Oly sokat hangoztatott, oly sok fórumon megjelenő gondolat, hogy a hagyományos oktatás már nem biztosítja a 21. században elvárt tudás megszerzését, illetve a rendelkezésre álló digitális technológiák is a tradicionális tudástartalmaktól eltérő tudáselemeket igényelnek. Az uniformizált oktatás háttértbe szorulása nem eldöntendő kérdés, hanem megállíthatatlan folyamat. Az elektronikus tanulási környezetek térnyerése új szerepeket rón mind a tanárra, mind a tanulóra.
Fontos-e a tanár jelenléte a konnektivizmusban, ha igen milyen típusú a szerepet célszerű betöltenie? A fenti témában kezdődött eszmecsere a konnektivista kurzusban résztvevők között, melyet az on-line tanulási környezetben lehetésges tanári szerepekről szóló webináriumi előadás váltott ki. A résztvevők többsége a facilitátor szerep mellett tette le a voksát. A konnektivizmusban megjelenő tanári tevékenységnek megítélésem szerint egy finom támogató útmutatásnak kell lennie, mely képes az addig lezárt kapukat megnyitni, elvonni a résztvevőket az üres frázisok mellől. Párszor érzékelhető volt, hogy a csoport egy kérdéskör körül tipródik, és nem tud elszakadni attól. Egy jól irányzott szakértői kérdés vajon nagyon megbolygatta volna a konnektivista kurzus menetét? Irányt mutatott volna, vagy túlságosan is elvitte volna egy gondolati síkon a közös tudásalkotást? Nem tudom. De jó pár ponton éreztem azt, hogy szükségem lenne értékelésre, pontosabban iránymutatás azért, hogy tudjam amit csinálok jó-e, illetve milyen változtatásokat szükséges eszközölni a pozitív irányba való elmozdulás érdekében.
A konnektivizmus is bizonyítja, hogy az on-line tanulási környezetekben és a hálózati tanulás során a pedagógus a háttérbe szorul. A tanárközpontúságtól eljutunk a tanulóközpontúságig. Az ismeretelsajátítás nem egy adott személytől válik függővé, hanem a „felépített” tanulási környezet idézi elő az egyes tudáselemek beépülését a meglévő tudáskonstrukciókba.
Az e-learning tanulási környezetben a tanár szerepe alapvetően három területen jelenik meg. Először is feladata a tanulási tartalmak kiválasztása, rendszerbe szervezése, adott esetben azok előállítása. A kihívás abban rejlik, hogy nem elég a tananyagelemek kiválasztása, elengedhetetlen azok logikus, instrukciókkal történő felépítése. A rendszer sajátossága, hogy a tanári jelenlét hiányával elengedhetetlenné válik a tanuló számára, hogy biztos instrukciót kapjon feladatok megoldására, a tananyagban való navigáláshoz. Ez a szempont hatványozottan fontos, hiszen a célcsoporton belüli digitális egyenlőtlenséget tovább erősítheti a nem megfelelő szinten szerkesztett tananyag. Megítélésem szerint, mivel az elektronikus tananyag használat közben nehezen módosítható, ezért azok tervezésénél fontosabb a képzési igények felmérése, mint a hagyományos képzési programok tervezése esetében. Nem szerencsés az on-line tananyagoknál, ha éles használat közben derülnek fény a tananyag gyermekbetegségire (pl. nem megfelelő logikai sorrend a tananyagban). Mivel az IKT eszközök lehetőséget teremtenek az egyéni tanulási igények kielégítésére, ezért a tanár számára feladat, hogy az individualizáció megjelenjen az on-line tanulási környezetekben. Kőfalvi Tamás(2006) írja, az igényfelmérést követően szükséges a megfelelő e-learning stratégia kiválasztása, majd következhet a tananyag tartalmának kiválasztása, a kurzus igényeihez való alakítása.
A következő szerepkör a tanulási folyamat támogatása, tutorálás. Nehéz, de kihívással teli feladat az aktív, dinamikus, de mégis tényleges ismeretelsajátítást támogató háttér biztosítása. Miben merül ki a támogatási tevékenység? Digitális technológiák használatában való segítség nyújtás, háttérismeret nyújtása, motiválás, a tanulói attitűd formálása, tanulási stratégiák kialakítása, tanuló csoport esetében koordinálás(Kőfalvi, 2006). Láthatjuk, hogy a on-line tanulási környezetben a tanárnak már nem elégséges a 10 éve bejáratott tananyagot előhúzni a farzsebéből, nem elégséges a csakis szónoki képességeire hagyatkozva biztosítani a tudásátadást, nem merülhet ki módszertani repertoárja frontális előadás megtartásában. Az on-line tanulási környezet nagyon kitágítja az ellátandó szerepek körét, valamint a szerep sikeres betöltéséhez szükséges képességeket is. Amennyiben minden egyes résztevékenységet kis felsorolásunkból ellátandó feladatnak tekintünk akkor képzeletbeli „e-tanárunk” egyszerre tananyagfejlesztő, menedzser, pszichológus, stratéga, tréner. Huh tanár legyen a talpán, aki mindegyik szerepet be tudja, és akarja is tölteni. Talán érdemes ezt a temérdek feladatot felosztani, és csak bizonyos területekre koncentrálni. Vagy még eredményesebb, ha tanár minden egyes részfolyamatot egy egész projektként kezel?
A tanár munkájában egyszerre jelenhet meg a támogató, az ösztönző, az edző, a tanácsadó, a mentor, és a konzulens szerepkör. Az aktuálisan betöltendő szerepkört természetesen az aktuális oktatási szituáció határozza meg.
Az értékelés, és ellenőrzés hasonló funkciót tölt be az e-learning tanulási környezetben, mint a hagyományos oktatásban, ugyanis elsődlegesen a tanulói teljesítmény ösztönzését szolgálja. De az értékelés inkábba segítő funkciót tölt be, éppen ezért nem egy adott időszak lezárására irányul, hanem folyamatos tevékenységként jelenik meg. További sajátosság az önellenőrzés, önértékelés térnyerése, éppen ezért az e-tananyagokban a feladatok mellet célszerű, hogy megjelenjen azok megoldása.
Az on-line tanulási környezetek kihívásait már nem elsősorban nem pedagógiai kihívásnak tekinteném, hanem inkább egy komplex, sajátos környezetben megvalósuló tanulási-tanítási folyamathoz köthető erőpróbának.
Felhasznált irodalom:
Kőfalvi Tamás(2006): E-tanítás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
Nagyon tetszik az írásod, mert nem áll a tanuló és a tanár mellé sem. De védelmébe is veszi mindkettőt.
VálaszTörlésS így van ez jól.
Mivel a héten a tanári feladatok, illetve szerepekre kell koncentrálnunk így főleg arra térek ki.
Való igaz, hogy új köntösbe kell bújtatni a tanárt, és számos feladattal kell szembenéznie. De vajon ez tényleg több mint korábban?
Írod: „képzeletbeli „e-tanárunk” egyszerre tananyagfejlesztő, menedzser, pszichológus, stratéga, tréner. Huh tanár legyen a talpán, aki mindegyik szerepet be tudja, és akarja is tölteni. Talán érdemes ezt a temérdek feladatot felosztani, és csak bizonyos területekre koncentrálni. Vagy még eredményesebb, ha tanár minden egyes részfolyamatot egy egész projektként kezel?”
Én hiszem, hogy minden egyes részfeladatot egyszerre kell kezelnie. S ha abból a szemszögből nézzük, hogy a tanári foglalkozás egy hivatás, akkor mindenképpen így kell lennie. Tényleg annyira más minden, mint az IKT eszközök megjelenése előtt? Én azt gondolom, hogy az igazi tanárok, akikre valamennyien szívesen emlékszünk vissza az életünkből, mindegyik elvárásnak megfeleltek.
Legyen tananyagfejlesztő, hiszen ő az, aki tudja, hogy mit akar megtanítani a tanulóknak; legyen menedzser hiszen neki kell menedzselnie a folyamatot, ki tudná jobban rajta kívül, hogy mi a cél, és az hogyan valósítható meg; legyen pszichológus, mert ma bármelyik szakmában annak kell lennünk, ha hatni akarunk a velünk élőkre, velünk dolgozókra, velünk tanulókra (s az eredményét meg is hozza!); legyen stratéga, hiszen stratégiát is ő alkothat, ami előre lendíti majd a folyamatot (ez a szerep összefügg szerintem a menedzserrel); legyen tréner, hiszen nem elég az elméletet átadni, hanem meg kell tudnia mutatni, hogy ez a gyakorlatban hogyan is működik majd.
Én azt gondolom, nekünk leendő felnőtt-oktatóknak, tudnunk kell a fenti elvárásoknak megfelelni, sőt azt hiszem még egy kicsit többet is bele kell tennünk, ami a sikert majd meghozza. Az a kicsi pedig, amire gondolok nem más, mint a motiváció. Én a munkámban úgy érek el sikereket, hogy megmutatom a még ellenszegülőknek, örök pesszimistáknak is, hogy az a bizonyos dolog, amit meg akarok tanítani, NEKI miért jó!
Ez tízből tízszer bejön. Én ebben hiszek!
Sziasztok!
VálaszTörlésEngem az érdekel, hogy van-e éles határ a távoktató és a jelenléti oktató között.
Én nem látok éles különbséget, mivel a jelenléti oktatásban is lehetőséget kell adni a tanuló spontán cselekvéseire.
Esetleg az előre nem látható problémákra kell jobban odafigyelni?
Arra, amit a jelenléti oktatásnál észrevesz az ember, de távoktatásnál be kell kalkulánia, hogy az a probléma előjöhet, de lehet, hogy nem aktuális?
Tehát inkább valószínűségekkel kell dolgozni a távoktatásnál, mint a jelenléti oktatásnál?