A társadalomra és gazdaságra ható trendek könnyebben integrálhatóak a már meglévő tudásrendszerbe, ha az egyén definiálja saját maga számára, hogy az adott jelenség milyen változást hoz saját „mikrokörnyezetében”. Amennyiben az információs társadalom térnyerését egyéni élethelyzetem dimenziójában vizsgálom, megállapítható, hogy a papír-alapúság folyamatosan szorul ki az életemből, az internettől való függésem (félre értés ne essék nem függőség) egyre csak nő, így a számítógép előtt töltött órák száma egyenesen arányosan szökik fel. A fenti tendencián jó lenne változtatni, kellene változtatni, lehet-e egyáltalán változtatni? Nem hinném. Szeretnék digitálisan kompetens lenni, de ez nekem jó, vagy társadalmi szükségszerűség?
Már az 1960-as évek elején születtek arra vonatkozó feltevések miszerint a papír-alapúság visszaszorulása következik be. Marhall Mcluhan A Gutenberg-galaxis (1962)című művében fogalmazta meg, hogy az elektronikus média dominanciája bontakozhat ki. Előrevetítette, hogy a feltörekvőben lévő információs technológia, médiumok erős hatással lesznek a könyvbeliségen alapuló információs világra, mely a társadalmat hosszabb távon horizontálisan és vertikálisan átformálja. Az ellenvélemények táborából említhető Mark Y. Herring, a Winthrop University dékánja, aki 10 érvet hozott fel arra vonatkozóan, hogy a papíralapúságot miért nem válthatják fel az IKT eszközök. Érvei között szerepelt, hogy az interneten nincsen minőség-ellenőrzés, valamint a tű-a szénakazalban effektus érvényesül.
Vajon ki mondta a dékán úrnak, hogy az internetnek, és IKT eszközöknek a célja, hogy legyőzzék egy véres harcban a papíralapúságot?
Kezdek rájönni, hogy nincsen kizárólagosság, nincsen jó és rossz út. Csak praktikus megoldás van az információszerzésre.
Komenczi Bertalan kijelenti, hogy nem állapítható meg teljes biztonsággal, hogy egy a fenti tendencia egy teljesen új világot eredményez.
Viszont, ha megfigyeljük az információs társadalom fejlődésének intenzitása erősen függő társadalmi és gazdasági fejlettség szintjéről. Hazákban a 2008-ban a háztartások 48%-a rendelkezett internetkapcsolattal, míg az EU-s átlag 60% volt, igaz a tényleges internet-felhasználók száma a teljes lakosság számához képest 59% volt Magyarországon, míg az EU-s átlag 62%. A fenti adatokból levonható az a nagyvonalú következtetés, hogy hozzáférést és IKT iránti nyitottságot nem csak az egyén számára rendelkezésre álló technikai feltételek határozzák meg, hanem az attitűd. Tehát a digitális technológia, és az internet akkor tudja megvetni a lábát bizonyos kultúrkörökben, ha nemcsak egzisztenciálisan vagyunk készek a befogadására, hanem fejben is.
Merész kijelentés, miszerint a korábbi evolúciós folyamatok azt igazolják az információs társadalom térnyerésével az emberi elme átstrukturálódása is bekövetkezhet (Merlin Donald,2001), mely a kognitív funkciók digitális médiumokhoz való igazodását vonja maga után. Vajon bekövetkezhet, hogy pár évtized múlva az a világról szerzett információkhoz teljesen jelentéstartalmakat is hozzá fogunk rendelni az IKT eszközök hatására? Lehetséges, hiszen, ha csak a jelenlegi generációk fogalmakhoz kötődő értelmezési módjait vizsgáljuk a különbség domináns. A tinédzserek számára a facebook-nak, a twitter-nek köszönhetően a „közösség”, és a „hálózat” kifejezések más jelentéstartalommal bírnak, mint a korábbi generációk számára. Teljesen eltérő gondolkozási műveleteket indítanak be, hiszen a tinédzser előtt kirajzolódik egy a barátaiból álló, virtuális közösség, míg a hagyományos értelmezésben szoros kapcsolatot ápoló, olykor fizikailag egy térben tartózkodó emberek csoportja rajzolódik ki az egyén számára. Reálisnak tekinthető, hogy az eltérő gondolkodási műveletek egy hosszabb intervallumban az emberi elme, ha nem is domináns, de árnyalatnyi átalakulásához vezetnek. Az állatok génkészletében is rögzülnek a külvilág változásaira adott válaszok, ilyen alapon az ember is alkalmazkodhat akár fizikai adottságaiban is az információs társadalom új kihívásaira.
Komenczi az IKT térnyerésének eredményeként példaként említi a működés szerveződés új rendjét: a hálózatot.
Az internet globális térnyerésének köszönhetően a világ bármely pontjáról az beléphet a hálózatba, mely határtalan kommunikációs lehetőséget szolgál számára. Tehát a hálózati rendszer kialakulásával párhuzamosan bekövetkezett a kommunikáció globalizálódása, megmerném kockáztatni talán demokratizálódása is. Hiszen olyan információkhoz lehet hozzáférni, mely korábban csak egy elit-csoport kiváltságaként szolgált. Friss példaként említendő a wikileaks, mely olyan adatokat bocsát ki a világ számára, melyekhez addig csak magasabb szinteken lehetett hozzájutni. Felvetődik természetesen a kérdés, jó-e, ha, olyan adatok birtokába kerülünk, melyek kezelése és birtoklása veszélyt jelenthet? A demokratizálódási folyamatra figyelmet kell fordatani, hiszen a nagyfokú ismeretbővítésen túl a világról alkotott világkép erős romlása következhet be.
A hálózati rendszernek köszönhetően a tér és az idő kitágul, nem számít mely időzónában és a föld mely pontján csatlakozunk a hálózatra. Elvi szinten mindenki, mindenhol és mindenkor elérhető.
Az információs társadalom egyszerre rengette meg alapjaiban az addig működő társadalmi berendezkedést, működési formákat, és egyszerre hozott egy olyan fejlődési hullámot az emberiség történetében, melyre korábban nem volt példa. Azt hiszem érdekes napokat élünk.
Források:
Donald, M(2001): Az emberi gondolkodás eredete. Osiris Kiadó, Budapest
Komenczi Bertalan(2009): Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Kiadó, Budapest
Marhall Mclahan(2001): A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Trezor Kiadó, Budapest
URL: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt08.pdf
URL:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis
A demokratizálódás felvetésre szeretném irányítani a figyelmet. Vajon valódi demokratizálódásról beszélhetünk-e. Tömegesedés van (lásd felsőoktatás), de ugyanakkor nagy mértékű leszakadásnak is tanúi lehetünk. És ennek egyik fő színtere pont a közoktatás. Akkor amikor egyszerűen az írás, olvasás gondot okoz (szövegértés, vagy alkotás) bizonyos rétegek számára, akkor - bár az információhoz fizikai értelemben vett hozzáférésük adott - nem beszélhetünk az információalkalmazás képességéről. Ezek a rétegek súlyos és behozhatatlannak tűnő hátrányba kerülhetnek egészen kisgyermekkoruktól kezdve.
VálaszTörlésPéldául ezeken a területeken is nagyon összehangolt munkára lenne szükség andragógusok és pedagógusok között. Ez széles spektrumon kellene, hogy mozogjon, valódi rendszer-szemléletet tükrözve. Kiragadva egy példát akár családi felzárkóztató programokra gondolok, ami a hagyományos "tanulás" riasztó és kudarccal teli fogalma helyett egy "művelődés"-szerű tevékenységet (és nem puszta befogadást) kínál. Kínlódás helyett aktív részvételt. Lenne mit kidolgozni!
Sági Zenina vagyok (elfelejtettem átjelentkezni)
VálaszTörlésKedves Zenina, most olvasom tőled többedszerre, hogy nagyon hiányolod az összehangolt munkát a pedagógusok és andragógusok között. Ha jól emlékszem neked pedagógusi végzettséged van, nyilván innen ered az erre való hajlam. Ez is megérne egy izgalmas beszélgetést, hogy erre tényleg van e szükség!
VálaszTörlésKoros Eszter utolsó gondolatára reagálnék, amely szerint "Az információs társadalom egyszerre rengette meg alapjaiban az addig működő társadalmi berendezkedést, működési formákat, és egyszerre hozott egy olyan fejlődési hullámot az emberiség történetében, melyre korábban nem volt példa. Azt hiszem érdekes napokat élünk." Igen, az én véleményem is az, hogy az információs társadalom tagjaként érdekes napokat élünk. De én nem gondolom azt, hogy ez megrengette volna a világot. Vagyis nem teljes egészében. Érdekes napokat élünk, mert egyszerre lehetünk olyan közösségeknek a tagjai akik élnek az információs társadalom adta lehetőségekkel a mindennapjaik során, sőt az IKT-eszközök nélkül már nem lenne teljes erejű tagja a közösségének, mert kimaradna,vagy éppen gazdasági hátránya is származhat belőle.De ugyan ebben az időben lehetünk, vagyunk olyan közösségeknek a tagjai is, akik ezekről a lehetőségekről vagy nem vagy csupán felületesen tudnak,akarnak tudni és alkalmazni. Ha az egyén egyszerre mindkét csoportnak megakar "felelni", akkor olyan helyzetbe kerülhet, ahol mérlegelni kell, hogy melyikhez akar, tud tartozni. Vagy ő marad ki egészen vagy részben az egyik közösségből a másik javára, vagy pedig ő helyezi perifériára azt a közösséget, aki nem tart vele. Érdekes kérdés tehát hogy társadalmi és gazdasági értelembe ki tolódik perifériára, és miért. Számomra e kérdés még nem eldöntött és személyes életemben eléggé paradox képet mutat.
VálaszTörlésFeketéné Szakos Éva épp a pedagógia és andragógia különbségéről és hasonulásairól írt tanulmányában. A két tudományterület integrációja vagy szegregációja téma kapcsán még folytathatnánk a "beszélgetést"
VálaszTörlésVerának reagálva:
VálaszTörlésNem vagyok igazán pedagógus (művelődésszervező diplomám van), de végeztem egy pedagógiai asszisztens tanfolyamot még '93-94-ben.
Tűnődöm is, hogy miként gondolom a pedagógia és az andragógia együttműködését (avagy a kettő közti különbségek és párhuzamok mivoltát). Az az érdekes, hogyha megnézed az andragógia által használni javasolt módszereket, vagy az alapelveket, akkor nagyon szoros a kapcsolat a reformpedagógiákkal. Mintha az andragógia azokból nőtt volna ki.
Amire korábban gondoltam, az inkább rendszerszintű együttműködés. Olyan készséget - elsősorban a tanulásra való felkészítés - kéne fejleszteni a közoktatásban, amit a felnőttképzésben lehetne/kellene használni. Vannak bizonyos tudástartalmak - utalnék Csapó Benőre Erika interpretálásában - amelyek felnőttként és nem gyerekként fogadhatóak be, érthetőek meg. (Örök élményem Flaubert Bovarynéja 16 évesen...) Illetve gondolkodási műveletek, amelyekre felnőttként leszünk képesek.
Az elmúlt évtizedek bizonyos folyamataiból kiindulva, a globalizáció hívei azt állítják, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően két területen mentek végbe viharos változások, egyrészt az információ, kommunikáció, másrészt a gazdaság területén.
VálaszTörlésA kilencvenes évekre már az információs társadalom kifejezés használatos, amely más minőségű szerveződéseket jelent, amely „lehetővé teszi azt, hogy az emberek földrajzi elhelyezkedéstől és sok más, korábban erős korlátozó tényezőktől majdnem függetlenül, csak a célra törekvően szerveződjenek” – írja Rostoványi Zsolt „Globalizáció avagy civilizációk és kultúrák harca?” című cikkében.
A technológia példátlan ütemű fejlődése teszi lehetővé „az ipari társadalom információs társadalommá alakulását”. Bizonyos szakértők a világtörténelem harmadik nagy forradalmáról, az „információs forradalomról” mint „harmadik ipari forradalomról” beszélnek. Az ember szinte beleszédül, amikor megpróbál eligazodni az „információs szupersztrádán”, amikor arról olvas, hogyan nő át a Gutenberg-galaxis a Neumann-univerzumba, vagy az „ideologikus racionalitást” felváltó „új racionalitásról”, ami „új felvilágosodást” jelent, vagy az „infokommunikáción alapuló intellektuális társadalomba történő átmenetről”, vagy a kibertérről és a virtuális valóságról.
Ezek a nagy léptékű technológiai változások, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának történelmi változásaival sok teoretikusra gyakorolt jelentős hatást. Francis Fukuyama tézise szerint a fejlődés, a modern természettudomány, azonos társadalmi változásokat okoz a különböző kultúrákban, mégpedig a liberális demokrácia és a piacgazdaság meghonosodását. Az utóbbi évszázadokban egy sajátos világkultúra keletkezett „a technika ösztönözte gazdasági növekedés s az eléréséhez és fenntartásához szükséges kapitalista társadalmi viszonyok mint középpont körül”.
Jeffrey Sachs határozottan tagadja, hogy a történelmi feltételek, illetve sajátos kulturális viszonyok befolyásolnák a piaci fejlődés modelljeinek, intézményrendszerének kialakulását. Szerinte a modern kapitalizmus alapintézményei nem kultúra-specifikusak, és gyakorlatilag a világ valamennyi kormánya csatlakozni akar majd a nemzetközi rendszerhez.
A globalizáció, a liberális demokrácia, az információs társadalom létrejötte, a technika rendkívüli fejlődése, az „információs szupersztráda” következtében a világ egészét ért pozitív változások feletti elégedettségből zökkent ki a Bangemann-jelentés, miszerint „a legnagyobb kockázatot a tulajdonosok és nélkülözők két részre osztott társadalmának kialakulása jelenti, amelyben csak a lakosság egy része tud hozzáférni az új technológiához”. Ehhez járulnak azok a különösen a kilencvenes évek közepétől érzékelhető zavarok, amelyek a „globális kapitalizmus” működésében tapasztalhatók. A gazdasági, technikai, pénzügyi kérdésekről beszélve, egyre többször kerülünk szembe a kultúra kategóriájával. Úgy tűnik a kulturális szempontok figyelembe vétele nélkül nem háríthatók el a globalizációból eredő veszélyek.
Farkas János "Információs vagy tudástársadalom" című könyvében arról ír, hogy a McLuhan-hipotézis (2001) szerint a Gutenberg-galaxis átadja a helyét a Vizuális -Galaxisnak s ez a helycsere fokozatosan és egyre gyorsuló mértékben megy végbe. A szóbeliség után az írásbeliség kezdete a 16. századtól lendül fel, amikor Gutenberg feltalálja a könyvnyomtatást. Azóta az írott (nyomtatott) információ hét évente megkétszereződik. A tudományos szakirodalom hasonlóan, mintegy hét évente kétszereződik meg. Az újabb fejlődés jellemzői:
VálaszTörlésTömegkommunikáció.
A meggyőzés kommunikációja.
A személyközi kommunikáció, melyet információs eszközök közvetítenek.
Az egyének közötti verbális és nem-verbális kommunikáció dinamikája.
A különböző fajtájú kommunikációk érzékelése.
A kommunikációs technikák alkalmazása a művészetben, oktatásban, művelődésben.
A kommunikációs technikák kritikája.
Mindegyik bekezdés megérne egy eszmecserét, engem például érdekelne a különböző fajtájú kommunikációk érzékelése című passzus kifejtése.
Az e-learning vagy eldigitalizálódás tévhitei között említhető, az a feltevés miszerint a digitális, új technológia lehetősége nyomán a könyvalapú, lineáris olvasásra alapozott forma kivész a köztudatból. Erre válaszul Bessenyei reakciója, hogy a klasszikus lineáris olvasás szerepe ugyanolyan fontos marad, sőt, a digitális könyvek szabadon való letöltési lehetősége által, még erősödhet is a szerepe. (Bessenyei 2008) Bodor Béla szerint a mai fiatalok nagyságrendileg többet írnak és olvasnak, csupán az különbözteti őket meg elődeiktől, hogy nem könyvet, hanem digitális dokumentumokat, blogot, fórumot, weblapot, profiloldalt, költeményeket, közösségi oldalak híreit olvassák, és nem kézzel hanem klaviatúrával írnak (BODOR, 2007).
VálaszTörlésSzerintem, a digitális kompetenciát az előnyösség szempontjából érdemes megközelíteni, ha azt vizsgáljuk mit jelent az egyén számára. Ami előnyös, az predesztinálja, hogy jó is. De, ahogy az első bejegyzések között megjegyeztem, mikor indult az andragógus blog, a digitális kompetencia áramlat. Olyan áramlat melyben a hajónk, ha ügyesen forgatjuk, a vitorlánkat erős szelet foghat ki és nagy lendületet kaphatunk. Ugyanakkor a digitális kompetenciát, az áramlatba való bekerülést nem tekinteném jó vagy rossz dolognak. Szükséges persze, hogy valamilyen képet alkossunk, de az én felfogásomban inkább afféle semleges eszköz, melyet használni kell tudni és élni kell vele.