A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kommunikáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 24., csütörtök

Ó, ió, ció, prevenció...

Tegnap a kihívás napja alkalmából büntetés-végrehajtási intézetben, nyugdíjas klubban, iskolákban, utcákon, tereken lehetett sportolni az egészséges életmód jegyében. Mindegy mit, a lényeg a negyedórányi mozgás. Persze az igazi az lenne, ha nem évente egyszer mozdulnának meg az emberek, hanem tényleg életvitel szerűen. Ugyanakkor a tapasztalat az, hogy bár van egy tudatosan étkező, mozgó réteg, a többség, annak ellenére, hogy sokat hallani, olvasni erről, nem tudja beépíteni a napi életvitelébe a legminimálisabb változást sem, csak akkor, ha már baj van. Többnyire, ha nagy a baj. Vagy akkor se.
Kihívás napja a  büntetés-végrehajtási intézetben Fotó: Katona László  
A Semmelweis Egyetemen idén meghirdették a prevenció évét, hogy az orvosoktanhallgatók ne csak azt tanulják meg, hogyan kell a bajt felismerni és kezelni, hanem azt is hogyan előzhető meg. És azt, hogy ezért ők maguk mit tehetnek. Mert az lenne a legjobb, ha nem is lenne baj! Csak ezt olyan könnyű elfelejteni... A prevenció tehát nem más, mint a megelőzés. Célja kiküszöbölni, minimalizálni azokat a társadalmi, pszichológiai és szociális tényezőket, amelyek érzelmi, fizikai betegségeket vagy társadalmi-gazdasági problémákat okoznak, illetve hozzájárulnak ezek kialakulásához. Beszélhetünk elsődleges prevencióról, amikor a még meg nem történt bajt akarjuk megelőzni, azaz, ami meg nem történt, az ne is történjen, illetve csökkenjen a kialakulás kockázata. A másodlagos prevenció esetében a cél a bajt a korai stádiumban, remélhetőleg a visszafordítható állapotban kiszűrni. A harmadlagos prevenció esetében már a károsító hatások, következmények mérséklése, az ártalomcsökkentés lehet a cél.

Hogy kerül mindez egy felnőttképzéssel foglalkozó blogba, mikor prevencióról orvos, védőnő, maximum pedagógus szokott beszélni? Persze a legritkábban összehangolva. Sajnos. A három féle prevenciónak nem időrendben kéne érvényesülni, hanem egymás mellett, egy időben, a lehető legtöbb fronton. Hiszen egy problémát szinte sose tudunk a kiinduló állapotában elcsípni. Mindig vannak, akik már benne vannak egy problémába, mélyen, vagy kevésbé, és vannak, akik még csak a szélén billegnek. Akiknek segítség kell az elkerülésben, a megálljban, a változtatásban. A hogyanokban!

Az első pár lépés a legnehezebb...
A prevenció, ha a fenti példában szerepelő sportot, vagy az egészséges táplálkozást nézzük, bár nagyban érinti gyerekeket, de mellettük elsősorban a felnőtteket, a döntéshozókat, (a fő rizikócsoportot ) is meg kell találni és elérni, hogy valami fontosat megértsenek, valamire ügyeljenek, valamit megVÁLTOZTASSANAK. Mi ez, ha nem nevelés? Egészségnevelés méghozzá felnőttkorban. Persze, ehhez nem elég az egészséghez érteni, vagy a sporthoz konyítani. Ehhez érteni kell a felnőttek adaptálódási mechanizmusait. Érteni kell a különböző szubkultúrák működését, problémáit. És egy prevenciós programot (azaz teljes, átfogó, minden aspektust és célterületet tervezetten, tudatosan érintő programot) úgy lehet elindítani, hogy ezekkel is számol az indító. Egy kampány, egy propaganda – amelyet kommunikációs szakemberek terveznek a reklámok működési elvei alapján – szintén felnőtt „nevelés” egy formája. De önmagában kevés. El lehet érni vele az érdeklődést, az odafordulást, talán még a szándékot is. De a valódi változásokhoz ennél komolyabb és gyakorlati segítség kell, mindenkinek a saját szintjén, a saját kultúrájának megfelelően. Én sajnos azt tapasztalom, hogy a prevenció kapcsán nagyon is hiányzik az összehangolt és átfogó tervezés, ami számba venné az adott terület minden érintettjét, állomását. (Egyszerűen szólva: hiába adunk egy mélyszegénységben élő, funkcionális analfabéta család kezébe színes szagos prevenciós kiadványt. És még az is kevés, ha valaki személyesen elmondja a tartalmát. Meg kell tanítani a változtatásra, el kell érni az ő nyelvükön, hogy fontos legyen változás.

Nem véletlenül hoztam példának a Semmelweis Egyetemet, amely egészségügyi területen igyekszik kihangsúlyozni a háttérbe szorult prevenció jelentőségét. Minden szempontból a probléma primer megelőzése a leggazdaságosabb, legyen az az egészség, az alfabetizáció, a munkahelymegőrzés, a társadalomba való beilleszkedés. De sajnos nem hanyagolható el a szekunder és tercier programok kialakítása sem. De hol van ehhez a különböző területeket (orvost, pedagógust, marketingest, a közétkeztetésről döntőt, börtönőrt, munkaügyi központost, stb.) összefogó gyakorlati program?

2011. május 28., szombat

Információ - Mennyi is az annyi?

Az információ talán korunk leggyakrabban kimondott szava, sokan sokféleképpen használják. A fogalomhoz több tucat kifejezés asszociálható, pl. hír, értesülés, közlés, hírközlés, üzenet, adat, újság, tájékoztatás, felvilágosítás, kommunikáció, ismeret, tudás, jelentés, jel, jelzés, és a fogalom meghatározásainak se szeri, se száma. Balázs Sándor még a nyolcvanas évek elején 30-40 meghatározást gyűjtött egybe a szakirodalomból [személyes közlés].

Az információelmélet a kommunikáció, a hírközlő rendszerek matematikai elmélete, de Gábor Dénes ide számította már a jelfeldolgozásnak és a mintázatfelismerésnek az elméletét is.

A matematikai valószínűségelmélet nyelvén megfogalmazott tételekben "az információ szó nem annyira arra vonatkozik, amit mondunk, hanem inkább arra, amit mondhatunk; azaz az információ egy üzenet kiválasztásában rejlő szabad választásunk mértékét jelöli" [Weaver és Shannon, 1986p. 19.]. A Shannon-modellben, de már Nyquist vagy Hartley korábbi dolgozataiban is az információ mennyisége fordítottan arányos egy esemény valószínűségével. Rényi értelmezése alapján információ alatt értjük egyrészt magát a konkrét információt (értesülést), másrészt ennek számszerű mértékét, vagyis a konkrét információban foglalt absztrakt információmennyiség mértékszámát bitekben kifejezve

„Információ-mint-folyamat: Amikor valakit informálnak, ismeretei megváltoznak. Ebben az értelemben az Ťinformációť az informálás cselekedete; ismeret vagy valamely tény vagy esemény hírének közlése; az elmondás vagy valamiről értesülés ténye.

Információ-mint-ismeret: Az információ szóval jelölik azt is, amit az információ-mint-folyamat során felfogunk: a közölt ismeretet valamely egyedi tényről, tárgyról vagy eseményről; azt, amit valakinek mondanak, amiről valakit tájékoztatnak; hírszerzés, újság. Az információ olyan használata, mint ami a bizonytalanságot csökkenti, úgy tekinthető, mint az információ-mint-ismeret speciális esete. Esetenként az információ növeli a bizonytalanságot.

Információ-mint-dolog: Az információ kifejezést olyan objektumok jelzőjeként is használják, mint adat és dokumentum, amelyeket informatívnak lehet tekinteni, amelyek bírnak az átadandó tudás minőségével vagy információt közölnek; tanító jellegűek” (Oxford English Dictionary Buckland [1991])

Losee megkísérli az információ tudományterülettől független meghatározását "mint egy folyamat (process) kimenetének jellemzőjét (értékét vagy értékeit), amely(ek) a folyamatról és annak bemenetéről tájékoztatnak". Úgy gondolja, hogy ez az a közös nevező, amely minden információs (kommunikációs) alrendszer esetében érvényesnek tekinthető [Losee, 1997].

Az információmenedzsment az adatokból előállított tudást, ismereteket jelöli az információ szóval. Az Európai Uniónak az elektronikus információ használatára vonatkozó vezérfonalában az információt olyan jelzésnek vagy eseménynek nevezik, amely átalakítja egy személy vagy csoport ismereteit. Az információtechnika vagy informatika ismét más részét ragadja meg a jelentésnek, míg az információs társadalom egészen kiszélesíti azt.

Tudjuk tehát már, mi az információ, és tudjuk azt is, hogy sok van belőle, de mennyi is az annyi, mit jelent a sok, és mihez kezdünk vele?

Háromszor annyi információt tárol ma az emberiség, mint amennyi homokszem létezik a világon.

A különféle technikai eszközök által gyűjtött információk mennyisége elképesztő ütemben növekszik, míg az ember által, a fejében tárolt és kezelt információ tömege nagyjából ma is változatlan.

Nemzetközi tudós társaság kiszámolta és a Science című tudományos lap legújabb számában közzé is tette azt a tanulmányt, mennyi információt tárolt, illetve továbbított 2007-ben az emberiség eszközös kezeléssel. Az összesítésben figyelembe vették az összes olyan technikai eszközt, amellyel információ tárolható, így a digitális eszközöket (CD-ket, DVD-ket), a memória kártyákat, a pendrive-okat, a mobiltelefonokat, a fényképezőgépeket, továbbá az audio- és videokazettákat, a tévé- és mozifilmeket, a könyveket, az újságokat, a fényképeket.

Így jött ki egy elképesztően nagy szám, a megközelítőleg 300 (egészen pontosan 295) exabájtnyi információ. Más megközelítésben ez a szám háromszor annyi homokszemcsét fed le, mint amennyi a világon összesen létezik. S noha ez valóban óriási szám – magyarázzák a kutatók – azonban még így is jóval kevesebb annál az információmennyiségnél, ami az emberi szervezet összes sejtjének összes DNS-ében található.

A tanulmány külön kitér a kétirányú kommunikáció adatmennyiségére (ami többek között a mobiltelefonok útján zajlik). Számítások szerint az ezeken keresztül áramló adatmennyiség 2007-ben 65 exabájt, amelynek mértéke annak felel meg, mintha a Föld minden lakója hat újság tartalmát osztaná meg naponta a többiekkel.

A kutatók megvizsgálták az emberiség jelenlegi számítási kapacitását is, és az találták, hogy a számítógépek 2007-ben másodpercenként 6,4-szer 10 a 18. hatványon műveletet végeztek el. Ez lényegében annyi, mint amennyi idegimpulzus keletkezik az emberi agyban, szintén másodpercenként. Ha ezeket a műveleteket kézzel és papíron akarnánk elvégezni, ehhez 2200-szor annyi időre lenne szükségünk, mint amennyi az Univerzum keletkezése óta eltelt.

Irdatlan iramban nő a technikai úton kezelt információ mennyisége

Noha az ember információkezelő képessége bámulatos, tudni kell, hogy e képességünknek van egy fölső korlátja – kommentálta a Science-ben megjelent tanulmányt Szakadát István, a Budapesti Műszaki Egyetem kutatója. Ez a korlát már csak azért is fönnáll, mert a népesség sem fog a végtelenségig növekedni. Ma még azonban nem látható ez a bizonyos fölső határ. Viszont érdekes tapasztalat, hogy miközben szinte fölfoghatatlan iramban nő a technikai úton kezelt információnk mennyisége, a fejünkben tárolt információ lényegében állandó értéket mutat. Technikai eszközökkel ma még nem tudunk annyi információt elraktározni, mint amennyi a fejünkben van, ám ez az idő is elérkezhet – mondta a kutató. Mert ha az információs technika a jelenlegi ütemben fejlődik tovább, akkor már a közeli jövőben számíthatunk terabájtos vagy petabájtos tárolók megjelenésére, amelyek gombnyi méretűek, és fillérekért lesznek megvásárolhatók. Az ilyen kapacitású hordozókkal akár még az is megvalósítható lesz, hogy egy kamera segítségével egy ember egész napi tevékenységét, mozgását rögzíteni lehet.

Van tehát mit megosztani és már van is mivel, vajon hány konnektivista kurzus kellene mindehhez?, Minden esetre mi elkezdtük...

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1106&issue_id=37

http://www.mindennapi.hu/cikk/tudomany

2011. április 20., szerda

Gutenberg - galaxistól a hálózatokig

A társadalomra és gazdaságra ható trendek könnyebben integrálhatóak a már meglévő tudásrendszerbe, ha az egyén definiálja saját maga számára, hogy az adott jelenség milyen változást hoz saját „mikrokörnyezetében”. Amennyiben az információs társadalom térnyerését egyéni élethelyzetem dimenziójában vizsgálom, megállapítható, hogy a papír-alapúság folyamatosan szorul ki az életemből, az internettől való függésem (félre értés ne essék nem függőség) egyre csak nő, így a számítógép előtt töltött órák száma egyenesen arányosan szökik fel. A fenti tendencián jó lenne változtatni, kellene változtatni, lehet-e egyáltalán változtatni? Nem hinném. Szeretnék digitálisan kompetens lenni, de ez nekem jó, vagy társadalmi szükségszerűség?

Már az 1960-as évek elején születtek arra vonatkozó feltevések miszerint a papír-alapúság visszaszorulása következik be. Marhall Mcluhan A Gutenberg-galaxis (1962)című művében fogalmazta meg, hogy az elektronikus média dominanciája bontakozhat ki. Előrevetítette, hogy a feltörekvőben lévő információs technológia, médiumok erős hatással lesznek a könyvbeliségen alapuló információs világra, mely a társadalmat hosszabb távon horizontálisan és vertikálisan átformálja. Az ellenvélemények táborából említhető Mark Y. Herring, a Winthrop University dékánja, aki 10 érvet hozott fel arra vonatkozóan, hogy a papíralapúságot miért nem válthatják fel az IKT eszközök. Érvei között szerepelt, hogy az interneten nincsen minőség-ellenőrzés, valamint a tű-a szénakazalban effektus érvényesül.

Vajon ki mondta a dékán úrnak, hogy az internetnek, és IKT eszközöknek a célja, hogy legyőzzék egy véres harcban a papíralapúságot?

Kezdek rájönni, hogy nincsen kizárólagosság, nincsen jó és rossz út. Csak praktikus megoldás van az információszerzésre.

Komenczi Bertalan kijelenti, hogy nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy egy a fenti tendencia egy teljesen új világot eredményez.

Viszont, ha megfigyeljük az információs társadalom fejlődésének intenzitása erősen függő társadalmi és gazdasági fejlettség szintjéről. Hazákban a 2008-ban a háztartások 48%-a rendelkezett internetkapcsolattal, míg az EU-s átlag 60% volt, igaz a tényleges internet-felhasználók száma a teljes lakosság számához képest 59% volt Magyarországon, míg az EU-s átlag 62%. A fenti adatokból levonható az a nagyvonalú következtetés, hogy hozzáférést és IKT iránti nyitottságot nem csak az egyén számára rendelkezésre álló technikai feltételek határozzák meg, hanem az attitűd. Tehát a digitális technológia, és az internet akkor tudja megvetni a lábát bizonyos kultúrkörökben, ha nemcsak egzisztenciálisan vagyunk készek a befogadására, hanem fejben is.

Merész kijelentés, miszerint a korábbi evolúciós folyamatok azt igazolják az információs társadalom térnyerésével az emberi elme átstrukturálódása is bekövetkezhet (Merlin Donald,2001), mely a kognitív funkciók digitális médiumokhoz való igazodását vonja maga után. Vajon bekövetkezhet, hogy pár évtized múlva az a világról szerzett információkhoz teljesen jelentéstartalmakat is hozzá fogunk rendelni az IKT eszközök hatására? Lehetséges, hiszen, ha csak a jelenlegi generációk fogalmakhoz kötődő értelmezési módjait vizsgáljuk a különbség domináns. A tinédzserek számára a facebook-nak, a twitter-nek köszönhetően a „közösség”, és a „hálózat” kifejezések más jelentéstartalommal bírnak, mint a korábbi generációk számára. Teljesen eltérő gondolkozási műveleteket indítanak be, hiszen a tinédzser előtt kirajzolódik egy a barátaiból álló, virtuális közösség, míg a hagyományos értelmezésben szoros kapcsolatot ápoló, olykor fizikailag egy térben tartózkodó emberek csoportja rajzolódik ki az egyén számára. Reálisnak tekinthető, hogy az eltérő gondolkodási műveletek egy hosszabb intervallumban az emberi elme, ha nem is domináns, de árnyalatnyi átalakulásához vezetnek. Az állatok génkészletében is rögzülnek a külvilág változásaira adott válaszok, ilyen alapon az ember is alkalmazkodhat akár fizikai adottságaiban is az információs társadalom új kihívásaira.

Komenczi az IKT térnyerésének eredményeként példaként említi a működés szerveződés új rendjét: a hálózatot. Az internet globális térnyerésének köszönhetően a világ bármely pontjáról az beléphet a hálózatba, mely határtalan kommunikációs lehetőséget szolgál számára. Tehát a hálózati rendszer kialakulásával párhuzamosan bekövetkezett a kommunikáció globalizálódása, megmerném kockáztatni talán demokratizálódása is. Hiszen olyan információkhoz lehet hozzáférni, mely korábban csak egy elit-csoport kiváltságaként szolgált. Friss példaként említendő a wikileaks, mely olyan adatokat bocsát ki a világ számára, melyekhez addig csak magasabb szinteken lehetett hozzájutni. Felvetődik természetesen a kérdés, jó-e, ha, olyan adatok birtokába kerülünk, melyek kezelése és birtoklása veszélyt jelenthet? A demokratizálódási folyamatra figyelmet kell fordatani, hiszen a nagyfokú ismeretbővítésen túl a világról alkotott világkép erős romlása következhet be.

A hálózati rendszernek köszönhetően a tér és az idő kitágul, nem számít mely időzónában és a föld mely pontján csatlakozunk a hálózatra. Elvi szinten mindenki, mindenhol és mindenkor elérhető.

Az információs társadalom egyszerre rengette meg alapjaiban az addig működő társadalmi berendezkedést, működési formákat, és egyszerre hozott egy olyan fejlődési hullámot az emberiség történetében, melyre korábban nem volt példa. Azt hiszem érdekes napokat élünk.

Források:

Donald, M(2001): Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest

Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

Marhall Mclahan(2001): A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest

URL: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt08.pdf

URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis

2011. április 19., kedd

Erős vagy gyenge kapcsolatok? Mi kell ma az információs társadalomban az embereknek?

kép forrása: mipszi.hu
Annak idején, amikor az ötéves érettségi találkozóra mentem, legnagyobb döbbenetemre szinte valamennyi volt osztálytársam magával hurcolta az összes fellelhető fotót a családról, a gyerekekről, az új autóról, a nyaralásokról, és elkezdődött a beszélgetés. A húszéves érettségi találkozóra azonban egyetlen fotót sem hozott senki. Minek? Fent van az iwiw-en, és a „fészen”. S ha ügyes voltál, már régen „lájkoltad”is őket. A volt osztálytársakkal legtöbbször csak ritkán beszélünk, de nagyon örülünk, ha „bejelölnek”. Ilyenkor végiglapozza az ember a fotókat, beleolvas a profilba és hamar levonja a következtetéseket. Gyakorlatilag 5-10 perc alatt megtudjuk a legfontosabbakat róla anélkül, hogy kérdéseket kellene feltennünk. De egy biztos, újabb ismerőssel növekedett a csoportom, és elmondhatom végre átléptem a bűvös „500 ismerősöm van már”határt.

Amióta világ a világ, az emberek rájöttek, hogy csoportban nagyobb esélyük van a túlélésre, és céljaik elérésére. (Itt van rögtön a konnektivista csoport :-).

Robin Dunbar egy brit antropológus kutatásokkal is alátámasztotta, hogy a csoportméret növekedése összefügg az ember idegrendszeri fejlettségével. Nagyobb szürkeállomány szükséges a csoporttársakkal folytatott kapcsolatok kezeléséhez, a konfliktusok megoldásához, vagy akár a többiek manipulálásához. Dunbar emberszabásúakat vizsgált, melynek során arra jutott, hogy az ember agykapacitása 150 társsal fenntartott kapcsolatra alkalmas. Az emberek érvényesülésének legfontosabb eleme, hogy hogyan tudja legjobban, leghatékonyabban felhasználni szociális kapcsolatait. Vagyis, minél nagyobb csoportot képes valaki kiépíteni, és minél eredményesebben használja ezeket a kapcsolatait, annál könnyebben jut előre, és oldja meg a napi problémáit, birkózik meg az előtte álló akadályokkal.

De vajon érvényes-e ez a 150 fős csoport a mai világban, a mai társadalmakban? Kell-e, szükséges-e, hogy 500 ismerősöm, vagy akár sokkal több legyen a közösségi oldalakon?

Az ember, természetéből fakadóan keresi a csoporthoz tartozás lehetőségét és élményét. Erre nem csak igénye van, hanem képessége is. Hiszen a csoport normarendszerét, a szabályokat viszonylag hamar és könnyen képes megérteni és magáévá tenni. Ebben segíti a nyelv használata, amely kulcsfontosságú. A 150 főt meghaladó csoportok életképessége sem lenne biztosított, ha az ember nem lenne képes a csoport összetartásra és működtetésére bizonyos feladatokat automatizálni. Ahogy nő egy csoport, a közösség önszervező képességei is intézményesülnek, ezen intézményeket pedig az arra specializálódott emberek működtetik. Ilyen például a jogrendszer, a hírközlés, a kereskedelem, amelyeket „specialisták” működtetnek. Ezek a kiszervezett csoportfunkciók a tagok kevésbé szoros együttműködését eredményezik. Csökken a csoport kohéziója, és vele együtt azon személyek köre is, akik fontosak számunkra. A mai modern társadalomban az embernek egyénileg kell kiszűrnie a rá vonatkozó információkat. Ki kell válogatnia, hogy összeegyeztethető a saját céljaival, anélkül, hogy erre egyértelmű utasításokat kapna. Végül a közös hiedelemrendszer hiányában önmagát kevésbé látja egy csoport részeként, inkább egyfős csoportként kezeli magát, aki szabályaiban, hiedelmeiben elkülönül a társaitól.

Ilyen egyszemélyes csoportok kommunikációs eszköze a Facebook vagy az iwiw? Vagy egy olyan szervező erő, amely növeli a csoportokon belüli kapcsolattartást és információáramlást?

A közösségi oldalak mindkettőre alkalmasak. Hiszen végeláthatatlan információmennyiséget oszthatok meg bárkivel, aki erre kíváncsi (vagy aki nem, azzal is). De segíthetnek olyan emberekkel is kapcsolatot fenntartani, akikkel egyébként nem, vagy csak alig tartanánk egyébként kapcsolatot. Mint a régi osztálytársakkal. (S bár rendszerint megígérjük, hogy ezentúl, minden másképp lesz, sokkal gyakrabban hívjuk egymást; a legtöbbször a találkozó közös képeinek egymással való megosztása után kapcsolatunk visszaáll a régi kerékvágásba: azaz legközelebb 5 év múlva találkozunk - jó esetben-). Ugyanakkor ezek a gyenge kapcsolatok is jól jöhetnek egyszer, és ez sokszor nem tudatosul bennünk. Egy amerikai tanulmány szerint, ezen gyenge kapcsolatok segítségével jutottak a megkérdezettek munkához, és nem hirdetések, vagy a szoros környezetben élők segítségével (akik hasonló körben mozognak, mint mi magunk). A gyenge kapcsolatok fenntartására tökéletesen alkalmasak a közösségi oldalak. Szinte percről percre nyomon követhetjük (ha akarjuk), hogy kivel mi történt, és akár egy igen kis energiát igénylő mozdulattal jelezhetjük, hogy tudomásul vettük a történteket. Egyszerűen csak „lájkoljuk”. S ezzel a „szociális hello”-val jelezzük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Ami ezeknél a kapcsolatoknál teljesen elegendő.

S ettől elsekélyesedhetnek a számunkra fontos, mély kapcsolatok? Ettől kevésbé lesznek fontosak a délutáni kávézások a barátnőkkel vagy a kerti partik a barátokkal?

Valószínűleg nem, hiszen a kétféle kapcsolat szükséglete egymással párhuzamosan létezik. S mindkettőt remekül támogatja valamennyi közösségi oldal. S a gyenge kapcsolataimat nem korlátozhatja semmi, hiszen bármikor, bármennyi régi-új ismerőst bejelölhetek és többezresre növelhetem az ismerősök táborát. Ezáltal olyan kapcsolati hálót tudok kialakítani, amelyben nem maradhatok egyedül, s amelynek értéke felbecsülhetetlen.

Egy érdekesség: A közösségen belüli agresszió egy szükséges rossz, amely szinte minden csoportban létezik. Féken kell tartani, ha meg akarjuk őrizni a csoport kapcsolatait, és a hierarchiát. Ilyen az állatok közt megfigyelhető kurkászó viselkedés, mert így egymással való kapcsolatukat is ápolják. Ennek azonban vannak korlátai, hiszen egyszerre csak egy társával tudja ezt megtenni. Így egy optimális csoportméreten felül már nem jut idő mindenkire. Egy elmélet szerint az ilyen jellegű időszűkösség miatt jött létre a nyelv, amellyel ez áthidalható, és a kapcsolat fenntartható. Ezt az is alátámasztja, hogy bármennyire is nem így gondoljuk, de még mindig a legbékésebb élőlény az ember. Csányi Vilmos egy példát is hoz erre: egy vakációzni induló 50 fős embercsoport békésen eltölt akár egy napot is egy buszban, de próbálj meg összezárni 50 csimpánzt egy ugyanekkora helyen, és fél óra múlva csak a legerősebb példányok lennének életben.

Forrás: Mindennapi pszichológia (II. évf/5.szám)