Megváltozott tanulási környezetek

A folyamatban lévő információs forradalom már eddig is jelentős változásokat hozott és várhatóan jelentős változásokat fog még a jövőben is előidézni a tanulás és tanítás terén is.
Gyorsan kell tanulnunk és még gyorsabban felzárkóznunk ahhoz, hogy lendületbe maradhassunk és főleg majd át tudjuk adni tudásunkat, mint andragógus.
Az új információs technológiák megjelenése az iskolákban komoly kihívást jelent a tanulás és tanítás tradicionális szervezési formái, módszerei és tartalma számára. Az iskolákat fel kell (fel kellene) készíteni a kihívásokra, hogy élni tudjon a lehetőségekkel. Az információs technológiák megismerése és értelmes, célszerű felhasználása egyúttal az oktatás esedékes, ésszerű és kívánatos korszerűsítésének fontos elemét is képezheti - írja Dr. Kadocsa László egy tanulmányának összegzésében. Ahhoz, hogy az információs és telekommunikációs rendszereket megfelelően hasznosítani tudjuk, jelentős változtatások szükségesek az iskolák működésében, a tanítás-tanulás tartalmában, szervezésében, módszereiben, valamint az ezt szabályozó jogi környezetben. „Az oktatás rendszerének – amely központi, meghatározó szerepet lát el az információs társadalom előkészítésében – átalakítása a következő súlypontokon igényel intézkedéseket:
- az információs hálózati hozzáférés biztosítása minden oktatási intézménynek,
- a tanárok, oktatók képzésének és át(tovább) képzésének megoldása,
- új digitális tankönyv (tartalom) ipar létrehozása,
- az új pedagógiák kutatása, és eszközeik létrehozása,
- a közoktatás és felnőttképzés átalakításának monitorozása, és a nyert eredmények
- visszacsatolása, a további feladatok meghatározásába,
- az Európai Unió hasonló erőfeszítéseivel való együttműködés.”
Az elkövetkező években számos módosulás várható – és kívánatos is – általában a tanulási környezet egészét és speciálisan az informatikai eszközök iskolai használatát illetően.
A tanulási környezetre vonatkozóan az alábbi elmozdulások, hangsúlyeltolódások várhatóak az ipari társadalom normái és gyakorlata felől az információs társadalom (feltételezett) igényeinek irányába:

Ipari társadalom
 Tények és szabályok, kész megoldások megtanítása
 Zárt, kész tudás átadása
 A tudás forrása az iskola, a tanár, a tananyag
 A tanári instrukció dominanciája
 Kötött tanterv, merev órabeosztás
 A tanulás bérmunka
 Osztályteremben történő tanítás
 Osztálykeretben történő tanítás
 Homogén korcsoportban történő tanítás
 Iskolán belüli tanulócsoportok
 Alkalmazkodás és konformizmus
 Külső szabályok követése
 Tanárnak történő megfelelés
 Zárt, lineáris, monomediális tanulási környezet

Információs társadalom
 Készségek, kompetenciák,jártasságok, attitűdök kialakítása
 Az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítása
 A különböző forrásokból és perspektívából szerzett tudáselemek integrációja
 Komplex, inspiráló tanulási környezetben a tanuló önállóan építi fel tudását
 Projekt alapú tanulás, szabad időkeretben
 A tanulás vállalkozás
 Könyvtárban történő tanulás
 Kisebb, csoportokban történő tanulás
 Heterogén korcsoportban történő tanulás
 Iskolák közti tanulócsoportok EU és globális szinten is.
 Kreativitás, kritika és innováció
 Belső szabályok kialakítása
 Standardoknak történő megfelelés
 Nyitott, multi- és hipermediális tanulási környezet
(Forrás: Kadocsa, 2006)

Koros Eszter már összehasonlította blogjában az ipari társadalom az információs társadalom szervezeti vonásait, ebben a felsorolásban az oktatás-tanulás ellentéteit és párhuzamait olvashatjuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az első oszlopban felsoroltakat majd teljes egészében felváltja, vagy fel kell váltania a második oszlopban szereplőket. Egészséges összhangra törekvés a cél. A kettőnek együtt, egymást kiegészítve kell(ene) működnie. Ezek trendek, amelyek már jól láthatóak, és a viszonyrendszerüket hivatott megmutatni.
„Az új tanulási környezetben az enciklopédikus tudásközvetítés jelentősége csökken, az elmélyülés, a begyakorlás és az egyes tárgyak közötti integráció erősítése kívánatos. A tudásközvetítéssel egyenlő hangsúlyt kell kapnia az információs társadalom által megkövetelt készségek és képességek kialakításának és a személyiségformálásnak. A tradicionális kulturális technikák (beszéd, írás, olvasás, számolás) és az idegen nyelven történő kommunikáció megtanulása mellett az új információs és kommunikációs technológiák használatát is meg kell ismerni. A hagyományos „számítógépes írástudás” (computer literacy) illetve „informatikai kompetencia” mellett a „médiakompetencia” és a „tudásmenedzsment” néven összefoglalható képesség-együttes is kialakítandó. Napjaink oktatási gyakorlata ettől eltérő tanulási környezet kialakítását várja. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a hallgató a tudást nem kész rendszerként veszi át, hanem annak megszerzésében maga is aktívan vesz részt, mintegy saját konstrukcióval hozza létre. Ennek megfelelően olyan tanulási környezetet kell kialakítani, amely tág teret, lehetőségeket biztosít a hallgatónak. Erre jó lehetőséget kínál, ha valósághű problémahelyzeteket teremtünk, amelynek megoldásában a hallgató megoldó tevékenységéé a fő szerep. A folyamatban tehát övé a főszerep, és ehhez alkalmazkodik az oktató támogató, segítő, konzultatív tevékenysége.”
De mi a helyzet azokkal, akik olyan hátrányokkal küzdenek, mint pl. az írás- és olvasás tudásának hiánya? Fel lehet, fel kell őket zárkóztatni? Mindenképpen igen, hiszen egy társadalom számára nem mindegy, hogy milyen állampolgárok adják az adott ország tudását, kultúráját, alapjait a jövő nemzedéke számára. Magyarországon az önkormányzatok (a közoktatási intézmények működtetői) pénzhiánnyal küzdenek. Legtöbbször az alap dolgokat sem tudják biztosítani a tanulók számára. Sok esetben hallani, hogy nem számítógépre, hanem először könyvekre, jól képzett tanárokra lenne szükség. Hiszen az is probléma, hogy a tanítók, tanárok már 1-2 év után elhagyják a tanári pályát, mert nem tudnak, illetve nem akarnak belőle megélni. (Egy biztosítónál dolgozom, és valamennyi, közvetlen kollégám –függetlenül a beosztásuktól - tanári diplomával rendelkezik! De a szakmában is óriási a létszámuk.) Csak ezután jöhetnek az IKT eszközök és azok megismerése. Vagy párhuzamosan kell zajlania?

Forrás: Dr. Kadocsa László: Az atipikus oktatási módszerek (NSZFI Kutatási Füzetek, 2006, Budapest.) https://www.nive.hu/konyvtar/content/edoc/files/01_kadocsa.pdf (letöltve: 2011.03.25.)