 |
| Kép forrása: szegedma.hu |
Nevezetesen arról írnak, hogy minden szinten igyekszünk védeni adatainkat a különböző oldalakon és magán a számítógépen is, azaz mindenféle belépéskor felhasználónevet és jelszót alkalmazunk. Ugyanakkor szinte sosem esik szó arról, hogy a legtöbb embernek (aki aktív dolgozó vagy tanuló) már van legalább egy vagy több pendrive-ja, és az ott tárolt adatokat is védenünk kellene. Mi a helyzet az ott tárolt adatokkal? Mennyien vannak köztünk olyanok, akik ha csatlakoztatják a számítógépre a pendrive-ot szintén egy jelszó begépelésével tudnak az adatokhoz hozzáférni? Megmondom őszintén, saját kis közvélemény kutatásom (a saját környezetemben) elég siralmas eredménnyel zárult. Egyetlen kollégámnak, barátomnak, ismerősömnek, és sajnos nekem sem őrzi jelszó az adathordozón lévő adatokat. Szerencsére nem szoktam a személyes tárgyaimat elhagyni, de tudok olyanról, hogy a pendrive elveszett, vagy egy táskával együtt ellopták, vagy kiemelték egy autó csomagtartójából az ellopott kabáttal együtt, stb… Ilyenkor jó esetben csak néhány, mások számára jelentéktelen adatok vesznek el, és az eredeti adatok saját számítógépünkön is megtalálható, pótolható.
Örülnénk vajon, ha a pendrive-on tárolt adatok illetéktelenek kezébe kerülne?
Nyilván a kérdés költői, és a válasz is egyértelmű. Ennek ellenére sosem fordult meg a fejemben, hogy jelszóval lássam el a pendrive-on található adatokat. (Pedig három is van).
Megnyugtató az számunkra, hogy állítólag csak a nagyon elvetemült számítógépes szakemberek védik adataikat a pendrive-on is jelszóval? Aligha.
Így tehát érdeklődve tovább olvastam a könyvet, mert azonnal sikerült a figyelmemet felkeltenie. A könyvben igen sok szó esik az adatok védelméről, a lehetséges kockázatokról. Így is sokan félünk az adataink mások által való etikátlan felhasználásától, de a könyv célja nem az, hogy az egyébként is szkeptikus felhasználókat elrettentse, hanem inkább a tudatos használatra, megfelelő jártasságra és ismeretre készít fel bennünket.
Évszázadokkal ezelőtt csak kevesek kiváltsága és tudása volt az írás. Az írás a hatalom jelképe volt. Régen, ami a sajtóban megjelent, azt tényként könyveltük el. Az internet megjelenésével ezek, a mindennapi szokásaink megváltoztak, és tudjuk, hogy nem minden igaz, ami a neten megjelenik.
Ezen kívül olyan hírek és adatok is megjelennek, amelyek korábban csak egy baráti kör, vagy család, vagy kollégák szűk környezetében voltak elérhetőek. Mára ez is megváltozott, hiszen minden elérhető és korlátlanul (?) felhasználható, ami a világhálón megtalálható.
A bizalomnak itt is jelen kell lennie, hiszen nem indulhatunk ki abból, hogy az általunk másokkal megosztott tartalmakkal bárki is visszaélhet. De sajnos, már azt is tudjuk, hogy ez nincs minden esetben így. Így ha tudjuk, hogy mi ellen kell védekeznünk, akkor jó esetben kevésbé tartunk majd a ránk leselkedő veszélyektől.
Az internet új technikai lehetőséget nyit számunkra, hogy azonnal olvashassuk a legfrissebb híreket, keletkezzenek azok bármilyen messze is, lehetőségünk van ismeretlen embereket megismerni, velük „beszélgetést”kezdeményezni. Sokszor ezek a virtuális térben zajló beszélgetések könnyebben lezajlanak, mint a valódi, kézzelfogható, fizikai világban.
Ez a virtuális világ azonban kiváló táptalajt nyújt azok számára is, akik hazug módon visszaélhetnek a beléjük vetett bizalommal. Így érdemes mindig megfontolni, hogy kivel mit osztunk meg, és kit mennyire engedünk közel ahhoz, hogy alaposan megismerjen. Nekünk kell mérlegelnünk egy-egy adott helyzet kapcsán. Nem szabad, hogy a negatívumok miatt kizárjuk magunkat egy olyan világból, aminek tartalmát, hasznosságát, fontosságát, gyorsaságát oldalakon keresztül lehetne sorolni. Inkább tanuljuk meg helyesen és ésszel használni, illetve töltsük meg olyan tartalommal, ami mások által is hasznos és kívánatos.
Andragógusként fontos számunkra az internet és ki kell alakítanunk, illetve követnünk kell egy kultúrát, hogy mindazok számára, akik még csak ismerkednek ezzel a világgal megmutathassuk, hogy lehet biztonságos és élvezhető is a virtuális tér. Megváltoztatja a klasszikus tanár-diák viszonyt is, számtalan előnye és sajnos hátránya is lehet.
A web 2.0 alkalmazásával számtalan olyan közösségi oldal jött létre, amelyeken a felhasználók profilokat hozhatnak létre maguknak, személyes információikat megoszthatják egymással és valljuk be, ezek a tartalmak keltik fel érdeklődésünket, hogy odalátogassunk. Az ilyen oldalak kiváló információs forrása lehet egy hackernek vagy egy magánnyomozónak is.
Az összeollózott tartalmak pedig további kellemetlenségek, komoly problémák forrása lehet.
Vagy másik ilyen veszélyforrás a WIFI (vezeték nélküli internet), ha nincs levédve, titkosítva.
Számtalan esetben előfordul, hogy az alapértelmezett konfigurációs beállítással rendelkező WIFI routereket kötnek ADSL vagy kábeles internetelérésre. Ezáltal kábelmentessé és/vagy kényelmesebbé téve az otthoni internetezést. Egy rosszindulatú hackernek semmi más dolga nincs, minthogy laptopjával néhány száz méterről megfigyelni a az internetelérések titkosítási állapotát. Ezekre rácsatlakozva már használhatja is a család internetelérését és a nevükben akár tevékenykedhet is az interneten. Sok esetben cégek közelében is tapasztalható ugyanez, így „biztosítva” a hacker részére a céges adatokhoz való korlátlan hozzáférést.
A veszélyek közül csak néhányat emeltem ki, érdemes azonban megismerni ezeket a veszélyforrásokat, amelyek nagy része néhány perces, félórás munkával kiküszöbölhető!
Forrás: Talyigás Judit szerk. (2010): Az INTERNET a kockázatok és mellékhatások tekintetében, Scolar Kiadó
Az Európai Bizottság alelnöke márciusban beszédet tartott Brüsszelben, abból az alkalomból, hogy az unió új, a digitális korszak, az internet legújabb tendenciái által kikényszerített adatvédelmi alapelveinek kidolgozása a következő fázisához érkezett. Megalkották a keretrendszert. Az új szabályozás alapköve, hogy mindenkinek joga megvédeni a személyes adatait. Ezen kicsit elcsodálkoztam, mintha eddig nem lett volna jogunk. Bár gondolom, hogy ez kapcsán merülhetett fel, hogy az internetes világ technológiai sokkal nagyobb mértékben kínálnak fel lehetőségeket a az információ megosztásra. Már rengeteget olvashattunk arról, hogy közösségi megosztó oldalak milyen nagy hatással voltak az életünkre. Ez persze magával hozta az ebből fakadó veszélyt, hogy az adatink nyilvánossá tételével kiszolgáltatottabbá válunk. Újdonság a törvényben a felejtés joga, ami azt jelenti, hogy ne csak lehetőség legyen a az adataink törlése, hanem kontrolálhassuk is az adatok útját és felhasználási módját. Én eddig még soha nem gondoltam abba bele, hogy amit én törlök az valóban törlődik e a hálóról vagy csak nekem nem válik többé láthatóvá. Fontos szempont a törvényben az átláthatóság is ami a vállalatok szempontjából is fontos, ez az üzleti bizalom alapja. Mindenkinek joga tudni milyen célból és kik gyűjtik ki az adatinkat. Az emberek gyakran azt sem tudják, hogy ha ilyen típusú sérelem éri őket, akkor hova fordulhatnak. Fontos még, hogy a szolgáltató, akinek kiadjuk, az adatainkat az maximálisan védje is azokat.
VálaszTörlésKíváncsian várom, hogy ezt a nyárra tervezetet, amit csak nyáron fognak benyújtani, milyen formában sikerül majd elfogadtatni.
Forrás: http://index.hu/tech/2011/03/17/uj_internetes_adatvedelmi_elveket_mutattak_be_az_eu-ban/
A blogbejegyzés kapcsán vetődött fel bennem az internethez kapcsolódó másik sarkalatos, és kevésbé szabályozott kérdés a szerzői jog védelme.
VálaszTörlésAz információs társadalom megerősödésével a szerzői jog védelme új kihívás elé állította a jogszabályalkotókat. Ugyanis a digitális eszközök térnyerésével párhuzamosan a szerzői jogok engedély nélküli felhasználása is nő, ugyanis az interneten fellehető növekvő számú kulturális produktumok mind több emberhez jutnak el a felhasználói kör szélesedésével . Nehéz definiálni a problémakört ugyanis már az is kérdés, hogy „az országhatárokat átlépő cselekményekre melyik ország szerzői jogát kell alkalmazni? A szerzői jogtulajdonosoknak melyik szerzői jogosultságát érinti az „internetezés”? Jogilag ki szerző, melyik szereplő felelős a művek ilyen használatáért?”
(Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1713 &issue_id=21 )
A szerzői jog kérdéskörét a 125 ország által elfogadott Berni Unió Egyezménynek 5 cikkének első bekezdése szabályozza, mely szerzői jogokat annak az államnak a szerzői jogai szerint kell megítélni, ahol a védelmet kérik.
Az internetre feltöltött anyagokért természetesen felelős a feltöltést végző személy. Továbbá a szolgáltató, aki a többi felhasználó számára elérhetővé teszi a feltöltött anyagot. A szolgáltató természetesen nem tudja szabályozni, hogy a többi felhasználó mennyire jár el etikusan az anyag felhasználásával kapcsolatban (pl. nem másolja-e stb.).
És a háromszög harmadik elemét az a felhasználó jelenti, aki az adott tartalmat letölti.
Pozitív kezdeményezés Lawrence Lessing, a Stanford Jogi egyetem professzora által vezetett a Creativ Commons elnevezésű projekt, melynek keretében a szerzők számára olyan licenszeket tesznek elérhetővé, amik segítségével jogtisztán teheti közzé szellemi termékeiket, produktumaikat. Ezen felül olyan Copyright szerződéseket kínálnak fel számukra, mely 14 évig biztosítja, hogy termékük jogtulajdonosai legyenek, majd az idő lejárta után a művük közvagyon részét fogja képezni, amennyiben nem hosszabbítják meg a termékhez való kizárólagos jogukat. A kezdeményezés jó, hiszen az alkotó védve van a jogtalan felhasználás ellen, ugyanakkor lehetősége van arra is, hogy ne csak az egyéni, hanem a közösség érdekeit is szolgálja a szellemi terméke, műve „közösbe való bedobással”.