Az elmúlt évtized, igen nagy horderejű változásokat indukált az EU tagországainak így a magyarországi felsőoktatási rendszerben is. A felsőoktatás valamennyi eleme, alapvető jellemzője, funkciója, tanulásszervezési módszere, intézménymenedzsmentje, finanszírozása, kvalifikációjának strukturális és tartalmi rendszere jelentős változáson ment keresztül. Ez a komplex átalakulás, napjainkban is folytatódik, és jelentős átalakulásokat indukál. (HALÁSZ:2009, 14)
Az átalakulások mögött lévő okokat, a gazdasági-társadalmi környezetben megjelenő változásokban, és a felsőoktatási rendszereken belül megjelenő átalakulások között találhatjuk meg. Rendkívül összetett változás-kényszerről beszélhetünk, ahol az okok jellemzően egymást erősítőek, hatóak, egymást generáló folyamatként realizálhatóak. Ezek az átalakulások nem válogatnak, azokban az országokban is megjelennek ahol képesek tudatosan beépíteni őket a reformpolitikákba, és ott is, ahol nem tudják, vagy csak nehezen kialakítani a változáskezelést. A legfontosabbak ezen okok közül, - a teljesség igénye nélkül -, a felsőoktatás hallgatói létszámának mennyiségi növekedése, tömegessé válása, mely indukálhatta a tömeges képzési platformok (távoktatás és e-learning) megjelenését. A szolgáltatói szektor erősödése a gazdaságban és megjelenése az oktatásban (tanulóközpontúság), a tudásgazdaság megjelenése, az oktatás globális piacának kialakulása, technológiai innovációs politikák fejlődése. Az oktatáspolitikai paradigmák és reformok térhódítása, az információs-technológia, a hálózati kommunikáció mellett (konnektivizmus). A tanulás hatékonyságával kapcsolatos igények változása, a tanulásnak, mint tudománynak a fejlődése, korszerűsödése (élethosszig tartó tanulás). (HALÁSZ:2009, 14-15)
Az átalakulások mögött lévő okokat, a gazdasági-társadalmi környezetben megjelenő változásokban, és a felsőoktatási rendszereken belül megjelenő átalakulások között találhatjuk meg. Rendkívül összetett változás-kényszerről beszélhetünk, ahol az okok jellemzően egymást erősítőek, hatóak, egymást generáló folyamatként realizálhatóak. Ezek az átalakulások nem válogatnak, azokban az országokban is megjelennek ahol képesek tudatosan beépíteni őket a reformpolitikákba, és ott is, ahol nem tudják, vagy csak nehezen kialakítani a változáskezelést. A legfontosabbak ezen okok közül, - a teljesség igénye nélkül -, a felsőoktatás hallgatói létszámának mennyiségi növekedése, tömegessé válása, mely indukálhatta a tömeges képzési platformok (távoktatás és e-learning) megjelenését. A szolgáltatói szektor erősödése a gazdaságban és megjelenése az oktatásban (tanulóközpontúság), a tudásgazdaság megjelenése, az oktatás globális piacának kialakulása, technológiai innovációs politikák fejlődése. Az oktatáspolitikai paradigmák és reformok térhódítása, az információs-technológia, a hálózati kommunikáció mellett (konnektivizmus). A tanulás hatékonyságával kapcsolatos igények változása, a tanulásnak, mint tudománynak a fejlődése, korszerűsödése (élethosszig tartó tanulás). (HALÁSZ:2009, 14-15)
Érdekes elgondolásnak tartom, a felsőoktatási rendszer jövőbeni fejlődésére, alakulására, lehetséges alternatívákat felsorakoztató forgatókönyvet, melyet az OECD keretei között hoztak létre. A munka eredménye egy szcenárió-együttes, mely alapvetően két dimenzióban fogalmazza meg az elágazó fejlődési útvonalat. Az egyik szempont, hogy az egyetem célcsoportja, célközönsége mennyire koncentrálódik továbbra is a fiatalokra, illetve mennyire az idősebb, felnőtt korosztály felé. A másik szempont pedig a diploma mint kvalifikáció kiadásának uralmára vonatkozik, feltéve a kérdést, marad-e az egyetem diplomakiadó monopólium vagy a gazdálkodó szervezetek is részesülhetnek ezen folyamat uralmában? Ebben a térben, hat forgatókönyv bontakozott ki (HALÁSZ,2009 ).
„Tradicionális egyetem” elnevezésű forgatókönyv célcsoportja a fiatal korosztály, jellemzően közfinanszírozású intézmény, nemzeti keretekben működik, személyzete homogén, valamint az e-learning és IKT technológiák csekély mértékben alkalmazottak. A „Globális felsőoktatási hálózat” ezzel szemben célcsoportját tekintve széles körű, minden korosztálynak szól, magán forrásokból finanszírozza létét, domináns jellemzője a nemzetköziség és az e-learning, valamint IKT technológiák erősödése, hangsúlyos alkalmazása. A további négy jövőképről szóló forgatókönyv ezen két pólus köré csoportosul: A „nyitott hálózatépítés” (Open Networking) forgatókönyve, az országok felsőoktatási intézményei közötti együttműködés elmélyülését és erősödését veti fel, melyet az akadémiai szféra, növekvő nemzetközivé válása indukál. A „helyi közösségek szolgálata” (Serving local communities) forgatókönyv a regionális, térségi, helyi közösségek szolgálata felé való fordulást vetíti elénk, ahol a felsőoktatási intézmények irányultsága oda koncentrálódik ahol működnek. Az „új közfelelősség” (New Public Responsipility) forgatókönyv jellemzője a finanszírozási források diverzifikálódása, a költséghatékonyság erősödése, minőségbiztosítási szempontok hangsúlyozása mellett. „Felsőoktatási Gazdasági Részvénytársaság” (Higher Education Incorporation) forgatóköny a felsőoktatás és intézményeinek piacosodását írja le, ahol új piaci szereplőknek jelentős a térnyerése. (HALÁSZ:2009,15)
A felsőoktatás jövőjéről való nyitott és szabad gondolkozást ezen forgatókönyvek, a változatosságukkal teszik lehetővé. Fontos tényezőnek tartom, nyomon követni, milyen mértékben és hogyan alkalmazkodik a felsőoktatás az IKT áramlat, a felnövekvő netgeneráció az új tanulási platformok környezetéhez, hogyan képes integrálni és időben reagálni a változásokra, melyet az információs társdalmi hatása generál. A felsőoktatási intézménye, főiskolák, egyetemek a tanulásszervezési, oktatás tekintetben igen sajátos problémákkal és jellemzőkkel, sajátosságokkal rendelkeznek. A felnőttképzés tekintetében helyzetük igen különleges, mivel nem lehetnek azonosak a pusztán piaci alapon működő magánoktatás képviselőivel, viszont szükségük van az innovatív és kreatív képzési folyamat minőségi megszervezésére. (OLLÉ, 2009:150) Vajon szükséges –e törekedniük a különféle igény kielégítésére és ha igen, azt milyen mértkében tegyék? Az oktatásszervezés, valamint a képzés tekintetében nincs két egyforma intézmény, viszont a szélsőségesen domináns sajátosságok megléte is igen ritka. A fejlesztés, és a fejlődés kérdéskörében számos képzést meghatározó tényezőt említhetünk, de három pillér alapvetően jellemző. A képzés viszonya az oktatásszervezéshez, az oktatói tevékenységhez és a hallgatói tevékenységhez. A képzési hatékonyságot ezek együtt szemlélete tudja igazán befolyásolni. Egy professzionális képzést is lehet akadályozni a változásokra való lebénulás és tehetetlenség meglétével, vagy a hallgatói sajátosságokhoz való alkalmazkodás hiányával. (OLLÉ,2009:150-159) A gyakorlatban, az oktatási módszerek,ahogy a szakdolgozat kutatásában is megjelenik, nem tartalmazzák az előzetes ismeretek felmérésére szolgáló lehetőségeket. A hallgatói sajátosságokhoz való alkalmazkodás e nélkül kivitelezhetetlen . Súlyozódik annak a kérdése, hogy az információs társadalomban felnövekvő digitális nemzedék számára, vajon milyen típusú, struktúrájú rendszer, felsőoktatási intézmény képes biztosítani az ismeretelsajátítást, szemben az iskolán kívüli lehetőségekkel, melyek számtalan potenciált kínálnak. Ezen digitális nemzedék számára, az internethasználat természetes, napi szintű, rutin tevékenységnek számít, az oktatásban való megjelenése evidens. Ezzel ellentétben, az oktatásszervezésben dolgozó idősebb korosztály számára a digitális eszközhasználat egy elsajátított, kitanult tevékenység, ami korántsem annyira mérvadó, mint az általuk tanított hallgatóké. A felsőoktatási rendszernek, szembe kell nézniük a kihívással, azon belül is az oktatásszervezésnek átalakulásával, melynek kezelnie kell a korszak „digitális bennszülöttjeinek” elvárásait és kielégíteni igényeit, megfelelő oktatási környezetet kell teremteni számukra. (OLLÉ,2009:159)
Forrás:
- Ollé János (2009): A képzés minőségét befolyásoló oktatás és tanulásszervezési kérdések a felsőoktatásban. In: Drótos György-Kovács Gergely (szerk.): Felsőktatásmenedzsment. Aula, Budapest
- Halász Gábor(2009): A felsőoktatás globális trendjei és szakpolitikai válaszok az OECD országokban és az Európai Unióban. In: Drótos-Kovács (szerk.): Felsőktatásmenedzsment. Alula, Budapest
Annyira felgyorsultak körülöttünk az események és az elmúlt időben is olyan szinten átalakult a felsőoktatás, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy még bekövetkezik az a változás is, hogy a felsőoktatási intézmények nem élveznek majd monopolhelyzetet a diplomák kiadásában. Gondoljuk csak az előzetes tudás elismerésének a megjelenésére, szerintem ez egyre erősebben megjelenik majd minden országban, hogy, olyan kompetenciák is elismerésre kerüljenek, amit nem a tényleges iskola, munkahelyi tevékenységünk, tanulásunk során szereztünk.
VálaszTörlésMegfogalmaztam már a blogbejegyzéseimben, hogy lépést kell tartanunk az új generációk elvárásaival és a mostaniak továbbfejlesztésével, így egyetértek Veled, hogy szemléletváltásra van szükség az oktatásban, a tanárok, andragógusok felkészítésében, alkalmazkodásában az információs társadalomhoz.