A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanár. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 26., kedd

Új tanári szerepek, feladatok

„ A mai tanulási környezetben dominál a személyes, tanári információátadás. Ha bizonyos területeken kiiktatnánk a tanári közvetítést és intelligens, és intelligens, számítógépes hálózati rendszerekkel helyettesítenénk, az így kialakult automatizmusok rendkívüli lehetőségeket biztosítanának” (Robert C. Hetterick).

Fenti idézet kiváló bevezetésnek tekinthető blogbejegyzésemhez, ugyanis kísérletet kívánok tenni arra, hogy a megvizsgáljam hogy a pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe, feladatai vannak, valamint a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.

A pedagógusok manapság szigorúan meghatározott munkaidőt, és óraszámot kötelesek az iskolai keretei között eltölteni, valamint oktatásra fordítani. Tehát az ismeretátadás meghatározott időben, és helyszínen zajlik. A tanár és a diák közötti kontakttevékenység egy keretek közé szorított intervallumban valósul meg, melynek erősen formális vonásai vannak.

Ellenben az elektronikus tanulás során az oktató kilép az előre meghatározott térbeli, és időbeli dimenzióból és elvi szinten bármikor, bárhol elérhetővé válik. Az új tanulási környezetek támogatói szerint az így felszabadult erőforrás-kapacitás felhasználható a tanulás hatékonyabbá tételére, mely a képzési cél elérését támogatja. Az ellenzők között olyan felhangok is találhatóak, amelyek a megváltozott tanulási környezetből következő oktatói rendelkezésre állás túlzott mértékű „kitágulását” vonják maguk után. Vajon jelenléti oktatás háttérbe szorulásával, és a digitális eszközök oktatásban való térnyerésével az állandó rendelkezésre állá válhat a jellemzővé, mely a munkaidő megnövekedését vonhatja maga után?

A jelenléti oktatásra jellemző, időbeli kötöttségére vonatkozó elvárások egy merev ismeretátadást vonnak maguk után, hiszen az tananyagelemek átadása ütemezett, kezdő és záró-időpontokhoz rendelt.

A pedagógusnak csak addig szükséges az oktatási intézményben tartózkodni, amíg a munkaköréhez rendelt feladatokat elvégzi. Tehát az pedagógus, kötelezően oktatásra szánt idejében csakis órai, frontális, hagyományos oktatási tevékenyég jelenik meg, tanácsadással, tutorálással nem egészül ki. Míg az on-line aktivitás elsődlegesen a rugalmas időbeosztás jellemzi, elvi szinten időbeli keretektől független tanári tevékenységet tesz lehetővé.

Amennyiben a hagyományos oktatást, mint a tudásforrást vizsgáljuk megállapítható, hogy a tudás forrása a tanár. Számára feladatként jelenik meg az intézményi pedagógiai programnak, a helyi tanterveknek megfelelően a tantervben előírt törzsanyag letanítása, a tanári autonómia a kötelező tanterven felüli elemekre vonatkozik.

Ellenben az elektronikus tanulási környezetekben a tudás különböző forrásokból ered, illetve érvényesül az eltérő területekről szerzett tudáselemek integrációja. A pedagógus az infokommunikációs eszközök segítségével nyert információkat értelmezi, rendszerbe foglalja, majd az oktatási tevékenysége során felhasználja. A tanár eldöntheti, hogy az információ átadása történhet-e közvetlenül, vagy az ő szerepére is szükség van-e a folyamat végrehajtásában. Az elektronikus tanulási környezetek hatékonyságának érdekében elengedhetetlen a minden részletében átgondolt didaktikai tervezés. Mélyebb, és átfogóbb átgondolást igényelnek az oktatási célok, oktatási tartalmak, módszerek, értékelési rendszer valamint a fenti elemek közötti fennálló kapcsolatok definiálása. A tanulási folyamat jóval komplexebb tananyagelemekből épül fel, így az egyes képzési program elemeknek erősen koherensnek és logikusnak kell lennie. A tanár számára kihívást jelent, hogy nem kész megoldásokat, tényeket, szabályokat kell átadnia a tanulóknak, hanem készségek, kompetenciák, attitűdök kialakítását kell elősegítenie az oktatás által. Tehát a didaktikai tervezés során feladat, hogy ne kész eljárásmódok kerüljenek átadásra, hanem olyan inspiráló tanulási környezet „szülessen”, mely a tudás egyénileg, tanuló által történő felépítését teszi lehetővé.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy a tanárokra más feladatok hárulnak az ismeretanyag átadására vonatkozóan. A tervezés, és az ismeretátadás más jelentéstartalommal bír, így az eltérő tanulási környezetben munkálkodó tanároknak más-más kompetenciákkal kell rendelkeznie az egyes –nevében megegyező- munkafolyamatok esetében.

A tanulási folyamat irányítása érdekében megjelenik mindkét oktatási környezetben a tanulás értékelése.

A hagyományos oktatási rendszerben a tanár részéről történő értékelés arra korlátozódik, hogy tükrözze a tanuló teljesítményét, az egyes tananyagelemek elsajátítására vonatkozó szintet. Az értékelés tananyagrészekhez kötött, előre meghatározott tantervi csomópontokhoz rendelt. Az értékelés egy előre meghatározott pedagógiai tervben rögzített normákhoz, és kritériumokhoz mérten történik. Szummatív, vagyis értékelő minősítés alkalmazása a jellemző, mely arról ad visszajelzést, hogy egy adott tanulmányi szakasz lezárásának hogyan tett eleget a tanuló

Az elektronikus tanulási környezetekben főleg a visszacsatolás jelenik meg, mely elősegíti a tanuló számára a minőségi tudás kialakítását, a legeredményesebb tanulás út fenntartását. A tanárok elsődlegesen formatív értékelést nyújtanak, mely egy folyamatos és interaktív értékelést jelent, az egyén tanulási szükségleteire fókuszálva.

A két értékelési forma között a legfontosabb különbség az, hogy az utóbbi személyre szabott, az egyén számára is felhasználható visszacsatolást nyújt, a tanulási folyamat megfelelő mederbe történő terelését teszi lehetővé, míg a szummatív értékelés hagyományos, zárt oktatási környezetek formalizáltságát erősíti.

Az digitális eszközök oktatásban való térnyerésével kapcsolatosan olyan vélekedések is napvilágot láttak, melyek szerint a megváltozott tanári szerepekkel együtt bekövetkezhet a tanárok autonómiájának szűkülése, ellenőrizhetőségük növekedése ugyanis a mindenki számára hozzáférhető tartalmak kidolgozásával munkájuk sokkal jobban követhető lesz, így az külső normák alapján szabályozhatóvá válik.

Megítélésem szerint a tanárok külső oldalról történő „távvezérlése” nagyon futurisztikus, és radikális jövőképnek tűnhet, de az tény, hogy az IKT eszközök felhasználásával egy nagyobb közösség könnyen, és hatékonyabban elérhető.

Az IKT eszközök térnyerése megállíthatatlan, így a tanárok szerepeinek bővülése is kikerülhetetlen. Érdemes hangsúlyt fektetni az új tanári szerepek betöltéséhez szükséges kompetenciák elsajátítására.

Források:

- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek, Gondolat Kiadó, Budapest

- http://www.mandics.hu/modszertankonyv_elemei/ertekel-fejezet.pdf

- http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=integralt-09-formativ

- http://szig.sopron.hu/hu/docs/szmsz/Melleklet1.pdf