A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritikus gondolkodásmód. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritikus gondolkodásmód. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 20., szerda

Tudunk-e szelektálni?

Elfogadjuk a tényt, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, hogy a ma emberét információs társadalom veszi körül. Legyen szó betegségmegelőzésről, vizsgáról, akciós hirdetésről, buszmenetrendről, mindennapi sikereinkben épp úgy, mint kudarcainkban döntő szerepet játszik, hogy a szükséges információhoz időben jutunk-e hozzá.
Nem véletlen, hogy az internet rövid évtizedek alatt behálózta életünket, hiszen egyre többen ismerik fel, hogy a helytől és időtől függetlenül elérhető tudás hatalmas előnnyel ruházza fel felhasználóit, míg a digitális írástudatlanokat, vagy a lehetőséggel más okból élni nem tudókat behozhatatlan hendikepbe kényszeríti.
Vitathatatlan, hogy a világháló nyújtotta információáradat mennyiségében messze felülmúlja a legnevesebb könyvtárak állományát is. Ugyanakkor felmerül a kérdés, minőségben is felveszi-e a versenyt egy-egy lektorált akadémiai művel? Valószínűleg mindannyian kaptunk már olyan kéretlen reklámot, amelyről már az első percben tudtuk, hogy az abban leírtak minden valóságtartalmat nélkülöznek. Sok esetben egyszerű a döntés, de talán az is előfordult már velünk, hogy végigolvasva egy-egy okfejtést elbizonytalanodtunk.
Mi alapján dönthetjük el, hogy az adott forrás hiteles-e? Irányadó lehet, hogy az információ hivatalos szervezet honlapján jelent-e meg, névvel, titulussal vállalja-e művét a szerző? Jelzik-e és milyen mértékben a nyomtatott forrást, ha van ilyen?
Ezek a kritériumok egy szakirodalom esetén mérvadóak lehetnek, de a felhasználói szokásokat kutató statisztikák világosan mutatják, hogy a netezők túlnyomó többsége inkább kommunikációs csatornaként, hétköznapi információk, hírek gyűjteményeként tekint a világhálóra. Ha tévéműsort keresünk, vagy receptet kevésbé tartjuk elengedhetetlennek, hogy forrásunk hitelességét firtassuk.
Az internet nyújtotta, mindenki számára elérhető, mindenki által bővíthető tudáshalmaz sok esetben szükségszerűen dezinformál. Ahhoz, hogy valóban csak előnyeit élvezhessük, digitális írástudásunk részévé kell válnia egyfajta – szűrőként működő - kritikus gondolkodásmódnak.
Zenina, azt írod, hogy a tudástartalmak megnövekedésével az oktatáson belül is előtérbe kell kerüljön a problémamegoldó gondolkodás, és a döntési képesség fejlesztése. Mint látod, ezzel magam is egyetértek. Ugyanakkor érdekelne, hogy a lexikális tudás teljes devalválódására gondolsz, vagy csak az arányok igazítására?
Részemről én kiállnék ez utóbbi mellett. Véleményem szerint problémamegoldó gondolkodás nem létezhet a lexikális tudás nyújtotta sarokkövek nélkül.

Praznovszky Gabriella

Maróti Andor: Lehet-e tanulni egy életen át? (2009.06.17.)
„UNESCO I. Felnőttoktatási Világkonferenciáján, a dániai Helsingőrben J. Guéhenno, a népművelés párizsi főfelügyelője arra figyelmeztetett, hogy káros, ha a fiatalok iskoláztatása akkor marad abba, amikor önállóan gondolkodni kezdenek. "Ha ekkor gondolkodásukat a véletlenre bízzuk", könnyen válnak áldozataivá a demagóg politikai propagandának és az előítéleteknek. A felnőttoktatás feladata tehát a kritikus gondolkodás kifejlesztése.”