A Szonda-Ipsos kutatásában arra kereste a választ, hogy az emberek miként vélekednek a hackerekről, illetve egyéb elterjedt visszaélésekkel összehasonlítva milyen súlyosnak ítélik az újfajta számítógépes bűncselekményeket.
A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.
A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.
Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.
A számítógépes hálózatok biztonsági rendszereit kijátszó hackereket a lakosság több mint kétharmada tudatosan kárt okozó bűnözőnek tartja, ugyanakkor a válaszadók közel harminc százaléka szerint a kódfeltörőket és a számítógépes adattolvajokat nem a rossz szándék vezérli. A felmérés szerint a hackerek tevékenységét egy elenyésző kisebbség, alig négy százalék ítéli meg pozitívan, egyfajta rendszer elleni igazságos lázadásként.
A számítógépes visszaélések mindegyikénél, amelyekre a kutatás kitér, súlyosabbnak ítélnek a megkérdezettek egy táskalopást, amelyet a sorban a számítógépes adatlopás követ. Ennél egy fokkal kevésbé ítéljük el azokat, akik egy tömegközlekedési eszközön nem adják át az idősebbnek a helyet, de ennél is elnézőbbek vagyunk azokkal szemben, akik illegális szoftvereket használnak.
Még kisebb mértékben vált ki ellenszenvet, ha valaki illegálisan számol el személyes kiadásokat vállalati költségként, ha egészségesen megy betegállományba, vagy bliccel. Az illegális CD és DVD másolás pedig csak ezután következik a sorban, ennél kevésbé már csak a 10 000 forint alatti jövedelem eltitkolását ítélik el a megkérdezettek.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a szabályszegés megítélése annál szigorúbb, minél inkább konkrétan egy másik embertársunkra irányul (pl. táska eltulajdonítása, adatlopás valaki számítógépéről, nem adni át a helyet villamoson), ugyanakkor ahogy a károkozás alanya – például egy vállalat vagy nagyobb közösség formájában – eltávolodik és általánossá válik, annál enyhébben ítéljük meg a kihágás súlyosságát.
Azt gondolom a fenti kutatás megállapításai jól jellemzik, hogy hogyan is áll a mai magyar társadalom szociológiai szempontból az infokommunikációs eszközök által biztosította lehetőségekhez és hogyan él vagy él vissza az azok által nyújtotta lehetőségekkel.
Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/46180/bunozoknek_tartjuk_a_hackereket_de_cd_t_masolni_legalis
Az általad közölt adatok egyáltalán nem lepnek meg egy olyan országban, ahol nemzeti hősként kezelték a Whiskys rablóként elhíresült Ambrus Attilát. S mindezt azért, mert ugyan kirabolt jónéhány bankot, de közben annyira jópofa és vicces volt. Egyszerűen érthetetlen az emberek vétségek és illegális tevékenységekhez fűződő toleranciája. Valószínű ennek az az oka, hogy az emberek olyan bűneseteknél lesznek kritikusabbak és kevésbé elnézőek, amelyeknek ők maguk is célpontjai lehetnek. Mert ha egy ember kirabol egy bankot, azzal (gondolják sokan) nekem nem árt az illető semmit, vagy ha letölt egy illegális szoftvert meg sem tudja ítélni, hogy mekkora kárt okoz ezzel a gyártónak. (Ellenben egy táska eltulajdonítója az én saját személyes értékeimet viszi el, na, az már bűn!) Az összes letöltés száma adja majd meg az igazi veszteség értékét, ami pedig sok mindenre kihat a gazdaságban. Van egy másik oldala is. Letöltök egy szoftvert, de nem azért mert lopni szeretnék (mert azért valljuk be, igencsak annak számít), hanem mert annyira drága, így aztán ezt meg lehet érteni, hogy ez az egyetlen jó megoldás. S sokan úgy vélik, mivel ilyen híreket nem hallunk a TV-ben, hogy ezekre nem derül fény és elítélni sem ítélnek el érte senkit. Azonban ha azt hallanánk, hogy valaki nyolc év letöltendőt kapott az illegális szoftver letöltéséért, és ezt akár naponta közölné velünk a hírolvasó, akkor azért sokan elgondolkodnának rajta. Illetve akkor is, ha mindenkiben tudatosítanák, hogy ezek a letöltések sok esetben egyszerűen nyomon követhetőek (és követik is:-).
VálaszTörlésMagyar Vera éppen tegnap osztott meg velünk Twitteren egy cikket http://bit.ly/jBpAoh amelyben a magyar fiatalokat kérdezték a zeneletöltési szokásaikról. A megkérdezettek 52%-a válaszolt úgy, hogy szokott letölteni tartalmakat. A letöltési módszerek között továbbra is a torrent a legjelentősebb (filmek: 83%, zenék: 55% a letöltőkre vetítve), de a fórumok is sokaknak kínálnak letöltési linkeket (filmek: 29%, zenék: 45%). A diákok válaszai alapján a letöltés elterjedtségét magyarázza, hogy rendkívül egyszerű módon megszerezhetőek a tartalmak, az igény azonnal kielégíthető, ingyen van, és olyan dolgokhoz is hozzáférést biztosít, amihez a legális kereskedelem nem. Az illegális forrásból származó letöltések utólagos, megvásárlással történő legalizálása a válaszadók 27%-ánál fordult már elő. A fájlmegosztó oldalak használatához kapcsolódó következményekre rákérdezve a diákok körében elsősorban a saját eszközben potenciálisan keletkező kár (vírus, adatvesztés, adatlopás), másodsorban a kreatív tartalmakat előállítók/terjesztők vesztesége, harmadsorban pedig a jogsértés megvalósítása merül fel. Célzott rákérdezés alapján a diákok 3/4-e törvénytelennek tartja a fájlmegosztó oldalak használatát, bár ez a tudat csak 1/5-üket tartja vissza a fájlmegosztástól. A válaszadók egyébként a leginkább törvénysértőnek azt gondolják, ha valaki egy letöltött tartalmat hirdetés útján értékesít, vagy megosztja egy megvásárolt szoftver regisztrációs kulcsát másokkal.
Örvendetes, hogy már a középiskolában foglalkoznak a szerzői joggal, mert bár a fiatalok többsége elítéli, azért mégis csinálják…
Én is sokat gondolkodtam már ezeken a kérdéseken. Mindig kiakadok, amikor a BKV-n az ellenőröket szidják, vagy kiborulnak azon, hogy bliccelés közben elkapják őket. Nem fogják fel, hogy ez szolgáltatás lopás...
VálaszTörlésNagyon összetett lehet ennek a kérdésnek a gyökere. Nagy része lehet benne az elmúlt rendszer azon sajátossága, hogy minden "közös" volt, így kicsit az "enyém" is. Tehát vihetem, mert nem egy-egy embernek fáj. Ambrus Attila ügyéhez hasonlítanám azt is, hogy az elmaradottabb helyeken egy tyúklopás, egy termés lopott leszüretelése, stb. bár viszonylag kis mértékű anyagi kárt jelent, ugyanakkor valakinek az egész éves munkája, és a saját jövedelmének érezhető arányát teszi ki, míg a több milliós/milliárdos fehérgalléros bűnözőt nem veti ki úgy a társadalom, holott hatalmas összegről van szó, csak valóban, ahogy írtad nem egy embernek fáj.
Az internetes letöltésnél kicsit árnyaltabb a kép véleményem szerint. Az azonnaliság mellett nagyon nehéz fejben különbséget tenni: hiszen az internet tele van valóban ingyenes szoftverekkel, nyílt forráskódú programokkal, és nagyon sok információhoz ingyen hozzá lehet jutni (úgy, hogy nem kell könyvtárba menni, belépni, stb.) Azt még tanulni kell, hogy mások szellemi termékének ára van, akkor is ha az internetről, nem boltból jön. Részben problémás itt az árképzés is. Egy zenei CD ára (főleg, ha új, vagy népszerű) akkor elég húzós, míg maga az előállítás költsége elenyésző. A szerző díját, a szerzői jogdíjat, a nyomdai munkát és a marketinget kell kifizetni az Áfa és profit mellett. A filmeknél már másabb a helyzet, mert ott a valódi bevételt a mozivetítés adja, így a DVD kiadás már csak plusz, így jóval alacsonyabb áron tudják kínálni ezeket (persze itt is az újdonságoknál, vagy a nagyon népszerű filmeknél magasabb az induló ár). A letöltés mellett még egy szempont lehet a tárolás. Az irdatlan CD vagy DVD mennyiséget tárolni kell, míg egy nagyobb memórián több ezer tartalom is elférhet, könnyen kereshető, előhívható. Vannak már fizetős letöltések, ahol kisebb összegekért lehet zenei vagy filmes anyaghoz jutni. Szerintem hosszútávon a jövő ez lesz. Hasonlóképp áll az eKönyvkiadás is. Alig valamivel olcsóbb egy eKönyv, mint egy papír alapú, míg 0 Ft nyomdai költséggel kell számolni, boltot, raktárat sem kell hozzá fenntartani (rezsit, alkalmazottat fizetni), elég egy letöltő/fizető rendszer (egyszeri létrehozási és "minimális" karbantartási díjjal). Igaz Magyarországon 5% helyett 25% Áfa terheli (ez a szabályozás hibája, gondolom idővel ez is változni fog). Amíg az árak nem mutatnak jelentős különbséget, addig az illegális eKönyv fog terjedni, amivel bizony a szerzők lesznek megkurtítva (kivéve klasszikusok). A forgalmazóknak kéne ezt felismerni. Most egyre inkább terjednek azok a kis scriptek, amelyek az eOlvasók formátumait alakítgatják át, hogy a másik kütyün is olvasható legyen. Egy barátom szerint aki egy any-converter scriptet jól megír és okosan adja el, az sokat fog keresni. Szerintem, ha néhány száz Forintért tudnák letölteni a saját kütyüre való tökéletes tördelésű változatot, akkor nagyon sokan megfizetnék azt (lásd Amazon), inkább minthogy az áthekkelt, a nem jól tördelt verziót töltsék le ingyen. Persze ehhez tanulnunk kell a biztonságos online fizetést is. :)
Szorosan kapcsolódik a témához a tegnapi napon az egyik Internetes potálon megjelent hír, mely szerint: "A jövőben könnyebben hallgathatnak majd dalokat online a világ legnépszerűbb közösségi portáljának tagjai. Két héten belül elindulhat a Facebook és a Spotify közös zeneszolgáltatása. A Forbes magazin arról számolt be, hogy az új ajánlat akár két héten belül elérhetővé válhat. A Facebook rendszerében meg fog jelenni egy Spotify-szimbólum, amelyre kattintva a felhasználók akár egyedül, akár ismerőseikkel megosztva hallgathatják majd meg a nekik tetsző zeneszámokat. A Spotify jelenleg Svédországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Finnországban, Spanyolországban, Norvégiában, Finnországban és Hollandiában elérhető. z együttműködés mindkét félnek hasznos lehet. A Facebook megerősítheti piacvezető pozícióját a közösségi portálok piacán, újabb tagokat szerezhet és megvalósíthatja a régi álmát, hogy ne csak egy egyszerű közösségi oldal legyen, hanem egy sokoldalú online kommunikációs és szórakoztató platform, amely egyre több tartalmat tesz elérhetővé a tagjai számára. A Spotify pedig egy komoly támogatót szerez, ezzel biztosítja a jövőjét és további bevételekre tehet szert. A szolgáltatásnak jelenleg több mint egymillió tagja van, akik összesen 13 millió dal közül válogathatnak, lejátszási listákat készíthetnek és ezeket megoszthatják az ismerőseikkel.
VálaszTörlésA Facebook Music munkacímen futó rendszer tesztelése már jelenleg is zajlik. (Egyelőre nem tisztázott, hogy ez lesz-e a szolgáltatás végleges neve, felmerült ugyanis a Spotify on Facebook elnevezés is.) A közösségi portál látogatói nem csak a zenéket hallgathatják majd meg együtt, hanem eközben a véleményüket is megoszthatják egymással. Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója mindenesetre már jelezte, hogy őt meggyőzte a zenei szolgáltatás.
Az együttműködésnek köszönhetően a Spotify várhatóan könnyebben beléphet az amerikai és a német piacra, s felgyorsulhatnak a négy nagy zenei kiadóval folytatott licenctárgyalásai. A szolgáltatás ingyenesen is használható, de ebben az esetben egy személy havonta legfeljebb 10 órányi zenét hallgathat meg. Aki szeretné, az a neki tetsző dalokat átalánydíj fizetése mellett akár le is töltheti. Ha a kooperáció megvalósul, akkor az Apple és az Amazon egy rendkívül komoly konkurenst kap, s a Facebook a zenei piacon is meghatározó szereplővé válhat."
http://www.sg.hu/cikkek/82260/erosodo_facebook_spotify_egyuttmukodes
Én minden esetre várom, hogy a lehetőség nálunk is elérhető legyen. Vélhetőleg ez lesz a jövő útja, ha rendet akarunk teremteni az egyre kiterjedtebb infokommunikációs világban. Megg kell tanulnunk együttműködnünk. Nem csak a saját érdekeink mentén, de annak a közösségnek az érdekei mentén, szempontjai mentén is amelynek tagjai vagyunk.