Az utolsó héten tarunk a konnektivista önképzőkör keretében és számtalan témát feldolgoztunk már. Érdekesebbnél érdekesebb bejegyzések születtek, nagyon sokat tanultunk.
De ahhoz, hogy blogolhassunk, tweeteljünk, internetezzünk kellett néhány ember, akik ezt megalkották, és akikről keveset vagy semmit nem tudunk. Azokról van szó, akik megalkották az info-kommunikáció eszközeit, és egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá tették ezen eszközök használatát, és egyáltalán elérhetővé mindenki számára. Éppen ezért a szabad témaválasztás okán őket szeretném megismertetni veletek.
Doug Engelbart – az egér feltalálója
 |
| Forrás: canadahun.com |
A második világháború kezdetétől a 60-as évek végéig, Doug Engelbart mint radartechnikus dolgozott a Stanford Kutatóintézetben. Akkoriban a számítógépek igen nehézkesen kommunikáltak, óriási lyukszalagok jelentették a kapcsolatot a felhasználó és a gép között. Monitorokat és billentyűzetet már használtak, ám ezeknek az óriási gépeknek a kezelése mégis nehéz és körülményes volt. Engelbartot már a 60-as évektől foglalkoztatta egy vízió: "folyton embereket láttam egy gép előtt ülve, ahogy a kezükben levő valami mozgatásával vezérlik a folyamatokat. Csak még azt nem tudtam mi a fene kellene, hogy legyen a kezükben…” A 60-as évek közepe táján azután adódott egy lehetőség a számára: az Air Force Office of Scientific Research (AFOSR) felkérte a tudóst, hogy dolgozzon ki egy tanulmányt arról, hogy lehetne a felhasználók és a gépek közötti kommunikációban új megoldások felé utat törni, a „komplexebb munkafolyamatok és döntéshozás megkönnyítése érdekében”. Engelbar így időt és pénzt is kapott, hogy végre komolyabban elkezdjen foglalkozni víziójával. Így született meg az Augmenting Human Intellect: A Conceptual Framework nevű tanulmány, amelyben még egérről nem volt szó, azonban már megfogalmazódott benne az igény, hogy a felhasználó által könnyebben vezérelhetővé kell tenni az információs display elemeit, különös tekintettel a kurzorra és az interaktivitásra.
A tanulmány végén újabb víziója támad: „a jövőbeni eszközt kézben tartanánk, akárcsak egy tollat vagy ceruzát, és valamilyen szenzitív mechanizmus segítségével érzékelve a mozgást, azt közvetíteni tudnánk a képernyőre.” Érdekesség, hogy Engelbartnak az egér előtt voltak egyéb ötletei is: ilyen pl. az Engelbart-Bil-English féle beviteli eszköz, amely a felhasználó térdére erősítve valósította volna meg a kurzor mozgatását, szabadon hagyva ezáltal a kezeket a gépeléshez. Ezek a kísérletek még 1967-ben is folytak, végül azonban a „knee-control-device” nem tűnt elég jónak, és leálltak a fejlesztéssel. „Father Mouse” nem várt sokáig: a tanulmány elkészülte után nem sokkal, 1964-ben kísérleti jelleggel , a stanfordi laboratóriumban megszületett az első egér. A kísérlet hivatalos neve: „find better ways to point and click on a display screen” volt. Vagyis a „point and click” kifejezés is Dr. Engelbartnak köszönhető.
Persze ez az első egér még külsejében nem emlékeztetett arra, mint amilyeneket manapság használunk, de funkcióiban már majdnem ugyanaz volt. A borítása fából volt kivágva, és csak egyetlen kapcsolót, azaz egérgombot helyeztek rá. Az „ősegér” technikai kivitelezését Bill English végezte (ő faragta ki :-), a szoftveres részekért pedig Jeff Rulifson felelt. Ez volt a team. Eredetileg az egér elején vezették ki az elektronikát, Engelbart elmondása szerint azonban „a zsinórok útban voltak, így egyszerűen hátra tettük őket”. A vezérlés azonban már ekkor, 1964-ben is ugyanaz volt, mint amit a mai, nem optikai egerek alján láthatunk: egy vízszintes és egy függőleges „görgő” avagy kerék, ami akkor ugyan még nem egy gömb alakú görgővel volt meghajtva, de az eljárás ugyanaz. Engelbarték be is jegyezték a találmányt (Engelbart nevéhez az egéren kívül még további negyven szabadalom fűződik, tehát ezen kívül sok mindent feltalált még), majd 1968-ban a San Franciscóban megrendezett számítógépes konferencián be is mutatták.
A találmányt vegyes érzésekkel fogadta a szakma, sokan nem is értették igazán mi az értelme az egésznek, hiszen a szakemberek eddig is jól elvoltak egér nélkül, más meg úgysem tudja használni a számítógépeket - gondolták akkoriban. Amikor 80-as években megjelentek az első személyi számítógépek a helyzet megváltozott – a gyártók és a fejlesztők hirtelen felismerték, mit is akart Engelbart és csapata az egérrel. Az eddig szinte mellőzött találmány hirtelen nagyon népszerű lett, mindenki Engelbartékat ostromolta különböző felkérésekkel. Természetesen az elismerés sem maradt el: „Father Mouse” 1997-ben megkapta a világon létező legmagasabb anyagi elismerést ami csak találmányért jár (Lemelson-MIT, ötszázezer dolláros díjjal), ráadásként pedig bekerült a National Inventors Hall of Fame híres listájára. Napjainkban Engelbart saját cégét vezeti, a kaliforniai székhelyű Bootstrap Institute-ot Érdekesség: a Bootstrap irodáit ingyenesen kapja egy nagyvonalú gesztus fejében… a Logitech-tõl. Valljuk be, ez a legkevesebb amivel tartoznak neki.
Marty Cooper – a mobiltelefon feltalálója
 |
| Forrás: digismo.com |
Vint Cerf – az internet atyja
 |
| Forrás: smh.com.au |
Paul Flaherty – aki feltalálta a keresőt
 |
| Forrás: prohardver.hu |
A legenda szerint az ötlet egy ebéd közben született: Paul és két kollégája ebéd közben buzgón vitatkozott arról, vajon mi is lesz a Gopher és egyáltalán az internetes keresés és adatgyűjtés jövője. Flaherty azon a véleményen volt, hogy az akkori eljárások zsákutcának fognak bizonyulni (főleg mivel az akkoriban keresésre használt Gopher akkoriban már nem volt képes megbirkózni a hihetetlen sebességgel gyarapodó, a mai értelemben vett grafikus weboldalakkal). Így született tehát az ötlet: mi lenne, ha az interneten található összes (vagy legalábbis majdnem az összes) weboldalt egy hatalmas index-be, azaz adatbázisba gyűjtenék össze, majd később ezen az indexen belül lehetne keresni? Akkor még nagyon fiatal volt a világháló, hiszen azt mindössze négy évvel azelőtt alkotta meg Tim Berners-Lee, a svájci CERN munkatársa. A linkgyűjteményeken, a keresők ősapján Archie-n és a már emlegetett „hörcsögön” kívül még semmi nem segítette a netezők dolgát az online anyagok közötti eligazodásban. Az indexelés tehát forradalmi ötletnek tűnt, meg kellett azonban birkózni egy elég nagy problémával: hogyan is jöjjön létre ez a bizonyos index?
A megoldandó probléma igen nagy volt, össze kellett gyűjteniük az interneten található több millió oldalt, azok tartalmát és címeit.
Paul erre egy nagyon egyszerű, ám forradalmi ötlettel állt elő: mi lenne, ha írnának egy olyan szoftver, ami gyakorlatilag „végigjárja” az internetet, megnéz minden weboldalt, kigyűjti róluk az információkat, majd ezeket az adatokat elküldi a kereső-adatbázisba. Így született az első keresőrobot, amit Flahertyék egyszerűen csak „bot”-nak (a robot szóból) neveztek. A Flaherty által kifejlesztett folyamat neve hivatalosan spidering (az angol spider, azaz pók szóból) és olyannyira jól működik, hogy manapság is ezt használja minden kereső: a Google például elméletileg ugyanúgy "indexel" robotjai segítségével, mint ahogyan azt tizenkét évvel ezelőtt az Altavista tette. A keresőbot meglátogatja a weblapokat, „elolvassa” őket, és követi a más oldalakra mutató linkek útját. Annak érdekében, hogy az adatbázis aktualizált legyen, bizonyos időközönként a robotok visszatérnek a weboldalakra és megnézik történt-e változás. A következő fázisban a robotok összegyűjtik, más szóval indexelik találataikat, kereséseik eredményét. Összegyűjtik, besorolják egy hatalmas katalógusba (index), azaz "szövik hálójukat". Ha egy oldal megváltozik, az automatikusan bekerül a katalógusba - így módosul folyamatosan és dinamikusan a tartalom - ennyi volt az ötlet lényege. Flaherty tehát megálmodta a hatalmas indexet, kitalálta a keresőrobotokat, majd pár hónappal később a Digital segítségével elindította az Altavistát, a világ első igazán népszerű internetes keresőjét. Az Altavista 1995 decemberében lépett a nyilvánosság elé, pár hét múlva pedig már napi több millió keresést futtatott, ezzel is bizonyítva, hogy az internetezők „ki voltak éhezve” az információkhoz jutás új módjára. Ekkoriban az Altavista még a Digital kísérleti projektjeként működött az altavista.digital.com címen. Az Altavista hamarosan olyan népszerű lett, hogy 1999-ben önálló cégként szervezték újjá (A Digital-ból kiválva, ekkor jött létre a mindenki által ismert Altavista, az azóta már legendássá vált altavista.com cím alatt).
Az addig a technológiai stratégiáért felelős igazgatóként dolgozó Flaherty pedig 2000-ben vált meg a cégtől, és üzleti tanácsadással kezdett foglalkozni. Halálakor a TalkPlus telekommunikációs szoftvereket fejlesztő cég termékfejlesztési vezetője volt. Flaherty sajnos 2006 májusában tragikus hirtelenséggel távozott el a digitális világ nagyjai közül.
Vic Hayes: a WiFi feltalálója
 |
| Forrás: computable.nl |
A WiFi feltalálója egy holland mérnök, aki jelenleg a Delft tudományos egyetem kutatórészlegében dolgozik, és igen visszavonultan él. 1941-ben született a holland fennhatóság alatt álló Surabaya -ban (ma Indonézia). Elektromos és radarmérnöki diplomát szerzett az amszterdami HTS főiskolán, majd a holland Royal Air Force-nál helyezkedett el mint rádió- és radarmérnök. 1997-ben, a holland hadsereg mérnökeként élte meg a Wi-Fi technológia feltalálását, amely eredetileg azért jött létre, hogy pénztárak zárási nyilvántartásait összekapcsolják. Senki nem gondolta volna akkor, hogy a találmány ekkora sikereket fog elérni. Kitartó utánajárásának köszönhető, hogy szabvány lett az IEEE 802.11 WLAN, ezért is nevezik őt a mai napig a WiFi atyjának. 2004-ben elnyerte az Economist „Innovation” díját.
Érdekesség: A Wi-Fi-vel elért eddigi legnagyobb hatótávolság 97 km, melyet a router kommunikációs szabályainak átprogramozásával értek el, 6,5 Mbps adatátviteli sebesség mellett. Ezen távolság felett már negatívan befolyásolja a Föld görbülete az adatátvitelt.
John Cioffi – a gyors internet atyja
 |
| Forrás: ece.illinois.edu |
Dov Moran Az USB kulcs feltalálója
 |
| Forrás: haaretz.com |
Ajay Bhatt – a Gigahertzes PC-k atyja
2000-ben Ajay Bhatt bemutatót tartott Paul Ottelininek, az Intel elnökének. A bemutatón Ajay megpróbálta bebizonyítani, hogy a PCI Express segítségével az otthoni számítógépek végre legyőzhetik az eddigi, „szűk keresztmetszetnek” számító szabvány PCI 133 MHz-es átviteli korlátját. A bemutató sikeres volt, így az otthoni gépek jelentősen felgyorsultak, így ma már több GHz-es PC-ken dolgozhatunk és játszhatunk.
 |
| Forrás: alvares.in |
Gery Thuerk – a spam feltalálója
 |
| Forrás: bspcn.com |
Tony Fadell – és az iPod
 |
| Forrás: fastcompany.com |
Ez a kis történelem felfrissülés volt az agysejtjeim és a szinapszisaim számára! Köszönöm! :-)
VálaszTörlésNagyon érdekes volt, az ember sok dolgot annyira természetesnek vesz, hogy el is felejti, hogy tényleg ez is egy nagy találmány.
VálaszTörlésNekem közben eszembe jutott, hogy van ám nekünk egy saját feltalálónk az informatika világában, akire büszkék lehetünk: Charles Simonyi (született Simonyi Károly) (Budapest, 1948. szeptember 10.) szoftverfejlesztő, a szándékorientált programozás[1] (Intentional Programming, IP) kutatója. A számítástechnikával először középiskolásként került kapcsolatba, amikor éjjeliőrként egy szovjet Ural–2 típusú vákuumcsöves számítógép vezérlőtermére vigyázott. Az egyik mérnök megtanította a gép programozására, és az ifjú Károly 18 éves korában már fordítóprogramokat készített, sőt egyik programját egy állami vállalat meg is vásárolta. 1966-ban Dániába ment, ahol az első dán számítástechnikai cégnél, a Regnecentralen-nél dolgozott.
1968-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol beiratkozott a Kaliforniai Egyetemre Berkeley-re. Olyan híres emberek tanultak itt, mint Gordon E. Moore (Moore-törvény), Gróf András (Andrew Grove, az Intel későbbi főnöke) és Andrew Tanenbaum, a MINIX megalkotója. 1972-ben főiskolai diplomát szerzett mérnöki matematikából, "Statisztika és matematika" szakirányon. Ezután a Stanford Egyetemen tanult tovább, és a Xerox PARC-nál dolgozott Alan Kay és Robert Metcalfe mellett. Butler Lawsonnal közösen kifejlesztette az első alakhű WYSIWYG szövegszerkesztőt, a „Bravo”-t Alto személyi számítógépre. 1977-ben doktorált számítástudományból, disszertációjában a metaprogramming nevű programfejlesztés-módszertannal foglalkozott, amely nagy méretű szoftverprojektek hatékonyságának növelésére szolgál.
1981-ben Metcalfe javaslatára megkereste Bill Gates-t, aki munkát kínált neki a Microsoftnál. Simonyi Károly itt a Word és az Excel, valamint az Excelt megelőző Multiplan fejlesztését vezette. Jelentős elméleti és gyakorlati eredményeket ért el az alkalmazások hordozhatóságát megkönnyítő ún. „virtuális gép” technológia területén. Ezzel azonban megelőzte korát, mert az MS-DOS rohamos elterjedése miatt a programok hordozhatóságának jelentősége lecsökkent. Ő vezette be a Microsoftnál az objektumorientált programozást, amit a Xeroxnál tanult meg, és kifejlesztette a magyar jelölést a változók megnevezésére.
Simonyi a Microsoftnál dolgozott a cég legsikeresebb periódusában, a cég egyik vezető szoftverfejlesztője lett. Karrierje során jelentős magánvagyont (kb. 1 milliárd USD) halmozott fel, a Forbes magazin szerint ő a 374. leggazdagabb amerikai.
2002-ben váratlanul elhagyta a Microsoftot, hogy üzlettársával, Gregor Kiczales-szel, a Brit Columbiai Egyetem professzorával megalapítsa az Intentional Software Corporationt.[3]
Milliárdos amerikaiként Simonyi Károly jelentős mecénási tevékenységet folytat, nagy összegű adományokkal támogat különböző művészeti, tudományos és közművelődési programokat. Professzori ösztöndíjat alapított az Oxfordi Egyetemen Charles Simonyi Professor of the Public Understanding of Science néven, majd 2004 januárjában 50 millió dollárral létrehozta a Charles Simonyi Művészeti és Tudományos Alapítvány-t.
Az információs technológiák rohamos terjedésével egyre több ember számára válik lehetségessé az otthoni számítógép, az Internet, azon keresztül az óriási, naponta bővülő információhoz való hozzáférés... Ez hatással van életünkre, és valóban nem is gondolunk arra, hogy kiknek köszönhető mindez. Újból hihetetlen örömmel olvastam a bejegyzést (az ötletet!). Valóban, az „egér”, szinte természetes, hogy jelen van az életünkben. Rá sem nézünk, esetleg akkor, ha nem működik.
VálaszTörlésElgondolkoztat, hogy feltalálók, tudósok életrajzait levesszük e a polcról, vagy rákeresünk a neten? A hírportálokon – rövidke időnkben – milyen/kiről szóló írásokat részesítünk előnyben? Pedig az ő életük is lehet érdekes, tartalmas, példaértékű …
Emlékszem, hogy fizika órán egy-egy fizikusról kigyűjtött életrajz, „kiselőadás” - a tanárnő jóvoltából – ötöst ért, és ezek ma is élnek emlékezetemben. Azon túl, hogy sikerélmény volt, nem csak a száraz órai anyagot kaptuk, hanem hozzá az EMBER-t.
Eszembe jutott a fizika órákról, hogy milyen nagyszerű tanáraim voltak. Engedjétek meg, hogy megosszam egyik tanáromról gondolataimat, hiszen az alapokat ott, tőlük kaptuk. Különös érzés gimnáziumi tanáromra itt visszagondolni. Felidézni egy-egy "forró" hangulatú matematika órát, egy-egy személyes beszélgetést. Emlékek, érzések kavarognak a fejemben: szinte utánozhatatlanul precíz volt, szelíd, mégis határozott, szigorú, de emberséges. Bölcs távolságtartás jellemezte. Tanár volt és "egyszerűen" EMBER! El nem múló értékes kincset kaptunk tőle, mi, tanítványai, akiket a matematika, a könyvkötészet, a zene vagy az éneklés birodalmába próbált bevezetni. Tisztelet, megbecsülés övezi munkásságát városunkban. Szabó Antal bácsi példaértékű tanítói, tanári, iskolaigazgatói tevékenysége mellett énekesként, muzsikusként, karnagyként elévülhetetlen érdemeket szerzett városunk zenei életének szervezésében, irányításában, melynek szinte haláláig aktív közreműködője volt. Antal bácsi 1933. februárjában, egy hónappal Mezőberénybe érkezése után már az Ipartestület Ifjúsági Zenekarában játszott. 1940-ben a nagy múltú Iparos Daloskör vezetését bízták rá. A kórus mellé hamarosan vonósnégyest szervezett, melynek bővítésével 18 tagú kis szimfonikus-szalonzenekart hozott létre tanítókból, zenélni tudó iparosokból, a népi zenekar tagjaiból, és a volt leventezenekar fúvósaiból. A daloskör tagjaival hatékonyan közreműködtek a néptánccsoport újraindulásában. Daloskör, népi zenekar, néptánccsoport – ének, zene, tánc – egy együttessé fonódott össze a tudatos és kitartó szervezőmunkája révén. Antal bácsi 76 évet töltött életéből városunkban. 76 áldozatos munkával telt év, melynek során mindvégig arra törekedett, hogy minél többen megismerjék, és megszeressék a közös éneklés, zenélés örömét. Életének utolsó pillanatáig Õ volt nemcsak vezetője, szakmai irányítója, hanem összetartója a Berényi Népdalkörnek. Antal bácsi munkássága elismeréseként 1990-ben "Pro Urbe", 1999-ben "Mezőberényért" kitüntetésben részesült.
VálaszTörlésHa már a végére maradt az eleje és Ildi jóvoltából szerncsére nem feledkeztünk meg a technika fejlődését előmozdító emberről, akkor én ez eleje elé mennék egy kicsit.
VálaszTörlésNemann János neve fogalom. Olyan fogalom, mely elválaszthatatlan a modern kori számítógépektől. Neumann János a XX. század legnagyobb hatású matematikusa volt. A matematika majd minden ágában új eredményeket ért el, és új matematikai diszciplinákat hozott létre. A világ számára mégis a matematikán kívüli tevékenysége révén vált ismerté. Neve a Manhattan-projekttel és a modern elektronikus számítógéppel is összekapcsolódott. A Financial Times 1999. december 24-i számában a XX. század emberének deklarálta Neumann János 1903. december 28-án született egy bankár család legidősebb fiaként Budapesten és olyan kiváló oktatásban részesült, amelynél jobbat nehéz elképzelni.11 éves korában, 1914-ben lett a fasori Evangélikus Gimnázium tanulója. Rácz László, a gimnázium matematikatanára, azonnal felismerte Neumann kiütköző matematikai adottságait, kapcsolatba lépett Kürschák Józseffel, és így az ifjú Neumann különleges oktatásban részesülhetett. Első tanára a korábban szintén csodagyerek Szegő Gábor volt, aki később a matematikai analízis világszerte elismert kiválósága lett. . Apja kívánságára - Wigner Jenőhöz hasonlóan - Neumann kémiai tanulmányokba kezdett, először Berlinben (1921-1923), majd Zürichben (1923-1925).1926 őszétől Göttingenben dolgozott. Neumannt egyszer megkérdezték, hogy mit tart legfontosabbnak matematikusi munkásságából. A kvantumechanika matematikai megalapozását tartotta annak. Az erről szóló örök értéket jelentő könyve 1932-ben jelent meg német nyelven. Ekkor Neumann már az Egyesült Államokban dolgozik.Amikor 1933-ban az Institute of Advanced Studies megalakult, ő volt a hat alapító professzor egyike Albert Einstein és Hermann Weyl mellett. Neumann második legfontosabb matematikai gyermekének az operátorgyűrűk elméletét tekintette. ahol Neumann a semmiből teremtett olyasvalamit, ami a modern matematika középpontjába került és jelenleg is ott van. Harmadik volt az ergodikus tétel.Neumann a II. Világháború éveitől kezdve egyre többet foglalkozott alkalmazott matematikával, a témák egy részét a háború kínálta. Ilyen volt a ballisztika és a lökéshullámok tanulmányozása.Több olyan ötlete volt, ami számolóberendezéseket olyan mértékben forradalmasította, hogy az ő nevéhez kötik a modern, tárolt programmal vezérelt elektronikus számítógép létrehozását.A neumanni elvek még ma is felfedezhetők számítógépeink működésében.Neumann János 1957-ben halt meg.Neumann Jánost számos tudományterület képviselői tartják nagynak, tevékenységének nyoma a matematika mellett ott maradt a kvantumfizikán, a statisztikán, a közgazdaságtanon, a tudomány számítási módszerein, a hidrodinamikán, a számítógéptudományon, a meterológián, a játékelméleten, a mérnöki szakértésen, és feltehetően további területeken. Olyan oktatási rendszerben végezte középiskolai tanulmányait, amely érzékeny volt a tehetségekre, és azokat kibontakoztatni tudta. Elöször a tiszta matematikában ért el eredményeket, mert a logikai összefüggések megértése nem igényel átfogó tapasztalatokat. Nagyon széles alapműveltséggel rendelkezett, hiszen több nyelven kitűnően beszélt, már gyermekkorában szinte megtanulta az egyetemes történelmet, vegyészmérnöki tanulmányokat folytatott, később pedig megtanulta a fizikát és a közgazdaságtant és… Lax Péter írja, "zsenialitása a matematikában gyökerezett, és valami szédületes józan ésszel párosult matematikai gondolkodásmód hatotta át észjárását az élet minden területén", akkor is, amikor mérnöki szakértést végzett, politikai helyzeteket elemzett, vagy éppen a nagyléptékű számításokat akarta hatékonyabban számítógéppel elvégeztetni. Neumann János rabja volt a problémamegoldásnak, és tudatosan törekedett arra, hogy a matematika ereje a matematikán kívül is érvényre jusson. Talán ezt kell tudományos örökségének tekintenünk.
A teljes cikk elolvasható a http://www.math.bme.hu/~petz/nj.html linkre kattintva.
Megihletett a történelmi áttekintés:)
VálaszTörlésAz első ismert mechanikus számológép, az abakusz, kb. 5000 éves. Eszközöket egyébként kb. 300 000 éve használ az emberiség, míg a számfogalmat vélhetően körülbelül 30 000 éve ismeri. Az abakusz a bonyolultabb számításokhoz nem elegendő, mert túlságosan lassú.
John Napier Murchiston (1550–1617) az úgynevezett Napier-csontok segítségével gépesítette a szorzás műveletét.
Edmund Gunter (1581–1626) – elődei ismereteit felhasználva – 1620-ban logaritmikus számolólécet szerkesztett (logarléc). E találmány időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 20 évvel ezelőtt, az 1980-as évek elejéig, még középiskolai tananyag volt a logarléc használatának elsajátítása.
Sok gépet tervezett Charles Babbage (1792–1871) is. 1812-ben rájött a gépek és matematika közötti összhangra. Ő fogalmazta meg először azokat a követelményeket, amelyeknek minden programozható számológépnek meg kell felelnie:
ne kelljen mindig beállítani a számokat, meg lehessen adni egyszerre az összes számot és műveletet (ez például a lyukkártya segítségével oldható meg);
legyen utasítás (a művelet a lyukkártyán);
legyen külső programvezérlés (a lyukkártyákon tárolt utasítássorozat, a program);
legyen bemeneti egység (ez a lyukkártyát olvasó berendezés);
legyen olyan egység, amely a kiindulási és a keletkezett számokat tárolja (memória);
legyen aritmetikai egység, amely számológépen belül a műveleteket végzi el;
legyen kimeneti egység (a gép nyomtassa ki az eredményt).
Babbage elvben konstruált ilyen gépet, az „Analytical engine”-t (1834), amely 20 jegyű számokkal végzett műveleteket. Nem tudta azonban megépíteni, mert a kor technikája nem tette még lehetővé (például a súrlódást nem tudta lecsökkenteni). Csak száz év múlva építették meg valójában a Babbage által megálmodott gépet.