E-befogadás az információs társadalomban

Kép forrása: http://bit.ly/k5lHZ9

A társadalmi jelenségek vizsgálata és saját élményeim alapján bukkantam rá ebben az összefüggésben a kirekesztés fogalmára. Sok idősebb kollégámnak okoz komoly gondot a munkahelyemen egy jelentés leadása, vagy egy táblázat megírása és feltöltése adatokkal, a naptárfunkció használatáról nem is beszélve.

A társadalmi kirekesztés és társadalmi befogadás megfogalmazásai egyre szorosabban kapcsolódnak az e-befogadás fogalmához. A társadalmi kirekesztés komplex és többdimenziós jelenség (Bradshaw, 2004), amelynek tényezői a következők: alacsony jövedelem, kirekesztődés a munkerő-piacról, nem megfelelő hozzáférés az oktatási és tanulási lehetőségekhez, rossz lakáskörülmények, csekély társadalmi tőke, alacsony státuszú lakóhelyi környezet. A szegénységi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a „szegénységi szakadék” növekszik bár egyes társadalmak kevésbé, mások jobban hajlamosak a kirekesztésre (Justino and Litchfield,2003). A társadalomtudomány a társadalmi kohézió és a társadalmi betegségek tüneteit, valamint azok kapcsolatait kezdte vizsgálni, nyomon követve a széttagolódás, a szegénység, a bűnözés, a devianciák és az erkölcsök lazulását (Durkheim,1951; Merton, 1968; Giddens, 1991).

Kollégáim példáján látom, hogy egyre elkeseredettebben küzdenek a megfelelésért, az állásuk megtartásáért és azért, hogy lépést tudjanak tartani az újabbnál újabb kihívással. Több kutató állítja, hogy a társadalmi és gazdasági problémák tartós és vissza-visszatérő jelentkezése aláássa a társadalmi kohéziót, gyengíti a közösségi szellemet, ez pedig oda vezet, hogy még inkább erősíti azok sebezhetőségét, akik a perifériára szorultak. Ez a megközelítés azt a felfogást képviseli, hogy a társadalmi kirekesztés a hátrányos helyzet számos tényezőjének kombinációjából következik (Townsend, 1993; Bradshaw et al.,2003; Perry, 2004).

A kirekesztettek képességeinek fejlesztésével foglalkozó Európai Munkacsoport (European Working Group on Empowering the Excluded, 1999) így definiálta a társadalmi befogadást:

„A képességek és a lehetőségek fejlesztése teljes értékű társadalmi szerepek betöltése érdekében, nem csupán gazdasági, hanem szociális, pszichológiai és politikai értelemben is.”

Az információs társadalom folyamatosan veti fel az új hozzáférési és kirekesztődési kérdéseket, hiszen az egyének és a közösségek között mindig is volt különbség azok között, akik használják és azok között, akik nem használják az IKT eszközöket. Az egyenlőtlen mértékű használat miatt sokan kirekesztődnek az új technológiák nyújtotta lehetőségekből. Ezt digitális megosztottságnak nevezzük, mely pl. az internet használatára képes és nem képes egyének, csoportok közötti szakadékra utal. A munkahelyem példájánál maradva, szinte klikkesedés figyelhető meg, ahol az IKT eszközöket jól használó kollégákat jobban megbecsülik, több feladattal bízzák meg, kikérik a véleményüket, míg a kevésbé e-befogadó kollégákra csak legyintenek a vezetők. Ez a megosztottság több tényezőre vezethető vissza: nem, életkor, etnikai és vallási hovatartozás, megélhetési körülmények, szociális bizonytalanság, foglalkoztatási bizonytalanság. Az e-befogadás politikai fázisai a következők: korai alkalmazók, korai többség, késői többség, lemaradók, makacs nem használók (Molnár,2003).

E-befogadás(e-Inclusion)

Az e-befogadás programját kötelezővé tették a politikai kezdeményezések és akciótervek amelyeket az EU tagállamainak végre kell hajtaniuk. Az e-befogadás annak a társadalmi befogadási folyamatnak (Social Inclusion Process) az információs társadalomra vetített programja, amit az EU tagállamai az Európai Tanács nizzai ülésén indítottak meg (European Commission,2000b), a kirekesztés leküzdésére irányuló stratégia részeként.

„Az e-befogadás az egyének és csoportok hatékony részvételét jelenti a tudásalapú társadalom és gazdaság valamennyi dimenziójában, az IKT-hoz való hozzáférés révén…az IKT hozzájárul az egyenlőség megteremtéséhez és a részvétel elősegítéséhez a társadalom valamennyi szintjén…A digitális megosztottság mértéke jellemzi azt a szakadékot, ami fennáll azok között, akik az információs és tudásalapú életében való teljes értékű részvételre képesek, illetve nem képesek”(Kaplan,2005).

Az információs társadalom felépítése során egyre hangsúlyosabb lesz annak a biztosítása, hogy a hátrányos helyzetű személyek és csoportok is fel tudjanak zárkózni. Bizonyos célcsoportok bevonásával megelőző akciók és programok indítása vált szükségessé. A „lisszaboni célok” (2000 március) a gazdasági versenyképesség, a társadalmi igazságosság és a befogadó társadalom kulcsszavaira hívták fel a figyelmet úgy, hogy az ezekkel összefüggő politikai stratégiák kidolgozását sürgeti. A tagállamok a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem terén meghatározott közös céljaira adott válaszként dolgozták át 2003 júliusában a Nemzeti Akcióterveket (National Action Plans, NAPs/inclusion). A Nemzeti Akciótervekben minden tagállam meghatározta prioritását és erőfeszítéseinek irányait.

Az alábbi nyolc kiemelt feladatkör került meghatározásra, mely az Unió egészét érinti és közösen megoldandó:

1. befogadó munkapiac, mint jog és mint lehetőség

2. az emberi méltósággal élt élethez szükséges források és jövedelmek garantálása

3. az oktatási és szakképzettségi hiányosságok kezelése

4. a családi szolidaritás fenntartása és a gyermekek jogainak védelme

5. optimális lakáskörülmények biztosítása mindenki számára

6. egyenlő hozzáférés biztosítása a minőségi szolgáltatásokhoz

7. társadalmi szolgáltatások színvonalának javítása, a széttöredezettség és párhuzamosság leküzdése

8. a hátrányos helyzetű területek kiemelt fejlesztése

A második pont által megfogalmazott feladat talán a legvitatottabb. Hogyan lehet ezt elérni?

Európa jövőjének szempontjából az e-befogadást kulcstényezőnek tekinthetjük, ha figyelembe vesszük a gazdasági területen kialakuló versenyhelyzetet. Az e-kormányzat és az e-demokrácia eszközeit használó aktív állampolgári közösségek kialakítása és a közügyekben való részvétel ösztönzése érdekében kidolgozott politikai kezdeményezések megvalósítása feltételezi az IKT magas szintű használatát. A hozzáférés és a készségek szintje országról országra változik, az e-befogadás legmagasabb szintje Észak-Európában, legalacsonyabb szintje Dél-Európában és az új tagállamokban tapasztalható. A statisztikák és a kvalitatív vizsgálatok azt mutatják, hogy az e-befogadási célok elérése komoly problémát jelent. Becslések szerint a jelenleg meglévő állások 60%-ának és az újonnan létesülő munkakörök 90%-ának betöltéséhez szükség van, illetve szükség lesz IKT-készségekre.

Összegezve tehát az olvasottakat, az elemzéseket, a tanultakat és a megtapasztaltakat: az e-befogadás jelentheti a kiutat valamennyiünk számára!

Források:

Pintér Róbert(2007):Az információs társadalom. Az elmélettől a politikai gyakorlatig. Gondolat-Új Mandátum, Budapest

Giddens,A.(2005/2000/):Elszabadult világ:Hogyan alakítja át világunkat a globalizáció? (Napvilág Kiadó, Budapest)

Molnár Szilárd(2003):The Explanation Frame of the Digital Divide, Proceedings of the Summer School, Ricks and Challenges of the Network Society (Karlstad University, Sweden)

http://bit.ly/k11Sfi