A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jövőkép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jövőkép. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 1., vasárnap

Nooszféra

A heti témánkhoz jól illeszkedik szerintem ez a forradalmi elképzelés, ami Vlagyimir Ivanics Vernadszkij (1863–1945) orosz geokémikustól származik, aki szerint a nooszféra nem csak a jövőben fog megjelenni, hanem már az első emberi lény tudatra ébredésétől létezik.

A nooszféra a görög νους (nous) szóból származik, melynek jelentése: elme, tudat.
Más megközelítések szerint a nooszféra a bioszféra új evolúciós állapota, ahol az ember ésszerű tevékenysége a fejlődés döntő tényezőjévé vált. A nooszféra az ember tevékenysége által befolyásolt övezete a Földnek, vagyis a globális tudat szférája része a bioszférának. Pierre Teilhard de Chardin (1881-1955) francia paleontológus, filozófus is foglalkozott a nooszféra kérdéskörével. A The Human Phenomenon című könyvében megalkotta a „planetaris”gondolatának fogalmát, a „planetáris tudatot”. Szerinte a nooszféra fejlődése egy végső állapot, amely az Omega pont felé tart. Ez azt jelenti, hogy az egész kozmoszt a magasabbra törekvés jellemzi, és az Omega pont ennek a csúcspontja. Rámutatott arra, hogy az urbanizáció, a technikai fejlődés és a kommunikációs módszerek révén mértani haladvány szerint sokasodnak az embercsoportok politikájának, gazdaságának és gondolkodási szokásainak kapcsolatai. Azt állítják róla, hogy megjósolta az internet létrejöttét.
José Argüelles szerint a technoszféra megjelenése volt annak a feltétele, hogy a bioszférától a nooszféráig eljussunk.

A szférák felsorolása a földtan szerinti alrendszerekbe csoportosítva:
- Gravitoszféra (gravitációs tér)
- Magnetoszféra (mágneses tér)
- Atmoszféra (légkör)
- Hidroszféra (vízburok)
- Litoszféra (kőzetburok)
- Mezoszféra (levegőréteg)
- Centroszféra (földmag)
- Bioszféra (élőlények összessége)
- Pedoszféra (talaj)
- Nooszféra (a tudat világa)

Eric S. Raymond a nooszférát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a gondolati világ vad határmezsgyéjén felbukkanó projektek, melyek nagyon meghaladják a korukat, vagy túl nagyot akarnak újítani, általában elbuknak, mivel túl messze kint vannak a „pusztában” és a sikeres projektek általában valamilyen szinten kapcsolatban állnak a már létezőkkel.


Gondolattérkép a nooszféráról

Hankiss Elemér Az emberi kaland című könyvében vet fel érdekes elképzelést: az emberiség idegen a saját világában. Ezt a gondolatot támasztja alá elméleteivel úgy, hogy ő is kitér a nooszféra fogalmára, új megközelítéseire. Az egyetemes fejlődés-elmélet négy korszaka közül (geogenezis, biogenezis, pszichogenezis és noogenezis) Teilhard de Chardin alapján a legutóbbit tartja a legfontosabbnak. “Fontosságában az evolúció valamennyi egymást követő szakasza között a gondolat megszületése az egyetlen, ami nagyságrendben összehasonlítható a Földet képező anyagok összesűrűsödésével vagy az élet megjelenésével.” A nooszféra fogalmát azonban Hankiss Elemér újraértelmezi és megállapítja: “A kultúra nem luxus, hanem élet-halál kérdése.” Ernest Cassirer, német filozófus megállapítására hivatkozik, mely szerint az ember ugyanúgy társas lény, mint nagyon sok állatfaj, de megkülönböztető vonása az, hogy képes létrehozni és használni szimbólumokat, szimbólumrendszereket. “A félelem és a szorongás kínzó élménye arra késztette s készteti az embereket, hogy szimbólumok védőpajzsával, mítoszokkal, a szavak értelmével, … töltsék ki a körülöttük tátongó űrt. És mindezzel létrehozzák, megteremtsék azt, amit összefoglalónéven civilizációnak vagy kultúrának szoktunk nevezni.” - állapítja meg Hankiss. A halálfélelem legyőzése az emberi civilizáció egyik legfontosabb célja. Mivel képtelen elfogadni a halál végzetszerűségét, az ember már-már nárcisztikus módon igyekszik halhatatlan értékként felmutatni önmagát. Ernest Becker írja: “Kétségbeesetten kell törekednie arra, hogy igazolja önmaga létét, mint egy alapvető értéket az univerzumban; ki kell emelkednie, hőssé kell válnia, a lehető legnagyobb mértékben hozzá kell járulnia az élethez, meg kell mutatnia, hogy ő fontosabb, mint bármi vagy bárki más.” Peter L. Berger még drámaibb megfogalmazását adja az emberi helyzetnek: “Minthogy biológiailag meg vannak fosztva egy ember-világtól, megkonstruálják a maguk emberi világát. Ez a világ természetesen nem más, mint a kultúra. A kultúra célja az, hogy ellássa az emberi életet azokkal az erős struktúrákkal, amelyek biológiailag hiányoznak belőle. A kultúra az ember “második természetévé” válik...” Hankiss felveti a kérdést, hol lehet a “világ közepe”? A középkori elméletek megdőlése után ez a kérdés nem is olyan könnyen megválaszolható. A fizikai és szimbolikus középpont meghatározása egyaránt bonyolult kérdés, mert a fizikai viszonylagos, a szimbolikus pedig elsősorban a különböző vallási tanítások függvénye. Az univerzum nagyságának felismerése csak tovább erősíti az ember jelentéktelenségének, kicsiségének érzését. Pedig ez az az érzés, amire ennek az otthontalan, idegen világban élő emberiségnek aztán igazán nincs szüksége! Ezért is igyekszik mindenképpen kialakítani a saját világát, minden eszközzel megteremteni a biztonságát. Kertekben érzi jól magát, melyek a valamikori Édenkertet szimbolizálják a számára, azt az elvarázsolt világot, melyet legalább a legenda szerint biztonságos otthonának mondhatott. A szent hegyek tisztelete, Jézus keresztre feszítésének ábrázolása, területünk, tulajdonunk védelme, környezetünk kultikus jelképei, vagyis kultúránk egésze félelmünk és idegenség-érzésünk terméke....
Visszakanyarodva a nooszféra alapkérdéseihez, a nooszféra tulajdonképpen a szellemi alkotások fizikailag nem létező birodalma. A szellem országa, ahol minden emberi alkotás ott van valahol, s mint ilyen birodalom, nem létezik csak ez elmében. Pont az az érdekes benne, hogy mennyi nagy cég próbálja kisajátítani, pedig nem is létezik, csak a fejünkben...A 21. században lassan vége lesz a nooszféra kisajátításának. A kiszabadult szellem nem tűri a kötöttségeket.

Források:

Eric S. Raymond: A katedrális és a bazár – Egy botcsinálta forradalmár gondolatai a Linuxról és a nyílt forráskódú programokról Kiskapu kiadó, Budapest 2004.
Eric S. Raymond. Homesteading the Noosphere, The Cathedral & the Bazaar. O'Reilly. hardcover ISBN 1-56592-724-9, October 1999; paperback ISBN 0-596-00108-8, January 2001 (1999) – also includes "The Cathedral and the Bazaar", "The Magic Cauldron" and "Revenge of the Hackers"

2011. április 24., vasárnap

Továbbtanulás

kép forrása: etutors-portal.net
Megéri-e továbbtanulni?

Sokszor hallottam már ezt a kérdést, mely egyre aktuálisabb probléma, különösen annak a fényében, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok is egyre nagyobb teret hódítanak. Folyamatosan üzenetek fogalmazódnak meg a betanított és szakképzett munkások hiányáról, a diplomás túlképzésről és a valódi, termeléshez kapcsolódó munka tekintélyének szükséges megerősítéséről. A felsőoktatás területén ez az üzenet a “diplomás túlképzés” fogalma körül mozog. Nincs még egy olyan szegmense a magyar oktatási szférának, ahol olyan nagyok lennének a megváltozott helyzethez és célokhoz való alkalmazkodás elmaradásából fakadó feszültségek, mint a felsőoktatásban. De valóban van-e felsőfokú túlképzés? Magyarországon 1990 óta a felsőoktatásban tanulók száma folyamatos növekedést mutat, úgy hogy a felnőttek körében ez még szembetűnőbb. Ez a növekedés nemzetközi viszonylatban nem kiugróan magas, mégis ráirányítja a problémára a figyelmet. Vajon miért jelentkeznek egyre többen a felsőoktatásba? A munkaerőpiac elvárása generálja a továbbtanulást? A felsőoktatás még manapság is igen nagy versenyelőnyt jelent a magyar munkaerő-piacon, annak ellenére, hogy sokan a felsőoktatási diplomák értékének drámai mértékű csökkenését vetik a felsőoktatás szemére.
A diplomaszerzéssel kapcsolatban, megtérülési elemzéseket végeztek Magyarországon, melyek eredményei azt mutatták, hogy mind a magán, mind pedig a közösségi hasznok mérete nagy, tehát megéri tanulni! Ma Magyarországon jó befektetés a továbbtanulás, azaz, nincs “diplomás túlképzés”.
Mégis, a diplomás munkanélküliek száma hazánkban tíz év alatt megháromszorozódott, és tavaly nagyjából 30 ezer felsőfokú végzettségű élt munka nélkül. A pályakezdők munkanélküliségi vizsgálatában 2004 óta stagnálás figyelhető meg. Mely szakok és tudományterületek termelik a munkanélkülieket? A Magyarországon már működő a DPR (Diplomás Pályakövetési Rendszer) még nem rendelkezik megfelelő mennyiségű információval, ezért egy átfogó vizsgálat lenne szükséges ahhoz, hogy értékelhető adatok legyenek a birtokunkban. A rövid állásnélküliség és az átmeneti megszakítások a munkavállalások között már természetesnek számítanak a modern munkaerőpiacon. Munkanélküli ma bárki lehet.
Mi a teendő ekkor? Keressünk munkát, készítsünk egy jó életrajzot, készüljünk fel alaposan az állásinterjúkra, képezzük magunkat tovább, tanuljunk nyelvet, vagy informatikát, olvassunk szakirodalmat. Annak, aki dolgozni szeretne, tájékozódnia kell a számára megfelelő foglalkozás, álláslehetőség, munka megtalálása érdekében.
Hogyan tanuljunk és képezzük magunkat? Az oktatási gyakorlat a legtöbb helyen még ma is a tradicionális elitképzésre jellemző „katedra pedagógia”, ami alkalmatlan heterogén (pl. MA képzés) hallgatói csoportok eredményes tanulásának támogatására. A felsőoktatási intézményekben a tanulás intenzitása elenyésző és többnyire a vizsgaidőszakra korlátozódik. A tantárgyszerkezet rosszul felépített és szétaprózott, az oktatókkal szembeni elvárások pedig alacsonyak, leginkább az előadások megtartására irányulnak. Az itthoni egyetemek jellemzően az oktatott tudás köré épülnek. A tudás az oktatók tulajdona, a tudás elosztása a tanításon keresztül zajlik, a megszerzett tudás ellenőrzése pedig vizsgáztatással történik. A hallgató („Nomen est omen” latin közmondás) hallgat, passzív. A tudásrészek elsajátítása és pontos visszaadása (reprodukció). E modellben a tanulás a tudáselemek elsajátítatására, majd a pontos visszaadására korlátozódik.

A Tempus Közalapítvány szervezésével rendezték meg az Európai Unió az egész életen át tartó tanulás támogatásához kapcsolódó 2010-es hazai rendezvénysorozat zárásaként a Hálózatok az oktatásért konferenciát. (Bennünket is érintő rendezvényről van szó, hiszen közülünk többen is készülnek az Életpálya-tanácsadás területére.)

A konferencián az oktatáspolitikában működő hálózatok tagjai; az oktatási és képzési területen aktív szakemberek, pedagógusok, önkormányzati, civil és egyéb szakmai szervezetek/intézmények képviselői is részt vettek. A rendezvény célja volt, hogy a fejlesztési projektek szakemberei segítségével felkutassák azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet használni az oktatási hálózatokban rejlő erőforrásokat. Az esemény több szempontból is jelentős volt, hiszen a résztvevők megismerhették a hálózatok fontosságát az oktatás, a képzés és a tanulás területén. Az oktatás számos területén indult el olyan fejlesztés, amely már a hálózati tudásra és együttműködésre épít.

A TÁMOP 2.2.2. „ A pályaorientáció rendszerének szakmai és módszertani fejlesztése – Életpálya-tanácsadás” elnevezésű programban több elem épül a hálózatosodásra.
A programban részt vállaló tanácsadók (közülünk is néhányan) az ország több pontján tevékenykednek, segítve az életpálya-tanácsadást, illetve a pályaorientációhoz kapcsolódó szakembereket és szervezeteket.
Az életpálya tanácsadás területén dolgozó szakembereket is feltérképezte és egy hálózati formába a Virtuális Tanácsadók Közösségébe tömörítette az ország egész területén. A Regionális Szakmai Hálózatunkba jelentkező tanácsadók száma 2 834 fő.

„A konferencia tanulsága, hogy a hálózatosodás és a kapcsolatépítés a pályaorientációs munkában is elengedhetetlen.” – fogalmazta meg Zolnai Katalin.


Források:

2011. április 22., péntek

Vajon milyen társadalom lesz 2050-ben? Információs?

A bejegyzésem címben szereplő kérdés, inkább gondolat indító, mintsem konkrét választ kereső eszmefuttatást céloz meg. A konnektivista kurzusban heti témánk az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei. Bejegyzésem nem arra próbál választ adni, milyen konkrét lehetséges következmények születnek, célom inkább afféle utópiát nyújtani, milyen is lehet a jövő társadalma, melyet a következmények alapoznak, teremtenek meg. Hova tűnik, hogyan alakulhat át az információ?

Maga az információs társadalom fogalma komplex, magas absztrakciós fogalom, melynek számos, más-más tudományterületről indul és eltérő hagyományokból építkezik elmélete. Rendszerezése „közös kódókkal” is nehezen valósítható meg (Z.Karlavics;2007), hiszen alapvetően egyéni és egyedi koncepciókat olvashatunk az információs társdalom fogalmának fejtegetéseiben. A helyzetet nehezíti a sebesség, melyre a fogalom meghatározás nehezen képes időben reagálni. A meghatározások első pillanattól kezdve külön pályán futnak a valóság vagyis a későbbi információs társadalom minőségétől. Daniel Bell szerint az információs társadalom a tudás körül szervezi magát, Masuda szerint a fogalom mögött olyan társadalom áll, melyek hajtóereje az információs és nem anyagi javak termelése, fókuszálva az emberi kreativitás felvirágoztatására. John Naisbitt szerint az ilyen társdalom jellemzője, hogy megszűnik az információs terjedésének késése, folyamatosan új tevékenységek, műveletek, termékek jelennek meg a piacon. Nick Moore szerint ez a társdalom az információs gazdasági erőforrásként használja fel, Murányi Béla szerint pedig az információs társadalomban új típusú életvitel, magasabb minőségű élet és munkavégzés bontakozik ki. Ehhez az utolsó megállapításra reagálva érdekesnek tartom megemlíteni Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli gazdaság elméletét.

Az origo.hu hírei között, 2011.február 29.-én publikálták az elméletéről szóló interjút az alábbi címmel: „Egy generációnak egy mosógép”. Az elmélet szerint tulajdonképpen a jelenlegi növekedésre alapozott rendszerünket fogjuk felváltani, és egy fenntartható életet kialakítani (mivel a mostani, jellegéből fakadóan nem fenntartható). A közgazdász lokális társadalomról beszél, kisebb méretű vállalatokról, kevesebb hulladéktermelésről. Az elmélet szerint kevesebbet fogunk utazni, egyrészt a kőolaj hiányából fakadóan, másrészt pedig nem lesz szükségünk, vagy motivációnk amiért el kellene jutnunk feltétlenül és gyakran. Tulajdonképpen a helyi termelés, kis helyi közösségek csökkentik a szállítást mennyiségét is. Minden kisebb méretű lesz és mindenből kevesebb is lesz. A közgezdász elmélete szerinnt több jó minőségű dolgot fogunk termelni, és kevesebb hasznotalan dolgot.

Vajon ez hogyan és milyen mértékben fogja befolyásolni az információt? Hiszen a növekedés tekintetben, pont, hogy ez az a jelenség, az információ, mely hihetetlen méreteket ölt manapság és egyre dominánsabban növekszik.

Vajon milyen hatással lesz az üzenetekre, azok formájára, a sebességre, a tartalmára, a kivitelezésre?

Milyen lesz a jó minőségű, konkrét, tömör, nem zavaró mennyiségű információ?

Visszatérve a nemnövekedés elméletéhez, a közgazdász szerint, kevesebbet fogunk dolgozni és az másképpen tesszük. Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, magasabb a stressz miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Az elmélet feltalálója a munka megosztásáról beszél, arról, hogy a kevesebbet fogunk dolgozni, hogy sokkal értékesebb életet élhessünk majd. A fogyasztói társadalom témakörét érintve, az elmélet feltalálója szerint a termékek hosszabb élettartatmúak lesznek, mely ökológiai szempontból és az állampolgárok szempontjából is nagyon fontos tényező. Technológiailag kivitelezhető egy generációs családi mosógép, ez köztudott, miért nem valósítjuk hát meg? A fogyasztói társadalomhoz kapcsolódó reklámokban az eladásösztönzés helyett az információátadás lesz központban. Szabályozást javasol a szerző arra vonatkozóan, mennyit reklámozhatnak a cégek.

Végezetül a világgazdaság és ökológiai rendszerünk legégetőbb kérdését a várható összeomlás idejét teszik fel a közgazdásznak. A pentagon , a Római Klub és a Bildegberg-csoport jelentései szerint 2030 és 2070 közé tehető szerinte a globális problémák kumulálódásának lehetősége időpontjai, az elmélet szerzője szerint 2050.

A tudás, mint jelenség, a fenti elmélet szerint még a mostaninál is sokkal értékesebb lesz, viszont értelmezéseim szerint, jellemzően sokkal inkább vagy annyira lokális mint globális.
Az eddigi lehetőség jövőkép felvázolása után, visszatérve témánkhoz érdekes kérdés, hogy ez a mindent alapjaiban megmozgató és átalakító változásban, az információ hogyan fog átalakulni?

Minőségi információt fogunk termelni és kapni?

Kevesebb de jobban hasznosíthatót?

Tökéletes társadalmunk lesz, ahol pont azt, kapjuk, amire vágyunk?

A konkrét, tömör és felhasználóra alakított informálásra már manapság is tapasztalhatunk kezdeményezéseket, gondoljunk csak a Google Gmail fiókjára. A Google keresőnkkel szinkronizált Gmail rendszer célzott, személyre szabott érdeklődésünknek megfelelő reklámot küld.

Felhasznált irodalom:

Z.Karvalics László (2008): Információs társdalom- mi az?Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete. Budapest

Kincsei Éva (2011): „Egy generációsnak egy mosógép”-interjú a növekedéstagadó francia közgazdásszal. IN: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110325-interju-serge-latouche-francia-kozgazdasszal-a-nemnovekedes-koncpciojanak-kidolgozojaval.html Letöltés ideje: 2011.04.22.