Digitális bennszülöttek? Digitális bevándorlók?

Érlelgettem magamban, hogyan fogalmazzam meg a héthez tartozó blogbejegyzéseimet, aztán érkeztek a témával kapcsolatos bejegyzéseitek és arra jutottam, mindent leírtok, mit tudnék én ehhez hozzá tenni, hogy ne legyen izzadságszagú. Persze a lelkiismeretem dolgozott bennem, hogy csak meg kell írni valamit, nem hagyhatom elmenni ezt az egyébként nagyon érdekes és vitákat indítható témát, mivel úgy látom, olvasom, hogy mint máskor is (és ez a legszebb ebben az „önképzésben”) mindenki mást gondol és ért a két kifejezés alatt: digitális bennszülött, digitális bevándorló.

Olvashattuk eredetileg Marc Prenskytől származik ez a két fogalom, egyetértek azzal az elgondolásával, hogy tanítási formákon az IKT erős megjelenése miatt változtatni kell, de nem biztos, hogy mindent digitális eszközökkel kell tanítani a jövő nemzedékének, nem beszélve arról, hogy milyen infrastrukturális háttér megteremtésére van ehhez szükség. Tényleg olyan éles szakadék lenne a nemzedékek között? Biztos, hogy jó ezt a két kifejezést használni? Mitől lenne kevesebb egy bevándorló, mint egy bennszülött? kérdések merültek fel bennem.

Nem is tudom magamról eldönteni, hogy melyik elnevezés alá esnék, valahogy egyikbe se érzem magam, inkább pontosan közte, azaz néha szembesülök a gyorsan változó digitalizált világgal és tudom nem követem annyira, másik oldalról pedig nem tölt el rémülettel az, hogyha bármilyen új eszközt ki kell próbáljak, vagy használnom kell. Ebből a szempontból nem gondolom, hogy ez a két kifejezés megállja a helyét, nem tudunk mindenkit besuvasztani egyik vagy másik fogalom alá, persze ezen kritikai hibát minden elnevezésben megtaláljuk. Másrészt szerintem nem szabad azt az érzetet kelteni, hogy egy bevándorló kevesebbet ér a digitális világban, mint egy bennszülött. Igen jól lehet a fiatalabbaknak jobban rááll az agyuk a számítógép használatra, de ez nem jelenti azt, hogy egy idősebb ne tudná ugyanúgy megtanulni, vagy akár jobban is.

A blogbejegyzések sorában még nem került említésre, Csepeli és Prazsák kutatása, így én most szeretném annak egy részletét ismertetni, mert nekem, ennek segítségével jobban körvonalazódott és értelmet nyert a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók elnevezés. A két szerző megfogalmazza, hogy az új kommunikációs eszközök megjelenésével a társadalomban új egyenlőtlenségek keletkeznek. „Adataink azt mutatják, hogy az internethasználók társadalma (melynek létrejöttében a fiataloknak eleve kitüntetett szerepe van) alapvetően az életkori csoportok mentén tagolódik.” Kérdőíves vizsgálatukban vizsgálták a számítógép- és internethasználat változásait az életkor függvényében. A digitális eszközök használatát mindenkinek el kell sajátítani, kortól függetlenül, mivel a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az eszköz használat ismerete, tudnunk, ismernünk, alkalmaznunk kell.

A számítógép használatához szükséges ismeretek forrása:

Forrás: Csepeli És Prazsák

A táblázatból jól látható, hogy a különböző életkori csoportok a számítógép használatot elsősorban önművelés útján szerzik, számomra ez azt is mutatja, hogy nincs különbség „bevándorló” és „bennszülött” között, ugyan olyan mértékben képesek megtanulni az eszköz használatát, jól lehet az életkor növekedésével egy bizonyos csökkenést megfigyelhetünk. Jól látható, hogy a fiatalabb generációknál a kortárs csoport, a barátok is milyen erős szerepet játszanak, egymástól tanulnak, utánozzák egymást, megosztják a hasznos információkat. Felmerül bennem a kérdés, hogy ez milyen szocializációs hatást is mutat, hasznosan is el tudják tölteni egymással az időt. De a barátok szerepe minden korosztálynál erős, nyílván, hogy a 60 éven felülieknél, már csökken az arány, mivel ez a generáció nem használja, nem rendelkezik olyan ismeretekkel az IKT területén, ezért nehezen is tudják egymást oktatni.

Láthatjuk, hogy a barátok szerepét az idősebb generációknál a munkatársak veszik át, 30 év felett egyre inkább jellemző, hogy a munkatársak is megjelennek, mit „oktatók”. Jól látható, hogy az iskolai oktatás inkább a fiataloknál van jelen, mivel az idősebb generáció számára nem volt adott a lehetőség, hogy iskolai oktatás keretében ismerkedjenek a számítógép használattal, az ő esetükben ez inkább a tanfolyamoknál jelentkezik. Erre már előzetes blogbejegyzéseimben is utaltam, hogy véleményem szerint az andragógus ilyen helyzetekben jelenhet meg, IKT oktatás felnőttek, idősebbek számára.

Nem elhanyagolható az a mutató sem, amit a gyerekétől való tanulásnál láthatunk, a szerzők ezt úgy említik meg, mint „fordított szocializáció”, a gyerekek tanítják a szüleiket.

Egy másik felmérés során 2003-ban 18 éven felülieket kérdeztek meg, hogy „ki segített először az internet használatban?” A százalékos arányok a következőképpen oszlottak meg:

Tanár, iskolában: 25

Kolléga, munkahelyen:21

Barát, ismerős: 20

Senki, egyedül próbálkozott: 16

Rokon: 12

Partnere: 4

Tanfolyam:1

Érdekes még a következő táblázat is, amiben jól látható, hogy milyen tevékenységeket végeznek életkor szerint a számítógéppel. Ajánlom figyelmetekbe az első sort, akkor most mi is van a digitális bevándorlókkal? Mégis csak használják a számítógépet olvasásra. Jól látható, hogy életkortól függetlenül végzik a különböző tevékenységeket a számítógépen, de azért magas eltérések is mutatkoznak, pl a fiatalok magasabb arányban használják zenehallgatásra, videó nézésre, játékra, illetve még kiemelném a honlap szerkesztést (digitális nemzedék).

Szövegek olvasására

Képek nézegetésére

Szövegírásra

Szövegek tárolására

Zenehallgatásra

Videók nézegetésére

Játékra

Filmnézésre

Táblázatok szerkesztésére

Képszerkesztésre

Számítások végzésére

Prezentációk készítésére

Rajzolásra

Videók szerkesztésére

Zene szerkesztésére

Honlap- szerkesztésére

Forrás: Csepeli és Prazsák

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családomban a 0-tól a 80 éves korig végig követhetem a számítógép használat jellegzetességeit. Elmondható, hogy a fiatalabb generáció 15 év alatt, pontosan tudja, mi azaz internet, hogyan kell bekapcsolni egy gépet, laptopot, a játékot, egy filmet, hogyan tud elindítani a gépen, vagy a neten, de igazából ebben ki is merül a tudás, nem használják a tanulásuk során, elsősorban játéktevékenységre, ami során persze a tanulás is megjelenik, de egy másik értelemben. 15-39 év között, iskolai tevékenység és munka során már erőteljesebben megjelenik a számítógép, magasabb szintű felhasználói készségekkel rendelkeznek, mindennapjaik során különböző tevékenységekre használják a számítógépet és az internetet.

40-59 éves kor között, egy alap felhasználói tudás figyelhető meg, ismeretszerzésre használják a számítógépet és az internetet, illetve megjelenik már kisebb mértékben, mint az előző generációnál az online ügyintézés is. 60 éven felül leginkább a családdal való kapcsolattartás jellemző, levelezés, képek fogadása. 70 éves kor fölött, pedig inkább érdektelenséget mondhatok, nincs igény és szükséget sem a számítógép használatra.

Véleményem szerint a mostani 40 éves generáció már sokkal másképpen fog hozzáállni 70 éves fejjel a számítógép és internet használathoz, pont azért, mert ők jobban megismerkedtek vele, más a kapcsolatuk az eszközökhöz, illetve a gyerekeik hatására sokkal inkább elvárt lesz tőlük, hogy használják ezeket az eszközöket.

Felhasznált irodalom:

Csepeli György és Prazsák Gergő (2010): Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest.