Motiváció fontossága a felnőttoktatás során

Minden tanulás során, de különösen a felnőtt tanulók esetében a motiváció és a motiválás nagy szerepet játszik a tanulásban, illetve annak sikerességében, hiszen a felnőtt tanulók önként vesznek részt a képzésekben, ám nemcsak a motiváció megléte szükséges, hanem annak fenntartása és a felnőtt tanulók további motiválása.
A felnőttek tanulási motivációjának skálája igen széles, én ezekből csak néhány fontos elemet sorolok fel:
- magasabb munkaköri kvalifikáció,
- beosztási követelmény,
- beosztás változtatása,
- előképzés,
- szakismeretek növelése,
- család segítése (segíteni akarok a gyermekemnek a tanulásban),
- "tiszta" tudásvágy,
- versengés,
- másik nemre való hatás,
- kötelességérzet.
Így tehát a közvetlenül vagy áttételesen kiválasztott célok a társadalmi és munkatevékenységből nőnek ki, és ott is valósulnak meg.
A tanulás irányulhat a munkatevékenységgel összefüggő, de azon kívül eső szférákra is, pl. magasabb hatáskörre, mellyel együtt jár a baráti kör, a "társasági élet" megváltozása is. A tanulási motiváció le is szűkülhet a munkatevékenységen kívül eső területre, pl. családra, illetve arra a szempontra, hogy a társaságban elfogadhatóvá tegye magát valaki. AZ érettségi megszerzése a társadalmi megbcsülés és önbecsülés feltételévé vált. Általános cél továbbá a magasabb képzettségi fok által nyújtott anyagi és társadalmi előnyök megszerzése.
A felnőttek tanulási motivációja alapján a kutatók a tanulási tényezők két csoportját különböztetik meg. Az egyik a belső tényezők, az alapvető életkori folyamatok, a másik pedig a külvilág befolyása.
A tanulási folyamatokban szerepet játszó "belső viselkedések" közül a legfontosabb a tanulási motiváció.
Motivációk fajtái:

- a habituális motiváció: az adott tárgy iránti általános érdeklődést jelenti, kedvet az ismeretek megszerzésére, képességek fejlesztésére, vagyis bizonyos kompetenciák megszerzésére. Ezt a motivációt döntően a végcél mozgatja.

- az aktuális motiváció jelenti azt, hogy valakiben vonzódás, készség van egy bizonyos tudás együttes megszerzésére a képzés egy részmozzanatában - egy foglalkozáson, egy olvasmány feldolgozásakor, stb.- készen áll-e együttműködésre, erőfeszítések megtételére.

- elsődleges motiváció: a tanulási cél fejt ki motiváló hatást.

- másodlagos motiváció lehet az aktuális téma, az előadó személye, a foglalkozás érdekessége, érintettség a felmerülő problémában.

Az érdekben, amely a tanuláshoz fűződik, benne van az anticipáció, a várakozás, hogy a tanulás eleget tesz-e a motivációknak, teljesíti-e a céljait.
Az eredményes tanulás előfeltétele a várakozás folyamatos kielégülése, illetve a pozitív előrelátás kialakulása. A felnőtt ember praktikus gondolkodású, törekszik az élethelyzetéből fakadó igényeinek a kielégítésére, a az erre irányuló tevékenységének eredményeit közvetlenül kívánja látni, pontos elképzelései vannak a megtanultak alkalmazásáról.
A felnőttek praktikus gondolkodása a tanulás, valamint a társadalmi és munkatevékenység viszonyát, közvetlen, szerves kapcsolatát fejezi ki.
A felnőtt tudni akarja, hogy mindaz, amit megtanul, hogyan segíti céljai elérésében.
Megjegyzendő, hogy, mint minden felnőttkori tanulás során a már meglévő ismeretek támogatják, vagy gátolják az új ismeretek befogadását, az új jártasságok kialakulását.
A hozott tudás tehát meg is nehezítheti, de meg is könnyítheti az új fogalmak kialakítását. Megkönnyíti, ha a fogalom tartalmát rá lehet építeni a tanulók tapasztalataira, megnehezítheti, ha a már meglévő tapasztalatok hibás általánosításába ütközik az új fogalom kialakulása.
A felnőttkori tanulás során kiemelkedő szerephez jut a felnőttek értelmi önállóságának kifejlesztése, a problémamegoldó képesség kifejlesztése.
A problémamegoldó képesség kifejlesztése azt jelent, hogy az iskola által nyújtott ismereteket a felnőtt alkalmazni tudja a társadalmi és munkatevékenység különböző szituációiban.
A problémaélmény konfliktushelyzetet teremt, amelyet ha sikerül megoldani, érzelmi átélést is jelent a felnőtt számára.
A felnőtt ember fejében legkönnyebben az marad meg, ami érdekli, aminek hasznát látja a társadalmi és munkatevékenysége során.
A bevésésben fontos szerepet játszanak az emocionális mozzanatok. Az emocionálisan színezett anyag jobban bevésődik, mint az emocionálisan közömbös.
A felnőttoktatásban nem a mechanikus emlékezet fejlesztése, hanem az intellektuális emlékezet fejlesztése a fő feladat.
A felnőttek mechanikus emlékezete gyengébb, mint a gyermekeké, az intellektuális emlékezés képessége pedig éppen felnőttkorban teljesedik ki.
A problémamegoldó képesség fejlesztése is egy lehetőség az intellektuális emlékezetfejlesztésre. A problémamegoldás eredményeképpen létrejött differenciáltabb ismeret ugyanis kitűnően rögződik.
A felnőtt embert a motivációk mellett sok minden vissza is tartja a tanulástól, például, ha nem látja a képzés számára értelmes célját, vagy ha a cél nagyon távoli és általános, ha a tanulás eredményességéről visszacsatolást nem kellő időben, megfelelő módon kap. Az is gátló lehet a felnőttek számára, ha az előírt tanulmányi rend nem veszi figyelembe életkörülményeiket, azt, hogy családi viszonyai, munkája megszabják tanulóidejét.
Ezek alapján egyetértek Setényi Jánossal, aki a tanulóközpontú felnőttképzés négy pillérének a következőket tekinti:
" Az egyéni élettapasztalat beépül a képzésbe: a felnőttek teljesen új, idegen tartalmakat csak nagy fenntartásokkal és alacsony motivációs szinten fogadnak be. Előnyös, ha a képzésben megjelenhet a tanul egyén saját világa is.
A tananyag értelme, haszna világos: szemben a közoktatás alsóbb évfolyamain tanulókkal, a felnőttek csak akkor motiváltak a tanulásra, ha látják a tanulási utat és az állomások kapcsolódását.
A tanulásszervezés rugalmas és egyéni: a tanulási környezet minőségét nagyban javítja, ha a tanulási folyamat szervezése alkalmazkodik a felnőttek sajátos életvezetési és időgazdálkodási kényszereihez.
Az értékelés személyes és folyamatos: a felnőtt tanuló számára meghatározó támogató - motivációs elem a folyamatos és személyes visszajelzés. A képzések időtartama általában rövid, a képzések hasznosulása pedig - a közoktatáshoz képest- nagyon gyors. Ebben a tanulási helyzetben döntő fontosságra tesznek szert az objektív visszajelzések."

Felhasznált irodalom:

Setényi János (2004): Pedagógus kompetenciák a felnőttképzésben. In.: Mayer József(szerk.): A tanuló felnőtt - a felnőtt tanuló. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.
Zrinszky László (2008): A felnőttképzés tudománya. Okker Kiadó, Budapest.