A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online világ. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: online világ. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 22., vasárnap

Online tanulási környezet kicsit másképp

Magyar Erika „A társas hálózatok intelligenciája” című bejegyzése adta az ihletet a heti második bejegyzésemhez. Erika olyan érdekes dolgokról írt, hogy eszembe jutott egy magyar virtuális közösség, akikről nemrég hallottam és olvastam is. Tudást – ismereteket osztanak meg egymással (mint mi is) csak kicsit másképp teszik, mint amit megszoktunk.

 A dotcom-lufi 2001-es kipukkanása után megmérték, hogy az internetes iparág bibliájának számító Wired című hetilap az összeomlást megelőző hónapok, évek során milyen gyakorisággal használta a "forradalom" szót. A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy minden negyedik héten írták azt egy új weboldalról, hogy az most aztán tényleg és alapjaiban és visszavonhatatlanul megváltoztatja életünket. Az utolsó előtti internetes forradalom pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtek népszerűvé válni az internetes társas hálózati oldalak. Néhány hónap, 1-2 év alatt ezek a szolgáltatások elképesztő mennyiségű felhasználót gyűjtöttek maguk köré. A 2002-ben indult magyar iwiw-nek ma több, mint kétmillió felhasználója van, a hasonló elven működő amerikai Facebooknak ez idő alatt 21 millió tagja lett ( s azóta percenként többezren csatlakoznak), a myspace 174 milliós felhasználói tábort épített fel maga köré.

Az iwiwnek minden oka meglehet a büszkeségre: a honlap abszolút nagyságban is a legnagyobbak közé tartozik, és ha ezt a számot a piac nagyságához mérjük, kiderül, hogy a 10, maximum 15 millió magyar ajkú emberből két milliót összegyűjteni arányaiban jobb teljesítmény, mint az 250 milliós Egyesült Államokban 21 milliót. Ez rohamos növekedés több kérdést is felvetett. Például, hogy minek köszönhető ez az elképesztő ütemű növekedés, s hogy vajon mihez is kezd majd egymással az a sok ember, ha már egyszer ilyen jól összejöttek? Erre azóta is sokan sokféleképpen keresik a választ.
Az online környezet ezzel szemben egy azok közül a médiumok közül, melyet kapcsolattartásra használunk. Ha elfogadjuk azt a Marshall McLuhan-i tételt, hogy ezek "a mediális rendszerek valójában az emberi idegrendszer kiegészítéseként, protéziseként funkcionálnak, ahol a humán komponens, a wetware, a hardware és a software különös szimbiózisban alkotnak egyedi rendszert, az a magyarázat is felmerül, hogy azért van mindannyiunknak egy kicsit több ismerőse az interneten, mert ebben a környezetben a gyenge kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának gyakorlatilag semmilyen költsége nincs. "Más szóval az iwiwen, Facebookon semmibe se kerül egy távoli ismerőst bejelölni, ráadásul ez a fajta kapcsolat nem felejtődik el, azaz időben a számuk csak egyre nő. Az internet nemcsak e kapcsolatok fenntartását, de működtetését is megkönnyíti.

Érdemes elgondolkodni, hogy a fontosnak, hasznosnak bizonyuló információk mekkora hányada származik a gyenge kapcsolataink köréből, és rá fogunk jönni, nagyobb, mint gondolnánk. Richard Wiseman brit pszichológiaprofesszor ezt egy sajátos kutatással támasztotta alá. Ő annak próbált utána járni, hogy mitől szerencsések egyes emberek és mitől érzik magukat szerencsétlennek mások. A kutatásból az derült ki, hogy amint az várható volt, a szerencséseknek és szerencsétleneknek pontosan ugyanakkora eséllyel lesz telitalálatuk a lottón. De a két csoport nagyon különbözik abban, hogy mennyire nyitottak a világra. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, sokkal nyitottabbak az újdonságokra, mint szerencsétlen társaik. A több kapcsolat, a nagyobb nyitottság pedig jelentősen megnöveli a szerencsés találkozások esélyét. A nagyszámú gyenge kapcsolattal talán egy kicsivel szerencsésebbek lehetünk. A kapcsolattartás olcsósága és a személyiség részévé tett digitális információk kialakítása nemcsak a már létező gyenge kapcsolati háló működtetését teszik könnyebbé, de jelentősen megkönnyíthetik az egymást még nem vagy csak alig ismerő, de hasonló érdeklődésű, hasonló értékeket valló emberek egymásra találását is. Más szóval ezek a társas hálózati szolgáltatások az új, virtuális közösségek kialakulásában is kulcsszerepet játszhatnak.

A közösség fogalmának nincs egy mindenki által elfogadott egyszerű definíciója. Ami fontos lehet, a "mi" és a "többiek" közötti különbségtétel képessége. Közösségről közösségre, korról korra más és más tényezők vannak hatással arra, hogy mi különböztet meg minket mindenki mástól. A munkahely, a közös lakhely ugyanúgy kijelölhet egyfajta közösséget, mint a közös nyelv, a közös érdeklődés, a közös ünnepek, a kölcsönös segítségnyújtások rendszere, vagy egy multikulturális társadalomban az egymással megosztott különbségeink. Gondoljunk csak a heti témánkhoz érkező, számos megközelítésből fakadó bejegyzésekre.

A közösség e sokféle lehetséges megközelítését egy és ugyanaz a dolog fogja össze: a közösség tagjainak kommunikációja, az a mód, ahogy a közösség tagjai kapcsolatot teremtenek egymással, a környezetükkel, a múltjukkal. Ebből következően nagyon másfajta közösségek fognak kialakulni ott, ahol a közösséget a szóban átadott/megosztott tudás szervezi, és ott, ahol a közös tudás, élmények alapja a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érkező információ. Az internet elterjedése sok szempontból újrarajzolja azt a kommunikációs teret, melyben a közösségek létrejönnek, fennmaradnak, megszűnnek. Az online kommunikációs csatornák nemcsak saját ismerőseinket hozza karnyújtásnyi távolságra, de sok százmillió ismeretlent is. Többekkel, olcsóbban van lehetőségünk kapcsolatot teremteni, mint korábban. Ez a tény, ha át nem is írja eddigi közösségfogalmainkat, mindenképpen újabb jelentésekkel gazdagítja.

Azok a közösségek az igazán érdekesek, melyek az internet nélkül nem vagy csak jóval nehezebben jöhettek volna létre. Itt van hát egy olyan online közösség, amelyik kizárólag az internetes hálózatot használja kapcsolattartásra, és a maga nemében egészen különleges világot teremtett. Ez a közösség a karagarga.net. (Korábban sosem hallottam róluk).
A karagarga.net egy illegális filmarchívum, underground könyv- és zenetár, melynek tagjai arra tették fel az életüket és szó szerint a szabadságukat, hogy megőrizzék és a közösség számára elérhetővé tegyék a globális film- és zenei termés kevésbé népszerű, a hagyományos csatornákon keresztül nem vagy csak nehezebben hozzáférhető részét. Nehéz a közelükbe férkőzni, weboldalukon is csak szolid, visszafogott szöveg olvasható:
„If you want the love, you have to log in.
If you have already registered but never received the confirmation email, try this page.”

Ennek a közösségnek a világ minden tájáról összesen alig 10 000 tagja van. A közösség, mint az internetes közösségek jelentős része, egy erősen speciális érdek és érdeklődés körül jött létre. Ez az érdeklődés a piacon nem kapható, könyvtárból nem beszerezhető filmek, zenék, szövegek archiválása, hozzáférhetővé tétele. Sok esetben akár idegen nyelven is.
Az online közösségi hálózatok mottóját Pierre Levy kommunikációkutató, szociológus fogalmazta meg röviden, de annál lényegre törőbben: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." A való világ normái azt diktálják, hogy ritkán kérjünk a gyenge kapcsolatainktól a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igénylő szívességet. Ezzel szemben az online világban mindennapos az, hogy Barry Wellman online közösségekkel foglalkozó kanadai szociológust idézve "a közösség tagjai olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek". Mivel ez egyformán igaz mindenkire, ezért aztán nem kell félni attól, hogy az önként felajánlott erőforrások viszonzatlanok maradnak: Howard Rheingold, a Virtuális Közösségek című könyv szerzője szerint "lehet, hogy az az ember, akinek én segítettem, soha nem lesz abban a helyzetben, hogy segítsen nekem, más viszont igen". A Karagarga közössége is ezen elvek mentén működik. Minden egyes filmet valaki a saját gépéről, a saját internetkapcsolatát használva oszt meg a többiekkel. A közösség tagjai végzik a feliratozást, ők fordítják a feliratokat. Ők azok, akik értékelik és katalogizálják a filmeket. Ezek az emberek nemcsak azt a tudást osztják meg egymással, amit egy-egy ritkaságról esetleg csak ők tudnak, de a technikának köszönhetően képesek egymással megosztani magukat az alkotásokat is. A karagarga.net egymással személyesen talán soha nem is találkozó felhasználóit azonban nem csak a közös érdeklődés és a közös cél kapcsolja össze, de azok a szabályok is, melyek a közösség életét szabályozzák. E szabályok némelyike az önvédelmet szolgálja. Mivel tevékenységük egy része a Föld minden egyes országában szerzői jogi törvényekbe ütközik, ezért például alaposan megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé. Más szabályok arra szolgálnak, hogy a közösség hű maradhasson önmagához. Például a keresett hollywoodi nagyfilmeket megosztókat kizárják maguk közül, ahogy kizárják a közösségből azokat is, akik potyautasként viselkednek, és nem tesznek hozzá a közös erőforrásokhoz. Ezzel szemben nagyra értékelik azt, ha valaki aktív tag, sokat és jókat szól hozzá a fórumokban zajló beszélgetésekhez, értékes munkát végez, vagy más módon járul hozzá a közösség gazdagságához. Ezek az írott és íratlan szabályok részben a közösség alapítóitól származnak, más részük a sok ezer fórumtéma sok tízezer hozzászólásán keresztül alakult ki az évek során…
Mi nyíltan, online írjuk a véleményünket, és megosztjuk az ismereteinket az arra kíváncsiakkal. Éppen ezért felelősségünk is nagyobb. Ugye hogy vannak párhuzamok, a mi konnektivista önképzésünk és a karagargások között? :)

Forrás: Mindentudás Egyeteme előadások 2007
Pléh Csaba: A mindent átszövő hálózatok, Bodó Balázs: Hatalmas hálózatok, internetes közösségek, társas hálózatok 

2011. május 20., péntek

A társas hálózatok intelligenciája


A Genezisben olvasható, hogy az özönvíz után épült első város, Babilon megalkotásakor az emberiség még egységes volt. A Babilonban történt események jól szemléltetik, hogy milyen hiábavaló vállalkozásokra vezethet az ember önhittsége. Ebben a példában a büntetés a nyelvük összezavarása volt és ezáltal elszakították őket egymástól. Az emberek együtt, összefogással nagy dolgokat tudnak véghezvinni. Az emberek közötti kapcsolatokra és azok következményeire vonatkozó megállapítások ősi eredetűek, teológusok, filozófusok, modern biológusok, társadalomtudósok kutatták és kutatják ma is. Ember voltunk legfőbb kulcsát a kapcsolati hálózatainkban kell keresni, éppen ezért sokan vélik úgy, hogy kapcsolataink különböztetnek meg minket az állatoktól és egész civilizációnk ennek köszönhető.
Thomas Hobbes (1651) angol filozófus egy kísérletet végzett az emberi lét eredeti körülményeiről. Leviatán című híres művében a természetes állapotra azt fogalmazta meg, hogy anarchia volt, mindenki háborúban állt mindenkivel és „Az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid volt”. Később az emberek úgy döntöttek, hogy társadalmi szerződést kötnek egymással, ahol lemondanak a szabadság egy részéről a biztonságért cserébe. A civilizált társadalom alapját az adta, hogy az emberek kapcsolatokat teremtettek egymással és ez hozzásegítette őket a kényelem, a rend és a béke állapotához.
Jean-Jacques Rousseu A társadalmi szerződés című munkájában hasonlókat fogalmazott meg: az összetartás közösségeket hoz létre. Az emberi lények kilábalása az anarchikus állapotokból valósában a társas hálózatok méretének és bonyolultságának fokozatos növekedéseként fogható fel.
Az általunk létrehozott hálózatoknak saját életük van: növekednek, változnak, sokasodnak és vagy fennmaradnak, vagy elhalnak. A mi közös andragógia felületünk is, az elearninges felületünk is és a konnektivista kurzusunk különböző felületei is mind-mind egy hálózat, amelynek aktív résztvevői vagyunk. Hálózatainkban különböző dolgok áramlanak: tételek, időpontok, meghívások, kérdések, tartalommegosztások, fényképek, videók,benyomások, érzések,…A kapcsolati háló egyfajta emberi szuperorganizmus, saját anatómiával és élettannal, szerkezettel és funkcióval. Az emberi szuperorganizmus olyan dolgokat képes megtenni, amiket egyetlen ember sem képes megtenni önmagában!


„A hangya társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk – szervezett államuk , bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él. Az egyes hangyák lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő). Egy telep nagy territóriumot igényelhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly működik egységként (entitásként). Ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állati biomassza kb 15-25%-át tennék ki. A termeszeket néha fehér hangyának nevezik, bár ők nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal, de hasonló a társadalmi szerveződésük.” (Wikipedia)



Ezt a kitérőt a hangyák ismertetéséről azért szúrtam be, mert ahogy a Wikipédiában, úgy más terület kutatóiban is felmerült a hálózati kapcsolatok hangyabolyhoz való hasonlítása. A szuperorganizmus prototípusa a hangyaboly, melynek tulajdonságai nincsenek meg magukban a hangyákban és csakis a hangyák együttműködéséből fakadhatnak. Együtt olyasmit hoznak létre, ami túlmutat az egyedeken: bonyolult szerkezetű hangyabolyt, amit egy miniatűr Bábelként is felfoghatunk. A magányos hangya, aki rátalál a cukortartóra, hasonlít a Holdra lépő űrhajósra: teljesítményük sok más egyed ( hangya vagy ember )összehangolt erőfeszítései teszik lehetővé. A mi tanulásunk is így működik, egy –egy nehezebb feladat megoldása során egymást segítve, támogatva készül el például egy webinárium, amelyben lehet, hogy csak három ember vesz részt, de a többiek segítenek az előkészítésben, ötleteket adnak, mintákat mutatnak, bátorítanak a lebonyolítás közben és értékelnek, visszacsatolnak a végén.


A többsejtű szervezetek sejtjei is felfoghatók egy szuperorganizmus részeiként, a sejtek egymással együttműködve magasabb rendű életformát hoznak létre. Akár sejtekről, akár hangyákról, akár emberekről legyen szó, a csoport új tulajdonságai, mindig az egyedek interakcióiból erednek. A társas hálózatokban intelligencia testesül meg, amely meghaladja, vagy kiegészíti az egyedek képességeit. A kapcsolati hálózatokban rögzülhetnek és fennmaradhatnak bizonyos normák és információk, amelyek emberek láncolatán keresztül tovább adódnak tagjaik között. Párhuzamot vonhatunk azzal, ahogy az emberek a XX. században kiépítették Anglia egész területét behálózó vasútvonalakat azzal, ahogyan a gombák együttműködő módon kitapogatják az erdei talajban a legalkalmasabb sávokat, ahol csövecskéik segítségével továbbítani tudják a különböző helyeken fellelt táplálékforrásból nyert éltető nedveket. A kapcsolati hálózatoknak van saját emlékezetük, amelyre támaszkodva, érintetlenül fenn tudják tartani a szerkezetüket és kulturális funkcióikat, miközben alkotóelemeik változnak (az emberek jönnek-mennek). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy ilyen hálózatokban az emberek nagyobb bizalommal fordulnak egymáshoz, és mások bizalma bennük is bizalmat ébreszt, hanem inkább arról, hogy a hálózat elősegíti a bizalom kialakulását és megváltoztatja az egyének viselkedését. A hálózatok – az élő szervezetekhez hasonlóan – képesek lehetnek önmaguk reprodukálására, legyőzve a tér és idő korlátait. Ha egy bizonyos helyen felbomlottak – ilyen vagy olyan okból kifolyólag – valahol másutt is újjá tudnak szerveződni. Ha mindenkinek benne van a memóriájában, hogy kivel állta kapcsolatban, akkor a hálózat minden egyes tagja átvihető egy másik helyre. Saját kötődéseink ismeretében újra létrehozhatjuk a hálózatot úgy is, ha egyikünk sem ismeri a többiek egymáshoz fűződő kapcsolatait. A hálózatok reprodukálják önmagukat, túlélik a tagjaikat, a hálózat még akkor is fennmaradhat, ha kicserélődnek benne az emberek. Egy kutatás során négymillió, telefonkapcsolat révén összeköttetésben lévő ember kommunikációs hálózatát vizsgálták, ahol a kutatók azt mutatták ki, hogy a tizenötnél több embert tartalmazó csoportok közül, azok maradtak fenn legtovább, amelyeknek tagjai a legnagyobb mértékben cserélődtek. A nagyobb kapcsolati hálózatoknak ténylegesen szükségük van az efféle cserélődésre, mint ahogy testünk is csak sejtjeink folyamatos megújulásával maradhat egészséges. Ennél a példánál maradva, a kapcsolati hálózatok gyakran öngyógyításra is képesek, kiküszöbölve a bennük keletkező réseket úgy, ahogy például egy seb szélei összeforrnak.


Egy szép metaforával szeretném illusztrálni a kapcsolati hálózatok működését: ha valaki kilép a vizesvödröket adogató láncból, a mellette lévő két ember közelebb lép egymáshoz és új kapcsolatot hoz létre a folyamatosság megőrzése és a rés megszűntetése érdekében. A víz pedig akadálytalanul jut tovább kézről-kézre.

Kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

Források:
Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/hobbesleviathan.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangy%C3%A1k

2011. május 17., kedd

Online világ

Kép forrása: http://nyti.ms/l3WJtW
Az online világ már mindenütt jelen van, érezteti hatását ha elfogadjuk, ha nem. A mai gyerekek ebben az online közegben érzik magukat otthon, jobban, mint a valódi világban. A felnőttek körében is egyre népszerűbb, jó példa erre, hogy minden hónapban tizenegy millió ember kapcsolódik be egy háborús játékba (World of Warcraft) az interneten, ami az úgynevezett „sokszereplős online szerepjátékok” kategóriába tartozik. A játékban az emberek felvesznek egy online személyiséget, amelyet a játék virtuális világában élő „avatárjuk” testesít meg. A játékosok egymással interakcióba lépő avatárjaikon keresztül barátságokat kötnek, csoportokba rendeződnek, kommunikálnak egymással, gazdasági tranzakciókat bonyolítanak le, és ebben az esetben bonyolult ütközetekben harcolnak is egymással.

A kommunikáció új módszereinek feltalálása mindig heves vitákat szült: az új technológia milyen hatást gyakorol a közösségekre. Egyfelől az aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy az új lehetőségek gyengíthetik a kapcsolatok hagyományos formáit és arra terelhetik az embereket, hogy elszigetelődjenek embertársaiktól, a társadalomtól, másfelől viszont az optimista nézetek kezdtek szárba szökni, hogy a technológiai eszközök csupán továbbfejlesztik, kiterjesztik és kiegészítik az emberek közötti kapcsolatok, a kommunikáció és a tanulás módozatait. Az online kapcsolatok mentségére legyen mondva, hogy függetlenek a földrajzi elhelyezkedéstől, de függetlenek például a félénkségből vagy a diszkriminációból adódó korlátoktól is. Ősi vágya az embernek a valakihez tartozás, a kapcsolódás más emberekhez. Az új technológiák, a közösségi oldalak (Facebook), a kollektív tartalommegosztó oldalak (YouTube, Wikipedia), a társkereső fórumok (Match.com) mind-mind a másik emberhez való kapcsolódás iránti ősi elképzeléseinket testesítik meg, a kibertérben áramló elektronok közreműködésével. Az online kapcsolati hálók óriásiak, komplexek és szupermodernek.

A valóságos és a virtuális világ között alapvető különbségek vannak, ezek közül a legfontosabb, hogy az utóbbiban tetszés szerint alakíthatjuk a saját megjelenésünket. Az emberi test manipulálása – különösen a nők körében- a valóságos világban is jellemző, egyetemes kulturális jelenség, gondoljunk csak az öltözködésre, a fodrászra, kozmetikusra, plasztikai sebészeti beavatkozásokra. Egy avatár –elvileg- bármilyen alakot ölthet, így van ez a Second Life virtuális világában is, ahol a játékosok 150 paraméter megválasztásával minden vonást saját ízlésüknek megfelelően állíthatnak be az avatárjukon.

Az online világ megteremtése egy újabb lépés az emberi interakciókat befolyásoló technológiai, társadalmi és gazdasági változások sorában. Az urbanizálódás jelentős hatást gyakorol arra, hogy kivel találkozunk, kivel üzletelünk, kivel járunk iskolába és kibe szeretünk bele. A népsűrűség növekedésével az emberi interakciók természete is változik, mivel az emberek egyre szűkebb helyre zsúfolódnak össze. Miközben a világ lakossága kétszáz év alatt a hétszeresére nőtt, a mobilitásunk ezerszeresére ( gőzhajó, hajó, repülőgép,űrhajó). Az ember felgyorsult mozgása és a földrajzi tér fokozatos összezsugorodása radikális következményekkel járt mindennek a terjedésében: vírusok, járványok, információ,eszmék,…Ma sokkal nagyobb távolságok áthidalásával létesíthetünk kapcsolatokat és sokkal többféle emberrel kerülünk kapcsolatba.

Az online interakciók sokasága a különféle ismerőseinket magukba foglaló hálózatok eddig soha nem látott változatosságát tette lehetővé. A közösségi együttműködés új formája például a wiki. A wiki szó hawai nyelven azt jelenti, gyors, és a wikik úgy készülnek, hogy mindenki hozzáférhessen és változtathasson a tartalmukon. Ez a lehetőség arra alkalmas, hogy az adott tárgyra vonatkozó tudásukat egyesítve, információkat tegyenek közzé. A kapcsolatteremtés szinte semmibe sem kerül, ezért a wikik sok-sok segítő szándékot fognak össze valami ú és valami nagy létrehozása érdekében. A legjobban ismert példa erre a Wikipedia (online enciklopedia), amely közel tizenkétmillió szócikket tartalmaz. A Wikipedia felett senki sem gyakorol központi ellenőrzést, önkéntesek tartják fenn, akik együttműködnek egymással.

Anja Ebersbach wikiszakértő a következőket írta: ” A wiki fogalmával először ismerkedő emberek legtöbbször azt feltételezik, hogy egy bárki által módosítható hálózati oldal hamarosan hasznavehetetlenné válik a destruktív bejegyzések miatt.(…) Mégis, úgy tűnik, hogy nagyon jól működik.” Ennek okát abban kereshetjük, hogy sajátos kapcsolati hálók alakulnak ki minden egyes téma körül. Érdekes esetet találtam a kapcsolati hálók használatára: akadnak olyanok is, akik arra használják az internetet, hogy minél több emberrel tudjanak szexuális kapcsolatot létesíteni. ( Nem minősíteném!) Ez viszont növeli a szexuális úton terjedő betegségek kockázatát és a kutatók szerint számos fertőzési hullámra került sor az internet használatával összefüggésben. San Franciscóban az orvosok egy csoportja „ Szifilisz-fertőzés nyomában a kibertéren át” címmel tanulmányt tett közzé arról, hogy ha valaki online választ szexuális partnert magának, akkor háromszor akkora valószínűséggel kaphat el tőle szexuális úton terjedő betegségeket, mint ha a régimódi utat választva keres társat magának. A statisztika bizonyára valós adatokra támaszkodik, én mégis kétkedve fogadom. Az online kapcsolathálózati kultúra speciális vonásai, kiterjedése és azonnali kapcsolati lehetőségei nagymértékben elősegíthetik a viselkedési torzulásokat. Míg azonban egyesek a téveszméiket viszik át az online világba, addig mások arra használják, hogy valóságos élményeiket hátrahagyva, új életet kezdjenek. A virtuális világokban esély van egy „második életre”, amelyben a valós világban meglévő korlátok nélkül folytathatunk interakciókat. Újszerű társadalmi érintkezési formák jönnek létre. Azok az interakciók, amelyeket az új technológiák támogatnak és elősegítenek – bár nélkülünk is megvalósulhatnak – mégis olyan új társadalmi jelenségeket hívnak életre, amelyek gazdagíthatják és kibővíthetik egyéni élményvilágunkat.

Források: