Kollaboratív tanulás a felnőttoktatásban: Wiki-k használata az idegennyelvi órákon

A Distance Learning című szaklap 2010-es számában jelent meg Dr. Pedro Reis írása a kollaboratív tanulásról. Dr. Pedro Reis a portugáli Fernando Pessoa Egyetem professzora. A címben említett cikkben a konnektivizmusról számol be, amely talán a legmegfelelőbb tanulási elmélet az e-learning területén. Mindezt egy kísérlet segítségével igyekszik bemutatni és bebizonyítani.

Konstruktivizmus és konnektivizmus

Dr. Reis szerint az IKT területén, egyre jobban elismerjük a szociálkonstruktivizmust és legfőképp a konnektivizmust, mint befolyásoló tanulási elméleteket. A konstruktivizmus szerint a tudást nem közvetítik, hanem aktív feladatok során a tanuló saját maga alkotja meg, illetve egy reflektív folyamatban való részvétel során, az új információt a már meglévő tudás szerint dolgozza fel. A csoportos tanulás ugyanakkor segíti megérteni a megtanulandó anyag összefüggéseit, így nem csak a részterületek memorizálását érjük el. Amennyiben elfogadjuk, hogy a konstruktivizmus szerint a tudás megszerzése úgy jön létre, hogy a tanuló és az őt körülvevő környezet egymásra kölcsönösen hat, az e-learning során a tutor serkentheti a tanulók és a környezetük egymásra hatását.

A projekteknél láthatjuk, hogy a tanulók először az elsajátítandó anyag alapismereteit tanulják meg, de az igazi tanulás akkor történik, amikor a tanulóknak össze kell rakniuk az alapismereteket és összefüggésbe kell hozniuk a már meglévő tudásukkal. Az elektronikus kontextusban főleg csetelés, blog bejegyzések és wiki-k segítségével lehet serkenteni a tanulási folyamatot. Az egyre összetettebb tudás és a hálózatok elterjedése miatt, a szociálkonstruktivizmus tanulási elmélet állhat talán legközelebb az e-learninghez, ahol fontos célnak számít az együttműködés, a problémamegoldás és az új ismeretek megteremtése. De végül mégis a konnektivizmus jelenti a megfelelő tanulási elméletet az e-learning környezetben.

A kísérlet

Az említett cikkben, Dr. Reis két különböző csoporttal végezte el a kísérletet, hogy kiderüljön, a wiki-k használata mennyiben segíti-e az idegennyelv oktatást. Az első csoport spanyol anyanyelvű hallgatókból állt, akik középhaladó portugál nyelvoktatáson vettek részt. A másik csoportban portugál anyanyelvű hallgatók tanultak szaknyelvet (úgymond technikai nyelvet), saját anyanyelvükön. Dr. Reis az egyik legismertebb és legelterjedtebb Web 2.0 alkalmazásnál, úgynevezett wiki-k segítségével kísérletezett.

A Wikipédia szerint a wiki egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a szerkesztőknek (vagy általános esetben bárkinek), hogy a laphoz új tartalmakat adjanak, vagy azon, tartalmat módosítsanak. Más szóval a wiki egy olyan program, amelynek számos különböző megvalósítása létezik. Dr. Reis szerint a wiki-k egyik legfontosabb jellemzője, hogy együttműködésen alapul. A hallgatók tehát a legjobb tudásuk szerint akarnak hozzájárulni a csoportos projektekhez.

A kísérlet módszertana

Az első csoport egy 27 tagú osztály volt, amely spanyol anyanyelvű hallgatókból állt, akik portugál nyelvoktatáson vettek részt. A másik csoportot egy 18 tagú osztály képezte, ahol, mint korábban említésre került, portugál hallgatók tanulták a portugál szaknyelvet. Megkérték mindkét csoportot, hogy a Sakai nevezetű platform wiki alkalmazását használják (sakaiproject.org) a nyelvtanulás folyamán. A kísérlet végén minden egyes hallgató kitöltött egy online kérdőívet. A kérdőívben összesen kilenc állítás szerepelt, és a hallgatókat arra kérték, értékeljék, mennyire értenek egyet azokkal. Konkrétan arra kerestek választ a kérdőív segítségével, hogy a hallgatók mennyire voltak megelégedve a wiki használatával, illetve mindenekelőtt azt kívánták felmérni, hogy szerintük az mennyiben segítette nyelvtanulásukat.

Íme a kilenc állítás, melyet osztályozni kellett:
1. Élveztem, hogy részt vehettem a wiki projektben;
2. A wiki projekt tanulási élmény volt számomra;
3. Jól működtünk együtt a csoporttársaimmal;
4. Inkább egyéni munkát szerettem volna végezni;
5. Alkalmaztam a nyelvórákon tanult szakkifejezéseket a projekt folyamán;
6. A tankönyvön kívül is használtam egyéb forrásokat, a projekt megvalósításához;
7. Egy bizonyos hallgató a csoportomon belül átvette az irányítást;
8. A csoportom minden egyes tagja ugyanannyi munkával járult hozzá a projekt elkészítéséhez;
9. A csoportom sikeresen elkészített egy wiki oldalt.

A kiértékelés folyamán kiderült, hogy hallgatók többsége szerette használni a wiki-t, és tanulási élménynek élte meg a csoportmunkát. Továbbá a többségük könnyen együtt tudott működni a csoporttársaival, használni tudta a tanultakat a projekt elkészítése folyamán és sikeresen össze tudott hozni egy wiki oldalt.

Összefoglaló

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a konnektivizmus úttörő tanulási elmélet az e-learning területén. A tanulók számára rendkívül fontos, hogy használni tudják a tanultakat (pl. projektek készítésénél). A csoportos együttműködés lényegében nem csak arra serkenti a tanulókat, hogy minden egyes tag hozzájáruljon a közös munkához, hanem az információk és vélemények megosztása során, a tananyag sikeres elsajátításához is vezet.

Forrás:
Reis, P. (2010). Collaborative learning in higher education: The use of wikis in language classes. Distance Learning, 7(3), 9-14.

Webinárium

Kép forrása: http://bit.ly/j8ZTpJ

Az online oktatást boncolgatva a héten, arra a megállapításra jutottam, hogy szinte már semmi újat nem tudok a témához hozzátenni, ezért a számomra izgalmas webináriumról fogok írni. Az írásomat némi kutatómunka előzte meg, íme:

A Wikipédián nem találtam meg ezt a szót, helyette a szemináriumot ajánlotta az oldal.
„Szeminárium: a papnevelés helye és intézménye. A katolikus egyházban megkülönböztetnek kis- és nagyszemináriumot. A nagyszeminárium ([lat. seminarium maius] általános szóhasználatban: szeminárium) a katolikus egyházban a papnevelő intézet (régiesen: papnevelde) szinonímája. A papnevelés kötelező színhelye. Vagyis olyan sajátos felsőfokú, bennlakásos oktatási és nevelési intézmény, amely a papságra készülőket képzi hivatásukra. Az egyházjogi előírások szerint a papképzésnek legalább négy éven keresztül szemináriumban kell történnie. Általában minden egyházmegyében, ahol lehetséges, létrehoznak szemináriumot, de léteznek úgynevezett egyházmegyeközti szemináriumok, ahol több egyházmegye papnövendékeit képzik. A szemináriumokban lelki és tanulmányi képzés történik. A tanulmányi képzés azonban a szemináriumon kívül is történhet, ahol külön főiskolai vagy egyetemi teológiai képzés lehetősége biztosított. A lelki képzés célja a lelkipásztori munkára történő lelki előkészítés, a megfelelő lelkipásztori lelkiség kifejlesztése a papnövendékekben. A tanulmányi képzés, az oktatás (amelynek legalább 6 éven át kell történnie), filozófiai és teológiai tanulmányokra tagozódik. A főbb teológiai tárgyak: szentírástudomány, dogmatika, erkölcstan, lelkipásztorkodástan, egyházjog, egyháztörténelem, de a teológián más segéd- és szaktudományokat is tanítanak. A szemináriumok nevelői testületének tagjai: a rektor (a szeminárium igazgatója), a spirituális (lelkiigazgató, a lelki képzés irányítója), a prefektus (fegyelmi elöljáró, felügyeli a növendékek tanulmányi ügyeit is), a vicerektor (a rektor helyettese, a magyar gyakorlatban gyakran egyúttal gondnok), a gondnok (a szeminárium anyagi ügyeit intézi és igazgatja az alkalmazottakat). Tanárai a teológiai tanárok. A szeminárium növendékeinek szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák. A Trianon utáni Magyarországon, 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a Központi Papnevelő Intézetre, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett Győrben, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek. A kisszeminárium (lat. seminarium minus): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a középfokú humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.”

Érdekes, valamikor tanult információkhoz jutottam, amit meg is osztok veletek, de az én hőn áhított témámhoz nem kerültem közelebb. Fontosnak tartom, hogy ismerjük az előzményeket, hiszen sok momentum innen származik, csak az idő múlásával, a technika fejlődésével a szeminárium fogalma is megváltozott, átalakult. A Wikipédia ajánlott egy másik értelmezést, lássuk azt:
„A szeminárium főként a felsőoktatásban alkalmazott olyan oktatási forma, oktatásszervezeti megoldás, amelynek a lényegét elsősorban egy másik oktatási formával, az előadással összevetve lehet megérteni. Míg az előadáson az egyetem vagy főiskola tanára nagyobb számú diákközösség számára „leadja” az anyagot, vagyis a tanár előad, a diákok pedig hallgatnak (és jegyzetelnek), addig a szeminárium keretén belül az oktató (a szemináriumvezető) egy kisebb létszámú hallgatói csoportot vezet, amelyben a hallgatók aktív részvételével történik a szeminárium anyagának az elsajátítása. A diákok a tanár által kijelölt vagy maguk által választott témákról előadást (referátumot) tartanak, vagy dolgozatot írnak, amit a szeminárium résztvevői általában megvitatnak. Az előadásokon a részvétel ajánlott, a szemináriumokon viszont rendszerint kötelező. Gyakori, hogy a vizsgára bocsátás feltétele a szemináriumi követelmények teljesítése. Újabban találkozhatunk olyan szemináriumokkal, ahol a tudományos munka fő célja nem egyszerűen az ismertetek elsajátítása, hanem a kutatás (kutatói szemináriumok).A világháló (angol eredetiben World Wide Web, WWW vagy röviden Web) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszere. A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”- jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk.”

Ez a megközelítés már kezdett hasonlítani a webináriumtól elvárt (általam ismert) ismeretekre. Mert ugye oktatási forma, az oktató/szemináriumvezető vezeti a hallgatói csoportot, a hallgatók aktívan részt vesznek az előadásban, a diákok a maguk vagy a tanár által kiválasztott témákból előadást tartanak, majd azt megvitatják. Az IKT eszközök használata is megjelenik ennél a formánál, tehát elmondhatjuk, hogy a webinárium – tágan értelmezve – egy webes-multimédiás támogatottságú szeminárium, online szeminárium.

További keresgéléseim eredményeként leginkább olyan hirdetésekre találtam, ahol, mint értékesítési segédlet jelenik meg a webinárium, ami ezek szerint már nem csupán az oktatás, de a marketing és az értékesítés új módszereként is bevált.
De vajon miért szerveznek webináriumokat?

Közelítsük meg a kérdést a marketing oldaláról:
- ha sok pénzbe kerül a workshop vagy szeminárium megszervezése
- kevesen jönnek a rendezvényeidre más városokból, de sokszor a saját városodból is
- új ügyfeleket szeretnél szerezni olcsón és gyorsan

Kinek/kiknek való a webinárium?
Tanácsadóknak, trénereknek, coach-oknak, andragógusoknak. Mindenkinek, aki képzéseket tart szeminárium, tréning vagy workshop formában, de azoknak is, akik új ügyfeleket akarnak szerezni, illetve bemutatni terméküket vagy szolgáltatásaikat.
Fontos:
- hogy hogyan és mire használhatod a webináriumokat
- hogy mire figyelj oda a webinárium eszközeinek kiválasztásánál
- hogy hogyan kell meghirdetni a webináriumot
- hogy hogyan készítsd el, és milyen hosszú legyen a webinárium
- hogy hogyan kell eladni a webinárium segítségével
- és hogy milyen lehetőségeid vannak az online szeminárium megtartására

A válságnak még nincs vége! Ott kell spórolni, ahol csak lehetséges, és ha ez azt jelenti, hogy a képzések egy részét online kell megtartani, akkor fel kell készülnöd erre a lehetőségre is. Nem is beszélve az ügyfélszerzésről. Ha jó vagy a személyes ügyfélszerzésben, akkor tetszeni fog a webinárium, mert ez a legdirektebb formája az online marketingnek. Itt igazi érdeklődőkkel találkozol, akikkel írásban és “hanggal” is kommunikálhatsz – szinte, mint a személyes értékesítésnél.
Egy webinárium havonta többet ér bizonyos helyzetekben, mint akár egy heti hírlevél! Gondolj csak bele, hogy hetente mennyi tartalmat kell gyártanod, hogy az olvasókat (érdeklődőket) meg tudd tartani?
Egy jó hír: a piacon a tanácsadó, coaching és tréning cégek közül csak néhányan használnak webináriumokat.

Fontos információk, amelyeket közzé kell tenned, hogy sikeres legyen a webinárium:
Webinárium időpontja:
Előadás (óra, perc): –
Kérdések és válaszok (óra, perc): –
Helyszín: otthon, munkahelyen, reptéren, buszon vagy a réten, … A lényeg, hogy közben ne zavarjon meg senki!
Mire lesz szükséged?
- Egy – két szoftvert fel kell installálnod a számítógépedre.
- Szükséged lesz működőképes hangszórókra, mikrofonra és egy webkamerára.
- Természetesen alapvető egy számítógép internetes eléréssel.

A héten megtartott webináriumunk pozitív élményekkel gazdagított, tehát van saját élményem is, ezért a webinárium téma kutatásának két fontos tanulsága számomra, hogy a Wikipédiában nem találtam ezt a kifejezést, tehát „van új a nap alatt”, a másik pedig az, hogy ez az új oktatási forma, online módszer él, terjeszkedik és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen!

Használjuk!

Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szemin%C3%A1rium_(papnevel%C5%91_int%C3%A9zet)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szemin%C3%A1rium_(fels%C5%91oktat%C3%A1s)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Web
http://damjanovich.hu/ingyen-adom/webinarium-marketing/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Webin%C3%A1rium

Online tanulási környezet kicsit másképp

Magyar Erika „A társas hálózatok intelligenciája” című bejegyzése adta az ihletet a heti második bejegyzésemhez. Erika olyan érdekes dolgokról írt, hogy eszembe jutott egy magyar virtuális közösség, akikről nemrég hallottam és olvastam is. Tudást – ismereteket osztanak meg egymással (mint mi is) csak kicsit másképp teszik, mint amit megszoktunk.

 A dotcom-lufi 2001-es kipukkanása után megmérték, hogy az internetes iparág bibliájának számító Wired című hetilap az összeomlást megelőző hónapok, évek során milyen gyakorisággal használta a "forradalom" szót. A kutatás eredményeképpen kiderült, hogy minden negyedik héten írták azt egy új weboldalról, hogy az most aztán tényleg és alapjaiban és visszavonhatatlanul megváltoztatja életünket. Az utolsó előtti internetes forradalom pár évvel ezelőtt kezdődött, amikor elkezdtek népszerűvé válni az internetes társas hálózati oldalak. Néhány hónap, 1-2 év alatt ezek a szolgáltatások elképesztő mennyiségű felhasználót gyűjtöttek maguk köré. A 2002-ben indult magyar iwiw-nek ma több, mint kétmillió felhasználója van, a hasonló elven működő amerikai Facebooknak ez idő alatt 21 millió tagja lett ( s azóta percenként többezren csatlakoznak), a myspace 174 milliós felhasználói tábort épített fel maga köré.

Az iwiwnek minden oka meglehet a büszkeségre: a honlap abszolút nagyságban is a legnagyobbak közé tartozik, és ha ezt a számot a piac nagyságához mérjük, kiderül, hogy a 10, maximum 15 millió magyar ajkú emberből két milliót összegyűjteni arányaiban jobb teljesítmény, mint az 250 milliós Egyesült Államokban 21 milliót. Ez rohamos növekedés több kérdést is felvetett. Például, hogy minek köszönhető ez az elképesztő ütemű növekedés, s hogy vajon mihez is kezd majd egymással az a sok ember, ha már egyszer ilyen jól összejöttek? Erre azóta is sokan sokféleképpen keresik a választ.

Az online környezet ezzel szemben egy azok közül a médiumok közül, melyet kapcsolattartásra használunk. Ha elfogadjuk azt a Marshall McLuhan-i tételt, hogy ezek "a mediális rendszerek valójában az emberi idegrendszer kiegészítéseként, protéziseként funkcionálnak, ahol a humán komponens, a wetware, a hardware és a software különös szimbiózisban alkotnak egyedi rendszert, az a magyarázat is felmerül, hogy azért van mindannyiunknak egy kicsit több ismerőse az interneten, mert ebben a környezetben a gyenge kapcsolatok létrehozásának és fenntartásának gyakorlatilag semmilyen költsége nincs. "Más szóval az iwiwen, Facebookon semmibe se kerül egy távoli ismerőst bejelölni, ráadásul ez a fajta kapcsolat nem felejtődik el, azaz időben a számuk csak egyre nő. Az internet nemcsak e kapcsolatok fenntartását, de működtetését is megkönnyíti.

Érdemes elgondolkodni, hogy a fontosnak, hasznosnak bizonyuló információk mekkora hányada származik a gyenge kapcsolataink köréből, és rá fogunk jönni, nagyobb, mint gondolnánk. Richard Wiseman brit pszichológiaprofesszor ezt egy sajátos kutatással támasztotta alá. Ő annak próbált utána járni, hogy mitől szerencsések egyes emberek és mitől érzik magukat szerencsétlennek mások. A kutatásból az derült ki, hogy amint az várható volt, a szerencséseknek és szerencsétleneknek pontosan ugyanakkora eséllyel lesz telitalálatuk a lottón. De a két csoport nagyon különbözik abban, hogy mennyire nyitottak a világra. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, sokkal nyitottabbak az újdonságokra, mint szerencsétlen társaik. A több kapcsolat, a nagyobb nyitottság pedig jelentősen megnöveli a szerencsés találkozások esélyét. A nagyszámú gyenge kapcsolattal talán egy kicsivel szerencsésebbek lehetünk. A kapcsolattartás olcsósága és a személyiség részévé tett digitális információk kialakítása nemcsak a már létező gyenge kapcsolati háló működtetését teszik könnyebbé, de jelentősen megkönnyíthetik az egymást még nem vagy csak alig ismerő, de hasonló érdeklődésű, hasonló értékeket valló emberek egymásra találását is. Más szóval ezek a társas hálózati szolgáltatások az új, virtuális közösségek kialakulásában is kulcsszerepet játszhatnak.

A közösség fogalmának nincs egy mindenki által elfogadott egyszerű definíciója. Ami fontos lehet, a "mi" és a "többiek" közötti különbségtétel képessége. Közösségről közösségre, korról korra más és más tényezők vannak hatással arra, hogy mi különböztet meg minket mindenki mástól. A munkahely, a közös lakhely ugyanúgy kijelölhet egyfajta közösséget, mint a közös nyelv, a közös érdeklődés, a közös ünnepek, a kölcsönös segítségnyújtások rendszere, vagy egy multikulturális társadalomban az egymással megosztott különbségeink. Gondoljunk csak a heti témánkhoz érkező, számos megközelítésből fakadó bejegyzésekre.

A közösség e sokféle lehetséges megközelítését egy és ugyanaz a dolog fogja össze: a közösség tagjainak kommunikációja, az a mód, ahogy a közösség tagjai kapcsolatot teremtenek egymással, a környezetükkel, a múltjukkal. Ebből következően nagyon másfajta közösségek fognak kialakulni ott, ahol a közösséget a szóban átadott/megosztott tudás szervezi, és ott, ahol a közös tudás, élmények alapja a tömegkommunikációs eszközökön keresztül érkező információ. Az internet elterjedése sok szempontból újrarajzolja azt a kommunikációs teret, melyben a közösségek létrejönnek, fennmaradnak, megszűnnek. Az online kommunikációs csatornák nemcsak saját ismerőseinket hozza karnyújtásnyi távolságra, de sok százmillió ismeretlent is. Többekkel, olcsóbban van lehetőségünk kapcsolatot teremteni, mint korábban. Ez a tény, ha át nem is írja eddigi közösségfogalmainkat, mindenképpen újabb jelentésekkel gazdagítja.

Azok a közösségek az igazán érdekesek, melyek az internet nélkül nem vagy csak jóval nehezebben jöhettek volna létre. Itt van hát egy olyan online közösség, amelyik kizárólag az internetes hálózatot használja kapcsolattartásra, és a maga nemében egészen különleges világot teremtett. Ez a közösség a karagarga.net. (Korábban sosem hallottam róluk).

A karagarga.net egy illegális filmarchívum, underground könyv- és zenetár, melynek tagjai arra tették fel az életüket és szó szerint a szabadságukat, hogy megőrizzék és a közösség számára elérhetővé tegyék a globális film- és zenei termés kevésbé népszerű, a hagyományos csatornákon keresztül nem vagy csak nehezebben hozzáférhető részét. Nehéz a közelükbe férkőzni, weboldalukon is csak szolid, visszafogott szöveg olvasható:

„If you want the love, you have to log in.
If you have already registered but never received the confirmation email, try this page.”

Ennek a közösségnek a világ minden tájáról összesen alig 10 000 tagja van. A közösség, mint az internetes közösségek jelentős része, egy erősen speciális érdek és érdeklődés körül jött létre. Ez az érdeklődés a piacon nem kapható, könyvtárból nem beszerezhető filmek, zenék, szövegek archiválása, hozzáférhetővé tétele. Sok esetben akár idegen nyelven is.

Az online közösségi hálózatok mottóját Pierre Levy kommunikációkutató, szociológus fogalmazta meg röviden, de annál lényegre törőbben: "Senki nem tud mindent. Mindenki tud valamit. Minden tudás az emberekben rejlik." A való világ normái azt diktálják, hogy ritkán kérjünk a gyenge kapcsolatainktól a minimálisnál nagyobb erőfeszítést igénylő szívességet. Ezzel szemben az online világban mindennapos az, hogy Barry Wellman online közösségekkel foglalkozó kanadai szociológust idézve "a közösség tagjai olyan embereknek nyújtanak információt, segítséget, társaságot és a valakihez tartozás élményét, akiket alig vagy egyáltalán nem ismernek". Mivel ez egyformán igaz mindenkire, ezért aztán nem kell félni attól, hogy az önként felajánlott erőforrások viszonzatlanok maradnak: Howard Rheingold, a Virtuális Közösségek című könyv szerzője szerint "lehet, hogy az az ember, akinek én segítettem, soha nem lesz abban a helyzetben, hogy segítsen nekem, más viszont igen". A Karagarga közössége is ezen elvek mentén működik. Minden egyes filmet valaki a saját gépéről, a saját internetkapcsolatát használva oszt meg a többiekkel. A közösség tagjai végzik a feliratozást, ők fordítják a feliratokat. Ők azok, akik értékelik és katalogizálják a filmeket. Ezek az emberek nemcsak azt a tudást osztják meg egymással, amit egy-egy ritkaságról esetleg csak ők tudnak, de a technikának köszönhetően képesek egymással megosztani magukat az alkotásokat is. A karagarga.net egymással személyesen talán soha nem is találkozó felhasználóit azonban nem csak a közös érdeklődés és a közös cél kapcsolja össze, de azok a szabályok is, melyek a közösség életét szabályozzák. E szabályok némelyike az önvédelmet szolgálja. Mivel tevékenységük egy része a Föld minden egyes országában szerzői jogi törvényekbe ütközik, ezért például alaposan megnézik, hogy kit vesznek fel maguk közé. Más szabályok arra szolgálnak, hogy a közösség hű maradhasson önmagához. Például a keresett hollywoodi nagyfilmeket megosztókat kizárják maguk közül, ahogy kizárják a közösségből azokat is, akik potyautasként viselkednek, és nem tesznek hozzá a közös erőforrásokhoz. Ezzel szemben nagyra értékelik azt, ha valaki aktív tag, sokat és jókat szól hozzá a fórumokban zajló beszélgetésekhez, értékes munkát végez, vagy más módon járul hozzá a közösség gazdagságához. Ezek az írott és íratlan szabályok részben a közösség alapítóitól származnak, más részük a sok ezer fórumtéma sok tízezer hozzászólásán keresztül alakult ki az évek során…

Mi nyíltan, online írjuk a véleményünket, és megosztjuk az ismereteinket az arra kíváncsiakkal. Éppen ezért felelősségünk is nagyobb. Ugye hogy vannak párhuzamok, a mi konnektivista önképzésünk és a karagargások között? :)

Forrás: Mindentudás Egyeteme előadások 2007
Pléh Csaba: A mindent átszövő hálózatok, Bodó Balázs: Hatalmas hálózatok, internetes közösségek, társas hálózatok 

Még mindig online tanulási környezet, a távoktatás oldaláról

Forrás: skypesuli.hu

A heti blog bejegyzésekben sokat olvashatunk az online tanulási környezetről, az e-learningről, a virtuális oktatási terekről, a digitális középiskoláról, stb.

Azonban az online környezet említésénél érdemes a távoktatásról is néhány fontos szót ejteni. Természetesen nehéz a különböző tanulási környezetek között különbséget tenni, és ez sok esetben nem is megy mindenkinek. Mindegyiknek vannak sajátosságai, de a lényege gyakorlatilag ugyanaz.

Az információs társadalomban egyre általánosabbá válnak a távtevékenységek, amelyek feleslegessé teszik a fizikai jelenlétet és az egyidejűséget. A távmunka és a távoktatás számos olyan új kérdést vet fel, amellyel azok tömeges elterjedése előtt (?) feltétlenül foglalkozni kell. A munkára és az oktatásra vonatkozó törvényeket ki kell terjeszteni a távmunkára és a távoktatásra egyaránt. A távközlési eszközök közbeiktatásával végzett tevékenységek nem ismernek határokat. Új foglalkozási kategóriák megjelenése is várható, amelyek figyelemmel kísérése és vizsgálata elengedhetetlen. A munkavégzés formái az időben és térben kötött formáktól a kötetlenek felé mozdulnak el. A szabad munkaerő-áramlásnak egy újabb lehetősége, amikor csak a munka eredménye vándorol, és nem a munkaerő. Jelentősen megváltozik, összemosódik a „szabadidő - tanulás - munkaidő” időmegoszlása, rétegenként eltérő módon. E változásokat az oktatási rendszer minden szintjén figyelembe kell venni. A fejlődés felgyorsulása folyamán a tudás minden eddiginél jobban felértékelődik. A tudás szinte tőkeként, tudástőkeként jelenik meg, aminek megszerzése, gyarapítása és alkalmazása sajátos iparággá válik. Az információs társadalom, mint a tudás társadalma általánossá teszi az életen át tartó tanulás szükségességét. Erre ad lehetőséget a távoktatás, ami a technikai fejlődés során egyre több lehetőséget nyújt azoknak, akik ezeket a változásokat felismerik, és számolnak vele.

A korszerű informatikai eszközök az utóbbi néhány évben robbanásszerű fejlődése és elterjedése jelentős hatást gyakorolt a különböző oktatási rendszerekre. A szakértői prognózisok megegyeznek abban, hogy az információtechnológia alapvetően négy területen járul hozzá a rugalmas és nyitott képzési programok elterjesztéséhez.

Elsőként magát a számítógépet tekinthetjük az oktatásmenedzsmentet forradalmasító eszköznek, hiszen mint munkaeszköz jelentős mértékben felgyorsította a tananyagok előállítását, moduláris felépítés esetén megteremtette az ismeretanyagok gyors s minőségi frissítésének lehetőségét. Továbbá a személyi számítógépek széleskörű alkalmazhatósága nyitotta meg az utat a különböző modellezési és szimulációs, illetve interaktív feladatok (tesztek, feladatlapok) tananyagba történő beillesztéséhez, megjelenhettek a különböző adathordozón forgalmazott önálló, vagy kiegészítő programok.

A második jelentős terület a hardver és szoftver eszközök fejlődésének eredményeként kialakult multimédia alkalmazások egyre bővülő köre. Ezen a területen a szöveges ismeretközlés kiegészülhet hangeffektusokkal, animációval, képi eszközökkel, mozgóképekkel. Bár ezek az eszközök korábban már külön-külön alkalmazásra kerültek, integrált megjelenésük mégis forradalmian újszerű, hiszen kiváló lehetőséget biztosít a programozott, irányított tanulás megvalósítására.

Az információtechnológia talán leglátványosabban fejlődő területe: a számítógépes hálózatok elterjedése. Figyelembe véve a különböző szintű hálózatok átviteli kapacitásának ismert korlátjait, távoktatási célra elsősorban az elektronikus levelezés (e-mail), a különböző vitacsoportok és a World Wide Web alapú technikák alkalmazása terjedt el.

Az informatika negyedik területe a kommunikáció technológia, amely mára jelentős mértékben összefonódott a hálózati technikával. Egyre inkább egy olyan integrált kommunikációs rendszer épül ki, amely különböző átviteli technikákra épül úgy, hogy a felhasználó gyakran nincs is tudatában, hogy konkrétan milyen módon lép kapcsolatba a másik végponttal. A hagyományos telefonon alapuló távoktatási- konzultációs szolgáltatások lehetősége is kiszélesedett (pl. digitális központok), illetve megjelent egy jelentősen kibővült feltételeket biztosító rendszer az ISDN, amely hétköznapi megvalósíthatóságot jelent olyan tanulási rendszerek számára, amelyek építenek a videokonferencia kínálta lehetőségekre.

Az információs társadalom változása az oktatás-tanulás eszméjének változását is magával hozta. Az élethosszig tartó tanulás eszméje a tanulás és képzés folyamatát az iskola centrikus megközelítéssel szemben más nézőpontból - az egyén életútja felől - közelíti meg, s ezzel szétválaszthatóvá, ugyanakkor egyenértékűvé teszi az iskolai és az iskolán kívüli képzést. Célja az oktatás hagyományos szervezeti kereteinek fellazításával biztosítani az oktatás minél szélesebb körű elérhetőségét. Ugyancsak fontos cél a foglalkoztathatóság, a munkaerő-piaci alkalmasság növelése. Ebben a kontextusban a hagyományos, kötelező iskoláztatás feladata az alapképességek, a tanulási rutinok kialakítása, az önálló ismeretszerzésre való felkészítés (lenne jó esetben).

Hivatalos intézmények képviselői, a különböző lexikonok természetesen már több esetben meghatározták a távoktatás fogalmát, de még mindig bizonytalanság fogja el az embereket, amikor a távoktatást próbálják értelmezni vagy definiálni.

A bizonytalanságot az alapvető fogalmak pontos ismeretének hiánya okozza. A távoktatás kifejezés mellett gyakran megjelennek a következő kifejezések: rugalmas és nyitott képzés, nyílt egyetem, távképzés és távirányítás, amely fogalmak bár gyakoriak a hétköznapi szóhasználatban, nem biztos, hogy annyira egyértelműek mindenki számára. Éppen ezért sok helyen tapasztalható a fogalmak téves használata. Pl. távoktatásnak mondják már azt is, ha a hagyományos tankönyvek mellett DVD-t is küldenek, és a félév-végi vizsgáztatás helyett szabadabb beszámolási lehetőséget adnak. A folyamatos heti 1-2 napos oktatási kurzusokból álló képzést, gyakran a levelező, vagy esti képzést nevezik távoktatásnak. Sokszor még maguk az oktatási intézmények is tévesen használják ezt a fogalmat. Sokan tévesztik össze a távoktatást a nyílt egyetem, és a nyitott távtanulás elnevezésekkel is.

A távoktatás legfontosabb előnyei:

·         az idő (akkor tanul valaki, amikor akar)

·         a hely (ott tanul valaki, ahol akar)

·         a tempó (olyan tempóban tanul valaki, amilyen tempóban akar)

·         és a tartalom (azt tanul valaki, amit akar)

A távoktatás a hagyományos oktatással lényegében azonos tananyagot dolgoz fel, attól eltérő helyzete miatt ezek felépítésének mégis másnak kell lennie. E másságot gyakran az egyes fejezetekhez kapcsolt ellenőrző kérdésekre és feladatsorokra korlátozzák, de ha arra gondolunk, hogy itt a tanítás-tanulás folyamata sajátosan alakul, akkor az is nyilvánvalóvá lesz számunkra, hogy az ismeretek kifejtésében és a problémák feldolgozásában a szokásostól eltérő logikának kell érvényesülnie. A tanulás központi szerepéből adódóan ugyanis a fő követelmény a tanulók viszonylag önálló tevékenységének kialakítása, és a folyamatos kapcsolat megtartása a tanuló és a tanár között.

A tananyagot gyakran „oktatási csomagnak” nevezik. A csomag tartalmazhat egy tankönyvet, egy vagy több CD-t, DVD-t, vagy gyakorlati oktatási anyagot útmutatóval. Bármi, ami információt tartalmaz, része lehet az oktatási csomagnak. A csomagban kombinálhatjuk a tanulási médiát, gyakran azonban csak egyfajta médium található bennük. De akármi is található a csomagban, annak helyettesítenie kell az oktatót. Tehát, amint a tanuló kinyitja a csomagot, rendelkezésre áll az „oktató”. A tananyag hordozója tehát bármi lehet, amely integrálja a különböző fórumokat, ismereteket.

A távoktatás anyagát előzetesen kell kidolgozni, amikor még nem ismertek a tanfolyamok majdani résztvevői. A távoktatásnak még annyi lehetősége sincs az anyag adekváttá tételére, mint a hagyományos oktatásnak, hiszen a személyes találkozás hiánya miatt nem derülhet ki az alap, amire az irányított tanulás folyamata építhető.

Nagy segítséget nyújthat olyan multimédiás anyagok használata, amelyek alkalmazásával a tanulók hasonló szintre hozhatók még a kurzus megkezdése előtt. A folyamat indításánál olyan feladatokat kell adnunk, amelyek a hozott tudásra kérdeznek rá, és annak összefoglalását adja feladatként. Ezzel nagymértékben csökkenthető a tananyag kezdeti „idegensége”. Ennek hatékony módszere továbbá a párbeszéd kialakítása lesz, vagyis a szövegek fogalmazásának az a stílusa, amely azt a látszatot kelti, mintha a tananyag írója kizárólag az anyagot tanulmányozó egyénhez fordulna kérdéseivel és tanácsaival. A levelezés személyes hangvétele hivatott ugyanis kialakítani azt a légkört, amelyben a tanuló megérzi, hogy állandó segítséget kínálnak neki, és ő bizalommal fordulhat hozzájuk tanácsért, útmutatásért. Fontosak továbbá a rövid tanulási időre méretezett anyagrészek, a sok gyakorlati életből vett példa, illusztrációk használata, a világos és találó címek, valamint olyan gyakorlatok, melyek megoldása során a tanuló az új ismereteket használni kényszerül.

A távoktatással szervezett tanfolyamok többségénél az első időszakokban a legnagyobb a „lemorzsolódás” (nem egyszer 50%-os). Ezért lenne fontos, hogy a távoktatásban való tanulást is oktassák a tanulóknak. Ez a 0. tananyag felkészíthetné a hallgatót mindazokra a sajátságokra és nehézségekre, amelyekkel egy ilyen képzés során találkozhat, illetve alapozó képzést nyújt a tanulónak, hogyan kell távoktatásban tanulnia és milyen eszközöket kell vagy érdemes használnia. Ma már számtalan IKT eszköz áll rendelkezésre, melyeket a távoktatás során is érdemes – és erősen javasolt is! - bevonni az oktatás folyamatába.

Az elektronikus távoktatás jellemzői, a következőek szerint foglalhatók össze:

·         Magas költséghatékonyság

A távoktatás összköltsége általában lényegesen kisebb a hagyományos képzésénél, de e költségek nagy része, a tananyagok elkészítésével vannak összefüggésben, ezért a képzés elkezdése előtt koncentráltan jelentkeznek, míg a hagyományos képzés általában nagyobb költségei széthúzva és részben a meglévő infrastruktúra költségeiben és a munkatársak fizetésében, részben pedig a diákok kiadásaiban és kiesett munkaidejében jelentkeznek.

Elektronikus távoktatás esetében a képzés megkezdése előtt nagymértékű beruházás szükséges infokommunikációs eszközökre. Ezek költsége természetesen sok esetben nem hárítható a képzés finanszírozására, mivel a már meglévő eszközök felhasználásával is be lehet kapcsolódni a képzésbe. Így a kezdeti beruházások általában többszörösen megtérülnek, főleg komolyabb, hosszabb időt igénylő kurzusok esetében.

·         Az egyéni tanulás lehetősége

A képzésben részt vevőknek nem kell megszakítaniuk munkahelyi feladataik végzését, hogy tanórákon vegyenek részt, az elektronikus távoktatás csaknem teljes szabadságot biztosít a tanulók számára a tanulás üteme, időbeosztása, helye tekintetében, ugyanakkor önfegyelemre és motivációra tesznek szert, ami – a tapasztalatok szerint – megjelenik a mindennapi munkában is. Az egyéni, bármikor való tanulás szabadsága ugyanakkor feltételként szabja az infokommunikációs eszközök meglétét, amelyeknek költségvonzatairól és megtérüléséről az előző jellemző keretein belül esett szó.

·         Relevancia

Az elektronikus távoktatási tananyagok a felhasználói igények közvetlen kielégítésére készülnek, elméleti és gyakorlati ismeretek átadására egyaránt alkalmasak, továbbá minthogy a tanulók tanulmányaikat integrálják aktív szakmai tevékenységükbe, mind a pedagógiai hatékonyság, mind a személyes motiváció erőteljesebben érvényesül.

·         Minőség

A távoktatás, valamint az elektronikus távoktatás alapkövetelménye a folyamatos minőségellenőrzés, mely mind a tananyag előállításában, mind az önálló tanulásban, mind a tanulmányokat lezáró vizsgákon érvényesül, a képzés – idézve a brit Open University meghatározását – „a társadalom ellenőrzése alatt áll”.

·         Kiegyenlített tartalom és színvonal

Mivel a képzésnek együtt lesznek részesei a legtávolabbi településen élők is, s mivel a képzés hatékonyságát nem befolyásolják a tanárok, illetve a tanulók egyéni sajátosságai, lehetőségei és korlátai, az adott programot elsajátítók ugyanazt a képzést kapják ugyanabban az időben és ugyanazon egyenletesen magas színvonalon.

Az elektronikus távoktatás előnyei

a képzés résztvevői számára ·         fejleszti  a tanulási készségeket, ·         a tanulás könnyebben hozzáférhető, ·         az idő, a hely és a tempó szabadon választható ·         a tartalom szabadon választható ·         a módszerek és médiumok változatosak ·         a képzési útvonal szabadon választható ·         mérhetők az eredmények ·         a tanult ismeretek már a tanulás során hasznosíthatók a munkában

a munkaadók számára ·         lehetővé válik a munkahelyi tanulás ·         csökkennek a munkaidő kieséssel járó költségek ·         alacsonyak a képzés költségei ·         országosan kiegyenlített tartalmú és színvonalú tudást eredményez ·         a képzés bármikor történhet, ·         a színvonal változatlan ·         különböző képességű embereket szolgál ·         az alkalmazottakat felszabadítja más szerepekre ·         az új ismeretek javítják a munka eredményességét

az oktatási intézmények számára ·         szélesedik képzési palettájuk ·         a meglévő képzések színvonala növekszik ·         az időtől és a képzés helyétől függetlenül kiegyenlített színvonalú a képzés ·         rugalmasabb szolgáltatást nyújtanak a partnerek számára ·         költséghatékonyság ·         lehetségessé, sőt szükségessé válik a munkatársak professzionális módszertani továbbképzése

Az elektronikus távoktatás fent bemutatott fő jellemzői tehát egyértelműen e tanulási forma előnyeit hangsúlyozzák. Az előnyök és hátrányok összevetésében az előnyök jelentős túlsúlyban vannak, így e tanulási forma elterjedésének nem a hátrányok túlsúlya, hanem inkább a gazdasági korlátok, valamint a megrögzött szokásokhoz való ragaszkodás, az újtól való elzárkózás ténye szab határt.

Forrás:

Nemes György, Csilléry Miklós (2006): Kutatás az atipikus tanulási formák (távoktatás / e-learning) modelljeinek kifejlesztésére célcsoportonként, a modellek bevezetésére és alkalmazására. Kutatási zárótanulmány, NSZFI, Budapest

Kovács Ilma(2007): Az elektronikus tanulásról. Holnap Kiadó, Budapest

Ember legyen a talpán az on-line tanár

Oly sokat hangoztatott, oly sok fórumon megjelenő gondolat, hogy a hagyományos oktatás már nem biztosítja a 21. században elvárt tudás megszerzését, illetve a rendelkezésre álló digitális technológiák is a tradicionális tudástartalmaktól eltérő tudáselemeket igényelnek. Az uniformizált oktatás háttértbe szorulása nem eldöntendő kérdés, hanem megállíthatatlan folyamat. Az elektronikus tanulási környezetek térnyerése új szerepeket rón mind a tanárra, mind a tanulóra.

Fontos-e a tanár jelenléte a konnektivizmusban, ha igen milyen típusú a szerepet célszerű betöltenie? A fenti témában kezdődött eszmecsere a konnektivista kurzusban résztvevők között, melyet az on-line tanulási környezetben lehetésges tanári szerepekről szóló webináriumi előadás váltott ki. A résztvevők többsége a facilitátor szerep mellett tette le a voksát. A konnektivizmusban megjelenő tanári tevékenységnek megítélésem szerint egy finom támogató útmutatásnak kell lennie, mely képes az addig lezárt kapukat megnyitni, elvonni a résztvevőket az üres frázisok mellől. Párszor érzékelhető volt, hogy a csoport egy kérdéskör körül tipródik, és nem tud elszakadni attól. Egy jól irányzott szakértői kérdés vajon nagyon megbolygatta volna a konnektivista kurzus menetét? Irányt mutatott volna, vagy túlságosan is elvitte volna egy gondolati síkon a közös tudásalkotást? Nem tudom. De jó pár ponton éreztem azt, hogy szükségem lenne értékelésre, pontosabban iránymutatás azért, hogy tudjam amit csinálok jó-e, illetve milyen változtatásokat szükséges eszközölni a pozitív irányba való elmozdulás érdekében.

A konnektivizmus is bizonyítja, hogy az on-line tanulási környezetekben és a hálózati tanulás során a pedagógus a háttérbe szorul. A tanárközpontúságtól eljutunk a tanulóközpontúságig. Az ismeretelsajátítás nem egy adott személytől válik függővé, hanem a „felépített” tanulási környezet idézi elő az egyes tudáselemek beépülését a meglévő tudáskonstrukciókba.

Az e-learning tanulási környezetben a tanár szerepe alapvetően három területen jelenik meg. Először is feladata a tanulási tartalmak kiválasztása, rendszerbe szervezése, adott esetben azok előállítása. A kihívás abban rejlik, hogy nem elég a tananyagelemek kiválasztása, elengedhetetlen azok logikus, instrukciókkal történő felépítése. A rendszer sajátossága, hogy a tanári jelenlét hiányával elengedhetetlenné válik a tanuló számára, hogy biztos instrukciót kapjon feladatok megoldására, a tananyagban való navigáláshoz. Ez a szempont hatványozottan fontos, hiszen a célcsoporton belüli digitális egyenlőtlenséget tovább erősítheti a nem megfelelő szinten szerkesztett tananyag. Megítélésem szerint, mivel az elektronikus tananyag használat közben nehezen módosítható, ezért azok tervezésénél fontosabb a képzési igények felmérése, mint a hagyományos képzési programok tervezése esetében. Nem szerencsés az on-line tananyagoknál, ha éles használat közben derülnek fény a tananyag gyermekbetegségire (pl. nem megfelelő logikai sorrend a tananyagban). Mivel az IKT eszközök lehetőséget teremtenek az egyéni tanulási igények kielégítésére, ezért a tanár számára feladat, hogy az individualizáció megjelenjen az on-line tanulási környezetekben. Kőfalvi Tamás(2006) írja, az igényfelmérést követően szükséges a megfelelő e-learning stratégia kiválasztása, majd következhet a tananyag tartalmának kiválasztása, a kurzus igényeihez való alakítása.

A következő szerepkör a tanulási folyamat támogatása, tutorálás. Nehéz, de kihívással teli feladat az aktív, dinamikus, de mégis tényleges ismeretelsajátítást támogató háttér biztosítása. Miben merül ki a támogatási tevékenység? Digitális technológiák használatában való segítség nyújtás, háttérismeret nyújtása, motiválás, a tanulói attitűd formálása, tanulási stratégiák kialakítása, tanuló csoport esetében koordinálás(Kőfalvi, 2006). Láthatjuk, hogy a on-line tanulási környezetben a tanárnak már nem elégséges a 10 éve bejáratott tananyagot előhúzni a farzsebéből, nem elégséges a csakis szónoki képességeire hagyatkozva biztosítani a tudásátadást, nem merülhet ki módszertani repertoárja frontális előadás megtartásában. Az on-line tanulási környezet nagyon kitágítja az ellátandó szerepek körét, valamint a szerep sikeres betöltéséhez szükséges képességeket is. Amennyiben minden egyes résztevékenységet kis felsorolásunkból ellátandó feladatnak tekintünk akkor képzeletbeli „e-tanárunk” egyszerre tananyagfejlesztő, menedzser, pszichológus, stratéga, tréner. Huh tanár legyen a talpán, aki mindegyik szerepet be tudja, és akarja is tölteni. Talán érdemes ezt a temérdek feladatot felosztani, és csak bizonyos területekre koncentrálni. Vagy még eredményesebb, ha tanár minden egyes részfolyamatot egy egész projektként kezel?

A tanár munkájában egyszerre jelenhet meg a támogató, az ösztönző, az edző, a tanácsadó, a mentor, és a konzulens szerepkör. Az aktuálisan betöltendő szerepkört természetesen az aktuális oktatási szituáció határozza meg.

Az értékelés, és ellenőrzés hasonló funkciót tölt be az e-learning tanulási környezetben, mint a hagyományos oktatásban, ugyanis elsődlegesen a tanulói teljesítmény ösztönzését szolgálja. De az értékelés inkábba segítő funkciót tölt be, éppen ezért nem egy adott időszak lezárására irányul, hanem folyamatos tevékenységként jelenik meg. További sajátosság az önellenőrzés, önértékelés térnyerése, éppen ezért az e-tananyagokban a feladatok mellet célszerű, hogy megjelenjen azok megoldása.

Az on-line tanulási környezetek kihívásait már nem elsősorban nem pedagógiai kihívásnak tekinteném, hanem inkább egy komplex, sajátos környezetben megvalósuló tanulási-tanítási folyamathoz köthető erőpróbának.

Felhasznált irodalom:

Kőfalvi Tamás(2006): E-tanítás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

A társas hálózatok intelligenciája

A kép forrása : http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

A Genezisben olvasható, hogy az özönvíz után épült első város, Babilon megalkotásakor az emberiség még egységes volt. A Babilonban történt események jól szemléltetik, hogy milyen hiábavaló vállalkozásokra vezethet az ember önhittsége. Ebben a példában a büntetés a nyelvük összezavarása volt és ezáltal elszakították őket egymástól. Az emberek együtt, összefogással nagy dolgokat tudnak véghezvinni. Az emberek közötti kapcsolatokra és azok következményeire vonatkozó megállapítások ősi eredetűek, teológusok, filozófusok, modern biológusok, társadalomtudósok kutatták és kutatják ma is. Ember voltunk legfőbb kulcsát a kapcsolati hálózatainkban kell keresni, éppen ezért sokan vélik úgy, hogy kapcsolataink különböztetnek meg minket az állatoktól és egész civilizációnk ennek köszönhető.
Thomas Hobbes (1651) angol filozófus egy kísérletet végzett az emberi lét eredeti körülményeiről. Leviatán című híres művében a természetes állapotra azt fogalmazta meg, hogy anarchia volt, mindenki háborúban állt mindenkivel és „Az emberi élet magányos, szegényes, csúnya, állatias és rövid volt”. Később az emberek úgy döntöttek, hogy társadalmi szerződést kötnek egymással, ahol lemondanak a szabadság egy részéről a biztonságért cserébe. A civilizált társadalom alapját az adta, hogy az emberek kapcsolatokat teremtettek egymással és ez hozzásegítette őket a kényelem, a rend és a béke állapotához.
Jean-Jacques Rousseu A társadalmi szerződés című munkájában hasonlókat fogalmazott meg: az összetartás közösségeket hoz létre. Az emberi lények kilábalása az anarchikus állapotokból valósában a társas hálózatok méretének és bonyolultságának fokozatos növekedéseként fogható fel.
Az általunk létrehozott hálózatoknak saját életük van: növekednek, változnak, sokasodnak és vagy fennmaradnak, vagy elhalnak. A mi közös andragógia felületünk is, az elearninges felületünk is és a konnektivista kurzusunk különböző felületei is mind-mind egy hálózat, amelynek aktív résztvevői vagyunk. Hálózatainkban különböző dolgok áramlanak: tételek, időpontok, meghívások, kérdések, tartalommegosztások, fényképek, videók,benyomások, érzések,…A kapcsolati háló egyfajta emberi szuperorganizmus, saját anatómiával és élettannal, szerkezettel és funkcióval. Az emberi szuperorganizmus olyan dolgokat képes megtenni, amiket egyetlen ember sem képes megtenni önmagában!

„A hangya társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartozik. Különleges életmódjuk – szervezett államuk , bámulatos építményeik, vándorlásaik, csatáik – sok hasonlóságot mutatnak az emberi társadalmakkal. Telepeikben (hangyaboly) igen nagy rendszerezettség figyelhető meg; némelyikükben több millió egyed él. Az egyes hangyák lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő). Egy telep nagy territóriumot igényelhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly működik egységként (entitásként). Ha az összes hangya tömegét megmérnénk, a szárazföldi állati biomassza kb 15-25%-át tennék ki. A termeszeket néha fehér hangyának nevezik, bár ők nincsenek szoros kapcsolatban a hangyákkal, de hasonló a társadalmi szerveződésük.” (Wikipedia)

Ezt a kitérőt a hangyák ismertetéséről azért szúrtam be, mert ahogy a Wikipédiában, úgy más terület kutatóiban is felmerült a hálózati kapcsolatok hangyabolyhoz való hasonlítása. A szuperorganizmus prototípusa a hangyaboly, melynek tulajdonságai nincsenek meg magukban a hangyákban és csakis a hangyák együttműködéséből fakadhatnak. Együtt olyasmit hoznak létre, ami túlmutat az egyedeken: bonyolult szerkezetű hangyabolyt, amit egy miniatűr Bábelként is felfoghatunk. A magányos hangya, aki rátalál a cukortartóra, hasonlít a Holdra lépő űrhajósra: teljesítményük sok más egyed ( hangya vagy ember )összehangolt erőfeszítései teszik lehetővé. A mi tanulásunk is így működik, egy –egy nehezebb feladat megoldása során egymást segítve, támogatva készül el például egy webinárium, amelyben lehet, hogy csak három ember vesz részt, de a többiek segítenek az előkészítésben, ötleteket adnak, mintákat mutatnak, bátorítanak a lebonyolítás közben és értékelnek, visszacsatolnak a végén.

A többsejtű szervezetek sejtjei is felfoghatók egy szuperorganizmus részeiként, a sejtek egymással együttműködve magasabb rendű életformát hoznak létre. Akár sejtekről, akár hangyákról, akár emberekről legyen szó, a csoport új tulajdonságai, mindig az egyedek interakcióiból erednek. A társas hálózatokban intelligencia testesül meg, amely meghaladja, vagy kiegészíti az egyedek képességeit. A kapcsolati hálózatokban rögzülhetnek és fennmaradhatnak bizonyos normák és információk, amelyek emberek láncolatán keresztül tovább adódnak tagjaik között. Párhuzamot vonhatunk azzal, ahogy az emberek a XX. században kiépítették Anglia egész területét behálózó vasútvonalakat azzal, ahogyan a gombák együttműködő módon kitapogatják az erdei talajban a legalkalmasabb sávokat, ahol csövecskéik segítségével továbbítani tudják a különböző helyeken fellelt táplálékforrásból nyert éltető nedveket. A kapcsolati hálózatoknak van saját emlékezetük, amelyre támaszkodva, érintetlenül fenn tudják tartani a szerkezetüket és kulturális funkcióikat, miközben alkotóelemeik változnak (az emberek jönnek-mennek). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy ilyen hálózatokban az emberek nagyobb bizalommal fordulnak egymáshoz, és mások bizalma bennük is bizalmat ébreszt, hanem inkább arról, hogy a hálózat elősegíti a bizalom kialakulását és megváltoztatja az egyének viselkedését. A hálózatok – az élő szervezetekhez hasonlóan – képesek lehetnek önmaguk reprodukálására, legyőzve a tér és idő korlátait. Ha egy bizonyos helyen felbomlottak – ilyen vagy olyan okból kifolyólag – valahol másutt is újjá tudnak szerveződni. Ha mindenkinek benne van a memóriájában, hogy kivel állta kapcsolatban, akkor a hálózat minden egyes tagja átvihető egy másik helyre. Saját kötődéseink ismeretében újra létrehozhatjuk a hálózatot úgy is, ha egyikünk sem ismeri a többiek egymáshoz fűződő kapcsolatait. A hálózatok reprodukálják önmagukat, túlélik a tagjaikat, a hálózat még akkor is fennmaradhat, ha kicserélődnek benne az emberek. Egy kutatás során négymillió, telefonkapcsolat révén összeköttetésben lévő ember kommunikációs hálózatát vizsgálták, ahol a kutatók azt mutatták ki, hogy a tizenötnél több embert tartalmazó csoportok közül, azok maradtak fenn legtovább, amelyeknek tagjai a legnagyobb mértékben cserélődtek. A nagyobb kapcsolati hálózatoknak ténylegesen szükségük van az efféle cserélődésre, mint ahogy testünk is csak sejtjeink folyamatos megújulásával maradhat egészséges. Ennél a példánál maradva, a kapcsolati hálózatok gyakran öngyógyításra is képesek, kiküszöbölve a bennük keletkező réseket úgy, ahogy például egy seb szélei összeforrnak.

Egy szép metaforával szeretném illusztrálni a kapcsolati hálózatok működését: ha valaki kilép a vizesvödröket adogató láncból, a mellette lévő két ember közelebb lép egymáshoz és új kapcsolatot hoz létre a folyamatosság megőrzése és a rés megszűntetése érdekében. A víz pedig akadálytalanul jut tovább kézről-kézre.

Kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya

Források:
Nicholas A.Christakis - James H.Fowler(2009):Kapcsolatok hálójában. Mire képesek a hálózatok és hogyan alakítják sorsunkat? Typotex Kiadó
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/hobbesleviathan.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangy%C3%A1k

Online tanulási környezetek térnyerése a felnőttképzésben

Kép forrása: http://e-tanulas.blog.hu/

Személyes tanulási utamat vizsgálva az on-line tanulási környezetről első pillanatban az ELTE e-learning felülete ugrik be. Az oktatók többsége jócskán mellőzte a korábbi években a felület használatát, aztán lassacskán megjelentek az első próbálkozások a használatára vonatkozóan. A legtöbb oktató továbbra is az előadásainak, ppt-inek megosztására, valamint a hallgatói munkák „begyűjtésére” használja. Azért az elmúlt pár évben volt egy-két messzebb tekintő próbálkozás: on-line tesztírás, fórumhasználat, feladatleírás, oktatási segédanyagként szolgáló digitális anyagok, tartalmak e-learning felületen való megosztása(videó, web-oldal, program). Jelenlegi kurzusaim kapcsán tapasztalom meg előnyeit, ugyanis a bármikor, bárhol hozzáférhetek az éppen szükséges előadáshoz, tantárgyi tematikához. A hagyományos kontaktórák szigorú időbeli és térbeli korlátok között mozognak, míg e-learnig lehetővé teszi a már lezárult kontakttevékenység on-line eszközökkel történő továbbvitelét. Igaz a hallgatói oldalról sem bontakozott ki az e-learning felület minden funkcióját kiaknázó felhasználás. Értem ezalatt a például a fórumhasználatot, vagy a minden egyes elérhető anyag letöltését (persze itt csak a magam nevében írhatok, hiszen a többi felhasználó aktivitását nem látom). Na de a jelenből elkanyarodva, személyes élettörténetemből kilépve induljunk el az online tanulási környezetek fejlődési útján.

Valamikor az 1970-es évek végén egyfajta korszakváltás kezdett el kibontakozni az oktatás területén. Az első lépést a személyi számítógépek első megjelenése jelentette 1978 magasságában. Aztán az innováció menetelése, a tanítási-tanulási folyamatban való térnyerése visszavonhatatlanul kibontakozott. Hazánkban az 1980-as években kaptak észbe, és jöttek rá, hogy alkalmazkodni kellene a nemzetközi trendekhez, ezért 1983-ra már minden iskolában fellelhető volt a hazai gyártású HTZ 80 Basic számítógép, míg az ezredforduló környékén a személyi számítógépek elterjedése volt a jellemző, míg az utóbbi években pedig az internethez való hozzáférés vált általánossá az oktatási intézményekben (Benedek, 2008). Tehát kis hazánk infrastrukturálisan is felkészült az online tanulási környezetek befogadására, vagy mégsem?

Benedek megállapítja, hogy az oktatás és a munka szellemi és fizikai átalakulása zajlott le az ezredfordulóra a fejlettebb országokban, a számítógépek megállíthatatlanul beágyazódtak az oktatás folyamatába a tanítás, na meg a tanulás eszközeként.

A digitális eszközök fejlődésével a tanítási-tanulási folyamatban az ember és számítógép igencsak eredményes, interaktív együttműködésének, kommunikációjának köszönhetően új tanulási környezetek jöttek létre-és persze születnek folyamatosan is-, melyek alapvetően felforgatták a formális oktatásból kiindulva az oktatás minden szegmensét, és persze a tanulási tevékenységet magát, illetve a tevékenységről alkotott klasszikus elképzeléseket, sémákat.

Tetszett Korányi könyvében az a gondolatsor, hogy a felnőttoktatás üres frázisokkal hirdeti a differenciálás alkalmazásának szükségességét, fontosságát. És azt mondhatom, hogy jó oldalról közelített meg a felhozott problémát. Ugyanis szerinte a felnőttoktatás nagyrészt továbbra is az objektív tudástartalmak átadását szorgalmazza, és csak minimális szinten jelenik meg az egyén előzetes tudásának, képességeinek figyelembe vétele. Megítélése szerint az elméleti anyagrészek átadásához nincs szükség oktatóra, hiszen a már előre szigorúan lefektetett tananyag elsajátítását - és ami fontosabb megértését - nem szolgálja az oktató azzal, hogy a vizuálisan is érzékelhető információt, audálisan is ugyanolyan tartalommal elérhetővé teszi. Szerinte az ismeretátadást személytelen médiumokkal is lehetne helyettesíteni, és a hangsúlyt inkább az egyéni képességek fejlesztésére helyezni. Ehhez gondolatkörhöz már egy korábbi blogbejegyzésben (Boros Tibor blogbejegyzése) is leírt kiegészítést tennék, mely Noble professzortól származik, aki azt taglalta, hogy az online eszközök oktatásban való térnyerésével a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és mint egy automatikus szoftveralkalmazás akár olcsóbb-adott esetben tanári képesítéssel sem rendelkező munkaerővel is átadhatóvá válik. Megítélésem szerint ez a veszély az elkövetkezendő tíz évben nem fenyeget legalábbis szűk pátriánkban, főleg amíg a tanári pályán túlképzés van.

Tehát visszatérve Korányi gondolatköréhez, azt állítja, hogy a távoktatás, az online tanulási környezetben megjelenik az individualizáció, a személyre szabottság.

Hiszen a rendelkezésre álló határtalan mennyiségű IKT eszköz az egyéni tanulás, és személyes tudásbővítés lehetőségét szolgálják. A tanulásmenedzselő szoftverek (pl. Moolde) a tanulási tevékenység, az előrehaladás minden mozzanatát követik, rögzítik, így az oktató számára lehetővé teszik a tanulási folyamat testre szabott értékelését és támogatását, a tanár és diák közötti új, személyesebb kapcsolatot erősítve (Komenczi, 2009). Ezzel lehetővé válik a tanulók hozott tapasztalataira való építés, és a problémamegoldás előtérbe helyeződése. A jelenléti oktatással szemben az online tanulási környezetben a tanuló akkor és ott tanul, ahol a számára megfelelőbb. Ezen a ponton kapcsolódik össze a bejegyzés elején írt egyéni szempont, hiszen jómagam is a tér és az idő kitágulását emeltem ki üdvös tulajdonságként.

Az elektronikus tanulási környezetnek kiemelt szerepe van a felnőttoktatásban, hiszen ahogy Komenczi is írja, a személytelenebb átadási forma az egyén életkorának előre haladásával egyre jelentősebbé válik. A felnőtt képes az önirányított tanulásra, éppen ezért elégséges, hogy a tanulási folyamat során mindössze támogassák, útmutatást nyújtsanak neki. Nincs szükség olyan mértékben a jelenléti oktatásra, mint a korábbi életszakaszokban, ugyanis a tanulási tevékenység nem egy személytől függ, nem szükséges az ismeretelsajátítás közvetlen irányítása.

Zárósoraimhoz Benedek Andrástól emelnék be egy gondoltatot Szerinte a digitális technológiák a felnőttek esetében is kiszélesítik a tanulási lehetőségeket, ezzel együtt megváltoztatják a tanulási módszereket. Új lehetőségek, új feladatok, interaktív, személyre szabott tanulási terek, a jövő beköszöntött a felnőttoktatásban is.

Forrás:

- Benedek András(2008):Digitális pedagógia-tanulás IKT környezetben. Typotex, Budapest

- Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest

- Korányi Tibor(2009, szerk.): Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia

világában. Novum, Sopron,