Képzésünk során nekünk újdonság volt a blogolás és ez a konnektívista kurzus. Most találtam egy tanulmányt, ami arról számol be, hogy kínai egyetemisták ezt már 2007-ben megtették kísérleti célból.
2008. áprilisában jelent meg egy tanulmány a “Chang Gung Journal of Humanities and Social Sciences” lapban A bologok használata az orvosképzés angolóráin (The Use of Blogs in English Classes for Medicine-Related Mejars) címmel.
A tanulmány szerint, vannak előnyei és természetesen hátrányai is az ilyen típusú tanulásnak. Az előnyök között elsőként az egyszerűséget említi. A diákoknak nem volt szükségük jelentősebb informatikai, programozói ismeretekre, mert a blogok sablonjai egyszerű használatot biztosítanak a felhasználók részére. Ezt mi is tapasztalhatjuk, hiszen a kezdeti szorongásunk erősebb volt az indokoltnál a blog és a twitter használatát illetően.
Mivel a vizsgált kurzuson a tanár is használta a blogot, a tantermi órákat megelőzően saját blogján tett fel kérdéseket a hallgatóknak, amik segítették őket az órára való felkészülésben, majd a tanórát követően nem kellett lezárniuk a megbeszéléseket, vitákat, hanem ezeket az osztályterem falain kívül is folytathatták, immár a blogon, ezzel létrehozva saját tanulási hálózatukat. Ráadásul biztonságos környezetben, nem keresve a tanár irányítását érvelhetnek saját maguktól.
A blogok, az információk központi forrásává váltak, a tanár előadásai felkerültek a tanár oldalára, majd a hallgatók is feltöltötték házi feladataikat, anyagaikat saját oldalukra, így létrehozva saját portfóliójukat a tanév végére.
A vizsgálat a blogolás oktatásban való felhasználásával kapcsolatban az alábbi hátrányokat tárta fel:
Az oktató csak nagy nehézségek árán tudta nyomon követni a blogolás áltál keletkezett jelentős tartalommennyiséget (beleértve a bejegyzéseket és a kommenteket is). A tanulók meg is fogalmazták azt az igényüket, hogy több visszajelzést várnának a tanártól a feltöltött tartalmakkal kapcsolatban. Ehhez azonban a tanárnak segítséget kell kérnie egy másik oktatótól, de járható út lehet a tanulótársak visszajelzéseinek fontosságára felhívni a figyelmet és kihangsúlyozni ezek jelentőségét.
Egy másik felmerülő probléma az adatvédelem, mivel a blogok az interneten mindenkinek hozzáférhetőek, azonban a különböző blogplatformok már kínálnak olyan lehetőséget, hogy jelszóval védjük le a zárt közösségnek szóló tartalmakat.
A diákok általában pozitívan vélekedtek a blogolásról, de csak nehezen találtak időt a bejegyzések és a kommentek írására. A tanulmány megemlít egy másik vizsgálatot, amit 2006-ban végeztek, ami szerint sok blog azért hal meg egy idő után, mert írójának nincs ideje minden nap frissíteni. A vizsgált hallgatók a kurzus 3 hónapja alatt átlagosan 14 alkalommal frissítették blogjukat.
A vizsgálat során a hátrányok csoportjában megjelent a plágium kérdése is, hiszen az interneten elérhető számtalan, különböző tartalom másolására és beillesztésére van lehetőség, ami gyakran jár a szerzői jogok megsértésével. Ezért kiemelten fontos a hallgatók tájékoztatása, figyelmeztetése erre a problémára.
Igaz a vizsgálatot viszonylag kis létszámú mintán végezték el, a megállapításai azonban a továbbiakban is fontosak lehetnek. Egyik megállapítása, hogy a diákoknak jobban tetszett a tanár blogja, mint a sajátjuk. Ezért kezdetnek azt ajánlják, hogy a tanár tegye fel előadásait, tematikáit, dokumentumait a blogra, tegyen fel néhány kérdést, amire a hallgatók tudnak válaszolni, kommentezni, ezzel elindítva a folyamatot, kedvet csinálva a hallgatóknak saját blog létrehozására.
Forrás: http://bit.ly/ieXLht
Az eredeti tanulmány: http://bit.ly/kxDsDG
2008. áprilisában jelent meg egy tanulmány a “Chang Gung Journal of Humanities and Social Sciences” lapban A bologok használata az orvosképzés angolóráin (The Use of Blogs in English Classes for Medicine-Related Mejars) címmel.
A tanulmány szerint, vannak előnyei és természetesen hátrányai is az ilyen típusú tanulásnak. Az előnyök között elsőként az egyszerűséget említi. A diákoknak nem volt szükségük jelentősebb informatikai, programozói ismeretekre, mert a blogok sablonjai egyszerű használatot biztosítanak a felhasználók részére. Ezt mi is tapasztalhatjuk, hiszen a kezdeti szorongásunk erősebb volt az indokoltnál a blog és a twitter használatát illetően.
Mivel a vizsgált kurzuson a tanár is használta a blogot, a tantermi órákat megelőzően saját blogján tett fel kérdéseket a hallgatóknak, amik segítették őket az órára való felkészülésben, majd a tanórát követően nem kellett lezárniuk a megbeszéléseket, vitákat, hanem ezeket az osztályterem falain kívül is folytathatták, immár a blogon, ezzel létrehozva saját tanulási hálózatukat. Ráadásul biztonságos környezetben, nem keresve a tanár irányítását érvelhetnek saját maguktól.
A blogok, az információk központi forrásává váltak, a tanár előadásai felkerültek a tanár oldalára, majd a hallgatók is feltöltötték házi feladataikat, anyagaikat saját oldalukra, így létrehozva saját portfóliójukat a tanév végére.
A vizsgálat a blogolás oktatásban való felhasználásával kapcsolatban az alábbi hátrányokat tárta fel:
Az oktató csak nagy nehézségek árán tudta nyomon követni a blogolás áltál keletkezett jelentős tartalommennyiséget (beleértve a bejegyzéseket és a kommenteket is). A tanulók meg is fogalmazták azt az igényüket, hogy több visszajelzést várnának a tanártól a feltöltött tartalmakkal kapcsolatban. Ehhez azonban a tanárnak segítséget kell kérnie egy másik oktatótól, de járható út lehet a tanulótársak visszajelzéseinek fontosságára felhívni a figyelmet és kihangsúlyozni ezek jelentőségét.
Egy másik felmerülő probléma az adatvédelem, mivel a blogok az interneten mindenkinek hozzáférhetőek, azonban a különböző blogplatformok már kínálnak olyan lehetőséget, hogy jelszóval védjük le a zárt közösségnek szóló tartalmakat.
A diákok általában pozitívan vélekedtek a blogolásról, de csak nehezen találtak időt a bejegyzések és a kommentek írására. A tanulmány megemlít egy másik vizsgálatot, amit 2006-ban végeztek, ami szerint sok blog azért hal meg egy idő után, mert írójának nincs ideje minden nap frissíteni. A vizsgált hallgatók a kurzus 3 hónapja alatt átlagosan 14 alkalommal frissítették blogjukat.
A vizsgálat során a hátrányok csoportjában megjelent a plágium kérdése is, hiszen az interneten elérhető számtalan, különböző tartalom másolására és beillesztésére van lehetőség, ami gyakran jár a szerzői jogok megsértésével. Ezért kiemelten fontos a hallgatók tájékoztatása, figyelmeztetése erre a problémára.
Igaz a vizsgálatot viszonylag kis létszámú mintán végezték el, a megállapításai azonban a továbbiakban is fontosak lehetnek. Egyik megállapítása, hogy a diákoknak jobban tetszett a tanár blogja, mint a sajátjuk. Ezért kezdetnek azt ajánlják, hogy a tanár tegye fel előadásait, tematikáit, dokumentumait a blogra, tegyen fel néhány kérdést, amire a hallgatók tudnak válaszolni, kommentezni, ezzel elindítva a folyamatot, kedvet csinálva a hallgatóknak saját blog létrehozására.
Forrás: http://bit.ly/ieXLht
Az eredeti tanulmány: http://bit.ly/kxDsDG
A 2007-es kínai kísérlet említése arra ösztönzött, hogy utánanézzek a blogolás történetének. Íme: a „weblog” kifejezést Jorn Barger alkotta meg 1997 decemberében: „A weblogok gyakran frissített oldalak, melyek más cikkekre mutatnak a weben, gyakran megjegyzésekkel és azonos oldalon megtalálható cikkekre mutató linkekkel. Egy weblog egyfajta folytonos utazás egy emberi útikönyvvel, akit megismersz. Sok útikönyvből lehet választani, és mindegyiknek saját olvasótábora van. Bajtársiasság és együttműködés van a weblogokat vezető emberek között. Mindenfajta struktúra, gráf, gyűrű stb. szerint mutatnak egymásra.” – mondta Dave Winer, aki az egyik legkorábbi, máig író blogger.
VálaszTörlésA rövidebb verziót (blog) Peter Merholz alkotta meg 1999 áprilisában vagy májusában a weblog „we blog” alakra bontásával. Ezt a főnév rövidebb alakjaként és igeként is értelmezték. A használata 1999-ben terjedt el, amit a közel azonos időben megjelenő első dedikált blogfarm-oldalak megjelenése tovább népszerűsített. Evan Williams és Meg Hourihan Pyra Labs nevű vállalata megjelentette a Bloggert, amit a Google 2003-ban felvásárolt. 2003 márciusában az Oxford English Dictionary már tartalmazta a weblog, weblogolás, weblogoló szavakat.
A blogolás kényelmessé és elterjedté válásában komoly szerepet játszott Dave Winer. Cégével, a UserLand Software-rel blogmotorként is használható tartalomkezelő-rendszereket fejlesztett, amelyek lehetővé tették a webhez kevéssé értőknek is a publikálást. Winer úttörője volt az RSS formátumnak.
A blogolás és a civil média nagy lendületet kapott a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után. Az eseményeket megíró civil tudósítók, a terrorizmus elleni háború témáját megbeszélő webnaplók, és a veszteségek feldolgozásában segítő blogok komoly figyelmet kaptak. A kezdetben az Instapundithoz hasonló jobboldali blogokat vonzó témában hamarosan megjelentek a baloldali álláspontot képviselő bejegyzések is, így 2003-ban a Forbes Magazin már a tág értelemben vett "háborús blogokról" közölhetett cikket.
Az egyik legelső alkalom, amikor megmutatkozott, hogy a blogok képesek jelentős hatást kifejteni a blogoszférán és a neten túl is, Trentt Lott bukásának ügye. Lott Strom Thurmond előtti tisztelgésként rasszista kijelentéseket tett, ennek nyomán bloggerek korábbi Lott-idézetekkel bebizonyították, hogy nem egyedi esetről volt szó, valamint közreműködtek az ügy napirenden tartásában, amely végül - a hagyományos sajtóban is elterjedve - Lottot a szenátusi többség vezetőjének pozíciójából való lemondásra kényszerítette...
Úgy gondolom, hogy ez a kis történeti áttekintés mindenképpen tanulságos. A tanulmányok szerint
2002-re a blogolás tömegjelenséggé vált, megjelentek az eszközök használatáról és a tartalom létrehozásáról szóló útmutatók, és az egyszerűen kezelhető blogszoftverek is. Az elektronikus közösség építő szerepe is kiemelkedővé vált. A blogoknak mára megszünt a speciális civilújságírói jellege, gyakran újságírók is vezetnek blogot, továbbá annyira alacsonnyá vált a technikai korlát , hogy gyakorlatilag bárki aki egy működő böngészőprogrammal és netkapcsolattal rendelkezik, blogírásra adhatja a fejét. Kis ráhatással ez történt velünk is.
Aki szeretne a témához még olvasni, annak az alábbi oldalt ajánlom: http://hu.wikipedia.org/wiki/blog
Elgondolkodtatott, amit írtál, annál is inkább, mivel ugye személyesen érintett vagyok egy épp most veletek zajló blogos önképzős folyamatban. Az adatvédelemmel kapcsolatban rögtön az jut eszembe, hogy mi végre lenne szükség levédeni egy blog tartalmi elemeit? Hiszen a blognak nem az lenne a lényege, hogy mintegy szócsövet képezzen a külvilág felé? Mert ha olyan bizalmas információkat osztanak meg egymással a blogtársak egy közösségen belül, akkor miért ezt a formát választják? Lehetne sokkal zártabb formában is a szakmai meglátást, véleményt kifejezni. Ha a mi blogunkra gondolunk, függetlenül attól, hogy lehetett választani a közös és a saját blogolás formáját egy blogközösségen belül, nem gondolom azt, hogy célravezető lenne az adatvédelemmel ilyenformán élni. Véleményem szerint nemcsak az a cél – hiába önképzés címén magunknak csináljuk elsősorban –, hogy egymás között tudóskodjunk, hanem, hogy köznapi nyelven megfogalmazva hozzá tudjunk adni valami pluszt az andragógiai diskurzushoz fél-hivatalos formában, azaz hozzá tudjanak férni a tartalmakhoz olyan személyek is, akik szerves részét képezik az andragógia tudományának, hivatásának, ill. azok, akik bármilyen formában érintettek lehetnek a felnőttoktatás kérdéseiben, vagy egyszerűen többet akarnak erről a hivatásról tudni. Ez egy jó alkalom arra, hogy közelebb vigyük a lakossághoz azt a területet, amelyet értük választottunk szakmaképpen, hogy képet kapjanak arról, milyen kérdések vannak most hazai és nemzetközi viszonylatban porondon, ill. hogy mi az, amit mi andragógusok meg tudunk tenni az ő boldogulásukra. Szerintem ebben egyetértetek velem. Hiszem, remélem.
VálaszTörlésA másik gondolatom azzal kapcsolatos, amit bejegyzésed vége felé említesz, hogy az inaktív blogolás következtében meghalnak a blogok. Az egy nagy kérdés számomra, hogy miután véget ér ez az önképzőkör, mi lesz a blogjainkkal, a blogközösségünkkel? Folytatódik? Mert folytatódhat, rajtunk múlik. Csatlakozhatnak mások is. Átvehetik a helyünket újabb blogolók. Vagy az lesz a vége, hogy elhal, mint sok más blog a digitális éterben?
Szoboszlai Andi
Az adatvédelem kérdése valóban fontos, vajon származhat-e hátrányunk abból, hogy saját névvel jelentetjük meg ezeket a cikkeket? Előfordulhat, hogy- mivel még tanulók vagyunk és nem professzorok- a minőség miatt mondjuk nem vesznek fel egy állásra,hiszen ezeket a blogokat bárki elolvashatja, akár egy álláshirdető cég is.
VálaszTörlésFéljünk-e attól, hogy egy tanulási fázisról készült "bemutatót" átadunk a világnak? Kérdés az is, hogy vajon érdekel-ez bárkit,aki nem ezzel foglalkozik? Ha pedig ezzel foglalkozik, elítéli-e a tanulási fázisban a hallgatók hol kisebb hol nagyobb sikereit? Érdekes, hogy az oktató nem bírta követni a tempót a hallgatókkal. Bár őszintén szólva számomra könnyen elképzelhető, hiszen egy kínai egyetemen egy kurzuson a létszám sem lehet alacsony- bár hozzá kell vennünk, hogy nyelvi kurzus, amiket szeretnek csoportbontásban tartani-látszik az is, hogy orvosi képzésen belül egy "kevésbé fontos" tárgy lett a kiválasztott a módszerhez. Ahogy írtad, a legnagyobb probléma a plágium volt, ez szintén nem nagyon meglepő ,online térben- habár még könnyebb a lebukás esélye- mégis gyakoribb a mások tollával való ékeskedés. Milyen tudásmegosztásról beszélhetünk akkori, ha csak a saját gondolatainkat használjuk fel egy bejegyzés elkészítése? Viszont az sem jó egy blog esetében, ha tele van idézetekkel és gyakorlatilag össze van vagdosva- lehivatkozva ugyan,- de különböző helyekről.
Nagyon érdekes a cikked a mi szemszögünkből, hiszen fontos, hogy az "elődeink" tapasztalatait megismerjük, és próbáljunk tanulni belőlük. Fontos, hogy lássuk, mik voltak a projekt erősségei, hogy azt a vonalat tudjuk továbbvinni, de még lényegesebb, hogy lássuk a problémákat és nehézségeket is, hogy azokat előre kikerülve, hatékonyabban végezhessük a munkánkat. Például az időhiány kérdését valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk, és ez egy nagy sikerélmény lehet mindannyiunk számára, hogy ennek ellenére nem adtuk fel, és haladunk a cél felé - minden csúszás és egyéb nehézség ellenére. A másik a nyomonkövetés kérdése, valóban nagyon nehéz lehet egy nagy létszámú csoport bejegyzéseit nap, mint nap követni, főleg ha nem ugyanazon a blogon írnak, ezért egyetértek az íróval, miszerint ilyen esetben nagyon hasznos lehet egy másik tanár segítségét kérni, és egymást erősíteni, úgy ahogy a tagok is erősítik egymást. Mindenesetre nagyon becsülendő, hogy egy ilyen újszerű dolognak úttörőként nekivágott.
VálaszTörlésMérei Zsófi
Az előző konnektivizmus címkéjű bejegyzést is én írtam. Még az is felkeltette a figyelmem, hogy a bejegyzésedben azt írod, hogy a tanár feltöltötte a diákat és blogbejegyzést írt, amire kommenteltek a diákok, továbbá gyakran az óra előtt érdekes gondolatébresztő kérdéseket tett fel, aminek a segítségével felkészülhettek az órai megmérettetésre. Vajon mi lehetett annak az oka azonban, hogy a diákok azt kedvelték legjobban, amikor a tanáruk blogjára kellett kommentelni? Miért nem alkotásukat próbálták tovább fejleszteni? Nem hiszem - bár lehet, hogy túl optimista vagyok- hogy ez motivációs kérdés lenne. Ezzel persze lehet vitatkozni. Nem gondolom azt, hogy egy "ütős" komment elkészítése, amit a tanár is lát ne lenne éppoly nehéz feladat, mint egy blogbejegyzés, kevesebb munkának tűnik, de ha valóban jobban utánaolvas a diák, máris láthatjuk a különbséget. Nem meglepő az sem, hogy sokat panaszkodtak az időre és lemaradtak jópáran. Azt hiszem, ezt a saját önképzésünkben is tapasztalhatjuk, ahogy Zsófi is írta, ehhez valóban nagy kitartás kell.
VálaszTörlésKósa Kriszta
Nekem még egy dolog fel az érdeklődésemet, mégpedig az adatvédelem kérdése. Nekik nem volt beleszólásuk abba, hogy zárt, vagy nyílt legyen a blog?
VálaszTörlésAndival egyetértek abból a szempontból, hogy valóban ez egy szócső a külvilág felé, de szerintem nem csak andragógusoknak, hanem bárkinek, akit érdekelnek azok a témák, amiket feldolgozunk a hat hét alatt.
Kicsit offolok, bocsánat, de meglepődtem, hogy most ahogy írtam a kommentet, a helyesírás ellenőrző aláhúzta pirossal az andragógia szót, és olyan javaslatokat tett helyette, hogy pedagógus, andrológus, denrológus, antropológus. Azért ez elég megdöbbentő, nem?
De visszatérve az adatvédelemre...valóban érdekes kérdés, hogy egy kevésbé megalapozott, kicsi gyorsabban megírt bejegyzés miatt származhat-e hátrányunk a munkaerőpiacon. Vagy akár tanulmányaink során, ha olyan véleményt fogalmazunk meg, amit nem osztanak? Emellett természetesen ott vannak a pozitív lehetőségek is, hiszen év elején halhattunk egy példát Ollé Jánostól, miszerint egy régebbi konnektivista kurzus egyik résztvevőjét egy blogbejegyzés miatt kértek fel egy állás betöltésére.
Mérei Zsófi
Arra lennék kíváncsi, hogy a fenti példa hogyan működött volna, milyen területen mutatott volna eltéréseket, ha a konnektivzimus nem egy kurzus kiegészítő tevékenységeként jelenik meg, hanem egy kurzustól független kezdeményezésként. Lehetséges, hogy a tanulók pont azért élvezték jobban a tanárjuk blogján való kommentelést, mert a megnyilvánulásaikat a tanárnak való megfelelés vezette. Személy szerint arra lennék kíváncsi, hogy a konnekvtivzimus teljesen idegen emberek részvételével, vezetésével mennyire működne? Vajon a véleménynyilvánítás minőségét befolyásolná, hogy a személyes kapcsolódási pontok nélkül történne a blogolás, kommentelés, stb.? Vajon alacsonyabb lenne a tűréshatár a kritikával szemben? Személyiségfüggő lehet a dolog, de azt gondolom, hogy egy új résztvevőnek (aki először próbálja ki magát a konnektivizmusban) érdemes személyesen is ismert felhasználókkal belekezdeni a projektbe, ugyanis már magának a módszernek a kezdeti alkalmazása frusztrációt okoz az újszerűségből fakadóan, így a nyomasztó érzetet tompítja, hogyha tudja kik az általa készített bejegyezés elsődleges célcsoportja (másodlagos persze bárki, bárhol lehet).
VálaszTörlésAmi nagyon tetszik a kínai oktató módszerében, hogy blogoláshoz úgy szoktatta hozzá a hallgatóit-ahogy az blogbejegyzés végén is olvasható-, mint ahogy a kis herceg megszelídítette a rókát. Ugyanis először a saját blogján, kérdésein keresztül bírta rá tanítványait, hogy ismerkedjenek a blogolás „művészetével”. A bevezetés, a szoktatás elősegítette, hogy magabiztosabban fogjanak hozzá saját blogjuk, saját protfóliójuk létrehozására. Fokozatosság, iránymutatás, okos módszertani megoldás.
Az elmult hat hét tapasztalatai alapján én az elvez jónak tartom. Én a saját oktatással kapcsolatos tevékenységem során biztosan alkalmazni fogom. Nyílván ehhez még jómagamnak is sokat kell tanulnom és a téma feldolgozásaiból kiindulva kialakítani a megfelelő gyakorlatot, de a következő tanévig még van időm, és én is belejövök.
VálaszTörlés