, nem számít mely időzónában és a föld mely pontján csatlakozunk a hálózatra. Elvi szinten mindenki, mindenhol és mindenkor elérhető.

Az információs társadalom egyszerre rengette meg alapjaiban az addig működő társadalmi berendezkedést, működési formákat, és egyszerre hozott egy olyan fejlődési hullámot az emberiség történetében, melyre korábban nem volt példa. Azt hiszem érdekes napokat élünk.

Források:

Donald, M(2001): Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest

Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

Marhall Mclahan(2001): A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest

URL: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt08.pdf

URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis