„Mi lenne, ha a sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba? Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben. Nem tudnák mire vélni az antiszepszis és az anesztézia rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa. A 19. századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni. A különbség oka: a ... tudományos-technológia fejlődése az emberi tevékenység számos területét nagymértékben átformálta, míg az oktatás csaknem változatlan maradt ...Hogyan lehet az, hogy míg a legtöbb emberi tevékenység területét tekintve technológiai forradalom történt, az a mód, ahogyan gyermekeink tanulását segítjük elő, szinte semmit sem változott? ....”1) írta 2009-ben Komenczi Bertalan.
Ha ez igaz!, és ma – 2011-ben! – véleményem szerint még igaz! Ezt elolvasva meg is magyaráztam magamnak, (a gondolat már nagyon régen meg volt bennem, de most formába is rendeződött), miért okoz gondot (nem csak a gyerekeknek), nekünk felnőtteknek is a formális tanulásban való részvétel. Tanulásunk nagyobb részt az informális tanulás színterén zajlik, ismereteink nagyobb részét a formális képzéseken kívül szerezzük. Gondoljunk csak bele, hogy a televíziónk, videónk, DVD lejátszónk, rádiónk, telefonunk, számítógépünk hány órán át vannak bekapcsolva, szinte állandó háttérként ott vannak életünkben. Vagy! naponta hány reklámmal találkozunk, hány csillogó-villogó kirakat előtt megyünk el …? De! vegyük figyelembe az élet – és munkatapasztalatot is! (Maróti Andor Ismeretadás vagy műveltségfejlesztés címen, már 1996-ban!, Jénában elmondott előadásában feltette a jelenkori felnőttképzés még mindig aktuális alapkérdését: Miért hagyja figyelmen kívül a felnőttoktatás gyakorlata a tanulók tapasztalatait és meglévő tudását?) Az informális tanulás tehát ha nem is tudatosan -, de kíséri életünket. Újabb és újabb gyors változás történik környezetünkben, a „pontosan definiált időbeosztásban, előre meghatározott tanulási tartalmakkal ...”, előadó tanár, hallgató tanuló felállásban már (nagyobbrészt) unalmassá válik a tanulás. Éppen ezért a felnőttek képzésében is szükségszerű a tanulás fogalmának újszerű értelmezése, ami jó informatikai infrastruktúrával felszerelt felnőttképzési intézményeket igényel. Azért azt gondolom, hogy a hagyományos oktatás jól bevált részét nem fogja teljesen kiszorítani az új, hanem fontos hozzáadott érték lesz! (A hagyományos és az új típusú oktatás/távoktatás, … között eltűnőben van a határ, az új tanulási környezetekben, felhasználásra kerül majd mindkét forma legjobb megoldása = blended-learning.)
Tudatosítanunk kell magunkban, a közoktatásban megszerzett tudásunk már nem elég, nem tud „elkísérni” egész felnőtt életünkön át. Magas technikai színvonalú, mesterséges környezetben, a természettől - inkább - elszakadt társadalomban élünk, amelyben az egészséges életvezetést gyakorlatilag egy életen át tanulni kell. Gyakorlati kompetenciáink, közösségeinkhez, kultúránkhoz fűződő tudásunk a változó világban folyamatos bővítésre, kiegészítésre szorul, és ez feltétele lehet annak, hogy életünk teljes értékű legyen. Mindez aktív közreműködést igényel a tanulás során. A tanár részéről bevezetést és összefoglalást, a tanuló szükségleteihez igazodó személyes segítést és tanácsadást, motiválást ... is jelent a tanítás során. (Koros Eszter írásában összefoglalta, hogy a „pedagógusnak a hagyományos oktatásban milyen szerepe, feladatai vannak, valamint a korszerű tanulási környezetben ugyanezen szempontok hogyan érvényesülnek.”)
Miért aktuális?
Görögországban i.e. 700 körül történelmi jelentőségű változást hozott az ábécé, amely „megnyitotta az utat az emberi kommunikáció minőségi átalakulása előtt.” (E.A.Havelock). M.Castells szerint ez az ábécé az, „ami nyugaton megteremtette a felhalmozódó tudásra alapozott kommunikáció mentális infrastruktúráját. … Hasonló történelmi jelentőségű technológiai átalakulás megy végbe ma, … szemünk láttára alakul ki egy olyan hipertex rendszerű metanyelv, amely a történelem során most először ugyanabban a rendszerben képes integrálni az emberi kommunikáció írásbeli, szóbeli és audiovizuális modalitásait.”
Az 1957 óta eltelt idő alatt, az időközben 27 országot tömörítő államközösséggé nőtt Európai Unión belül is olyan társadalmi, gazdasági-technológiai és kulturális változások mentek végbe, amelyek gyökeresen megváltoztatták az oktatás társadalmi, gazdasági szerepéről, fontosságáról vallott tudományos, közpolitikai gondolkodást és felfogást. Az oktatás és képzés legjelentősebb fejleményeknek a nemzetközi gazdasági és társadalmi viszonyokat forradalmasító globalizáció, az emberek, eszmék, tudományos-technológiai ismeretek, áruk és szolgáltatások kontinenseket, országhatárokat nem ismerő szinte korlátlan áramlása, valamint a viharos tempójú tudományos-technológiai fejlődés, és ezek szerteágazó társadalmi, gazdasági, kulturális kihatásai minősülnek.
Carol A Twing: „hogyan tudnánk elérni, hogy tanítványaink eredményesebben tanuljanak. ... Ha a tanulást állítjuk a középpontba, a legfontosabb kérdés az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hogy a képzési célokat elérjük.”
Első fontos lépés a tanulásról, tanításról kialakult hagyományos gondolkodás ledöntése!
Mire van szükségünk ahhoz, hogy felnőttként tudjuk értelmezni a tanulás fogalmának újszerű értelmezését? Ami nekem eszembe jutott: (biztosan kiegészíthető!) motiváció, ami cselekvésre késztet, ösztönöz, érdeklődés, figyelem, akarat, érzelmek, rugalmasság, idő, szemléletváltás, digitális írástudás, alkalmazkodó képesség, kompetenciák, kreativitás …
Gondoljunk az emberek különbözőségére is!, arra, hogy ezeket különböző módon kellene/lehet „megtölteni” tudással. A twitter, facebook, a blog írása adja azt a tapasztalatot, milyen sokféle az emberi gondolkodás és érdeklődés, azonos korosztályon belül is.
“A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)
Komenczi Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat, Bp., 2009.
A Kaliforniai Egyetem arra vonatkozólag folyatatott kutatás (2008), hogy egy átlagos amerikai állampolgára naponta mennyi információt „fogyaszt”, illetve megmozgatott adatok mértéke mekkora. Az információéhség kielégítésére 11,8 órát töltöttek az IKT eszközök előtt, Megállapításra került, hogy a tengerentúli lakosok naponta egyenként 34 gigabájtnyi adatot használnak fel, miközben agyuk körülbelül 100 ezer szóval találkozik. A korábbi évtizedekhez képest az adatfogyasztás 140 százalékkal növekedett, míg az 1970-es adatokhoz képest 340 százalékos elmozdulás volt megfigyelhető.
VálaszTörlésÉves mértékben így összesen 3,6 zettabájt információt dolgozott fel egy személy. Egy zettabájt ezermilliárd gigabájtnak, 1000 exabájtnak felel meg, miközben 1 exabájt körülbelül elég lenne egész Minnesota gépállományának (5,1 millió PC) kiszolgálásához.
A hatalmas adatbevitelért a kutatás szerint a televízió, valamint a hipermodern számítógépes játékok a felelősek, melyek nagyon nagy mértékű adatfeldolgozásra késztetnek. Ugyanakkor szerencsés tendencia, hogy ezzel együtt az olvasásra szánt idő nem csökkent. Viszont a nyomtatott sajtó iránti kereslet csökkent, hiszen az interneten ugyanúgy elérhetőek ugyanazon sajtóorgánumok.
Természetesen az amerikaiak információfogyasztása szélsőséges képet mutat, hiszen média erősebb szerepet játszik többségük életében, mint egy európai ember számára. De megítélésem szerint, akik mindennapi életébe beépült például az újságolvasás, nem fogják a fenti tevékenységet elhagyni, maximum annak formátuma változik meg. Papír-alapúságból a digitális formátumba való eltolódás válik a jellemzővé.
Ugyanakkor az emberi agynak is vannak korláti, így bekövetkezhet annak megtelése. Vajon mi az a lélektani határ, ameddig bírható az külvilágból érkező információbombák fogadása, feldolgozása?
Carol A. Twingtől idézted az alábbi sorokat blogbejegyzésedben: „hogyan tudnánk elérni, hogy tanítványaink eredményesebben tanuljanak. ... Ha a tanulást állítjuk a középpontba, a legfontosabb kérdés az, hogyan lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésünkre álló erőforrásokat, hogy a képzési célokat elérjük.” Ha már az elektronikus tanulási környezetnél tartunk, az jut eszembe, hogy a mai kor emberének úgymond egyre magasabb az ingerküszöbe, egyszóval egyre többet megismer, tapasztal, és ennél fogva egyre nehezebb lesz lenyűgözni, elkapni és megtartani a figyelmét, érdeklődését. Az erőforrások kihasználásával kapcsolatban az e-learning tananyagok felépítéséből, jellegéből adódó lehetőségek új teret engednek a tanulásnak. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a felnőtt ember nem szereti a játékot, a játékos megoldást, akár egy tananyagban is. Az e-learning tananyag előnye, hogy animáció, szimuláció, videó, különféle játékos megoldások elhelyezhetők benne, amelyek a szemléltetésen túl azt a szerepet töltik be, hogy a tanulás egyben élményszerzés is legyen. Azon kívül, hogy az egyén élményeket akar szerezni, fontos számára, hogy a feltett kérdéseire azonnal kielégítő választ kapjon. Ehhez nyújtanak segítséget a különböző hipertextes megoldások, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén akár több weboldalra eljutva bővebb információkat szerezzen az adott tárgyról. A leckék közötti átjárhatóságot megoldó hipertextes hivatkozások egymásra mutató információi az ismeretek közötti eligazodáshoz adnak iránymutatást a tanulónak. A hagyományos tananyagokban szintén meg vannak adva további szakirodalmak, azonban azok csak akkor érhetők el, ha az ember utánajár a könyvtárban vagy könyvesboltban. A hipertext pedig azonnal rámutat a keresett tartalomra. Ezeken kívül persze még számos lehetőség teszi élményszerűvé a tanulást.
VálaszTörlésSzoboszlai Andi