A bejegyzésem címben szereplő kérdés, inkább gondolat indító, mintsem konkrét választ kereső eszmefuttatást céloz meg. A konnektivista kurzusban heti témánk az információs társadalom gazdasági, társadalmi és oktatási következményei. Bejegyzésem nem arra próbál választ adni, milyen konkrét lehetséges következmények születnek, célom inkább afféle utópiát nyújtani, milyen is lehet a jövő társadalma, melyet a következmények alapoznak, teremtenek meg. Hova tűnik, hogyan alakulhat át az információ?
Maga az információs társadalom fogalma komplex, magas absztrakciós fogalom, melynek számos, más-más tudományterületről indul és eltérő hagyományokból építkezik elmélete. Rendszerezése „közös kódókkal” is nehezen valósítható meg (Z.Karlavics;2007), hiszen alapvetően egyéni és egyedi koncepciókat olvashatunk az információs társdalom fogalmának fejtegetéseiben. A helyzetet nehezíti a sebesség, melyre a fogalom meghatározás nehezen képes időben reagálni. A meghatározások első pillanattól kezdve külön pályán futnak a valóság vagyis a későbbi információs társadalom minőségétől. Daniel Bell szerint az információs társadalom a tudás körül szervezi magát, Masuda szerint a fogalom mögött olyan társadalom áll, melyek hajtóereje az információs és nem anyagi javak termelése, fókuszálva az emberi kreativitás felvirágoztatására. John Naisbitt szerint az ilyen társdalom jellemzője, hogy megszűnik az információs terjedésének késése, folyamatosan új tevékenységek, műveletek, termékek jelennek meg a piacon. Nick Moore szerint ez a társdalom az információs gazdasági erőforrásként használja fel, Murányi Béla szerint pedig az információs társadalomban új típusú életvitel, magasabb minőségű élet és munkavégzés bontakozik ki. Ehhez az utolsó megállapításra reagálva érdekesnek tartom megemlíteni Serge Latouche francia közgazdász növekedés nélküli gazdaság elméletét.
Az origo.hu hírei között, 2011.február 29.-én publikálták az elméletéről szóló interjút az alábbi címmel: „Egy generációnak egy mosógép”. Az elmélet szerint tulajdonképpen a jelenlegi növekedésre alapozott rendszerünket fogjuk felváltani, és egy fenntartható életet kialakítani (mivel a mostani, jellegéből fakadóan nem fenntartható). A közgazdász lokális társadalomról beszél, kisebb méretű vállalatokról, kevesebb hulladéktermelésről. Az elmélet szerint kevesebbet fogunk utazni, egyrészt a kőolaj hiányából fakadóan, másrészt pedig nem lesz szükségünk, vagy motivációnk amiért el kellene jutnunk feltétlenül és gyakran. Tulajdonképpen a helyi termelés, kis helyi közösségek csökkentik a szállítást mennyiségét is. Minden kisebb méretű lesz és mindenből kevesebb is lesz. A közgezdász elmélete szerinnt több jó minőségű dolgot fogunk termelni, és kevesebb hasznotalan dolgot.
Vajon ez hogyan és milyen mértékben fogja befolyásolni az információt? Hiszen a növekedés tekintetben, pont, hogy ez az a jelenség, az információ, mely hihetetlen méreteket ölt manapság és egyre dominánsabban növekszik.
Vajon milyen hatással lesz az üzenetekre, azok formájára, a sebességre, a tartalmára, a kivitelezésre?
Milyen lesz a jó minőségű, konkrét, tömör, nem zavaró mennyiségű információ?
Visszatérve a nemnövekedés elméletéhez, a közgazdász szerint, kevesebbet fogunk dolgozni és az másképpen tesszük. Jelenleg mindenki egyre többet dolgozik, magasabb a stressz miközben egyre nagyobb a munkanélküliség. Az elmélet feltalálója a munka megosztásáról beszél, arról, hogy a kevesebbet fogunk dolgozni, hogy sokkal értékesebb életet élhessünk majd. A fogyasztói társadalom témakörét érintve, az elmélet feltalálója szerint a termékek hosszabb élettartatmúak lesznek, mely ökológiai szempontból és az állampolgárok szempontjából is nagyon fontos tényező. Technológiailag kivitelezhető egy generációs családi mosógép, ez köztudott, miért nem valósítjuk hát meg? A fogyasztói társadalomhoz kapcsolódó reklámokban az eladásösztönzés helyett az információátadás lesz központban. Szabályozást javasol a szerző arra vonatkozóan, mennyit reklámozhatnak a cégek.
Végezetül a világgazdaság és ökológiai rendszerünk legégetőbb kérdését a várható összeomlás idejét teszik fel a közgazdásznak. A pentagon , a Római Klub és a Bildegberg-csoport jelentései szerint 2030 és 2070 közé tehető szerinte a globális problémák kumulálódásának lehetősége időpontjai, az elmélet szerzője szerint 2050.
A tudás, mint jelenség, a fenti elmélet szerint még a mostaninál is sokkal értékesebb lesz, viszont értelmezéseim szerint, jellemzően sokkal inkább vagy annyira lokális mint globális.
Az eddigi lehetőség jövőkép felvázolása után, visszatérve témánkhoz érdekes kérdés, hogy ez a mindent alapjaiban megmozgató és átalakító változásban, az információ hogyan fog átalakulni?
Az eddigi lehetőség jövőkép felvázolása után, visszatérve témánkhoz érdekes kérdés, hogy ez a mindent alapjaiban megmozgató és átalakító változásban, az információ hogyan fog átalakulni?
Minőségi információt fogunk termelni és kapni?
Kevesebb de jobban hasznosíthatót?
Tökéletes társadalmunk lesz, ahol pont azt, kapjuk, amire vágyunk?
A konkrét, tömör és felhasználóra alakított informálásra már manapság is tapasztalhatunk kezdeményezéseket, gondoljunk csak a Google Gmail fiókjára. A Google keresőnkkel szinkronizált Gmail rendszer célzott, személyre szabott érdeklődésünknek megfelelő reklámot küld.
Felhasznált irodalom:
Z.Karvalics László (2008): Információs társdalom- mi az?Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete. Budapest
Kincsei Éva (2011): „Egy generációsnak egy mosógép”-interjú a növekedéstagadó francia közgazdásszal. IN: http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110325-interju-serge-latouche-francia-kozgazdasszal-a-nemnovekedes-koncpciojanak-kidolgozojaval.html Letöltés ideje: 2011.04.22.
Az utópia, amit Serge Latouche közgazdász felvázol, véleményem szerint utópia marad. Nehezen elképzelhető az általa leírtak megvalósítása, amíg a világ lakóit, vezetőit és a nagy cégek tulajdonosait egyetlen eszköz mozgat: a pénz. Ahogy Henczi Tanár Úr mondta: „a vállalatokat csak egy dolog érdekli: a profit. Minden más csak annyi, mint fák tövén a bolondgomba.”
VálaszTörlésValóban el tudjuk képzelni, hogy kevesebb és tartósabb terméket gyártsunk? Valóban lehetséges, hogy kevesebb reklám készüljön? Számomra csak nehezen. A pénz, a profit és annak mérhetetlen és mértéktelen hajszolása elképzelhetetlenné teszi, hogy mindez megvalósulhasson. A közgazdász elmélete szerint „több jó minőségű dolgot fogunk termelni, és kevesebb haszontalan dolgot”. Vajon erről hogy vélekednek a kínai, tömegtermékeket gyártó, embertelenül dolgoztató cégek, szervezetek vezetői? Megelégednek majd azzal, hogy legyen kisebb és kevesebb, csak mert ez lesz jó a társadalomnak? Amikor jelenleg pont az a cél, hogy a megvásárolt terméket maximum egy évre gyártják (minőség), hogy utána újat kelljen vásárolni? Nem hiszem.
Azt el tudom képzelni, hogy a munkára fordított idő csökken, mert az információs társadalom előnyét nyújtó számtalan eszköz ezt már egyre inkább lehetővé teszi. Én is gyakran dolgozom otthon, hiszen az internet, VPN, mobilkártya, stb. segítségével ugyanúgy része vagyok a vállalat belső hálózatának, mintha bent ülnék az irodában. S mivel nincsenek mellettem a kollégák, - akikkel reggel kávézom, délben ebédelek és kávézom, illetve megvitatjuk az élet nagy dolgait – sokkal gyorsabban és hatékonyabban végzem el a munkámat, a bent töltött idő töredéke alatt. Van motivációm is, hiszen ha előbb végzek, marad időm másra is.
Az adatvédelmi és információs törvények folyamatos és egyre gyorsabb változásával az információk áramlásának és tartalmának is gátat szabnak majd, de csak bizonyos mértékben. A technika megállíthatatlan, és a vállalatóriások minden elkövetnek majd, hogy az egyre kisebb kütyüket, egyre nagyobb tudással, és egyre gyorsabban dobják piacra, mert a verseny gátlástalan, és a bevétel, a pénz óriási motiváló erő. Gondoljunk csak a Holdra szállásra, vagy a Mars felfedezésére, vagy az atomrakéták meglétére. Presztízskérdés a világ államainak, hogy erőiket és nagyságukat bebizonyítsák az egész világ számára.
Érdekes ez a 2050-es évszám, ez a második elemzés amit prognoztálnak arra az időre. a másik amit olvastam azz az ENSZ készítette.
VálaszTörlésTémája a civilizáció változása. Vizsgálatuk szerint az év végén már minden második ember városban lakik majd, a század közepére pedig az emberiség hetven százaléka lesz városi. A világszervezet szerint 2050-re a mostani 19-ről 27-re emelkedik a megavárosok, azaz a 10 milliósnál nagyobb települések száma. 2025-re a legnagyobb város továbbra is Tokió marad 36, 4 millió lakosával, második legnépesebb az indiai Mumbai lesz 26 millió lakossal. el sem tudom képzelni, hogy egy városban 3x annyian laknak mint Magyarországon. Szerintük csökkeni fog a vidéki lakosság száma, ezzel arányosan nő a városi lakosság. Ha ezeket az előrejelzéseket rávetítjük a kata írására, az itt is elgondolkodtató, hogy a föld nyersanyag készlete elég lesz e ennyi embernek. Az tehát valóban lehetséges, hogy kevesebbet fogunk utazni. Az, hogy a fennterthetó élet hogyan valósítható meg, hát nehezen tudom elképzelni.
Én is szívesen venném ha nem kellene 8-10 évente mosógépet venni, de hogy 40 évig használjuk? És ha közben feltalának valami nagyon szuper enrgia takarékosat?
Azt teljesen elfogadom, hogy az információ és a tudás felértékelődése várható.
Az ENSZ cikk forrása:http://www.geographic.hu/Civilizacio/2008/02/2050_ben_mar_27_megavaros_lesz_a_vilagon