 |
| kép forrása: etutors-portal.net |
Megéri-e továbbtanulni?
Sokszor hallottam már ezt a kérdést, mely egyre aktuálisabb probléma, különösen annak a fényében, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok is egyre nagyobb teret hódítanak. Folyamatosan üzenetek fogalmazódnak meg a betanított és szakképzett munkások hiányáról, a diplomás túlképzésről és a valódi, termeléshez kapcsolódó munka tekintélyének szükséges megerősítéséről. A felsőoktatás területén ez az üzenet a “diplomás túlképzés” fogalma körül mozog. Nincs még egy olyan szegmense a magyar oktatási szférának, ahol olyan nagyok lennének a megváltozott helyzethez és célokhoz való alkalmazkodás elmaradásából fakadó feszültségek, mint a felsőoktatásban. De valóban van-e felsőfokú túlképzés? Magyarországon 1990 óta a felsőoktatásban tanulók száma folyamatos növekedést mutat, úgy hogy a felnőttek körében ez még szembetűnőbb. Ez a növekedés nemzetközi viszonylatban nem kiugróan magas, mégis ráirányítja a problémára a figyelmet. Vajon miért jelentkeznek egyre többen a felsőoktatásba? A munkaerőpiac elvárása generálja a továbbtanulást? A felsőoktatás még manapság is igen nagy versenyelőnyt jelent a magyar munkaerő-piacon, annak ellenére, hogy sokan a felsőoktatási diplomák értékének drámai mértékű csökkenését vetik a felsőoktatás szemére.
A diplomaszerzéssel kapcsolatban, megtérülési elemzéseket végeztek Magyarországon, melyek eredményei azt mutatták, hogy mind a magán, mind pedig a közösségi hasznok mérete nagy, tehát megéri tanulni! Ma Magyarországon jó befektetés a továbbtanulás, azaz, nincs “diplomás túlképzés”.
Mégis, a diplomás munkanélküliek száma hazánkban tíz év alatt megháromszorozódott, és tavaly nagyjából 30 ezer felsőfokú végzettségű élt munka nélkül. A pályakezdők munkanélküliségi vizsgálatában 2004 óta stagnálás figyelhető meg. Mely szakok és tudományterületek termelik a munkanélkülieket? A Magyarországon már működő a DPR (Diplomás Pályakövetési Rendszer) még nem rendelkezik megfelelő mennyiségű információval, ezért egy átfogó vizsgálat lenne szükséges ahhoz, hogy értékelhető adatok legyenek a birtokunkban. A rövid állásnélküliség és az átmeneti megszakítások a munkavállalások között már természetesnek számítanak a modern munkaerőpiacon. Munkanélküli ma bárki lehet.
Mi a teendő ekkor? Keressünk munkát, készítsünk egy jó életrajzot, készüljünk fel alaposan az állásinterjúkra, képezzük magunkat tovább, tanuljunk nyelvet, vagy informatikát, olvassunk szakirodalmat. Annak, aki dolgozni szeretne, tájékozódnia kell a számára megfelelő foglalkozás, álláslehetőség, munka megtalálása érdekében.
Hogyan tanuljunk és képezzük magunkat? Az oktatási gyakorlat a legtöbb helyen még ma is a tradicionális elitképzésre jellemző „katedra pedagógia”, ami alkalmatlan heterogén (pl. MA képzés) hallgatói csoportok eredményes tanulásának támogatására. A felsőoktatási intézményekben a tanulás intenzitása elenyésző és többnyire a vizsgaidőszakra korlátozódik. A tantárgyszerkezet rosszul felépített és szétaprózott, az oktatókkal szembeni elvárások pedig alacsonyak, leginkább az előadások megtartására irányulnak. Az itthoni egyetemek jellemzően az oktatott tudás köré épülnek. A tudás az oktatók tulajdona, a tudás elosztása a tanításon keresztül zajlik, a megszerzett tudás ellenőrzése pedig vizsgáztatással történik. A hallgató („Nomen est omen” latin közmondás) hallgat, passzív. A tudásrészek elsajátítása és pontos visszaadása (reprodukció). E modellben a tanulás a tudáselemek elsajátítatására, majd a pontos visszaadására korlátozódik.
A Tempus Közalapítvány szervezésével rendezték meg az Európai Unió az egész életen át tartó tanulás támogatásához kapcsolódó 2010-es hazai rendezvénysorozat zárásaként a Hálózatok az oktatásért konferenciát. (Bennünket is érintő rendezvényről van szó, hiszen közülünk többen is készülnek az Életpálya-tanácsadás területére.)
A konferencián az oktatáspolitikában működő hálózatok tagjai; az oktatási és képzési területen aktív szakemberek, pedagógusok, önkormányzati, civil és egyéb szakmai szervezetek/intézmények képviselői is részt vettek. A rendezvény célja volt, hogy a fejlesztési projektek szakemberei segítségével felkutassák azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet használni az oktatási hálózatokban rejlő erőforrásokat. Az esemény több szempontból is jelentős volt, hiszen a résztvevők megismerhették a hálózatok fontosságát az oktatás, a képzés és a tanulás területén. Az oktatás számos területén indult el olyan fejlesztés, amely már a hálózati tudásra és együttműködésre épít.
A TÁMOP 2.2.2. „ A pályaorientáció rendszerének szakmai és módszertani fejlesztése – Életpálya-tanácsadás” elnevezésű programban több elem épül a hálózatosodásra.
A programban részt vállaló tanácsadók (közülünk is néhányan) az ország több pontján tevékenykednek, segítve az életpálya-tanácsadást, illetve a pályaorientációhoz kapcsolódó szakembereket és szervezeteket.
Az életpálya tanácsadás területén dolgozó szakembereket is feltérképezte és egy hálózati formába a Virtuális Tanácsadók Közösségébe tömörítette az ország egész területén. A Regionális Szakmai Hálózatunkba jelentkező tanácsadók száma 2 834 fő.
„A konferencia tanulsága, hogy a hálózatosodás és a kapcsolatépítés a pályaorientációs munkában is elengedhetetlen.” – fogalmazta meg Zolnai Katalin.
Források:
Igen megéri továbbtanulni, de nem mindegy, hogy mit! Szerintem fontos lenne, hogy valós felmérések szülessenek arra nézve, hogy melyek azok a terültek, szakmák, ahol túlképzés van és hol jelennek meg a hiányok. A tovább tanuló fiataloknak ehhez mérten kéne pályaválasztási tanácsot adni.
VálaszTörlésVolt egy időszak, amikor rengetegen jelentkeztek a jogra, aztán a közgazdaság következett, de állítólag bölcsészszakra mindig sokan jelentkeznek, és azt is hozzáteszik, hogy a „gyengébb” tanulók. Ezzel én személy szerint vitatkoznék (persze, mert bölcsész vagyok). Tapasztalatom szerint, a bölcsészek sokkal könnyebben el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon, mert lehet, hogy nem történelem tanárok lesznek, hanem muzeológusok, vagy nem nyelvtanárok, hanem mondjuk, fordítok egy cégnél.
De nem is szűkíteném le a továbbtanulásra, hanem hozzávenném, hogy a későbbiekben képes legyen az ember alkalmazkodni a munkaerő-piaci elvárásokhoz és ahhoz mérten képezze tovább magát.
Igen! egyet értek. Bár azokat a kérdéseket érdemes feltennünk magunknak, hogy ŐSZINTÉN mivel szeretnénk foglalkozni. Aki pl.: bölcsésznek megy, az sajnos jobb, ha elfogadja, hogy nem fog jól keresni. Kérdés, hogy mi a preferencia? Magunkban őszintén meg kell vallani, hogy mi a fontosabb; a hobbimnak dolgozzak, vagy sok pénzt keressek azzal ami kevésbé érdekel, vagy valamilyen arany közép. Persze meg lehet reformálni egyénként is a rendszert - de lássuk be erre nem túl sok esély van. Nem azt mondom, hogy semmit se tegyünk, de azért a jövőnket nem hiú ábrándok alapján kéne megtervezni.
VálaszTörlésÉn azt látom, hogy mindenkinek elképzeléseik vannak ( habár sokszor tisztában vannak a lehetséges keresettel, magukra azt nem vonatkoztatják- "nekem biztos jobb lesz"-effektus.
Erről készített is egy tanulmányt Varga Júlia, ahol kimutatta, hogy minden esetben magasabbra tették az érettségiző fiatalok a lehetséges keresetüket, mint amit az átlagnak ugyanabban a munkaterületen/foglalkozási terülten becsültek meg.