A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online tanulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 4., péntek

Növekvő számú ingyenes online egyetemi kurzusok

A Napi Gazdaság online cikkében olvasható, hogy mindössze hat hónap alatt kis híján megduplázódott az ingyenes internetes egyetemi kurzusok száma a világban: amíg januárban 1369, idén júniusban már nem kevesebb mint 2625 előadássorozat volt a nemzetközi kínálatban. Ez derült ki az Európai Bizottság által életre hívott Open Education Europe friss statisztikájából.

kép: gsvcap.com
Európában jelenleg 597 óra érhető el, közülük a legtöbbet a spanyol intézmények kínálják, szám szerint 203-at, utánuk következnek a britek, 120-szal, majd Franciaország, ahol összesen 81 kurzusra járhatunk virtuálisan; a kelet-közép-európai régióból egyelőre egyedül egy szlovák egyetem van jelen a MOOC-piacon. „Döbbenetes ütemben növekszik az ingyenes internetes képzések népszerűsége, köszönhetően annak, hogy a világ legmagasabban jegyzett intézményei, a Stanford, a Johns Hopkins vagy a párizsi École Normale Supérieur is hirdet meg órákat, és a tanulás ütemét a diákok szabják meg, akik még papírt is kaphatnak a vizsgák végén, amelyek értéke folyamatosan növekszik a munkaerőpiacon” – mondta el a portálnak Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium igazgatója, aki hozzátette, az élénk érdeklődést felismerve egyre több egyetem teszi ingyenesen elérhetővé egy-két óráját a világhálón, aminek nagyon fontos szerepe lehet a hírnevük ápolásában vagy megalapozásában. „A nemzetközi ösztöndíjrendszerek miatt a diákok ma már jóval mobilisabbak, mint néhány évtizede, így a hazai egyetemeknek is elemi érdeke, hogy még ismertebbé tegyék magukat a külföldi hallgatók körében; erre az online kurzusok kiváló lehetőséget nyújtanak” – jegyzi meg Szalai Zoltán.

infografika: teachthought.com
A MOOC mozaikszó az angol „Massive Online Open Course” származik, és nagyjából úgy fordítható, hogy ingyenes online nagycsoportos kurzus. A MOOC-ok sajátossága, hogy nem létszámkorlátosak, így akár több ezren is járhatnak egyszerre ugyanarra az órára a világ bármely pontján; az előadásokat a hallgatók videofelvételeken keresztül követhetik. Az első MOOC-ot még 2011 őszén a Stanford Egyetemen indították el, majd a massachusettsi MIT és a Harvard tette mindenki számára elérhetővé több óráját; azóta a MOOC-ok szervezésére tech cégek épültek, például a Coursera, az Edx, a Lynda vagy az Udemy. Erről korábban a Figyelőben is lehetett olvasni.

A statisztikák szerint Európában a legtöbb kurzust – több mint 130-at – a műszaki területen hirdették meg a közelmúltban; ezt követik az alkalmazott tudományok, a társadalomtudományok és az üzleti tudományok, mindhárom területre nagyjából 90 egyetemi előadássorozat jut jelenleg. Ám a nemzetközi kínálatban gyakorlatilag mindenki megtalálhatja a kedvére valót, a görög-római mitológiával éppúgy foglalkozhatunk, mint például a bioinformatika aktuális kérdéseivel.

Magyarországon egyedülálló módon költségmentes internetes társadalomtudományi képzést kínál a Mathias Corvinus Collegium a középiskolás diákok számára. A négy féléves program elméleti kurzusai a modern kori történelem, a közgazdaságtan és a nemzetközi kapcsolatok területét ölelik fel. A gyerekek heti rendszerességgel juthatnak hozzá az e-learning felületen a feldolgozandó tananyaghoz, amely többnyire egy külföldi vagy magyar egyetemi szakember tanulmánya. Tudásukat háromhetente időkorlátos, készségfejlesztő szándékkal összeállított online tesztek, valamint házi dolgozatok segítségével mérik fel. Az elméleti oktatást érveléstechnikai, prezentációs és csoportdinamika-tréningek egészítik ki, emellett a diákok olyan gyakorlati ismeretekre is szert tehetnek, mint a motivációslevél- és az önéletrajzírás. A tréningek több helyszínen, a fővárosban, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen is zajlanak, az MCC az utazási költségek megtérítésével támogatja a szociálisan rászoruló hallgatóit. A program keretében évente karriernapot is szerveznek, ahol pályaorientációs tanácsadással segítik a diákokat az egyetem kiválasztásában.

Szalai Zoltán úgy látja, a jövőben várhatóan tovább növekszik az online „szabad egyetemek” népszerűsége, ám az internetes távoktatás egyik formája sem fenyegeti a hagyományos, intézményes oktatást. „A MOOC-ok megjelenése az elmúlt évtized legjelentősebb fejleménye az egyetemi világban, ám ezek igazán csak úgy tölthetik be a szerepüket, ha kiegészítik a fizikai jelenléten alapuló képzéseket.

Forrás: Napi Gazdaság Online

2013. január 25., péntek

E-forradalom a felsőoktatásban

A Figyelő című hetilap 2013/3. számában jelent meg egy cikk az elit egyetemek nyílt, ingyenes online kurzusairól, amelyek révén az elmúlt években világszerte százezrek léphettek be virtuálisan a Harvard, a Stanford vagy a Yale előadótermeibe. Bár Magyarországon ettől még nagyon távol állunk, mégis az online tanulás növekvő népszerűsége alapjaiban formálhatja át a felsőoktatást. 

Az első online kurzusokat a cikk szerint az angliai Open University indította. Az 1969-ben létrehozott intézményben távoktatással képezték a hallgatókat, majd az internet berobbanásával az intézmény is módszertant váltott. 2000-ben a világon először már virtuális diplomaátadót szerveztek, amelyen 8 ország 26 hallgatója kapta meg az oklevelét.

A Harvard és a Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2012-ben egy hatvanmilliódolláros projektet indított útjára. Az edX néven létrehozott online platformon a két intézmény legnevesebb oktatói által tartott kurzusokat tették elérhetővé ingyen. Ezzel párhuzamosan azonban más elit egyetemek is indítottak online kurzusokat. A regisztráció többnyire egyszerű és ingyenes, hozzáférést biztosítva előadásokhoz, jegyzetekhez, házi feladatokhoz. A tanulás módja szerint kétféle képzés létezik. Az egyik esetben a valóságban zajló órákat lehet online követni, de alkalmazkodva az órabeosztáshoz, videokonferenciák, előadások, csapatmunka tekintetében. A másik típust a távoktatásra jobban hajazó, a saját tempóban elvégezhető (self-paced) kurzusok képviselik, ekkor az anyagok előre rögzítettek, ám azért a házi feladat beadására természetesen határidőt szabnak meg.

Forrás: telegraph.co.uk

Tanfolyamok széles választéka található meg a három legnépszerűbb platformon: udacity.com, edX.org, coursera.org. Több millió hallgató használja ezeket a felületeket, azonban az is igaz, hogy nagyon magas a lemorzsolódás. Általában a jelentkezők 10-15 százaléka jut csak el az oklevél megszerzéséig. Ennek ellenére, ha a jelenlegi trend folytatódik - és miért ne tenné? - akkor is százezrek szereznek majd online bizonyítványt MOOC kurzusokon (Massive Online Open Courses).

A cikkben megszólal Ollé János is, aki eredetileg ennek a blognak is az inspirálója volt. Elmondta, hogy véleménye szerint egy hosszú távon meghatározó oktatási modellről van szó. Ugyanakkor nyilván az online képzések nem tudják még felváltani a hagyományos képzési formákat. Az egyetemi képzés gyakorlati foglalkozásai, bizonyos projektek, csoportmunkák, kompetenciafejlesztő tréningek nem alkalmasak arra, hogy online formában jelenjenek meg, vagy nagyon költséges módon lehetne elérhetővé tenni. Emellett bizonyos szektorokban nem is fogadják el ezeket a diplomákat. Ennek egyik oka lehet a cikk írója szerint az, hogy a vizsgákon az ellenőrzés nehézségekbe ütközik és talán emiatt ingyenes még a legtöbb ilyen kurzus.

Várható, hogy ezek a tendenciák átformálhatják a felsőoktatás mai rendszerét. Egyrészről demokratizálódást eredményezhet, másrészről a hagyományos képzéseknél hozhat a versenyhelyzet miatt minőségjavulást.

Az edX.org nyitólapja
Bár sok a szkeptikus hang a minőséggel kapcsolatban. Az tény, hogy az online térben való tanulás segítése más fajta pedagógia és módszertani felkészültséget igényel az oktatótól. A hagyományos felépítésű online kurzusok (előadások, néhány gyakorlati feladat, egyéni munka, egyéni értékelés) az oktatótól sem követel  akkora energiabefektetést, mint egy teljes kurzus online csoportmunkára alapozása. Utóbbira lehet példa a konnektivista tanulás, amely elég komoly energiabefektetést, időt igényel mind a hallgatóktól, mind az oktatóktól. (Erről tudnánk mit mesélni...)

Magyarországon egyenlőre kísérleti kurzusokról lehet még csak beszélni. Gond, hogy a számítógépek még nem mindennapos résztvevői az oktatásnak. Az oktatási piacon a kereslet inkább a hasznos (azaz munkát érő) képzéseket célozza, cél gyakran a képesítés, azaz a papír megléte. Sajnos még sokan nem hiszik azt el, hogy az online oktatás személyes jelenlét nélkül is lehet hatékony, minőségi, eredményes (nem kell messzire menni a példáért, nézzük csak meg a levelező képzésekről szóló véleményeket). Bár egyre több az e-learninges támogatott projekt (egyenlőre még a hagyományos képzés támogatására, kiegészítésére), úgy tűnik, hogy az online oktatás sem a felsőoktatás irányítói, sem a résztvevői (azaz az egyetemek) számára nem fontos. Az tény, hogy viszonylag nagy beruházást igényel (technológia, tartalomfejlesztés, marketing, márkaépítés) ugyanakkor hosszútávon megtérülhet a befektetés. Bár most még ingyenesek a nagy egyetem online képzései, ha csak minimális összeget is vezetnek be, regisztráció, vagy tandíj gyanánt, a fokozott érdeklődést figyelembevéve az online felsőoktatásról kiderülhet, hogy bizony jó üzlet lehet, pláne, ha összekötik állásközvetítéssel is.

Forrás: Figyelő 2013/3. szám



2011. május 22., vasárnap

Webinárium

Kép forrása: http://bit.ly/j8ZTpJ
Az online oktatást boncolgatva a héten, arra a megállapításra jutottam, hogy szinte már semmi újat nem tudok a témához hozzátenni, ezért a számomra izgalmas webináriumról fogok írni. Az írásomat némi kutatómunka előzte meg, íme:

A Wikipédián nem találtam meg ezt a szót, helyette a szemináriumot ajánlotta az oldal.
„Szeminárium: a papnevelés helye és intézménye. A katolikus egyházban megkülönböztetnek kis- és nagyszemináriumot. A nagyszeminárium ([lat. seminarium maius] általános szóhasználatban: szeminárium) a katolikus egyházban a papnevelő intézet (régiesen: papnevelde) szinonímája. A papnevelés kötelező színhelye. Vagyis olyan sajátos felsőfokú, bennlakásos oktatási és nevelési intézmény, amely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Az egyházjogi előírások szerint a papképzésnek legalább négy éven keresztül szemináriumban kell történnie. Általában minden egyházmegyében, ahol lehetséges, létrehoznak szemináriumot, de léteznek úgynevezett egyházmegyeközti szemináriumok, ahol több egyházmegye papnövendékeit képzik. A szemináriumokban lelki és tanulmányi képzés történik. A tanulmányi képzés azonban a szemináriumon kívül is történhet, ahol külön főiskolai vagy egyetemi teológiai képzés lehetősége biztosított. A lelki képzés célja a lelkipásztori munkára történő lelki előkészítés, a megfelelő lelkipásztori lelkiség kifejlesztése a papnövendékekben. A tanulmányi képzés, az oktatás (amelynek legalább 6 éven át kell történnie), filozófiai és teológiai tanulmányokra tagozódik. A főbb teológiai tárgyak: szentírástudomány, dogmatika, erkölcstan, lelkipásztorkodástan, egyházjog, egyháztörténelem, de a teológián más segéd- és szaktudományokat is tanítanak. A szemináriumok nevelői testületének tagjai: a rektor (a szeminárium igazgatója), a spirituális (lelkiigazgató, a lelki képzés irányítója), a prefektus (fegyelmi elöljáró, felügyeli a növendékek tanulmányi ügyeit is), a vicerektor (a rektor helyettese, a magyar gyakorlatban gyakran egyúttal gondnok), a gondnok (a szeminárium anyagi ügyeit intézi és igazgatja az alkalmazottakat). Tanárai a teológiai tanárok. A szeminárium növendékeinek szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák. A Trianon utáni Magyarországon, 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a Központi Papnevelő Intézetre, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett Győrben, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek. A kisszeminárium (lat. seminarium minus): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a középfokú humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.”

Érdekes, valamikor tanult információkhoz jutottam, amit meg is osztok veletek, de az én hőn áhított témámhoz nem kerültem közelebb. Fontosnak tartom, hogy ismerjük az előzményeket, hiszen sok momentum innen származik, csak az idő múlásával, a technika fejlődésével a szeminárium fogalma is megváltozott, átalakult. A Wikipédia ajánlott egy másik értelmezést, lássuk azt:
„A szeminárium főként a felsőoktatásban alkalmazott olyan oktatási forma, oktatásszervezeti megoldás, amelynek a lényegét elsősorban egy másik oktatási formával, az előadással összevetve lehet megérteni. Míg az előadáson az egyetem vagy főiskola tanára nagyobb számú diákközösség számára „leadja” az anyagot, vagyis a tanár előad, a diákok pedig hallgatnak (és jegyzetelnek), addig a szeminárium keretén belül az oktató (a szemináriumvezető) egy kisebb létszámú hallgatói csoportot vezet, amelyben a hallgatók aktív részvételével történik a szeminárium anyagának az elsajátítása. A diákok a tanár által kijelölt vagy maguk által választott témákról előadást (referátumot) tartanak, vagy dolgozatot írnak, amit a szeminárium résztvevői általában megvitatnak. Az előadásokon a részvétel ajánlott, a szemináriumokon viszont rendszerint kötelező. Gyakori, hogy a vizsgára bocsátás feltétele a szemináriumi követelmények teljesítése. Újabban találkozhatunk olyan szemináriumokkal, ahol a tudományos munka fő célja nem egyszerűen az ismertetek elsajátítása, hanem a kutatás (kutatói szemináriumok).A világháló (angol eredetiben World Wide Web, WWW vagy röviden Web) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszere. A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”- jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk.”


Ez a megközelítés már kezdett hasonlítani a webináriumtól elvárt (általam ismert) ismeretekre. Mert ugye oktatási forma, az oktató/szemináriumvezető vezeti a hallgatói csoportot, a hallgatók aktívan részt vesznek az előadásban, a diákok a maguk vagy a tanár által kiválasztott témákból előadást tartanak, majd azt megvitatják. Az IKT eszközök használata is megjelenik ennél a formánál, tehát elmondhatjuk, hogy a webinárium – tágan értelmezve – egy webes-multimédiás támogatottságú szeminárium, online szeminárium.

További keresgéléseim eredményeként leginkább olyan hirdetésekre találtam, ahol, mint értékesítési segédlet jelenik meg a webinárium, ami ezek szerint már nem csupán az oktatás, de a marketing és az értékesítés új módszereként is bevált.
De vajon miért szerveznek webináriumokat?

Közelítsük meg a kérdést a marketing oldaláról:
- ha sok pénzbe kerül a workshop vagy szeminárium megszervezése
- kevesen jönnek a rendezvényeidre más városokból, de sokszor a saját városodból is
- új ügyfeleket szeretnél szerezni olcsón és gyorsan

Kinek/kiknek való a webinárium?
Tanácsadóknak, trénereknek, coach-oknak, andragógusoknak. Mindenkinek, aki képzéseket tart szeminárium, tréning vagy workshop formában, de azoknak is, akik új ügyfeleket akarnak szerezni, illetve bemutatni terméküket vagy szolgáltatásaikat.
Fontos:
- hogy hogyan és mire használhatod a webináriumokat
- hogy mire figyelj oda a webinárium eszközeinek kiválasztásánál
- hogy hogyan kell meghirdetni a webináriumot
- hogy hogyan készítsd el, és milyen hosszú legyen a webinárium
- hogy hogyan kell eladni a webinárium segítségével
- és hogy milyen lehetőségeid vannak az online szeminárium megtartására

A válságnak még nincs vége! Ott kell spórolni, ahol csak lehetséges, és ha ez azt jelenti, hogy a képzések egy részét online kell megtartani, akkor fel kell készülnöd erre a lehetőségre is. Nem is beszélve az ügyfélszerzésről. Ha jó vagy a személyes ügyfélszerzésben, akkor tetszeni fog a webinárium, mert ez a legdirektebb formája az online marketingnek. Itt igazi érdeklődőkkel találkozol, akikkel írásban és “hanggal” is kommunikálhatsz – szinte, mint a személyes értékesítésnél.
Egy webinárium havonta többet ér bizonyos helyzetekben, mint akár egy heti hírlevél! Gondolj csak bele, hogy hetente mennyi tartalmat kell gyártanod, hogy az olvasókat (érdeklődőket) meg tudd tartani?
Egy jó hír: a piacon a tanácsadó, coaching és tréning cégek közül csak néhányan használnak webináriumokat.

Fontos információk, amelyeket közzé kell tenned, hogy sikeres legyen a webinárium:
Webinárium időpontja:
Előadás (óra, perc): –
Kérdések és válaszok (óra, perc): –
Helyszín: otthon, munkahelyen, reptéren, buszon vagy a réten, … A lényeg, hogy közben ne zavarjon meg senki!
Mire lesz szükséged?
- Egy – két szoftvert fel kell installálnod a számítógépedre.
- Szükséged lesz működőképes hangszórókra, mikrofonra és egy webkamerára.
- Természetesen alapvető egy számítógép internetes eléréssel.


A héten megtartott webináriumunk pozitív élményekkel gazdagított, tehát van saját élményem is, ezért a webinárium téma kutatásának két fontos tanulsága számomra, hogy a Wikipédiában nem találtam ezt a kifejezést, tehát „van új a nap alatt”, a másik pedig az, hogy ez az új oktatási forma, online módszer él, terjeszkedik és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen!


Használjuk!

2011. május 18., szerda

Online tanulási környezetek térnyerése a felnőttképzésben

Kép forrása: http://e-tanulas.blog.hu/
Személyes tanulási utamat vizsgálva az on-line tanulási környezetről első pillanatban az ELTE e-learning felülete ugrik be. Az oktatók többsége jócskán mellőzte a korábbi években a felület használatát, aztán lassacskán megjelentek az első próbálkozások a használatára vonatkozóan. A legtöbb oktató továbbra is az előadásainak, ppt-inek megosztására, valamint a hallgatói munkák „begyűjtésére” használja. Azért az elmúlt pár évben volt egy-két messzebb tekintő próbálkozás: on-line tesztírás, fórumhasználat, feladatleírás, oktatási segédanyagként szolgáló digitális anyagok, tartalmak e-learning felületen való megosztása(videó, web-oldal, program). Jelenlegi kurzusaim kapcsán tapasztalom meg előnyeit, ugyanis a bármikor, bárhol hozzáférhetek az éppen szükséges előadáshoz, tantárgyi tematikához. A hagyományos kontaktórák szigorú időbeli és térbeli korlátok között mozognak, míg e-learnig lehetővé teszi a már lezárult kontakttevékenység on-line eszközökkel történő továbbvitelét. Igaz a hallgatói oldalról sem bontakozott ki az e-learning felület minden funkcióját kiaknázó felhasználás. Értem ezalatt a például a fórumhasználatot, vagy a minden egyes elérhető anyag letöltését (persze itt csak a magam nevében írhatok, hiszen a többi felhasználó aktivitását nem látom). Na de a jelenből elkanyarodva, személyes élettörténetemből kilépve induljunk el az online tanulási környezetek fejlődési útján.
Valamikor az 1970-es évek végén egyfajta korszakváltás kezdett el kibontakozni az oktatás területén. Az első lépést a személyi számítógépek első megjelenése jelentette 1978 magasságában. Aztán az innováció menetelése, a tanítási-tanulási folyamatban való térnyerése visszavonhatatlanul kibontakozott. Hazánkban az 1980-as években kaptak észbe, és jöttek rá, hogy alkalmazkodni kellene a nemzetközi trendekhez, ezért 1983-ra már minden iskolában fellelhető volt a hazai gyártású HTZ 80 Basic számítógép, míg az ezredforduló környékén a személyi számítógépek elterjedése volt a jellemző, míg az utóbbi években pedig az internethez való hozzáférés vált általánossá az oktatási intézményekben (Benedek, 2008). Tehát kis hazánk infrastrukturálisan is felkészült az online tanulási környezetek befogadására, vagy mégsem?
Benedek megállapítja, hogy az oktatás és a munka szellemi és fizikai átalakulása zajlott le az ezredfordulóra a fejlettebb országokban, a számítógépek megállíthatatlanul beágyazódtak az oktatás folyamatába a tanítás, na meg a tanulás eszközeként.
A digitális eszközök fejlődésével a tanítási-tanulási folyamatban az ember és számítógép igencsak eredményes, interaktív együttműködésének, kommunikációjának köszönhetően új tanulási környezetek jöttek létre-és persze születnek folyamatosan is-, melyek alapvetően felforgatták a formális oktatásból kiindulva az oktatás minden szegmensét, és persze a tanulási tevékenységet magát, illetve a tevékenységről alkotott klasszikus elképzeléseket, sémákat.
Tetszett Korányi könyvében az a gondolatsor, hogy a felnőttoktatás üres frázisokkal hirdeti a differenciálás alkalmazásának szükségességét, fontosságát. És azt mondhatom, hogy jó oldalról közelített meg a felhozott problémát. Ugyanis szerinte a felnőttoktatás nagyrészt továbbra is az objektív tudástartalmak átadását szorgalmazza, és csak minimális szinten jelenik meg az egyén előzetes tudásának, képességeinek figyelembe vétele. Megítélése szerint az elméleti anyagrészek átadásához nincs szükség oktatóra, hiszen a már előre szigorúan lefektetett tananyag elsajátítását - és ami fontosabb megértését - nem szolgálja az oktató azzal, hogy a vizuálisan is érzékelhető információt, audálisan is ugyanolyan tartalommal elérhetővé teszi. Szerinte az ismeretátadást személytelen médiumokkal is lehetne helyettesíteni, és a hangsúlyt inkább az egyéni képességek fejlesztésére helyezni. Ehhez gondolatkörhöz már egy korábbi blogbejegyzésben (Boros Tibor blogbejegyzése) is leírt kiegészítést tennék, mely Noble professzortól származik, aki azt taglalta, hogy az online eszközök oktatásban való térnyerésével a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és mint egy automatikus szoftveralkalmazás akár olcsóbb-adott esetben tanári képesítéssel sem rendelkező munkaerővel is átadhatóvá válik. Megítélésem szerint ez a veszély az elkövetkezendő tíz évben nem fenyeget legalábbis szűk pátriánkban, főleg amíg a tanári pályán túlképzés van.
Tehát visszatérve Korányi gondolatköréhez, azt állítja, hogy a távoktatás, az online tanulási környezetben megjelenik az individualizáció, a személyre szabottság.
Hiszen a rendelkezésre álló határtalan mennyiségű IKT eszköz az egyéni tanulás, és személyes tudásbővítés lehetőségét szolgálják. A tanulásmenedzselő szoftverek (pl. Moolde) a tanulási tevékenység, az előrehaladás minden mozzanatát követik, rögzítik, így az oktató számára lehetővé teszik a tanulási folyamat testre szabott értékelését és támogatását, a tanár és diák közötti új, személyesebb kapcsolatot erősítve (Komenczi, 2009). Ezzel lehetővé válik a tanulók hozott tapasztalataira való építés, és a problémamegoldás előtérbe helyeződése. A jelenléti oktatással szemben az online tanulási környezetben a tanuló akkor és ott tanul, ahol a számára megfelelőbb. Ezen a ponton kapcsolódik össze a bejegyzés elején írt egyéni szempont, hiszen jómagam is a tér és az idő kitágulását emeltem ki üdvös tulajdonságként.
Az elektronikus tanulási környezetnek kiemelt szerepe van a felnőttoktatásban, hiszen ahogy Komenczi is írja, a személytelenebb átadási forma az egyén életkorának előre haladásával egyre jelentősebbé válik. A felnőtt képes az önirányított tanulásra, éppen ezért elégséges, hogy a tanulási folyamat során mindössze támogassák, útmutatást nyújtsanak neki. Nincs szükség olyan mértékben a jelenléti oktatásra, mint a korábbi életszakaszokban, ugyanis a tanulási tevékenység nem egy személytől függ, nem szükséges az ismeretelsajátítás közvetlen irányítása.
Zárósoraimhoz Benedek Andrástól emelnék be egy gondoltatot Szerinte a digitális technológiák a felnőttek esetében is kiszélesítik a tanulási lehetőségeket, ezzel együtt megváltoztatják a tanulási módszereket. Új lehetőségek, új feladatok, interaktív, személyre szabott tanulási terek, a jövő beköszöntött a felnőttoktatásban is.

Forrás:
- Benedek András(2008):Digitális pedagógia-tanulás IKT környezetben. Typotex, Budapest
- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest
- Korányi Tibor(2009, szerk.): Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia
világában. Novum, Sopron,

2011. május 15., vasárnap

Blogok a tanulásban

Képzésünk során nekünk újdonság volt a blogolás és ez a konnektívista kurzus. Most találtam egy tanulmányt, ami arról számol be, hogy kínai egyetemisták ezt már 2007-ben megtették kísérleti célból.
2008. áprilisában jelent meg egy tanulmány a “Chang Gung Journal of Humanities and Social Sciences” lapban A bologok használata az orvosképzés angolóráin (The Use of Blogs in English Classes for Medicine-Related Mejars) címmel.
A tanulmány szerint, vannak előnyei és természetesen hátrányai is az ilyen típusú tanulásnak. Az előnyök között elsőként az egyszerűséget említi. A diákoknak nem volt szükségük jelentősebb informatikai, programozói ismeretekre, mert a blogok sablonjai egyszerű használatot biztosítanak a felhasználók részére. Ezt mi is tapasztalhatjuk, hiszen a kezdeti szorongásunk erősebb volt az indokoltnál a blog és a twitter használatát illetően.
Mivel a vizsgált kurzuson a tanár is használta a blogot, a tantermi órákat megelőzően saját blogján tett fel kérdéseket a hallgatóknak, amik segítették őket az órára való felkészülésben, majd a tanórát követően nem kellett lezárniuk a megbeszéléseket, vitákat, hanem ezeket az osztályterem falain kívül is folytathatták, immár a blogon, ezzel létrehozva saját tanulási hálózatukat. Ráadásul biztonságos környezetben, nem keresve a tanár irányítását érvelhetnek saját maguktól.
A blogok, az információk központi forrásává váltak, a tanár előadásai felkerültek a tanár oldalára, majd a hallgatók is feltöltötték házi feladataikat, anyagaikat saját oldalukra, így létrehozva saját portfóliójukat a tanév végére.
A vizsgálat a blogolás oktatásban való felhasználásával kapcsolatban az alábbi hátrányokat tárta fel:
Az oktató csak nagy nehézségek árán tudta nyomon követni a blogolás áltál keletkezett jelentős tartalommennyiséget (beleértve a bejegyzéseket és a kommenteket is). A tanulók meg is fogalmazták azt az igényüket, hogy több visszajelzést várnának a tanártól a feltöltött tartalmakkal kapcsolatban. Ehhez azonban a tanárnak segítséget kell kérnie egy másik oktatótól, de járható út lehet a tanulótársak visszajelzéseinek fontosságára felhívni a figyelmet és kihangsúlyozni ezek jelentőségét.
Egy másik felmerülő probléma az adatvédelem, mivel a blogok az interneten mindenkinek hozzáférhetőek, azonban a különböző blogplatformok már kínálnak olyan lehetőséget, hogy jelszóval védjük le a zárt közösségnek szóló tartalmakat.
A diákok általában pozitívan vélekedtek a blogolásról, de csak nehezen találtak időt a bejegyzések és a kommentek írására. A tanulmány megemlít egy másik vizsgálatot, amit 2006-ban végeztek, ami szerint sok blog azért hal meg egy idő után, mert írójának nincs ideje minden nap frissíteni. A vizsgált hallgatók a kurzus 3 hónapja alatt átlagosan 14 alkalommal frissítették blogjukat.
A vizsgálat során a hátrányok csoportjában megjelent a plágium kérdése is, hiszen az interneten elérhető számtalan, különböző tartalom másolására és beillesztésére van lehetőség, ami gyakran jár a szerzői jogok megsértésével. Ezért kiemelten fontos a hallgatók tájékoztatása, figyelmeztetése erre a problémára.
Igaz a vizsgálatot viszonylag kis létszámú mintán végezték el, a megállapításai azonban a továbbiakban is fontosak lehetnek. Egyik megállapítása, hogy a diákoknak jobban tetszett a tanár blogja, mint a sajátjuk. Ezért kezdetnek azt ajánlják, hogy a tanár tegye fel előadásait, tematikáit, dokumentumait a blogra, tegyen fel néhány kérdést, amire a hallgatók tudnak válaszolni, kommentezni, ezzel elindítva a folyamatot, kedvet csinálva a hallgatóknak saját blog létrehozására.

Forrás: http://bit.ly/ieXLht
Az eredeti tanulmány: http://bit.ly/kxDsDG

2011. április 19., kedd

Csapó Benő: Oktatás az információs társadalom számára

kép forrása: http://bit.ly/XixVR
Oktatás az információs társadalomban

Oktatás az információs társadalom számára

Az oktatás gyakran kerül az érdeklődés középpontjába - mint a felmerülő társadalmi-gazdasági problémák megoldásának egyik lehetséges útja.

A fenti kifejezések is mutatják, hogy az elmúlt évtizedek változásai nyomán a társadalom soha nem látott igényeket támaszt az oktatással kapcsolatban. Az oktatás átalakítása stratégiai kérdés! Nem csupán technikai forradalomról, hanem szellemi és szemléletbeli paradigmaváltásról is beszélnünk kell !

Az információ, a tudás - gazdasági értelemben - árucikké vált. Ezzel párhuzamosan megjelentek a tudás termelésére, adására, vételére szakosodott gazdasági szervezetek, akiknek az információ az egyik legfontosabb erőforrássá vált. Az ezzel kapcsolatos folyamatok szervezése, irányítása (tudásmenedzsment) elméleti megalapozást, tudományos elemzést igénylő önálló gazdasági tevékenység lett. Ez a jelenség magával hozta, hogy szükségessé vált a tudás különböző formáinak és hordozóinak (egyének, csoportok, szervezetek, eszközök) megkülönböztetése, rendszerezése, a tudás megszerzési módjainak és felhasználási lehetőségeinek feltérképezése.
Vajon milyen tudással rendelkezik a népesség munkaerőként számításba vehető része?
Előzetes tudása alapján mire és mekkora ráfordítással lehet megtanítani az alkalmazottakat? Idő...Pénz...Előtérbe kerül a meglévő tudás új helyzetekben való alkalmazási készsége.


„Ha túlélő akarsz lenni ezen a világon, meg kell tanulnod gyorsan tanulni. "
(Chaim Potok)


A gyerekek kognitív fejlődésének vizsgálata azt mutatta, hogy az iskola gyakran olyan tudást kíván közvetíteni, amely életkori sajátosságaiknak, fejlettségi szintjüknek nem megfelelő, ezért a rendelkezésükre álló gondolkodási műveleteik segítségével képtelenek feldolgozni, megtanulni. Ez azt eredményezi, hogy tudásuk minősége, alkalmazhatósága nem felel meg sem az oktatás deklarált céljainak, sem a társadalmi környezet elvárásainak. A tanulók hihetetlen mennyiségű információt kénytelenek elsajátítani, amit azután alig-alig tudnak a való életben hasznosítani. Gondolkodásuk nem, vagy alig fejlődik, bizonyos képességeik pedig nemhogy stagnálnak az iskolában, hanem visszaesnek. Ezek közé tartozik a modern tudományok megértéséhez szükséges valószínűségi gondolkodás. (Csapó, 1998).

Széleskörű nemzetközi visszhangot váltott ki az OECD PISA ( Program for International Student Assessment)által végzett vizsgálat, ahol a tizenöt éves tanulók tudásának felmérése történt. A PISA a műveltséget, a releváns, széles körben alkalmazható tudást állítja a középpontba. A 2003-as, PISA által végzett második felmérésbe már bekerült a komplex problémamegoldás képességének vizsgálata is.

A tanulás színtereinek és formáinak változásai
Az iskolai oktatás akkor teljesíti küldetését, ha arra törekszik, hogy a teljes élet során - sokféle forrásból - megszerzett tudás egészét formálja, integrálja. A gyerekek tapasztalataikból olyan önálló elgondolásokat, naív elméleteket, modelleket alkotnak, amelyek ritkán, vagy egyáltalán nincsenek összhangban a tudomány álláspontjával. Ezek a "gyerek-konstrukciók" rontják az oktatás hatékonyságát, mivel így a tudás nem szerveződhet koherens rendszerbe. A televíziózás és az internet elterjedésével hatalmas nyomás nehezedik a formálódó gyerekekre. Az iskola akkor gyakorolhat hatást a tanulókra, ha a tudás sokféle forrásából minél többet látókörébe von, megmutat, értelmez. Mivel a környezet az elektronikus médiumokon, a "hálón" keresztül éri el a tanulókat, ezért ezeken a csatornákon kell az oktatásnak versenyképes tudást közvetítenie.
http://digit.hu/interipm.html

Ha a tanulás folytatódik az iskola után is, akkor magát a tanulást kell megtanítani. A tudás hatékony elsajátítása, szervezése, integrálása, felhasználása az igazi kihívás. Ez az igény hívta fel a figyelmet a metakognícióra és az önszabályozó tanulásra. A tanulás szokássá alakítása érdekében a motiváció, az érdeklődés és a tudáshoz kapcsolódó értékek fejlesztésére van szükség. Az információk szelektálását, értékelését, rögzítését, előkeresését, transzformálását csak nagy mennyiségű információ feldolgozása révén lehet megtanulni.

A tanulás szerepéről való nézeteink átformálására van szükség: nem azért kell sokat tanulnunk, hogy sokat tudjunk, hanem azért, hogy kifejlesszük képességeinket és megtanuljunk gondolkodni!

"Cogito, ergo sum "
(Descartes)


IRODALOM
Csapó Benő(1998):Az iskolai tudás. Osiris, Budapest
Kárpáti Andrea(2001):Informatika az iskolában.In Báthory Zoltán-Falus Iván (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Osiris,Budapest

2011. március 21., hétfő

Technológia olyan természetes, mint a levegő

Írta: Tóth Katalin

Hisszük vagy nem, elérkezett az időszak, mikor a technológiának olyan természetes létszükség szerepe van, mint ha a belélegzett levegőről beszélnénk. A technológiának ez a jelensége az online tanulás körében kutatók és a témában jártasok, a pedagógusok, oktatási szakemberek számára nem meglepő. A netgeneráció, mely ezzel a mindennapos természetességgel él együtt a technológiával, jelen van. Sőt! Alakítja, változtatja és tudatalatt provokálja  az oktatásmódszertant, a tananyagkialakítást, az oktatásszervezési és intézményi struktúrát, a tanítás és tanulás teljes folyamatát.

Fordítási részlet:

„A technológia olyan mint a levegő”, címet adta Don Tapscott: Grow Up Digital 2008 c. könyv egyik fejezetének, melyben a digitális nemzedékről, a netgenerációl ír. A netgeneráció sajátos helyzetéről és jellemzőiről fogalmaz meg tanulmányt. Meglátásai között szerepel, hogy a netgeneráció teljesen azonosult és átitatódott a technológiával azáltal hogy ebben a környezetbe született és nevelkedett, természetes részévé vált életének. Az új technológia használata számukra olyan természetes, mint a levegővétel.
Egy híres episztemológus professzor, Dr. Idit Harel mondatát idézi: "A gyermekek számára olyan ez, mint a tollat használni. A szülők számára ez az írást jelenti. De a fiatalok nem a technológiáról beszélnek, hanem mindarról amit képesek vele alkotni. A netgeneráció úgy nő fel bámulva a komputert, mint annak idején elődeik tették azt a televízió képernyője előtt.
Don Tapscott személyes élményét írja le könyvében, ami a saját gyermekeihez kapcsolódik. Egy műsora 1997-ben került felvételre, mikor is a web-en való szörfözésről tartott bemutató előadást a televízióban az író, az akkor 12 éves fiát invitálta édesanyja a képernyő elé, hogy megnézzék a TV-show-t. Mikor rákérdezett a gyermek, miről is fog szólni a műsor, a fiatalok őszinte és természetes nyelvezetén reagált: „Nincs szükség arra, hogy megmutasd az embereknek, hogyan tudják használni az internetet.” (TAPSCOTT,2008)

Így gondolkozik egy digitális világba nőtt fiatal, a netgenerációs tagja. De mi a helyzet a technológiai fejlődéshez nehezen, alig alkalmazkodó társadalomi rétegekkel? A távolság és a lemaradás behozhatatlan? Egy késői "IKT feleszmélés", az internethasználat ismeretlen környezetével való találkozás kialakíthatja a félelmet ugyan, de teljes elutasítása a digitális világnak semmiképp sem javasolt. A digitális benszülöttek (netgeneráció) és a digitális bevándorlók közötti lemaradás aligha pótolható, és nem is kell, hogy cél legyen. Viszont a harcot, hogy megismerjük a számítógép, a web 2.0 által kínált eszközhasználatot és a digitális világ környezetét és alkalmazását, nem szabad feladni a bukottak nyugalmával. Sőt. Amennyiben így gondolkozunk, az IKT kompetencia hiányosság csak növekedni fog és teljesen kiszorulunk az információáramlás döbbenetes kínálatából.

A Web 2.0-s forradalom, a dinamikus információáramlás kialakítására szolgáló alkalmazások (Blogok, közösségi hálók, wikipédia, youtube, vida, stb.) hozzáférhetőség a passzív információt befogadó webes magatartásunkat átalakították egy dinamikus, interkatív, kreatív, alkotó magatartássá melyben mi magunk alakítjuk a cyber teret és a digitális világ virtuális tartalmának közegét. Vagyis, amit kaptunk, nem kevesebb mint az információ uralma.
Egy erős hátszél, melyet befogni kell a vitorlába, és magunk hasznára alakítani, nem pedig szembenállással küzdeni.

Fordítási részlet forrása:

Don Tapscott (2008): Grown up Digital. In: http://www.grownupdigital.com/archive/




Könyvismertető: Kőfalvi Tamás (2006): E-tanulás


Összeállította: Tóth Katalin

A kötet a konstruktív e-learning, tanulási környezet kialakításának elméleti alapjait, az e-tanítás módszertani lehetőségeit, illetve az e-tananyagok készítésének valamint gyakorlati felhasználásának alapvető fogásait mutatja be.

A könyv a Tanári tudástár című sorozat keretében jelent meg, célja a tanári mesterség tartalmi korszerűsítése, a leendő és gyakorló pedagógusok, andragógusok munkáját segíti ahhoz, hogy az új oktatási környezetben is magas színvonalon és eredményesen tudjanak dolgozni.

Az E-tanítás könyv, a legalapvetőbb e-learning ismeretek első összefoglalása. Bemutatja az e-tanulás módszertani lehetőségeit, a környezetét, az e-tananyagok készítésének és felhasználásának alapvető kritériumait.

A könyv hangsúlyozza, hogy az e-tanítás, az e-learning nem csupán a hagyományos oktatási tartalmak számítógépes környezetben való megjelenítése, hanem egy megújult, korszerű tudásanyag.


Milyen témakörökkel foglalkozik?

Az e-learning fogalma, összetevői, típusai
A tanulási környezet
Az e-learning tanulási környezet
Az e-learning tananyagok és készítésük
Az e-learning projektek
E-learning keretrendszerek
A Sulinet Digitális Tudásbázis


Az olvasmányt ajánljuk:

Kőfalvi Tamás a nappali, levelező és távoktatási rendszerben tanuló leendő tanítóknak, tanároknak, valamint gyakorló pedagógusoknak egyaránt ajánlja, leendő andragógusok számára is nagyon hasznos gyakorlatias ismeretek nyújtó olvasmány.