A felnőtt tanulása, oktatási kihívások

Az alábbi blogbejegyzésemben arra vállalkoztam, hogy feltárjam a felnőttek tanulásának alapvető jellemzőit, valamint az ezekhez kapcsolódó főbb oktatási kihívásokat. Minden felnőtt tud tanulni, tehát természeténél fogva képes a tanulási tevékenység folytatására. Jelen értelmezésben nem szigorúan vett formális tanulásról van szó, hanem az informális tanulásról, mely az élet minden területén megvalósuló, nem tudatos tanulási folyamatot jelent. A felnőtt világra való nyitottsága, adaptivitása az egyénben kódolt tulajdonságnak mondható, hiszen az ember hiánylény, vagyis a világra való nyitottsága állandó, az információszerzés iránti igénye csillapíthatatlan. Azt mondhatjuk, hogy az ember a haláláig képes tanulni. 

A fenti gondolatsor alátámasztja, hogy a life long learning eszméjének valóban minden korosztályra kiterjedően érvényesülnie kellene, ugyanis a felnőtt biológiailag képes a tanulási tevékenység végzésére, mindössze a tanulási tartalmak, és a tanulás módszerének formátumára szükséges hangsúlyt fektetni. A tanulás során emberi viselkedésnek két uralkodó tendenciája jelenik meg mind a gyermeknél és felnőttnél is. Az első jellemző viselkedési forma függő viselkedés tanúsítása, mely a szocializáció folyamatát jelenti, vagyis segíti a beilleszkedést, az alkalmazkodást, a szocializálódást. Második viselkedési formaként említhető az autonómiára törekvés, vagyis a perszonalizáció, mely során az egyén elsajátítja az önérvényesítés technikáit. A tanulás természetes, magától kibontakozó folyamat, tulajdonképpen kibontakozás, fejlődés. 

Kijelenthető, hogy a tanulási folyamat ciklikus jellegű, mely során négy lépés különíthető el egymástól:

1. Az ember cselekszik, tevékenykedik, részt vesz egy szituációban, vagy éppen megfigyel.

2. Ezen folyamat során új információhoz jut, vagy visszajelzést nyer.

3. Ezt követően az információt befogadja, mely lehet kódolt, nem kódolt, illetve külső vagy belső forrásból származhat.

4. A felvett információt a felnőtt értelem, érték és jelentés alapján elemzi, és megvizsgálja, hogy a következő folyamatokban hogyan hasznosítható. Mindezen tevékenységek alapját szellemi folyamatok megvalósulása biztosítja, mely az új információ korábbiakkal történő összehasonlítását, meglévő tudás újrastrukturálását jelenti

5. A cselekvésről az elemzési és szellemi feldolgozás alapján dönt az egyén.

Tehát fontos szempont, hogy a tanulási környezet megkönnyítse az információ elsajátítást, valamint a feldolgozási folyamatot. A tanár ebben támogató segítséget, valamint útmutatást nyújthat. Segítséget nyújthat, ha a tanulás során a felnőtt a meglévő élettapasztalatihoz hozzá tudja csatolni az új ismeretet, hiszen így tudja „dekódolni”, hogy számára az információ milyen jelentéssel bír. A már megtanult stratégiák és struktúrák a további tanulás alapjai: az új ismeret a meglévőkhöz hozzáadódik, szükség szerint módosítva azokat, integrálja az újat a régihez. Az új tanulás eredményezhet radikális változást is: a felnőtt a tanulási struktúrákat és stratégiákat újjászervezi, átszervezi. A felnőtt tanulása részben újratanulás. A tanulni tudás alapja a tanulónak az a képessége, hogy elfogadja felelősségét saját tanulásáért, hogy önmagát tekintse a változások előidézőjének, mely elsődlegesen az egyén arra vonatkozó törekvését jelenti, mely önmaga megváltoztatatására irányul, ahelyett: „mások megváltoztatnak engem”. 

Mivel a meglévő tudástartalmak jelentik a további tanulás alapjait, ezért fontos, hogy a tanulási folyamat elején feltárásra kerüljön az előzetes tudás. Érdemes időt, és energiát spórolni azzal, hogy az előzetes tudás ismeretében csak a szükséges ismeretanyag kerüljön átadásra, illetve az átadandó tananyag szükséges specifikációja megtörténjen a már meglévő struktúrák figyelembe vételével.

Roger és Gordon megítélése szerint a tanulási folyamatot külső katalizátorok is segítik. A felnőtt tanulóval szembeni elvárás, hogy legyen képes felfogni, fogalmi struktúrákba szervezni saját tanulását.

A tanulási folyamatban megjelenik önreflexió, önirányítás. Az önirányított tanulás kialakításának képessége nem minden egyénben található meg, de az önálló, tudatos tanulási tevékenység eredményes tanulást tesz lehetővé.

A felnőttek tanulási környezetére vonatkozóan azt érdemes kiemelni, hogy a tevékenység megvalósulhat egyénileg, de csoportban is. A gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve kijelenthető, hogy a felnőttre inspirálóan hat, ha csoportban tanul, hiszen a közösségi szellem, a csoporttagoktól származó visszajelzések inspirálóan hatnak, ugyanakkor a tanulócsoportban való részvétel kihívást is jelenthet, hiszen a felnőtt számára meghatározó, hogy mit gondolnak róla a társai, mely akár jobb teljesítményre is sarkallhatja a résztvevőt.

Mivel a felnőtt erős öntudattal és önképpel rendelkezik, ezért a tanulás csak akkor eredményes igazán, ha a felnőtt a tanulását önkéntesnek érzi. Amennyiben a tanulási tevékenység belső motiváció alapján történik, a felnőtt létből fakadó nehézségekkel (munka, család, időbeosztás) könnyebben megküzd a tanulási tevékenységet folyató egyén. A motiváció hatásfoka szintén erősnek mondható, amennyiben a tanulási tevékenységet például a munkahelyi pozíció megtartása táplálja, ugyanis a tanulásnak valódi tétje van, melynek végkimenetele akár a társadalomban betöltött pozíció megváltozásához is hozzájárulhat. A motiváció minősége, és formája más, mint az egyéni meggyőződésből történő ismeretbővítés. Megítélésem szerint a kötelező tanulási tevékenység a motiváció csökkenéséhez, a tanulási tevékenység minőségének a romlásához is vezethet. A belső inditatásból történő tanulás biztosítja a lehető leghatékonyabb ismeretelsajátítást. Fontos az oktatási tevékenység tudatos, felnőtt tanuló sajátosságaihoz illeszkedő felépítése.

Forrás:

www.suliszerviz.com/_data/VFS_ae8d26817fe9658cfdfc400efb8ef305.pdf