A közösségi oldalak identitásformáló szerepe a digitális bennszülöttek körében

Manuell Castells írja, hogy az identitás a jelenkor ember számára dominánsan meghatározó tényező. A társadalomban korábban jelentős szerepet játszó intézmények háttérbe szorulásával (pl. család, egyház), a nagyobb mozgalmak eltűnésével (pl. hippi mozgalom) az egyén számára nagymértékben lecsökkentek a lehetséges identitásformáló/teremtő tényezők.

Ennek köszönhetően az emberek jellemző módon saját valós, vagy vélt identitásuk alapján alakítják ki életvezetésüket, határozzák meg céljaikat. Emellett a globalizációs folyamatok is hatást gyakorolnak az egyén, valamint csoportok társadalmi helyzetére. Ebből következik Castells szerint, hogy az identitásnak egyfajta kettőssége jelenik meg, így a társadalmi hálózatok és az egyén szembenállása bontakozik ki. Mi lehet egy mai fiatal számára egy lehetséges érvényesülési forma:az individualizmus, a társadalmi trendekbe való betagozódás, trendkövetés, trendteremtés?

Természetesen a 21. században is jelen vannak a társadalomban a szubkultúrák, melyek kultúrát kínálnak, lehetőséget kínálva arra, hogy egy-egy elem kiragadásával (értékrend, stílus, ideológia, életvitel), és az egyén számára dominánsan tényezőként meghatározzák az életvezetést. Az identitás-teremtés eszközei, „mi-tudat” kialakítói.

Calderon teszi fel a kulcskérdést: „ az új technológia, a kollektív emlékezet, az egyetemes tudomány, a közösségi kultúra, az ész világa és az érzelmek birodalma hogyan kapcsolódik össze”(Castells, 2005, 59.p.)? A bonyolult társadalmi mechanizmusok, az információs társadalom térnyerése, a hálózatosodás milyen útra tereli a digitális bennszülötteket?

Saját szleng, saját pózok, saját csatornák, live közvetítés az aktuális történésekről, képben lenni, „fel kell ugrani a vonatra, mert aki lemarad, az kimarad” (Bernhardt-Ruhmann, 1995).

A magyar fiatalok életmódját vizsgáló Fanta Trendriport szerkesztője, Ságvári Bence jegyzi meg, hogy a netkorszak előtt az a fiatal szorult ki a társaságból, aki nem volt „képben” a tinik szempontjából lényeges TV műsorokkal kapcsolatban. Manapság ugyanez a tendencia figyelhető meg az internethasználat, és a közösségi oldalak tekintetében.

Az a fiatal, aki nem rendelkezik net-kapcsolattal, számítógéppel, és nem tudja követni a közösségformáló tartalmakat, nincs esélye részt venni egy digitális közösség épülésében, formálásban, esélytelen számára a véleménynyilvánítás interaktív formája. A tinik kontakttevékenységét meghatározzák, az on-line felületen „érintkezések”, párbeszédek. Aki a társasági élet digitális formáját nem, űzi, az kiszorul a face to face beszélgetésekből, mely hosszabb távon az elszeparálódáshoz vezet. Persze nem jelenthető ki erős magabiztossággal, hogy az a fiatal, aki nem lóg a neten egészen biztosan alien lesz az őt körülvevő kortársak között. Esetleg a közösségben való érvényesülése, információáramlások követése lesz számára komplikáltabb tevékenység, hiszen a kommunikációs felületek, szociális tér kitágulásával az elszigetelődés hamar, és visszavonhatatlanul bekövetkezhet.

Az „always-on” üzemmód megkönnyíti a barátokkal való együttlét lehetőségét, és expanzióját. Köztudomású, hogy a pubertás korban lévő korosztály számára-a családot felváltva- legmeghatározóbbá a barátok válnak. Nem csoda a közösségi oldalak népszerűsége, hiszen kiváló játszóteret szolgáltatnak a „virtuális együttlógás” számára. Azzal hogy lehetségessé vált bizonyos témákhoz, eseményekhez, jelenségekhez (a sort végtelenségig lehetne folytatni) kötődő csoportok létrehozása, és az azokhoz való csatlakozás, az identitás kifejezése még egyszerűbbé, és nagyobb horderejűvé vált.

A facebook lehetőséget szolgáltat arra, hogy egyéni profilt hozzanak létre a felhasználók, saját ízlésvilágukat a feltöltött zenén, megosztott idézeteken keresztül prezentálják a külvilág felé.

„Akkor vagy trendi, ha minél több pózban nyomsz fel képet a facebookra, minél menőbb cuccokban”-mesélte a napokban egy tizenéves srác. De azt még hozzá tette „nem mindegy a póz beállítása, mert megvan, hogy a fejet merre kell fordítani”. Mosolyogtam rajta, nem tudtam máshogy reagálni. Aztán felvetődött bennem, hogy a fenti példa is az egyén, és a globális hálózat szembenállását hordozza magában (Castells-ből kiindulva). Azt üzeni a mondanivaló, hogy minél egyedibb vagy, annál inkább kiemelkedhetsz a többiek közül, ugyanakkor csakis abban az esetben, ha többség által elfogadott divatot betartod, és megfelelsz neki. Érzékletes kettőség, hiszen megjelenik az individualizáció jelensége, miközben befolyást gyakorol a globalizált világ tini-trendjeinek hatása.

Hipertext gondolkodásúak, on-line létezésükkel egyszerre több csatornán működnek. Ahogy Marc Prensky (2005) írja „hatékonyabbak, ha hálózatokban működhetnek”. A szocializációs folyamatból táplálkozó szükséglet a nethasználat, a közösségi oldalakon való munkálkodás, később pedig már evolúciós szükségletté válik?

Sokáig szkeptikus voltam a tinik nethasználatával pontosan az attól való félelem miatt, hogy a net oly sok káros jelenség melegágya, melyet a pubertáskorban lévők csakis a számítógépes játékra, na meg a filmletöltésre használnak (részlet az általánosító, pesszimista felfogásomból). Aztán ez a kép elkezdett formálódni, tisztázódni, ugyanis felvetődött bennem mi van akkor, ha a net, na meg a közösségi oldalak esetükben ismeretmegosztó felületként szolgálnak, egyfajta on-line tudásmegosztás tesznek lehetővé, ha az on-line szerveződő tanulócsoportok önmagukat motiválva segítik a hagyományos oktatási módszereket felturbózni (éljen a bennem rejlő szemlélet-váltás lehetősége)?

A tinik digitális mikro,-és makroközösségeben feltartozhatatlanul öngerjesztő folyamatok érvénysülnek. Saját kultúra, szokások, nyelvezet van kialakulóban, mely a valódi életükre is hatást gyakorol.

Forrás:

Manuel Castells(2005):A hálózati társadalom kialakulása, Gondolat-Infonia, Budapest

http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=570

http://index.hu/tech/net/sagv3460/