Mint aktív tanárok vagy leendő andragógusok, gondolom, a többi csoporttárs sem csak mint tanuló vett részt saját médialabor óráin, hanem az alkalmazott didaktika megfigyelőjeként is.
Ezért érdekelheti őket az oktatásinformatikai gyakorlati órák didaktikája, elsősorban a médialaboré, amellyel kapcsolatban én súlyos hiányosságokat véltem fölfedezni.
Egyszerűen, nem érvényesült a kulturális szolidaritás tanár és diák közt, se a tanítás, se az osztályzásra kerülő feladat kijelölése tekintetében.
Ami a tanítás folyamatát illeti, a médialabor órákon:
– Nem jutott minden tanulónak elég gyors számítógép,
– Azoknak a tanulóknak, akik kénytelenek voltak a második szobában hallgatni az előadást, nem biztos, hogy sikerült mindent megérteni, lemaradhattak.
– Emellett, a tanári segítség lehetősége is korlátozott volt, hiszen ha akarna se segíthetne a tanár 38 hallgatónak a rövidre szabott konzultációk alkalmával.
Eredmény: A feladatmegoldást nem sikerült begyakorolni, majd ezután olyan feladatot kaptunk megoldásra, amiről némelyikünknek csak elméleti tudásunk lehetett (esetleg valaki másnak a számítógépén láttuk a feladatmegoldást), de gyakorlati tudásunk nem, hiszen mi még nem oldottuk meg.
A leosztályozandó feladat meghatározása és annak osztályzása:
– Egyáltalán nem biztos, hogy minden tanuló megérthette a tanár által elmondottakból, hogy melyek a követelmények. Ugyanis kb. annyit lehetett érteni, hogy az órán tanultak alkalmazásával hozzunk létre egy blogbejegyzést, s tegyük azt érdekessé képek és hangfájlok, videofájlok csatolásával. Azzal kapcsolatban, hogy mi számít hibának, hiányosságnak a téma kidolgozása, vagy a médiafájlok csatolása, beillesztése terén, tehát a leosztályozásra kerülő feladat értékelésekor, a tanulók nem kaptak elegendő információt.
Az utólagos konzultáció elmaradása:
A médialabor beadandó feladata kapcsán kaptunk egy olyan ígéretet, hogy azok, akiknek súlyos hiányosságaik voltak a beadandó feladat teljesítése során, értesítést kapnak az oktatótól, hogy melyek azok a hiányosságok. Azért, hogy javítsák ki azokat, mielőtt osztályzásra kerülnek. Ez lett volna az a formatív értékelés, amit Benjamin Bloom is ajánl (s a távoktatásban is ennek kellene dominálnia).
Ilyen értesítések nem történtek. A tanulók csak a jegybeírás alkalmával szembesülhettek azzal, hogy mit nem fogad el a tanár.
Összegzés
Mintha nem gondolták volna át a tantárgy megtervezésekor, hogy mire vállalkoztak.
Benjamin Bloom didaktikai elmélete egyértelműen arról szól, hogy akár a tanulók többségénél elérhető a 80% fölötti tananyag-elsajátítás, ha elég időt és tanári segítséget kapnak, és maguk is szorgalmasak.
Ha a tanulókat jellemezte a kommunikációra való nyitottság: elmentek az órákra, odafigyeltek, és megpróbálták megoldani a kiszabott feladatokat, akkor vajon milyen logikával lennének ők hibáztathatók? Pusztán azon az alapon, hogy a tanár többet várt tőlük előzetes tudásként? Vagy azt, hogy a második szobában első hallásra mindent megértsenek és megjegyezzenek? Ha nem kapnak elég segítséget a tanulók, amely ez esetben a technikai eszközökkel is ki kellene, hogy egészüljön, akkor a tanári oldal hibáztatható azért, hogy nem teljesülnek a tanulási célok, s ezt tükröző gyenge érdemjegyek születnek.
Kedves Tibor!
VálaszTörlésÉn ezt a bejegyzést nem tartom korrektnek. Ha valamilyen problémád van, akkor írd meg a tanároknak és ha arra nem kapsz érdemi választ, esetleg akkor írd meg nyilvánosan. Bár úgy vélem ez nem erre a blogra való. Szeretném megkérdezni, hogy te szívedre téve a kezed valóban mindenre odafigyeltél? Megkérdezted ott helyben, ami nem volt világos? Vagy e-mailben? Nekem is van véleményem a kurzusról, de azt a tanárnak írom meg, vagy az OMHV-t töltöm ki - ha a hülye etr nem száll el. Én a helyedben ezt a bejegyzést törölném. Pláne mint kulturális szolidaritást... :)
Kedves Tibor!
VálaszTörlésEgyet kell értsek Zeninával. A Médialaborral kapcsolatos véleményed nem erre a fórumra való. Ismerve Attilát, én azt hiszem segített volna Neked is személyesen, ha arra kéred.(Ráadásul ezt nem biztos, hogy olvassa, így a jelzésed el sem jut hozzá). Az órán én is ugyanazt az anyagot hallottam, amit Te. Korábban, az ismertetett programok egyikét sem ismertem, de ami ismeret nem volt meg (vagyis az órán nem hallottam) azt úgy sajátítottam el, hogy leültem a wordpress elé és kipróbáltam minden funkciót. A levelezős képzés nem alkalmas arra, hogy nonstop segítséget kapj a tanártól. Csak halkan jegyzem meg, nem igazán láttam, hogy valaki is jegyzetelt volna az órán. Én végig azt tettem, Ferinél is. Másrészt Attila és Feri is elég egyértelműen elmondta, hogy mit vár el. Én is abból indultam ki, amit ott papírra vetettem. Volt, ami nem volt világos, azt viszont mástól vagy Attilától megkérdeztem. (Mellesleg Attila minden fontos dolgot megmutatott, ami a wordpress szerkesztéséhez fontos, leírtam mindent a füzetembe!) Kommunikáció! Andragógustól szerintem elvárt a proaktivitás és kezdeményezőkészség is! Ezen készségek fejlesztése pedig azért is fontos a számunkra, mert a munka világában is igencsak elvárt! A másik, ne általánosíts! Nem mindenkinél születtek rossz jegyek. S az, hogy rossz jegyek születnek, nem csak a tanáron múlik. Minden éremnek két oldala van. 50-50%! Jópáran végigdumálták az órát, amit azért nem értek, mert akkor be sem kellett volna járni! Én viszont odafigyeltem, még annak ellenére is, hogy másnak ez nem tetszett. Amit nem is értek. Attila, ha arra kéred, biztosan segített volna. Az utolsó óra és a jegybeírás között azért eltelt némi idő. Miért nem kerested meg a problémáddal, vagy miért nem kérdezted meg a többieket?
S az is fontos, hogy nem ez volt a két év alatt az első eset, hogy többeknek nem mentek át az információk egy adott követelménnyel kapcsolatban. Nekem egy teljesen teleírt füzetem van az elmúlt két évről. Van, akinek pedig még füzete sem volt. No comment.
Nem szerencsés, ha esetleges személyes - vélt vaqy valós sérelmeket - egy tudományos tézisbe csomagoljuk. Akkor sem az, ha néhány megállapítása jogos. Ezt akkor és ott célszerű megbeszélni az oktatóval. megadva a lehetőséget a reflektálásra. Kizárólag ebben az esetben lehet a kritika építő és innovatív. E nélkül engem a "hátamögött kibeszéljük"-re emlékeztet. Innovatív hatása gyakorlatilag nulla. Személyes síkra terelni ezt - pro és kontra -nem tartom célravezetőnek.
VálaszTörlésSzia Tibor!
VálaszTörlésNem a tényeket vitatom, az alkalmazott eljárást nem tartom konstruktívnak. Személyes élményeket kivetíteni blogbejegyzés formájában, amit a másik fél vagy olvas, vagy nem, nem szerencsés.
Jó, ha az egyén megosztja a tanulási útja során szerzett tapasztalatait, az is jó, hogy ebből megpróbál tanúságokat levonni, de nem a fenti formában. Inkorrektnek tartom az oktatóval szembeni ilyen jellegű nyílt kritikát, főleg filozófiai köntösbe bújtatva. Nem tisztem Tibor Téged bármilyen szinten is kritizálni, de ez egy szakmai tartalom létrehozását megcélzó blog, és nem az oktatói munka hallgatói véleményezésére hivatott. A levelezői munkarend sajátossága, hogy a ténylegesen gyakorlati órák döcögősen valósulnak meg (nem mondom, hogy ez jól van így), de pont az ilyen helyzetekben a hallgató feladata az, hogy nagyobb erőfeszítést fejtsen ki sikeres teljesítés érdekében. És hogy jön össze a kulturális szolidaritás kérdése, meg az ELTE PPK rendelkezésre álló számítógép apparátusának a nagysága?
VálaszTörlésKedves csoporttársak!
VálaszTörlésA hozzászólásokat úgy értelmezem, hogy lényegében öncenzúrát vártok el tőlem.
Azaz, azt, hogy a tartózkodjak a bennünket tanító tanárok óráinak nyilvános kritikájától.
Tehát ezt tekintsem tabunak.
Ez arra emlékeztet, amit pl. Hoffmann Rózsa mondott Pokorni Zoltánnak, tehát azt, hogy Pokorni a nyilvánosság előtt ne kritizálja a kormány oktatáspolitikai terveit (s ezért Hoffmann Rózsa etikai vizsgálatot kezdeményezett Pokorni Zoltán ellen.)
Az én esetemben is inkább a nyilvánosság ellen tiltakoztok, nem annyira az írásom tartalma ellen.
Annyi különbséget látok Pokorni Zoltán és az én helyzetem közt, hogy egy véletlenül erre tévedő olvasó egyáltalán nem biztos, hogy be tudja azonosítani az oktató nevét, mert én nem említem, míg a Pokorni-féle kritikában egyértelmű, hogy kit kritizál.
S ez egy módszertani vita - a nagyközönséget úgyse érdekli.(A Hoffmann-Pokorni vita többeket érint - országos hatáskörű témákat.)
Tehát, szerintem, eltúlzottak a félelmek ezen blog kapcsán, hiszen kevés az ismeretlen érdeklődő, és akit érdekel, az se tudja, hogy pontosan kiről van szó.
Aki pedig tudja, az érdemben hozzászólhatna - a módszertani téma tudományos vitájához.
A konnektivista blogot a tanárunk kísérleti célból hozatta létre velünk, azért, hogy elemezni lehessen, hogy mennyire hatékony tud lenni az egymástól való tanulás - az Interneten.
Úgy tűnik, hogy a hatékonyságnak korlátai vannak, mert az igazán érdekes témákban, amelyekben eltérőek a vélemények, az öncenzúra igénye merül föl.
Azaz, a kulturális szolidaritás korlátozásának igénye.
Míg a médialabor órákon a kulturális szolidaritást az időkorlát és a tanár átgondolatlan metodikai felfogása korlátozta, amit véletlennek is tekinthetünk, a konnektivista blogban a kulturális szolidaritás korlátozása, tehát annak elfogadása, hogy vannak tabuk - megszilárdult elvnek tekinthető.
Ennek láttán úgy vélem, hogy a kétéves andragógiai mesterképzés hatékonysága is megkérdőjelezhető, hiszen a hallgatók nagy része nem fogadja el a társadalmi nyilvánosság habermasi elvét, a tanár-tanuló egyenrangúságának elvét - és lényegében azt a tekintélyuralmi felfogást képviseli, amely a középkorban és az egypártrendszerekben tipikus.
Azt a mitikus-vallásos-dogmatikus felfogást, amely Edmund Husserl felfogásában az állati lélek utáni fejlődési fok, amely azonban nem tesz alkalmassá a valóság teljes megismerésére - a felállított tabuk miatt.
Hiába volt a tudományos vitákról még egy külön kurzus is - a meggyőzés és a befolyásolás elmélete - annak a kurzusnak a tananyagát (pl. Foucault elveit), szerintem, igen felszínesen dolgozta fel a csoport 2010 tavaszán.
Az idén tanult Komenczi-féle kommunikációelmélet pedig eleve felszínes, mert nem veszi figyelembe Husserl gondolatait.
A konnektivizmus, elvileg, a konstruktivizmusra épül, arra a konstruktivizmusra, amely viszont Husserl fenomenológiáját tekinti alapnak.
Úgy tűnik, hogy filozófiai alapok nélkül nem igazán hatékony az andragógiaoktatás, hiszen, ha csak bizonyos módszertani végeredményeket tanítanak, azon végeredményeket a tanulók félreértik, illetve korábbi tanulástörténetük alapján értik, s ez eredményez félreértést.
A történet logikus: erről szól a konstruktivizmus - a tanuló nem átveszi az új világképet, hanem a saját világképét valamennyire módosítja, ha az módosítható - azt, amely egyenlőtlen hatalmi viszonyokhoz szokott - a családban, az iskolában, az államban.
De a felnőtt tanulóknál már megszilárdult a világkép ezért azzal, hogy megtanulnak bizonyos tanulásmódszertani jelszavakat, ez nem változtatja meg a tanítási folyamatról alkotott világképük lényegi vonásait.
Az oktatásban mutatkozó aszimmetrikus viszony a tanítás-tanulás hatékonyságát is rontja, és az elavult társadalmi viszonyokat adja át, konzerválja - nemzedékeken át.
S ez igazolja Szűcs Jenő elméletét - Magyarország átörökli kultúrájának fél-periférikus jellegét.