Az idő átalakulása - „időtlen idő”

Kíváncsivá tett, majd érthetetlenné vált, és rá kellett jönnöm, nagyon nehezen értelmezhető az idő átalakulása, az „időtlen idő” kifejezés. Szinte mondatokra, szavakra bontottam Manuel Castells többféle megközelítését, de nem jutottam a végső megértéshez. (Hátha együtt gondolkozva, tovább értelmezhető a kifejezés.)

Mi az idő? „Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal.” (Wikipédia)

- Leibnitz felfogásában: „ az idő a „dolgok” egymásra következésének sorrendjét jelenti, vagyis „dolgok” nélkül nem lenne idő”.

- Manuel Castells úgy véli, hogy az időtlen idő akkor áll elő, amikor egy adott információs paradigma =(egy tudományterület általánosan elfogadott nézetei (fogalmai, szakkifejezései) egy adott korszakban, időpontban) és a hálózati társadalom jellemzői magából a rendszerből fakadó zavarokat idéznek elő az adott kontextusban (környezetben) felbukkanó jelenségek sorrendjében.

- a valósidejű létezést, a real time kapcsolatokat nevezte „Időtlen Időnek”, amely állítása szerint napjaink, a hálózati társadalom egyik meghatározó sajátossága.

- az időtlen idő az információs korszakban tapasztalható domináns ideiglenesség-átmenetiség, ami azért jön létre, mert a hálózati társadalom rendszerszerű működése folyamatos zavarokat kelt önmaga számára, így minden folyamatosan változik. Az időtlen idő és az áramlások tere egymáshoz kapcsolódó koncepciók. Az idő meghatározza a helyeket, anyagi értelemben strukturálja és rombolja a szegmentált társadalmat. Az áramlások sajátos teret és időt hoznak létre.

Az időtlen idő legfontosabb jellemzői:

1. Az egyik legjellemzőbb folyamat, hogy egy egyesült, egyetlen valós időben létező globális pénzpiac jött létre, ami a nap 24 órájában működik. (a másodperc töredéke alatt végrehajtott tőketranzakciók)
2. Az időtlen idő leginkább a hálózati szervezet jellemzője.
3. Átalakul a munkaidő (rövidülés és rugalmassá válás). (Munkanélküliség).
4. Ezzel párhuzamosan elmosódnak a határok a korábban időben elkülönült cselekvések között (pl. munkaidő-szabadidő). Ugyanakkor az életciklusok, az élet egészének jól beláthatósága, bejósolhatósága felborul, a korábbi ritmusok eltűnnek. A hálózati társadalom a korábbi ritmicitást összetördeli, mind biológiai, mind társadalmi értelemben, amik korábban pedig az életciklusok szerves részét alkották (pl. gyermekvállalás és nevelés ideje).
5. Megváltozik a halál szerepe/értelme a társadalmakban. A halált leválasztjuk az életről és a technológiai rendszerek segítségével sikeresen érjük el, hogy elég sokáig úgy tűnjön az egyes életszakaszaink örökké tartanak.
6. A háború átalakulása. Három trendje: nem vonja be az átlagembert és az állampolgárok többségét, csak a katonákat. Ugyanakkor rövid, instant ezért nem totális, nem meríti ki a gazdasági és emberi erőforrásokat. Végül elrejti a valós történéseket a közvélemény elől, vagyis a háború a médiában ellenőrzött információkezelés és image-gyártás közben folyik. Ezzel szemben a világ különböző pontjain hadiállapot van.
7. Virtuális idő. A valós virtualitás átalakítja az időt két végletbe formálja: egyidejűségbe, ahol minden tiszavirág életű és ugyanakkor örökkévalóságba és időtlenségbe, ahol bármi örökké tarthat. Egyrészt örökkévaló, mert adott kontextusban a kulturális kifejeződések egészét meghatározza mind a múltra, mind a jövőre kihatva, másrészt múlékony, mert csak egy adott kontextusban és célrendszerben érvényes.

Az idő átalakulása=az egyidejűség és az időtlenség megteremtése=a világ bármely részéről elérhető információk=közvetlen kapcsolatba hozza a társadalmi eseményeket, például 1991. augusztusában, amikor valós időben követhette bárki a – a történelmet formáló - szovjet állam összeomlását. Számítógéppel közvetített kommunikáció, valós idejű kommunikáció, interaktív. („A Szovjetunió drámai összeomlása annak következtében történt, hogy az ország strukturálisan képtelen volt átváltani az információs paradigmára, és megkísérelte növekedését a nemzetközi gazdaságtól viszonylagos elszigeteltségben fenntartani.”)

Felhasznált irodalom: Manuel Casstells: A hálózati társadalom kialakulása I. Gondolat - Infonia, Bp. 2005.