Mi lesz belőled édes fiam? – Internet és kultúra

Kép forrása: nlcafe.hu

 „Minél gyakrabban, minél szélesebb körben használja valaki az internetet, minél mélyebben és alaposabban rendelkezik a digitális írástudás készségeivel, annál inkább lát pozitív kapcsolatot a kultúra és az internet között, s annál inkább látja relevánsnak az interneten és az interneten kívüli közegben létező kultúra összefüggését (Csepeli– Prazsák 2008).”

A fenti idézetet nem véletlenül írtam bejegyzésem legelejére.

A Figyelő című gazdasági hetilap 2011/14. számában megjelent egy tíz oldalas cikk „Megosztott válsággeneráció - Milyen felnőttek lesznek a mai fiatalokból? címmel.

A cikk írói úgy vélik, hogy megállíthatatlannak tűnik a mai magyar fiatalok kettészakadása és az érvényesülni képesek és a lemaradók között egyre tágabbra nyílik az olló. A problémát fokozhatja, hogy a szociológusok szerint a következő nemzedékben a fiatalok között is lehet szakadék, hiszen párhuzamosan két különböző generációt lehet elhatárolni a különböző szocializáció miatt. „Nevelünk egyfelől egy olyan generációt, amely hisz abban, hogy önmaga sorsát alakíthatja, és ehhez megtanítjuk nekik az eszközöket is. Ezzel párhuzamosan nevelünk viszont egy olyat is, amelynek tagjai a tehetetlenséget tanulják meg, és nem csupán hitük nincs, de valóban eszközeik sincsenek” – fogalmazza meg ezt a társadalmi kettősséget Zsolt Péter médiaszociológus. A mostani felnőtt nemzedékek szemében mindkét véglet deviánsnak tűnhet, de míg az egyik az építkezésben és újrateremtésben tér majd el tőlük, a másik a rombolásban. „Az pedig – jegyzi meg Zsolt Péter – külön rejtély, hogy ez a két csoport mit tud majd egymással kezdeni.”

Kérdésként merült fel, hogy van-e olyan eszköz, ami enyhítheti a generáción belüli különbséget? Sokan óriási jelentőséget tulajdonítanak az egyformán hozzáférhető internetnek, illetve az információt nyújtó médiának. De helyzet korántsem ilyen egyszerű. Erre Zsolt Péter is rámutat. Mert kétféle nézet uralkodik. Az egyik, a kultivációs elmélet hívei szerint minél többet netezik, vagy tévézik valaki, annál inkább igazodik a világlátása ahhoz, amit lát. Ebben az esetben a befogadó passzív, azaz a média közvetlenül neveli.

A másik nézet képviselői azonban úgy vélik, hogy a választék széles, így az egyén a szükségleteinek megfelelően fogyaszt. Ebben az esetben aktív, tehát maga hoz döntéseket arra vonatkozóan, hogy mi számára a fontos, érdekes.

A médiaszociológus szerint nagyon egyszerű a képlet: „van, aki a médiát tudatosan használja ezért profitál belőle. Míg azok, akik ezt nem tudatosan teszik, következésképpen elbutulnak tőle.”

Az eredmény tehát attól függ elsősorban, hogy ki milyen háttérrel, előzménnyel rendelkezik, amikor a számítógépet vagy a tévét bekapcsolja. Vagyis aki eddig széleskörű műveltséggel rendelkezett, az IKT eszközök segítségével még műveltebbé válik, viszont aki pl. rossz nyelvi készséggel rendelkezik, még gyengébbé válik.

Önmagában tehát azzal, hogy valaki számítógépet és internetet használ, azaz az internet és a számítógépek terjedése folyamatos, még nem biztos, hogy esélyei ugyanazok, mint a kortársainak.

Több aspektusból vizsgálták a fiatalok szokásait, mint az egészség és sport; a vallás; a médiahasználat; az olvasás; a szex; az idegenellenesség; az erőszak; a cigaretta és droghasználat. Nyilvánvaló, hogy a szokásaik és ezáltal saját kultúrájuk a felsoroltak minden területén szoros összefüggéseket mutatnak. A fentiek közül, alkalmazkodva heti témánkhoz, a média, illetve internethasználatot kívánom bemutatni a Figyelő kutatása és cikke alapján.

A korábbi bejegyzésekben sok statisztikáról, kutatásról hallhattunk, de egyet nem szabad elfelejteni. Az internethasználat és az ezzel összefüggő körülmények folyamatosan (napról napra) változnak. Talyigás Judit könyvében már a bevezetésben felhívja figyelmünket arra, hogy az ilyen jellegű kutatások eredményeit, a statisztikákat mindig az adott környezetben és az összefüggésekben vizsgáljuk, hiszen „az idézett számok mögött a vetítési alapok eltérőek, a felmérés időpontja más és más, és sok egyéb tényező miatt nem tűnnek következetesnek.”

A mai 15-19 éveseknek a napi adagja (beleértve a televíziót és a mobiltelefonokat is) 4,9 óra képernyőnézés.

Társadalmi korszakváltásról tanúskodik, hogy 2000-ben még a képernyő előtt töltött idő 91%-ban a televízió nézésre vonatkozott, ez a szám ma már „csak” 59%.

Egy friss kutatás szerint 10 év alatt 16-szoros lett a naponta netezők száma. Ez megmagyarázza, hogy az elmúlt 11 évben miért nőtt 69%-al a tévére és a netre fordított idő.

A korábbi, 2005-ös 27 %-ról 64%-ra nőtt a netfüggők száma a 15-19 évesek körében.

Ezzel összefüggésben azonban változtak az olvasási szokások is. A 15-29 évesek háztartásában megtalálható könyvek száma a 2004-es 344db-ról 265db-ra csökkent az átlag.

A 15-19 évesek átlagosan 278 kötethez jutnak hozzá otthon, míg az értelmiségi családokban ez a szám 500 fölött van.

Jó hír viszont, hogy a 15 évesek 75%-a napi rendszerességgel olvas csupán kedvtelésből, és ez az adat 2000 óta nem változott.

A fentieket azonban sok tényező is befolyásolhatja, hiszen pl. a válság nem csak a felnőtteknek okoznak lelki és anyagi problémát, hanem a velük egy háztartásban élő gyerekeknek, fiataloknak is. Ez is kiderül a cikkből, hogy a válság hatására családok szakadtak szét, az őket ért feszültség miatt. Nyilván ilyen helyzetben a gyerekek, fiatalok is érintetté válnak. Ezt a helyzetet nem, vagy csak nagyon nehezen tudják feldolgozni, kezelni. „A stressz és a pénztelenség a szülőket teszi tönkre, ők pedig a gyerekeket.” Másik tényező lehet a különböző származás, a családban elsajátított minta, a szülők végzettsége, stb.

Ezen változások aztán új kihívások elé állítja mind a tanárokat, mind a szülőket. Sok múlik azon, hogy a fiatalt milyen külső impulzusok, hatások érik, és a környezet mennyiben igyekszik a felmerülő problémát kezelni, segíteni, beavatkozni. Vannak pozitív és negatív példák is, amelyek segítik a generáción belüli feszültség enyhítését, vagy éppen magára hagyják a fiatalokat és csak legyintenek, hogy már úgysem tehető értük semmi, hiszen „mennek a fejük után”, nem változtathatóak meg.

A szerzők megállapítják, hogy alighanem az oktatás a sikeres felnőtté válás kulcsa, és a közösségi élet minősége. Éppen ezért, leendő, gyakorló andragógusként lehet ez számunkra óriási lehetőség, amellyel befolyásolhatjuk a környezetünkben élő fiatal generációt a további életük alakulásában, vagy maradhatunk szkeptikusak, kritikusak a már meglévő viszonyokkal szemben, semmit nem téve, de valljuk be, a felelősség a miénk is, amit majd később vállalnunk kell, vagy legalább is illene.

Forrás:

Figyelő 2011/14. szám: Megosztott válsággeneráció - Milyen felnőttek lesznek a mai fiatalokból?

Talyigás Judit (szerk.) 2010: Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó, Budapest


Csepeli György–Prazsák Gergő (2008): Új szegénység. In: (Vész)jelzések a kultúráról.

Antalóczy Tímea, Füstös László, Hankiss Elemér (MTA Politikai Tudományok Intézete): Jelentés a magyar kultúra állapotáról – átfogó körkép http://mta.hu/fileadmin/2009/strategia/Magyar_kultura.pdf





Technológia olyan természetes, mint a levegő

Írta: Tóth Katalin

Hisszük vagy nem, elérkezett az időszak, mikor a technológiának olyan természetes létszükség szerepe van, mint ha a belélegzett levegőről beszélnénk. A technológiának ez a jelensége az online tanulás körében kutatók és a témában jártasok, a pedagógusok, oktatási szakemberek számára nem meglepő. A netgeneráció, mely ezzel a mindennapos természetességgel él együtt a technológiával, jelen van. Sőt! Alakítja, változtatja és tudatalatt provokálja  az oktatásmódszertant, a tananyagkialakítást, az oktatásszervezési és intézményi struktúrát, a tanítás és tanulás teljes folyamatát.

Fordítási részlet:

„A technológia olyan mint a levegő”, címet adta Don Tapscott: Grow Up Digital 2008 c. könyv egyik fejezetének, melyben a digitális nemzedékről, a netgenerációl ír. A netgeneráció sajátos helyzetéről és jellemzőiről fogalmaz meg tanulmányt. Meglátásai között szerepel, hogy a netgeneráció teljesen azonosult és átitatódott a technológiával azáltal hogy ebben a környezetbe született és nevelkedett, természetes részévé vált életének. Az új technológia használata számukra olyan természetes, mint a levegővétel.
Egy híres episztemológus professzor, Dr. Idit Harel mondatát idézi: "A gyermekek számára olyan ez, mint a tollat használni. A szülők számára ez az írást jelenti. De a fiatalok nem a technológiáról beszélnek, hanem mindarról amit képesek vele alkotni. A netgeneráció úgy nő fel bámulva a komputert, mint annak idején elődeik tették azt a televízió képernyője előtt.
Don Tapscott személyes élményét írja le könyvében, ami a saját gyermekeihez kapcsolódik. Egy műsora 1997-ben került felvételre, mikor is a web-en való szörfözésről tartott bemutató előadást a televízióban az író, az akkor 12 éves fiát invitálta édesanyja a képernyő elé, hogy megnézzék a TV-show-t. Mikor rákérdezett a gyermek, miről is fog szólni a műsor, a fiatalok őszinte és természetes nyelvezetén reagált: „Nincs szükség arra, hogy megmutasd az embereknek, hogyan tudják használni az internetet.” (TAPSCOTT,2008)

Így gondolkozik egy digitális világba nőtt fiatal, a netgenerációs tagja. De mi a helyzet a technológiai fejlődéshez nehezen, alig alkalmazkodó társadalomi rétegekkel? A távolság és a lemaradás behozhatatlan? Egy késői "IKT feleszmélés", az internethasználat ismeretlen környezetével való találkozás kialakíthatja a félelmet ugyan, de teljes elutasítása a digitális világnak semmiképp sem javasolt. A digitális benszülöttek (netgeneráció) és a digitális bevándorlók közötti lemaradás aligha pótolható, és nem is kell, hogy cél legyen. Viszont a harcot, hogy megismerjük a számítógép, a web 2.0 által kínált eszközhasználatot és a digitális világ környezetét és alkalmazását, nem szabad feladni a bukottak nyugalmával. Sőt. Amennyiben így gondolkozunk, az IKT kompetencia hiányosság csak növekedni fog és teljesen kiszorulunk az információáramlás döbbenetes kínálatából.

A Web 2.0-s forradalom, a dinamikus információáramlás kialakítására szolgáló alkalmazások (Blogok, közösségi hálók, wikipédia, youtube, vida, stb.) hozzáférhetőség a passzív információt befogadó webes magatartásunkat átalakították egy dinamikus, interkatív, kreatív, alkotó magatartássá melyben mi magunk alakítjuk a cyber teret és a digitális világ virtuális tartalmának közegét. Vagyis, amit kaptunk, nem kevesebb mint az információ uralma.

Egy erős hátszél, melyet befogni kell a vitorlába, és magunk hasznára alakítani, nem pedig szembenállással küzdeni.

Fordítási részlet forrása:

Don Tapscott (2008): Grown up Digital. In: http://www.grownupdigital.com/archive/