Bevallom blogbejegyzésem elején dilemmát éreztem arra vonatkozólag, hogy az internet kultúrára gyakorolt hatását próbáljam meg globálisan vizsgálni, vagy két fogalom közötti kapcsolat társadalmi megítélésével foglalkozzak, vagy arra keressem a választ, hogy lehet a kultúrát és az internetet, egymást építve összekapcsolni. Aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy az utolsó pont feldolgozására teszek kísérlete egy konkrét pozitív (?) gyakorlat bemutatásán keresztül.
De először is egy kis kitérőt megengednék magamnak. Csepeli és Prazsák e-kultúrára vonatkozó kutatásában igyekezett megvizsgálni a kultúrafogalom változásait, mely során a megkérdezetteket kultúrafelfogásuk alapján csoportokba sorolták. Kutatásukon keresztül/segítségével önvizsgálatot végeztem, mely során igyekeztem feltárni, hogy vajon mennyire engedem belső értékrendem, és normarendszerem szerint a kultúra és az internet keveredését. Megállapíthatom, hogy az internettel szemben befogadó attitűddel rendelkezem, ugyanis az új média elemeit (blog-írás, fájlcserélés, chatelés, honlap-készítés, hírkeresés) a kultúra részének tekintem. Ezek alapján a „heterogén kultúrafelfogásúak” táborát erősítem, ugyanis egyéni megítélésem szerint is a kultúra annyira tág, komplex és rugalmas fogalom, hogy a digitális világ jelenségei, részei kihagyhatatlannak bizonyulnak belőle. A kutatásban a fenti csoport mellett megjelennek a populáris kultúrafelfogásúak, akik elsődlegesen a tömegkultúra vívmányait tartják a meghatározónak a kultúra szempontjából, emellett fontos elemként jelenik meg számukra a nethasználat, míg a magas kultúra kevéssé képezi kultúrafelfogásuk részét. Ezzel szemben a magas kultúrafelfogásúak nem tekintik a tömegkultúrát, az on-line tartalomszerkesztést a kultúra integráns részének, hanem a fogalmat leszűkítve csak bizonyos tevékenységekhez rendelik hozzá:pl. színház-, opera, könyvtárlátogatás.
A kultúrát megtagadók, a „kulturális nihilisták” semmilyen kapcsolatot nem hajlandóak ápolni a kultúrával, annak fogalmával, részterületeivel képtelenek azonosulni.
Csepeli és Prazsák megállapítja, hogy kultúrafelfogás jellege, na meg az internethasználat módja, és mennyisége, valamint az IKT kompetenciák minősége hatást gyakorol az internet kultúrára gyakorolt megítélésére. A tág kultúra felfogás „elősegíti” azon felfogást, mely internet pozitív hatását hangsúlyozza kultúrára nézve. Megítélésük szerint minél nagyobb az egyén felhasználói tapasztalata, a számítógép előtt töltött idő nagysága, annál inkább pozitív az internet és a kultúra közötti kapcsolat megítélése.
 |
| Kép forrása:dalszoveg.network.hu |
Na de a konkrét pozitív (?) példa, melyet szeretnék bemutatni: az On-line Kulturális és Művészeti Televízió, mely kulturális műsorok bemutatását, sugárzását vállalja on-line. A kezdeményezést indítói (Kultúra és Művészet Mindenkinek Közhasznú Egyesület) szerint társadalmi érdekek hívták életre. Ugyanis a megítélésük szerint a háztartások nagy részében a kultúrafogyasztás mellőzésével is igyekeznek a családi kasszát féken tartani. Mindeközben a gazdasági válság ellenére növekszik a lakosság internettel való ellátottsága. Az alapgondolat tehát azt feltételezi, hogy az internet nagymértékű elterjedtsége segíti a kulturálisan szegényebb rétegekhez eljuttatni a kultúrát. Ezen a ponton kritikai észrevétellel élnék. Jó az alapfelvetés, csak megítélésem szerint abban hibádzik, hogy aki eddig sem érezte szükségét a kultúra magasabb szintű fogyasztásának, az ezután sem fogja, ha nem ismeri fel- valamilyen motiváló erő hatására-annak jelentőségét. Tehát a kultúrafogyasztási lehetőség felkínálását megelőzően szükséges a kultúra iránti érdeklődés egyénben való felébresztése.
A konkrét tevékenységként jelenik meg egyfajta médiatár funkció ellátása, ugyanis mintegy 300 művész, 1000 produkciója tekinthető meg. A kínálatban megjelenik a balett, fotóművészet, népművészet, nagyzenekari produkciók, állami társulatok, valamint kisebb falusi kezdeményezések produkciói is. Emellett olyan kulturális események közvetítését, rögzítését vállalja a televízió, mely más médiumok munkáiból kimarad (pl. Művelődési Házak Majálisa).
A kezdeményezés különböző kulturális portálokon biztosít szöveges formátumú bemutatkozást, rendezvények promótálását teszi lehetővé szervezetek számára, így elérve azt, hogy a hirdetőkkel kapcsolatos kulturális információk minél szélesebb körhöz jussanak el.
A „pozitív példa” jelző azért megkérdőjelezhető, mert az ismertetett ötlet innovatív, internetet integráló hatású, de nem fenntartható. Ugyanis az on-line TV honlapjára (http://www.kulturalis.tv/) ellátogatva tapasztaltam, hogy 2010 szeptembere óta nem törtét új videó feltöltése, semmilyen jellegű fejlesztés nem valósult meg, tehát a munka abbamaradt. Lehetséges, hogy pénz, vagy a lelkesedés fogyott el, de az alapkoncepció nagyon sok lehetőséget rejt magában. Mindenképpen segítette a kultúrát és az internetet közelebb hozni egymáshoz, hiszen a manapság háttérbe szoruló magas-kultúra terjesztését célozta meg. Arra épített, hogy a magas kultúrát befogadását megkönnyíti, ha az új média lehetőségeit kiaknázva kerül továbbításra. Egyfajta közszolgálatiságot is hordoz/ott magában az on-line TV (a kezdeményezők megítélése szerint is), hiszen olyan művészeknek is fórumot biztosított a megmutatkozásra, akinek egyéb módon nem állt volna módjában prezentálni művészi értékeiket a publikum felé.
A készítők tervei között szerepelt (2009-ben) többek között naponta jelentkező Kulturális Híradó, oktatási, és közművelődési intézményekkel való együttműködés, a digitális átálláskor tematikus kulturális csatorna indítása. A honlapból merített információk alapján a naponta jelentkező kulturális híradó nem valósult meg (utolsó felvétel 2008), de iskolákkal való együttműködős feltételezhető, ugyanis számos közoktatási intézményhez köthető videóiót találtam videó-archívumban.
A példa érzékelteti, hogy a kultúra és az internet nem egymás ellenségei, egyik sem élvez kizárólagosságot. Az internet okos felhasználással a kultúraközvetítés lehetséges eszköze lehet, valamint a kultúra integráns részeként hozzájárulhat a 21.százdi kulturális értékek keletkezéséhez.
Források:
-Csepeli György és Prazsák Gergő: E-kultúra. In: Társadalmi Riport 2008. szerk. Kolosi Tamás – Tóth István Györgx. Budapest: TÁRKI.
Márkus Csilla: Könnyű –e integrálódni c. előadása
Érdekesnek találtam: online tv, kulturális tv....
VálaszTörlésAz igaz/és tudjuk is, hogy egyre nagyobb teret hódítanak az online tv műsorok az interneten, például több sport közvetítése közül is válogathatunk, és nagyon sok szórakoztató csatornát is megtalálhatunk és nézhetünk online. Megnéztem - kíváncsiságból - néhányat az oldalak közül, ahol online tv-t nézhetünk (eddig még nem néztem online tévét): http://tv.stream.com.ru, http://www.cool-tvlive.net, http://www.i-tv.hu, http://rtx.hu
Kerestem néhány oldalt, ahonnan ingyenesen lehet zenét letölteni: beeMP3 (tipp), MiMP3, SkreemR
Találtam egy oldalt barangolásom közben: a wadja.com egy közösségi oldal, amely ingyenes SMS küldési lehetőséget kínál regisztrált felhasználók számára.
Eszembe jutott, hogy itt is eltűnik az idő, értem ezalatt azt, hogy lehetőségem van bármikor (amikor ráérek) megnézni egy műsort, egy filmet.
Többször halljuk, olvassuk,hogy: az internet elbulvárosodása. Ha megnézzük, a nyomtatott bulvársajtó mellett jelen van az online sajtó, benne a kultúra rovatcímként, de a bulvár téma nagyobb többségben jelenik meg. Sőt egy oldalon jelenik meg a politika, a sport, a bulvár, a tudomány világából hír. Ezek okai lehetnek véleményem szerint a társadalom többségére való hatás, a gyors hatás! Az ún. bulvárral próbálja a média a kulturális igényeket, ízlést kielégíteni. Nem is az a baj, hogy bulvárt olvasunk, hanem az, hogy mást nem. Miért is zárná ki a művelődés és kikapcsolódás, az érték és szórakozás egymást? Sőt ki kellene, hogy egészítsék egymást. Miért ne szerethetnénk egyszerre Kodály Zoltánt és Pataki Attilát, a népzenét és a rock zenét, Tolsztojt és egy jó krimit …