Kíváncsivá tett, majd érthetetlenné vált, és rá kellett jönnöm, nagyon nehezen értelmezhető az idő átalakulása, az „időtlen idő” kifejezés. Szinte mondatokra, szavakra bontottam Manuel Castells többféle megközelítését, de nem jutottam a végső megértéshez. (Hátha együtt gondolkozva, tovább értelmezhető a kifejezés.)
Mi az idő? „Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal.” (Wikipédia)
- Leibnitz felfogásában: „ az idő a „dolgok” egymásra következésének sorrendjét jelenti, vagyis „dolgok” nélkül nem lenne idő”.
- Manuel Castells úgy véli, hogy az időtlen idő akkor áll elő, amikor egy adott információs paradigma =(egy tudományterület általánosan elfogadott nézetei (fogalmai, szakkifejezései) egy adott korszakban, időpontban) és a hálózati társadalom jellemzői magából a rendszerből fakadó zavarokat idéznek elő az adott kontextusban (környezetben) felbukkanó jelenségek sorrendjében.
- a valósidejű létezést, a real time kapcsolatokat nevezte „Időtlen Időnek”, amely állítása szerint napjaink, a hálózati társadalom egyik meghatározó sajátossága.
- az időtlen idő az információs korszakban tapasztalható domináns ideiglenesség-átmenetiség, ami azért jön létre, mert a hálózati társadalom rendszerszerű működése folyamatos zavarokat kelt önmaga számára, így minden folyamatosan változik. Az időtlen idő és az áramlások tere egymáshoz kapcsolódó koncepciók. Az idő meghatározza a helyeket, anyagi értelemben strukturálja és rombolja a szegmentált társadalmat. Az áramlások sajátos teret és időt hoznak létre.
Az időtlen idő legfontosabb jellemzői:
- Az egyik legjellemzőbb folyamat, hogy egy egyesült, egyetlen valós időben létező globális pénzpiac jött létre, ami a nap 24 órájában működik. (a másodperc töredéke alatt végrehajtott tőketranzakciók)
- Az időtlen idő leginkább a hálózati szervezet jellemzője.
- Átalakul a munkaidő (rövidülés és rugalmassá válás). (Munkanélküliség).
- Ezzel párhuzamosan elmosódnak a határok a korábban időben elkülönült cselekvések között (pl. munkaidő-szabadidő). Ugyanakkor az életciklusok, az élet egészének jól beláthatósága, bejósolhatósága felborul, a korábbi ritmusok eltűnnek. A hálózati társadalom a korábbi ritmicitást összetördeli, mind biológiai, mind társadalmi értelemben, amik korábban pedig az életciklusok szerves részét alkották (pl. gyermekvállalás és nevelés ideje).
- Megváltozik a halál szerepe/értelme a társadalmakban. A halált leválasztjuk az életről és a technológiai rendszerek segítségével sikeresen érjük el, hogy elég sokáig úgy tűnjön az egyes életszakaszaink örökké tartanak.
- A háború átalakulása. Három trendje: nem vonja be az átlagembert és az állampolgárok többségét, csak a katonákat. Ugyanakkor rövid, instant ezért nem totális, nem meríti ki a gazdasági és emberi erőforrásokat. Végül elrejti a valós történéseket a közvélemény elől, vagyis a háború a médiában ellenőrzött információkezelés és image-gyártás közben folyik. Ezzel szemben a világ különböző pontjain hadiállapot van.
- Virtuális idő. A valós virtualitás átalakítja az időt két végletbe formálja: egyidejűségbe, ahol minden tiszavirág életű és ugyanakkor örökkévalóságba és időtlenségbe, ahol bármi örökké tarthat. Egyrészt örökkévaló, mert adott kontextusban a kulturális kifejeződések egészét meghatározza mind a múltra, mind a jövőre kihatva, másrészt múlékony, mert csak egy adott kontextusban és célrendszerben érvényes.
Az idő átalakulása=az egyidejűség és az időtlenség megteremtése=a világ bármely részéről elérhető információk=közvetlen kapcsolatba hozza a társadalmi eseményeket, például 1991. augusztusában, amikor valós időben követhette bárki a – a történelmet formáló - szovjet állam összeomlását. Számítógéppel közvetített kommunikáció, valós idejű kommunikáció, interaktív. („A Szovjetunió drámai összeomlása annak következtében történt, hogy az ország strukturálisan képtelen volt átváltani az információs paradigmára, és megkísérelte növekedését a nemzetközi gazdaságtól viszonylagos elszigeteltségben fenntartani.”)
Felhasznált irodalom: Manuel Casstells: A hálózati társadalom kialakulása I. Gondolat - Infonia, Bp. 2005.