Technofil- Technofób – a két embertípus?

Az információs társadalom hatása az emberekre.

Második bejegyzésem témáját keresve bukkantam rá erre a két számomra új fogalomra. Rögtön rákerestem mit is jelent ez a két szó és mivel nagyon érdekesnek találtam, megpróbálom veletek is megosztani.

A kifejezés keletkezése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a technológiafejlődésnek, mint általában minden új dolognak, itt is megjelentek a hívei és természetesen az ellenzői is. Ezt nevezik szakszóval „digitális megosztottságnak”.

Lássuk, hogy definiálja a két fogalmat a wikipédia:

Technofóbia: a legújabb technikai vívmányoktól, illetve használatuktól való beteges irtózás. A technofóbia tehát a korszerű technikai vívmányok merev elutasítása, ellenérzés mindennel szemben ami hozzájuk kapcsolódik. Ma a technofóbia leginkább a 30-as és az annál idősebb korosztályoknál van jelen. Ennek egyik oka a hirtelen és gyors technológiai fejlődés, amivel szinte lehetetlen lépést tartani.

Technofília: olyan emberek, akik a technológiai változásoktól pozitív társadalmi változásokat remélnek. Ők a technológia fejlődésében látják az emberiség szerencséjét, és minden reményüket a technológia vívmányaiba helyezik. A technológiával kapcsolatban világnézete az ember kiképzésére vonatkozik, miszerint az embernek meg kell tanulnia használni az új technológiákat.

A technofóbok szerint az internet tele van pornóval, erőszakra hangol, magányossá tesz, az ember elveszti az identitását és még sorolhatnánk azokat a képeket, amelyeket az ismeretlentől való félelem hoz elő. Az információs társadalom problémáinak feltárásakor nem lehet csak az internetre vetíteni a vizsgálódást. Vagyis az internet és az információs társadalom közé nem tehető egyenlőségjel. A tecnofílek bátran hírdetik, hogy a technológia felszabadító jellegű, és növeli a jólétet, melynek eredménye egy új digitális agora.

Persze ez teljességgel hihetetlen a másik oldal számára hisz szerintük az új technológia által mindenki megfigyelhetővé válik, legrosszabb esetben pedig akár az emberi evolúció is véget érhet, sőt mi több, az intelligens gépek elpusztíthatják az embert. (ezen a ponton eszembe jutott a Terminátor című film, melynek egyik része a „Gépek lázadása” alcímet hordozta)

Az biztos, hogy az állampolgár-fogyasztó az új információs technológiák egyre szélesebb használatával jobban nyomon követhetőbben él, de azt nem tudjuk, ez milyen következményeket hoz maga után.

Mind két modell hívei kissé elrugaszkodtak a valóságtól, mert bár van állításaiknak némi valóság alapja, a mindennapi élet elég távol áll attól, hogy ezek valósággá váljanak. Mind két oldalról rengeteg könyv, tanulmány jelent meg melyek a jövőről szólnak. Az alapvetően technofil irányultságú könyvek, futurológikusak és összességében egy nagy problémát látnak: az emberek nem elég felkészültek a változásra. A kutatók szerint ez az információs társadalomkép kritikátlan és utópikus, szerintük le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a technológiai fejlődés minden társadalmi-gazdasági ellentmondást felold a jövőben. Az információs társadalom nem ígér megváltást, a társadalmi egyenlőtlenségek új köntösben, de újra termelődnek. Az új információs világban való részvételhez technikai eszközökre van szükségünk, és szükség van arra, hogy mindenki hozzáférjen a technológiához és a tartalomhoz. Hogy mi lesz azokkal, akik anyagi forrás híján a hozzáférésből kimaradnak, kizáródnak? Nem tudjuk, csak sejtjük. Akik viszont részesei az információáramlásnak, ők nem lesznek túlterheltek? Hogyan tudják kezelni a rájuk zúduló információáramlást?

Magam, kissé laikus számára a technika folyamatos és gyakorlatilag követhetetlen gyorsaságú változása az, ami a legfontosabb jellemzője az információs társadalomnak. Mindennapi életünkben, szinte minden területén egyre gyakrabban kényszerülünk alkalmazkodásra. Ez néha bennem is pánikhoz vezet, máskor természetesnek veszem, hisz andragógus felfogásomban tanulás az élet.

És itt jön be a képbe egy új meghatározás a technorealista, mely mind két oldal szélsőségeitől távol maradva próbálja a technológiát nem egy elszabadult szörnyetegként bemutatni melyhez csak alkalmazkodni lehet, hanem, hogy a technológia társadalmi konstrukció, amely a társadalom által formálódik.

Kiindulópont Kranzberg első törvenye, miszerint „a technológia se nem jó, se nem rossz, de nem is semleges” (Kranzberg, 1985: 50).

Vagyis olyan, amilyenek mi vagyunk.

Megállapíthatjuk, hogy ez a kérdéskör még sok problémakört kell, hogy megoldjon. Ehhez talán az vinne közelebb, ha a két oldal tudományos és minőségi vitát folytatna a téma körül, távol tartva magukat a szélsőségektől.

A technológia ás a társadalom viszonyát vizsgálva kibontakozik egy összefüggésrendszer, a társadalom épp úgy hatással van a technológiára, mint a technológia a társadalomra. Remélem, hogy az „informálódni tudás” képességét egyre több és több ember sajátítja el és az információt, mely életünk legnagyobb erejű és ránk állandóan ható sorozata, fel tudja dolgozni mindenki, hisz ha sok van az baj, de ha nincs, az meg rossz.

Források:

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Technof%C3%B3bia

http://oktinf.elte.hu/wiki/index.php/Technof%C3%ADlia

http://www.scribd.com/doc/26166345/Webketto-az-oktatasban

http://vigzoltan.hu/x_bit/netis/03_Kincsei_technologia.pdf