A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művelődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művelődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 16., kedd

Múzeumi nevelés - kis mai szubjektív Visegrádról

Bár nagyon gyakoriak a különböző múzeumokhoz köthető foglalkozások, zártkörű bemutatók, képzések, és egyre népszerűbb szavak a múzeumpedagógia és -andragógia, amiről most mégis írni szeretnék az az egyszerű múzeumi kiállítás, mint művelődési terep. Maga a kiállítás, minden egyéb foglalkozás nélkül is, a látogatók számára tanulási, művelődési lehetőséget kínál(hat).

Gyerekkorom óta szeretek múzeumba, kiállításokra járni. A várak, kastélyok - mint sokaknak, nekem is a gyengéim. Sajnos nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy a nagyon jó anyaggal rendelkező, és még pénzben sem szűkölködő kiállítások elrendezése, az anyagokhoz tartozó szövegek mennyire elszomorítóan távol állnak az átlagembertől legyen az felnőtt vagy gyerek. Távol van attól ami érdekes lehet, attól amiből tényleg tanulni lehet. Most két kisgyerek anyukájaként ezek a dolgok még szembeszökőbbek.

A minap elmentünk Visegrádra, hogy a csajoknak megmutassuk a várat. Mivel a fellegvár parkolója dugig volt, így a lenti királyi palotára esett a választásunk. Nyolc éve voltam itt utoljára, azóta láthatólag sok pénz jutott a rekonstrukcióra, a kiállításokra. Mondhatom, hogy nagyon szép az egész. Nagyon érdekes filmet készítettek, ahol számítógépes vizualizációval felépítették azt, hogy miként nézhetett ki a palota az egyes építési stádiumokban. (Sajnos a film harmadánál a projektor megadta magát, de a film jó.)

Forrás: visegrad.hu

Egy bajom van az egésszel. Alig van kiírás, ami van az meg hihetetlenül fantáziátlan. Van egy berendezett hálószoba a középkorból, terített asztallal, gyönyörű festett ruhásládákkal, stb. A falon a szöveg igen hosszasan arról értekezik, hogy miként tárták fel a szobát, meddig ért valaha, az abalakok hol lehettek és pont. Arról, hogy hogyan élhettek benne, mit csinálhattak, kiké lehetett a szoba egy árva szó sem esik. Nem hinném, hogy plusz két három tábla már olyan sokkal többe került volna. Vagy, gyönyörű vitrines kiállítás, - itt is itt a multimédia, látványos képekkel. De egy-egy tárgy mellett csak a szokásos szöveg: kulcs az xy századból, z mintájú korsó, stb. Emlékszem, hogy mennyire ki voltam borulva amikor a Nemzeti Múzeumban megnyílt a honfoglaláskori kiállítás. Számomra elképesztő mennyiségű anyagot állítottak ki, de olyan unalmas és szegényes információkkal, hogy dühöngve tértem haza. Ilyen-olyan mintájú női hajkorong típusú feliratok. De hogy mit szimbolizál, jelent az a minta, vagy hogyan hordták. Íjjak, nyilak, tarsolyok, stb. de hogy miként használták, mire volt jó, arról egy szó se, kép se, bábu se, megtapogatható újonnan készített tárgy se.

Forrás: visegrád.hu
Visegrádon berendeztek egy konyhát is. Kitömött vadkan, kormos tűzhely, hordók, edények, szárított fűszerek. Ez igen. Látványos, érdekes. Falon a szöveg a megszokott: ekkor-akkor tárták fel, így-úgy nézett ki a feltáráskor, stb. De hogy mit főzhettek ott, hogyan, miből, mivel arról egy szó sincs. Kár. Gyönyörű a fűszeres és gyümölcsös kert rekonstrukciója is. De táblák, információk nincsenek. Ezért is kár. És persze alig valami a gyerekeknek. Ami tapizható lenne, kipróbálható, lerajzolható, érdekesség. (Ah bocsánat, van szemben egy külön fizetős!!! lovagkori játszótér.)

Nem szívesen mutogatok külföldre, de egy éves angliai tartózkodásom alatt nagyon sok várat és kastélyt látogattam meg. Bizony lehetne mit tanulni az ottani múzeumandrapedagógusoktól, kiállításkészítőktől. Felpróbálható páncél, megérinthető, felemelhető, kihúzható fegyverek, szaglászható, morzsolható fűszerek, érdekes, izgalmas szövegek, többnyire a vár korábbi lakóiról, sok sok vizuális inger, ami mind segít befogadni, feldolgozni, sőt mi több élvezni a múzeumi tratózkodást. Volt ahol egy történet köré szőtték a kiállítást feloltöztetett bábukkal, hangefektekkel, várbörtönnel. A gyerekek kész voltak tőle és minden részletet tudni akartak. Volt ahol a várromhoz csupán egy audioidegenvezető volt, ami azonban olyan izgalmas sztorit mondott el a vár minden szegletéről (persze a szakami információkkal együtt), hogy igen emlékezetes maradt az átlagember számára is, pedig se bábú, se bútor, se vitrin. Magyarországon olyan, mintha a művelődésnek, a múzeumnak óhatatlanul unalmasnak kellene lenni, ha szakszerű akar maradni. Vajon a szakszerűség és az élmény, kizárják egymást? Legalábbis egy valamire való kutató szerint? Az átlagembernek fájjon, ha művelődni akar?

(Biztos vagyok benne, hogy vannak jó példák is, mint pl. a skanzen, de nagyon-nagyon lassan alakulnak a dolgok itthon.)
Sági Zenina

2011. július 25., hétfő

Szücs Zsuzsanna: A reformkori tradíciókra épülő kultúraközvetítés lehetőségei Balatonfüreden

Szakdolgozatom témájául lakóhelyem, Balatonfüred kultúraközvetítésének lehetőségeit választottam, mert azt szeretném kutatni, hogy a reformkorig visszanyúlva, milyen lehetőségek rejlenek még a közösségfejlesztés területén. A szakdolgozatot egyfajta hiánypótló dokumentumnak is szánom, valamint témaválasztásom aktualitása az ünnepi rendezvénysorozat, amelyet április első napjaiban rendeztek a városban, a település 800 éves, a várossá nyilvánítás 40 éves évfordulójának tiszteletére. A fürediek nagy közösségi összetartó ereje, a kulturális alapú városfejlesztés két évtizedes munkája, a sikeres uniós pályázatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnöksége idején éppen Balatonfüredet jelölte ki a nemzeti és európai értékek összefüggései bemutatásának helyszínéül.

Az andragógus mint kultúraközvetítő, ma egyre inkább egy naprakész „információmenedzser”, aki szakmai szemmel nézve szívén viseli a kultúra minél szélesebb rétegekhez való eljuttatását. Balatonfüred szerencsés helyzetben van, hiszen tárgyi-, szellemi- és környezeti értékeket örökölt, melyeket kulturális marketingtevékenységével minőségi turisztikai kínálatként kell közvetítenie. Kutatásomban a város kettősségéből indultam ki: a helyiek és az ide látogatók számára a kultúra egyes szegmensei nincsenek összhangban. Andragógus szemmel úgy vélem, az egyén – korhatár nélkül - váljon részesévé a kultúraalkotásnak, - megőrzésnek, - építésnek. A másik hipotézisem arra irányult, hogy hiányzik az egység, amely koordinálná a helyi programokat. Erre vonatkozóan szakdolgozatom utolsó fejezetében javaslatot tettem egy andragógus iroda létrehozására, és annak hálózati szintre emelésére.

A kutatás módszere nyitott és zárt kérdésekből álló kérdőíven alapult. A mintavétel módja véletlenszerűen zajlott, online kérdőívek segítségével, a minta nagysága 145 fő. A kutatásomból erősen kirajzolódnak a helyi lakosok valós/vélt sérelmei, valamint a kutatás eredménye azt támasztja alá, hogy a válaszadók többségének a fesztiváljellegű, szabadtéren zajló, gasztronómiával együtt járó eseményekre van igénye. Megújulásra van szükség, a meglévő programokat új tartalmakkal kell tölteni. A művelődési élet színterein a legfőbb irányvonalnak az igényességet, az értéktudatosság terjesztését tartom, illetve egyes intézményi struktúrák fejlesztését. Balatonfüred jövőképének döntő része pedig az iskolai nevelésen múlik.

Témavezető: Dr. Bali János

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.

2011. július 21., csütörtök

Bardócz-Tódor Enikő: Múzeumandragógia a szentendrei skanzenben

A múzeumandragógia rendkívül fiatal tudományág, pontos elméleti körülírása még várat magára. Nehezíti a helyzetet, hogy általában az andragógia fogalma körül is van még bizonytalanság, gyakoriak a szlogenkompetencia szintű megközelítések. Ebben a helyzetben a gyakorlatorientált dolgozatoknak nagy jelentősége lehet, hiszen ha megfelelő mennyiségű andragógiai tapasztalatot rögzítünk, az segíthet az általános jellemzők megtalálásában. Dolgozatomban egy konkrét intézmény andragógiai tevékenységéről számolok be.

A bevezetőben MA tanulmányaimra támaszkodva röviden ismertetem az andragógia fogalmát, ezután a szakirodalomra, valamint húszévnyi munkatapasztalatomra, alapozva bemutatom jelenlegi munkahelyemet, a skanzent, majd a kettő viszonyának felvázolásával indoklom témaválasztásomat. Megállapítom, hogy a múzeumandragógia (ha nem is ezen a néven) kezdetektől jelen van a skanzenben, majd utalok arra a tényre, hogy az andragógia elméleti meghatározása még ma sem elég kiforrott. Ezután ismertetem a skanzenbeli múzeumandragógia vázlatos történetét 2006 és 2010 között. Kutatásom módszere elsősorban dokumentumelemzés. A foglalkozásokat gyakorlati-elméleti és egyéni-csoportos dimenziók mentén csoportosítom, ezekből vonok le következtetéseket azok hatékonyságára nézve. Ezután a foglalkozások számszerű, mennyiségi elemzése következik. Ehhez kapcsolódik egy kis mintán végzett felmérés ismertetése. A dolgozat befejező részében megkísérelem meghatározni az andragógia fogalmát. Végül a tapasztalatok alapján új múzeumandragógiai tevékenység bevezetésére teszek javaslatot.

A dolgozat eredményeként a vizsgált öt évre nézve elkészítettem a foglalkozások teljes felsorolását, látogatási statisztikai adatokat gyűjtöttem egybe, illetve egyszerű módszert alkalmaztam az egyes foglalkozások becsült hatékonyságának megítélésére. Bár nem tekinthető eredeti gondolatnak, de újszerű eredmény az andragógia fejlődés-lélektani felosztásának kifejtése, ami ez idáig írásban még nem jelent meg. Ennek alapja Karácsony Sándor pedagógiára vonatkozó fejlődés-lélektana, melynek megállapításait az andragógiára alkalmaztam oly módon, hogy a gyermek lelki fejlődési szakaszainak az öregedő ember lelki fejlődési szakaszait feleltettem meg.

A dolgozat eredményeit egyrészt a skanzen munkájának továbbfejlesztésében lehet felhasználni, másrészt az andragógia felosztásának további finomítására, részletezésére.

Témavezető: Dr. Arapovics Mária PhD

A szakdolgozat ide kattintva olvasható el teljességében. További andragógiai témájú szakdolgozat a 2011-ben végzett levelezős MA-s csoporttól  ezen a linken található.