Véletlenül találtam rá, és amikor elolvastam a címet, azután az előszót, már nem tudtam letenni, példaértékű sikertörténet elindulását lehet benne felfedezni.„Amióta az „információs társadalom” elméleti tételeiből politikai programok lettek, aligha született ambiciózusabb, merészebb és látványosabb "információtechnikára épülő" fejlesztési koncepció (információstratégia) mint a 20 milliós Malajziáé.”
Olvastam, elolvastam… és most a könyv ajánlásának (és/vagy jó példának) is szánom a bejegyzést.
Malajzia rálépett az információs szupersztrádára (1991), (Magyarország tíz évvel később is még csak kereste?). (Ma?) Egy programadó eseményhez, az országot miniszterelnökként 1981 óta vezető - a kormányban a kulcsfontosságú művelődési tárca irányítójaként már 1974 óta jelen lévő - politikus, Yba Datuk Seri Dr. Mahathir Mohamad „The Way Forward” című beszédéhez kötődik, amely valódi stratégiai távlatokat fogalmazott meg 1991-ben.
Malajzia (Dél-Kelet Ázsia) a „Vizion 2020” akcióprogram keretében a szegénységből a legfejlettebb országok közé való emelkedést célozta meg. Malajzia felismerte, hogy az ország fejlődése érdekében a hagyományos erőforrások helyett az információra, az emberi tudásra, az alkotókészségre van szüksége, és az emberi erőforrás, az oktatás-ipar, az informatikai iparfejlesztés és az alkalmazási világok informatizálása együtt kell adja politikai programját. Nem csak a felzárkózást, hanem az élvonalba kerülést tűzte ki célul, a fejlődés alapjaként pedig a tudásalapú, „információgazdag” társadalom elérését.
Röviden a történet: A nemzetközi gazdasági-politikai térképen mindeddig szinte jelen sem volt Malajzia, majd a figyelem középpontjába került. „Egy ország, amelyben elevenen élnek még az 1974-es éhséglázadások emlékei, amelyben évtizedek óta kiemelt feladat az abszolút szegénység elleni küzdelem, ahol néha-néha ismeretlen járványok ütik fel a fejüket, amelynek dzsungel-vidékein szinte érintetlen kőkorszaki közösségek élnek, amelynek maláj többségét hosszú ideje a feudális időkre visszavezethető tudomány- és technikaellenesség jellemzi, s minderre ráadásul az iszlám politikai kultúrájának árnyéka vetül …”
- a 60-as évek közepén felismerték a számítógépek jelentőségét a munkafolyamatok automatizálásában
- a 70-es évek közepétől lényeges funkciókat kezdtek rábízni a számítógépekre
- a 80-as években indultak meg a számítógépesítésre orientált tudatos nemzeti politika előkészületek, kezdtek elterjedni a tömegalkalmazások is, elsősorban a személyi számítógépek és a szövegszerkesztő programok megjelenésével
- Az 1994-es NITC Shariffadeen program 7 pontban foglalta össze a teendőket: 1. Rendteremtés az IT tervezésben és irányításban, 2. "IT vízió" kidolgozása, 3. Az információs kultúra befogadásának támogatása, 4. A szükséges humán erőforrások biztosítása, 5. Az IT-infrastruktúra fejlesztésének gyorsítása, 6. Szervezeti átalakítások kezdeményezése és elősegítése, 7. Egyensúly a technikai és társadalmi erőfeszítések között
- 1995-ös megalakulása után az NITC hozzá is kezdett feladatainak végrehajtásához, segítette az információs infrastruktúra gyorsított kiépítését, és új lendületet adott az informatikai iparfejlesztésnek
- színvonalas, szakmai kiállítással egybekötött nemzetközi IT-konferenciák keretében tartották a kapcsolatot a köz- és magánszféra IT szereplőivel
- Malajzia vezető távközlési szolgáltatója, a Telekom Malaysia a „Vision 2020” részeként 2005-re fejlett távközlési infrastruktúrát tervezett kiépíteni
- 1995-től a négy meglevő földi sugárzású csatorna (RTM TV1 és TV2, TV3, Metrovision Channel 8) mellett a Cable Services 5 műholdas programot biztosított
- 1996-ban a Binariang felbocsátotta az ország első műholdját (MEASAT 1), ezzel a digitális technológiájával jobb képminőséget nyújt előfizetőinek, és a televíziós programokon túl nyolc műholdas rádiócsatornát is indított (többnyelvűek)
- 1996-ban a kormány példát is mutat Internet-használatból, Mahathir miniszterelnök kb. 10 perces interaktív beszélgetést folytatott a palesztinok vezetőjével, Jasszer Arafattal és a Fülöp-szigeteki elnökkel, Fidel Ramosszal
- 1997-ben a Time Telecommunications a multimédia alkalmazások kifejlesztésének úttörője, építi dokumentumfilmekből, szórakoztató programokból és nyelvleckékből álló videokönyvtárát, mely alkalmas a szimultán igénybevételre. A jövő kulcsfogalmai: modern újságok, egyéni ízlés szerint kialakított on-line kiadványok, virtuális valóság, 500 TV-csatornás választék stb. és természetesen minden információs szupersztráda előfutára, az Internet, a legdinamikusabban növekvő médium.
- „A kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az Internetnek. Az elérhető előnyöket hangsúlyozva folyamatosan buzdítják a különböző szervezeteket, vállalatokat, a gazdasági társaságoktól a sportszervezetekig, hogy nyissanak saját WWW-honlapot, kapcsolódjanak be ebbe az új világba. A felhívások nem maradnak hatástalanok, sorra jelennek meg a Web-oldalak A gombamód szaporodó (Internet-hozzáférést biztosító) "kiberkávéházak" megjelenésétől az elektronikus reklámozás terjedéséig egyre több minden mutat arra, hogy Malajziában rendkívüli gyorsasággal honosodik meg a hálózati kultúra.”
Informatika a társadalomban: oktatás (Nemzeti Oktatási Filozófia), a felnőtt lakosság körében szorgalmazzák az internetes távtanulást, egészségügy (kórházépítési és orvosképzési programok), közigazgatás ("elektronikus kormányzás"), üzlet és pénzügy, közlekedés, kutatás-fejlesztés, tudományos parkok, távmunka …
Kíváncsiságból – az 1997 óta eltelt időre – „benéztem” Malajzia kormányzati portáljára, Dr. Mahathir Mohamad blogjába, Forma 1-es Maláj Nagydíj weboldalára, Multimedia University honlapjába: http://www.mmu.edu.my/ …. Blogbejegyzések szerint az ország továbbra is halad előre az információs szupersztrádán, néhány megtorpanás ellenére is. Még kilenc év van hátra, hogy a megálmodott jövőképet valóra váltsa az ország.
(Részlet egy blog bejegyzéséből: „A képen egy teljesen átlagos park, teljesen átlagos "padjai" és asztala látható. Vmi mégis más. Vajon mi? Ja! Hogy itt a parkokban még konektor is van.”)
Felhasznált irodalom:
Veszelka Tamás, Z. Karvalics László: Malajzia Út az információs társadalomba, Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1997.
Manuel Castells szerint „… a multimédia talán legfontosabb vonása az, hogy saját fennhatósága alá von szinte minden kulturális megnyilvánulást, azok teljes sokszínűségében. A multimédia beköszöntése egyet jelent az audiovizuális és a nyomtatott média elkülönülésének vagy akár megkülönböztethetőségének a megszűnésével, a populáris kultúra és a magas kultúra, a szórakozás és a tájékozódás, az oktatás és az indoktrináció közötti különbségek eltűnésével. Minden kulturális kifejeződés – a legrosszabbaktól a legjobbakig, az elitistától a populárisig – összetalálkozik ebben a digitális univerzumban, amely egy óriási, törté¬nelmietlen hipertext keretében összekapcsolja a kommunikatív elme múltbeli, jelenlegi és jövőbeli megnyilvánulásait. Ezzel a bűvészmutatvánnyal a multimédia új szimbolikus környezetet teremt: a virtualitást a valóságunkká teszi.”
VálaszTörlésEzzel szemben elismert közgazdászprofesszor nyilatkozta, hogy Magyarország alárendelt helyzetbe került, „az történt, hogy a végtermék piacról teljes egészében kiszorult, a magyar GDP alapanyagok és félkész áruk termeléséből áll össze, és bérmunkából.” Törvényszerű vonzata a társadalom egészére kihat. De törvényszerű, hogy így kellett történnie? Vagy csak én látom rosszul? A könyv hatása?
Kedves Vali!
VálaszTörlésCastells nem Magyarországról írt.
De ha rólunk írt volna, és igaz lenne az állítása, a média akkor sem vette volna át a jogi-hatalmi viszonyok és a termelési viszonyok irányítását.
A média nem lesz törvényhozó.
Legfeljebb arra hat, hogy 3 év múlva ki nyerje meg a választásokat - de arra is igen korlátozott a befolyása, mivel nincs nagy választék.
A média - egyelőre - még nem teremt új választékot, mert függ a régitől - pl. a hatalmon lévőktől jövő hirdetési bevételektől.
Castells pusztán egy utópikus lehetőséget mutat be.
Elvileg elképzelhető, hogy teljesen szabad, tehát nyitott legyen a magyar politikai piac.
Azonban ez Magyarországon még nem realitás.
Mit szólsz viszont ahhoz, hogy ne politikai piac legyen, haenm inkább népképviselet?
Erről írtam egy blogot néhány napja.
Üdv.
Tibor
Kedves Tibor!
VálaszTörlésAzt tudom, hogy nem Magyarországról írt Castells …
A népképviseletről a véleményem, hogy nem működő dolog ma sem, mint például 1848-ban sem volt az (Petőfi életének talán legkeserűbb napja az volt, amikor szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy minden biztatás, „éljenzés” után – miután „az ellentábor öntötte a bort és a rágalmat” - nem őt választotta a „nép” követnek, megbukott. Másként értelmezték a szabadságot, mint ő).
Abban igazad lehet, hogy visszahívható legyen egy képviselő, hiszen a választóit képviseli …. Abban is igazat adok neked, hogy politika szorosan összetartozik a kultúrával, oktatással éppen úgy, mint a gazdaság például … Igen, felelőssége van abban például, hogy az élethosszig tartó tanulás mentén segít e …, mert az elméletek szépek …
Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy amíg Malajzia felismerte a tudás alapú társadalom fontosságát, Magyarország, ha fel is ismerte, nem igazán volt határozott annak véghezvitelében. A kérdésem arra vonatkozott, miért nem?
Ami az utolsó kérdést illeti, a válaszom az, hogy a magyar társadalom kevésbé organikus, mint a maláj.
VálaszTörlésAzaz, nálunk jobban elszakad az elit a néptől, az elmélet a gyakorlattól.
Ezért lenne szükség népképviseletre.
Én azt úgy képzelem, hogy választások helyett aláírásokat gyűjtenének. Tehát ha pl. Petőfi esetében összegyűlt volna elég aláírás - képviselte volna azokat, akik őt akarták.
Meg lehetne oldani, hogy a magyarok 99%-át pontosan az kéviselje, akit ő választott - de ahhoz nem merev szavazókörzetek kellenének, hanem annak lehetősége, hogy pl. a szegedi baloldaliakat egy baloldali képviselje, aki emellett még nemcsak szegedieket is képvisel, hanem pl. hódmezővásárhelyi baloldaliakat is, a szegedi jobboldaliakat meg egy egy jobboldali képviselje, aki nemcsak szegedi választókat képvisel. A jelenlegi szigorúan határokhoz kötött versenyben szükségszerű, hogy a választókat nem az képviseli, akire szavaztak.
Persze, a modell azzal jár, hogy nem egyenlő aláírások gyűlnek össze. Akinek több az aláírása - többet ér a szavazata az Országgyűlésben.
Ugyanúgy, mint ahogy pl. egy társasházi közgyűlésen is többet ér annak a szavazata, akit több lakó hatalmazott meg, vagy akinek nagyobb alapterületű a lakása (nagyobb a résztulajdona).
Ez tényleg népképviselet lenne.
Nem is gondolnánk, én legalább is nem, hogy ázsiai ország ilyen tudatos, kimunkált terv szerint tud végrehajtani egy ilyen nagy tervet.
VálaszTörlésbankok nekem mindig egy mese világ volt, nekünk nehéz elképzelni, hogy egy városban annyian élnek mint egész Magyarországon.
A japánok szintén élen jártak a kérdés tanulmányozásában. Az 1960-as és 70-es években Japánban a gazdasági válságok hatására a túlélés és a siker érdekében az ipar "tudás-intenzív" ágazatit mozgósítják, felértékelődik az információ értéke. Megjelenik az I.T. eszméje vagy annak előképe is. Tadao Umesao 1963-as előrejelzésében az információs szektor térnyerését tapasztalva elsőként fogalmazza meg az információs társadalom eljövetelét és használja az információgazdaság kifejezést. Yujiro Hayashi 1967-ben megalkotja az összetett társadalmi folyamatokra vonatkozó "informatizálás" kifejezést. Konichi Kohyama kiterjeszti a fogalmat "információs társadalommá".
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Inform%C3%A1ci%C3%B3s_t%C3%A1rsadalom
Nekem erről az jut eszembe, hogy az ország vezetői mertek nagyot álmodni. Nem fogok politikai véleményt mondani sem a mostani, sem az eddigi kormányokról. Én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy az országot milyen emberek, illetve milyen hozzáállású emberek alkotják. Nemrégiben tartottam az egyetemen előadást Portugália felnőttképzéséről. Most az jutott eszembe, amit az országról összeszedtem és olvastam. Az egyik legszegényebb európai állam, és mégis jó a PR-ja. Ugyanis akár kivel beszélek, csak kevesen tudják Portugáliáról, hogy jócskán eladósodott és szegény. Sokak fejében úgy él az ország, mint egy drága turistaparadicsom. Vajon miért? Mert amikor az országról beszélni hallasz egy portugált, akkor elképesztő lelkesedéssel beszél a falujában található egyetlen hotelről, a kristálytiszta óceánról, a napsütésről és a boldog emberekről.. Pedig, nem sok okuk van a mai gazdasági helyzetben az örömre. De mégsem keserednek el (ezt is tanítani kellene). Amikor volt miniszterelnökük José Manuel Barroso elhatározta, hogy az írástudatlanságot felszámolja az országban, akkor az egész ország összefogott és „társadalmi munkában” segítettek egymásnak az emberek. Magyarországon már ez a hír is ijesztő sokak számára, nemhogy a megvalósítás. Ezért azt gondolom, hogy Malajziában talán genetikailag kódolt az emberekben az összefogás, a „vágjunk bele, megcsináljuk” viselkedés, és a másokkal való együttműködés. A magyar társadalomra sajnos ez nem igaz. A másik, hogy én más országoknál azt látom, hogy konkrét elképzeléseik vannak (s nem utolsó sorban meg is valósítják őket), míg Magyarországon szinte csak arról hallani, hogy mi volt régen, és mi az oka annak, hogy most nem jó a helyzet. Talán tovább kellene lépni és jövőbe tekinteni, nem a múltat feszegetni. Az írásod arra is kiváló volt, hogy felkeltsd az érdeklődésemet, és hogy elolvassam a könyvet. Vagyis elérted a célodat:)
VálaszTörlés