Amennyiben a társadalomban leledző szegénység vizsgálatára vállalkozik az egyén, azt több oldalról megközelítve teheti. A szegénység vizsgálata történhet a jövedelmi helyzet, valamint az életkörülmények vizsgálatának szempontjából. Ebből az aspektusból az a társadalmi csoport tekintendő szegénynek, akik a teljes hierarchia alján élnek, és a szegénységi küszöb alá esnek. A fenti értelmezésben a társadalmi egyenlőtlenség az életkörülmények, és a jövedelmek közötti eltérések dimenziójában jelenik meg.
Új értelmezést nyer a szegénység, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek fogalma, amint az internethasználat társadalomra, valamint kultúrafogyasztási szokásaira gyakorolt hatását vizsgáljuk. Csepeli és Prazsák fogalmazza meg, hogy a digitális egyenlőtlenség kulturális hatásaként egyfajta új szegénység jön létre.
Az új szegénység kialakulását meghatározzák ún. elsődleges és másodlagos digitális egyenlőtlenségek. Az társadalomban jelentkező elsődleges egyenlőtlenségek az egyén technikai korlátozottságához vezethetőek vissza, melyet kísérőjelenségként kiegészítettek a digitális eszközök használatához kapcsolódó lelki akadályok. Tehát az egyén valószínűsíthetően vagyoni helyzetéből adódóan nem rendelkezik olyan számítógép infrastruktúrával, mely lehetővé tenné digitális kompetenciának kialakítását, fejlesztését. Ezen felül az eredendő hátrány lelki frusztrációt okoz számára, mely előidézi az „á nekem úgysem megy”, vagy „nekem erre nincs szükségem, eddig is megvoltam nélküle, ezután is megleszek” effektust. Mint, ahogy már korábbi bejegyzésemben megjegyeztem, az IKT-val szembeni ellenállás megindoklására főleg két indok hangzik el az egyén részéről: „nem érdekel”, „nem kell a munkámhoz”. A pesszimista attitűdöt a lelki okokhoz lehet visszavezetni.
A társadalmi korlátok is hozzájárultak az egyén helyzetének romlásához. Gátló tényezőként említhető a digitális eszközökhöz való hozzáférés széles körben történő biztosításának hiánya. Az üzleti terjeszkedés, a digitális fejlesztések gyors rotációja tovább mélyíti akár a felhasználói rétegen belüli egyenlőtlenségeket is. Ugyanis a felhasználók néhány csoportjának lehetőségében áll az új alkalmazásokat követni, használni, míg a maradék felhasználó leszakad, és a felhasználói táboron kívül szorul. Az elsődleges digitális egyenlőtlenségek vizsgálata az alábbi dimenziók figyelembe vételével történik: kor, az iskolai, végzettség, gazdasági aktivitás, a lakóhely, a jövedelem, származás.
Az információs társadalom fejlődésével nem az vált kérdéssé, hogy ki fér hozzá az internethez és ki nem, hanem a hozzáférés esetén a felhasználó milyen minőségű tevékenységre képes. A másodlagos digitális egyenlőtlenségek esetében a hangsúly a felhasználók közötti különbségekre helyeződik. Az egyenlőtlenségek vizsgálata a következő dimenziók mentén történik: technikai apparátus; autonóm használat; képessége, készségek; társadalmi támogatás; felhasználási cél.
Fenti blogbejegyzésemben az elsődleges digitális egyenlőtlenségekre kívánok fókuszálni és Csepeli és Prazsák [1] vizsgálatán keresztül: a megkérdezetteket két nagy csoportba sorolták: internetező, nem internetező, melyekhez hozzárendelték az iskolai végzettséget, gazdasági aktivitást, valamint a településtípust.
Az alacsonyabb iskolai végzettségűek között legdominánsabban a szakmával rendelkezők képviseltetik magukat a nem internetezők csoportjában, ugyanis 34,1 %- ban jelennek meg, míg ez az arány az internetezők esetében 18,9 százalék. Ellenben az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők között igaz, hogy mindössze 9,3 % az internetet nem használók aránya, viszont mindössze 0,4 % erősíti a felhasználói oldalt. Tehát kijelenthető, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők többsége a nem internetezők táborába tartozik. Az alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezők között elenyésző számban jelennek meg az internetet használók aránya, míg a legtöbb felhasználó a szakmunkásképzőt végzettek között van.
A felsőfokú végzettségűek sokkal kisebb arányban (5,4 %) jelennek meg nem internetezők között, mint a középfokú iskolai végtettséggel rendelkezők (18,7 %). Ezzel szemben az internetezők aránya jóval magasabb a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében (42,7 %), mint diplomásoknál (24,1%). Az adatokból kitűnik a felsőfokú végzettségűek csak egy szűk rétege nem internethasználó, mely azt is feltételezheti, hogy a felhasználói tevékenység mellőzése nem az életkörülményből fakad, hanem meggyőződésbeli okokra vezethető vissza. Jelen esetben is kimutatható, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknél arányaiban is jelentős többségben jelennek meg az internetezők.
A gazdasági aktivitás tekintetében a nyugdíjasok között jelenik meg legnagyobb arányban a nem internetezők (52,2%), míg a legkisebb csoportot a tanulók alkotják 0,2 %-kal. Az internetezők között legdominánsabb csoportot az aktív keresők alkotják 61,9%-kal, míg az egyéb nem aktív kategóriába tartozók mindössze 1,3%-a használ internetet. A fenti adatokból is kitűnik, hogy a társadalomban betöltött produktív szerep elősegíti az internethasználatot. A felmérés során tanulói korban lévő válaszadók már az információs társadalomban szocializálódtak, ezért erősen meghatározó számukra a digitális eszközhasználat. Az inaktivitás, valamint az öregedés internethasználat mellőzéséhez vezet. Az inaktívak között magas számban vannak jelen a deprivált rétegek, mely feltételezi, hogy az egyén életkörülményei, személyes képességei nem segítik elő az internethasználatot. Az idősebbek esetében az alkalmazás „szükségszerűségének” hiánya, valamint a negatív attitűd okozhatja az internete nem használók között megjelenő magas arányszámot.
A településtípusok tekintetében Budapest és vidéki városok hasonló adatokkal szolgáltak. Mindkét településtípus esetében az internetezők voltak fellelhetőek többségben (Budapest: 21,8 %, vidéki városok: 55,6%). A nem internetezők 6, illetve 10%-os eltérést mutattak a felhasználókhoz képest. A községek vonatkozásában 39,8%-ban jelentek meg az internetet nem használók. A fenti adatok érzékeltetik, hogy a főváros és a vidék között nem mutatható ki jelentős különbség az internetet- használók, és mellőzők körében. A falvak, községek leszakadó képet mutatnak, ugyanis a lakosságuk kevesebb hozzáférési lehetőséggel rendelkezik. A falvak elöregedése tovább növeli az internet kiszorulását, hiszen fel sem merül igényként informatikai infrastruktúra kialakítására. Az ország legtöbb községében a lakosság számára rendelkezésre álló munkalehetőségek sem kívánják meg az IKT kompetenciák kialakítását, így az internet munkaeszközként való alkalmazása fel sem merül.
A társadalom szerkezete és az internethasználat erős összefüggéseket mutat, ugyanis az adott szociológiai jellemzőkhöz kommunikációs sajátosságok csatolhatók (Tamás- Zsolt, 2001). A fenti kutatás is igazolja, hogy a digitális egyenlőtlenségek a hagyományos dimenziók mentén vizsgált egyenlőtlenségekkel azonos képet mutatnak, hiszen alakulásukat erősen meghatározzák.
Forrás:
- Csepeli György(2010): „Minden állat egyenlő, de a egyes állatok egyenlőbbek”-a digitális egyenlőség paradoxonjai
Letöltés ideje:2011.május 09.
- Csepeli György-Prazsák Gergő(2009): Új szegénység-A digitális egyenlőtlenség kulturális hatásai
Letöltés ideje:2011.május 09.
- Galácz Anna - Ságvári Bence:Digitális döntések és másodlagos egyenlőtlenségek: a digitális
megosztottság új koncepciói szerinti vizsgálata Magyarországon
Letöltés ideje:2011.május 09.
- Spéder Zsolt(2002): A szegénység és változó arcai
URL:http://szociologia.btk.pte.hu/files/tiny_mce/File/speder/%20Szeg%C4%82%C5%A0nys%C4%82%C5%A0g_1+2_Definici%C4%82%C5%82P_2010.pdf
Letöltés ideje:2011.május 10.
- TŐKÉS Gyöngyvér:Digitális egyenlőtlenségek a Maros megyei középiskolások körében
Letöltés ideje:2011. május 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése