(Komenczi Bertalan, Fridrich Nietzsche, Maslow)
A felsőoktatás elüzletiesedése Magyarországon azzal összefüggésben is aktuális kérdés, hogy az egyetemek és főiskolák állami finanszírozását az Orbán-kormány csökkenteni kívánja, a szakképzésben pedig nagyobb teret engedne a munkahelyeken történő gyakorlati képzésnek. Az oktatás minőségéről Korányi Tibor fogalmazott meg határozott véleményt az andragógia ellentmondásairól írt könyvében (Pszichológiai és didaktikai ellentmondások az andragógia világában), követelvén annak kimondását, hogy a felnőttképzők egy része hazudik, mert egyes tréningeken semmiféle humánerőforrás-fejlesztést nem végeznek, jó pénzért eladják a semmit. Emellett „A tanár nem teljesítményt osztályoz, hanem lojalitást.”
Komenczi Bertalan Noble professzorra hivatkozván más szemszögből közelítette meg a kérdést: „A hangsúly a szellemi tevékenységről áttevődik a szellemi tőkére és a szellemi termékek tulajdonjogára. Az oktatás árupiaci transzformációja magával hozza a tanárok munkaerővé válását, akik a „tudományos menedzsment” módszereit követve egyre hatékonyabb kényszerülnek, tevékenységük a technika segítségével átstrukturálódik, autonómiájuk és a saját munkájuk feletti ellenőrzési és rendelkezési joguk összezsugorodik. Ha a tanári kar tevékenysége az online aktivitásokra koncentrálódik, az adminisztratív ellenőrzés lehetősége jelentősen kiszélesedik, és a tanári munka minden részletében nyomon követhetővé válik. A tanári autonómia csökkenésével párhuzamosan az állandó elérhetőség és folyamatos rendelkezésre állás növeli a munkaidőt. Ha a tanárok tudásukat online kurzusok formájában elérhetővé teszik, akkor a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és olcsóbb munkaerővel vagy automatikus szoftveralkalmazással is taníthatóvá (eladhatóvá) válik.” (Noble, D. F: Digital Diploma Mills)
Azaz, a tanár, aki korábban (pl. Magyarországon az 1930-as években vagy 1945-től 1990-ig) magát leginkább közalkalmazottként sorolhatta a középosztályhoz, az új modellben ezt legfeljebb mint munkaerő teheti meg, aki ugyanúgy ki van szolgáltatva munkaadójának mint a fizikai munkások vagy a munkanélküliek potenciális munkaadójuknak. A folyamatot akár az értelmiség elproletarizálódásaként is jellemezhetjük, sorsuk ugyanúgy kiszolgáltatottságot jelent a tőkének, mint más munkaerők esetében. Igaz, a közalkalmazotti státusz is zsarolhatóvá tette, teszi a tanárt, mert a közalkalmazott a kormányon levő párttól vagy az önkormányzattól függ. Magyarországon a társadalomtudományok oktatása esetében a korábbi társadalmi rendszerekben folyamatosan fölvetődött, hogy a politika hatalom beleszólhat a tanárok szakmai munkájába. Pl. József Attila nem kívánatos személy volt a közoktatásban.
Most azonban a szakmai munka más jellegű veszélybe kerül: nem a tanár esetleges hivatalostól eltérő véleménye, hanem a költséghatékonyság kérdése fenyegeti. Az ronthat a pedagógiai módszereken, hogy pl. nem jut elég idő az oktatáshoz, a tanári támogató tevékenységekhez, mert ha jutna, az ronthatna a költséghatékonyságon. Vagy a tanárt azért küldik el, mert túlképzetté, ezáltal relatíve drágává válik. Miután elkészítette a tananyagot, kereshet új állást. A folyamat a tanárt is, a tanulót is veszélyezteti.
A kérdés elméleti feldolgozása akár Friedrich Nietzschéig is visszavezethető. Nietzsche észrevette azt a veszélyt, hogy a kereslet-kínálat fogja meghatározni a kultúra értékét. A Hajnalpírból idézek: „Mostanában többszörösen is látható, hogyan alakul egy olyan társadalom kultúrája, amelynek a kereskedelem a lelke épp annyira, mint amennyire a régi görögöknél a személyes versengés volt az, s a rómaiaké a jog, a háború, a győzelem. A kereskedő mindennek mérlegeli az értékét, anélkül, hogy ő maga bármit is készítene, éspedig a fogyasztók szükséglete szerint mérlegeli, nem a saját legszemélyesebb szükségletének megfelelően; „Kik és hányan fogyasztják azt” – számára ez a kérdések kérdése.”
Oscar Wilde így fogalmazott: „Az emberek a dolgok árát ismerik, az értékét nem”.
Ezek után elgondolkodhatunk azon, hogy egyáltalán milyen szükségletei vannak az embereknek, és garantál-e ez bármit a kultúra, az oktatás minőségére nézve. A témában Maslow szükségletpiramisa aktuális. Szerinte vannak legfontosabb és másodlagos meg harmadlagos drive-ok – hajtóerők. Az alábbiak az elsődlegesek: hőszabályozás, éhség, szomjúság, szexuális, alvási, salakanyagok ürítése, védekezésre irányuló, általános aktivitási szükséglet (akkor lép fel, ha a szervezettől egy időre megvonják a mozgás lehetőségét), kutató vagy explorációs drive (kíváncsiság).
Eme – első látásra teljesnek tűnő – elsődleges szükséglethalmazt a könnyebb érthetőség kedvéért érdemes lehet csoportosítani, pl. így:
– biztonság (hőszabályozás, éhség, szomjúság, alvási, salakanyagok ürítése, védekezésre irányuló)
– szabadság (általános aktivitási szükséglet)
– élmény (szexuális, kutató vagy explorációs drive)
A másodlagos drive-okat tanulással sajátítjuk el. Ha egyszerre több drive hat az emberre, akkor az erősebbet választja.
Ha az elmélet igaz, s pl. a tanár éhezik, fontosabbá válhat számára az, hogy bármilyen munkát elvállaljon, mint az, hogy minőségi munkát végezzen.
A Noble által fölvázolt társadalmi modell lényege az, hogy a piac diktál – mindenkinek.
„A termék fontosabbá válik az embernél” – ahogy Nyikolaj Bergyaev írta.
Komenczi Bertalan nem sokat foglalkozott saját fölvetésével, viszont könyve másik részén szóba hozta, hogy „A legfontosabb eszköz a motiváló és példaadó tanár, akinek tekintélyének kell lennie.”
A tekintélynek domináns személyiségnek kell lennie – Csányi Vilmos szerint.
De vajon eme munkavállalói helyzetben reális-e, hogy a tanár domináns személyiség legyen, tekintéllyel?
Úgy gondolom, hogy nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a tanári munka veszélyben van. Inkább csak átalakul. S bár sok mindent a pénz (vagy mindent?) mozgat, nem lehet a végtelenségig költséget csökkenteni sem!
VálaszTörlésGondoljunk csak saját tanulásunkra. Elegendő az, hogy valaki elénk tesz egy PowerPointos prezentációt? (A jól elkészített prezi csak címszavakat használ, nem egész oldalakat betöltő, könyvből kiemelt részeket!) Nem elég csak elolvasni a címszavakat, gondolatébresztő mondatokat egy prezin, kell a tanár kiegészítése, a leírtak magyarázata, és főleg az összefüggésekre való figyelem felkeltése. Ha csak elolvasok egy történelmi esemény leírást, attól még nem fogom érteni, hogy mi váltotta ki, mi miért történt. Pl. a II. világháború kirobbanásához mennyi körülménynek kellett egy időben történnie, és mennyire számítottak az egyes, szorosan egymást követő események! Nem beszélve azokról a történetekről, amelyek érdekessé, „eladhatóvá” teszik az adott tananyagot.
Nem érzem azt a veszélyt, amit sokan emlegetnek. Meggyőződésem, hogy a jó, dolgozni akaró munkaerőre mindig szükség lesz. „Ha a tanárok tudásukat online kurzusok formájában elérhetővé teszik, akkor a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz, és olcsóbb munkaerővel vagy automatikus szoftveralkalmazással is taníthatóvá (eladhatóvá) válik.” Ezt a Te írásodból emeltem ki, és egy részével egyetértek. De ahogy már fentebb írtam, egy olcsó munkaerő nem azt a fajta tudást adja át, amit minőséginek nevezhetünk. Az ilyen iskolákból kikerülő diákok valóban mindent tudni fognak ahhoz, hogy jó munkát végezzenek a társadalomban?
A mai generációnak nincs egyáltalán szüksége visszacsatolásra, megerősítésre? Kötve hiszem. Sokszor tapasztalom a környezetemben élő fiataloknál, hogy bár fantasztikusan bánnak az IKT eszközökkel, a tanulásuk során is sokféle, ilyen jellegű módszert használnak, de tátott szájjal hallgatják a tapasztaltabb felnőttek más szemszögből való megvilágosítását egy adott téma kapcsán.
Mi, akik dolgozunk, hosszú évek óta, tudjuk, hogy az elmélet önmagában vajmi keveset ér. Ugyanígy a diploma is, mint végzettséget jelentő papír. Ha nincs mellette tapasztalat (a bölcs mások kárán sajátítja el), és a megfelelő alázat, motiváció, proaktivitás, csapatban való gondolkodás, stb. vagy egy adott téma minél nagyobb körű ismerete, akkor nehezen lehet boldogulni. S ezt ki más mutathatná meg egy fejlődésben lévő gyereknek, egy fiatalnak, ha nem a felnőtt, aki a minta maga?
Véleményem szerint a tanári szerep megújulása létfontosságú. Ki kell, hogy alakítsanak magukban új tanítási és tanulási stratégiákat, hogy meg tudjanak felelni az új kor követelményeinek. Ha ennek nem mennek elébe, menthetetlenül lemaradnak. Tibor megfogalmazásában, az új modellben a tanár: „legfeljebb mint munkaerő” megfogalmazást pejoratívnak érzem, és nem értem miért baj az ha a tanárok mint munkaerő kifejezést használjuk és azt sem értem, hogy problémának látod, hogy ugyan úgy ki van szolgáltatva a munkaadójának mint egy fizikai dolgozó?? Kár, hogy nem fejted ki ezt részletesebben!
VálaszTörlésGondolom, hogy az „elproletarizálódást” negatívumként hozod, ez azért érdekes, mert ezt a kifejezést Bibónál olvastam, mint a parasztság polgárosodásában rejlő veszély. Nem tudom egy tanár mit szólna ehhez, érdekes lenne egy érintett véleménye. Az, hogy a politika beleszól az oktatásba, mindig fenn áll és fenn is fog állni míg az iskolák nem lesznek önfenntartóak, valljuk be erre nincs nagy esély. A tanár a pályáján éppen olyan veszélynek van kitéve, mint bárki más. Az igaz, hogy volt olyan időszak aki teljes életét (munka viszonyát) egy iskolában élte le. Bennem felveti ennek „biztonságnak” a tudata, hogy ha ez a biztonság ma is adott lenne, akkor nem veszélyeztetné e a szakmai fejlődést? Mert ha nincsenek rákényszerítve arra, hogy fejlődjenek, mert biztonságban érzik magukat, akkor nem fognak haladni a korral.
Így vállnak munkaerővé, én azt mondom szerencsére.
Mellékelem azt az összefoglalót, amit csak remélem, hogy sikerül teljesíteni:
Közös európai keretrendszer a tanárok és oktatók kompetenciáira és képzettségére vonatkozóan
(A tanári professzionalizmust és a minőségbiztosítást támogató alcsoportok munkájáról szóló jelentés részlete)
Legfőbb irányelvek
• A tanári és oktatói pályára készülőknek felsőfokú képzésre van szükségük – a tanároké kutatáson alapuló képzés legyen, az oktatóké pedig ennek megfelelő szakmai színvonalon történjék.
• A kompetenciák kérdése az élethosszig tartó tanulás szempontjából vizsgálandó.
• A folyamatos szakmai fejlődés egyének és intézmények kezében legyen partnerségben (tanárok, intézmények, munkáltatók, szülői szervezetek és oktatási hatóságok).
• A mobilitás a szakmai fejlesztés része legyen mind az alapképzésben, mind a szakmai továbbképzésben. A mobilitás az európai hozzáadott érték az optimális tanulási környezet kifejlesztésében.
• Az alapképzés tantervében és programjában érvényesüljön az európai dimenzió.
• Megfelelő szakmai segítséget kell nyújtani a tanárok és oktatók képzéséért felelős szakembereknek.
• Központi európai intézményrendszer támogatása szükséges az európai dimenzió fejlesztésére.
• Fontos az élethosszig tartó tanulás, a koppenhágai nyilatkozat és a bolognai folyamat fő elveinek érvényesülése.
További általános elvek
• A keretrendszer elvi és vonatkozási rendszere elsősorban a kimenetorientált szakmapolitikára vonatkozik, de nem hagyja figyelmen kívül a bemeneti és folyamatcentrikus szakmapolitikát sem, különösen a képesítésre vonatkozóan.
• A keretrendszer a szükséges kompetenciáknak csak egy részét tartalmazza.
• A kompetenciákat összefoglaló keretrendszernek a szakmai fejlődés, fejlesztés teljes folyamatára kell összpontosítania (alapképzés, gyakorlati képzés, továbbképzések).
Forrás: http://www.ofi.hu/tudastar/oktatas-kepzes-2010-090617
Ma is "kényes" téma a tanárokról alkotott vélemények/kritikák kimondása. Persze a másik oldala az ő tevékenységüknek az az ember, akiket tanítani kell, akiket alkalmassá kell tenni hogy igénybe tudják venni az információs társadalom adta lehetőségeket. A tartalomhoz való hozzáférést a politika, a piac és a felhasználók ... együttesen valósíthatják meg. Nagyon nagy szükség volna egy átfogó oktatási és tájékoztatási ... stratégiára. Itt igenis szükség van a "politika" beavatkozására! Az államnak kulcsszerepe van ezekben a folyamatokban!!!!
VálaszTörlésTibor említi Orwellt, de ma már kevesen tudják (szerintem) ki is volt Orwell (ha olvassák, ha nem), ezzel szemben a VV4 mindenki számára ismert (ha nézi, ha nem). Miben lehet mégis létjogosultsága a valóságshow-knak? Mivel egyes részei élő adásban követhetők az interneten keresztül, leülteti, oda vonz sokakat a netre. És jöhet a következő lépés. A felnőttképzés itt kapcsolódhatna be, az internet-hozzáférés mellé oda kell tudni adni a tartalmat is. Kezdődhetne ez a megfizethető eszköz mellett a megfizethető internet-hozzáféréssel, és a megfizethető képzéssel!! A felkészült tanár/oktató ...
Át kellene gondolnunk, miért is veszítették el a tanárok a tekintélyüket? Miért beszélünk általánosságban? Mert biztosan van igazság a sokszor, sokak által megfogalmazott kritikákban, de biztosan vannak az átlagtól eltérő, nagyon is felkészült, tudással és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező pedagógusok is!
Szerintem a tanári munka és annak presztizse nagyon fontos kommunikációs üzenetet hordoz az egész társadalom számára. Jelenleg nagyon alacsony a tanári munka megbecsültsége és az iskolában közvetített tudás értéke is. Illetve nagy ellentmondások mutatkoznak, hiszen versenyistállókba kerülni szinte egyenes utat jelent a jól fizető munkát lehetővé tevő képzésekbe, míg az átlag általános iskolai és középiskolai képzések alacsony színvonaláról, tartalmának "értelmetlenségéről", gyakorlatiatlanságáról tömeges, néha jogos, néha túlzó rémtörténetek terjednek. Ez szkeptikussá teszi az átlag embert az oktatással/tanulással szemben (ennek andragógiai következményeivel is számolni kell).
VálaszTörlésMindenki tudja, hogy bizony az iskola már komolyan szelektál és eldöntheti (hangsúly a "-heti"-n van?!) az egész életpályát, másrészt már bekerülve egy nem húzós iskolába szembesülnek a kiégett tanárok sokaságával, az itt-ott értelmetlen rendszerrel, tananyaggal, a politikában a különböző irányvonalak közfülek számára hozzáférhetővé tett nézetekkel, a különböző felmérések különböző értékelésével. Mindenki azt mondja, hogy baj van az oktatással, de csak egy helyben topogás látszik, az egyet előre, kettőt hátra taktika, míg a gyerekeink és persze a saját bőrünkre megy a vásár. A közoktatás egy nagy lomha rendszer. Nem mindig a pedagógiai/szakmai szempontból jó tanár a jó munkaerő. (Ez persze máshol is így van, nem???) És nekem úgy tűnik, hogy Tibor erre a veszélyre próbálja felhívni a figyelmet. Kérdés, hogy ez kiküszöbölhető-e. Ildi, ha érvényesülne az a minőség szabályozás, amire utalsz, hogy a társadalom milyen jó munkaerőket akar kapni, akkor ennek már rég működni kellene, hiszen pont a hiányosságokkal szembesülünk már dekádok óta...
Vera írásáról az jutott eszembe: a tanárok azonban sokkal felelősségteljesebb munkát végeznek, mint a "bárki más". A kezük között átmenő nagyon sok gyerek életét határozzák meg, akár egy életre, ami pedig a társadalom egészére hat ki. Csak ezt valahogy sokkal jobban kéne tudatosítani az érintettekben, és én itt látok egy nagyon fontos pontot. Aki érzi a felelősségét, az vagy igyekszik jól csinálni, vagy elhagyja a pályát. Minden szakmában, kivétel nélkül vannak olyanok, akik törekszenek, jobbat, többet akarnak és olyanok, akik "elvannak". Nyilván az egyes szakmák szűrnek, van ahol az egyikből, van ahol a másikból van több. Az oktatási rendszer minőségbiztosítás nélkül az "elvannak" típusnak bizony nagyon is kedvező hely. És ez nagy baj nekünk. Bár úgy hangzik, de nem degradálni akarom ezeket a szereplőt. Nincs is kidolgozva egy működőképes rendszer arra hogy kiléphessenek a megszokott mókuskerékből, ha maguktól nem megy. Átgondolt segítség kellene a pedagógusoknak, iskoláknak. Az egyedi pedagógus továbbképzésekkel az a baj, hogy amikor visszatérnek az iskolába, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, egy-két apró új elemet leszámítva. Vajon nem lehetne egy-egy iskolával foglalkozni egy adott tanéven keresztül, egy projekt csoport segítségével, és az egész iskolát fejleszteni? Persze ez baromi nagy költség, tudom, hiszen sok projektteam kéne és így is sok-sok év lenne, de ennek több értelmét látnám, mint egy-egy pedagógus külön képzésének. Tényleg jó lenne egy hozzáértő kommentje a témában…
Szerintem, veszélyben van a tanári munka minősége.
VálaszTörlésKonkrétan a távoktatásban merül fel a legélesebben az, hogy a tanár - miután elkészítette a tananyagot - lecserélhetővé válik. A tananyagkészítés és a technikai segítség nem ugyanazt a szaktudást igényli.
VálaszTörlésA Korányi-féle szózsonglőr könyv megpróbál választ adni a tekintélyvesztés kérdésére.
VálaszTörlés1. Nem mindegyik tanár alkalmas arra, hogy érdekesen adjon elő.Meg lehetne különböztetni előadó tanárokat és szemináriumot vezető tanárokat.
2. A mai magyar felnőttoktatásban - pl. az ún. készségfejlesztő fizetősben - nincs valódi minőségbiztosítás.
3. Jelenleg nincs átfogó szakképzési politikája a magyar államnak, amely minden érintett korosztályt le tudna fedni.
Jó ötletnek tartom Korányi javaslatát.
VálaszTörlésA tanárok érjék el, hogy a tanulók szerződtessék őket.
Az orosz prezentációmban idéztem Lev Tolsztojt, aki szerint csak az tanított jól, akiről a tanulója is ezt gondolja.
Én nem kötött bértábla szerint fizetnék, hanem az alapján, hogy egy-egy tanár képes-e felhozni a tanulókat valamilyen szintre.
Független vizsgáztatók kellenének.
Egyetértek Vera azon megjegyzésével, hogy nem baj az, ha a pedagógusa is munkaerővé válik. Minden szakmában meg kell tudni újulni és különösen érvényesnek tartom én ezt egy olyan hivatás esetében, mint a pedagógus, akiknek ahogy Zenina írta, sokkal nagyobb a felelőssége mint a "bárki másnak". Én azonban szeretném feltenni azt a kérdést, hogy az általánosan deklarált "felelősség" vajon mit jelent? Hogyan nyílvánul meg ez a mindennapi munkában? Hogyan, ki és milyen módszerekkel méri ezt a felelősséget? A teljesítményt? A hozzáadott értéket? Főiskolai tanáromtól - Mayer József -tudom, hogy vannak ezekre törekvések, de a pedagógus társadalom részéről elég nagy az ellenállás. Vajon miért? Az értelmiségi lét alapeleme kell, hogy legyen a tanulás, amely magában hordozza az alkalmazködóképesség növekedését is. A "a digitális bennszülöttek" és "digitális bevándorló" szüleik joggal várják el tehát a pedagógusoktól a megújulást, az önszervező képesség fejlesztését. Jómagam szerencsésnek mondható vagyok, mert számos kiváló pedagógussal találkozam életem során, akikről, ha meg kell fogalmaznom, hogy mitől voltak jók, a következőt mondhatom: Képeek voltak alkalmazkodni a diákjaik igényeihez oly módon, hogy egy percig sem feledték el a személyes feleősségüket,nem bújva a kollektív feleősség mögé. Képesek voltak tanulni diákjaiktól és nem tekintettek magukra úgy, mint a biztos és kizárólagos tudás birtkosaira. A két "digitlis bennszülött"-emet megkérdezve állítom - bár a felmérés koránt sem reprezentatív - Ők sem várnak többet oktatóiktól.
VálaszTörlés